|
|
Kérdezz-felelek
Kérdezni a gomb megnyomásával tudsz, amennyiben a napi kérdések száma még nem haladta meg a napi limitet.
Tisztelt Doktor Úr!
Eléggé elkeseredve fordulok Önhöz. A nyáron inzulin-rezisztenciát diagnosztizáltak nálam. Erre kaptam Merkformint 3X850-es adagban. Az orvos, akihez járok azt mondta, hogy az inzulin az oka annak, hogy a többi hormonom is megborult. Mivel a prolactin értékem is egy kicsit magasabbvolt, először 505 mIU/l később, még e gyógyszer szedés előtt 452mIU/l. Erre kaptam Bromocriptint napi fél szemet kell szednem. Legutóbbi értékem így 151 mIU/l. A többi hormon értékem a következő volt az első vizsgálaton, majd a legutóbbin 4 hónapja:
1. vizsg:
FSH: 5,9 IU/l
LH: 9,71 IU/l
Progeszteron: 0,800 nmol/l
Ösztradiol: 245,0 pmol/l
totál tesztoszteron: 2,750 nmol/l
prolactin: 452,89 mIU/l
inzulin éhgyomorra: 17,00 mIU/l
60 perc után: 206,20 mIU/l
120 perc után: 153, 50 mIU/ l
vércukor éhgyomorra: 4,71
60 perc után: 10,08
120 perc után: 5,71
kb. 4 hónap elteltével az eredmények a következők lettek:
FSH: 3,99
LH: 5,47
prolactin:151
progeszteron: 15,70
tesztoszteron(totál): 0,80 nanoM/l
ösztradiol: 336,20
HTSH:2,910 mIU/l
A doktor úr ennek láttán az addig 500-as Merkformin adagot emelte 850-re. Azt mondta a Bromocriptint sem hagyhatom abba, mert csak attól jó az értékem. Sajnos nem nagyon ért rá elmagyarázni dolgokat.
én kérdeztem tőle például, hogy a jövőben nyilván én is szeretnék gyermeket, és van-e erre esély, de miután kijöttem a rendelőből, zokogásban törtem ki, mert nem nyugtatott meg, rébuszokban beszélt. Azt tudom, hogy még mindig alacsony volt a progeszteron szintem, és hogy a pajzsmirigy sem jó, de azt mondta a doktor, hogy a pajzsmiriggyel majd csak akkor foglalkozunk, ha tényleg már gyermeket szeretnék. Mióta kiderült az inzulin rezisztenciám, betartom a napi 5x, keveset elvű étkezést, ahogy azt a dietetikus elmondta, továbbá tornázom is rendszeresen. A legutóbbi vizsgálat óta sikerült is ledobnom jó pár kilót. Mivel most hónap végén esedékes a következő vérvétel, nagyon reménykedem, hogy még jobbak lesznek az eredmények. Ami viszont jelenleg a legjobban elkeserít, az a hajam, amivel senki nem foglalkozik. A hajam már csomókban hullik, és szinte már alig van. A rezisztencia kiderülése előtt is hullott, de most talán mégjobban. Már arra is gondoltam, hogy ebbe a Bromocriptin is belejátszik. Erről mit gondol Doktor Úr? Valóban nem lehet elhagyni ezt a gyógyszert? Már voltam hajgyógyásznál, aki 200.000 ft-ot szeretett volna legombolni rólam pusztán tüneti kezeléssel. Azt kérdezném, hogy a hormon-értékeim valóban indokolják ezt a nagy mértékű hajhullást, vagy esetleg más lehet az oka? Ez már annyira elhatalmasodott rajtam, hogy az utcára alig merek kimenni, úgy érzem mindenki a hajammal van elfoglalva. Hajmosáskor a sírógörcsök sajnos nem maradnak el. Miért nem foglalkozik ezzel senki, ha az ember segítséget kér? Miért kell megvárni, hogy az összes kihulljon? Valóban ezzel jár az inzulin rezisztencia? Jövőre lesz az esküvőm, és nem szeretnék kopasz menyasszony lenni. :( Tudom, hogy ez csak egy másodlagos probléma, de nekem borzasztó rossz. Kérem írja meg véleményét az esetemről. Hogy jó irányba mozdultak-e a hormon-értékek, hogy megfelelő-e Ön szerint a gyógyszeradag, hogy valóban nem kell-e foglalkozni a pajzsmiriggyel, hogy jogos-e hogy tovább szedetik velem a Bromocriptint, hogy van-e esély arra, hogy legyen gyermekem, és hogy lehet-e kezdeni valamit ezzel a hajhullással?! Válaszát és a levél végigolvasásához türelmét is hálásan köszönöm.
Üdvözlettel:
Katalin
Tisztelt Katalin!
A kórtöténete valóban hosszú és bonyolult. Az inzulin rezisztencia, a PCOS, a hajhullás, a pajzsmirigybetegség gyakran társulnak.
A PCOS népbetegség, progresszív endokrin-metabolikus kórkép, ami a szakmai elkülönülésen helyett integráló orvosi gondolkodást és preventív szemlétet igényel. Az anovulációval és hyperandrogenitással járó tünetegyüttes sajátos diagnosztikai gondolatmenet segítségével igazolható. Tartós életmódi és gyógyszeres kezelése szükséges a tünetek visszafejlesztésére és a komplikációk megelőzésére. A kibontakozást nehezítik a szindróma legmegfelelőbb gyógyszerének rendelhetőségével kapcsolatos akadályok. A policisztás ovárium szindrómával (PCOS) kapcsolatos ismereteink az utóbbi években sokat fejlődtek. Ez a leggyakoribb női endokrin zavar, az egész szervezetre kihat, nőgyógyászati vonatkozásai ellenére nem nőgyógyászati betegség! Panaszokat a serdülőkortól okoz, metabolikus összetevői pedig cardiovascularis elváltozásokhoz vezetnek. A kórkép felismerésének, modern kezelésének megértéséhez alapos szemléletváltásra is szükség van.
A PCOS a nők mintegy 10%-ában kimutatható. A szindróma nevét hallva sokakban valami ritka nőgyógyászati betegség ködlik fel. A tájékozott betegek viszont megrökönyödnek, ha panaszaik alapján a kórképet sejtve orvosuktól efféle javaslatot kapnak: „Szedjen fogamzásgátlót…”, „Hogy lenne magának az a baja, hiszen nem is kövér…”, „Akkor jöjjön vissza, ha gyereket akar, majd megstimuláljuk”, sőt: „Laparaszkópiával a probléma meggyógyítható”. Az sem jár jobban, aki a kórkép gyakoribb, nem-nőgyógyászati megnyilvánulásának tüneti kezelésével bajlódik, eredménytelenül.
A policisztás ovárium szindrómával (PCOS) kapcsolatos ismereteink az utóbbi években sokat fejlődtek. Ez a leggyakoribb női endokrin zavar, az egész szervezetre kihat, nőgyógyászati vonatkozásai ellenére nem nőgyógyászati betegség! Panaszokat a serdülőkortól okoz, metabolikus összetevői pedig cardiovascularis elváltozásokhoz vezetnek. A kórkép felismerésének, modern kezelésének megértéséhez alapos szemléletváltásra is szükség van.
A PCOS számos örökletes és környezeti hatásoktól is befolyásolt megnyilvánulása változó kombinációkban jelentkezhet. A krónikus anovuláció gyakran, de nem feltétlenül jelent menstruációs zavart vagy a teherbeesés lehetetlenségét, ugyanakkor a PCOS a női infertilitás és számos terhességi probléma vezető oka (korai vetélések, placenta-rendellenességek, terhességi cukorbaj, óriásmagzat).
Sokkal általánosabbak és egyszerűen felfedezhetők a hyperandrogén tünetek: zsíros bőr, acne, az androgén dependens bőrterületek szőrösödése (enyhe bajusz- és szakállképződés, szőrök jelentkezése az emlőbimbók körül, a háton, a sacralis tájon, a fanszőrzet felhúzódása a köldök felé és fölé), férfias típusú hajritkulás, a derék-csípő körfogat hányados megnövekedése.
A folyamatok hátterében álló inzulinérzékenység-csökkenés (inzulin rezisztencia) következményes inzulin túltermelődés (hyperinsulinismus) révén fokozza az androgén hormonok aktivitását is. A beteg sorsát a romló cukortolerancia és a lipidanyagcsere-zavarok miatt kifejlődő cardiovascularis eltérések határozzák meg. A betegek nagyobb része a még fellelhető hiedelemmel ellentétben nem túlsúlyos. A hyperinsulinismus közvetlen megnyilvánulása lehet az édesség iránti vágy, hypoglycaemiás epizódok. Kövéreken néha acanthosis nigricans is található.
A tünetek felől közelítve tehát a serdülőkor utáni acne, hirsutismus, menstruációs zavarok, teherbeesési nehézség, spontán vetélések, placenta-problémák, terhességi diabetes, óriásmagzat, hízási hajlam különösen a hasi területen, fiatal korban jelentkező 2-es típusú diabetes bármelyikének leggyakoribb oka a PCOS. A kórkép gyakoriságánál fogva a felsorolt tünetek bármelyikének észlelésekor fel kell vetnünk a PCOS lehetőségét, és keresnünk kell a többi lehetséges tünetet esetleges meglétét is. Nem kell minden tünetnek meglennie! Ha az anamnesis és a fizikális vizsgálat PCOS-re gyanús (egy-egy hyperandrogenitási és/vagy egy-egy nőgyógyászati tünet is elég), indítsuk el a más betegségektől való elkülönítéshez szükséges vizsgálatokat.
Vizsgálatok
A diagnosztika talán kissé szokatlan gondolatmenetű: a klinikai gyanút nem pozitív laboratóriumi leletekkel, hanem a PCOS-nál ritkább, de más kezelésmódú endokrin kórképek kizárásával igazoljuk. A vizsgálatok természetesen alátámaszthatják a hiperandrogén állapotot (és az inzulin rezisztenciát) más jelek hiányában is, de leginkább a hasonló tüneteket okozó egyéb betegségek kizárására, és a metabolikus szövődmények keresésére szükségesek. A kivizsgálást célszerűen belgyógyász-endokrinológus irányítsa.
A menses 3-6. napja között reggel, éhgyomorra végzendő hormonvizsgálatok: szérum tesztoszteron, SHBG, Δ-4-androszténdion, 17-OH-progeszteron, TSH, prolaktin (kövérség, magasvérnyomás esetén kortizol, rendetlen menstruáció esetén ösztradiol, LH, FSH is), ugyanaznap lehetőleg transvaginalis alhasi ultrahang. A peteérést a ciklus 21. napján szérum progeszteron meghatározással vagy sorozat- ultrahang vizsgálattal vizsgálhatjuk, oligo- vagy amenorrhoea esetén felesleges.
