Választott témakör:
segítség gyászban
Témakörök ►
Kérdezz-felelek
Kérdezni a gomb megnyomásával tudsz, amennyiben a napi kérdések száma még nem haladta meg a napi limitet.
Kedves Gizella!
Az eset 2011. január 8.-án történt és három napig vezető hír volt a híradókban. Az én menyem volt a tárnoki ikerterhes kismama.
Amikor a tragédia történt éppen akkor utaztam nagyobbik lányomhoz Franciaországba a születésnapjára. A lányom születésnapja az ikrek születése és a menyem halála egy napra esett. Sajnos az egyik kicsi már másnap, a másik kicsi pedig harmadnap meghalt.
A születésnapok és halálnapok a mi családunkban néha egybe esnek. Nagyapámmal kezdődött, akinek halála napján, szinte percre pontosan született meg az egyik fiú dédunokája. Az egyik nagynéném az akkor még élő nagymamám, az ő anyukája születésnapján halt meg. Az apukám az egyik unokája születésnapján halt meg, végül a menyem a lányom születésnapján halt meg. Kezdek félni a születésnapoktól. Még van egy érdekes számisztikai adat a menyem életéből. Rá a duplaság jellemző, ugyanis 77-ben született ikerként, 11-ben halt meg, 33 évesen a 33-ik terhességi héten ikerterhesen. Nem tudom van-e ennek valami jelentősége. Ő nagyon hitt a lélek létezésében, szerinte a babák hozzájuk jöttek, őket választották. Rengeteget beszélt mindenféle ezoterikus dolgokról, ezeket bújta az interneten is. Szeretném hinni, hogy igaza volt és most tényleg él tovább valahol a fiaival.
A tanácsait örömmel fogadtam, eddig igazából szinte mindenben a tanácsai szerint jártunk el. Semmilyen nyugtatót senki nem szedett és nem is fog, bár az orvosok rögtön ajánlották. Tudom, hogy így egy kicsit nehezebb, de hosszú távon jobb lesz így.
Köszönettel: Zsuzsa
Az eset 2011. január 8.-án történt és három napig vezető hír volt a híradókban. Az én menyem volt a tárnoki ikerterhes kismama.
Amikor a tragédia történt éppen akkor utaztam nagyobbik lányomhoz Franciaországba a születésnapjára. A lányom születésnapja az ikrek születése és a menyem halála egy napra esett. Sajnos az egyik kicsi már másnap, a másik kicsi pedig harmadnap meghalt.
A születésnapok és halálnapok a mi családunkban néha egybe esnek. Nagyapámmal kezdődött, akinek halála napján, szinte percre pontosan született meg az egyik fiú dédunokája. Az egyik nagynéném az akkor még élő nagymamám, az ő anyukája születésnapján halt meg. Az apukám az egyik unokája születésnapján halt meg, végül a menyem a lányom születésnapján halt meg. Kezdek félni a születésnapoktól. Még van egy érdekes számisztikai adat a menyem életéből. Rá a duplaság jellemző, ugyanis 77-ben született ikerként, 11-ben halt meg, 33 évesen a 33-ik terhességi héten ikerterhesen. Nem tudom van-e ennek valami jelentősége. Ő nagyon hitt a lélek létezésében, szerinte a babák hozzájuk jöttek, őket választották. Rengeteget beszélt mindenféle ezoterikus dolgokról, ezeket bújta az interneten is. Szeretném hinni, hogy igaza volt és most tényleg él tovább valahol a fiaival.
A tanácsait örömmel fogadtam, eddig igazából szinte mindenben a tanácsai szerint jártunk el. Semmilyen nyugtatót senki nem szedett és nem is fog, bár az orvosok rögtön ajánlották. Tudom, hogy így egy kicsit nehezebb, de hosszú távon jobb lesz így.
Köszönettel: Zsuzsa
Kedves Zsuzsa!
Igen a babák,hozzájuk jöttek, Őket választották, az én hitem szerint is. Angyalok voltak ők, akiknek,még volt elintézni valójuk az Édesanyjukkal.Mivel azonban az Édesanyjuk eltávozni készült, ezért ők ketten mentek vele. segítettek neki elindúlni az úton. Mondom, ez az én meggyőződéses hitem.Nagyon megköszönném, ha a 3as halál esetet leírná nekem a gizella.koren@freemail.hu email címre. Persze, ha nem okoz túl nagy fájdalmat Önnek.
A számmisztikai adatok érdekesek, de a számmisztikához nem értek. Nyilván meg van az ok,és okozat ott is.
Herbáriábavegyenek nyugtató teát. Este lefekvés elött egy pohárral igyanak meg. Ahogy tellikaz időlassan azt islehet,majd csökkenteni. ez a tea,gyógynövény,és nem nyugtató.
A menyének biztos igazuk volt. Szeretettel üdvözlöm .
