Szeresd jól gyermeked!

-    Miért viselkedik így és mi a dolgom ezzel?
-    Hogyan érjem el, hogy figyeljen rám?
-    Normális vagy nem normális ez a viselkedés?
-    Kötődés és önállóság – hogyan egyeztessük össze?
-   Erőszakmentes nevelés és határállítás, fegyelmezés: milyen képlet szerint biztosítható mindkettő?
-    Elbízza magát, ha sokat dicsérem?
-    Honnan tudhatom, ha félreértem a gyerek viselkedését?

Vajon melyikünk ne érezte volna már, hogy a szülőség – minden öröme mellett is – életünk talán legnehezebb, embert próbáló küldetése? A mindennapok során számtalan kisebb-nagyobb bosszúságot, kudarcot és dilemmát élünk át, de bizony nem könnyű eldönteni, hogy ezeket az élet természetes velejárójának kell tekintenünk, vagy valamilyen „technikai” hibát vétünk a nevelésben, amin könnyen lehetne segíteni.

Nem jó hír, ha fölöslegesen nehezítjük a saját életünket, a gyermek fejlődését, ha szükségtelenül terheljük meg kettőnk viszonyát. A nyafogásokra, hisztikre könnyen rálegyintünk: á, jön a foga, vagy szeparációs szorongása van vagy most van a dackorszak. Pedig ha pontosabb térkép lenne a kezünkben, tudhatnánk, mikor mire kell számítanunk a gyerek fejlődése során, és hogyan tudjuk őt jól kísérni az adott életszakaszban. Így kevesebb energiával érhetnénk el, hogy nyugodt szívvel gyönyörködhessünk a gyermekeinkben.

Arról persze szó sincs, hogy lehetne 100%-ig simán és problémamentesen nevelni. Többé-kevésbé mindig göröngyös az út, hiszen a gyermek még természettől fogva szabályozatlan. Próbáljuk az energiáit mederbe terelni – na de honnan tudhatjuk, hogy hol is húzódik pontosan az a meder? Mi az a nevelési hiba, ami tényleg tévútra visz, ami az évek során komoly problémává nőheti ki magát? Egyáltalán: honnan kéne tudnunk, hogyan neveljünk gyereket? Hogyan kísérjük optimálisan az ő kibontakozását a nevelés 20-25 éve alatt? 

Hiszen az emberi személyiség mérhetetlenül bonyolult! A fizikai, szellemi, a társas készségek, pl. az indulatkezelés, a késleltetés, az elvont gondolkodás, vagy a kommunikáció, az együttműködési és önérvényesítési készségek, a saját lelki-szellemi alkatának megfelelő pályaválasztás adománya, vagy azok a készségek, amikkel majd egy ígéretes párkapcsolatból élhető realitást építhet majd a kedvesével – ezek bizony mind-mind meghatározott sorrendben és logika szerint fejlődhetnek ki és épülhetnek egymásra az évek során.

Nem csoda – hiszen ezt a komplex, sokrétegű építményt évmilliókon keresztül formálta, fejlesztette az evolúció. Érthető, ha ennyi évig eltart, mire egy embergyerek elkészül: azaz többé kevésbé alkalmas lesz arra, hogy levegyük róla a kezüket, és megálljon a lábán egyedül a társadalomban. 

Gyereket nevelni munka, mesterség és művészet. Újra és újra feltesszük magunknak a kérdést: értek én ehhez egyáltalán? Fogas kérdés ez, hiszen a gyereknevelést nem tanítják az iskolában. Na de akkor...

mi határozza meg, hogyan nevelünk?

Valójában három fő csapásirány szerint szoktunk gyereket nevelni.
 

