Hosszú vajúdás és a háttérben megbúvó lelki folyamatok

Megelőző életesemények, melyek jellemző módon hátráltathatják a szülést

Sok nő került már szembe élete során olyan fájdalmas vagy szomorú életeseménnyel, ami mély nyomot hagyott benne, még akkor is, ha ezeket a sebeket évekig láthatatlanul hordozta. A keserű, feldolgozatlan múltbéli események okozta lelki sebek tipikus módon lassíthatják a szülést, sok év múlva előkerülve befolyással lehetnek akár a szülés egész kimenetére.

Tévedés azt hinni, hogy minden elakadásnak csak testi oka lehet. Súlyos lelki tényezők állhatnak a háttérben, ha a tágulási vagy kitolási szakban lelassul az élettani szülés természetes folyamata. Ezek a lelassulások nem csak megijesztik vagy kifárasztják a szülő nőt, hanem előfordulhat, hogy a kórházi személyzet egy idő múlva elveszíti a türelmét, és gyógyszeresen vagy fizikailag beavatkozik a folyamatba.

A helyzet megelőzhető azzal, hogy ha ilyen tényezők voltak a kismama életében, még a terhesség alatt megpróbálja pszichológus, vagy más lelki gondozó segítségével feldolgozni a traumát, feloldani a lelki blokkokat.

A szülés különböző fázisaiban különböző hormonok termelődnek, melyek bonyolult agyi irányítás alatt állnak, érzékeny mennyiségi és időbeli beállításokkal. Ezen anyagok adagolását kívülről nehéz eltalálni, pedig a hormonok befolyásolják, irányítják a szülést. A hormonok termelődését azonban lelki folyamatok is befolyásolják, hirtelen leállásuk esetenként akár lehetetlenné is teheti a hüvelyi szülést.
 

Milyen múltbéli események lassíthatják a szülést?

1. Alkoholista szülők

Az alkoholista szülő melletti gyermekkor, még ha a függőségben szenvedő szülő nem is volt bántalmazó, azt az üzenetet közvetíti, hogy a vele együtt élő családtag még gyermekkorúként sem engedheti el magát, állandóan résen kell lennie, kontrollálnia kell az őt körülvevő teret, mert ha a felügyeleten lazít, soha nem tudhatja előre, mire ér haza, vagy mi történik otthon.

Az állandó kontroll így meghatározó igénnyé válik, végül a szülő nő akkor sem tud lazítani, ha szeretne, vagy az kifejezetten előnyös lenne a számára. Ez a háttér – és jelenleg Magyarországon a probléma kirívóan sok családot érint – jellemző módon a tágulási szakban okoz gondot, amikor el kell lágyulni, a szülő nőnek el kell engednie magát, és hagyni, hogy az ösztönei tegyék a dolgukat.

Ez az a pillanat, amikor „el kell dobni az agyunkat”, amit viszont az alkoholbeteg szülő gyereke soha nem enged meg magának. Ő nem hagyhatja, hogy csak úgy megtörténjenek vele a dolgok, mert számtalan tapasztalata van arról, hogy akkor összedől a világ.

2. Gyermekkori molesztálás

Nem a súlyossága a fontos, hanem az, hogy mennyire maradt a lelkünkben nyoma, tehát akár egy „mutogatós bácsi” által kiváltott késői emlékbetörés is lehet nehezítő tényező. Itt az a tapasztalat a meghatározó, hogy intim helyzetben bántalmazás érheti a nőt. A szülés meglehetősen intim élethelyzet, hasonló hormonok termelődnek közben, mint szeretkezéskor.

Ebben a bensőséges lelki és fizikai állapotban meg kell engedni, hogy valaki közel kerüljön hozzánk, intim helyeken érintsen meg. Ilyenkor jellemző reakció, hogy testi szinten megpróbálunk megszabadulni az emlékektől, és lezárjuk az ölünket.

Ha hasonló emlékünk van, és még mindig szorongunk tőle, amikor szóba kerül, foglalkozni kell vele. Ha csak sejtésünk van róla, tehát nem konkrét élmények, csak homályos álomképek az agyban, akkor is foglalkozni kell vele. A legtöbb nőt sajnos érte már ilyen impulzus, ám hosszú távon generációkon átívelő blokkokat okozhat a „mindenkivel megesik”, meg az „ez a nők sorsa”-felfogás. A nők sorsa, hogy szeretve és tisztelve legyenek.
 

3. Megelőző abortusz

Az abortusz után az évekkel későbbi szüléskor, jellemzően a kitolás előtt, az átmeneti szakaszban okozhat elakadást a feldolgozatlan lelkiismereti probléma. Bekapcsolhat a félelem, hogy elég jó anya leszek-e, rendben lesz-e minden, nem kell-e bűnhődni a korábbi döntés miatt?

