Balogh Andrea
Gyerekpszichológus
Elérhetőségeim:
Telefon: 06-30/355-01-77
E-mail: andibalogh@yahoo.com
Kedves Kérdezők! Csak a 4-30 év közötti korosztályban előforduló pszichés zavarokkal forduljanak hozzám!
Gyerekpszichológus
Elérhetőségeim:
Telefon: 06-30/355-01-77
E-mail: andibalogh@yahoo.com
Kedves Kérdezők! Csak a 4-30 év közötti korosztályban előforduló pszichés zavarokkal forduljanak hozzám!
Választott témakör:
szorongás
Témakörök ►
összes téma
agresszivitás
alvási problémák
alvásproblémák
alvászavar
anorexia
anya gyermek kapcsolat
anyától való elszakadás
autisztikus tünet
autisztikus tünetek gyermekkorban
bepisilés
beszédfejlõdés
bizalom
bölcsõde
bölcsödébe járás
bulémia
dackorszak
depresszió
deviancia
deviáns viselkedés
diszlexia
dühkitörés
dühkitörések gyerekkorban
egocentrizmus
éjszakai alvászavar
éjszakai bepisilés
éjszakai cicizés
éjszakai felébredés
éjszakai nem alvás
elalvási problémák
enurézis nocturna
érzelmi elengedés
érzelmi elfojtás
érzelmi elfojtások
érzelmi labilitàs
érzelmi regresszió
érzelmi regresszió
étkezési probléma gyermekkorban
evésproblémák
evészavarok
falánkság
fejlõdési zavarok
félelem
félelemérzet
félénkség
figyelemzavar
gyereknevelés
gyermek étvágytalanság
gyermekagresszivitás
gyermekbarátság
gyermekfegyelmezés
gyermekkori agresszivitás
gyermekkori alvási problémák
gyermekkori bepisilés
gyermekkori dackorszak
gyermekkori dadogás
gyermekkori depresszió
gyermekkori dühkitörés
gyermekkori dühkitörések
gyermekkori étkezési problémák
gyermekkori félelem
gyermekkori félelem
gyermekkori félelmek
gyermekkori hajtépés
gyermekkori hiszti
gyermekkori kényszer
gyermekkori kényszeres viselkedés
gyermekkori kleptománia
gyermekkori leválási szorongás
gyermekkori önbizalomhiány
gyermekkori önértékelési problémák
gyermekkori önkielégítés
gyermekkori pánik
gyermekkori pánikbetegség
gyermekkori sírás
gyermekkori széklet probléma
gyermekkori széklet problémák
gyermekkori szorongás
gyermekkori szorongás
gyermekkori táplálkozási zavar
gyermekkori tikelés
gyermekszexualitás
hajtépászás
hajtépkedés
haláltól való félelem
hasfájás
hiperaktivitás
hiszti
hiszti kezelés
hisztizés
homoszexualitás
ikernyelv
indigó gyerekek
iskolaérettség
iskolafóbia
iskolai magatartásproblémák
iskolai szorongás
iskolaváltás
kamaszkor
kamaszkori problémák
kényszerbetegség
kényszercselekvés
kényszeres cselekedet
kényszeres tünetek
kényszeres viselkedés
kényszeresség
kényszermozgások
képzeletbeli barátok
kétnyelvûség
kleptománia
koraszülött
körömrágás
kudarckerülõ attitûd
leválás
leválási szorongás
leválási szorongás
magatartás zavar
magatartásbeli problémák
magatartászavar
mániákus viselkedés
megfelelési kényszer
megkésett beszédfejlõdés
nevelési tanácsadás
önértékelési probléma
önértékelési probléma gyermekkorban
önértékelési problémák
önstimulálás
ovis problémák
óvodába járás
óvodai beszoktatás
óvodaváltás
óvónõ gondok
pánik
pánik gyermekkorban
pánikbetegség
pelenkáról való leszoktatás
pótcselekvés
pszichoszomatikus tünetek
rajzolás
regresszió
remegés
serdülõkori problémák
sírás
széklet elengedés
széklet visszatartás
széklet visszatartása
székletvisszatartás
székrekedés
szekunder enuresis
szekunder enurézis
szeparációs szorongás
szobatisztaság
szobatisztaságra nevelés
szobatisztaságra való nevelés
szociális éretlenség
szociális érzékenység
szoptatás
szorongás
szorongás gyermekkorban
szorongások
szülõkkel alvás
tanulási problémák
tanulásproblémák
teljesítmény szorongás
teljesítményszorongás
testvér féltékenység
testvér születés
testvérféltékenység
tikk
ujjszopás
válás
viselkedés problémák
viselkedés zavar
viselkedésbeli probléma
viselkedésbeli problémák
viselkédeszavar
viselkedészavar
viselkedészavar gyermekkorban
vizelet visszatartás
vokális tikk
Kérdezz-felelek
Kérdezni a gomb megnyomásával tudsz, amennyiben a napi kérdések száma még nem haladta meg a napi limitet.
