A kiskunhalasi Református Pedagógiai Szakszolgálat, és a Fogyatékos Gyermekek Gondozóházának Szülők Érdekképviseleti Fóruma nevében kéréseinket az alábbi beadványban terjesztjük a miniszterelnök úr elé:

1, Kérjük a sérült és fogyatékos gyermekek ellátását, fejlesztését szolgáló intézmények számának növelését, azok ellátottságának fejlesztését, kihangsúlyozva ezt a vidéken élő gyermekek érdekében. Jelen állapotban ez a rendszer nem működik megfelelően, a gyermekek többsége vagy egyáltalán nem kerül fejlesztésre, vagy olyan nagy távolságra otthonától, hogy a szülők kénytelenek őt bennlakásos intézményben elhelyezni, ha egyáltalán van szabad hely. Megoldatlan a közlekedés, az utaztatás problémája. Részben technikai, részben anyagi okok nehezítik, sokszor lehetetlenné teszik a gyermekek szállítását, ezáltal elzárva őket  a számukra szükséges, és jogos fejlesztési, rehabilitációs lehetőségektől!

Nem fenntartható állapot többek között, hogy az intézményeknek nincsenek speciális szállítóeszközeik ( pl. megfelelően  kialakított mikrobusz).

2, Múlhatatlanul szükséges, hogy a sérült gyermekek, az őket nevelő szülők, és a velük, értük dolgozó emberek megkapják azt a támogatást, ami szükséges ahhoz, hogy emberi méltóságuk sérülése nélkül élhessenek, mozoghassanak a társadalomban. Értendő ezalatt a lehetőség, hogy ugyanúgy tudjanak közlekedni utcán, közintézményekben, kulturális intézményekben, részt tudjanak venni színházi vagy filmszínházi előadáson, olyan módon és körülmények között, melyek bárki mást megilletnek! Ez állampolgári joguk!

3. Az elmúlt években több törvény is létrejött az esélyegyenlőség kialakítása érdekében. Ezúton hívjuk fel a Miniszterelnök úr, s a törvényalkotók figyelmét, hogy ezek a törvények a mai napig nem kaptak jogosultságot!

 Kérjük, helyezzenek nagyobb hangsúlyt azok betartatására, ellenőrizzék szigorúbban, különösen a vidéki kisvárosokban, és kisebb településeken!

4, Az állami intézmények elégtelen, vagy nem megfelelő működése nyilvánvaló, a nonprofit szféra kialakította a maga intézményrendszerét, a hiány pótlására. Viszont ezeknek az intézményeknek a munkáját is nehezíti a pénzhiány. Kérjük, az egyházi, és egyéb fenntartású speciális intézmények állami támogatottságának növelését, valamint az állami speciális iskolák és a nem állami speciális intézmények együttműködésének szabályozását, nem egymás ellen, hanem a közös célért való együttműködés szükségességét felismerve és erősítve.

5, A sérült és fogyatékos gyermekek ugyanúgy növekednek, mint egészséges társaik. Ma égető gondot jelent a szülőknek és az intézményeknek a 20. életévüket betöltött, önálló életvitelre képtelen gyermekek további gondozásának, elhelyezésének megoldatlansága. E területen is van magán és egyházi kezdeményezés, de ez messze nem elegendő. Kérjük, alakítsa ki a kormányzat az e korosztály számára megfelelő lakóotthon-rendszert, mert nem kivitelezhető és megengedhető, hogy szociális otthonban éljék le életüket!

6, A legtöbb esetben a szülő az, aki - örömmel , hangsúlyozzuk! - vállalja sérült gyermeke otthoni gondozását. De ez azzal a ténnyel társul, hogy ezzel a szülő vállalja a gyakran nagyon rossz anyagi helyzetet, a saját karrierje feladását, a munkaerőpiacról való kiszorulást, a szociális és társadalmi kirekesztettséget.  Kérjük, hogy az ilyen helyzetbe került családok legalább annyi anyagi segítséget kapjanak, ami a tisztes megélhetést biztosítja számukra, mert a ma érvényben lévő támogatás messze nem elegendő a puszta megélhetéshez sem! Jogunk van biztonságban élni! Jogunk van ahhoz, hogy ne szoruljunk a társadalom periféiájára, önhibánkon kívül! Jogunk van az emberi méltóságunkhoz.

Beadványunk hosszas megfontolás és mély elkeseredés eredménye. Mivel gondjaink nem kizárólag Kiskunhalas térségére jellemzőek, bízvást állíthatjuk, országos problémákra kérjük és keressük a megoldást!

Tisztelettel kérjük Miniszterelnök urat, a Kormányt, és a Tisztelt Házat, ezekre az égető problémákra mihamarabb keressenek kielégítő megoldást!

Pfendler Józsefné

Szülők Érdekképviseleti  Fórumának elnöke

Kiskunhalas

A Petició  keletkezéséről és további sorsáról olvashatnak a " Felmegyek a miniszterhez! " című cikkben.