szorongás

Kedves Andrea!
Kisfiam 10 éves, barátkozási problémái sose voltak, több éve sportol csapatban, ahol jóban volt szinte mindenkivel. Kiemelkedô a tanulmányaiban, rengeteg versenyen indította a tanítónénije, melyeken sok sikere is volt. Kiemelkedô képességei miatt úgy döntöttünk 8 osztályos gimnáziumba felvételizik. Így döntött egy barátja is az osztályból, aki a sportban csapattársa is, ôna csapatkapitány. Sajnos a felvételi csak az én kisfiamnak lett sikeres, a másik kisfiút nem vették fel. Azóta pokollá teszi a fiam életét. A helyzet odáig fajult, hogy másokat is rávett a kiközösítésre, úgy csinálnak, mintha levegô volna, vagy elfutnak elôle. Régen ôk voltak a barátai! Az iskola már nem tart sokáig és szeptembertôl elmegy a 8 osztályos gimnáziumba, de az edzéseken el kell viselnie a kiközösítést. Nem szeretné abbahagyni a sportot és másik csapat sem megoldható. Nem tudok tanácsot adni neki, hogy hogyan kezelje a helyzetet. Nagyon bántja ôt a dolog. Eddig azt gondoltam, majd idôvel javul ez a dolog, de sajnos egyre rosszabb a helyzet. Az anyukával már beszéltem, a helyzet sajnos még rosszabb lett. Kérem segítsen, hogy oldhatnánk fel ezt a helyzetet?
Köszönöm!