Választott témakör:
segítség
Témakörök ►
Kérdezz-felelek
Kérdezni a gomb megnyomásával tudsz, amennyiben a napi kérdések száma még nem haladta meg a napi limitet.
Kedves Gizella!
Először is elnézést kérek, hogy az első levelemben elfeledkeztem a megszólításról. Köszönöm gyors válaszát, valóban nagyon fájdalmas volt menyem és unokáim elvesztése. Akkor egy egész ország együtt érzett velünk. Fiam annak ellenére, hogy elvesztette azt az embert, akit a világon mindennél és mindenkinél jobban szeretett, nem hibáztat senkit. Tudjuk, hogy mindenki a maximumot nyújtotta az adott helyzetben. A kicsiket pláne nem hibáztatja, csak borzasztóan hiányzik neki a várva várt család, különösen a felesége. Most a munkába menekül és megpróbál valahogy meglenni. Nagyon jó barátai is vannak, akik segítenek neki, programokkal, beszélgetéssel. A fehér gyertyás levélírást majd én is megpróbálom és remélem őt is sikerül rábeszélni. Általában nem szoktam sírni, de a temetőben sajnos nem mindig sikerül uralkodni a könnyeimen, pedig megpróbálom, csak mindig eszembe jut a nyitott koporsós ravatalozás, ahol a menyem két vállán pihentek a babák. A fiam azt mondta , hogy látni akarja őket, ameddig csak lehet és nem hagyhattam, hogy egyedül álljon ott, így ketten álltunk a koporsó egyik oldalán. A másik oldalon pedig a menyem anyukája, keresztanyja és testvére állt. Nagyon megrázó volt. A sok száz résztvevő közül nem sokan mertek oda jönni, inkább csak a rokonok vettek erőt magukon, hogy egy pillantást vessenek rájuk. Én nem bántam meg, hogy ott voltam a fiammal, bármilyen megrázó is volt. Egyenlőre minden vasárnap elmegyünk a sírhoz. Nem tudom ez helyes-e, de a fiam úgy látom szükségét érzi, pedig szegénykém a szülő helyén került eltemetésre és az 150 km-re van a jelenlegi lakhelyünktől.
Minden segítséget szívesen fogadok, kérem írjon nekem, megpróbálom a tanácsait megfogadni.
Köszönettel: Zsuzsa
Először is elnézést kérek, hogy az első levelemben elfeledkeztem a megszólításról. Köszönöm gyors válaszát, valóban nagyon fájdalmas volt menyem és unokáim elvesztése. Akkor egy egész ország együtt érzett velünk. Fiam annak ellenére, hogy elvesztette azt az embert, akit a világon mindennél és mindenkinél jobban szeretett, nem hibáztat senkit. Tudjuk, hogy mindenki a maximumot nyújtotta az adott helyzetben. A kicsiket pláne nem hibáztatja, csak borzasztóan hiányzik neki a várva várt család, különösen a felesége. Most a munkába menekül és megpróbál valahogy meglenni. Nagyon jó barátai is vannak, akik segítenek neki, programokkal, beszélgetéssel. A fehér gyertyás levélírást majd én is megpróbálom és remélem őt is sikerül rábeszélni. Általában nem szoktam sírni, de a temetőben sajnos nem mindig sikerül uralkodni a könnyeimen, pedig megpróbálom, csak mindig eszembe jut a nyitott koporsós ravatalozás, ahol a menyem két vállán pihentek a babák. A fiam azt mondta , hogy látni akarja őket, ameddig csak lehet és nem hagyhattam, hogy egyedül álljon ott, így ketten álltunk a koporsó egyik oldalán. A másik oldalon pedig a menyem anyukája, keresztanyja és testvére állt. Nagyon megrázó volt. A sok száz résztvevő közül nem sokan mertek oda jönni, inkább csak a rokonok vettek erőt magukon, hogy egy pillantást vessenek rájuk. Én nem bántam meg, hogy ott voltam a fiammal, bármilyen megrázó is volt. Egyenlőre minden vasárnap elmegyünk a sírhoz. Nem tudom ez helyes-e, de a fiam úgy látom szükségét érzi, pedig szegénykém a szülő helyén került eltemetésre és az 150 km-re van a jelenlegi lakhelyünktől.
