óvatosság

Kedves Ibolya!

Múltkor is segített kedves válaszával, ismét Önhöz fordulok: kérem, segítsen, valóban van-e okom aggódni vagy elbizonytalanodni!
Kisfiam májusi kistesó születése miatt jövő szeptemberben fog oviba menni, akkor lesz 3,5 éves. Kaptunk már megjegyzéseket, hogy fiú létére miért ennyire félénk vagy óvatos, bajai lesznek majd az oviban. Én nem érzek rajta semmi rendkívülit, de valóban "biztonsági játékosnak" tudnám leírni Őt, ami abból áll, hogy ha túlzsúfolt egy játék a játszótéren, ő nem megy rá, ha más is szeretne csúszni a csúszdán- és főleg, h üvöltve trappol felé- gyorsan lecsúszik és félreáll, vissza nem megy, csak ha más nincs ott vagy csak olyanok, akiket ismer, megszokott. Nem egy élharcos fiú, próbál kimaradni a "húzós" szituációkból. Ennek ellenére aktív felfedezője a világnak, minden évszakban minden délelőtt játszóterezünk, ismerős gyerekekkel találkozunk baráti társaságban, családban (játszóházra, egyéb fizetős közösségekre nincs keretünk), sokat kirándulunk, részt vesz a közös életben otthon is, színes, változatos, de nyugodt az élete/életünk. A családban, baráti körben is vannak más gyerekek- idősebbek, fiatalabbak, egykorúak is- és velük jól eljátszik, mert őket ismeri. Úgy látom, idő kell neki, mire személyes szférájába ott lehet más is. Amúgy érzelmeit kifejező kissrác- pozitív, negatív érzelmeinek egyaránt helye van, puszilkodós azzal, akit szeret, és aktív, zsiványkodó is. Stabilan szobatiszta nyár vége óta, sokat beszél, mondatokban, választékosan kifejezi magát.
Én abban reménykedem, hogy minden személyiségtípusú gyerkőc megtalálja helyét az óvodában, nem kötelező kiharcolni a középpontot. Nyugtasson meg, hogy azért, mert Ő ilyen biztonsági játékos, és megfigyelő, átgondolóbb, konfliktuskerülő személyiség, nem indul hátránnyal majd a beilleszkedésnél? Vagy tényleg ő lesz az "elnyomott" gyerek?
Én direktben nem szeretném kitenni olyan frusztrációknak, ami neki sok, pl. ráerőltetni a zsúfolt csúszdára, ha ő inkább a kiürülésig a labdát választja, tehát szerintem nem kéne beavatkoznom a folyamataiba, ha ő ilyen típus. Nem szeretném átformálni, jobban életre készíteni- ahogy már hallottam- mert úgy gondoltam, ő a saját személyiségének megfelelően fogja megtalálni a megoldásait. Jó esetben..Ön mit gondol?

Köszönöm válaszát előre is:Nóra