testi probléma

Tisztelt Szakértő,
egy ideje már fontolgattam, hogy nagyon röviden írjak-e Önnek. Mert így írásban lehet, h nem lehetne semmit tenni, és mert amiket leírok, szörnyen hangzanak. De már elkezdtem: Anyámnak előttem 4 gyereke halt meg (azelőtt a férje, val.színű a gyerekei is annak következtében: tehát férjét "megölték" a munkahelyén, ő akkor várandós volt, úgy szedte össze férjének ruháit, abban megtalálta testének egy darabját...,
korábban megszült, gyereke nem volt életképes. Apámmal később élettársi kapcsolatba lépett, és azok a gyerekek is mind hsonlóképp meghaltak, mint a legelső. Én az 5. vagyok, én életben maradtam, mert az ország egyik legjobb orvosánál születtem, húgom is életben maradt, szintén ott született, nem helyben. Én koraszülött vagyok, lehet, h 6 hétig is inkubátorban voltam, anya nélkül. Szüleim, mivel több gyerek után születtem, 37 évvel idősebbek tőlem, tehát sokkal, ill. már apám nem él.
Az inkubátoros kezdet után is nehéz, "szerencsétlen" lett az életem. Nem éreztem meleg, elfogadó szeretetet, szüleim nem tudtak jól kommunkikálni sem velem (és másokkal). Apám sokat dolgozott, mint egy rabszolga, de úgy is viselkedett, érdekeit sajnos nem tudta megvédeni. Bánatát italba fojtotta, beszélni, problémát megbeszélni nem lehetett vele. Ellenségességet éreztem szüleimtől, kiskoromtól kezdve. Anyám is sokat dolgozott, családját (és sajnos más rokonokat is) szolgálta, de nem olyan ölelgetős szülő, érzéseit nem mondta, nem mutatta ki, csak a másik szapulását. Megvert engem sokszor. Azt most nem írom le, mi volt az indoka, de mivel az a dolog a keresztfiánál nem áll fönn, és azt is verte, tehát nála ez egy módszer volt. Végül azt mondta, engem is, meg a ker.fiát is azért verte, mert megérdemeltük.
Gyerekként nagyon súlyos baleset ért, vagyis más gyerekek tették velem. Halálomig szóló egészségkárosodás. Ügyvédhez nem fordultak szüleim, kártérítést nem kaptam. MIndig nagyon bántottak a történtek, így nagynkorúságom elérésekor bekopogtam egy helyre, ahol azt hallottam, egy jogász lakik. Ő elképedve végighallgatott, és kártérítési követelést írtunk az intézmény ellen. 7 évig húzódott a per, végül azzal utasították el, hogy a sérülés után 5 évvel elévült. A sérülés miatt 5 nehéz műtétem volt. Azok és a per is, később, pedig az, hogy megadják-e az ellátást azállapotomra (az nem kártérítést, hanem leszázalékolás), vagy mi lesz vele, tehát nagyon nagy feszültség alatt álltam, nagyon megviseltek. És a folyamatos nehéz élethelyzet. Egész életünkben fáztunk, nem jó körülmények közt laktunk, lakunk.
Amikor nekem volt munkaviszonyom,akkor is kihasználtak, minimálbért sem adták meg, egy szerencsétlenként kezeltek mindnhol, nem tudtam megvédeni magam én sem, mint apám.
Évekkel ezelőtt az emésztőrendszerem tönkrement, és már más szervrendszerekben is problémák vannak. Nem tudnak meggyógyítani, nagyon gyenge vagyok és a legnagyobb problémám a nagy fájdalmak.
Nem tudom, mit tudna írni, de mégis megírtam. Először is csoda kellene, hogy testileg jobban legyek, a többi csak utána jönne. Viszont pénzem nincs, ahogy levelemből kiderült, különféle segítségekre. Nem tudom, mi lesz velem, történetem példa arra, hogy nagy baj, ha az ember szerencsétlenségek után, és azok közé születik, és annak érzi magát, és nem kap segítséget.
A csodára várok, hogy meggyógyulok, de már évek óta úgy vagyok, hogy ha az életemmel kell fizetnem azért, hogy vége legyen a szenvedéseknek, akkor úgy. De csak szenvedek, mint annyi beteg, mint apám is szenvedett - rákos volt -, de ő elég idős korára jutott a súlyos betegséghez, nem úgy, mint én középkorúan.
NIncs már életem, amióta az emésztőrendszerem megromlott. Ha testileg erős lennék, egészséges, akkor lehetne mással foglalkozni.
Mit tudna írni történetemre?
Köszönettel
Középkorú nő