Hogy működik a Sulizsák?
 

"Az iskoláknak ruhagyűjtési napokat szervezünk, ahová az iskola tanulói és dolgozói behozhatják az otthon és környezetükben már nem használt, a cég előírásainak megfelelő ruhákat, kiegészítőket, cipőket.  2 héttel a gyűjtési nap előtt megkapják a begyűjtő zsákokat és promóciós anyagokat. Kezdődhet a csapatmunka! A megbeszélt gyűjtési dátumra a gyerekek behozzák a teli zsákokat, melyeket a helyszínen átveszünk, lemérünk és elszállítunk, majd egy rögzített kilónkénti árat fizetünk érte, amit legvégül megkap az iskola a szülők által teljesített támogatásként. Az iskola az így kapott összeget felhasználhatja saját fejlesztésére vagy bármilyen tevékenységre, mi pedig megtaláljuk a ruhadarabok új helyét!" - Sulizsak.hu

Interjú Kovács-Kiss Krisztinával

"A fast fashion márkák legfontosabb célja az eladás"

"Több mint tíz évet töltöttem egy fast fashion cégnél, de amikor abbahagytam, akkor inkább csak karrierváltáson gondolkoztam. Tulajdonképpen a körülmények alakultak úgy, hogy 2017 októberében elindult a Sulizsák, amelynek egyelőre nagyon az elején tartunk" - meséli Kriszti, akivel utoljára a főiskolán találkoztunk, ahol egy ideig egy évfolyamra jártunk ugyanazon a szakon. A ruhaszemét és textilhulladék problémájával mindketten körülbelül egy időben kezdtünk foglalkozni más-más irányból. Mindketten ismerjük a sokkoló adatokat: évente 12–14 millió tonna ruhaszemét keletkezik csak az Amerikai Egyesült Államokban, a többi nyugati országról nem is beszélve. Minél később kerülnek ki a ruhák a körforgásból, annál később válik belőlük szemét. A legjobb természetesen az lenne, ha mindig is a körforgásban maradnának. Nehéz ezt megoldani addig, amíg körülbelül 80 milliárd új ruhát gyártanak és adnak el - évente.

"A munkám során ugyan rengeteget hallottam a fenntarthatóságról, a cég kiemelten foglalkozott a társadalmi felelősségvállalással, a környezetvédelemmel. Mára teljesen beépült a fast fashion márkákhoz is a biopamut, amelynek a használatáról minket és a vásárlókat is folyamatosan tájékoztattak. Amikor ott voltam, látszódott többféle környezettudatos törekvés is.

De azért azt tudjuk, hogy a fast fashion márkák legfontosabb célja az eladás."
 

"Borzasztóan szégyelltem magam"

Olyannyira, hogy Kriszti életére is hatással voltak ezek az üzletek, ahol vásárlóként is gyakran megfordult.

"Röviden: elképesztő mennyiségű ruhám volt. Amikor összeköltöztünk a férjemmel, csak kabátból 37 darabbal érkeztem az első közös otthonunkba. A barátaim, akik segítettek költözni, nem értették, hogyan sikerült ennyi ruhát felhalmozni. De nem csak ők, én sem. Nagyon emlékezetes érzés volt: mennyire borzasztóan szégyelltem magam. Egyrészt hogy rengeteg pénzt beletettem ebbe a ruhatárba, másrészt hogy ennyi felesleg keletkezett az elmúlt évek alatt."

Kriszti először csak azokat a ruháit selejtezte ki, amelyeket egyszer vagy egyszer sem viselt. Így telt meg három nagy zsák, majd további selejtezés után még kettő. Ma már szinte csak használtruhaboltokban vásárol, de ott sem vesz felesleges darabokat. A plázákat nagy ívben elkerüli, és csak egyszer-egyszer vásárol online.

"Nemrég nem olyan színt küldtek, amilyet szerettem volna, és visszaküldés helyett inkább személyesen mentem cserélni. Egyszer csak azon kaptam magam az üzletben, hogy ötször annyi értékű ruha van a kezemben, mint amennyit az eredeti termék ért. Már mentem volna próbálni, amikor hirtelen rádöbbentem arra, amit csinálok. Akik fogékonyak rá, azokra nagyon hat az, amivel a fast fashion márkák csábítanak. De nekem ehhez a felismeréshez kellett az a bizonyos szégyenérzet."

Fotó: Mészáros Virág
 

"A Sulizsák ugyanúgy működik, mint a papírgyűjtés"

A selejtezés kapcsán aztán arra is rájött, hogy a textilhulladék útját mennyire nem ismerjük. A legalapvetőbb, ami eszünkbe jut, hogy a ruhákat a családon belül továbbadjuk, esetleg eladományozzuk. A ruhacseréről, ruhavásárokról, bizományi üzletekről és adományboltokról már csak nagyon kevesen hallanak. A Sulizsák egy újabb opció lehet akkor, ha a család szeretne megválni a kinőtt vagy nem használt ruháktól.

"Valahol itt is adományozásról van szó: a gyerekek és a szülők az iskolának adományozzák a ruhákat, amelyeket mi tulajdonképpen megveszünk az iskolától.

Azt szoktam mondani, hogy ugyanúgy működik, mint a papírgyűjtés. Nagyon fontosnak tartom, hogy a gyerekeket belevonjuk ebbe a történetbe. Elmeséljük nekik, hogy mi vezet ennyi felesleghez, hogyan lesz a ruhából szemét, tartunk nekik foglalkozásokat, most lesznek az első workshopok is" - meséli lelkesen Kriszti, aki azért arról is biztosít, hogy nincs könnyű dolguk. Arra számítottak is, hogy az elején sok nehézséggel kell szembenézniük, hiszen Magyarországon egyelőre nincs a köztudatban, milyen óriási problémát jelent a ruhaszemét. Arra azonban nem számított, mennyi ellenállással találkoznak.

A teljes cikket itt olvashatod el.

Forrás, képek: holyduck