Ön számos alkalommal kifejtette: a modernitás és a terrorizmus összetartozik, mivel a terror eredendően a francia forradalom %u201Etalálmánya%u201D, utóbb pedig %u2013 Hitler és Sztálin jóvoltából %u2013 az európai kultúra része lett. Törvényszerűen következik-e a modernitásból a terrorizmus?

Nincsenek törvényszerűségek, de vannak összefüggések. Amikor azt mondom, a modernitáshoz hozzátartozik a terror, nem azt állítom, hogy a modern világban szükségszerűen élnek vele, hanem azt, hogy a modernitásnak vannak vonásai, amelyek lehetővé teszik újbóli megjelenését. De előbb hadd fejtsem ki, mi a terror. Nem gyilkosságot vagy az ellenfél megsemmisítését jelenti, még csak nem is azt, hogy a polgári lakosság ellen atrocitásokat követnek el. A terror szervezett akció, amely a polgári lakosság ellen irányul, megkülönböztetés nélkül. Mások megölését, szabadságának korlátozását célozza, hogy mindenkiben félelmet keltsen. Eredendően két dolgot jelent: egyrészt magát a cselekményt, másrészt a megfélemlítést. Célja, hogy soha senki ne tudhassa: rajta vagy máson fognak-e erőszakot gyakorolni. Hitler idején a zsidókkal szemben alkalmazták a terrort. A szovjet rendszerben a pontosan sosem definiált politikai ellenséggel szemben. A terror mindig valamiféle ideológián alapul. Ez többnyire zárt rendszert alkot: azt hirdeti, hogy egyetlen igazság létezik. Mindez jellemző a huszadik századi terrorcselekmények zömére. Vannak rezsimek, amelyek kifejezetten terrorra építkeznek. És vannak ellenzéki csoportok, amelyek a fennálló rezsimek ellen követnek el terrorcselekményeket.

Tehát a terror ideológiai háttere, a totalitarianizmus, a fundamentalizmus ellenkezik mindazzal, amit a nyugati kultúra legfontosabb értékeinek tartunk?

Ne hízelegjünk a Nyugatnak. A 20. században a totalitárius rendszerek mind nyugati ideológiákra épültek. A fajelmélet is nyugati találmány. A bolsevizmus szintén. A nyugati kultúrában ma is számos gondolatkör van, amely totalitárius rendszer alapjául szolgálhat. A nyugati vallások is használhatóak lennének arra, hogy a nevükben terrorcselekményeket hajtsanak végre. Más kérdés, hogy a modern világban ez eddig nem fordult elő. Az iszlám %u2013 mint vallás %u2013 lényegét tekintve nem fundamentalista. Egyfajta értelmezése, az iszlamizmus az, amely terrorcselekmények forrása. Az arab világból induló terrorakciók kezdetben főként szupernacionalista, fasiszta jellegű, mussolinista mozgalmak voltak. Amikor ez az ideológia elvesztette vonzerejét, rátaláltak az iszlamizmusra. De az igaz, hogy a demokrácia, a liberalizmus és a pluralizmus a Nyugat alkotása, s minden totalitárius gondolkodásmód veszélyezteti ezeket. Európa védtelen. A huszadik században háromszor esett térdre az Egyesült Államok előtt, hogy mentse meg a totalitárius államoktól. Ha Amerika nem segít, Európa feltehetően náci lett volna. Vagy sztálinista.

Nincs immunitása a totalitariánus eszmékkel szemben?

Európának nincs megfelelő katonai ereje, de ideológiailag is védtelen. A pluralizmus jegyében kialakított egyfajta relativista gondolkodásmódot, amely szerint minden kultúra egyenértékű, és azoknak is lehet valami igazuk, akik ellenségesek. Ezt nem bírálom, csak elmondom: értékeink relativizálása kihúzza a talajt a lábunk alól.

Épp ez az elfogadó attitűd teszi az európai kultúrát életképtelenné?

Ez így erős. Inkább védtelenné teszi Európát az a szkeptikus gondolkodásmód, amely nihilizmusba torkollik.

Az európai kultúra egyik gondolati eredménye, hogy a különböző kultúrák, gondolkodásmódok megférhetnek egymás mellett. Ez utópia?

Valóban ez az egyik legfontosabb értékünk. Ám aligha létezik érték, amely mentes lenne minden ellentmondástól. Igenis érték az a huszadik századi fejlemény, hogy nem abszolutizáljuk önmagunkat. De ha nehéz is, el kell választani a másikban a jót attól, ami pusztító. Van még egy körülmény, amely védtelenné teszi Európát. Viszonylag hosszú ideig tartott a szegénység, a félfeudalizmus. Ebből a második világháború után kecmergett ki a kontinens nagy része. A rettenetes háborúkat követő %u201Earanykort%u201D, a jó és nyugodt életet az európai társadalmak nem akarják kockára tenni. Hogy megvédjék, könnyen engednek a zsarolásnak. Ez Európa gyengesége. Ezért van az, hogy minden nyugat-európai békemozgalom paradox módon zsarnoki hatalmakat védelmezett a demokráciákkal szemben. A békemozgalmat maga Sztálin hirdette meg egy 1952-es pártkongresszuson. S a jóhiszemű nyugat-európai embereknek, akik a nyolcvanas évek végén azért léptek fel, mert nem akartak fegyverkezést, világháborút, majdnem sikerült megvédeniük a Szovjetuniót. Ma is így van. Szaddám rendszerét védték a békemozgalmárok.

