Sokan kérdezték már tőlem, miért tartom fontosnak a szülésre felkészülést? Vissza szoktam kérdezni: mi a legfontosabb számodra, amit át szeretnél adni a gyermekednek, mi a legszebb stafírung, amivel útjára indítanád Őt?
Jó látni, hogy mennyi szépség van a család szívében a várt jövevény felé. A legszebb mégis a szeretet.

Miért írom mindezt?
Társadalmunk betegségeinek gyökere a szeretetre való csökkent képességünk, ez tény (Odent, 1989 London). Az is egy tény, hogy a szeretetre való képességünk kialakulásában meghatározó szerepe van már a magzati létben átélteknek, még inkább a szülés közben és különösen a szülés utáni, ún. szenzitív időszakban átélteknek. (A szenzitív időszak a szülést követő 2-3 óra, amely sok tekintetben egy nagyon érzékeny időszak) Tehát az, hogy gyermekeink születésének órái hogyan zajlanak: meghatározó. Természetesen nemcsak a baba szempontjából... Az, hogy milyen hatások érik őt a születése alatt, annak rövid és hosszú távú hatásai vannak az egyénre, az életére.
Miért olyan fontos, hogy megalapozódik-e a szeretetre való képességünk? Ha valakiben ez nincs meg, nem tudja önmagát szeretni. Ebből kifolyólag sem embertársait, sem a környezetét, nem képes tisztelni, szeretni, ez pedig az egész társadalomra hatással van.

Mit tehetünk? Törekedjünk, hogy szülés a születés a lehető legzavartalanabb legyen. A háborítatlanság, a gyengéd születés - melyek a tévhitek eloszlatása végett nem az otthonszülést jelentik! - nélkülözhetetlen alapkövei annak, hogy a szülés egyrészt jól haladjon, másrészt az anyai viselkedés kialakuljon. Vagyis segít, hogy megalapozódhasson a legfontosabb, ami meghatározza az életünket. Az anyai szeretet "prototípus".

Ahogyan a nők egyre tudatosabbá válnak, nem passzív szenvedői, hanem aktív résztvevői szeretnének lenni saját szülésüknek. Ebből életünk folyamán többször is erőt meríthetünk. Fontos, hogy tudják a nők, hogy a szülés alatt mi történik; a testi folyamatok mellett itt a lelki oldalra is gondolok. Tudjanak arról a családok, hogy a háborítatlanság, a gyengéd születés mit is jelent, miért olyan fontos.
A szülés ősi tudás, a maga természetességével és egyszerűségével. Manapság azonban a civilizáció sokszor hibás tanításai, a médiában hallott sok veszedelmes rémtörténet (mert ennek van hírértéke, ugye?) a túlzott medikalizáció miatt sok-sok hiedelem övezi a szülés tájékát. Ez nagyban hozzájárul ahhoz, hogy az asszonyok elvesztették abba a képességükbe vetett hitüket, hogy tudnak szülni. Félni kezdtek.

Olyan kifejező a magyar nyelv! Fél-elem az nem egész-ség! Igaz? Már pedig a félelem a szülés ellensége! Nem hiszitek?
Ha valaki fél, magas a szervezetében az adrenalin szintje. Ez egy hormon, amelynek a szintje akkor is magas, mikor pl. izgatottak vagyunk, vagy egy versenyző esetében ez hajtóerő.
De nem, amikor vajúdik egy asszony! Ha vajúdás közben magas az adrenalin, akkor a szülés haladásához, vagyis a jó méhtevékenységhez nélkülözhetetlen hormon, az oxitocin szintje alacsony (nem mellesleg a természetes fájdalomcsillapító hormonszint is). Ez már bőven elég, más indokra nincs is szükség, és a szülés folyamata alig, vagy egyáltalán nem halad. Ráadásul a félelem miatt az izmok összerándulnak, spazmusban vannak - ekkor nem kapnak elég oxigént, és ez fáj! Tehát minél jobban félsz, annál jobban fáj: És ez fordítva is igaz, ezért kell foglalkozni a félelmekkel. Amit lehet, fel kell hozni, és tudatosítani. Minél többet foglalkozol velük, annál kisebbek lesznek.