Emelkedett férfihormon-szinteket, fokozott szabad androgén indexet (FAI) gyakran találunk, de normál leletek sem szólnak PCOS ellen! Nem általános (és nem megkövetelt) az LH/FSH arány lényeges megemelkedése sem. Durva androgén hormonemelkedéseket, ill. egyéb hormoneltéréseket tovább kell vizsgálnunk, a szóbajövő kórképek csökkenő valószínűségi sorrendben: a pajzsmirigyfunkció eltérései, prolactinoma, hormonálisan aktív mellékvese- vagy petefészek betegségek (mellékvese hypertrophia, Cushing, tumorok).
A PCOS számos örökletes és környezeti hatásoktól is befolyásolt megnyilvánulása változó kombinációkban jelentkezhet. A krónikus anovuláció gyakran, de nem feltétlenül jelent menstruációs zavart vagy a teherbeesés lehetetlenségét, ugyanakkor a PCOS a női infertilitás és számos terhességi probléma vezető oka (korai vetélések, placenta-rendellenességek, terhességi cukorbaj, óriásmagzat).
Sokkal általánosabbak és egyszerűen felfedezhetők a hyperandrogén tünetek: zsíros bőr, acne, az androgén dependens bőrterületek szőrösödése (enyhe bajusz- és szakállképződés, szőrök jelentkezése az emlőbimbók körül, a háton, a sacralis tájon, a fanszőrzet felhúzódása a köldök felé és fölé), férfias típusú hajritkulás, a derék-csípő körfogat hányados megnövekedése.
A folyamatok hátterében álló inzulinérzékenység-csökkenés (inzulin rezisztencia) következményes inzulin túltermelődés (hyperinsulinismus) révén fokozza az androgén hormonok aktivitását is. A beteg sorsát a romló cukortolerancia és a lipidanyagcsere-zavarok miatt kifejlődő cardiovascularis eltérések határozzák meg. A betegek nagyobb része a még fellelhető hiedelemmel ellentétben nem túlsúlyos. A hyperinsulinismus közvetlen megnyilvánulása lehet az édesség iránti vágy, hypoglycaemiás epizódok. Kövéreken néha acanthosis nigricans is található.
A tünetek felől közelítve tehát a serdülőkor utáni acne, hirsutismus, menstruációs zavarok, teherbeesési nehézség, spontán vetélések, placenta-problémák, terhességi diabetes, óriásmagzat, hízási hajlam különösen a hasi területen, fiatal korban jelentkező 2-es típusú diabetes bármelyikének leggyakoribb oka a PCOS. A kórkép gyakoriságánál fogva a felsorolt tünetek bármelyikének észlelésekor fel kell vetnünk a PCOS lehetőségét, és keresnünk kell a többi lehetséges tünetet esetleges meglétét is. Nem kell minden tünetnek meglennie! Ha az anamnesis és a fizikális vizsgálat PCOS-re gyanús (egy-egy hyperandrogenitási és/vagy egy-egy nőgyógyászati tünet is elég), indítsuk el a más betegségektől való elkülönítéshez szükséges vizsgálatokat.
Vizsgálatok
A diagnosztika talán kissé szokatlan gondolatmenetű: a klinikai gyanút nem pozitív laboratóriumi leletekkel, hanem a PCOS-nál ritkább, de más kezelésmódú endokrin kórképek kizárásával igazoljuk. A vizsgálatok természetesen alátámaszthatják a hiperandrogén állapotot (és az inzulin rezisztenciát) más jelek hiányában is, de leginkább a hasonló tüneteket okozó egyéb betegségek kizárására, és a metabolikus szövődmények keresésére szükségesek. A kivizsgálást célszerűen belgyógyász-endokrinológus irányítsa.
A menses 3-6. napja között reggel, éhgyomorra végzendő hormonvizsgálatok: szérum tesztoszteron, SHBG, Δ-4-androszténdion, 17-OH-progeszteron, TSH, prolaktin (kövérség, magasvérnyomás esetén kortizol, rendetlen menstruáció esetén ösztradiol, LH, FSH is), ugyanaznap lehetőleg transvaginalis alhasi ultrahang. A peteérést a ciklus 21. napján szérum progeszteron meghatározással vagy sorozat- ultrahang vizsgálattal vizsgálhatjuk, oligo- vagy amenorrhoea esetén felesleges.
Emelkedett férfihormon-szinteket, fokozott szabad androgén indexet (FAI) gyakran találunk, de normál leletek sem szólnak PCOS ellen! Nem általános (és nem megkövetelt) az LH/FSH arány lényeges megemelkedése sem. Durva androgén hormonemelkedéseket, ill. egyéb hormoneltéréseket tovább kell vizsgálnunk, a szóbajövő kórképek csökkenő valószínűségi sorrendben: a pajzsmirigyfunkció eltérései, prolactinoma, hormonálisan aktív mellékvese- vagy petefészek betegségek (mellékvese hypertrophia, Cushing, tumorok).
Diagnózis
A PCOS diagnózisa a Rotterdami kritériumok (2003) alapján történik. A diagnózis akkor állapítható meg, ha
két tünet jelen van a következő háromból:
a/ oligo- vagy anovuláció,
b. androgén túlsúly klinikai és/vagy laboratóriumi jelei,
c. ultrahanggal igazolt PCOS és
A beteg vizsgálata
A beteg kikérdezése és vizsgálata alapvető fontosságú (ne előzze meg a hormonális vizsgálatokat!)
Mit célszerű vizsgálni?
- Vizsgálni kell a hirsutismus súlyosságát
- A hajhullás, alopecia mértékét és jellegét
- Más agyalapi betegség (Cushing-kór) jeleit
- Meg kell határozni a testsúlyt, has körfogatot és vérnyomást.
- A hormonvizsgálatok egy részét (az „alapvizsgálatokat”) a ciklus (ha van) első napjaiban (2-4. nap között) kell végezni. Ilyenek LH, FSH, tesztoszteron, SHBG, prolaktin.
- Célszerű a szabad tesztoszteron mérése vagy a szabad tesztoszteron index kiszámítása
- Szükség van a teljes körű lipid vizsgálatra, a szénhidrát anyagcsere időszakos ellenőrzésére (HOMA-IR), azaz az inzulin rezisztencia meghatározására
- A pajzsmirigy diszfunkció kizárása céljából hormonális és immunológiai vizsgálatok célszerűek.
PCOS kezelése
Rendkívül összetett feladat és gyakran eltérő, mivel a kiváltó okok is azok!
A kezelés elvi céljai:
- a hyperandrogen állapot csökkentése,
- a meddőség kezelése,
- a diabétesz, a kardiovaszkuláris betegségek
A fentebb vázolt önerősítési körök magyarázzák, hogy különböző módokon lehet a PCOS-t okilag kezelni. Ezek:
1. Az inzulin szint csökkentése (életmódi kezelés, inzulin-érzékenyítő gyógyszerek)
2. A nemi hormon hatások normalizálása
A kezelési mód megválasztását az elődleges cél is befolyásolja, ami legtöbbször a hyperandrogen bőrtünetek és/vagy társuló negatív vérzészavar és/vagy a meddőség kezelése. A hyperandrogen bőrtünetek kezelése általában csak részlegesen sikeres. Súlyos acnés állapotban, a kellően tájékoztatott beteg határozott igénye alapján – a lokális kezelés mellett – isotretinoin kezelés is indokolt.
Helyes, ha a beteg aktuális kezelését évekre elnyúló gondozás követi, melynek során az aktuális terápia mindig alkalmazkodik a nő változó élethelyzetéhez.
Tekintettel arra, hogy a PCOS progresszív betegségnek tekinthető, hosszú távú következményekkel, a kezelés nemcsak átmeneti javulást eredményezhet, hanem a progressziót megállítva, gyógyulást eredményezhet.
Jó egészséget kívánok, üdvözlettel:
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
Kedves Doktor Úr!
Inzulin rezisztenciával és PCO-val kezelnek, 4 hétig Eucreas-t (50 mg/850mg) szedtem. A menstruációm nagyon rendszertelen, így nem is tulajdonítottam nagy jelentőséget annak, hogy a menzeszem egy hónapig kimaradt. Az orvosom szerint a hormonértékeim is azt mutatták, hogy jelenleg nem eshetek teherbe. Azonban kiderült, hogy 7 hetes terhes vagyok. Kérdésem: milyen kockázatokkal járhat, hogy bár a terhesség első 3 hetében nem, de utána 4 hétig napi 2 Eucreas-t szedtem? (Mihelyt megtudtam, azonnal abbahagytam szedését.) Az interneten utánaolvasva az alábbi rendellenességeket találtam, melyeket állatkísérletek során tapasztaltak: reprodukciós toxicitás, teratogenitás és foetotoxikus. Meg tudná mondani, milyen lehetséges következményekkel kell számolnunk? Megmaradhat a baba?
Válaszát előre is nagyon köszönöm!
Egy kétségbeesett kismama.
Inzulin rezisztenciával és PCO-val kezelnek, 4 hétig Eucreas-t (50 mg/850mg) szedtem. A menstruációm nagyon rendszertelen, így nem is tulajdonítottam nagy jelentőséget annak, hogy a menzeszem egy hónapig kimaradt. Az orvosom szerint a hormonértékeim is azt mutatták, hogy jelenleg nem eshetek teherbe. Azonban kiderült, hogy 7 hetes terhes vagyok. Kérdésem: milyen kockázatokkal járhat, hogy bár a terhesség első 3 hetében nem, de utána 4 hétig napi 2 Eucreas-t szedtem? (Mihelyt megtudtam, azonnal abbahagytam szedését.) Az interneten utánaolvasva az alábbi rendellenességeket találtam, melyeket állatkísérletek során tapasztaltak: reprodukciós toxicitás, teratogenitás és foetotoxikus. Meg tudná mondani, milyen lehetséges következményekkel kell számolnunk? Megmaradhat a baba?
Válaszát előre is nagyon köszönöm!
Egy kétségbeesett kismama.
Tisztelt Kérdező!
A kérdése összetett és a rendelkezésre álló adatok alapján csak részben válaszolható meg.
1. Nem tudom, hogy miért éppen az Eucreas tbl-t szedte? Az ebben lévő egyik komponen valóban növeli a teratogenitást.
2. A jó hír, hogy a fejlődési rendelenesség kialakulása nem 100%-os, viszont a gyógyszer elhagyása után (főleg, ha pajzsmirigy betegsége is van, erről nem írt....), akkor a vetélés esélye növekszik.
Jó egészséget kívánok mindkettőjüknek Prof. Dr. Balázs Csaba 2010. 08. 02. 07:31
A kérdése összetett és a rendelkezésre álló adatok alapján csak részben válaszolható meg.
1. Nem tudom, hogy miért éppen az Eucreas tbl-t szedte? Az ebben lévő egyik komponen valóban növeli a teratogenitást.
2. A jó hír, hogy a fejlődési rendelenesség kialakulása nem 100%-os, viszont a gyógyszer elhagyása után (főleg, ha pajzsmirigy betegsége is van, erről nem írt....), akkor a vetélés esélye növekszik.