Koren Gizella
2011-03-01 13:42:50
Igen a babák,hozzájuk jöttek, Őket választották, az én hitem szerint is. Angyalok voltak ők, akiknek,még volt elintézni valójuk az Édesanyjukkal.Mivel azonban az Édesanyjuk eltávozni készült, ezért ők ketten mentek vele. segítettek neki elindúlni az úton. Mondom, ez az én meggyőződéses hitem.Nagyon megköszönném, ha a 3as halál esetet leírná nekem a gizella.koren@freemail.hu email címre. Persze, ha nem okoz túl nagy fájdalmat Önnek.
A számmisztikai adatok érdekesek, de a számmisztikához nem értek. Nyilván meg van az ok,és okozat ott is.
Herbáriábavegyenek nyugtató teát. Este lefekvés elött egy pohárral igyanak meg. Ahogy tellikaz időlassan azt islehet,majd csökkenteni. ez a tea,gyógynövény,és nem nyugtató.
A menyének biztos igazuk volt. Szeretettel üdvözlöm .
Koren Gizella
2011-03-01 13:42:50
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
Kedves Gizela....nagy kedeselfordulok onhoz de nem szeretnem ha az oldalon megjelenne amit irni szeretnek...hova tudnek irni az on szamara??? koszonom es maradok tiszteletel Zwiletitsch
Ide írhat nekem: gizella.koren@freemail.hu
Várom a levelét.Gizella
Koren Gizella
2011-01-11 12:09:53
Várom a levelét.Gizella
Koren Gizella
2011-01-11 12:09:53
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
Tisztelt Gizella!
Olvasgattam a leveleket amiket kapott, amiket válaszolt, úgy éreztem nekem is írnom kell Önnek...
5 hónappal ezelőtt, január 1-én veszítettem el Édesapámat. Hirtelen, búcsú nélkül ment el, infarktust kapott nálunk miután eljöttek Anyukámmal és a testvéreimmel új évet köszönteni.
Nekem Ő volt a minden. Nagyon szoros kapcsolat volt köztünk, őt szerettem a legjobban a világon! Ez nyílt titok volt a családban, elmondások szerint már egész kicsi koromtól mondtam mindenkinek, hogy én Apát mindenkinél jobban szeretem...
Két éve férjhez mentem, van egy 15 hónapos gyermekem. Nem egy faluban laktunk, én ott ahová dolgozni járt.
Munka előtt ide jött, munkából idejött, volt hogy egész nap itt volt nálunk Édesanyám busszal jött otthonról mikor Apa végzett és mindketten itt voltak.
Ő volt az az ember akinek a legtöbbet köszönhetek a világon! Aki a legtöbbet tett értem, később a családomért.
A gyermekem volt a mindene, az első kisunoka. Imádták egymást, a kisfiamat senki nem érdekelte ha Apa itt volt csak Ő.
Amíg Ő volt biztonságban éreztem magam. Tudtam semmi rossz nem jöhet, mert itt van és segít!
Most nagyon egyedül érzem magam.
Mindent megtett értünk, értünk élt, értünk dolgozott.
Sokat beszélek hozzá, mindig elmondom mennyire büszke vagyok rá! Arra, hogy Ő volt az Apukám, arra, hogy a lánya lehettem.
A legjobb Apa, a legjobb Nagyapa volt.
Nem tudom megérteni, feldolgozni miért kellett neki elmennie...
Ilyen hirtelen ilyen hamar, még 50 éves sem volt....
9 hónapot tölthettek együtt a kisfiammal...ez olyan kevés...
Olyan borzasztó, hogy a kisfiam nem is fog rá emlékezni, hisz még olyan kicsi...
Nem tudom leírni amit érzek, a fájdalmat a dühöt, az elkeseredést, kétségbeesést, gyötrelmet...
Nem tudom, hogy leírni Önnek, hogy mennyit jelentett nekem az Apukám...Ő volt a biztos pont az életemben, a minden, a világon a legfontosabb amíg nem jött a kisfiam, aztán már ketten...
És most nincs...nem jön, nem hív nincs már nekem. Nincs nap, hogy ne gondoljak rá, hogy nem beszéljek hozzá...
Nem tudom feldolgozni a hiányát..megérteni, elfogadni, hogy pont Ő.
Eljött hozzánk boldog új évet kívánni aztán pár óra mulva elment...
Hogy lehetne eztán bármi is boldog???!!!!
Pár napja megtudtam, hogy terhes vagyok...
Nem tervezett baba.
Most minden olyan zavaros bennem, mindentől félek, nem tudok igazán örülni ennek a picinek, hogyan is tudnék?!
Rengeteg a miért, soha nem kapok rájuk választ úgy érzem....
Édesapámat soha senki nem pótolhatja, senkit nem fogok úgy szeretni mint őt és engem sem fog senki úgy szeretni ahogy ő szeretett. Nem lesz könnyebb az elvesztését elviselni azért mert terhes vagyok/mindenki szerint könnyebb lesz/
Most minden olyan nehéz....
