Együttérző kollégák, természetes gyógymód...
Az álom lágyan ringató, simogató folyama épp kezdte volna elringatni törődött testemet, amikor csörgött a telefon. G kollégám érdeklődött, hogy vagyok.
Elpanaszoltam neki, hogy fáj a karom, nem tudok csinálni semmit, mert mindenhez két kéz kell, be vagyok gipszelve, utálom a gyógyszereket stb... Együttérző cöccögéssel végighallgatott, egy kicsit viccelődtünk, majd letettük. Lám, milyen rendes kollégáim vannak!
Jó érzéssel gyűrtem hasam alá a kispárnámat, és elkezdtem lemerülni alfába, amikor megszólalt a telefon. P kollégám érdeklődött, hogy vagyok. Elpanaszoltam neki, hogy fáj a karom és be vagyok gipszelve, utálom a gyógyszereket stb... Együttérző hümmögéssel végighallgatott, egy kicsit viccelődtünk, majd letettük. Lám, milyen rendes kollégáim vannak!
Elővettem egy könyvet, mert van még egy pár kollégám, azért sem fogok aludni. A második oldal közepe táján azonban éreztem már, hogy húz magához Morfeusz ölelő karja. Nem is tiltakoztam, hunyok egy kicsit, legalább regenerálódik törékeny testem. (Az utóbbi időben a túlfeszített tempó, a hajszás életmód nagyon megviselt, jó ha 116 kiló vagyok. Teljesen összeestem...) Már kezdődött a színes karikák végtelen tánca, amikor megszólalt a telefon. Sz kollégám telefonált, hogy vagyok. Elpanaszoltam neki, hogy fáj a karom, és utálom a gyógyszereket stb... Együttérzően végighallgatott, megpróbált viccelődni, aztán letettük. Azért rendes kollégáim vannak!
Na ezek majd biztos elmesélik a többieknek, hogy meg fogok dögleni, rendben van, lehet végre aludni egy jót. Fülemre húztam a takarót, a rohadt életbe, akkorát alszom, hogy az ítéletnapi harsona is csak rezgővel ébreszt fel!
Persze a telefon megszólalt és T kollégám érdeklődött hogy vagyok. Fáj a karom. Gipsz. Vicc. Hehe... Szia!!!!
Ezek utám még telefonált T kolléganőm, hogy G-től hallotta, beteg vagyok, S kollégám, hogy mi a jelszó a gépemen, mert kéne egy file, B kollégám, hogy természetes gyógymódokat ajánljon és a főnököm, hogy mikor megyek dolgozni. El is ment a kedvem az egész betegségtől. Berágtam és kikapcsoltam a telefont, a drótosat meg kihúztam a falból. Kész. Most pedig alszom, ha a fene fenét
eszik, akkor is!!!!
Éppen párásan fénylő söröskorsó mellől figyeltem a lengén öltözött táncosnőket, illatos fátylaik lebbentek a halkan zsongó zene ritmusára, amikor a csengő durván visszarántott a valóságba. Kókadtan araszoltam az ajtóhoz, ki
a bánat az, mi a francot akar?!
- Képzeld! - lihegte Picur. - Nem tudtalak felhívni! Elromlott a telefonotok? Na mi van veled, hogy vagy?
Állítólag ilyen belilult fejet akkor látott utoljára, amikor Jóska bácsit megütötte a guta. Ilyen ordítást meg akkor, amikor a Sanyi bácsi lábára ejtettek egy ötös kazánlemezt. Ezeket már a fröccs mellett mondta el, amire behívtam, mert én is éreztem, hogy túlzás volt simán bevágni az ajtót (lila fejjel ordítva) a legjobb cimborám előtt.
Picur vitte az üzenetet a munkahelyre, hogy fáj a karom, nem tudok csinálni semmit, mert mindenhez két kéz kell, be vagyok gipszelve, utálom a gyógyszereket, de legjobban utálom, ha naponta kétszázszor felhívnak. A főnökömnek is üzentem, de Picur azt mondta nem adja át, gondoljam át még egyszer.
Most itthon vagyok. Fáj a kezem, szedem a gyógyszereket. De minden gyógyszernél többet ér a kisfröccs. Naponta háromszor kettő!
Kérjük, támogasd munkánkat!
Ha szeretsz minket olvasni, ha csaltunk már mosolyt az arcodra, ha segített már neked valamelyik szakértõnk, vagy ha egyszerûen Te is fontosnak tartod, amit csinálunk, kérjük, támogasd munkánkat!
Banki átutalással:
Magnet Bank 16200106-11697987
Kedvezményezett: Családi Háló Közhasznú Alapítvány
Közlemény: Média támogatás
Vagy bankkártyás fizetés Simplepay-el az alábbi gombra kattintva:
Közösségi hozzászólások: