gyász

Kedves Szakértő ! Hogyan érhetném el, hogy a már 8 éve elhunyt családom - legfőképp a fiam - hiánya miatt könnyebb legyen ? Bármikor, bármilyen helyzetben tudok sírni és sokszor nincs kedvem élni, de kilépni sincs merszem és képtelen vagyok rendezni a dolgaimat is, amik még jobban idegesítenek. Szeretnék felélni majdnem mindent, de erre sem találok megoldást. Hogyan gyógyítja be az idő a lelki sebeket ? Nálam ez mintha nem működne. Nem maradt senkim, a barátnőimet meg nem akarom terhelni a problémáimmal. Jártam sokáig pszichológushoz, abban sem hiszek, nem volt sok értelme. Úgy gondolom, hogy saját magamnak kellene megoldást keresnem, de nem sikerül. Már 8 éve csak tengődöm és nem jutok semmire.Mintha lebénultam volna. Döntésképtelen lettem a dolgaimat illetően és bármilyen megoldás jut eszembe, mindegyiktől félek. Így viszont soha nem lesznek rendezve az ügyeim, rendezetlenül pedig nem hagyhatok itt mindent. Nem bízom senkiben, hogy valakitől tanácsot kérnék, mert eddig mindenkiben csalódtam, amióta egyedül maradtam. Nem látok kiutat ebből a helyzetből. Olyat sem találok, aki szintén egyedül maradt, hogy megkérdezhetném: ő hogyan oldja meg a dolgait. Ha le tudnék rendezni mindent magam körül, akkor talán nyugodtabban élhetnék. Nyugdíjas házba nem akarok menni, mert azokról is sok rosszat hallani. Köszönöm, ha esetleg tud számomra valami használható tanácsot adni.