Köszönöm ha elolvassa levelem és ha tud adjon tanácsot kérem!
Nagyon köszönöm!
Olvasgattam a leveleket amiket kapott, amiket válaszolt, úgy éreztem nekem is írnom kell Önnek...
5 hónappal ezelőtt, január 1-én veszítettem el Édesapámat. Hirtelen, búcsú nélkül ment el, infarktust kapott nálunk miután eljöttek Anyukámmal és a testvéreimmel új évet köszönteni.
Nekem Ő volt a minden. Nagyon szoros kapcsolat volt köztünk, őt szerettem a legjobban a világon! Ez nyílt titok volt a családban, elmondások szerint már egész kicsi koromtól mondtam mindenkinek, hogy én Apát mindenkinél jobban szeretem...
Két éve férjhez mentem, van egy 15 hónapos gyermekem. Nem egy faluban laktunk, én ott ahová dolgozni járt.
Munka előtt ide jött, munkából idejött, volt hogy egész nap itt volt nálunk Édesanyám busszal jött otthonról mikor Apa végzett és mindketten itt voltak.
Ő volt az az ember akinek a legtöbbet köszönhetek a világon! Aki a legtöbbet tett értem, később a családomért.
A gyermekem volt a mindene, az első kisunoka. Imádták egymást, a kisfiamat senki nem érdekelte ha Apa itt volt csak Ő.
Amíg Ő volt biztonságban éreztem magam. Tudtam semmi rossz nem jöhet, mert itt van és segít!
Most nagyon egyedül érzem magam.
Mindent megtett értünk, értünk élt, értünk dolgozott.
Sokat beszélek hozzá, mindig elmondom mennyire büszke vagyok rá! Arra, hogy Ő volt az Apukám, arra, hogy a lánya lehettem.
A legjobb Apa, a legjobb Nagyapa volt.
Nem tudom megérteni, feldolgozni miért kellett neki elmennie...
Ilyen hirtelen ilyen hamar, még 50 éves sem volt....
9 hónapot tölthettek együtt a kisfiammal...ez olyan kevés...
Olyan borzasztó, hogy a kisfiam nem is fog rá emlékezni, hisz még olyan kicsi...
Nem tudom leírni amit érzek, a fájdalmat a dühöt, az elkeseredést, kétségbeesést, gyötrelmet...
Nem tudom, hogy leírni Önnek, hogy mennyit jelentett nekem az Apukám...Ő volt a biztos pont az életemben, a minden, a világon a legfontosabb amíg nem jött a kisfiam, aztán már ketten...
És most nincs...nem jön, nem hív nincs már nekem. Nincs nap, hogy ne gondoljak rá, hogy nem beszéljek hozzá...
Nem tudom feldolgozni a hiányát..megérteni, elfogadni, hogy pont Ő.
Eljött hozzánk boldog új évet kívánni aztán pár óra mulva elment...
Hogy lehetne eztán bármi is boldog???!!!!
Pár napja megtudtam, hogy terhes vagyok...
Nem tervezett baba.
Most minden olyan zavaros bennem, mindentől félek, nem tudok igazán örülni ennek a picinek, hogyan is tudnék?!
Rengeteg a miért, soha nem kapok rájuk választ úgy érzem....
Édesapámat soha senki nem pótolhatja, senkit nem fogok úgy szeretni mint őt és engem sem fog senki úgy szeretni ahogy ő szeretett. Nem lesz könnyebb az elvesztését elviselni azért mert terhes vagyok/mindenki szerint könnyebb lesz/
Most minden olyan nehéz....
Köszönöm ha elolvassa levelem és ha tud adjon tanácsot kérem!
Nagyon köszönöm!
Kedves! (nem tudom a keresztnevét sajnos)
Végig olvastam a levelét, és tudom, az most túl sablonos, ha azt írom, hogy őszintén együtt érzek Önnel.
Két dolog is meghökkentett levelében.
Az egyik, hogy január elsején elment az Édesapja, boldog újévet kívánni és meghalt. A másik, a nem várt terhesség.
Olyan ez, mintha a lélek új életre készűlt volna. Úgy, hogy még ebbe a földi életben, újra szülessen abba a családba, amit annyira szeretett, ami annyira fontos volt Neki.
De mint írtam, olyan ez, mintha...Világért nem akarom megzavarni, az amúgy is nem kicsit megzavart gondolatait Én hiszek az újra születésbe, így az én gondolataimba ez jár.
Kedves! A helyzet az, hogy, minden lélek maga választja, ki, hogy mennyi időt tölt el, itt a földön.
Az Ön Édesapja, egy perccel sem élhetett volna tovább az én hitem szerint.
Azt ajánlom, hogy inkább annak örüljön, hogy az Édesapja, még eltudott menni boldog új évet kívánni.
Én azt gondolom, hogy hiába a fájdalom, mégis boldog ez az év Önnek, hisz útban van egy lélek Önökhöz. Aki, talán, Édesapja újraszülető lelke.
