Mandulamûtét miatti stressz oldása

Kedves Erika!
Hároméves kislányom kb. egy hete jelentkező problémájáról kérdezném: mostanában szinte minden ruha túl "szűk" neki, a bugyi, a nadrág, a blúz vagy a póló. Ilyenkor megengedem, hogy felvegyen másik ruhát, amit szeretne, de legtöbbször nem járunk sikerrel, még a legbővebb darabra is azt mondja, hogy szűk rá, pedig ez nem így van. Nagyon sokat vitatkozunk ezen, próbálkoztam már sok mindennel: elmagyaráztam, hogy a ruha bizony hozzáér a testünkhöz, vagy hogy délelőtt még nem volt szűk, sokszor hagyom, hogy bugyiban és trikóban játsszon, de amikor már mindent le akar venni magáról, az már sok. Félek, hogy megfázik, most pedig különösen figyelnünk kell erre, mert orrmandula műtéte volt 3 napja, nem szabadna megbetegednie.
Lehet, hogy ezzel kapcsolatos a probléma, de már a műtét előtt pár nappal is ezt csinálta. Mivel a dackorszakban vagyunk, nagyon feszegeti a határait, ezzel is tisztában vagyok. Megfigyeltem, hogy főleg akkor jelentkezik a dolog, ha már fáradt. Gondoltam arra is, hogy valamilyen gyógyszer hatására érzékeny a bőre és irritálja a ruha: a műtét miatt többfajta készítményt szed, de a mellékhatásokat átnézve ez sem egyértelmű számomra. A műtét előtt egy héttel szoktattam le a cumiról, ami megnyugtatta őt, amikor fáradni kezdett (sajnos itthon sokszor nem akar aludni délután, pedig fáradtnak tűnik). Most "szobafogságra" vagyunk ítélve egy hétig, talán ez is "szűk" életteret mutat számára. Ezzel a szóval kapcsolatban még egy észrevétel: azt mondták a kórházban, hogy nem is az orrmandulája volt kórosan nagy, ami állandó savós középfülgyulladást idézett elő neki, hanem az orrürege túl "szűk" vagy kicsi és emiatt folyik a váladék a fülek felé. Nem tudom, ezek kapcsolódnak-e valamilyen szinten egymáshoz, és esetleg ha már ismét jár majd oviba (két hétig nem mehet), megszűnik-e, de mivel nap mint nap ezen vitatkozunk (nem csak velem, hanem apukával is ez csinálja), kezd stresszes lenni a helyzet és már a családnak sincs ötlete, hogyan szüntethető meg. Válaszát előre is köszönöm!
Üdvözlettel: Erika

Bölcsi miatti stressz kezelése

Kedves Erika! 28 hónapos gyermekem szeptemberben kezdte a bölcsit. Heti 4 napot jár, napi 4 órát van ott, míg dolgozok. Csütörtök a szabadnapja, ahol tornára járok Vele. A bölcsit nem szereti, de elfogadja, ha már átlépi a csoportszoba ajtaját. A problémám a felkelés és a csoportszoba között van. Annyira belehergeli magát abba, hogy nem akar menni, hogy múlt hét hétfő óta reggelente - epét - bukik itthon, út közben vagy az épület körül. Innivalót nem fogad el reggel azokon a napokon, mikor "dolgozni kell menni" és a bölcsiben is csak kortyokat iszogat, enni nem eszik semmit míg 12-re oda nem érek. Kérdeztem tőle mi a baj a bölcsival: azt válaszolta, hogy "büdi van", de úgy gondolom ez nem a valós probléma. Álmában kiabál, hogy nem akar menni, modogatja, hogy nagyon éhes, enni akar, vagy szomjas. Nem behisztizi magát, hanem a mondogatások által felpörgeti, belehajszolja magát a bukós helyzetbe. A gyerekorvos a Sedatif PC-t javasolta Neki, de ha lehet szeretnék más módon segíteni, ha lehet. Ha van egy jó tanácsa, akkor azt szívesen olvasnám. Köszönöm, megtisztelő válaszát! Renáta

Kislanyom 8 honapos es nem alszik nyugodtan

Kedves Erika!
Kislanyom 8 honapos es nem Alszik nyugodtan se nappal se ejszaka uj szokássá valt h a meglevo 4 db fogat csikorgatja lehet ez ujdonsag neki es azert csinalja vagy pediig valami belso stressz lehet neki sajnos nem teljesen nyugodt a csaladi korulmeny amit nagyon sajnalok es felek h ez vegett nem alszik nyugodtan a kislany igy lathatlanban tudom nehez megoldast talalni es tudom h nyugodt eletet kell teremtenem a kislanynak de valami problema mindig adodik mint mindenhol....lenyegeben az lenne az en" problemam " h stresszelhet egy ilyen kis teremtmeny a korulotte zajlo dolggok miatt?
Ejszaka van h 5-6 szor felsir es van h csak akkor nyugszik meg ha magam melle veszem ugy erzem szoros a kapcsolat kozottunk mindent megerez ami bennem van. neha nem gagyaraszik hanem morog mint ha ideges lenne .Szepen fejlodik kuszik maszik nyul targyakert porog forog mar felis probal allni szemkontaktust tarja reagal a korulotte levo tortenesekre ha beszelek hozza vagy jatszunk....lenyeg lehet e barmi rossz az erzelmi fejlodeseben a nem nyugodt kornyezettol (nincs bantalmazas semmi ilyesmi xsak sajnos vannak hangos szovaltasok) megtisztel valaszaval
V barbi

10 éves kisfiam lelki gondjai

Kedves Erika!