A természetes szülés viselkedési kódja minden nő pszichikumában megvan, ez aktiválódik szüléskor. Vannak ezt segítő és gátló tényezők. Utóbbiak közé tartozik pl. a nők passzív szerepe, az alacsony önbecsülés, a szorongás, a félelem. Azért tartom fontosnak a jó felkészülést, hogy az asszonyok megerősödjenek saját magukban, hogy bízzanak a női test intelligenciájában, hogy tudják, mit szeretnének, és azt, hogy ezt hogyan tudják megvalósítani.

Nagyon fontos (nemcsak) a várandós nőnek ismerni, mikor mi történik benne, körülötte. Ha valamit ismersz, el tudod engedni a kontrollt - csak így tudsz ösztönösen viselkedni, így tudsz a szülés folyamával együtt úszni. Ha kontrollálsz, akkor az eszedet használod, ami a szülésnél nagyon haszontalan. Az agy azon részét, amely az intellektusért felel, tartalékra kell tenni, mert megakadályozza a "módosult tudatállapot" létrejöttét. Ilyenkor a szülő nő nem a külvilág felé figyel, hanem befelé fordul. Aki ismeri a szülés élettanát, természetét, annak nem is jutna eszébe kihozni a vajúdó asszonyt ebből az állapotából, hanem inkább arra törekszik, hogy az agy ezen részét semmivel se stimulálják (pl.:erős fény, stb.). Elengedhetetlenül fontos, hogy a szülő nő teljes biztonságban érezze magát minden szempontból. Csak így tud megnyílni testileg-lelkileg, hiszen erről van szó a szülés alatt.

A felkészítő alatt fontos, hogy:

• Tényszerű, pontos, egyszerű információt kapjatok a női testről (természetesen nem orvosi szempontból), megismerjétek milyen helyzetben hogyan viselkedik, miért fontos a mozgásszabadság.
• Tájékozódjatok a különböző szülőpozíciók előnyeiről, a szülés valódi természetéről, a méhösszehúzódások tulajdonságairól. Hogyan lehet bánni a fájdalommal, illetve gyakorlatokkal erősíteni a test-tudatot.
• Egy csokor fájdalomcsillapítási lehetőséget is hasznos elsajátítani (meleg hatásoktól, a masszázson át, aromaterápia...stb.)
• Miben segíthetnek a légzéstechnikák, a relaxációs technikák. Hogyan lehet ezeket adott esetben intézetben kivitelezni (pl.: borogatásokat).
• Tényszerű információt kapjatok a beavatkozásokról, előnyeikről, hátrányaikról, intézeti protokollról és a család jogairól.

Véleményem szerint a legfontosabb, hogy saját magadban megerősödj, tudd, hogy hogyan szeretnéd a gyermekedet világra hozni. Ezzel kapcsolatban minden infót megkapj és azt a segítséget is, hogy hogyan tudjátok kifelé kommunikálni, a szakemberek felé. Ha beavatkozásra van szükség, gyógyszerekre, vagy esetleg műtétre, akkor tudd azt mondani magadnak: így tudtam Anyává válni, nekünk ez volt az utunk. Ha nem is születhetett a babád gyengéd körülmények közt, háborítatlanul, tudd, hogy hogyan pótolhatod, ha esetleg külön voltatok, illetve abból a helyzetből hogyan hozhatjátok ki a legjobbat. A szeretet gyógyít!

A jó felkészülés alatt közelebb kerülsz Önmagadhoz, a Gyümölcshöz, akit érlelsz, a Párodhoz. Ő pedig hozzátok. Egymásra hangolódtok játékokkal, gyakorlatokkal. Biztosan nem mondok újat: nem csak Gyermek születik a szülés alatt, hanem Te Anyává, a párod Apává születik újjá. És ez egy új minőség. Egy Szentség.

Kívánom, hogy méltó módon születhessetek!

"Magasztalni kell az anyát,
akinek szeretete nem ismer határt
és emlőin nevelkedik az egész világ."
(Gorkij)