Jó egészséget kívánok mindkettőjüknek Prof. Dr. Balázs Csaba 2010. 08. 02. 07:31
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
Tisztelt Doktor Úr !
Kettő alkalommal vettem részt részt sikertelen lombik programban.(Lombikra egyoldali petevezeték elzáródás és a férjem rossz spermium eredménye miatt mentünk).Több helyen is olvastam az interneten, hogy a teherbeeséshez a TSH szintet 2 alá kell csökkenteni.A TSH szintem a második lombik előtt 2.00 uiU/ml (0.3-4.2), a T3 3.8 pmol/l(3.1-6.8), és a T4 16.1 pmol/l (12.0-22.0) volt. Többször néztek nálam meddőségi vizsgálatok során TSH-t (bár pajzsmirigy szakrendelésen még soha nem jártam), de 2.00 alatt sosem volt az értékem.(az első lombik előtt a TSH 2.76 uIU/ml, T3 4.86pmol/l, T4 16.69pmol/l;a meddőségi kivizsgálás kezdetén 3.55 uIU/ml, T3 4.04 pmol/l, T4 15.58 pmol/l).Egyébként a ciklusaim rendezettek, egyoldali petevezeték elzáródás és enyhe prolaktin emelkedés mellett (amelyre Bromo-t szedek, 19.4 ng/ml gyógyszer nélkül az érték)a meddőségi kivizsgálás során nálam más problémát nem találtak az orvosok. Kérdésem, hogy a következő lombik előtt érdemes e a TSH szintet 2 alá csökkenteni?Ön szerint milyen pajzsmirigy probléma állhat fent nálam, kell -e kezelni, és melyik a legideálisabb TSH szint a teherbeeséshez?
A férjem rossz spermaeredményét befolyásolhatja e az ő TSH értéke, ugyanis még sohasem nézték, érdemes e esetleg megnézetni.
Válaszát előre is megköszönve, maradok tisztelettel: Ancsa.
Kettő alkalommal vettem részt részt sikertelen lombik programban.(Lombikra egyoldali petevezeték elzáródás és a férjem rossz spermium eredménye miatt mentünk).Több helyen is olvastam az interneten, hogy a teherbeeséshez a TSH szintet 2 alá kell csökkenteni.A TSH szintem a második lombik előtt 2.00 uiU/ml (0.3-4.2), a T3 3.8 pmol/l(3.1-6.8), és a T4 16.1 pmol/l (12.0-22.0) volt. Többször néztek nálam meddőségi vizsgálatok során TSH-t (bár pajzsmirigy szakrendelésen még soha nem jártam), de 2.00 alatt sosem volt az értékem.(az első lombik előtt a TSH 2.76 uIU/ml, T3 4.86pmol/l, T4 16.69pmol/l;a meddőségi kivizsgálás kezdetén 3.55 uIU/ml, T3 4.04 pmol/l, T4 15.58 pmol/l).Egyébként a ciklusaim rendezettek, egyoldali petevezeték elzáródás és enyhe prolaktin emelkedés mellett (amelyre Bromo-t szedek, 19.4 ng/ml gyógyszer nélkül az érték)a meddőségi kivizsgálás során nálam más problémát nem találtak az orvosok. Kérdésem, hogy a következő lombik előtt érdemes e a TSH szintet 2 alá csökkenteni?Ön szerint milyen pajzsmirigy probléma állhat fent nálam, kell -e kezelni, és melyik a legideálisabb TSH szint a teherbeeséshez?
A férjem rossz spermaeredményét befolyásolhatja e az ő TSH értéke, ugyanis még sohasem nézték, érdemes e esetleg megnézetni.
Válaszát előre is megköszönve, maradok tisztelettel: Ancsa.
Tisztelt Ancsa!
A kérdes összetett,de válaszolok tömören (és gondolom elég gyorsan!):
1. A meddőségnek sok oka van, ezek között az egyik az emelkedett prolactin szint.
2. A pajzsmirigybetegség, főként a gyulladás is lehet ok, ennek tisztázása feltétlenül szükséges
3. Férje vizsgálatát gondolom elvégezték az illetékes centrumban és ellátták tanáccsal.
)sszegezve:
A pajzsmirigy hormonjai ( a TSH nem pajzsmirigy hormon!!!) maghatározó fontosságúak minden szervünk működése szempontjából a szívműködéstől a hajképződésig. Kiderült, hogy a nők sterilitásának, az ismételt vetéléseknek a hátterében is a pajzsmirigy működésének zavara (autoimmun gyulladása, csökkent működése) áll. Ennek a népegészségügyi jelentőségű kérdésnek a felismerése késztette a kutatókat arra, hogy 2009 április 16-17 között Washingtonban megrendezzék azt a Szimpóziumot, ahol igyekeztünk összefoglalni a pajzsmirigy működésének zavarai és a sterilitás, a spontán vetélésék, a magzat fejlődési rendellenességek közötti tudományosan megalapozott kapcsolatokat . Ezen túlmenően ajánlásokat kidolgoztak ki a kezelésre, megelőzésre egyaránt. A hazai szakemberek számára ez év májusában foglaltam össze a leglényegesebb információkat, a legúlabb Magyar Belorvosi Archivumban is leírtam az ezzel kapcsolatos legújabb információkat!!! (2010 május!).
A legfontosabb megállapításaik a következők voltak:
1. A terhesség alatt a pajzsmirigy 50%-kal több hormont termel, mint előtte
2. A terhesség idején a pajzsmirigy térfogata 10-20%-kal növekszik.
3. A pajzsmirigy hormonjainak és az agyalapi mirigy által termelt TSH un. normál értékei a terhesség alatt, három havonta eltérőek, ezért nem szabad ezeket összehasonlítani a nem terheseknél találtakéval.
4. A terhesség alatt a csökkent pajzsmirigy működésének (hipotireózisnak) a veszélye lényegesen nagyobb, mint a nem terhesekének.
5. A pajzsmirigy betegségeinek több formája (autoimun betegségek, pajzsmirigy gyulladásos betegségei) öröklődhetnek.
6. A magzat saját pajzsmirigye a terhesség első három hónapjában fejlődik ki, addig az anya által termelt hormonra van utalva
7. A fokozott jódbevitel a terhesek számára (akik nem szenvednek pajzsmirigy betegségben!) alapvetően fontos, ugyanis a hormon képzéséhez erre az anyagra feltétlen szükség van. Ez a mennység egészségesekben 250-300 mikrogram naponta.
8. A már korábban csökken pajzsmirigy működésű terhesekben a tiroxin dózisát feltétlen célszerű emelni a kiindulási érték 50%-val.
9. A nem megfelelően kezelt terhesek gyermekeinek pajzsmirigy működése, ill. idegrendszeri-szellemi fejlődése (IQ) károsodott lehet.
10. A terhesek egy részének szelénhiánya is van, ezért ennek pótlására célszerű törekedni.
11. A szülések után 2-4 hónap múlva az esetek 8-18%-ban autoimmun pajzsmirigygyulladás alakulhat ki.
12. A pajzsmirigy fokozott működésének megállapítása nehezebb, mint a nem terheseknél, mert egyes tünetek: idegesség, gyengeség, alvási zavarok, izzadékonyság a terhességben egyébként is megfigyelhető tünetek. Ezt nehezíti az is, hogy a hagyományos hormonszintek sem nyújtanak a diagnózishoz mindig segítséget. Azt javasolják, hogy ilyen esetben endokrinológus segítségét vegyék igénybe a diagnózistól a kezelésig .
Az Amerikai Pajzsmirigy Társaság (ATA) azt ajálja, hogy már a családtervezés időszakában mérjék fel, hogy ki tartozik a fokozottan veszélyeztetett („high risk”) csoportba.
Kiket sorolnak ide:
• Akiket már kezeltek pajzsmirigy betegség miatt.
• Akiknek a családjában pajzsmirigybetegség fordult elő
• Akinek golyvájuk (strúmájuk) ismert.
• Akiknek pajzsmirigy elleni antitestek (fehérjék) mutathatók ki a vérükben.
• Akinek inzulinnal kezelt cukorbetegségük van.
• Akinek egyéb autoimmun betegségük: ízületi-, bél-, bőr-, máj-vese-, szembetegségei ismertek.
• Akinek meddősége van (ennek hátterében autoimmun pajzsmirigybetegség állhat!).
• Akiknek ismételt vetélésük, koraszülésük volt.
• Akiknek nyakát valamilyen okból besugározták
A fokozott rizikójú nők kiszűrése lényegesen csökkentheti a sterilitást, a vetélések, tovább az újszülöttek fejlődési rendellenességeinek számát.
Jó egészséget kívánok:
Prof. Dr. Balázs Csaba 2010. 07. 30. 07:27
A kérdes összetett,de válaszolok tömören (és gondolom elég gyorsan!):
1. A meddőségnek sok oka van, ezek között az egyik az emelkedett prolactin szint.
2. A pajzsmirigybetegség, főként a gyulladás is lehet ok, ennek tisztázása feltétlenül szükséges
3. Férje vizsgálatát gondolom elvégezték az illetékes centrumban és ellátták tanáccsal.
)sszegezve:
A pajzsmirigy hormonjai ( a TSH nem pajzsmirigy hormon!!!) maghatározó fontosságúak minden szervünk működése szempontjából a szívműködéstől a hajképződésig. Kiderült, hogy a nők sterilitásának, az ismételt vetéléseknek a hátterében is a pajzsmirigy működésének zavara (autoimmun gyulladása, csökkent működése) áll. Ennek a népegészségügyi jelentőségű kérdésnek a felismerése késztette a kutatókat arra, hogy 2009 április 16-17 között Washingtonban megrendezzék azt a Szimpóziumot, ahol igyekeztünk összefoglalni a pajzsmirigy működésének zavarai és a sterilitás, a spontán vetélésék, a magzat fejlődési rendellenességek közötti tudományosan megalapozott kapcsolatokat . Ezen túlmenően ajánlásokat kidolgoztak ki a kezelésre, megelőzésre egyaránt. A hazai szakemberek számára ez év májusában foglaltam össze a leglényegesebb információkat, a legúlabb Magyar Belorvosi Archivumban is leírtam az ezzel kapcsolatos legújabb információkat!!! (2010 május!).
A legfontosabb megállapításaik a következők voltak:
1. A terhesség alatt a pajzsmirigy 50%-kal több hormont termel, mint előtte
2. A terhesség idején a pajzsmirigy térfogata 10-20%-kal növekszik.
3. A pajzsmirigy hormonjainak és az agyalapi mirigy által termelt TSH un. normál értékei a terhesség alatt, három havonta eltérőek, ezért nem szabad ezeket összehasonlítani a nem terheseknél találtakéval.
