Áron hatéves, két testvére van. Kedvenc játéka, barátja pedig nem más volt, mint a zöld pattogó gyurma, mely minden nap más alakot öltött. A kisfiú mindenhová vitte magával, még abba a félreeső helyiségbe is, ahol – mint ez kiderült – számos veszély leselkedik az efféle kis barátokra.

A zöld gyurmaszörny ugyanis a lefolyóba pottyant. Áron azonnal segítséget hívott, de villákkal és a két testvérével érkező anyukája, Csilla nem tudott már segíteni, úgy tűnt, a víz menthetetlenül elvitte a kisfiú kedvenc játékát, legjobb barátját.
„Áron bömbölt érte, Marci és Ambrus pedig Áronért. Villával felfegyverkezve próbáltuk kimenteni, de hiába: a villa hegyéről újra visszazuhant, a vízsugár pedig végleg elsodorta. Áron még jobban bömbölt érte, Marci és Ambrus még jobban Áronért.”
A kisfiú testvérei is megijedtek és sajnálkoztak, mint egyikük mondta, kiderült, hogy van egy veszedelmes lyuk a lakásban, ami bármit elnyelhet.

Csilla – amint egy rádiós műsorban elmondta - úgy döntött, nem fogják látványosan megtalálni a wc-ben a csodálatos módon „visszatért” gyurmát (amit időközben vásárolnak). Arra szerette volna tanítani Áront, hogy igenis vannak a világban veszteségek, melyekkel együtt kell élnünk és ez most olyan helyzet, hogy nem kaphatja vissza pont ugyanazt a gyurmát. Arról nem is beszélve, mi történik, ha a gyerekeknek megtetszik a játék és minden a wc-ben, lefolyóban landol, „hiszen úgy is visszajön”. Csilla érettebb gondolkodásra szeretné nevelni gyermekeit.

Áron azonban nem törődött bele ilyen egyszerűen a veszteségbe. Azt remélte, még visszatérhet ugyanaz a gyurma az életébe. Arra kérte édesanyját, közösen írjanak levelet a csatornázási műveknek. Az alábbi levelet mondta tollba anyukájának:

„Tisztelt Szennyvízelvezető Munkatársak!

2017. március 11-én, este 17:00 körül a wc-be ejtettem zöld színű intelligens, pattogó gyurmámat. Szakad és törik, ha beteszed hűtőbe. A szemek nem voltak benne. És még nyúlik is.
Kérem, amennyiben fennakadna valamelyik csövükben, vagy odamenne hozzátok, küldjétek vissza a címemre. A lakásunk a magasföldszint 4-ben található.
Nagyon várom, hogy visszajöjjön. Vagyis jó lenne, ha visszahoznátok nekem.

Áron (6 éves)
A szüleim neve, akik segítettek leírni pedig János és Csilla."

Az anyukája azt tervezte, hogy nem küldi el Áron levelét, helyette pár nap múltán postára adja saját címükre a csatornázási művek nevében az új gyurmát, amolyan vigasztaló ajándékként. Áron apukájával, Jánossal viszont nem egyeztették, mi legyen a levél sorsa, aki így nem tudván Csilla tervéről, postázta a levelet. Nagy meglepetésükre, két nap múlva üzenetet kaptak a Fővárosi Csatornázási Művektől, az ott dolgozókat ugyanis a jelek szerint megérintette Áron története. Ez állt a levélben:

„Kedves Áron!

Biztosan nagyon szerethetsz gyurmázni és nagyon szomorú vagy, hogy beejtetted a játékodat a lefolyóba. Valószínűleg ez a gyurma már messze jár a házatoktól a föld alatti csatornarendszerben és hamarosan megérkezik a szennyvíztisztító telepre. A csatornarendszerben, a sűrű szennyvízben megtalálni szinte lehetetlen. A tisztítótelepen, ahol először a darabos szennyeződéseket szűrik ki a szennyvízből, még lehetne rá esély, hogy megtaláljuk, de gondolj csak bele, addigra amire odaér, mennyi szennyezés érheti a játékodat. Még akkor is, ha alaposan lefertőtlenítenék a szüleid, sem lenne jó ötlet újra a kezedbe venni és játszani vele.
Tudod, nekünk minden szennyező anyagot, így a véletlenül vagy szándékosan beleejtett tárgyakat is el kell távolítanunk a szennyvízből, azért, hogy utána újra a Dunába, az élő vízbe visszaengedhessük a tisztított vizet. Ez nagyon fontos, mert majd biztosan tanuljátok az iskolában, hogy VÍZ nélkül nincs élet. Képzeld, ez olyan nagyon fontos dolog, hogy még világnapja is van a víznek március 22-én.
Arra gondoltunk, hogy e közelgő világnap alkalmából, és azért, mert nagyon szeretnéd visszakapni a gyurmádat, néhány munkatársammal összefogva közösen, megajándékozunk egy újjal.
Ha szeretnéd megnézni, hogy mi történik a lefolyón lehúzott dolgokkal, hogyan tisztítjuk meg a szennyvizet, akkor szívesen látunk szüleiddel a közelgő Víz Világnapja alkalmából, március 25-én, szombaton, a Dél-pesti Szennyvíztisztító Telepen tartandó lakossági nyílt napunkon, ahol az ajándék gyurmát is odaadhatnánk. Ehhez kérd meg a szüleidet, hogy keressenek bennünket a 459-1697-es telefonszámon.

