pcos

Tisztelt MSE!
Engedje meg, hogy ne ismételjem meg a korábban már erről a kérdésről leírtakat. Az Orvosképzés legutóbbi számában nekem jutotott az a megtiszteltetés, hogy a referált legkorszerőb közleményeket bevezetőben értékeljem és a kommentárokat bevezethessem.
Erre most itt kitérek:
"Közleményben Brabant professzor a TSH új normál tartományainak kérdését veti fel és tárgyalja, különös tekintettel a subklinikus hypo- és hyperthyreosisra, amelyet Kovács Gábor László tanár úr hozzáértő kommentárja és a megértést elősegítő ábrái követnek. Ebben a közleményben egyértelművé válik, hogy az egészség és a betegség között van egy un. „szürke” zóna, amelyet a „sub” szótaggal jelölnek. Itt a valós kérdés az, hogy ezek valóban klinikai entitások-e és igényelnek-e kezelést. Az itt leírtak jobb megértéséhez szeretném hangsúlyozni azt, hogy a TSH esetében az immun-reaktív TSH molekulák mennyiségét mérjük. Jóllehet a „ szuperszenzitív” TSH meghatározás rendkívül érzékeny módszer, azonban nem képes mérni a TSH biológiai aktivitását. Ezért is gyakran beszélünk külön immunreaktivitásról és külön biológiai aktivitásról. A TSH referencia tartománya körüli viták az utóbbi években különösen kiéleződtek. Ennek oka éppen az volt, hogy az immunreaktiv TSH értékét abszolutizálták, s nem vették figyelembe, hogy annak szintjét számos tényező befolyásolja. Ma már tudjuk, hogy a genetikai okok mellett számos, a TSH receptorral kapcsolatos tényező határozza meg a TSH un. normál szintjét. Ez az irodalomban „TSH war” -nak (TSH háborúnak) titulált vita egyre nagyobb hullámokat vetett, ezt egyaránt tükrözi a közlemény és a kommentár. A referencia tartomány számos genetikai és környezeti tényezőtől függ. Az ideálisnak tartott 0.4-2.5 mU/l közötti értékét többen elfogadták, mások ezt vitatják. A lényeg valóban ott van, hogy a TSH-nak az egyes egyénekben eltérő értéke („set point”-ja) van, amely azt is jelzi, hogy a határok (főként a felső határok) eléggé képlékenyek. Az úgynevezett szubklinikus hyper- illetve hypothyreosis a pajzsmirigy működésének legenyhébb zavara, amelyet a normálértékekhez képest emelkedett vagy csökkent TSH-szérum szint és ugyanakkor normális pajzsmirigyhormon-koncentráció jellemez. Ma már szubklinikus hyper- és hypothyreosis létét senki nem tagadja és általában azt is elfogadják, hogy az esetek egy részében valóban szükséges a kezelés "
Az gondolom, hogy a Belorvosi Archivumban az érdeklődő orvosk is megtalálják a kérdésre a választ.
Jó egészséget kívánok:


Prof. Dr. Balázs Csaba
2010-06-23 07:58:58