Kedves Andrea,
4,5 éves fiammal kapcsolatban szeretnék tanácsot/véleményt kérni Öntől. Jelenleg külföldön élünk már 2 éve (még 2 hónapig). Magyarul szépen beszél, angolul nem akar, de többé-kevésbé érti, amit mondanak neki. Bár magyarban is vannak szavak, amiket nem hajlandó kimondani (ilyen "mumus"szó a "Tíz" pl. (holott 11-99 között minden számot tud). 3 éves kora óta jár idekint oviba (délelőttönként), de nem barátkozik gyerekekkel. Óvónőkkel elvan. Az ovi tanácsára beírattuk egy speciális oviba is (most 2helyre jár). Az új ovit imádja, mindig meséli, hogy mi mindent csinált, közben pedig az óvónő azt mondja, nem fejlődik (itthon ezalatt a pár hónap alatt, mióta a speciális oviba jár, nagyon megugrott a fejlődése, rohamtempóban nekiállt önállósodni (most kezdett el egyedül öltözni, eddig tiltakozott, hogy nem tudja, egyedül mos fogat, egyedül tölt vizet magának, nekiállt változatosan rajzolni, ollót használni - mind-mind az új ovi óta). Viszont pár hete felvett egy szokást: sikít, ha valami nem tetszik neki (otthon is, utcán is). Ez rendkívül zavaró, nehezen viseljük a férjemmel, és tanácstalanok vagyunk, mit lehetne tenni.
Sosem köszönt senkinek sem, csak pár hete, mióta a 2 éves öccse nekiállt (nyilván nem akart lemaradni). Most is csak akkor köszön, ha előre szólok neki. Sosem mondott egyetlen mondókát sem, egészen a múlt hétig. Akkor ugyanis az új oviból küldtek egy kérdőívet (tesztet), amit ki kellett töltenünk a fiamra vonatkozóan. Ebben szerepelt a "Tud-e mondókákat." Mondtam a fiamnak, hogy erre sajnos nem tudok neki maximum pontot adni, hiszen sosem mondókázott még. Erre kérdezte, hogy: "Ha mondok mondókát, akkor kapok 3 pontot?" És elszavalt kettőt is. Ugyanígy rengeteg szót elsorolt (amik eddig a "nem tudom" kategóriába tartoztak), csak hogy 3 pontot kapjon a tesztre.
Tegnap viszont nagyon megijesztett. Másik (első) oviban meseolvasás közben elrohangált. Mikor bementem hozzá ovi végén, nekiállt hisztizni, rugódozni. Ha nem jön a férjem, nem tudtam volna a 2 gyerekkel busszal hazamenni, mert elrohangált (nem nézet semerre, csak vihorászva futott előlem, és minél jobban szaladtam utána, annál jobban nevetett). Kiszaladt az úttestre is (szerencsére semmi jármű nem jött). Mikor hazaértünk, megbeszéltük, hogy ez veszélyes, megígérte, hogy nem csinál ilyet többet, bocsánatot kért. Ma reggel (ovi előtt) játszottam vele egy darabig, majd megkérdeztem, hogy "Ugye ma nem lesz elrohangálás?" Röhögött, hogy "De igen.". És mikor a férjem vitte oviba, ugyanúgy elrohangált a buszmegállóból. Mióta az új ovi van, azt mondja, a régit nem szereti (pedig tüneményes mindenki - itt külföldön üvegfalon keresztül látom, hogy bánnak a gyerekekkel, körülrajongják őket, és előtte szerette). A csoportba úgy kell bevinni, mert tiltakozik. Az új oviba egyedül utazik az iskolabusszal, ott nincs ilyen probléma. A óvónénik szerint a fejébe vette, hogy nem beszél angolul, emiatt máshogy próbálja felhívni magára a figyelmet (elfutkozással). De otthon is ezt csinálja. Pár napja viccesnek találja, hogy kinyitja a bejárati ajtót, kirohan a lakásból, pedig tudja, hogy veszélyes, már megbeszéltük párszor.