Ha az, ha nem az, mindenképpen, fogadja, Őt szeretettel.Ne féljen, semmitől. Édesapja örökre Önnel marad, és élete nagy eseményein mindig maga mellett lesz.
Biztos vagyok benne, hogy az Édesapja, üzenni fog, úgy gondolom álomban. Az álom arra is való, hogy az általunk ismeretlen dimenzió rezgéseit, üzeneteit közvetítse. Figyelje az álmait. Vezessen álom naplót. Az Ön kisfia, a már meglévő, de a most közeledő is, igenis emlékezni fog a Nagypapára, mert Ön mesélni fog nekik,nagyon sokat.
Addig él az ember amíg emlékeznek rá. Az emlékek felidézése az Ön dolga. De nem sírva!!!!!A lélek legnagyobb fájdalma az Ön könnye. Mosolyogva, kedves történetekkel, fotókkal.
Ajánlom figyelmébe, az, "A Csodabogár" című filmet, John Travoltával a főszerepben.
Emlékezni, és emlékeztetni, igazán azt hiszem, így szabad valakire akit nagyon szerettünk.
Kérem, nyugodtam írjon, emailt, ha bármiben a segítségemre van szüksége.gizella.koren@freemail.hu
Édesapja, emléke legyen örökké áldott. Szeretettel üdvözlöm.Gizella
Koren Gizella
2010-06-06 16:38:21
Végig olvastam a levelét, és tudom, az most túl sablonos, ha azt írom, hogy őszintén együtt érzek Önnel.
Két dolog is meghökkentett levelében.
Az egyik, hogy január elsején elment az Édesapja, boldog újévet kívánni és meghalt. A másik, a nem várt terhesség.
Olyan ez, mintha a lélek új életre készűlt volna. Úgy, hogy még ebbe a földi életben, újra szülessen abba a családba, amit annyira szeretett, ami annyira fontos volt Neki.
De mint írtam, olyan ez, mintha...Világért nem akarom megzavarni, az amúgy is nem kicsit megzavart gondolatait Én hiszek az újra születésbe, így az én gondolataimba ez jár.
Kedves! A helyzet az, hogy, minden lélek maga választja, ki, hogy mennyi időt tölt el, itt a földön.
Az Ön Édesapja, egy perccel sem élhetett volna tovább az én hitem szerint.
Azt ajánlom, hogy inkább annak örüljön, hogy az Édesapja, még eltudott menni boldog új évet kívánni.
Én azt gondolom, hogy hiába a fájdalom, mégis boldog ez az év Önnek, hisz útban van egy lélek Önökhöz. Aki, talán, Édesapja újraszülető lelke.
Ha az, ha nem az, mindenképpen, fogadja, Őt szeretettel.Ne féljen, semmitől. Édesapja örökre Önnel marad, és élete nagy eseményein mindig maga mellett lesz.
Biztos vagyok benne, hogy az Édesapja, üzenni fog, úgy gondolom álomban. Az álom arra is való, hogy az általunk ismeretlen dimenzió rezgéseit, üzeneteit közvetítse. Figyelje az álmait. Vezessen álom naplót. Az Ön kisfia, a már meglévő, de a most közeledő is, igenis emlékezni fog a Nagypapára, mert Ön mesélni fog nekik,nagyon sokat.
Addig él az ember amíg emlékeznek rá. Az emlékek felidézése az Ön dolga. De nem sírva!!!!!A lélek legnagyobb fájdalma az Ön könnye. Mosolyogva, kedves történetekkel, fotókkal.
Ajánlom figyelmébe, az, "A Csodabogár" című filmet, John Travoltával a főszerepben.
Emlékezni, és emlékeztetni, igazán azt hiszem, így szabad valakire akit nagyon szerettünk.
Kérem, nyugodtam írjon, emailt, ha bármiben a segítségemre van szüksége.gizella.koren@freemail.hu
Édesapja, emléke legyen örökké áldott. Szeretettel üdvözlöm.Gizella
Koren Gizella
2010-06-06 16:38:21
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
Kedves Gabriella!
Végső elkeseredésemben irok már Önnek. Azt mondják, hogy az idő minden sebet begyógyit. Én úgy érzem, hogy az én sebeimet nem gyógyitotta be, csak nem annyira fáj már , mint abban a pillanatban, amikor két számomra nagyon fontos embert elveszitettem. Az egyik a nagymamám volt, aki olyan volt számomra, mintha az anyám lenne. Nagyon sok szeretet kaptam tőle. 2008 nyarán halt meg, pont a születésnapja előtt három nappal. Ő egy olyan személy volt, aki mindig csak szeretet adott. Ha látta, hogy hiányt szenvedek valamiben, akkor ő azt mindig előteremtette. Sajnos nagyon beteg volt, óriási fájdalmai voltak. Amikor mentem látogatni, akkor mindig úgy hivott, hogy Mucikám. Hiányoznak a szavai, a szép szemei még mindig. külföldön voltam, amikor értesültem a haláláról. Nem búcsúzhattam el tőle személyesen, csak amikor a ravatalozóban voltam. Akkor kimentem sokkal korábban a temetőbe, hogy még a nyitott koporsója mellett állhassak. Akkor beszéltem hozzá, de ő már szerintem nem hallott. Elmondtam neki, hogy mennyire szeretem. utána , vagyis a temetés után haza mentünk, és furcsa dolog történt. A család a konyhában ült, és nagy szél támadt, és a szunyoghálós ajtót, amit eddig sosem csapott ki a szél, akkor háromszor is. Talán akkor vett végső búcsút tőlünk? Sokáig gyászoltam és még most is.
