„Már miért baj az, ha néha megütöm a gyerekem?”

A hatályos törvények szerint 1997 óta „A gyermeknek joga van emberi méltósága tiszteletben tartásához, a bántalmazással – fizikai, szexuális vagy lelki erőszakkal -, az elhanyagolással és az információs ártalommal szembeni védelemhez.”
2005-ben ezt további kiegészítésekkel látták el: „A gyermek nem vethető alá kínzásnak, testi fenyítésnek és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetésnek, illetve bánásmódnak.”

Ez szép és jó, de olyan társadalomban élünk, ahol több száz éve bevett dolog volt, hogy a gyereket nyugodtan lehet verni, mert úgy tanulja meg a rendet és a fegyelmet. A mai szülők generációja még abban nőtt fel, hogy ütötték, mint a répát – sokszor nem csak a családban, hanem az iskolában is. Amikor pedig ez a generáció szembesül a saját gyereke fegyelmezetlenségével, nem tud más eszközhöz nyúlni, mint a fakanálhoz vagy egy kiadós elfenekeléshez. Utólag pedig megmagyarázza: „engem is vertek, mégis ember lett belőlem”. Aha. Tényleg. De milyen ember? Olyan, aki tizenévesen megfogadta, hogy egészen más lesz, mint a szülei, majd felnőve ugyanazokhoz az eszközökhöz folyamodik, mert nem tanult érettebb megoldásmódokat.

Törvény ide vagy oda, a családi otthon falai között még ma is sokan ütik a gyereküket, és nem látnak ebben semmi problémát. Pedig a gyerek verésének nagyon komoly és súlyos következményei vannak. Csak éppen fel se tűnik, hiszen majdnem mindenki ebben nevelkedett, és fogalmunk sincs, hogy a problémáink gyökerei ide vezethetők vissza.
 

Mi számít bántalmazásnak?

Fizikai bántalmazásnak számít, ha megrázod, rácsapsz a kezére, pofon vágod, elfenekeled, megrúgod, szíjjal, bottal, fakanállal megvered. Ezek bármelyikéből akár már egyetlen eset is megrázó és traumatikus egy gyerek számára, de igazán súlyos következményei a rendszeres bántalmazásnak vannak. Még akkor is számolni kell a következményekkel, ha te nem látod a gyereken a következményeket. A kisgyerekkorban elszenvedett sérülések iszonyatos pusztítást végeznek a személyiségben. Amiből a szülő csak annyit lát, hogy rettenetesen rossz ez a gyerek, még szép, ha időnként megverem.
 

Rossz vagyok

Az egyik legdurvább következmény, hogy a gyerek azt éli meg, hogy ő rossz. Hiszen ezt mondják neki, amikor megütik, és inkább tartja magát rossznak, mint a szüleit, akiktől függ. Egy bántalmazott gyerek még akkor is szereti a szüleit, és kötődik hozzájuk, amikor azok nap mint nap megverik. Hiába szembesül naponta a szülei elhanyagolásával, kegyetlenségével, magát fogja rossznak, bűnösnek, semmirekellőnek tartani. Mivel a valóságot nem tudja megváltoztatni, a lelkében változtatja meg a hozzáállását, és megmagyarázza magának a történteket. Néha annyira mélyen beivódik a lelkébe a saját rosszaságának tudata, hogy még felnőttként is azt állítja, megérdemelte a verést, nincs semmi gond a szülei viselkedésével.
 

Agresszivitás

A bántalmazott gyerekek agresszívekké válnak, verik a társaikat az óvodában, iskolában. Mivel otthon állandó stresszhatásnak vannak kitéve, hiszen a szabályok folyamatosan változnak, soha nem tudhatják, hogy mikor miért fognak kapni, erősen felfokozott idegállapotban töltik a napjaikat. A feszültségüket pedig a náluk gyengébbeken vezetik le, illetve ott, ahol nem kell tartaniuk a megtorlástól.
 

A bizalom, a biztonság érzésének elvesztése

Az a gyerek, aki a számára legfontosabb és legközelebbi emberek részéről állandó fenyegetésnek van kitéve, azt tanulja meg, hogy nem bízhat senkiben, sehol, semmi nem biztonságos a világban. Folyamatosan fél, szorong, és képtelen normális emberi kapcsolatokat kialakítani, hiszen nem bízik senkiben. Nagyon komoly gondjai lesznek a párkapcsolat kialakításában, mert egyrészt azt gondolja, hogy ő rossz, és nem szerethető, másrészt nem képes megbízni a párjában. Folyamatosan kontrollálni, ellenőrizni akarja, folyton féltékenykedik. És sajnos nagyon gyakran csúszik bele bántalmazó kapcsolatba, hiszen ez a feeling ismerős számára, tudattalanul, 100%-os megérzéssel választja ki azt az embert, aki rosszul fog bánni vele.
 

Tökéletesen teljesítő

A belső rosszasság romboló érzését a bántalmazott gyerek gyakran azzal leplezi, hogy megpróbál állandóan jó lenni. Miközben igyekszik a szüleinek megfelelni, gyakran kiemelkedően jól teljesítő gyerekké válik. Megpróbál mindent megtenni, amit kívánnak tőle. Így válik ügyes háziasszonnyá, kitűnő tanulóvá, mindenkinek megfelelő perfekcionistává. Minden feladatát tökéletességre törekedve látja el, mert az a legfőbb célja, hogy elkerülje a büntetést, és kivívja a szülei annyira áhított szeretetét. A perfekcionizmusának felnőttként meglesz az az előnye, hogy jelentős munkahelyi sikereket fog elérni, de a saját eredményeit egyáltalán nem fogja értékesnek tartani. Mindez a rettenetesen alacsony önbecsülését nem tudja építeni.
 

Kifelé semmi nem látszik

A bántalmazott gyerek soha senkinek nem beszél arról, hogy mi folyik náluk otthon. Egyrészt számára ez a normális, hiszen nem látott belülről még másik családot, másrészt azt gondolja, hogy jogos, ha megverik, harmadrészt pedig szégyelli az egészet. Így aztán nem is kaphat kívülről segítséget, hiszen a környezetnek a leghalványabb fogalma sincs arról, hogy egy jó tanuló, szorgalmas, szorongó kislány mit él meg a családjában. A problémák legfeljebb pszichoszomatikus tünetek formájában ütik fel a fejüket: tikkelés, szorongás, pánikroham, hasfájás, fejfájás. Csakhogy a tüneteket ritkán vezetik vissza a forrásukig. A legtöbb bántalmazott gyerek felnőtt koráig sikeresen tudja titkolni pszichológiai problémái valódi mélységét.
 

Amikor felnő

Sok bántalmazott gyerek kapaszkodik abba a reménybe, hogy a felnőtté válás majd elhozza számára a menekülést és szabadságot. Csakhogy a bántalmazó környezetben kialakuló személyisége kevésbé képes a felnőtt életre. Hiányzik belőle a bizalom a tartós, mély, intim kapcsolatokhoz, képtelen a konfliktuskezelésre, tele van szorongással és önbizalomhiánnyal. Még mindig a gyerekkora foglya, bárhogy is próbál normális felnőtt életet élni, folyton kudarcot fog vallani a magánéletében egészen addig, amíg nem lesz képes szembenézni gyerekkora történéseivel egy terápia biztonságos keretei között. 

Fotó: bykst/pixabay