Egy pillanat alatt átértékelődhet az akkori helyzet és választás, és a kismama szorongása abban testesül meg, hogy nem engedi további fázisba lépni az eseményeket.

Magyarországon magas az abortuszok száma, bár kevés szó esik róla, mégis sokakban él ezzel kapcsolatos fájdalom, önvád. Létezik terápiás megoldás erre is, amit érdemes még a terhesség elején elkezdeni. Van bocsánat és van újratervezés.
 

4. Vetélés

A vetéléssel kapcsolatban is megjelenhet a lelkiismeretfurdalás, az a téves elképzelés, hogy a kismama követett el valami hibát, és ezzel együtt a félelem attól, hogy el is lehet veszíteni egy babát. Ez a gondolat gátolja a szülést, és a szülés folyamatában már nehéz megküzdeni ezekkel a gondolatokkal.
 

5. Szerettünk elvesztése

Minél védtelenebb korban történik velünk, annál erősebb a gyász, a trauma. Testvér vagy a szülők elvesztése egyfajta lenyomatot hagy a szülésben. Ma már sokat tudunk a transzgenerációs traumáról, sokan felismerik a mintázatot, amit ők meg is állíthatnak, és feladatuknak is tekintik. Ha sikerül ezt a szüléssel megállítani, visszamenőleg is gyógyítóan hathat, és ezek a kismamák részesei lehetnek annak, hogy megtört az átok.
 

6. Rémtörténetek

Mémek, hiedelmek arról, hogy az anya születése milyen borzasztó volt. Családi regék, melyek arról szólnak, hogy a fiatal annak idején megkínozta az anyját, oka volt, sőt előidézte a rémségeket. Ha boldog, örömteli eseményként adnák elő a saját szülésüket, az megkönnyítené a fiatalok szülését. Azok a kedvesebb megközelítések, hogy „azt a napot rá kell szánni”, vagy „csak a dereka fájt” – kivitelezhető, természetes folyamatként mutatják be a szülést, ami önbeteljesítő jóslatként működhet, és könnyebb szüléseket indíthat útjára a családban.
 

7. Megelőző traumatikus szülés 

Ilyen esetekben a kismama sokszor azzal a lelki teherrel távozik, hogy ő tehetett róla, miatta lett végül császármetszés, alkalmatlan volt a szülői szerepre. Ez a súlyos mentális hátráltató beállítódás speciális feldolgozó csoportos munkát igényel, és egészen addig tart, amíg az anyuka elfogadja, hogy nem ő volt a hibás.
 

8. Terhesség alatti szóbeli bántás 

Lehet ez a vizsgálat, vagy védőnői ellátás közbeni figyelmetlenség, ami megijesztette a kismamát, és ami miatt kitolás előtt nem meri elengedni a babát. „Túl nagy a baba, rövid a zsinór, szívbaja van” – ezek a mondatok örökre ottmaradnak a gyermeket váró asszony lelkében.

Várandósan a nő egyre inkább hasonlít egy újszülöttre, védtelenné válik, hasonul a babához, és erre az empátiára szüksége is lesz a baba megértéséhez. A gonosz szavak viszont tüskék: „széjjel fog szakadni, hogy megszüljön”. Egy ilyen mondat ahhoz vezethet, hogy a szülő nő egyszerűen nem szabadít fel annyi oxitocint, hogy a baba megszülethessen.

Vigyázni kell a szavakra! Ijesztgetés kultúrája helyett a bizalom kultúrájára van szükségünk.
 

9. Szülés közben magára hagyott nő 

Ha szülő nő mellől elmegy az a személy, akibe a bizalmát helyezte, képes addig késleltetni a folyamatot, amíg a kísérője, orvosa, szülésznője vissza nem ér.

Fontos, hogy ne szülés közben kelljen megvívni a démonokkal. Minél előrehaladottabb a terhesség, annál nyitottabbak vagyunk a megoldásra, ami lehet művészetterápia, fókuszterápia, tánc, beszélgetés is. Az a lényeg, hogy valamilyen módon ki kell mondani, hogy mi az, ami történt velünk, hogy a blokkok oldódjanak, hogy a testünk felszabaduljon.

Ha úgy érzed, segítségre van szükséged, keresd fel bátran szakértőinket, akiktől díjmentesen kérdezhetnek olvasóink regisztráció után: Családinet Szakértők

A cikk Görbicz Adria és Geréb Ágnes bábák tapasztalatai alapján íródott.

Indexkép: Depositphotos.com