Mindenhol jó! De legjobb otthon?

A film főhőse, Tanguy Guetz egy jómódú család egyetlen gyermeke. Bár már elmúlt 28 éves, még mindig otthon lakik, és úgy tűnik, ezen nem is akar változtatni. Kényelmes élete van, semmiről sem kell gondoskodnia, azonban ez a komfortérzés nem éppen kölcsönös. A film a „Költöztessük el a fiunkat!” hadjáratról szól, humoros és az életre kísértetiesen hasonlító, elgondolkodtató jelenetekben bővelkedik. A rendező nem a lázadó gyermek, hanem a - családi fészekbe belemelegedett jófiú ellen - lázadó szülőket mutatja be.

Végtelen gyerekkor?

A biztos szórakozást nyújtó film azonban valós társadalmi problémát boncolgat, hiszen még hazánkban is úgy tűnik, rohamosan nő azoknak a 25-30 éveseknek a száma, akik továbbra is szüleikkel laknak. Ennek számos oka lehet, amelyek közül mi most csak néhányat említünk.

A szakemberek szerint a szülői házban maradás többféle indokra vezethető vissza. Manapság nehéz behatárolni, hogy mit jelent fiatalnak lenni. Régebben ezt 14-18 év között határozták meg, ma azonban ez elfogadhatatlan, mert a tanulási, felnőtté válási folyamatok kitolódásával az ifjúság kora inkább csak 18 évesen kezdődik, és akár 30 éves korig is elhúzódhat. A szociológusok szerint az ifjúság korszakának meghosszabbodása azzal is magyarázható, hogy a fejlett országokban általában az életfeltételek jelentős javulásával rendkívül megnőtt az emberek átlagéletkora. A teljes életkorhoz képest viszont lecsökkent az aktív keresők száma. Éppen ezekért kezd társadalmilag is elfogadottá válni, hogy gyerekeink csak huszonhat-hét évesen kezdenek el dolgozni, akár csak félállásban. Másrészt az is megfigyelhető, - állítják a szakértők - hogy a mai huszonévesek és szüleik viszonya már inkább baráti, és ez különösen jellemző ez a csonka családokra.

Ezeket a tényeket támasztja alá az a kutatás, amely Ifjúságkutatás 2000 címmel jelent meg. E tanulmány szerint ma Magyarországon a fiatalok átlagkeresete meglehetősen szerény, ami nagymértékben akadályozza önállósulásukat. A felmérés szerint a 8000 (15-29 év közti) megkérdezett 70 százaléka lakik együtt szüleivel. Elsősorban nem is azoknak az esete meglepő, akik családjukkal együtt olyan nehéz anyagi körülmények között élnek, hogy szinte reményük sincs külön költözésre, hanem azoké, akik nagyon is megtehetnék (általában diplomás fővárosiak), mégsem röppennek ki fészkükből