Utána pár hónappal később, amikor szintén külföldön voltam , akkor értesülem róla, hogy apukám öngyilkos lett. Pár nappal korábban beszéltem vele telefonon, de nem éreztem, hogy baj lenne. Óriási lelkiismeretfurdalásom van azóta is, hogy nem voltam emellett a két ember mellett, amikor szükségük lett volna rám, és nem mondhattam el nekik, hogy mennyire szerettem őket. És nélkülük azóta üres az életem. Teljesen más lenne minden, ha ők mellettem lennének.
nem tudom, hogy hogyan kellene ezen túltennem magam. Csak arra gondolok, hogy mostmár ezzel az óriási fájdalommal kell egész életemben együtt élni, és ez nagyon nehéz.
Köszönöm, hogy leirhattam.
Végső elkeseredésemben irok már Önnek. Azt mondják, hogy az idő minden sebet begyógyit. Én úgy érzem, hogy az én sebeimet nem gyógyitotta be, csak nem annyira fáj már , mint abban a pillanatban, amikor két számomra nagyon fontos embert elveszitettem. Az egyik a nagymamám volt, aki olyan volt számomra, mintha az anyám lenne. Nagyon sok szeretet kaptam tőle. 2008 nyarán halt meg, pont a születésnapja előtt három nappal. Ő egy olyan személy volt, aki mindig csak szeretet adott. Ha látta, hogy hiányt szenvedek valamiben, akkor ő azt mindig előteremtette. Sajnos nagyon beteg volt, óriási fájdalmai voltak. Amikor mentem látogatni, akkor mindig úgy hivott, hogy Mucikám. Hiányoznak a szavai, a szép szemei még mindig. külföldön voltam, amikor értesültem a haláláról. Nem búcsúzhattam el tőle személyesen, csak amikor a ravatalozóban voltam. Akkor kimentem sokkal korábban a temetőbe, hogy még a nyitott koporsója mellett állhassak. Akkor beszéltem hozzá, de ő már szerintem nem hallott. Elmondtam neki, hogy mennyire szeretem. utána , vagyis a temetés után haza mentünk, és furcsa dolog történt. A család a konyhában ült, és nagy szél támadt, és a szunyoghálós ajtót, amit eddig sosem csapott ki a szél, akkor háromszor is. Talán akkor vett végső búcsút tőlünk? Sokáig gyászoltam és még most is.
Utána pár hónappal később, amikor szintén külföldön voltam , akkor értesülem róla, hogy apukám öngyilkos lett. Pár nappal korábban beszéltem vele telefonon, de nem éreztem, hogy baj lenne. Óriási lelkiismeretfurdalásom van azóta is, hogy nem voltam emellett a két ember mellett, amikor szükségük lett volna rám, és nem mondhattam el nekik, hogy mennyire szerettem őket. És nélkülük azóta üres az életem. Teljesen más lenne minden, ha ők mellettem lennének.
nem tudom, hogy hogyan kellene ezen túltennem magam. Csak arra gondolok, hogy mostmár ezzel az óriási fájdalommal kell egész életemben együtt élni, és ez nagyon nehéz.
Köszönöm, hogy leirhattam.
Kedves !
Nem tudom, hány éves vagy , és azt sem, hogy hölgy , vagy úr.
Feltételezem, hogy mivel elég sokat tartózkodsz külföldön, felnőtt emberről van szó. Meg, hát férfit nem szoktak Mucikázni:)Még Nagymamák se.
Kedves! Nagymamád, meggyőződésem, hogy a temetőben is, és elötte, utána is hallotta ahogy elakarsz Tőle búcsúzni. Ezt még kibővítheted azzal, amit itt már többeknek ajánlottam. Fehér gyertya mellett, holdfogyatkozás idején, ülj le és írj egy búcsú levelet mind két eltávozott hozzá tartozódnak.Amibe gyakorlatilag elbúcsúzól tőlük. A lényeg, úgy írj ki magadból minden keserűséget, mintha csak külföldről írnál levelet.Ha kész a levél, a hold felkelte után vidd el, egy folyó vízhez, és dobd a vízbe.Ahogy elviszi a víz nézz a levél után és gondolj, nagy szeretettel az eltávozott kedves hozzátartozódra.