Nem természetes, hogy az olyan véres merényletsorozat hatására, mint amilyen Madridban történt, azt mondják az emberek: mindent, csak ezt ne?

Dehogynem. Csakhogy meg kell érteni: ha engedünk a zsarolásnak, ha a terroristák formálhatják az államok politikáját, az ilyen akciók száma többszöröződik. Hitlernek is engedtek, és egy idő múlva már nem volt megállás. A terrorizmus elleni küzdelemben két veszély fenyeget: az egyik, hogy a %u201Ebékét védjük%u201D mindenáron. A másik, ha az állam saját országa polgárainak szabadságát korlátozza. Ez történik Oroszországban: Putyin a beszlani terrorakció óta szűkíteni próbálja a jogokat.

Szeptember 11-e után még Amerikában is korlátozták a polgárok személyes szabadságát.

Putyin centralizálja, szigorítja az intézményrendszert. Ez megengedhetetlen. Amerikában is előfordult, hogy őrizetben tartottak bizonyos gyanúsítottakat azon az időn túl is, amelyet az alkotmány lehetővé tesz. A hadifoglyokkal való bánásmód sem felelt meg Amerika önképének. De ha átvilágítják az embereket a repülőtéren, ha ujjlenyomatot vesznek mindenkitől, aki az Államok területére lép, ez ésszerű védekezés. Ezzel még nem változtatják meg az állam politikai szerkezetét. A társadalmi kontroll nagyon erős. 2001. szeptember 11-e után Bush elnök javasolta: azok, akiket terrorizmussal vádolnak, ne polgári, hanem katonai törvényszék elé kerüljenek. De ez mégsem történt meg.

Nem illúzió-e, ha azzal nyugtatjuk magunkat, hogy terrorakciók csak máshol fordulnak elő?

Az akciók egyszeriek, de valahol mindig zajlik terror. A legtöbb csoport összeköttetésben áll az Al-Káidával. S bár van pénzük, és vannak eszközeik, ma még nem olyan erősek, hogy párhuzamosan is képesek legyenek komoly akciókra. De nagy a veszély: vissza kell szorítani őket, mielőtt atombomba kerül a kezükbe.

A világ sorsa a titkosszolgálatok kezében van?

A politikai döntéshozók bizonyos értelemben ki vannak szolgáltatva nekik. Döntő kérdés, hogy a szolgálatokat hogyan és milyen mértékben ellenőrizzük. De ne legyen illúziónk: veszélyes világban élünk. Az a legfontosabb, hogy az emberek ne féljenek. Mert a félelem rossz tanácsadó.

Osztja-e azt a nézetet, amely szerint a harmadik világháború %u2013 a terror háborúja a civilizáció ellen %u2013 már elkezdődött?

A terrorizmus nem világháború. Klasszikus értelemben vett világháború nem fenyegeti az emberiséget, amikor nagy nemzetek harcolnak nagy nemzetek ellen. Sok áldozattal a lokális háborúk járnak. És persze a terrorakciók. A médiát az érdekli, ha vér folyik. Ennek a társadalomra nézve van pszichológiai hatása: ölni és meghalni, ebben egyesül Thanatosz és Erósz.

A terroristák is a médiára számítanak, amikor tobzódnak a brutalitásban, mint ahogy Beszlanban történt.

A gyermekek legyilkolása nem a televíziónak szólt. Erre az öncélú bestializmusra nincs mentség. Gyerekeket minden háborúban ölnek, mert ha városokat bombáznak, ott gyerekek is meghalnak. De amikor gyereket küldenek a gázkamrába, vagy a menekülőket hátba lövik, az minden határon túl van.

Milyen típusú személyiségből válhat terrorista?

A tapasztalat azt mutatja: tipikusan a frusztrált értelmiségi áll a szervezetek élén. Az Al-Káida vezérkara is ilyen emberekből áll. A modernitás azzal a jelszóval jelent meg, hogy mindenkinek egyenlő esély jár. Ez azonban csak lehetőség. A tömegegyetemeken milliók tanulnak, de a többség nem fog a világ tetején táncolni. Aki nem tud belenyugodni abba, hogy körorvos vagy mérnök legyen, hanem mások fölé akar kerülni, az terrorista lehet. Mert egy csapásra kivételezettnek, hősnek képzelheti magát, összeesküvés középpontja lehet, úgy véli, uralkodhat a világon azáltal, hogy ott öl, ahol akar. Fantasztikus vonzereje van ennek az infantilis gondolatnak, amelynek a veszélyességét nem szabad lebecsülni.

forrás: 168 óra