Manapság a szülészeket és kórházakat csak szidni divat – nekik pedig nincs idejük mindenre reagálni, ők csendben teszik a dolgukat.

Pedig volna mire. Azonban amíg az új trendek a zavarosban halászva kígyót, békát kiáltanak rájuk, ők dolgoznak, nem érnek rá megmagyarázni minden egyes rágalmat. Szülést kísérnek és bajba jutott babákat mentenek (esetleg olyanokat is, akik egyébként bekerültek volna a híradóba). Nem néhány hetes gyorstalpalókon válnak szülést kísérő személyekké, hanem hosszú évek áldozatokkal teli munkája során, tanulással, éjszakai ügyeletekkel, rengeteg örömmel és bánattal - láttak ők csodákat és megéltek tragédiákat.

Honnan ez a vehemens utálat a kórházak és orvosok ellen?
A mai világban, amikor már a gyerek szülinapi zsúrját is a „mekdönciben” vagy a kultúrházban ünnepeljük, hogy ne kelljen a zsúr után takarítani, akkor pont a szülést miért kell az otthonba tenni?

Mivel nem győzik együttes erővel támadni a kórházakat, azok már mindent megtettek annak érdekében, hogy otthoni körülmények között lehessen szülni, mégis rendelkezésre álljon minden, ha két percen belül életet kell menteni. A vajúdó kádtól a plazma TV-ig az ég adta egy világon már mindent betesznek a szülőszobákba, csak ne érje szó a ház elejét.

Pedig aztán elhihetitek nekem: ha fáj, akkor már édes mindegy, hogy plazma TV vagy vajúdó szék, zöld csempe vagy lila tapéta vesz körül. Ha pedig a vége úgyis a műtő - tökmindegy az összes szülés terv meg illóolaj - a létező összes fakszni. Onnantól, hogy megszületik a kisbaba, mindegyik „boszorkányság” a csúnya gonosz fájdalom ellen már értelmét is veszti.

A születés csodáját neked kell megélni és nem a kórháztól, szülésztől, szülésznőtől elvárni, hogy megcsinálja neked! Erre nincs apparátus!

A gyanútlan kismama az interneten a kórházakkal, szülészekkel kapcsolatban csak rosszat olvashat. Ha véletlenül valaki az otthonszülés ellenében ír, az máris avittos és hülyeségeket beszél.

Pedig ma Magyarországon az otthonszülés gyakorlatilag kivitelezhetetlen és nem a törvényi szabályozás hiánya miatt. Remélem, nem valami lobby érdekeibe piszkálok most bele, és nem is bántok meg senkit.

Az általam felsoroltak nem orvosi állásfoglalások, hanem egy olyan anya állásfoglalása, aki - csakúgy, mint egy dúla -, szült három gyereket és azt hiszi, hogy máris ért a szüléshez. Csak én a másik józan ész érveit gyűjtöm egy csokorba, l'art pout l'art, ahogy eszembe jut – minden felelősségvállalás nélkül:

Úgy gondolom, amíg az állam felelősséget nem vállal az otthonszülés mellett, addig nagyfokú felelőtlenség az otthonszülés.  Márpedig Magyarországon az állam nem vállal felelősséget ebben a kérdésben, hiszen büntet érte. Addig amíg az állam büntet, addig nem ok nélkül, nem gonoszságból teszi ezt. Biztos vagyok benne, amint elhárul minden akadály az otthonszülés elől, abban a pillanatban az állam is engedélyezni fogja. Őszintén megvallva, akkor sem fogom érteni... de ez legyen az én bajom.