Édesapád, egy sokkal nehezebb esett. Nem tudom, nem ismerem az okokat, ..itt megtalálod a saját email címemet is, ha gondolod írj külön emailbe, hogy erről tudjunk beszélni.
Egyetlen egyet tudok, Te nem vállalhatod mások életét. Nem lehettél az Apukád mellett és nem foghattad a kezét.Ahogyan te, úgy Ő is felnőtt ember volt. Ez az Ő döntése. Te nem tehettél róla.
A szunyoghálos dologról, nekem személy szerint az a véleményem, hogy lehetett kapcsolatba Nagymamáddal.Persze, ez az én hitem, és én elképzelésem.Lehet, hogy én fordítva vagyok bekötve, és más, mást mondana. emailem:gizella.koren@freemail.hu skype: gizuska95345
Megnyugvást kívánok. Ők azt szeretnék, hogy megnyugodj, és újra örülni tudj az életnek, és nem gyászolni akarnak látni.Ez egészen biztos.Szeretettel:Gizella
Koren Gizella
2010-04-17 15:10:51
Nem tudom, hány éves vagy , és azt sem, hogy hölgy , vagy úr.
Feltételezem, hogy mivel elég sokat tartózkodsz külföldön, felnőtt emberről van szó. Meg, hát férfit nem szoktak Mucikázni:)Még Nagymamák se.
Kedves! Nagymamád, meggyőződésem, hogy a temetőben is, és elötte, utána is hallotta ahogy elakarsz Tőle búcsúzni. Ezt még kibővítheted azzal, amit itt már többeknek ajánlottam. Fehér gyertya mellett, holdfogyatkozás idején, ülj le és írj egy búcsú levelet mind két eltávozott hozzá tartozódnak.Amibe gyakorlatilag elbúcsúzól tőlük. A lényeg, úgy írj ki magadból minden keserűséget, mintha csak külföldről írnál levelet.Ha kész a levél, a hold felkelte után vidd el, egy folyó vízhez, és dobd a vízbe.Ahogy elviszi a víz nézz a levél után és gondolj, nagy szeretettel az eltávozott kedves hozzátartozódra.
Édesapád, egy sokkal nehezebb esett. Nem tudom, nem ismerem az okokat, ..itt megtalálod a saját email címemet is, ha gondolod írj külön emailbe, hogy erről tudjunk beszélni.
Egyetlen egyet tudok, Te nem vállalhatod mások életét. Nem lehettél az Apukád mellett és nem foghattad a kezét.Ahogyan te, úgy Ő is felnőtt ember volt. Ez az Ő döntése. Te nem tehettél róla.
A szunyoghálos dologról, nekem személy szerint az a véleményem, hogy lehetett kapcsolatba Nagymamáddal.Persze, ez az én hitem, és én elképzelésem.Lehet, hogy én fordítva vagyok bekötve, és más, mást mondana. emailem:gizella.koren@freemail.hu skype: gizuska95345
Megnyugvást kívánok. Ők azt szeretnék, hogy megnyugodj, és újra örülni tudj az életnek, és nem gyászolni akarnak látni.Ez egészen biztos.Szeretettel:Gizella
Koren Gizella
2010-04-17 15:10:51
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
Drága Gizella!
Köszönöm kedves válaszod. A privát címeden felveszem Veled a kapcsolatot. Elborzadva olvasom sorstársaim sorait. Van egy kedves barátnőm, ő a 14 éves gyönyörű kislányát veszítette el egy autóbalesetben. Tudod őszintén mondom... amikor elgondolom az Ő fájdalmát, azt mondom magamnak: az enyém sehol nincs ehhez.
Bármennyire is szomorú, az az élet tragikus rendje, hogy az ember eltemeti a szüleit. Dehogy a
gyermekét???!!! Én is temettem már gyermeket, bár még pici volt, alig 25 hetes pocaklakó.... De amit a barátnőm visel.... És ami érdekes: anyu elvesztésekor Ő adott sok-sok erőt nekem. A vele folytatott beszélgetések. Hmmm, milyen az élet? Amikor elveszítette a kislányát, mellette voltam, és bár én nem vettem észre, ő mégis azt mondta nagyon sokat kapott tőlem. Semmit nem tettem, csak ott voltam. Azt kívánom mindenkinek, hogy legyen mellette valaki, aki ha egyebet nem is, csak csendben megfogja a kezét.
Kérjétek az Angyalok segítségét, és higgyétek el, hogy megkapjátok azt. Küldenek valakit, aki
segítségetekre lesz a gyász megélésében.
Szeretettel: Piroska
Végezetül hadd küldjek egy nagyon szép verset, úgy érzem minden benne van:
Mary Elizabeth Frye: Do not stand at my grave and weep
Do not stand at my grave and weep,
I am not there, I do not sleep.
I am in a thousand winds that blow,
I am the softly falling snow.
I am the gentle showers of rain,
I am the fields of ripening grain.
I am in the morning hush,
I am in the graceful rush
Of beautiful birds in circling flight,
I am the starshine of the night.