• Alapbeállításként úgy nevelünk, ahogyan minket is neveltek. Reflexesen mondjuk ugyanazokat a mondatokat, amiket nekünk mondtak gyerekkorunkban. Kísérteties hasonlósággal jönnek ki a szánkon ugyanazok a mondatok, akkor is, ha húsz vagy harminc évvel korábban mi magunk is keservesen szenvedtünk tőlük. Hiába esett rosszul, hiába ártott, hogy az anyám azt mondta: „uramisten, hogy áll rajtad az a ruha, gyerekem, hát nézz már a tükörbe!”, vagy „na add ide azt a fakanalat, rossz nézni, hogy áll a kezedben!”, vagy csak egyszerűen „szégyelld magad!” – ugyanúgy kiszalad a szánkon a rossz mondat.
• A második irány az, amikor valami annyira ártott vagy annyira rosszul esett, hogy még gyerekfejjel megfogadtuk: „ha nekem egyszer gyerekem lesz... ennek biztos az ellenkezőjét fogom csinálni.”
  Sajnos ez sem feltétlen vezet jóra. Nemcsak mert áteshetünk a ló túloldalára. Az is lehet, hogy félrevezet az efféle fogadalom. Példa erre az az anyuka, akinek pici korában ellehetetlenítették, hogy ha dühös volt, haragudott, annak hangot adhasson. Megalázták, kinevették vagy büntették érte. El is határozta, hogy ha neki gyereke lesz, annak majd szabad lesz szabadjára engedni a haragját. Később is azt olvasta, hogy a düh is a jogos érzelmeink egyike, az élet normális része (ami így is van).
  A valóságban aztán az jött ki ebből, hogy ha a kislánya valamin felmérgelte magát, akkor az „engedem haragudni” gondolattól vezérelve szinte hergelte a gyereket, szinte ráerősített erre; benne hagyta őt frusztráló helyzetekben, ahelyett, hogy segítette volna eligazodni a saját érzéseiben, és szép, elegáns megoldásokat tanított volna a dühítő, frusztráló helyzetekre. 
• A nevelésbe erősen beleszól az is, hogy a minket körülvevő közösségben mi a szokás, mi a hagyomány. Ha a környezetünk azt mondja, „nem szabad” és rácsap a gyerek kezére, akkor sokan ezt fogják követni. Pedig az embergyerek nem állat és nem katona, nem is érdemes, és nem is nagyon lehet idomítani. Komoly gátakat építünk a kibontakozása útjába, ha megpróbáljuk így kondicionálni – érdemes inkább megtanulni, milyen mechanizmusokkal lehet úgy formálni a viselkedését, hogy az a későbbi életében előnyére váljék. 

Összegezve: a fent leírt három úttal az a gond, hogy nem garantálható, hogy bármelyik is megfelel az egészséges gyerekkori fejlődés térképének.

Merthogy igen: hiába más minden gyerek és minden család,

az embergyerek egészséges testi, érzelmi, szellemi, erkölcsi fejlődésének igenis létezik egy egyetemes térképe, ami nagy vonalakban minden gyermeknél egybeesik, függetlenül attól, hogy a Föld melyik részére született, vagy milyen évszámot írunk. Hiszen ezt az idegrendszer kibontakozásának ritmusa határozza meg, amit pedig az evolúciós sokmillió éves kódoló tevékenysége alakított ki.

Ugyanakkor ez a belülről kibontakozó program minden pillanatban a környezettel való párbeszédben formálódik. Mintha a fejlődés minden egyes pici lépése a szülőnek, a környező felnőtteknek tenne föl egy kérdést, tőlük várna megerősítést, iránymutatást, fejlesztést. Az, hogy a gyermekben rejlő lehetőségek milyen sikerrel bontakoznak ki, az folyamatában a mi reakcióink minőségétől függ. 

Márpedig a gyerek viselkedését sokszor nehéz megérteni és könnyű félreérteni. Ilyenkor feszültek leszünk, a szívünk mélyén esetleg rá is haragszunk, amiért kudarcélményt, „rossz szülő vagyok” érzéseket hoz az életünkbe – titokban szinte szabadulni próbálunk ettől az érzéstől. Ezek a zavaros és fájdalmas érzések pedig nemcsak a saját önbizalmunkat, de a gyerekkel való kapcsolatot és az ő későbbi önképét is megterhelik.

Ha viszont értőn és hozzáértőn reagálunk, mert tudjuk, mi történik, miért történik, mi a dolgunk vele – akkor már gyönyörködve és elégedetten nézhetünk a gyermekre. Ettől ő is azt érzi – OK vagyok így, ahogy vagyok; szerethető és értékes ember vagyok; és tudom, mi szolgálja a javamat és mi nem. Ezzel tehát egyszerre tápláljuk és stabilizáljuk a gyermek kibontakozását és a szülő-gyerek viszonyt. 

Na de hogyan kaphatunk átfogó megértést a gyerek fejlődéséről és viselkedéséről?

