Kedves Gizella !
Szeretett élettársamat 20 évi együtt élés után idén február 8-án vesztettem el, tavaly tavasszal agydaganatot diagnosztizáltak nála, épp a nyugdíjba vonulása után :(. Közel 1 éven át küzdöttünk az életéért, de sajnos a rák erősebb volt. Azóta sem térek magamhoz, járok dolgozni, ez kicsit elvonja a figyelmemet, de mikor haza érek az üres családi házunkba nincs olyan este hogy ne könnyek között aludjak el. A hétvégékről nem is beszélve, ha éppen nem jönnek a gyerekeim és az unokák, képes vagyok egész nap pityeregni :(, sokszor munkába menet a buszon is elkap a sírás. Félek nehogy idővel depresszióba essek. Kint vannak a drágámról fotók is, néha beszélek hozzá ....., ez kicsit enyhít a lelki fájdalmamon. Közben lelkiismeret furdalásom is van amiatt hogy nem tudtam ott lenni vele az utolsó óráiban, a lánya volt bent nála a kórházban a halála előtt 2 órával, ő hívott fel telefonon, és így tudtam elbúcsúzni tőle. Jó lett volna ott lenni és fogni a kezét, de így alakult hogy a lánya kapott engedélyt a kórházi látogatásra.
Kedves Gizella mikortól lesz ez jobb, vagy ez is egyéntől függ ? Mit tudok tenni annak érdekében hogy csak egy picit jobb legyen a lelkemnek ?
Köszönettel várom megnyugtató sorait:
Judit