Nagy fájdalom van a lelkemben, mert nem tudok segíteni 10 éves kisfiamnak kilábalni lelki gondjaiból.
Nem is tudom ,hogy kezdjem a történetet , hogy pontosan lássa a helyzetünket. Kb. 2 hónappal ezelőtt elmesélte nekem a fiacskám, hogy furcsa gondolatokat hall a fejében. Nem tudta pontosan megfogalmazni , azt mondta , hogy egy gonosz valami azt mondja neki, hogy bántson engem. Emlegette Istent is, mintha az mondana neki mindenfélét, hogy az akarja, hogy bántsa az anyukáját. Akkor próbáltam megnyugtatni őt, hogy nem kell ettől megijedni , hiszen bárkiben előfordulhat, hogy ritkán , rövid időre valami rosszat gondolunk a másikról, de ennek ellenére nem teszünk semmit a másik ellen, hiszen szeretjük őt, nem bántanánk. Teltek múltak a hetek , de ez a nyugtalanság úgy tűnik befészkelte magát gyermekem fejébe. Az utóbbi hetekben már napi szinten beszélünk erről. Van amikor attól tart, hogy , ha nem vesz fel valami szemetet, amit lát maga körül ,akkor nekem bajom esik majd emiatt, van amikor azt hallja a fejében , hogy engem bántani kell neki valamilyen eszközzel-konkrétan késsel megszúrni, máskor azt látja , hogy nem a focilabdát rúgja, hanem engem rugdos. Sokat beszél erről, és én magam is nagyon elkeseredek ilyenkor és nem tudok neki mindig vigaszt nyújtani. Van , hogy kibeszéltetem vele ezeket, máskor kérem , hogy ne mondja el konkrétan mik ezek a gondolatok . Nem rég annyira kiborultam mikor erről beszélt, hogy már nem tudtam visszafogni magam és rettenetesen elkezdtem sírni tehetetlenségemben. Hiszen azt hallom a saját gyermekemtől, hogy meg fogok halni , ha ez meg ez lesz...és hogy ő neki a fejében ez a irányomban induló bántó hangok rendszeresen ott vannak. Ekkor döntöttem el és el is mondtam a fiacskámnak , hogy kérni fogok külső segítséget, mert ketten ezt nem tudjuk már megoldani. Elmentem a helyi nevelési tanácsadóba , de ott egyetlen egy pszichológus van , és csak több hónapnyi várakozás után kerülhetünk be hozzá. Kerestem helyben magánrendelésen dolgozó pszichológust is, hát hozzá talán két -három héten belül eljutunk talán.
Szeretném azt is leírni önnek, hogy jelen pillanatban ketten vagyunk a fiammal. Férjem már lassan egy éve külföldön dolgozik , csak havonta látjuk egymást.Őt még nem mertem beleavatni ezekbe a dolgokba, nem akarom ilyen távolságban terhelni ezzel. Lányom középiskolás, tud a problémáról , beszélgetett is az öccsével már , de úgy tűnik nem segített ez sem.
Kisfiammal egyébként nagyon jó a kapcsolatom. Jó tanuló gyerek, nagyon szeret sportolni és mindig is jókedvű, vidám, sokat és szívesen beszélő gyermek. Szerencsére nem tölti ki egész napját ez a szörnyűség, és akkor szívesen foglalkozik bármivel,sajnos sokat tévézett mostanáig . Párommal ez év elejétől tervezzük, hogy a nyári szünet kezdetén ki fogunk költözni hozzá, hogy újra együtt lehessen a család, mert a napi szintű skype-olás nem elég már. Kisfiamnak nem tetszik ez, tiltakozik is emiatt gyakran, hogy nem akarja itt hagyni az iskoláját , nagyszüleit , barátait. Lehet , hogy innen ered ez az egész történet? Nem tudom, de nagyon szeretném meggyógyíttatni a kicsi lelkét. Mikor haza jön iskolából, már látom rajta a szomorúságot, hiába próbálja mosollyal eltakarni a borús gondolatait. Ha erősnek érzem magam, mint pl. tegnap is , megkérem, hogy meséljen el mindent és akkor nekikezd, potyogtatva a könnyeit, bizonygatva, hogy ő sosem tenne ilyet, mert nagyon szeret engem, de nem tudja kiűzni ezeket a gondolatokat a fejéből. Mit tegyek, Erika, tudna nekem segíteni?
Előre is köszönöm a segítségét: Nika

tikkelés, köhögés a szülõk válása miatt

Tisztelt Horváthé Iványi Erika!

A kisfiam tikkel. Főleg ha feszültebb, vagy valami problémája van, szinte másodpercenként köhög, krákog. Sokszor már számára és számomra is elviselhetetlen.
Válófélben vagyok édesapjával. Sajnos elhúzódik a válóper és nem igazán tudjuk a problémákat rendezni, mivel édesapa soha nem ér rá. Gyermekem ritkán viszi és nagyon rövid időtartamra. Ígérgeti neki, hogy elviszi, jön haza, de nagyon sokszor ez ígéret marad. Vett egy telefont a kisgyereknek, hogy majd hívja rajta, többet beszélnek. Ha a kisgyerek nem hívja, az édesapa nem keresi. Ezek a beszélgetések is nagyon rövidek.
Hogy tudnám a feszültségét oldani, nincs erre valami gyógyszer? Van, hogy sikerrel járok, de történik valami és megint vissza zökken. Nem zárhatom ki az édesapját az életéből és nem is akarom. Amikor nem találkoznak, vagy nem beszélnek, szűnnek a panaszok. Minden egyes találkozás után úgy jön haza, hogy felerősödik a köhögése. Válaszát előre is köszönöm!