Ezzel a céllal jött létre a „Szeresd jól!” szülőképző rendszer, amely közérthető, áttekinthető formában adja át a szülőknek a gyerekneveléshez szükséges összes fontos tudnivalót.

Pszichológusként, Gordon-instruktorként számtalan szülővel dolgoztam az elmúlt közel 25 évben. Teljes tudásommal és odaadásommal, eszemmel, szívemmel és drukkolásommal támogatom a résztvevőket abban, hogy hozzáértőn tudják formálni gyermekek viselkedését és személyiségét, eligazodjanak a családi dinamikákban és közben saját magukat is megőrizhessék.

Mit lehet megtanulni a tanfolyamon?

Kiderül, mi a szülőség öt feladata, hogy ezeket miként hajtjuk végre az egyes korszakok fejlődési szükségleteinek megfelelően. Olyan makacs dilemmákra is megoldókulcsot nyújt, mint hogy hogyan egyeztessük össze a biztonságos, stabil a kötődést a megfelelő önállósodással; vagy hogy a személyiség szabadsága, a kreativitás és a belső szabadság megőrzése mellett hogyan érhetjük el, hogy a gyerek mégiscsak fegyelmezett, jól szabályozott felnőtté nőjön föl, aki tud erőfeszítést tenni, teljesíteni, határokat betartani. Vagy hogy a mindennapi pozitív kommunikáció és erőszakmentes nevelés hogy fér össze azzal, hogy a gyerek „ne bízza el magát”, azaz egészséges természetesen önbizalom mellett is pontosan tudja értékelni a saját teljesítményét. 

Hogy működnek ezek a tanfolyamok?

A „Szeresd jól!” gyereknevelési tanfolyam két formátumban létezik, hogy bármilyen igényhez és élethelyzethez igazodni tudjon. 
 

• A 2x2 napos intenzív tanfolyam egy pénteki és egy szombati napot vesz igénybe, majd két héttel később ugyanígy találkozunk. Online és jelenléti formában is igénybe vehető, illetve megfelelő számú jelentkező esetén az ország bármely pontján is megtartható. Sőt: aki magára vállalja, hogy helyben összeszervez 10-12 résztvevőt, az nagyon komoly kedvezményt kap a részvételi díjból. 
• A másik formátum a Szülőmatiné – ez azoknak kedvez, akik nehezen tudják megteremteni az időbeli vagy anyagi feltételeket a részvételhez, vagy rugalmasabban, kisebb adagokban szeretnék befogadni az ismereteket. Itt mindössze két órára találkozunk, online, vasárnap reggelente, amíg a család még épp csak ébredezik. 

Nehéz így ismeretlenül elköteleződni? Nem is szükséges! A tanfolyamokat mindig megelőzi egy élő, egy órás online ismerkedő beszélgetés, ahol megismerkedhetsz a trénereddel, kiöntheted a szíved, elmondhatod, milyen élethelyzetben nevelsz gyermeket és mik a visszatérő nehézségeid. Itt kiderül, hogy valóban a szülőképző tanfolyam-e a legmegfelelőbb fejlesztési forma számodra ebben a pillanatban; illetve hogy az egységes tananyagon belül hol lesznek majd azok a pontok, ahol érdemes különösen odafigyelnünk egymásra, mert a Te speciális szükségletedre ad választ. Itt felteheted az összes kérdésedet – és mindez nem kötelez semmire. 

Nem akarsz sok elméletet tanulni?

A tanfolyamon nem nyers tudásmegosztás zajlik, hanem mindent lefordítunk a gyakorló szülő hétköznapjaira: irányelvekre, technikákra fordítjuk le az ismereteket.

Típushelyzetekre tanulsz típusválaszokat, amik tiszteletben tartják a gyerek fejlődési szükségletét, de amit a saját szád ízére formálhatsz. Hiszen a cél a kompetens szülőség: azzal az érzéssel lépj ki a tréningről, hogy érted a gyermek viselkedését, tudod, mi vele a dolgod, és ezért derűsen, magabiztosan gyönyörködhess benne. Ha pedig majd felnő, valahol húsz és harminc között megélhesd azt az elképesztő jóérzést: öröm végignézni rajtuk, öröm látni, ahogy járják az útjukat az életben: ahogy helytállnak, ahogy szeretnek, ahogy nevelnek.

További információ: Szeresd jól

Indexkép: Depositphotos.com