Ha nő vagy, maradj a háttérben? - A gyengébbik nem a legerősebb láncszem

"Látom, hogy mennyi veszélye és negatívuma van az állandó kirakatban levésnek" -  Baji Anita, a Sláger Rádió Bumeráng című műsorának szerkesztője  

Baji Anita három és fél éve dolgozik a Sláger Rádió Bumeráng című reggeli adásában, Bochkor Gábor és Boros Lajos munkáját szerkesztőként segíti. A stúdióban állandó háttérmunkási szerepet rajta kívül még ketten öltenek magukra: egy stúdióasszisztens és egy hangmérnök van jelen minden reggel a szerkesztőn kívül. Sőt Bochkorékhoz képest háttérfigurák azok a színészek is, akik hetente egyszer hangjátékkal jelentkeznek a Bumeráng keretein belül. Így épül fel a csapat, ahol nem kis együttműködés szükségeltetik, hogy gördülékenyen haladjon a munka.

– Ahhoz, hogy fél hatra a rádióban lehessek, négykor kelek minden nap. A fiúk háromnegyed hatra érkeznek, addig átfutom a beérkező üzeneteket, a legfontosabb híreket. Utána pedig előkészítem az érdekesebbnek ígérkező információkat, amelyekkel az adott műsorban érdemes foglalkozni. Mialatt zajlik a Bumeráng, már más az én feladatom is: be kell tartatnom a két műsorvezetővel az adásmenetet. Azaz figyelem, hogy mire mennyi időt szánhatnak, s ha közeleg például a hírek ideje, figyelmeztetem erre őket. Van egy utasító monitor, melyet Gábor és Lajos is lát külön-külön, ezen tudok velük közben kommunikálni. Ha nagyon nem akarják abbahagyni, amibe éppen belekezdtek, hát jön a nagybetűs, majd a még nagyobb betűs figyelmeztetés a kijelzőn, s ha végképp reménytelen az ügy, hát nekiállok mutogatni. Az adás tízkor befejeződik, a mi munkánk akkor még nem. Közös reggeli keretében beszéljük meg a napi adást, és ekkor szervezkedünk a közelebbi és távolabbi terveinket illetően is. Egyébként meg egész nap elérhető vagyok telefonon, így nem egyszer előfordult már, hogy délután vagy este hívtak fel a fiúk, ha eszükbe jutott egy ötlet, amelyhez szakértőt kellett szereznem, vagy más hozzászólót beszerveznem, egyáltalán a témát feltérképeznem. A munkám lényege tehát ez: igyekszem a legjobb háttéranyagot, riportalanyt, információt a rendelkezésükre bocsátani, hogy jól haladjon a Bumeráng.

Anita azt is elmondta, hogy ha éppen országot járnak a műsorral, akkor is hasonló a felállás, csak kis mértékben módosul a feladat.

A lényegi kérdésre, mely szerint zavarja-e a nélkülözhetetlen háttérmunkást a rivaldafény-mellőzés, a szerkesztő egyértelmű nemmel felelt.

– Nem baj, hogy nem vagyok mikrofonközelben, mert nagyon szeretem ezt a fajta háttérmunkát. Sőt, inkább az zavar, ha nagy ritkán élő adásban megkérdeznek valamiről, furcsa, ha megszólítanak. Ebben a szerkesztői pozícióban is megvannak a sikerlehetőségek, és nekem ez így megfelelő. Főleg, mióta velük dolgozom, látom, hogy mennyi veszélye és negatívuma van az állandó kirakatban levésnek. Nem vágyom rá ezért sem. Ez a csapatmunka egyelőre szakmailag és életvitelt tekintve is tökéletesen megfelelő, nem gondolkodom azon, hogy a közeljövőben ezen – sem a Bumerángon, sem általában a szerkesztői munkán – változtatnom kellene.  

„Az együttműködést igénylő feladatokra a nők alkalmasabbak” - Steff Szilvia, az RTL Klub hírszerkesztő csapatának egykori munkatársa

Steff Szilvia huszonöt évesen jelenleg egy reklámügynökség ügyfélkapcsolati asszisztensként dolgozik, de mint mondja, ennél jóval háttéremberes periódusa az egyik kereskedelmi televíziónál volt.

– Az RTL Klubnál online hírszerkesztő gyakornokként tevékenykedtem, melynek során nemzetközi és magyar hírügynökségek híreit figyeltem, adaptáltam-fordítottam, illetve a saját híreinket faragtam online-változatúvá, képet, illusztrációt kerestem hozzájuk. Az, amit az olvasók a neten készen kapnak, meglehetősen összetett háttérmunkát igényel. Na, nem azért mondom ezt, mert reflektorfényt vártam volna ettől a pozíciótól, hiszen ez a tevékenység a hírből mint műfajból eredően jókora háttérgárdát kíván, ahol legkevésbé sem a szerző, hanem a hírérték és az információ a fontos. A szerkesztőségben akkoriban minimum heti húsz órában működtem közre – gyakran hétvégén is – hat kollegával együtt, akikkel rotációs rendszerben váltottuk egymást. Megvolt a maga szépsége ennek a műfajnak is, a reklám kicsit más, de az is jókora szervezettséget és sokszor háttérben maradást igényel. Persze feleslegesen rohangálni és szervezkedni nem szeretek, de a munkámhoz (ma is) kell, hogy képben legyek. Az ún. reflektorfény tényleg nem hiányzott, de azt gondolom, egyelőre az én esetemben nincs is ennek az igénynek létjogosultsága. Hisz addig, míg az ember (lánya) nem profi abban, amit csinál, ne is akarjon mindenki szeme elé kerülni.

