Választott témakör:
segítség gyászban
Témakörök ►
Kérdezz-felelek
Kérdezni a gomb megnyomásával tudsz, amennyiben a napi kérdések száma még nem haladta meg a napi limitet.
Tisztelt Gizella!
Olvasgattam a leveleket amiket kapott, amiket válaszolt, úgy éreztem nekem is írnom kell Önnek...
5 hónappal ezelőtt, január 1-én veszítettem el Édesapámat. Hirtelen, búcsú nélkül ment el, infarktust kapott nálunk miután eljöttek Anyukámmal és a testvéreimmel új évet köszönteni.
Nekem Ő volt a minden. Nagyon szoros kapcsolat volt köztünk, őt szerettem a legjobban a világon! Ez nyílt titok volt a családban, elmondások szerint már egész kicsi koromtól mondtam mindenkinek, hogy én Apát mindenkinél jobban szeretem...
Két éve férjhez mentem, van egy 15 hónapos gyermekem. Nem egy faluban laktunk, én ott ahová dolgozni járt.
Munka előtt ide jött, munkából idejött, volt hogy egész nap itt volt nálunk Édesanyám busszal jött otthonról mikor Apa végzett és mindketten itt voltak.
Ő volt az az ember akinek a legtöbbet köszönhetek a világon! Aki a legtöbbet tett értem, később a családomért.
A gyermekem volt a mindene, az első kisunoka. Imádták egymást, a kisfiamat senki nem érdekelte ha Apa itt volt csak Ő.
Amíg Ő volt biztonságban éreztem magam. Tudtam semmi rossz nem jöhet, mert itt van és segít!
Most nagyon egyedül érzem magam.
Mindent megtett értünk, értünk élt, értünk dolgozott.
Sokat beszélek hozzá, mindig elmondom mennyire büszke vagyok rá! Arra, hogy Ő volt az Apukám, arra, hogy a lánya lehettem.
A legjobb Apa, a legjobb Nagyapa volt.
Nem tudom megérteni, feldolgozni miért kellett neki elmennie...
Ilyen hirtelen ilyen hamar, még 50 éves sem volt....
9 hónapot tölthettek együtt a kisfiammal...ez olyan kevés...
Olyan borzasztó, hogy a kisfiam nem is fog rá emlékezni, hisz még olyan kicsi...
Nem tudom leírni amit érzek, a fájdalmat a dühöt, az elkeseredést, kétségbeesést, gyötrelmet...
Nem tudom, hogy leírni Önnek, hogy mennyit jelentett nekem az Apukám...Ő volt a biztos pont az életemben, a minden, a világon a legfontosabb amíg nem jött a kisfiam, aztán már ketten...
És most nincs...nem jön, nem hív nincs már nekem. Nincs nap, hogy ne gondoljak rá, hogy nem beszéljek hozzá...
Nem tudom feldolgozni a hiányát..megérteni, elfogadni, hogy pont Ő.
Eljött hozzánk boldog új évet kívánni aztán pár óra mulva elment...
Hogy lehetne eztán bármi is boldog???!!!!
Pár napja megtudtam, hogy terhes vagyok...
Nem tervezett baba.
Most minden olyan zavaros bennem, mindentől félek, nem tudok igazán örülni ennek a picinek, hogyan is tudnék?!
Rengeteg a miért, soha nem kapok rájuk választ úgy érzem....
Édesapámat soha senki nem pótolhatja, senkit nem fogok úgy szeretni mint őt és engem sem fog senki úgy szeretni ahogy ő szeretett. Nem lesz könnyebb az elvesztését elviselni azért mert terhes vagyok/mindenki szerint könnyebb lesz/
Most minden olyan nehéz....
Köszönöm ha elolvassa levelem és ha tud adjon tanácsot kérem!
Nagyon köszönöm!
Olvasgattam a leveleket amiket kapott, amiket válaszolt, úgy éreztem nekem is írnom kell Önnek...
5 hónappal ezelőtt, január 1-én veszítettem el Édesapámat. Hirtelen, búcsú nélkül ment el, infarktust kapott nálunk miután eljöttek Anyukámmal és a testvéreimmel új évet köszönteni.