I am in the flowers that bloom,
I am in a quiet room.
I am in the birds that sing,
I am in each lovely thing.
Do not stand at my grave and cry,
I am not there. I do not die.
Ne jöjj el sírva síromig,
Nem fekszem itt, nem alszom itt;
Ezer fúvó szélben lakom
Gyémánt vagyok fénylő havon,
Érő kalászon nyári napfény,
Szelíd esőcske őszi estén,
Ott vagyok a reggeli csendben,
A könnyed napi sietségben,
Fejed fölött körző madár,
Csillagfény sötét éjszakán,
Nyíló virág szirma vagyok,
Néma csendben nálad lakok
A daloló madár vagyok,
S minden neked kedves dolog...
Síromnál sírva meg ne állj;
Nem vagyok ott, nincs is halál.
Köszönöm kedves válaszod. A privát címeden felveszem Veled a kapcsolatot. Elborzadva olvasom sorstársaim sorait. Van egy kedves barátnőm, ő a 14 éves gyönyörű kislányát veszítette el egy autóbalesetben. Tudod őszintén mondom... amikor elgondolom az Ő fájdalmát, azt mondom magamnak: az enyém sehol nincs ehhez.
Bármennyire is szomorú, az az élet tragikus rendje, hogy az ember eltemeti a szüleit. Dehogy a
gyermekét???!!! Én is temettem már gyermeket, bár még pici volt, alig 25 hetes pocaklakó.... De amit a barátnőm visel.... És ami érdekes: anyu elvesztésekor Ő adott sok-sok erőt nekem. A vele folytatott beszélgetések. Hmmm, milyen az élet? Amikor elveszítette a kislányát, mellette voltam, és bár én nem vettem észre, ő mégis azt mondta nagyon sokat kapott tőlem. Semmit nem tettem, csak ott voltam. Azt kívánom mindenkinek, hogy legyen mellette valaki, aki ha egyebet nem is, csak csendben megfogja a kezét.
Kérjétek az Angyalok segítségét, és higgyétek el, hogy megkapjátok azt. Küldenek valakit, aki
segítségetekre lesz a gyász megélésében.
Szeretettel: Piroska
Végezetül hadd küldjek egy nagyon szép verset, úgy érzem minden benne van:
Mary Elizabeth Frye: Do not stand at my grave and weep
Do not stand at my grave and weep,
I am not there, I do not sleep.
I am in a thousand winds that blow,
I am the softly falling snow.
I am the gentle showers of rain,
I am the fields of ripening grain.
I am in the morning hush,
I am in the graceful rush
Of beautiful birds in circling flight,
I am the starshine of the night.
I am in the flowers that bloom,
I am in a quiet room.
I am in the birds that sing,
I am in each lovely thing.
Do not stand at my grave and cry,
I am not there. I do not die.
Ne jöjj el sírva síromig,
Nem fekszem itt, nem alszom itt;
Ezer fúvó szélben lakom
Gyémánt vagyok fénylő havon,
Érő kalászon nyári napfény,
Szelíd esőcske őszi estén,
Ott vagyok a reggeli csendben,
A könnyed napi sietségben,
Fejed fölött körző madár,
Csillagfény sötét éjszakán,
Nyíló virág szirma vagyok,
Néma csendben nálad lakok
A daloló madár vagyok,
S minden neked kedves dolog...
Síromnál sírva meg ne állj;
Nem vagyok ott, nincs is halál.
Drága Piroseka!
Köszönöm a megrendítően, szép soraidat.
Várom a leveledet.
Igen így van, én is azért vagyok hogy akinek szüksége van rám, annak megfogjam a kezét.
Nagyon szép a vers, és igaz nagyon köszönöm!
Koren Gizella
2010-03-27 23:18:51
Köszönöm a megrendítően, szép soraidat.
Várom a leveledet.
Igen így van, én is azért vagyok hogy akinek szüksége van rám, annak megfogjam a kezét.
Nagyon szép a vers, és igaz nagyon köszönöm!
Koren Gizella
2010-03-27 23:18:51
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
Kedves Gizella.Draga Edesanyamrol szeretnek Önnek irni.Tavaly nyaron mellrakot diagnosztizaltak nala,meg is lett mütve,ami utan elkezdte a kemoterapiat,es utana összel a sugazkezelest.Minden rendben volt nala-a latszat szerint! Jött ment,mint mindig,mindig jokedvü volt,jatszott az unokakkal,stb.December elejen elkezdödtek a hasi fajdalami hirtelen,es ezek nöttek,naprol napra robbant le,gyenge lett nagy fajdalmai lettek.A karacsonyt meg együtt töltöttük,utana korhazab került ahol sujos majkarosodast vettek eszre,ami hihetetlen gyorsan roszabbodott.ez ev januar 3.an meghalt.Nem birta a teste elviselni a karosodast.Nagyon hamar elment,egyik naprol a masikra lett nagyon roszul.En meg karacsonykor lattam utoljara,keszültem hozza haza innen Becsböl..,de nem tudott megvarni.Annyira hirtelen meghalt,elötte semmi jelet nem mutatta a betegsegenek,hogy senki se gondolt ra hogy ennyire beteg.nagyon hianyzik,rettentöen nagy üreget hagyott maga utan az eletemben.Minden perceben ra gondolok,szeretnek hinni a halal utani eletben,hogy Ö valahogy erez velünk mennyire hianyzik...Hogy meghallja amit mondok neki,hogy esetleg ad hirt magarol valami modon...szeretnem kikerni velemenyet erröl,valamit,ami kicsit enyhitene a fajdalmaimon, amit ahogy Ön is megelte,neha el´viselhetetlen.Köszönettel.Anita
Drága Anita!
