Gyász

Kedves Gizella!

Múlt vasárnap elhunyt édesapám. Rendkívül szerettük őt, testvérem is, édesanyám is. Néha olyan gyermeteg volt, anya nélkül létezni sem tudott. Sehová sem ment nélküle, mindent anya intézett. Szinte levegőt sem tudott venni nélküle. Váratlanul távozott, szívinfarktust kapott. Mellette voltunk, mentőt hívtunk és rögtön műtötték. A sikeresnek hitt műtét után pár perccel összeomlott a keringése, és hiába küzdöttek érte. Elképesztő a fájdalmunk. A mai napon édesanyám délután azt mondta, holnap is kimegy hozzá a temetőbe biciklivel, de olyan fura félelme van, nem mer biciklire sem ülni,mi van ha baja esik. Később lapozgattam a tegnapi temetést lebonyolító szertartásvezető oldalát, aki kiposztolta, hogy az elmúlt 2 hétben rengeteg házaspárt temetett el együtt, elmentek egymás után. Egyszercsak belém hasított mi van ha ezek jelek sorozata, anya félelme, a szertartás vezető posztja....mi van, ha apa annyira nem tudott nélküle létezni,hogy magával viszi anyát is. 1 órá al később kaptam a testvéremtől üzenetet,hogy most ő úgy fél...az jutott eszébe hogy apa annyira elveszett hogy elviszi anyát is. Mi ez ha nem jelek sorozata? Nem tudok szabadulni a gondolattól, bepánikoltam, úgy érzem megőrülök :(