segítség

Kedves Gizella!
Sokáig tépelődtem,rágódtam forduljak-e valakihez a problémámmal, tényleg probléma-e illetve, más is úgy látja, vagy csak én látom így a dolgokat?
Tavalyi évben édesanyám 57 évesen nagyon váratlanul meghalt. Meghalt úgy, hogy reggel elaludt, este mi találtuk meg. Amikor erre a hosszúnak tűnő percre gondolok, amikor eszembe jut, ma is végigfut a gerincemen az a félelmetes borzongás. Nem tudom elfelejteni ahogy a testvéremmel és édesapámmal állunk felette és ébresztgetjük a sötét szobában, ahová csak az utcai lámpa fénye vetült, hosszú időnek tűnik míg felkapcsoljuk a villanyt. És akkor meglátjuk a babát a kislányomat, aki 10 hónaposan egész nap a halott anyám mellett volt. A gyerekem mosolygott én meg harsányan nevettem, mikor már tudtam, hogy anyám nem fog felkelni ebből az ágyból, de még a tudatalattim sem engedte a szót "meghalt" Megfogtuk a kezét, hogy megsimogassuk, hátha előbb felébred, de merev volt és hideg. Onnatól csak arra emlékszem, hogy jöttek az orvosok, de már nem tudtak segíteni, nem is értem miért hívtunk mentőt.
Ismert szívbetegsége volt, műtötték is, műbillentyűje volt, mégsem gondoltuk, hogy meghalhat, ilyen hirtelen meg pláne nem. Akkor hónapokig nem tudtam aludni, egyfolytában rettegtem nem-e lett baja a gyerekemnek, aki azóta is mondja, hogy mama (még anyám életében monda mama) mutat egy sarokra a szobában. Olyankor olyan érzés fog el, hogy anyám itt van, érzem a jelenlétét. Többször is volt már, hogy a gyerek - most másfél éves - keresve a veszélyt egy pillanatnyi nem figyelés következtében olyan helyzetbe került, hogy magát megüthette és mégsem történt baj. Az utolsó az volt, hogy valahogy sokminden volt a fejemben, és a kezemben is vittem fel a vasalni való ruhát, a gyerek játékát, a gyereket és valahogy elfelejtettem becsukni a lépsőt záró biztonsági rácsot. Mikor letettem a kosarat és csend volt, furcsa érzésem támadt, bevillant, hol van a gyerek? Kirohantam a szobából, ez csak pár gyors lépés, és láttam az előszobában, ahogy áll a lépcsősor végén a padlón, egyik kis kezével fogja a rácsot, a másikkal mintha simogatna valakit, megszólalni sem tudtam, mire észrevett, rám nézett, és azt mondta: Mama. Elájultam. Mire magamhoz tértem be volt csukva a rács, és a gyerek játszott az építő kockáival. Nem tudom, hogy én csuktam-e be a rácsot vagy sem. Ön szerint forduljak orvoshoz? Kihez lehet fordulni valami segítségért ?