A saját öccsével sem beszél. Azt mondja, azért nem, mert az öccse még pici, úgysem érti. Hiába mondjuk neki, hogy már ő is megérti, csak még keveset tud visszaválaszolni. Egyszer volt, hogy próbált mondani valamit az öccsének, aki nem foglalkozott vele, csak ellökte a kezét, és azóta nem lehet rávenni, hogy kommunikáljon vele. Együtt remekül elvannak, ugrálnak az ágyon, birkóznak, de szavak nélkül.
Ami még elmondható róla, hogy 4évesen ismeri a betűket, számokat, a kártyajátékban betartja a szabályokat, teljes mondatokban beszél (kicsi nyelvtani hibái vannak csak), szemkontaktust tart, sokféle mese, és játék is érdekli (nincs beszűkülve az érdeklődési köre). Étkezésben elég válogatós, de mostanában nyitottabb új ételekre. Biciklizni nem tud, nem is próbálja meg tekerni. Elég hisztis (kb. mint a 3éves dackorszaka idején, amiből már kinőtt), és nehezen nyugszik le. Minden napra jut hiszti.
Felmerült bennem, hogy autista esetleg. Ön mit gondol erről? Óvónői szerint megoldódnak majd a gondok anyanyelvi környezetben. Kérdezték, hogy nagyszülőkkel, egyéb családtagokkal, közeli barátaink lakásában hogy viselkedik, mennyire nyitott. Erre azonban nem tudtunk mit mondani, hiszen több, mint 2 éve rajtunk kívül egy családtagot sem látott, és sajnos itt nincsenek barátaink, akikkel összejárnánk.
Elnézést, hogy hosszúra nyújtottam, de nem akartam kihagyni egy (lényegesnek tűnő) momentumot sem.
Üdvözlettel: Lujzi
4,5 éves fiammal kapcsolatban szeretnék tanácsot/véleményt kérni Öntől. Jelenleg külföldön élünk már 2 éve (még 2 hónapig). Magyarul szépen beszél, angolul nem akar, de többé-kevésbé érti, amit mondanak neki. Bár magyarban is vannak szavak, amiket nem hajlandó kimondani (ilyen "mumus"szó a "Tíz" pl. (holott 11-99 között minden számot tud). 3 éves kora óta jár idekint oviba (délelőttönként), de nem barátkozik gyerekekkel. Óvónőkkel elvan. Az ovi tanácsára beírattuk egy speciális oviba is (most 2helyre jár). Az új ovit imádja, mindig meséli, hogy mi mindent csinált, közben pedig az óvónő azt mondja, nem fejlődik (itthon ezalatt a pár hónap alatt, mióta a speciális oviba jár, nagyon megugrott a fejlődése, rohamtempóban nekiállt önállósodni (most kezdett el egyedül öltözni, eddig tiltakozott, hogy nem tudja, egyedül mos fogat, egyedül tölt vizet magának, nekiállt változatosan rajzolni, ollót használni - mind-mind az új ovi óta). Viszont pár hete felvett egy szokást: sikít, ha valami nem tetszik neki (otthon is, utcán is). Ez rendkívül zavaró, nehezen viseljük a férjemmel, és tanácstalanok vagyunk, mit lehetne tenni.
Sosem köszönt senkinek sem, csak pár hete, mióta a 2 éves öccse nekiállt (nyilván nem akart lemaradni). Most is csak akkor köszön, ha előre szólok neki. Sosem mondott egyetlen mondókát sem, egészen a múlt hétig. Akkor ugyanis az új oviból küldtek egy kérdőívet (tesztet), amit ki kellett töltenünk a fiamra vonatkozóan. Ebben szerepelt a "Tud-e mondókákat." Mondtam a fiamnak, hogy erre sajnos nem tudok neki maximum pontot adni, hiszen sosem mondókázott még. Erre kérdezte, hogy: "Ha mondok mondókát, akkor kapok 3 pontot?" És elszavalt kettőt is. Ugyanígy rengeteg szót elsorolt (amik eddig a "nem tudom" kategóriába tartoztak), csak hogy 3 pontot kapjon a tesztre.