Milyen akadályokra gondolok?
Pl. az Országos Mentő Szolgálat. Akármennyire is szeretnénk, amíg nem tud ott állni minden egyes otthon szülő nő háza előtt egy mentőautó, addig két élet forog kockán. A babáé és a mamáé. Ráadásul még a mentőautó ottléte sem garancia, hogy menteni tudnak. Egy elakadt szülésnek pedig egy percig nem tesz jót a rengeteg mozgatás, ami a szállítással jár!
Igaz, nagyátlagban évente 200-an választják az otthonszülést, amit szétdobva 12 hónapra nem is olyan sok, hogy ne érjen rá egy mentőautó. Azonban sajnálatos módon nincs elég mentőautó, mentőorvos, nem hiszem, hogy ezt máshogy lehetne fogalmazni. Sőt nincs minden bokorban kórház, ha pillanatokon belül kell a segítség.

A magyarországi közúthálózat állapota és túlterheltsége is akadályozza az azonnali, szakszerű, orvosi beavatkozást, legyen ez a főváros vagy az ország bármely pontja. Rosszak és túlzsúfoltak az utak.

Az otthon melege nem rendelkezik a megfelelő sterilitással bármennyire is tisztaságmániás légyen a kismama. Ami pedig ennél is fontosabb: nincs megfelelő műszerezettség életmentés esetére.

Nem is igazán értem, hogy miért nem örülünk a kórház adta előnyöknek, a fájdalomcsillapításnak, ha éppen arra van szükség, mert előfordulhat. Ha nem várt komplikáció merül fel, a kórházban, ha kell, azonnal tudnak reagálni az orvosok. Nem is értem, minek kockáztatni. Ha soká jön a segítség, bele lehet halni!

Előfordul, hogy gond adódik a babával, akkor speciális ellátásra szorul. Ilyenkor újraélesztik, ha kell, inkubátorba teszik, vagy ha besárgul a baba máris kék fény alá kerül. Az orvosok, csecsemősök tudják, már ránézésre, ha baj van!

Miután megszületik a kisbaba, az első néhány napban olyan vizsgálatokat végeznek, ami miatt célszerű kórházban lenni. Ezeket a vizsgálatokat a fejlődés megfelelő szakaszaiban kell elvégezni, nem lehet két héttel később, amikor már kipihente magát az anyuka. Ha a baba besárgul (ami élettani jelenség, attól függetlenül, hogy otthon vagy kórházban születik), ha az anyuka belázasodik, vagy bármi gondja adódik, akkor is ott az orvos, ápolónő, aki azonnal tud és fog is intézkedni.

Ahogy a tanárnak az a munkája, hogy tanít, a buszsofőrnek, hogy a buszt vezeti, ha esik, ha fúj, ha van kedve, ha nincs, a kórházi személyzet is teszi a dolgát. Természetesen előfordul az is, hogy a türelmetlen paciens kedvéért nem úgy ugrálnak, ahogy az csettint. Ez csupán azért van, mert a türelmetlen paciensen kívül van nagyobb bajban lévő paciens is - az orvos, az ápoló tudásának birtokában, felelősségteljesen el tudja dönteni az ellátás sorrendjét. A munkahelyével, saját egzisztenciájával játszik, ha nem lát el egy beteget, ráadásul neki is csak két keze van, hiába várnánk el tőle, hogy legyen legalább hat.

A mai világban mind a kórházak, mind az orvosok a körülményekhez képest alkalmazkodnak az aktuális trendek elvárásaihoz. Függetlenül attól, hogy azok akadályozzák őket a munkában, de inkább ők alkalmazkodnak, mert ők már tudják a csodát, ami ránk vár!

***

Nem egyszer, hanem háromszor láttam a szeretetet babáim születésekor segédkező orvosok, szülésznők szemében, éreztem a gondoskodást még a műtős fiú minden mozdulatában is. Harmadik babám életmentő műtéte előtti aggodalmat az ügyeletes orvos szemében, a gyámolító szavakat a műtét közben!

Három csodálatos terhességgel a hátam mögött, harmadik babám a könnyebbik utat választotta és legnagyobb bánatomra a műtőben kötöttünk ki. Ha kíváncsi vagy, hogy a fentieken túl, miért nem vagyok barátja az *otthonszülésnek*, KLIKK a képre!
 

indexkép: foter.com