párkapcsolati válság

Kedves András. Férjemmel 12 éve vagyunk házasok, van egy 9 éves fiunk. Túl vagyunk egy krízisen, viszont a férjem továbbra sem közeledik hozzám, szinte minimális az intimitás közöttünk. Csak akkor szeretkezünk, ha én kezdeményzek - havonta egyszer, nagyon ritkán kétszer. Ha ezt szóvá teszem, azt mondja, hogy nem kell rá várnom, és "számolnom, hogy mikor ki a soros", de mégis kellemetlen a számomra, hogy ha én nem, akkor ő biztosan nem, mintha már csak kötelességből lenne velem. Ha rákérdezek, hogy van-e valakije, azt sértésnek veszi, közben pedig pornót néz. Bár ezt is tagadja, megtaláltam a videókat és a fotókat a számítógépében. Próbáltam vele erről beszélni, de nem lett eredménye. Még az egyértelmű dolgokat is letagadja, ezért már inkább nem is szólok semmit. Már kb. két éve rágódok emiatt, és ez az egész nem tesz jót az önbizalmamnak sem. A párterápiát elutasítja, úgyhogy az esetem reménytelennek tűnik... Egyébként 8 évvel vagyok fiatalabb nála, a sportnak köszönhetően megmaradt a vékony testalkatom is, úgyhogy az ok talán nem abban van, hogy hogy nézek ki... Bár ő eléggé meghízott, én ezt sosem hánytorgattam fel neki, de még csak utalást sem tettem rá, viszont az utóbbi időben ő is elkezdett tornázni és jobban ad a külsejére. Már azon is gondolkodtam, hogy ötven felé tényleg minden férfit elkap a második puberta, és csak túl kell esnünk ezen az időszakon? Vagy mégis van valakije, de akkor miért ragaszkodik hozzám és tagad mindent, ha már szexuálisan sem vonzom?
Előre is köszönöm a válaszát.