4. A terhesség alatt a csökkent pajzsmirigy működésének (hipotireózisnak) a veszélye lényegesen nagyobb, mint a nem terhesekének.
5. A pajzsmirigy betegségeinek több formája (autoimun betegségek, pajzsmirigy gyulladásos betegségei) öröklődhetnek.
6. A magzat saját pajzsmirigye a terhesség első három hónapjában fejlődik ki, addig az anya által termelt hormonra van utalva
7. A fokozott jódbevitel a terhesek számára (akik nem szenvednek pajzsmirigy betegségben!) alapvetően fontos, ugyanis a hormon képzéséhez erre az anyagra feltétlen szükség van. Ez a mennység egészségesekben 250-300 mikrogram naponta.
8. A már korábban csökken pajzsmirigy működésű terhesekben a tiroxin dózisát feltétlen célszerű emelni a kiindulási érték 50%-val.
9. A nem megfelelően kezelt terhesek gyermekeinek pajzsmirigy működése, ill. idegrendszeri-szellemi fejlődése (IQ) károsodott lehet.
10. A terhesek egy részének szelénhiánya is van, ezért ennek pótlására célszerű törekedni.
11. A szülések után 2-4 hónap múlva az esetek 8-18%-ban autoimmun pajzsmirigygyulladás alakulhat ki.
12. A pajzsmirigy fokozott működésének megállapítása nehezebb, mint a nem terheseknél, mert egyes tünetek: idegesség, gyengeség, alvási zavarok, izzadékonyság a terhességben egyébként is megfigyelhető tünetek. Ezt nehezíti az is, hogy a hagyományos hormonszintek sem nyújtanak a diagnózishoz mindig segítséget. Azt javasolják, hogy ilyen esetben endokrinológus segítségét vegyék igénybe a diagnózistól a kezelésig .
Az Amerikai Pajzsmirigy Társaság (ATA) azt ajálja, hogy már a családtervezés időszakában mérjék fel, hogy ki tartozik a fokozottan veszélyeztetett („high risk”) csoportba.
Kiket sorolnak ide:
• Akiket már kezeltek pajzsmirigy betegség miatt.
• Akiknek a családjában pajzsmirigybetegség fordult elő
• Akinek golyvájuk (strúmájuk) ismert.
• Akiknek pajzsmirigy elleni antitestek (fehérjék) mutathatók ki a vérükben.
• Akinek inzulinnal kezelt cukorbetegségük van.
• Akinek egyéb autoimmun betegségük: ízületi-, bél-, bőr-, máj-vese-, szembetegségei ismertek.
• Akinek meddősége van (ennek hátterében autoimmun pajzsmirigybetegség állhat!).
• Akiknek ismételt vetélésük, koraszülésük volt.
• Akiknek nyakát valamilyen okból besugározták
A fokozott rizikójú nők kiszűrése lényegesen csökkentheti a sterilitást, a vetélések, tovább az újszülöttek fejlődési rendellenességeinek számát.
Jó egészséget kívánok:
Prof. Dr. Balázs Csaba 2010. 07. 30. 07:27
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
Tisztelt Professzor Úr!
21 éves vagyok, PCO-t diagnosztizált a nőgyógyászom, mindkét oldalon petefészek ciszták, emelkedett tesztoszteronszint. Emelett a vérzésem gyér és rendszertelen, valamint erős, férfias eloszlású szőrösödésem van (nyak, mellkas, mell, has, comb). Fogamzásgátlót nem szedhetek, mert migrénem van tőle, próbáltam több félét is (Diane35,Gracial,Nuvaring). A Diane szedése alatt megállt a szőrnövekedés ugyanazon a szinten, de abbahagyása óta (3év) sokat romlott a helyzet. A terheléses vércukor vizsgálatom jó lett, inzulin rendben, ezért Metformint sem írtak fel. Endokrinológushoz küldtek, hátha találnak gyógymódot a problémáimra.
A Doktor Úr-nak lenne valami megoldása rá? Létezik ezeken kívül másféle gyógyszeres kezelés? Ha igen, akkor felkeresném majd személyesen is!
Köszönettel:
A.
21 éves vagyok, PCO-t diagnosztizált a nőgyógyászom, mindkét oldalon petefészek ciszták, emelkedett tesztoszteronszint. Emelett a vérzésem gyér és rendszertelen, valamint erős, férfias eloszlású szőrösödésem van (nyak, mellkas, mell, has, comb). Fogamzásgátlót nem szedhetek, mert migrénem van tőle, próbáltam több félét is (Diane35,Gracial,Nuvaring). A Diane szedése alatt megállt a szőrnövekedés ugyanazon a szinten, de abbahagyása óta (3év) sokat romlott a helyzet. A terheléses vércukor vizsgálatom jó lett, inzulin rendben, ezért Metformint sem írtak fel. Endokrinológushoz küldtek, hátha találnak gyógymódot a problémáimra.
A Doktor Úr-nak lenne valami megoldása rá? Létezik ezeken kívül másféle gyógyszeres kezelés? Ha igen, akkor felkeresném majd személyesen is!
Köszönettel:
A.
Tisztelt A!
A PCO-nak több formája van, s ezek elkülönítése célszerű. A fokozott szőrnövekedés, hirsitismus okának tisztázása célszerű. Mi a hirsutismus (ha még eddig erről nem beszéltak Önnel)?
A betegséget idegen szóval hirzutizmusnak nevezzük. Ez jelenti azt a kóros állapotot, amikor nőkön fokozott szőrnövekedés jön létre a test azon részein, amelyeken ez a jelenség csak férfiakon szokott előfordulni (bajusz, szakáll, a hasa, mellkas)
Ezeket a testrészeket férfihormon-függő, un. „androgén-dependens” régióknak is hívjuk. Ettől a típusú fokozott szőrnövéstől el kell különíteni az un. „hipertrichózis” fogalmát, amely esetben a szőrösödés az egész testre közel egyenletesen kiterjed. Mindkét típusú elváltozás hormonális eredetű, de míg hirzutizmusban a nőkben élettani körülmények között kis mennyiségben is termelődő férfi (androgén) hormonok túlműködése figyelhető meg, a hipertrichózisban más hormonális szervek (pl. pajzsmirigy) kóros működése ludas a tünetek kialakulásáért. A fokozott szőrnövésnek sok oka van. Fontos hangsúlyozni, hogy a jelenséget nem szabad bagatellizálni, mert a látszólag „kisebb” kozmetikai probléma hátterében a hormonális szervek betegségei: gyulladásai, daganatai is állhatnak. A hirzutizmus oka a férfi nemi hormonok fokozott hatása a szőrtüszőkre. Ennek két fő oka lehet:
1. A férfi hormonok szintjének emelkedése a vérben
2. A hormonok iránti érzékenység fokozódása
A férfi hormonok nőkben a petefészekben és a mellékvesékben (ritkán más szervekben) képződnek. A hormonálisan kevésbé aktív férfihormont, a tesztoszteront, a vérben lévő fehérje, az SHBG („Sex Hormone Binding Globulin”) juttatja el a szervezet különböző részeibe. Az SHBG-ről lehasadó tesztoszteronból a bőrben különböző mennyiségben jelenlévő 5-alfa-reduktáz enzim egy rendkívül aktív férfihormont, a dihidro-tesztoszteront képezi, amely elsődlegesen bűnös a hirzutizmusért.
Milyen gyakori és hogyan állapíthatjuk meg a betegség fennállását?
Az USA-ban a fogamzáskorú nők 10%-át érinti. A genetikai okok fontosságát jelzi, hogy egyes családokban, bizonyos népcsoportokban (mediterrán régiókban élőknél) lényegesen gyakoribb. A betegség diagnosztizálásához a „Ferriman-Gallway” által leírt módszert használjuk. Ennek lényege az, hogy a test 9 különböző részén határozzuk meg a szőrnövekedés mértékét és azt számokban („score”) fejezzük ki (ábra). Az érték (index) kiszámolása endokrinológus feladata. Annyit azonban célszerű tudni, hogy a 8. érték alatt a hirzutizmus enyhe, a 44. érték felett súlyos mértékű.
Milyen betegségek állhatnak a hirzutizmus hátterében?
• PCOS (policisztás ovárium tünet együttes)
• Menstruációs hormonális zavarok
• Mellékvesék túlműködése és daganatai
• Kóros elhízás, fokozott inzulin szint
• Petefészek egyes daganatai
• Pajzsmirigy betegségei
• Egyes gyógyszerek (hidantoin készítmények, egyes hormonális fogamzásgátlók, stb)
Sajnos az esetek többségében nemcsak a hirzutizmus tünetei észlelhetők, hanem paradox módon a fokozott szőrnövés mellett egyes területeken (pl. hajas fejbőrön) a szőrzet ritkulása, kopaszodás is bekövetkezhet!
Az endokrinológus feladata a fenti tünetek megtalálása és kezelése.
Miből állnak a vizsgálatok?
• A személyes találkozás során a tünetek kialakulási idejének, a kórelőzménynek a tisztázása, a korábbi gyyógyszerek, családi adatok felvétele.
• A beteg vizsgálata, a Ferriman-Gallway index kiszámítása.
• Bizonyos hormonális vizsgálatok
• Képalkotó eljárások (CT, MRI szükség estén)
A gyógyulás több tényezőtől függ:
• A beteg korától
• Az alapbetegség természetétől
• A tünetek fennállásának idejétől (az előzetes epilálás rontja a gyógyulás esélyeit!)
Az alábbi típusú gyógyszereket alkalmazhatunk (a betegség természetétől függően):
• Csökkentik a férfihormonok termelődését és vérszintjét
• Növelik a női hormonok mennyiségét és vérben, ill. a bőrben a szintjét
• Gátolják az 5-alfa-reduktáz enzim működését a bőrben
• Befolyásolják a kisiklott pajzsmirigyműködést
Összegezve: a hirzutizmus ma már gyógyítható, de célszerű az okok megkeresése. Az egyes epilálási módszerek egyrészt elfedhetik a bajt, másrészt éppen ellenkező hatást érhetnek el!.
elérhetőség: 06-30-631-9309
Jó egészséget kívánok:
Prof. Dr. Balázs Csaba 2010. 07. 30. 07:19
A PCO-nak több formája van, s ezek elkülönítése célszerű. A fokozott szőrnövekedés, hirsitismus okának tisztázása célszerű. Mi a hirsutismus (ha még eddig erről nem beszéltak Önnel)?