Minden segítséget szívesen fogadok, kérem írjon nekem, megpróbálom a tanácsait megfogadni.
Köszönettel: Zsuzsa
Kedves Zsuzsa!
Leveléből, azt gyanítom, hogy az eset a sajtóban, is megfordult. Én nem hallottam sajnos. Mennyi ideje történt az eset?
Hogy mi helyes, és mi nem, azt a gyászt hordozók döntik el.
Én a magam hitével, úgy vagyok a minden vasárnapi temetőbe járással, hogy nem kicsit tartom feleslegesnek. Igaz kezdetben, nem tud mást tenni a gyászt viselő. szinte keresi az ott levőket.
Kérem ne haragudjon meg azért amit írok, de a sírban csak a porhüvely, a csontok vannak. A felszabadult lélek, lelkek Önökkel vannak. Én azt gondolom, hogy egy gyertya, vagy akár mécses égetése, otthon, sokkal többet ér.
Jó dolog, hogy a munkába menekűl a kedves fia, de a saját példám, a legnagyobb gyászom esetén az volt, mivel én is a munkába menekültem, hogy kb másfél hónap után összeomlottam. Nem bírta az idegrendszer. Erre azért kéne vigyázni. A gyász, nem pont akkor üt a legnagyobbat, amikor a temetés van. Van egy időpont amikor teljesen kiürül a lelke a gyászolónak.Akkor kell vigyázni legjobban.
Egy jó tanács, ha nem muszály, ne nyugtatozza agyon sem, Ön, sem a kedves fia magát. A nyugtatónak van olyan hatása, hogy kábít, és tompít. Úgy nem lehet dolgozni.Viszont ha már szed nyugtatót, vagy depresszió elleni gyógyszert, nem szabad egyből abba hagyni. lassan, apránként ki kell váltani a gyógynövényboltban kapható nyugtató teával.Ha ez érdekli, leírom, majd, hogy hogy javaslom.
Drága Zsuzsa! Sétáljon a friss levegőn sokat a fiával, de ne a temetőbe. Olyan nem a feleségéhez, és nem a pici babákhoz tartozó szabad energiák vannak az ilyen helyeken amik, rögtön, egy jelenleg meggyengült energiájú emberhez tapadnak, és nem engedik azt, hogy a gyászoló idegállapota rendbe jöjjön. Fokozatosan, egyre ritkuljanak a temető felkeresések.
Jön a tavasz, tessék az erdőkben sétálgatni együtt. A fák közelsége energiát ad, és az most nagyon fontos.
Kedves Zsuzsa! Kérem, hogy nagyon sokat beszélgessen a fiával. Nem elsősorban a halálról, hanem mindenről. Régi családi dolgokról, napi eseményekről.
És..nem fontos, hogy ki, mit mond. hallgassanak, együtt zenét, nézzenek tvt, kell, hogy ilyen tragédia után, az Ön, és fia lelke megnyugodjon. Ezzel, nem követnek el szentségtörést. Jó hogy a fiának vannak barátai. És magának? Magával mi van? Ha Ön leesik a lábáról, ki segít tovább annak az árva fiúnak.
Amit a temetésről írt, az számomra borzasztó is, meg szép is.
Asszonyom! Én megrögzötten hiszek túl világba, és a szellemvilág létezésében. Hiszek a reinkarnációban Talán segítség Önöknek feldolgozni, a feldolgozhatatlant, ha megpróbálják elfogadni, hogy ők hárman együtt vannak, és lelkük állandóan Önökkel vannak,de nem a temetőben, hanem Ők ott vannak magukkal, a láthatatlan világban.