Amikor arról kérdeztem Szilviát, tapasztalt-e bármilyen különbséget a két nem között akár a háttérben maradást, akár általában a munkaminőséget tekintve, némi gondolkodást követően nemleges választ adott.

– Jelentős differencia nem volt sem az RTL-nél, sem az összes eddigi munkám során, de az az érzésem ezzel kapcsolatban, hogy a kifejezetten együttműködést igénylő feladatokra a nők jóval alkalmasabbak, de ez természetesen nem örökérvényű tétel. Szó, mi szó, az, hogy kinek mi az „elég”, nem gondolom, hogy nemtől függ. Azt hiszem, egyszer képes leszek vezetőként közreműködni, de most még nem érzem magam elég érettnek hozzá. A közeljövőbeni „kitörni vágyásom” jelenleg nem a munkámban manifesztálódik… 

„Ha hasznosat teszek, azt akarom, hogy lássanak mögötte engem is.” - Nagy Szilvia, a LABRISZ Egyesület honlapszerkesztője, valamint az ELTE PhD-s kutatója

 Szilvi egy csomó minden mellett honlapot szerkeszt, fesztivált szervez, webdesign-nal foglalkozik, és az ELTE amerikansztika szakán PhD-ösztöndíjasként kutatómunkát is végez. Igaz, sem az irodalomkritika, sem a honlaptervezés nem olyan dolgok, melyek általában a nyilvánosság kereszttüzében zajlanak, Szilviben erős a törekvés arra, hogy kutatása írássá, szervező munkája pedig még inkább középpontban levéssé válhasson. Elvégre szeret a maga ura lenni.

– A Labrisz Egyesületnél konkrétan meghatározott,  egész pontos feladatom nincs. A helyzet hozza, hogy miben veszek részt. Az Egyesület temérdek szerepvállalása közül csak az egyik az Interneten való megjelenés, én főleg ilyenkor kerülök „képbe”. A régi és a megújult honlapot is én készítettem, azaz az utóbbi projektekben inkább honlapkészítőként, mintsem egyesületi tagként vagyok jelen. Ha a háttérben elvégzett munkáimat vesszük sorra, akkor megemlítendő az évenkénti Meleg és Leszbikus Fesztivál szervezése is, ha belefér az időmbe, akkor banner- vagy egyéb design-munkákat is bevállalok.

A kutatás sem reflektorfényben zajló életforma, Szilvi erről is nyilatkozott.

Az ELTE amerikanisztika szakán végeztem, és egy amerikai modernista írónő, Djuna Barnes életét és korát kutattam, ebből született a szakdolgozatom is. Azóta folyamatosan ásom bele magam a női modernizmusba. Szeretnék írni is, de nem kifejezetten szépirodalmat, hanem kritikát, kommentárt, vagy olyasmit, amit a saját honlapomra, a Fém Fatálra írok. Több életre van szükségem, hogy minden álmomat megvalósítsam, de ebben a mostaniban is igyekszem belekapni sok mindenbe. Szeretek a középpontban lenni, és nem szeretek utasításokat követni. Szerencsére – a kicsit háttérben zajló tevékenységeim ellenére is – megengedhetem magamnak, hogy a magam főnöke legyek, és ezen nem is akarok változtatni. Érdekel a honlapkészítés, az illusztrálás, a webdesign, egy site dinamikus programozása és természetesen az irodalomkritika, na meg a -kutatás. Ezekben folyamatosan fejlesztem magam. Feminista vagyok, ami nem jelent többet annál, mint hogy azt gondolom, nőként érthetek olyan dolgokhoz, amiket hagyományosan a férfiaknak tulajdonítanak., hogy bármilyen területen szabadon meg is valósíthatom magam, és hogy az érdemeimért elismernek. Nemrég egy családanya azt mondta nekem, hogy úgyis a nők irányítják a világot a háttérből, például a férfiakon keresztül, hát akkor miért ne hagynánk, hogy úgy érezzék, fontosabbak. Én ennél sokkal önérzetesebb vagyok. Ha valami fontosat, hasznosat, érdekeset teszek, azt akarom, hogy lássanak mögötte engem is. Ez részben az a meggyőződés, hogy jót tenne a közéletnek, ha a nők nagyobb szerephez jutnának benne, na meg túljuthatnánk azon is, hogy a nőket csak mosópor-reklámokban lehet mutogatni, vagy dekorációként egy autó motorháztetején.