Kedves Szakértő!
A következő problémával kapcsolatosan kérném a segítségét.
41 éves vagyok, és olyan kapcsolatban élek 6 éve,ahol a párom házasságban él.Illetve ez már inkább kétlaki élet.Ragaszkodik hozzám,beilleszkedett a családomba,sok időt töltünk együtt,kölcsönös szeretet ragaszkodás egymás segítése. Tényleg úgy érzem,lelkileg mindent megkapok tőle, egyet kivéve:az okoz gondot, hogy ő ennyi év után sem volt képes elhatározni magát a változtatásra.Nem kötelezően engem kell választania,de kértem többször, nyomatékosan, hogy számljuk fel ezt a számomra már nem tolerálható, nem normális helyzetet.Állítja, hogy nem tudna nélkülem létezni,és ez valahol igy is van, hisz sokat vagyunk együtt,ha elfoglaltak vagyunk,akkor is állandó kapcsolatban vagyunk...szinte,mint ha házasságban élnénk.
Azt mondja, szeretne velem élni,igazam van,rajta múlik..és mégsem.
Aztán most már lassan 2 hónapja, hogy beteg lett.A diagózis: myasthenia gr. A betegség erősen érinti a beszédet is,hamar elkenődik a beszéde, és fárasztja.Ahogy a stressz is ront az állapotán.És itt állunk a ki nem mondott dolgainkkal,ami a szőnyeg alatt puklisodik,és helyére kéne tenni, mert csak tovább mérgez minket.Most a betegség nagyon jó kibúvó a dolgok rendezéséből, d e meddig mehet ez így? Egy időben sokat beszélgettünk erről,és én megfogalmaztam a magam nem éppen hízelgő véleményét,de az utóbbi időben tekintettel voltam rá,mert ár a betegsége előtt sem volt jó passzban.De attól még a dolgok nem változnak.,és nem oldódnak meg. Ide menekül hozzám, segítem,amiben tudom a betegségével kapcsolatban is.Szeretem, de már nem tudok sokáig így élni. Úgy gondolom, fejben kéne eldöntenie,mi a jó számára,mit diktálnak az érzései,és újra gondolnia mindent,és befejezni a hazudozást, a kétfelé élést.Egészségesen is nehéz otthon vagy nálam oda állni, és azt mondani, erről van szó...hát, még betegen. Amikor pár mondat erejéig szóba került mindjárt elkezdett gyengülni,tehát a szembenézés nem megy.Ön szerint mégis mi lehet a megoldás?
Köszönöm, ha megpróbál segíteni.