Előszőr is, azt gondolom, adjon hálát a Mindenhatónak, hogy Édesanyja májkárosodása, ilyen hamar végzett vele. Úgy gondolom, bár nem vagyok orvos, hogy már csak a májrák utolsó státuszában láthatták a betegséget.Ha a betegség nem ilyen gyors lefolyású, bizony, a kedves Édesanyja, nagyon sokat szemvedett volna.
Mivel nem tudott, kedves Édesanyjától elbúcsúzni, nagyon fontosnak tartanám, azt a fajta búcsút, amit sok kedves embernek, akik hozzám fordúltak ajánlottam. Ez egyrészt búcsú, másrészt fontos része az elengedésnek. Ha bővebben kíváncsi rá, forduljon hozzám emailbe. gizella.koren@freemail.hu
Kedves Anita!
Január 3. most volt. Ez rettentően rövid idő. Nem akarom, ijesztgetni, de az űr amit a halál, a gyász okoz, még csak ezután következik. Ön nincs túl a legnehezebb időn, az még hátra van. A temetés utáni, hetek hónapok.
Édesanyja, Önökkel van minden percben. Érzi, hogy mennyire fáj, ez most Önnek.
És az Ő mosolya lesz, ha az Ön lelke reméljük, nem túl sokára megnyugszik. Én ebben maximálisan szeretnék, Önnek segíteni.
Van létezés a halál után. Ezt tapasztalataim alapján is bizton állíthatom Önnek. Ő mindent tud, ami magával, magukkal történik.
Valószinűleg hírt is fog adni magáról. De ez az esetek többségében, nem a gyász ideje alatt, hanem sokkal később történik.
Figyelje az álmait. A felszabadult lélek, legtöbbször álomban üzen. Minden szónak, minden betŰnek jelentősége van.
Msnen: koreng@freemail.hu skypen: gizuska95345 behívóval talál meg, főleg az esti órákban.
Azért vagyok, hogy segítsek. Ez a küldetésem.Szeretettel üdvözlöm: Gizella
Koren Gizella
2010-01-18 18:42:56
Előszőr is, azt gondolom, adjon hálát a Mindenhatónak, hogy Édesanyja májkárosodása, ilyen hamar végzett vele. Úgy gondolom, bár nem vagyok orvos, hogy már csak a májrák utolsó státuszában láthatták a betegséget.Ha a betegség nem ilyen gyors lefolyású, bizony, a kedves Édesanyja, nagyon sokat szemvedett volna.
Mivel nem tudott, kedves Édesanyjától elbúcsúzni, nagyon fontosnak tartanám, azt a fajta búcsút, amit sok kedves embernek, akik hozzám fordúltak ajánlottam. Ez egyrészt búcsú, másrészt fontos része az elengedésnek. Ha bővebben kíváncsi rá, forduljon hozzám emailbe. gizella.koren@freemail.hu
Kedves Anita!
Január 3. most volt. Ez rettentően rövid idő. Nem akarom, ijesztgetni, de az űr amit a halál, a gyász okoz, még csak ezután következik. Ön nincs túl a legnehezebb időn, az még hátra van. A temetés utáni, hetek hónapok.
Édesanyja, Önökkel van minden percben. Érzi, hogy mennyire fáj, ez most Önnek.
És az Ő mosolya lesz, ha az Ön lelke reméljük, nem túl sokára megnyugszik. Én ebben maximálisan szeretnék, Önnek segíteni.
Van létezés a halál után. Ezt tapasztalataim alapján is bizton állíthatom Önnek. Ő mindent tud, ami magával, magukkal történik.
Valószinűleg hírt is fog adni magáról. De ez az esetek többségében, nem a gyász ideje alatt, hanem sokkal később történik.
Figyelje az álmait. A felszabadult lélek, legtöbbször álomban üzen. Minden szónak, minden betŰnek jelentősége van.
Msnen: koreng@freemail.hu skypen: gizuska95345 behívóval talál meg, főleg az esti órákban.
Azért vagyok, hogy segítsek. Ez a küldetésem.Szeretettel üdvözlöm: Gizella
Koren Gizella
2010-01-18 18:42:56
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
.jpg){kind=small}