A betegséget idegen szóval hirzutizmusnak nevezzük. Ez jelenti azt a kóros állapotot, amikor nőkön fokozott szőrnövekedés jön létre a test azon részein, amelyeken ez a jelenség csak férfiakon szokott előfordulni (bajusz, szakáll, a hasa, mellkas)
Ezeket a testrészeket férfihormon-függő, un. „androgén-dependens” régióknak is hívjuk. Ettől a típusú fokozott szőrnövéstől el kell különíteni az un. „hipertrichózis” fogalmát, amely esetben a szőrösödés az egész testre közel egyenletesen kiterjed. Mindkét típusú elváltozás hormonális eredetű, de míg hirzutizmusban a nőkben élettani körülmények között kis mennyiségben is termelődő férfi (androgén) hormonok túlműködése figyelhető meg, a hipertrichózisban más hormonális szervek (pl. pajzsmirigy) kóros működése ludas a tünetek kialakulásáért. A fokozott szőrnövésnek sok oka van. Fontos hangsúlyozni, hogy a jelenséget nem szabad bagatellizálni, mert a látszólag „kisebb” kozmetikai probléma hátterében a hormonális szervek betegségei: gyulladásai, daganatai is állhatnak. A hirzutizmus oka a férfi nemi hormonok fokozott hatása a szőrtüszőkre. Ennek két fő oka lehet:
1. A férfi hormonok szintjének emelkedése a vérben
2. A hormonok iránti érzékenység fokozódása
A férfi hormonok nőkben a petefészekben és a mellékvesékben (ritkán más szervekben) képződnek. A hormonálisan kevésbé aktív férfihormont, a tesztoszteront, a vérben lévő fehérje, az SHBG („Sex Hormone Binding Globulin”) juttatja el a szervezet különböző részeibe. Az SHBG-ről lehasadó tesztoszteronból a bőrben különböző mennyiségben jelenlévő 5-alfa-reduktáz enzim egy rendkívül aktív férfihormont, a dihidro-tesztoszteront képezi, amely elsődlegesen bűnös a hirzutizmusért.
Milyen gyakori és hogyan állapíthatjuk meg a betegség fennállását?
Az USA-ban a fogamzáskorú nők 10%-át érinti. A genetikai okok fontosságát jelzi, hogy egyes családokban, bizonyos népcsoportokban (mediterrán régiókban élőknél) lényegesen gyakoribb. A betegség diagnosztizálásához a „Ferriman-Gallway” által leírt módszert használjuk. Ennek lényege az, hogy a test 9 különböző részén határozzuk meg a szőrnövekedés mértékét és azt számokban („score”) fejezzük ki (ábra). Az érték (index) kiszámolása endokrinológus feladata. Annyit azonban célszerű tudni, hogy a 8. érték alatt a hirzutizmus enyhe, a 44. érték felett súlyos mértékű.
Milyen betegségek állhatnak a hirzutizmus hátterében?
• PCOS (policisztás ovárium tünet együttes)
• Menstruációs hormonális zavarok
• Mellékvesék túlműködése és daganatai
• Kóros elhízás, fokozott inzulin szint
• Petefészek egyes daganatai
• Pajzsmirigy betegségei
• Egyes gyógyszerek (hidantoin készítmények, egyes hormonális fogamzásgátlók, stb)
Sajnos az esetek többségében nemcsak a hirzutizmus tünetei észlelhetők, hanem paradox módon a fokozott szőrnövés mellett egyes területeken (pl. hajas fejbőrön) a szőrzet ritkulása, kopaszodás is bekövetkezhet!
Az endokrinológus feladata a fenti tünetek megtalálása és kezelése.
Miből állnak a vizsgálatok?
• A személyes találkozás során a tünetek kialakulási idejének, a kórelőzménynek a tisztázása, a korábbi gyyógyszerek, családi adatok felvétele.
• A beteg vizsgálata, a Ferriman-Gallway index kiszámítása.
• Bizonyos hormonális vizsgálatok
• Képalkotó eljárások (CT, MRI szükség estén)
A gyógyulás több tényezőtől függ:
• A beteg korától
• Az alapbetegség természetétől
• A tünetek fennállásának idejétől (az előzetes epilálás rontja a gyógyulás esélyeit!)
Az alábbi típusú gyógyszereket alkalmazhatunk (a betegség természetétől függően):
• Csökkentik a férfihormonok termelődését és vérszintjét
• Növelik a női hormonok mennyiségét és vérben, ill. a bőrben a szintjét
• Gátolják az 5-alfa-reduktáz enzim működését a bőrben
• Befolyásolják a kisiklott pajzsmirigyműködést
Összegezve: a hirzutizmus ma már gyógyítható, de célszerű az okok megkeresése. Az egyes epilálási módszerek egyrészt elfedhetik a bajt, másrészt éppen ellenkező hatást érhetnek el!.
elérhetőség: 06-30-631-9309
Jó egészséget kívánok:
Prof. Dr. Balázs Csaba 2010. 07. 30. 07:19
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
Tisztelt Doktor Úr!
Meddőségi kivizsgálással kapcsolatosan egy éve derült ki, hogy pajzsmirigy alulműködésem van, illetve a prolaktin szintem is egy kicsit magas. Gyógyszerrel azóta ezek a szintek rendeződtek, de igazából nem derült fény arra, hogy mi okozza a problémát. A T3 és T4 szintem mindig értékhatáron belül volt. Viszont TPO (thyroid peroxidáz) AT szintem jóval a referencia érték fölött volt 502,6 (referencia érték 35,0), de az orvosom azt mondta, hogy ne foglalkozzak vele.
Kérdésem egyrészt az lenne, hogy ez az TPO érték mit mutat egész pontosan, és van-e valamilyen befolyása a teherbeesésre. Másrészt azt szeretném megtudni, hogy a milyen vizsgálattal lehet azt megállapítani, hogy mi okozza a pajzsmirigy alulműködést. (Az orvosom említette, hogy okozhatja gyulladás, autoimmun betegség, de esetemben nem mondott semmi konkrét dolgot) Ultrahang vizsgálaton voltam, de elváltozást nem találtak.
A prolaktin szint enyhén magasabb szintjére sem kaptam magyarázatot, most fogok menni MR vizsgálatra, de ha ott sem találnak semmit, akkor mi okozhatja az eltérést? Annyit mondott a kezelő orvosom, hogy a stresszre érzékeny hormon.
Válaszát előre is köszönöm:
Monika
Meddőségi kivizsgálással kapcsolatosan egy éve derült ki, hogy pajzsmirigy alulműködésem van, illetve a prolaktin szintem is egy kicsit magas. Gyógyszerrel azóta ezek a szintek rendeződtek, de igazából nem derült fény arra, hogy mi okozza a problémát. A T3 és T4 szintem mindig értékhatáron belül volt. Viszont TPO (thyroid peroxidáz) AT szintem jóval a referencia érték fölött volt 502,6 (referencia érték 35,0), de az orvosom azt mondta, hogy ne foglalkozzak vele.
Kérdésem egyrészt az lenne, hogy ez az TPO érték mit mutat egész pontosan, és van-e valamilyen befolyása a teherbeesésre. Másrészt azt szeretném megtudni, hogy a milyen vizsgálattal lehet azt megállapítani, hogy mi okozza a pajzsmirigy alulműködést. (Az orvosom említette, hogy okozhatja gyulladás, autoimmun betegség, de esetemben nem mondott semmi konkrét dolgot) Ultrahang vizsgálaton voltam, de elváltozást nem találtak.
A prolaktin szint enyhén magasabb szintjére sem kaptam magyarázatot, most fogok menni MR vizsgálatra, de ha ott sem találnak semmit, akkor mi okozhatja az eltérést? Annyit mondott a kezelő orvosom, hogy a stresszre érzékeny hormon.
Válaszát előre is köszönöm:
Monika
Tisztelt Mónika!
Erről a kérdésről sokat írtam és előadást (továbbképző) tartottam. A legfonosabbak:
A pajzsmirigy hormonjai maghatározó fontosságúak minden szervünk működése szempontjából a szívműködéstől a hajképződésig. Kiderült, hogy a nők sterilitásának, az ismételt vetéléseknek a hátterében is a pajzsmirigy működésének zavara (autoimmun gyulladása, csökkent működése) áll. Ennek a népegészségügyi jelentőségű kérdésnek a felismerése késztette a kutatókat arra, hogy 2009 április 16-17 között Washingtonban megrendezzék azt a Szimpóziumot, ahol igyekeztek összefoglalni a pajzsmirigy működésének zavarai és a sterilitás, a spontán vetélésék, a magzat fejlődési rendellenességek közötti tudományosan megalapozott kapcsolatokat (1 ábra). Ezen túlmenően ajánlásokat kidolgoztak ki a kezelésre, megelőzésre egyaránt. A hazai szakemberek számára ez év májusában foglaltam össze a leglényegesebb információkat.
A legfontosabb megállapításaik a következők voltak:
1. A terhesség alatt a pajzsmirigy 50%-kal több hormont termel, mint előtte
2. A terhesség idején a pajzsmirigy térfogata 10-20%-kal növekszik.
3. A pajzsmirigy hormonjainak és az agyalapi mirigy által termelt TSH un. normál értékei a terhesség alatt, három havonta eltérőek, ezért nem szabad ezeket összehasonlítani a nem terheseknél találtakéval.
4. A terhesség alatt a csökkent pajzsmirigy működésének (hipotireózisnak) a veszélye lényegesen nagyobb, mint a nem terhesekének.
5. A pajzsmirigy betegségeinek több formája (autoimun betegségek, pajzsmirigy gyulladásos betegségei) öröklődhetnek.
6. A magzat saját pajzsmirigye a terhesség első három hónapjában fejlődik ki, addig az anya által termelt hormonra van utalva
7. A fokozott jódbevitel a terhesek számára (akik nem szenvednek pajzsmirigy betegségben!) alapvetően fontos, ugyanis a hormon képzéséhez erre az anyagra feltétlen szükség van. Ez a mennység egészségesekben 250-300 mikrogram naponta.
8. A már korábban csökken pajzsmirigy működésű terhesekben a tiroxin dózisát feltétlen célszerű emelni a kiindulási érték 50%-val.
9. A nem megfelelően kezelt terhesek gyermekeinek pajzsmirigy működése, ill. idegrendszeri-szellemi fejlődése (IQ) károsodott lehet.
10. A terhesek egy részének szelénhiánya is van, ezért ennek pótlására célszerű törekedni.
11. A szülések után 2-4 hónap múlva az esetek 8-18%-ban autoimmun pajzsmirigygyulladás alakulhat ki.
12. A pajzsmirigy fokozott működésének megállapítása nehezebb, mint a nem terheseknél, mert egyes tünetek: idegesség, gyengeség, alvási zavarok, izzadékonyság a terhességben egyébként is megfigyelhető tünetek. Ezt nehezíti az is, hogy a hagyományos hormonszintek sem nyújtanak a diagnózishoz mindig segítséget. Azt javasolják, hogy ilyen esetben endokrinológus segítségét vegyék igénybe a diagnózistól a kezelésig .
Az Amerikai Pajzsmirigy Társaság (ATA) azt ajálja, hogy már a családtervezés időszakában mérjék fel, hogy ki tartozik a fokozottan veszélyeztetett („high risk”) csoportba.
