Késői anyaság (Cikkíró pályázatra beküldött írás)

Ma ahogy olvasgattam az újságokat, megakadt a szemem egy a számomra nagyon kedves cikken, vagyis hogy Fehér Anna 52 évesen babát vár!! Sajnos nem tudom leellenőrizni, hogy igaz e? Vagy csak találgatás az újságíró részéről! De ha igaz, akkor nagyon örülök,  és sok szerencsét kívánok neki! Nem úgy a kommentelők zöme, akik rázúdítanak minden vélt rosszat a színésznőre!

Sajnos ez a mai internetes világban megengedett, hogy mindenki következmények nélkül elmondhassa a véleményét! Ritkább estben ragadnak tollat ezért, hogy jót mondjanak!

Én most védelmembe veszem, és nem "hagyom" bántani!

A legtöbb ellenszenvet a kora váltotta ki az emberekben, nem mondom, hogy valóban ez az ideális kor a gyermekvállalásra, de becsülöm amiért nem volt hajlandó feladni azt az álmát, hogy Anya lehessen!

Anya, aki magához ölelheti gyermekét, / valljuk be mi anyák, hogy nincs ettől szebb és finomabb érzés a világon /! És ezen az érzésen az sem változtat, ha történetesen az Anya nem éppen fiatal!

Azért merem ezeket a sorokat leírni, mert én is 44 éves elmúltam, amikor harmadszorra is életet adtam egy pici Embernek..., és milyen jól tettem, mert a Kislányom születésével belémköltözött egy méghatalmasabb szeretet, öröm, féltés! Azért írom, hogy méghatalmasabb, mert anno a fiatalkorombéli szüléseknél is belémköltözött, de nem éreztem ennyire kirívónak! Akkor teljesen természetesnek vettem, hogy született egy Kisgyermekem, akit  szeretek féltek, és ezen érzések kíséretében fel is nevelek!

De..., akkor, amikor fiatal voltam, annyi minden másra is figyeltem, és annyi minden más is fontos volt az életemben, hogy egész másképp éltem meg az anyaságot mint most!

Most, hogy ismét anyja lettem egy Pici Gyermeknek, olyan erősen érzem a szeretetet a féltést, hogy nincs is ennél fontosabb számomra! Csak a gyerekem érdekel, nem fontos hogy hogyan megyek ki az utcára; természetesen rendesen, de nem biztos, hogy a frissenvasalástól ropog a ruhám, és az sem biztos, hogy a cipőm ki van suvickolva, és lehet az is, hogy nem a legújabb divatú a táskám...! Biztos viszont, hogy a legkényelmesebb ruhámat kapom fel hirtelen, hogy ha kell, le tudjak mellé guggolni mert éppen egy bogarat csodálunk, vagy hogy éppen felkaphasam, ha kicsit elfáradt, és felkéredzkedik az ölembe, és a cipőmre is nyugodtan rá lehet taposni a pici lábacskáknak akik mellettem topognak, és a Corás reklámszatyorból is sokkal könnyebb előkapni a papírzsebkendőt, hogy megtöröljem a kiflicsücsöktől szutykos kis arcocskát!

 Nagyon szépen felnőttek a Nagylányaim is, frissen vasalt ruhácska volt Rajtuk is, és a cipőjük is makulátlan volt, de haragudtam ha összepiszkolták, és az én lábamra is ritkán léphettek úgy, hogy szó nélkül hagytam volna! Nem gondolnám, hogy rossz anyjuk voltam, de mindeképpen MÁS!

Tehát tapasztalatból tudom, hogy nem szerencsétlenebb ez a  Kicsi Gyermekem sem, sőt, szerintem inkább nyertünk azzal, hogy nem fiatal anyuka vagyok! Mert ugyan nehezebben szaladnék valószínűleg utána, mint anno, de érdekes módon még sohasem kellett próbára tennem a futási technikámat így 50 felé! Mert mindent meg tudunk beszélni, mert ha kell 10x elmondok Neki valamit, mert ha kell, egy óra alatt tesszük meg a 10 perces utat, mert nem rohanunk soha, mert az én életemet teljesen a Kisgyermekeméhez igazítom!

Régen siettem, régen türelmetlenebb voltam, régen sodródtam az élettel!

Ma kivárok, ma van időm gyönyörködni, még abban is ha éppen a legnagyobb sárban toporog pici lábával, és a világ legszerencsésebb emberének érzem magam amiért mégegyszer megadatott, hogy percről percre végiggyönyörködjem, ahogy pici Emberből éppen holnap lesz 5 éves "nagylány"!

Aki már majdnem tud olvasni, és aki le tudja írni a nevét, és aki tud ollóval vágni, aki tud gyurmából  "szépséges szépeket" készíteni,  aki kívűlről tudja a meséket!

És akkor megint oda jukadok ki, hogy; tessék mondani?  Miért is hátrányos helyzetű az én gyerekem, amiért én nem vagyok 25 éves, hanem éppen kétszer annyi??

Mert már a meglévő készbe szültem? Mert már csak Ő a fontos az életemben? Mert már rájöttem, hogy a Gyerek a legszebb, és legféltettebb kincsem? Mert már ha nincs véletlenül velem, és ránézek az összetaposott cipőmre akkor az ad megnyugvást, hogy mégiscsak velem van egy picit?

Mert ha születésnapom van, akkor éppen háromkerekű rózsaszín Barbi rollert kérek a férjemtől? :)

Nem hiszem, hogy az ilyen gyerekek lennének a veszélyeztetettek, viszont hiszem, hogy aki nem tudott fiatalon Anya lenni, és élete derekán válik azzá, az is büszke és jó anyja tud lenni a gyermekének!

Kívánom minden nőnek, aki vágyik rá, hogy még ha későn is, de átélhesse, hogy  pici karok öleljék  a nyakát, hogy egy pici száj súgja a fülébe, hogy Anya, hogy a cipője legyen összetaposva...:)! És senki de senki negatív véleménye ne gátolja meg abban, hogy erről a csodálatos dologról lemondjon!