Kedves Éva!
Megértem a haragot, ami van Önben. Sok halál eseten estem át. A számomra legfontosabb emberek már elmentek. Ezt az érzést ismerem.Bennem is volt hajdan ilyen érzés. De ez a tehetetlenségből adódik.
Ha Ön a 42 napra kérdez rá, akkor hisz dolgokban. Kérem, úgy fogja fel a dolgot, hogy mindenki a születése pillanatába felvállalt egy időpontot, egy percet, amikor itt hagyja ezt a földi életet. A kedves Édesapjának az a pillanat volt adva, amiben meghalt. Egy perccel sem élhetett tovább. Nagyon szép dolog, ha a családjáért vállalta a kemót. Ne haragudjon az Édesanyjára, most már csak Ő maradt itt ezen a föld golyón, maga mellett a szülei közül. Sokkal inkább, adjon meg neki minden szépet és jót, amit még megadhat. Kinek és miért kéne felelősséget vállalni, ugyan mondja már meg nekem. A rák kérlelhetetlen, könyörtelen betegség. Senki nem tehet róla, illetve nem tudunk róla, honnan jön a betegség.Fogja fel a jobb a oldalát a dolognak, mások hónapokig szenvednek a kezelésektől.A végeredmény sajnos mindig ugyanez.Az Ön Édesapja nem szenvedett annyit.
A 42 nap olyan, hogy mindent elkel követni, hogy a lélek elindulhasson a fény felé. Ehhez nyugalomra, és sírás mentes megbékélésre van szükség. Az Ön esetében, valószínűleg régen túl van a 42 napon.De erős szívvel és lelki békével segíthet Édesapjának. Amikor már nincs miért aggódjon, hiszem, hogy elfog tudni indulni a fény felé.Amíg azonban, Ön és Édesanyja, egymást okolják Édesapja haláláért addig szó sincs megbékélésről. Úgyhogy, kívánom Önnek, és Édesanyjának, hogy a fájó, szilveszter illetve új év napján béküljenek meg a helyzettel. Gyújtsanak egy gyertyát, Édesapja emlékére, és gondoljanak szeretettel rá, mert Ő ugyanúgy gondol és vigyáz Önökre. Fájó lelküknek megnyugvást kívánok az új évre.Szeretettel.Gizella

Koren Gizella
2014-12-31 11:53:08