Jó tanácsom lesz kicsit később, is, egy -két hét, de most leírni azt még korai. Őszinte szeretettel kívánok megnyugvást.
Koren Gizella
2011-03-01 09:19:36
Leveléből, azt gyanítom, hogy az eset a sajtóban, is megfordult. Én nem hallottam sajnos. Mennyi ideje történt az eset?
Hogy mi helyes, és mi nem, azt a gyászt hordozók döntik el.
Én a magam hitével, úgy vagyok a minden vasárnapi temetőbe járással, hogy nem kicsit tartom feleslegesnek. Igaz kezdetben, nem tud mást tenni a gyászt viselő. szinte keresi az ott levőket.
Kérem ne haragudjon meg azért amit írok, de a sírban csak a porhüvely, a csontok vannak. A felszabadult lélek, lelkek Önökkel vannak. Én azt gondolom, hogy egy gyertya, vagy akár mécses égetése, otthon, sokkal többet ér.
Jó dolog, hogy a munkába menekűl a kedves fia, de a saját példám, a legnagyobb gyászom esetén az volt, mivel én is a munkába menekültem, hogy kb másfél hónap után összeomlottam. Nem bírta az idegrendszer. Erre azért kéne vigyázni. A gyász, nem pont akkor üt a legnagyobbat, amikor a temetés van. Van egy időpont amikor teljesen kiürül a lelke a gyászolónak.Akkor kell vigyázni legjobban.
Egy jó tanács, ha nem muszály, ne nyugtatozza agyon sem, Ön, sem a kedves fia magát. A nyugtatónak van olyan hatása, hogy kábít, és tompít. Úgy nem lehet dolgozni.Viszont ha már szed nyugtatót, vagy depresszió elleni gyógyszert, nem szabad egyből abba hagyni. lassan, apránként ki kell váltani a gyógynövényboltban kapható nyugtató teával.Ha ez érdekli, leírom, majd, hogy hogy javaslom.
Drága Zsuzsa! Sétáljon a friss levegőn sokat a fiával, de ne a temetőbe. Olyan nem a feleségéhez, és nem a pici babákhoz tartozó szabad energiák vannak az ilyen helyeken amik, rögtön, egy jelenleg meggyengült energiájú emberhez tapadnak, és nem engedik azt, hogy a gyászoló idegállapota rendbe jöjjön. Fokozatosan, egyre ritkuljanak a temető felkeresések.
Jön a tavasz, tessék az erdőkben sétálgatni együtt. A fák közelsége energiát ad, és az most nagyon fontos.
Kedves Zsuzsa! Kérem, hogy nagyon sokat beszélgessen a fiával. Nem elsősorban a halálról, hanem mindenről. Régi családi dolgokról, napi eseményekről.
És..nem fontos, hogy ki, mit mond. hallgassanak, együtt zenét, nézzenek tvt, kell, hogy ilyen tragédia után, az Ön, és fia lelke megnyugodjon. Ezzel, nem követnek el szentségtörést. Jó hogy a fiának vannak barátai. És magának? Magával mi van? Ha Ön leesik a lábáról, ki segít tovább annak az árva fiúnak.
Amit a temetésről írt, az számomra borzasztó is, meg szép is.
Asszonyom! Én megrögzötten hiszek túl világba, és a szellemvilág létezésében. Hiszek a reinkarnációban Talán segítség Önöknek feldolgozni, a feldolgozhatatlant, ha megpróbálják elfogadni, hogy ők hárman együtt vannak, és lelkük állandóan Önökkel vannak,de nem a temetőben, hanem Ők ott vannak magukkal, a láthatatlan világban.
Jó tanácsom lesz kicsit később, is, egy -két hét, de most leírni azt még korai. Őszinte szeretettel kívánok megnyugvást.
Koren Gizella
2011-03-01 09:19:36
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
.jpg){kind=small}