Tudjátok…dehogy tudjátok, honnan is tudnátok. Két dolgot kérdeztem még a kezdetek kezdetén az embertől. Az egyik, hogy horkol-e, a másik, hogy szokott-e meccseket nézni. A válasz mindkettőre nem volt.

Bezzeg alighogy kimondtuk a boldogtalanító igent, lehullt a lepel, és kiderült, hogy emberem igenis szívesen nézi a legkülönfélébb béket, sőt időnként horkol is közben. És ha szóvá teszem, hogy anno nem erről volt szó, akkor mindig azt kapom, hogy de ez kivételes alkalom, hogy ez egy olyan, de olyan bé, ami minden évezredben csak egyszer…  Na ilyenből van nálunk heti kettő. Én meg közben egy egészen más bével („b” meg) öblögetek, mikor rágondolok az elúszó doktorhauzokra meg médiumokra.