Azon morfondírozott, vajon mennyi ideig kell még várnia édesanyjára, aki mindig teletömött szatyrokkal jön ki a bevásárlóközpontból?
Ment ő volna szívesen az anyukájával, de akkor a gyermekmegőrzőben kellett volna maradnia, és a maga nyolc évével ehhez már igazán semmi kedve sem volt.
Az időt most hópehelyvadászattal múlatta.
A kisfiú Egyszerre csak köhögni, prüszkölni kezdett. Brr! Mi volt ez?
Ekkor megszólalt egy hang: „bocsánat, rossz irányba repültem, egészen átfagytak már a szárnyaim, így nem tudom rendesen tartani az irányt.”
„Juj! Ha te most nem kapsz el, bizonyosan megfagyok, és akkor lenyelsz engem, mint egy közönséges hópihét.”
„Hát te ki vagy?”
„Elza vagyok, várom az édesanyámat, aki éppen tündérport szór szét a bevásárlóközpontban. Annyira unatkoztam, ezért repkedtem egy kicsit. A kezedbe vennél, hogy felmelegedjem?”