Kiket sorolnak ide:
• Akiket már kezeltek pajzsmirigy betegség miatt.
• Akiknek a családjában pajzsmirigybetegség fordult elő
• Akinek golyvájuk (strúmájuk) ismert.
• Akiknek pajzsmirigy elleni antitestek (fehérjék) mutathatók ki a vérükben.
• Akinek inzulinnal kezelt cukorbetegségük van.
• Akinek egyéb autoimmun betegségük: ízületi-, bél-, bőr-, máj-vese-, szembetegségei ismertek.
• Akinek meddősége van (ennek hátterében autoimmun pajzsmirigybetegség állhat!).
• Akiknek ismételt vetélésük, koraszülésük volt.
• Akiknek nyakát valamilyen okból besugározták
A fokozott rizikójú nők kiszűrése lényegesen csökkentheti a sterilitást, a vetélések, tovább az újszülöttek fejlődési rendellenességeinek számát.
Tel: 06-30-631-9309
Jó egészséget kívánok:
Prof. Dr. Balázs Csaba 2010. 07. 27. 07:23
Erről a kérdésről sokat írtam és előadást (továbbképző) tartottam. A legfonosabbak:
A pajzsmirigy hormonjai maghatározó fontosságúak minden szervünk működése szempontjából a szívműködéstől a hajképződésig. Kiderült, hogy a nők sterilitásának, az ismételt vetéléseknek a hátterében is a pajzsmirigy működésének zavara (autoimmun gyulladása, csökkent működése) áll. Ennek a népegészségügyi jelentőségű kérdésnek a felismerése késztette a kutatókat arra, hogy 2009 április 16-17 között Washingtonban megrendezzék azt a Szimpóziumot, ahol igyekeztek összefoglalni a pajzsmirigy működésének zavarai és a sterilitás, a spontán vetélésék, a magzat fejlődési rendellenességek közötti tudományosan megalapozott kapcsolatokat (1 ábra). Ezen túlmenően ajánlásokat kidolgoztak ki a kezelésre, megelőzésre egyaránt. A hazai szakemberek számára ez év májusában foglaltam össze a leglényegesebb információkat.
A legfontosabb megállapításaik a következők voltak:
1. A terhesség alatt a pajzsmirigy 50%-kal több hormont termel, mint előtte
2. A terhesség idején a pajzsmirigy térfogata 10-20%-kal növekszik.
3. A pajzsmirigy hormonjainak és az agyalapi mirigy által termelt TSH un. normál értékei a terhesség alatt, három havonta eltérőek, ezért nem szabad ezeket összehasonlítani a nem terheseknél találtakéval.
4. A terhesség alatt a csökkent pajzsmirigy működésének (hipotireózisnak) a veszélye lényegesen nagyobb, mint a nem terhesekének.
5. A pajzsmirigy betegségeinek több formája (autoimun betegségek, pajzsmirigy gyulladásos betegségei) öröklődhetnek.
6. A magzat saját pajzsmirigye a terhesség első három hónapjában fejlődik ki, addig az anya által termelt hormonra van utalva
7. A fokozott jódbevitel a terhesek számára (akik nem szenvednek pajzsmirigy betegségben!) alapvetően fontos, ugyanis a hormon képzéséhez erre az anyagra feltétlen szükség van. Ez a mennység egészségesekben 250-300 mikrogram naponta.
8. A már korábban csökken pajzsmirigy működésű terhesekben a tiroxin dózisát feltétlen célszerű emelni a kiindulási érték 50%-val.
9. A nem megfelelően kezelt terhesek gyermekeinek pajzsmirigy működése, ill. idegrendszeri-szellemi fejlődése (IQ) károsodott lehet.
10. A terhesek egy részének szelénhiánya is van, ezért ennek pótlására célszerű törekedni.
11. A szülések után 2-4 hónap múlva az esetek 8-18%-ban autoimmun pajzsmirigygyulladás alakulhat ki.
12. A pajzsmirigy fokozott működésének megállapítása nehezebb, mint a nem terheseknél, mert egyes tünetek: idegesség, gyengeség, alvási zavarok, izzadékonyság a terhességben egyébként is megfigyelhető tünetek. Ezt nehezíti az is, hogy a hagyományos hormonszintek sem nyújtanak a diagnózishoz mindig segítséget. Azt javasolják, hogy ilyen esetben endokrinológus segítségét vegyék igénybe a diagnózistól a kezelésig .
Az Amerikai Pajzsmirigy Társaság (ATA) azt ajálja, hogy már a családtervezés időszakában mérjék fel, hogy ki tartozik a fokozottan veszélyeztetett („high risk”) csoportba.
Kiket sorolnak ide:
• Akiket már kezeltek pajzsmirigy betegség miatt.
• Akiknek a családjában pajzsmirigybetegség fordult elő
• Akinek golyvájuk (strúmájuk) ismert.
• Akiknek pajzsmirigy elleni antitestek (fehérjék) mutathatók ki a vérükben.
• Akinek inzulinnal kezelt cukorbetegségük van.
• Akinek egyéb autoimmun betegségük: ízületi-, bél-, bőr-, máj-vese-, szembetegségei ismertek.
• Akinek meddősége van (ennek hátterében autoimmun pajzsmirigybetegség állhat!).
• Akiknek ismételt vetélésük, koraszülésük volt.
• Akiknek nyakát valamilyen okból besugározták
A fokozott rizikójú nők kiszűrése lényegesen csökkentheti a sterilitást, a vetélések, tovább az újszülöttek fejlődési rendellenességeinek számát.
Tel: 06-30-631-9309
Jó egészséget kívánok:
Prof. Dr. Balázs Csaba 2010. 07. 27. 07:23
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
Tisztelt Doktor Úr!
Tegnap voltam vérvételen, terheléses inzulint mértek. Az értékeim a következők:
Insulin terh 0 perc 5.27 mIU/l
Insulin terh 120 perc 147.00 mIU/l
Ezek jók, vagy utalhatnak esetleg Inzulin rezisztenciára?
Válaszát előre is nagyon köszönöm.
Tisztelettel: Alexia
Tegnap voltam vérvételen, terheléses inzulint mértek. Az értékeim a következők:
Insulin terh 0 perc 5.27 mIU/l
Insulin terh 120 perc 147.00 mIU/l
Ezek jók, vagy utalhatnak esetleg Inzulin rezisztenciára?
Válaszát előre is nagyon köszönöm.
Tisztelettel: Alexia
Tisztelt Alexia!
Ezek mellett a vércukorértékeket is kellene ismerni (HOMA számítás). Minden esetre az inzulin rezisztencia valószínüsíthető. Az eredmények függenek még több faktortól (módszer, életkor stb.). Több egyéb tényeztől: szedett gyógyszertől, hormonoktól, PCOS fennállásától is.
Jó egészséget kívánok: Prof. Dr. Balázs Csaba 2010. 07. 07. 15:44
Ezek mellett a vércukorértékeket is kellene ismerni (HOMA számítás). Minden esetre az inzulin rezisztencia valószínüsíthető. Az eredmények függenek még több faktortól (módszer, életkor stb.). Több egyéb tényeztől: szedett gyógyszertől, hormonoktól, PCOS fennállásától is.
Jó egészséget kívánok: Prof. Dr. Balázs Csaba 2010. 07. 07. 15:44
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
Tisztelt Doktor úr!
A férjemmel babát szeretnénk. Sajnos már kétszer volt vetélésem (mindkét esetben 9-10 hetes terhesség volt). A második vetélésem után sok más vizsgálat mellett pajzsmirigy hormon meghatározás is történt, akkor normális értéket találtak. Mivel közel egy év eltelte után sem estem teherbe, újra laborvizsgálatra került sor, ahol magas prolaktin és tsh értéket találtak. A nőgyógyász bromocriptin tablettát írt fel a magas prolaktin szintre, s endokrinológushoz irányított. Az endokrinológus egy ismételt vérvételt javasolt. Ezen a vérvételen továbbra is magas volt a tsh érték (már nem olyan mértékben mint korábban), s anti-TPO pozitivitás is beigazolódott. Napi 50 ug euthyroxint írt fel. Most egy hónapja, hogy szedem. Az volna a kérdésem, hogy a clostylbegit tabletta szedését megkezdhetem-e a kívánt terhesség elérése céljából? Valamint abban is kikérném a véleményét, hogy Ön szerint a korábbi vetéléseket okozhatta-e a pajzsmirigy nem megfelelő működése?
Válaszát előre is köszönöm!
Tisztelettel:Á
A férjemmel babát szeretnénk. Sajnos már kétszer volt vetélésem (mindkét esetben 9-10 hetes terhesség volt). A második vetélésem után sok más vizsgálat mellett pajzsmirigy hormon meghatározás is történt, akkor normális értéket találtak. Mivel közel egy év eltelte után sem estem teherbe, újra laborvizsgálatra került sor, ahol magas prolaktin és tsh értéket találtak. A nőgyógyász bromocriptin tablettát írt fel a magas prolaktin szintre, s endokrinológushoz irányított. Az endokrinológus egy ismételt vérvételt javasolt. Ezen a vérvételen továbbra is magas volt a tsh érték (már nem olyan mértékben mint korábban), s anti-TPO pozitivitás is beigazolódott. Napi 50 ug euthyroxint írt fel. Most egy hónapja, hogy szedem. Az volna a kérdésem, hogy a clostylbegit tabletta szedését megkezdhetem-e a kívánt terhesség elérése céljából? Valamint abban is kikérném a véleményét, hogy Ön szerint a korábbi vetéléseket okozhatta-e a pajzsmirigy nem megfelelő működése?
Válaszát előre is köszönöm!
Tisztelettel:Á
Tisztelt A!
Sok kérdést kellene még tisztázni:
1. Autoimmun pajzsmirigygyulladás igaziolható-e?
2 A prolactin szint miért emelkedett?
3.A pajzsmirigy hormonértékei miképpen alakulnak?
4. Igen, a pajzsmirigybetegség további vetéléseket okozhat.
Az Amerikai Pajzsmirigy Társaság (ATA) azt ajálja, hogy már a családtervezés időszakában mérjék fel, hogy ki tartozik a fokozottan veszélyeztetett („high risk”) csoportba.
Kiket sorolnak ide:
• Akiket már kezeltek pajzsmirigy betegség miatt.
• Akiknek a családjában pajzsmirigybetegség fordult elő
• Akinek golyvájuk (strúmájuk) ismert.
• Akiknek pajzsmirigy elleni antitestek (fehérjék) mutathatók ki a vérükben.
• Akinek inzulinnal kezelt cukorbetegségük van.
• Akinek egyéb autoimmun betegségük: ízületi-, bél-, bőr-, máj-vese-, szembetegségei ismertek.
• Akinek meddősége van (ennek hátterében autoimmun pajzsmirigybetegség állhat!).
• Akiknek ismételt vetélésük, koraszülésük volt.