Tegnap viszont nagyon megijesztett. Másik (első) oviban meseolvasás közben elrohangált. Mikor bementem hozzá ovi végén, nekiállt hisztizni, rugódozni. Ha nem jön a férjem, nem tudtam volna a 2 gyerekkel busszal hazamenni, mert elrohangált (nem nézet semerre, csak vihorászva futott előlem, és minél jobban szaladtam utána, annál jobban nevetett). Kiszaladt az úttestre is (szerencsére semmi jármű nem jött). Mikor hazaértünk, megbeszéltük, hogy ez veszélyes, megígérte, hogy nem csinál ilyet többet, bocsánatot kért. Ma reggel (ovi előtt) játszottam vele egy darabig, majd megkérdeztem, hogy "Ugye ma nem lesz elrohangálás?" Röhögött, hogy "De igen.". És mikor a férjem vitte oviba, ugyanúgy elrohangált a buszmegállóból. Mióta az új ovi van, azt mondja, a régit nem szereti (pedig tüneményes mindenki - itt külföldön üvegfalon keresztül látom, hogy bánnak a gyerekekkel, körülrajongják őket, és előtte szerette). A csoportba úgy kell bevinni, mert tiltakozik. Az új oviba egyedül utazik az iskolabusszal, ott nincs ilyen probléma. A óvónénik szerint a fejébe vette, hogy nem beszél angolul, emiatt máshogy próbálja felhívni magára a figyelmet (elfutkozással). De otthon is ezt csinálja. Pár napja viccesnek találja, hogy kinyitja a bejárati ajtót, kirohan a lakásból, pedig tudja, hogy veszélyes, már megbeszéltük párszor.
A saját öccsével sem beszél. Azt mondja, azért nem, mert az öccse még pici, úgysem érti. Hiába mondjuk neki, hogy már ő is megérti, csak még keveset tud visszaválaszolni. Egyszer volt, hogy próbált mondani valamit az öccsének, aki nem foglalkozott vele, csak ellökte a kezét, és azóta nem lehet rávenni, hogy kommunikáljon vele. Együtt remekül elvannak, ugrálnak az ágyon, birkóznak, de szavak nélkül.
Ami még elmondható róla, hogy 4évesen ismeri a betűket, számokat, a kártyajátékban betartja a szabályokat, teljes mondatokban beszél (kicsi nyelvtani hibái vannak csak), szemkontaktust tart, sokféle mese, és játék is érdekli (nincs beszűkülve az érdeklődési köre). Étkezésben elég válogatós, de mostanában nyitottabb új ételekre. Biciklizni nem tud, nem is próbálja meg tekerni. Elég hisztis (kb. mint a 3éves dackorszaka idején, amiből már kinőtt), és nehezen nyugszik le. Minden napra jut hiszti.
Felmerült bennem, hogy autista esetleg. Ön mit gondol erről? Óvónői szerint megoldódnak majd a gondok anyanyelvi környezetben. Kérdezték, hogy nagyszülőkkel, egyéb családtagokkal, közeli barátaink lakásában hogy viselkedik, mennyire nyitott. Erre azonban nem tudtunk mit mondani, hiszen több, mint 2 éve rajtunk kívül egy családtagot sem látott, és sajnos itt nincsenek barátaink, akikkel összejárnánk.
Elnézést, hogy hosszúra nyújtottam, de nem akartam kihagyni egy (lényegesnek tűnő) momentumot sem.
Üdvözlettel: Lujzi
Kedves anyuka!
Nekem nem tűnik autizmusnak az ön által leírtak alapján, de természetesen egy pontos diagnózishoz ennél sokkal több információra van szükség egyrészt, másrészt elengedhetetlen a személyes találkozó a gyerekkel. Az önök helyében én mindenképpen felkeresnék egy ottani gyermekpszichológust, aki pár alkalmas találkozás után, pontosan tudja diagnosztizálni ezt az állapotot!
A hisztik kezelésére is vannak nagyon jó szakmai módszerek, de nagyon hosszú lenne őket leírni, ezért ha gondolja keressen meg telefonon és nagyon szívesen elmondom szóban önnek. Elérhetőségem: 30-355-0177.
Üdv.:
Balogh Andrea
2014-06-01 11:07:45
Nekem nem tűnik autizmusnak az ön által leírtak alapján, de természetesen egy pontos diagnózishoz ennél sokkal több információra van szükség egyrészt, másrészt elengedhetetlen a személyes találkozó a gyerekkel. Az önök helyében én mindenképpen felkeresnék egy ottani gyermekpszichológust, aki pár alkalmas találkozás után, pontosan tudja diagnosztizálni ezt az állapotot!
A hisztik kezelésére is vannak nagyon jó szakmai módszerek, de nagyon hosszú lenne őket leírni, ezért ha gondolja keressen meg telefonon és nagyon szívesen elmondom szóban önnek. Elérhetőségem: 30-355-0177.
Üdv.:
Balogh Andrea
2014-06-01 11:07:45
Olvasói értékelés: 5/5