Pajzsmirigy betegségei, gyermekvárás, terhesség, vetélés (betegeknek, nem orvosoknak!)

Másrészt az a megtiszteltetés ért, hogy neves nemzetközi orvosi lapban a terhesség és a pajzsmirigy betegségeinek elméleti (molekuláris genetikai, hormonális, immunológiai) és gyakorlati kérdéseit foglaljam össze („jó nyári pihenés!"....). Tudatában vagyok annak, hogy a közlemény csak 2-3 hónap múlva jelenik meg, ráadásul angol nyelven, ezért a legújabb információ minden bizonnyal jelentős késéssel jut el az orvosokhoz, majd a betegekhez. Úgy gondoltam, hogy mindenképpen segíteni szeretnék azzal, hogy a betegek számára röviden összefoglalom a legfontosabb, kifejezetten gyakorlati kérdéseket.

Bevezetőben  két elméletinek látszó kérdést kell az érthetőség miatt tisztáznom:

• A pajzsmirigy autoimmun gyulladása a lakosság közel 10%-át érinti és a nők aránya ennél még lényegesen magasabb. A gyulladásnak sok ismertető jele van (strúma, a megnagyobbodott göb tapintási lelete, a jellegzetes ultrahang és izotópos kép, a TPO és thyreoglobulin elleni antitestek magas értéke, pozitív  biopsziás lelet), ennek ellenére a betegség gyakran tisztázatlan marad. A betegség öröklődik, tehát amennyiben a családban pajzsmirigybetegség fordult elő, akkor erre gondolni kell! A betegség éveken át fennállhat, gyakran semmiféle fájdalommal nem jár és már csak akkor derül rá fény, amikor már a gyulladás a pajzsmirigy jelentős részét elpusztította. Figyelmeztető jel az emelkedett antitest érték. Kimutattuk ugyanis, hogy az éveken át meglévő gyulladás (TPO elleni antitest pozitivitás - 1. ábra) esetén a csökkent pajzsmirigybetegség feltétlen bekövetkezik. Ráadásul a gyulladás (fehérje típusú antitestek) más gondot is okozhatnak, a betegség gyakran társul: meddőséggel, hajhullással, gyomorpanaszokkal, szívbetegséggel, emelkedett koleszterin szinttel vészes vérszegénységgel, alvászavarokkal, bőrbetegségekkel, stb.
• A pajzsmirigy csökkent működésének is több fázisa van. Az egyik a már feltűnő tünetekkel járó forma (ún. manifeszt  hipotireózis). A másik a még lappangó, ún. szubklinikus hipotireózis. Erre az a jellemző, hogy csak „véletlenül” derül ki, amikor valamilyen ok miatt, pl. meddőségi vizsgálat során laboratóriumi tesztet végeznek.  Ilyenkor még a vérben lévő pajzsmirigyhormonok (T4 és T3) még a teljesen normális tartományban vannak, de az antitestek pozitívak, a TSH értéke pedig emelkedett (a koleszterin szint is magasabb!). Anélkül, hogy a  TSH  meghatározások sok és kényes részletére itt kitérnék (fontos: a TSH nem pajzsmirigy-hormon, hanem az agyalapi mirigy termeli!!) azt le kell szögeznem, hogy ez egy fontos, de napszakonként, évszakonként, gyógyszerektől, módszerektől függően változó adat, amelynek értéke a hazai laboratóriumi értékektől eltérő (0,4-2,5 mU/l!!). Lényeges, hogy ezek az ún. normál értékek változnak a terhesség idején (3 havonta), továbbá kísérő súlyos, senyvesztő betegségekben. Ezért fontos a TSH mérése, de tudni kell értékelni a kezelést irányító orvosnak és a kezelést egyénileg meghatározni.
   

1. ábra

A tanulmányból a legfontosabbak emelem ki:

1. A  kimutatott (manifeszt) és szubklinikus hiportireózis lényegesen növeli a meddőség  és  a spontán vetélések kockázatát
2. Az autoimmun  gyulladásnak, a pajzsmirigy  elleni antitesteknek meghatározó szerepük van  a meddőségben és a korai vetélésekben
3. A terhesség alatt a pajzsmirigy 50%-kal több hormont termel, mint előtte. A terhesség idején a pajzsmirigy térfogata 10-20%-kal  növekszik. A pajzsmirigyhormon  relatív hiánya fokozza a magzat szellemi fejlődésének kockázatát. Az alkalmazott hormonpótlás dózisa változik a terhesség ideje alatt (!)
4. A pajzsmirigy hormonjainak és az agyalapi mirigy által termelt TSH un. normál értékei a terhesség alatt, három  havonta eltérőek, ezért nem szabad ezeket összehasonlítani a  nem terheseknél találtakéval!
5. A terhesség alatt a csökkent pajzsmirigy működésének (hipotireózisnak) a veszélye lényegesen nagyobb, mint a nem terhesekének.
6. A magzat saját pajzsmirigye a terhesség első három hónapjában fejlődik ki, addig az anya által termelt hormonra van utalva (ezért a terhesség első 3 hónapjában az anyai pajzsmirigyműködés fokozódása élettani folyamat, TSH alacsony!)
7. A fokozott  jódbevitel a terhesek számára (akik nem szenvednek pajzsmirigy betegségben!) alapvetően fontos, ugyanis a hormon képzéséhez erre az anyagra feltétlen szükség van. Ez a mennység egészségesekben 250-300  mikrogram naponta. Az autoimmun pajzsmirigybetegségben szenvedők anorganikus  jódot nem fogyaszthatnak! Ennek oka az, hogy az autoimmun folyamat fellángolását válthatja ki.
8. A már korábban csökkent pajzsmirigy működésű terhesekben a tiroxin dózisát feltétlen célszerű emelni a kiindulási érték 50%-val.
9. A terhesek egy részének szelénhiánya is van, ezért ennek pótlására célszerű törekedni.
10. A szülések után 2-4 hónap múlva az esetek  8-18%-ban  autoimmun pajzsmirigygyulladás alakulhat ki.

Kik tartoznak fokozott rizikójú csoportba?

• Akiket már kezeltek pajzsmirigy betegség miatt.
• Akiknek a családjában pajzsmirigybetegség fordult elő
• Akinek golyvájuk (strúmájuk) ismert.
• Akiknek pajzsmirigy elleni antitestek mutathatók ki a vérükben.
• Akinek inzulinnal kezelt cukorbetegségük van.
• Akinek egyéb autoimmun betegségük: ízületi-, bél-,  bőr-, máj-, vese-, szembetegségei ismertek.
• Akinek meddősége van (ennek hátterében autoimmun  pajzsmirigybetegség állhat!).
• Akiknek ismételt vetélésük, koraszülésük volt.
• Akiknek nyakát valamilyen okból besugározták

A fokozott rizikójú nők kiszűrése  lényegesen  csökkentheti a sterilitást, a vetélések, tovább az újszülöttek fejlődési rendellenességeinek számát. Nem elhanyagolható az sem, hogy más betegségek (szív-érrendszeri-, vérképző-, idegrendszeri- betegségek is megelőzhetők, ill. korábban felismerhetők).
Remélem ezzel a  nyaralást nem zavartam meg, de sok Kedves Olvasót  továbbgondolásra serkentettem és gyógyulásukat, babavárásukat elősegítettem.

Prof. Dr. Balázs Csaba