• Akiknek nyakát valamilyen okból besugározták
A fokozott rizikójú nők kiszűrése lényegesen csökkentheti a sterilitást, a vetélések, tovább az újszülöttek fejlődési rendellenességeinek számát.
Jó egészséget kívánok: Prof. Dr. Balázs Csaba 2010. 07. 06. 07:52
Sok kérdést kellene még tisztázni:
1. Autoimmun pajzsmirigygyulladás igaziolható-e?
2 A prolactin szint miért emelkedett?
3.A pajzsmirigy hormonértékei miképpen alakulnak?
4. Igen, a pajzsmirigybetegség további vetéléseket okozhat.
Az Amerikai Pajzsmirigy Társaság (ATA) azt ajálja, hogy már a családtervezés időszakában mérjék fel, hogy ki tartozik a fokozottan veszélyeztetett („high risk”) csoportba.
Kiket sorolnak ide:
• Akiket már kezeltek pajzsmirigy betegség miatt.
• Akiknek a családjában pajzsmirigybetegség fordult elő
• Akinek golyvájuk (strúmájuk) ismert.
• Akiknek pajzsmirigy elleni antitestek (fehérjék) mutathatók ki a vérükben.
• Akinek inzulinnal kezelt cukorbetegségük van.
• Akinek egyéb autoimmun betegségük: ízületi-, bél-, bőr-, máj-vese-, szembetegségei ismertek.
• Akinek meddősége van (ennek hátterében autoimmun pajzsmirigybetegség állhat!).
• Akiknek ismételt vetélésük, koraszülésük volt.
• Akiknek nyakát valamilyen okból besugározták
A fokozott rizikójú nők kiszűrése lényegesen csökkentheti a sterilitást, a vetélések, tovább az újszülöttek fejlődési rendellenességeinek számát.
Jó egészséget kívánok: Prof. Dr. Balázs Csaba 2010. 07. 06. 07:52
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
Tisztelt Doktor Úr!
2006 óta kezelnek hypothyreosissal, 50 ug Euthyroxot szedtem. 2009-ben - első próbálkozás után - teherbe estem, a várandósság alatt havonta jártam kontrollra, mely folytán az adogom megemelték 100, majd visszavették 87.5 ug-ra. 40. hétre szültem meg kisfiam, gond nélkül szoptattam, majd a 7. héten mentem vissza kontrollra, lakhelyváltozás miatt új orvoshoz kerültem. Ekkor a TSH 0.02, T3 3.1, T4 1.48 lett, ezért a gyógyszert 87.5 ug-ról 25 ug-ra vették vissza, így 5 hét múlva a TSH 1.05 és a T3, T4 is normál állományba esett, így leállítottak a gyógyszerről. Másfél hónap után az eredményeim rendkívül rosszak lettek: a TSH egyik héten 75, a következő héten 66.4, a T4 0.35, a T3 2.4. Ekkor az orvosom azt mondta, hogy a szoptatást haladéktalanul hagyjam abba, mert a fiam már majdnem 6 hónapos, és szedjek egy-egy hétig 50, majd 75, később 87.5 ug L-Thyroxint.
A kisfiam ezidáig csak anyatejet kapott, a cumisüveget nem ismeri, két nap éheztetést követően feladtam a próbálkozást, és szoptatom továbbra is, mert a súlya - mivel nem volt hajlandó enni - 300 grammal csökkent.
Családi kapcsolatok révén három másik endokrinológust is kérdeztem a dologról, akik értetlenül álltak az előtt, hogy miért állítottak le a gyógyszerről engem és miért nem szoptathatok az újbóli kezelés során. Az orvos, akihez járok, azt mondta, hogy ettől a gyógyszertől a gyerekem IQ szintje csökken, buta lesz, és hajlamos lesz hypothyreosisra, mert a hormon átmegy.
Kérem, segítsen, mert nem tudom, hogy a fenti eredményeim mellett a gyermekem majd hat hónapon át történő szoptatásávál kárt okoztam-e a fiamnak, hiszen a szakvélemények nagyon eltérnek, ráadásul a betegtájékoztató is azt mondja, hogy a szoptatást a kezelés alatt nem kell abbahagyni.
A kérdéseim:
1. Ha szedem a 87.5 ug L-thyroxint a csecsemő károsodik-e, ha továbbra is szoptatom?
2. Az összevissza történő gyógyszerszedéssel és véreredményeimmel ártottam-e a kisfiamnak a szotatás alatt?
3. A fentiekre tekintettel a gyermek rendszeres ellenőrzése - hypothyreosis kiszűrése végett - indokolt-e?
Válaszát előre is köszönöm. Dr. Polyák Veronika
2006 óta kezelnek hypothyreosissal, 50 ug Euthyroxot szedtem. 2009-ben - első próbálkozás után - teherbe estem, a várandósság alatt havonta jártam kontrollra, mely folytán az adogom megemelték 100, majd visszavették 87.5 ug-ra. 40. hétre szültem meg kisfiam, gond nélkül szoptattam, majd a 7. héten mentem vissza kontrollra, lakhelyváltozás miatt új orvoshoz kerültem. Ekkor a TSH 0.02, T3 3.1, T4 1.48 lett, ezért a gyógyszert 87.5 ug-ról 25 ug-ra vették vissza, így 5 hét múlva a TSH 1.05 és a T3, T4 is normál állományba esett, így leállítottak a gyógyszerről. Másfél hónap után az eredményeim rendkívül rosszak lettek: a TSH egyik héten 75, a következő héten 66.4, a T4 0.35, a T3 2.4. Ekkor az orvosom azt mondta, hogy a szoptatást haladéktalanul hagyjam abba, mert a fiam már majdnem 6 hónapos, és szedjek egy-egy hétig 50, majd 75, később 87.5 ug L-Thyroxint.
A kisfiam ezidáig csak anyatejet kapott, a cumisüveget nem ismeri, két nap éheztetést követően feladtam a próbálkozást, és szoptatom továbbra is, mert a súlya - mivel nem volt hajlandó enni - 300 grammal csökkent.
Családi kapcsolatok révén három másik endokrinológust is kérdeztem a dologról, akik értetlenül álltak az előtt, hogy miért állítottak le a gyógyszerről engem és miért nem szoptathatok az újbóli kezelés során. Az orvos, akihez járok, azt mondta, hogy ettől a gyógyszertől a gyerekem IQ szintje csökken, buta lesz, és hajlamos lesz hypothyreosisra, mert a hormon átmegy.
Kérem, segítsen, mert nem tudom, hogy a fenti eredményeim mellett a gyermekem majd hat hónapon át történő szoptatásávál kárt okoztam-e a fiamnak, hiszen a szakvélemények nagyon eltérnek, ráadásul a betegtájékoztató is azt mondja, hogy a szoptatást a kezelés alatt nem kell abbahagyni.
A kérdéseim:
1. Ha szedem a 87.5 ug L-thyroxint a csecsemő károsodik-e, ha továbbra is szoptatom?
2. Az összevissza történő gyógyszerszedéssel és véreredményeimmel ártottam-e a kisfiamnak a szotatás alatt?
3. A fentiekre tekintettel a gyermek rendszeres ellenőrzése - hypothyreosis kiszűrése végett - indokolt-e?
Válaszát előre is köszönöm. Dr. Polyák Veronika
Tisztelt Dr. Polyák Veronika!
Ilyenkor nagyon elkeseredek, mert minden eddigi oktatói munkámat felselegesnek érzem. Én is értetlenül állok a történtek előtt.
Először rövid válaszaim:
1. Nem a TSH-t kell kezelni, hanem a beteget. Ha tovább szoptat nem árt!
2. Ezt nem lehet megmondani, de reményeim szerint nem. Sajnos arra nincs utalás, hogy autoimmun pajzsmirigybetegsége van-e?
3. A gyermek szűrését a szülést követő 5. napon el kellett végezni (remélem megtörtént), ha nem , akkor ez pótolható
A pajzsmirigybetegségek népegészségügyi jelentőségű kérdésének a felismerése késztette a kutatókat arra, hogy 2009 április 16-17 között Washingtonban megrendezzék azt a Szimpóziumot, ahol igyekeztek összefoglalni a pajzsmirigy működésének zavarai és a sterilitás, a spontán vetélésék, a magzat fejlődési rendellenességek közötti tudományosan megalapozott kapcsolatokat. Ezen részt vettem és mellékelem az ajánlásokat..
A legfontosabb megállapításaik a következők voltak:
1. A terhesség alatt a pajzsmirigy 50%-kal több hormont termel, mint előtte
2. A terhesség idején a pajzsmirigy térfogata 10-20%-kal növekszik.
3. A pajzsmirigy hormonjainak és az agyalapi mirigy által termelt TSH un. normál értékei a terhesség alatt, három havonta eltérőek, ezért nem szabad ezeket összehasonlítani a nem terheseknél találtakéval.
4. A terhesség alatt a csökkent pajzsmirigy működésének (hipotireózisnak) a veszélye lényegesen nagyobb, mint a nem terhesekének.
5. A pajzsmirigy betegségeinek több formája (autoimun betegségek, pajzsmirigy gyulladásos betegségei) öröklődhetnek.
6. A magzat saját pajzsmirigye a terhesség első három hónapjában fejlődik ki, addig az anya által termelt hormonra van utalva
7. A fokozott jódbevitel a terhesek számára (akik nem szenvednek pajzsmirigy betegségben!) alapvetően fontos, ugyanis a hormon képzéséhez erre az anyagra feltétlen szükség van. Ez a mennység egészségesekben 250-300 mikrogram naponta.
8. A már korábban csökken pajzsmirigy működésű terhesekben a tiroxin dózisát feltétlen célszerű emelni a kiindulási érték 50%-val.
9. A nem megfelelően kezelt terhesek gyermekeinek pajzsmirigy működése, ill. idegrendszeri-szellemi fejlődése (IQ) károsodott lehet.
10. A terhesek egy részének szelénhiánya is van, ezért ennek pótlására célszerű törekedni.
11. A szülések után 2-4 hónap múlva az esetek 8-18%-ban autoimmun pajzsmirigygyulladás alakulhat ki.
12. A pajzsmirigy fokozott működésének megállapítása nehezebb, mint a nem terheseknél, mert egyes tünetek: idegesség, gyengeség, alvási zavarok, izzadékonyság a terhességben egyébként is megfigyelhető tünetek. Ezt nehezíti az is, hogy a hagyományos hormonszintek sem nyújtanak a diagnózishoz mindig segítséget. Azt javasolják, hogy ilyen esetben endokrinológus segítségét vegyék igénybe a diagnózistól a kezelésig .
Az Amerikai Pajzsmirigy Társaság (ATA) azt ajálja, hogy már a családtervezés időszakában mérjék fel, hogy ki tartozik a fokozottan veszélyeztetett („high risk”) csoportba.
Kiket sorolnak ide:
• Akiket már kezeltek pajzsmirigy betegség miatt.