Várjuk jelentkezéseteket szeretettel:

Bátori Marianna
kommunikációs vezető
Fővárosi Csatornázási Művek Zrt."

Áron édesanyja boldog és meghatódott posztban tette közzé történetüket a facebookon, melyet azóta több hírportál is közzétett. A valóságos mesének sok tanulsága van. A leginkább megérintő tény talán, hogy a FCSM szánt rá időt, hogy válaszoljanak egy kisfiú levelére, mi több, olyasmit írtak le, mely okulásul szolgálhat a nagyvilágról épp szélesebb ismereteket szerző kisfiú számára. Amint azt Csilla leírta, megtapasztalták, hogy úgymond a „csövek másik végén” is emberek dolgoznak, mégpedig jó emberek. Gesztusuk kedves és nagyvonalú, általa Áron a neki szánt leckét egy érzelmileg sokkal telítettebb módon tanulja meg, mint ha anyukája titkos küldeményeként kapta volna meg az új gyurmát, vagy mint ha egyszerűen besétáltak volna a boltba és vesznek egy újat.
Az, hogy a kisfiú nem az utóbbi egyszerű, kézenfekvő és a mai gyerekek számára sajnos nagyon is megszokott megoldást választotta, vagy kérte, a jó nevelésről árulkodik. Ebben a mesében ugyanis nem a szerzés és a birtoklás képviselte a kis főszereplő számára az értéket, hanem az érzelmi kötődés. Áron azon kevesek sorát gazdagítja gondolkodásával, akik nem intézik el az ilyesmit azzal: „nem baj, ha tönkremegy, elvész, veszünk másikat”. Ő úgy döntött, a maga eszközeivel „megdolgozik” azért a gyurmáért.

Kedves epizód, mely az anyuka posztja alatt, a szülők hozzászólásaiban lezajlott párbeszédből derült ki: egy barátja felajánlotta Áronnak a saját gyurmáját, hogy ne legyen szomorú, ám a kisfiú ezt elutasította. „Akkor Zentének nem lesz, az nem jó” – felelte, de hozzátette, kis barátja nagyon rendes.

A ráadása a történetnek, hogy Áron nem csak az új gyurmát nyerte a történettel, hiszen a felkínált program sok lehetőséget ad majd a tanulásra, hogy az amúgy is tájékozott kisfiúból még okosabb lurkó váljon.

Azzal egyébként, hogy mi minden kerül a lefolyóba, wc-be, valószínűleg a csatornázási művek munkatársai regényeket tudnának megtölteni. Sokan nem figyelnek, másokat nem is érdekel feltétlenül a dolog, holott érdemes rá figyelmet fordítani, különösen többlakásos társasházakban.
A toalett kifejezetten megtévesztő lehet, mivel a nagy lyukon az erős vízsugár látszólag sok mindent levisz, ám a lehúzott dolog a csőrendszerben lentebb, egy kanyarban elakadhat. Az itt fennakadó dolgokból végül egész kis sziget növekszik, ami hetek-hónapok múlva akár az egész házat, háztömböt érintő duguláshoz, csőtöréshez is vezethet.

• Az egyik leggyakoribb hiba ezzel kapcsolatban a kozmetikai és takarításra való nedves törlők bedobálása. Ezek ugyanis nem áznak szét a vízben, ha elakadnak, hamar nagy kupaccá gyűlhetnek.
• A másik sűrűn előforduló hiba az olaj, zsír, nagy darabos ételmaradék kiöntése. A zsiradék lerakódik a csöveken, az ételmaradék pedig nem, vagy csak nagyon nehezen és sokára ázik szét.
• A tampon-betét szabályt ismerjük, mégis gyakran elfeledkezünk róla, és ugyanígy tilos a vattapamacs, vagy korong wc-kagylóba dobása is.
• A macskaalom „termését” sem ajánlatos lehúzni, mivel az alom anyaga komoly problémákat okozhat a csőrendszerben. A hajcsomók pedig mintha csak arra lennének kitalálva, hogy hálószerű akadályt képezzenek a lefolyóban.

Visszatérve Áronhoz és kis barátjához: kötődés, barátság, odafigyelés, empátia – olyan dolgokról szól ez a történet, melyek a legfontosabbak a világon, s melyeket a gyermekeinknek elsőként kellene megtanítanunk. Számukra okulásul szolgálhat ez a valódi kis mese, míg nekünk felnőtteknek – ahogy Áron anyukája is leírta – visszaad egy darabot az emberekbe vetett, néha kissé veszni látszó hitünkből.

Fotó: Max Pixel