Nekem Ő volt a minden. Nagyon szoros kapcsolat volt köztünk, őt szerettem a legjobban a világon! Ez nyílt titok volt a családban, elmondások szerint már egész kicsi koromtól mondtam mindenkinek, hogy én Apát mindenkinél jobban szeretem...
Két éve férjhez mentem, van egy 15 hónapos gyermekem. Nem egy faluban laktunk, én ott ahová dolgozni járt.
Munka előtt ide jött, munkából idejött, volt hogy egész nap itt volt nálunk Édesanyám busszal jött otthonról mikor Apa végzett és mindketten itt voltak.
Ő volt az az ember akinek a legtöbbet köszönhetek a világon! Aki a legtöbbet tett értem, később a családomért.
A gyermekem volt a mindene, az első kisunoka. Imádták egymást, a kisfiamat senki nem érdekelte ha Apa itt volt csak Ő.
Amíg Ő volt biztonságban éreztem magam. Tudtam semmi rossz nem jöhet, mert itt van és segít!
Most nagyon egyedül érzem magam.
Mindent megtett értünk, értünk élt, értünk dolgozott.
Sokat beszélek hozzá, mindig elmondom mennyire büszke vagyok rá! Arra, hogy Ő volt az Apukám, arra, hogy a lánya lehettem.
A legjobb Apa, a legjobb Nagyapa volt.
Nem tudom megérteni, feldolgozni miért kellett neki elmennie...
Ilyen hirtelen ilyen hamar, még 50 éves sem volt....
9 hónapot tölthettek együtt a kisfiammal...ez olyan kevés...
Olyan borzasztó, hogy a kisfiam nem is fog rá emlékezni, hisz még olyan kicsi...
Nem tudom leírni amit érzek, a fájdalmat a dühöt, az elkeseredést, kétségbeesést, gyötrelmet...
Nem tudom, hogy leírni Önnek, hogy mennyit jelentett nekem az Apukám...Ő volt a biztos pont az életemben, a minden, a világon a legfontosabb amíg nem jött a kisfiam, aztán már ketten...
És most nincs...nem jön, nem hív nincs már nekem. Nincs nap, hogy ne gondoljak rá, hogy nem beszéljek hozzá...
Nem tudom feldolgozni a hiányát..megérteni, elfogadni, hogy pont Ő.
Eljött hozzánk boldog új évet kívánni aztán pár óra mulva elment...
Hogy lehetne eztán bármi is boldog???!!!!
Pár napja megtudtam, hogy terhes vagyok...
Nem tervezett baba.
Most minden olyan zavaros bennem, mindentől félek, nem tudok igazán örülni ennek a picinek, hogyan is tudnék?!
Rengeteg a miért, soha nem kapok rájuk választ úgy érzem....
Édesapámat soha senki nem pótolhatja, senkit nem fogok úgy szeretni mint őt és engem sem fog senki úgy szeretni ahogy ő szeretett. Nem lesz könnyebb az elvesztését elviselni azért mert terhes vagyok/mindenki szerint könnyebb lesz/
Most minden olyan nehéz....
Köszönöm ha elolvassa levelem és ha tud adjon tanácsot kérem!
Nagyon köszönöm!
Kedves! (nem tudom a keresztnevét sajnos)
Végig olvastam a levelét, és tudom, az most túl sablonos, ha azt írom, hogy őszintén együtt érzek Önnel.
Két dolog is meghökkentett levelében.
Az egyik, hogy január elsején elment az Édesapja, boldog újévet kívánni és meghalt. A másik, a nem várt terhesség.
Olyan ez, mintha a lélek új életre készűlt volna. Úgy, hogy még ebbe a földi életben, újra szülessen abba a családba, amit annyira szeretett, ami annyira fontos volt Neki.
De mint írtam, olyan ez, mintha...Világért nem akarom megzavarni, az amúgy is nem kicsit megzavart gondolatait Én hiszek az újra születésbe, így az én gondolataimba ez jár.
Kedves! A helyzet az, hogy, minden lélek maga választja, ki, hogy mennyi időt tölt el, itt a földön.
Az Ön Édesapja, egy perccel sem élhetett volna tovább az én hitem szerint.
Azt ajánlom, hogy inkább annak örüljön, hogy az Édesapja, még eltudott menni boldog új évet kívánni.
Én azt gondolom, hogy hiába a fájdalom, mégis boldog ez az év Önnek, hisz útban van egy lélek Önökhöz. Aki, talán, Édesapja újraszülető lelke.
Ha az, ha nem az, mindenképpen, fogadja, Őt szeretettel.Ne féljen, semmitől. Édesapja örökre Önnel marad, és élete nagy eseményein mindig maga mellett lesz.
Biztos vagyok benne, hogy az Édesapja, üzenni fog, úgy gondolom álomban. Az álom arra is való, hogy az általunk ismeretlen dimenzió rezgéseit, üzeneteit közvetítse. Figyelje az álmait. Vezessen álom naplót. Az Ön kisfia, a már meglévő, de a most közeledő is, igenis emlékezni fog a Nagypapára, mert Ön mesélni fog nekik,nagyon sokat.
Addig él az ember amíg emlékeznek rá. Az emlékek felidézése az Ön dolga. De nem sírva!!!!!A lélek legnagyobb fájdalma az Ön könnye. Mosolyogva, kedves történetekkel, fotókkal.
Ajánlom figyelmébe, az, "A Csodabogár" című filmet, John Travoltával a főszerepben.
Emlékezni, és emlékeztetni, igazán azt hiszem, így szabad valakire akit nagyon szerettünk.
Kérem, nyugodtam írjon, emailt, ha bármiben a segítségemre van szüksége.gizella.koren@freemail.hu
Édesapja, emléke legyen örökké áldott. Szeretettel üdvözlöm.Gizella
Koren Gizella
2010-06-06 16:38:21
Végig olvastam a levelét, és tudom, az most túl sablonos, ha azt írom, hogy őszintén együtt érzek Önnel.
Két dolog is meghökkentett levelében.
Az egyik, hogy január elsején elment az Édesapja, boldog újévet kívánni és meghalt. A másik, a nem várt terhesség.
Olyan ez, mintha a lélek új életre készűlt volna. Úgy, hogy még ebbe a földi életben, újra szülessen abba a családba, amit annyira szeretett, ami annyira fontos volt Neki.
De mint írtam, olyan ez, mintha...Világért nem akarom megzavarni, az amúgy is nem kicsit megzavart gondolatait Én hiszek az újra születésbe, így az én gondolataimba ez jár.
Kedves! A helyzet az, hogy, minden lélek maga választja, ki, hogy mennyi időt tölt el, itt a földön.
Az Ön Édesapja, egy perccel sem élhetett volna tovább az én hitem szerint.
Azt ajánlom, hogy inkább annak örüljön, hogy az Édesapja, még eltudott menni boldog új évet kívánni.
Én azt gondolom, hogy hiába a fájdalom, mégis boldog ez az év Önnek, hisz útban van egy lélek Önökhöz. Aki, talán, Édesapja újraszülető lelke.
Ha az, ha nem az, mindenképpen, fogadja, Őt szeretettel.Ne féljen, semmitől. Édesapja örökre Önnel marad, és élete nagy eseményein mindig maga mellett lesz.
Biztos vagyok benne, hogy az Édesapja, üzenni fog, úgy gondolom álomban. Az álom arra is való, hogy az általunk ismeretlen dimenzió rezgéseit, üzeneteit közvetítse. Figyelje az álmait. Vezessen álom naplót. Az Ön kisfia, a már meglévő, de a most közeledő is, igenis emlékezni fog a Nagypapára, mert Ön mesélni fog nekik,nagyon sokat.
Addig él az ember amíg emlékeznek rá. Az emlékek felidézése az Ön dolga. De nem sírva!!!!!A lélek legnagyobb fájdalma az Ön könnye. Mosolyogva, kedves történetekkel, fotókkal.
Ajánlom figyelmébe, az, "A Csodabogár" című filmet, John Travoltával a főszerepben.
Emlékezni, és emlékeztetni, igazán azt hiszem, így szabad valakire akit nagyon szerettünk.
Kérem, nyugodtam írjon, emailt, ha bármiben a segítségemre van szüksége.gizella.koren@freemail.hu
Édesapja, emléke legyen örökké áldott. Szeretettel üdvözlöm.Gizella
Koren Gizella
2010-06-06 16:38:21
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
.jpg){kind=small}