• Akiknek a családjában pajzsmirigybetegség fordult elő
• Akinek golyvájuk (strúmájuk) ismert.
• Akiknek pajzsmirigy elleni antitestek (fehérjék) mutathatók ki a vérükben.
• Akinek inzulinnal kezelt cukorbetegségük van.
• Akinek egyéb autoimmun betegségük: ízületi-, bél-, bőr-, máj-vese-, szembetegségei ismertek.
• Akinek meddősége van (ennek hátterében autoimmun pajzsmirigybetegség állhat!).
• Akiknek ismételt vetélésük, koraszülésük volt.
• Akiknek nyakát valamilyen okból besugározták
A fokozott rizikójú nők kiszűrése lényegesen csökkentheti a sterilitást, a vetélések, tovább az újszülöttek fejlődési rendellenességeinek számát.
Jó egészséget kívánok:
Prof. Dr. Balázs Csaba 2010. 07. 06. 07:48
Ilyenkor nagyon elkeseredek, mert minden eddigi oktatói munkámat felselegesnek érzem. Én is értetlenül állok a történtek előtt.
Először rövid válaszaim:
1. Nem a TSH-t kell kezelni, hanem a beteget. Ha tovább szoptat nem árt!
2. Ezt nem lehet megmondani, de reményeim szerint nem. Sajnos arra nincs utalás, hogy autoimmun pajzsmirigybetegsége van-e?
3. A gyermek szűrését a szülést követő 5. napon el kellett végezni (remélem megtörtént), ha nem , akkor ez pótolható
A pajzsmirigybetegségek népegészségügyi jelentőségű kérdésének a felismerése késztette a kutatókat arra, hogy 2009 április 16-17 között Washingtonban megrendezzék azt a Szimpóziumot, ahol igyekeztek összefoglalni a pajzsmirigy működésének zavarai és a sterilitás, a spontán vetélésék, a magzat fejlődési rendellenességek közötti tudományosan megalapozott kapcsolatokat. Ezen részt vettem és mellékelem az ajánlásokat..
A legfontosabb megállapításaik a következők voltak:
1. A terhesség alatt a pajzsmirigy 50%-kal több hormont termel, mint előtte
2. A terhesség idején a pajzsmirigy térfogata 10-20%-kal növekszik.
3. A pajzsmirigy hormonjainak és az agyalapi mirigy által termelt TSH un. normál értékei a terhesség alatt, három havonta eltérőek, ezért nem szabad ezeket összehasonlítani a nem terheseknél találtakéval.
4. A terhesség alatt a csökkent pajzsmirigy működésének (hipotireózisnak) a veszélye lényegesen nagyobb, mint a nem terhesekének.
5. A pajzsmirigy betegségeinek több formája (autoimun betegségek, pajzsmirigy gyulladásos betegségei) öröklődhetnek.
6. A magzat saját pajzsmirigye a terhesség első három hónapjában fejlődik ki, addig az anya által termelt hormonra van utalva
7. A fokozott jódbevitel a terhesek számára (akik nem szenvednek pajzsmirigy betegségben!) alapvetően fontos, ugyanis a hormon képzéséhez erre az anyagra feltétlen szükség van. Ez a mennység egészségesekben 250-300 mikrogram naponta.
8. A már korábban csökken pajzsmirigy működésű terhesekben a tiroxin dózisát feltétlen célszerű emelni a kiindulási érték 50%-val.
9. A nem megfelelően kezelt terhesek gyermekeinek pajzsmirigy működése, ill. idegrendszeri-szellemi fejlődése (IQ) károsodott lehet.
10. A terhesek egy részének szelénhiánya is van, ezért ennek pótlására célszerű törekedni.
11. A szülések után 2-4 hónap múlva az esetek 8-18%-ban autoimmun pajzsmirigygyulladás alakulhat ki.
12. A pajzsmirigy fokozott működésének megállapítása nehezebb, mint a nem terheseknél, mert egyes tünetek: idegesség, gyengeség, alvási zavarok, izzadékonyság a terhességben egyébként is megfigyelhető tünetek. Ezt nehezíti az is, hogy a hagyományos hormonszintek sem nyújtanak a diagnózishoz mindig segítséget. Azt javasolják, hogy ilyen esetben endokrinológus segítségét vegyék igénybe a diagnózistól a kezelésig .
Az Amerikai Pajzsmirigy Társaság (ATA) azt ajálja, hogy már a családtervezés időszakában mérjék fel, hogy ki tartozik a fokozottan veszélyeztetett („high risk”) csoportba.
Kiket sorolnak ide:
• Akiket már kezeltek pajzsmirigy betegség miatt.
• Akiknek a családjában pajzsmirigybetegség fordult elő
• Akinek golyvájuk (strúmájuk) ismert.
• Akiknek pajzsmirigy elleni antitestek (fehérjék) mutathatók ki a vérükben.
• Akinek inzulinnal kezelt cukorbetegségük van.
• Akinek egyéb autoimmun betegségük: ízületi-, bél-, bőr-, máj-vese-, szembetegségei ismertek.
• Akinek meddősége van (ennek hátterében autoimmun pajzsmirigybetegség állhat!).
• Akiknek ismételt vetélésük, koraszülésük volt.
• Akiknek nyakát valamilyen okból besugározták
A fokozott rizikójú nők kiszűrése lényegesen csökkentheti a sterilitást, a vetélések, tovább az újszülöttek fejlődési rendellenességeinek számát.
Jó egészséget kívánok:
Prof. Dr. Balázs Csaba 2010. 07. 06. 07:48
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
Tisztelt Professzor Úr!
Néhány hete írtam Önnek a problémámról, de nem érkezett válasz, valószínűleg nem jutott el Önhöz a kérdésem. Újra próbálkozom, mert a problémám egyre aggasztóbb.
Hipofízis mikroadenomával kezelnek október óta, napi egy bromocriptinnel. Ez levitte a 770-es prolaktinomat olyan 35-re. Mindössze 2miliméter az adenoma, de komoly gondokat okoz a hormonrendszeremben. Ami miatt ez a betegség kiderült, egy nőgyógyászati-endokrinológiai vizsgálatsor volt, amit a másfél éve fennálló cikluszavarom miatt kértem. Először egy testtérkép vizsgálat mutatott kezdődő pajzsmirigy alul működést-gyulladást,/állítólag Hashimoto/ ezen indultam tovább. Túl gyakran jön meg a menzeszem, és sokáig tart: bár az orvosok szerint a 23 napos ciklus normális, ha ebből levesszük a 7-8napot míg megvan, és hozzávesszük a közti vérzéseket, akkor szinte folyamatosan vérzek. Egyéb problémáim is vannak, amiket állítólag az adenoma okozhatott:csontritkulás/28éves vagyok!!/, állandó hát-és nyakfájás, gyengeség, fáradékonyság, hajhullás, állandóan száraz szem-és száj, d legalább tejcsorgásom nincs, és nem is hízok, inkább fogyok.A száraz nyálkahártyákra endokrinológus mondta, hogy inkább a Hashimoto okozza, , de kezelést nem javasolt. Tehát pajzsmirigyre nem kezelnek, orvosom szerint az ultrahangon látott göbök nagyon gyakoriak, nem kell velük foglalkozni, elég az adenomát kezelni.
De a legnagyobb gondot számomra a vérzészavar jelenti.Jelenleg külföldön tartózkodom, így nem tudok orvoshoz menni, de igazából legutoljára otthon már mind nőgyógyász, mind az endokrinológus széttárta a kezét, hogy nem tudnak mit mondani,szedjem tovább a bromot hátha használ, szedhetnék fogamzásgátlót, hátha az segít .Azt nagyon nem szeretnék, nincs jó véleményem róla, túl sok a mellékhatása még a legenyhébbnek is..
Ami tovább fokozta a gondot:
Korábban a nőgyógyász clostylt,/ez nem használt/ és norcolutot írt fel.Az utóbbi beszedése után most már a második menzeszemet követi közti vérzés, barnás, majd piros színű, a menzesz vége óta alig egy hét telt el, és nemsokára jön a következő. A norcolut pozitívumai, hogy amíg szedtem, valóban nem jött meg egy hónapig, és nyugtom volt, valamint az azóta lezajlott menzeszeim enyhék, és majdnem fájdalommentesek voltak. Viszont most már szinte állandóan van valamilyen vérzés, és ez nagyon elkeserít.Azt sem tudom, van-e egyáltalán peteérésem, és hogy hogyan számolhatnám ebben a zűrzavarban, ebben is teljesen eltérőek a vélemények.
/Nőgyógyász későbbre petevezető átjárhatósági vizsgálatot javasolt, mert volt négy éve egy műtétem, ahol kismedencei tályogok és gyulladások-talán vakbélgyulladásból indult- miatt letapadások, hegek keletkeztek, és a zárójelentés szerint valószínűleg elzáródtak a petevezetők.Úgy egy év múlva szeretnék babát, de kicsi rá az esély, hogy természetes úton sikerülhet./ Bár úgy tudom, folyamatos stressz is megzavarhatja a hormonokat, és abból most kijut.
Szeretném a tanácsát kérni, hogyan tovább, ill. érdekelne véleménye a helyzetemről. Eléggé megviselnek ezek a dolgok.
Ön szerint kellene szednem a fogamzásgátlót? Van még bármilyen lehetőség a cikluszavarom rendezésére, esetleg további vizsgálatokra? Háziorvosom még neurológiai vizsgálatot is szeretne csináltatni, csak nem talál orvost, akihez küldhetne.. Végül nem marad más megoldás, csak a műtéti eltávolítása az adenomának? Mert bár kicsi, de annyi bajt csinál,hogy már erről is volt szó. Igyekszem nem idegeskedni, de nehéz így, hogy a helyzet egyre rosszabb.
Köszönöm, hogy meghallgatott, nagyon várom mielőbbi válaszát, és jó munkát kívánok!
Üdvözlettel:Nevadett
Néhány hete írtam Önnek a problémámról, de nem érkezett válasz, valószínűleg nem jutott el Önhöz a kérdésem. Újra próbálkozom, mert a problémám egyre aggasztóbb.
Hipofízis mikroadenomával kezelnek október óta, napi egy bromocriptinnel. Ez levitte a 770-es prolaktinomat olyan 35-re. Mindössze 2miliméter az adenoma, de komoly gondokat okoz a hormonrendszeremben. Ami miatt ez a betegség kiderült, egy nőgyógyászati-endokrinológiai vizsgálatsor volt, amit a másfél éve fennálló cikluszavarom miatt kértem. Először egy testtérkép vizsgálat mutatott kezdődő pajzsmirigy alul működést-gyulladást,/állítólag Hashimoto/ ezen indultam tovább. Túl gyakran jön meg a menzeszem, és sokáig tart: bár az orvosok szerint a 23 napos ciklus normális, ha ebből levesszük a 7-8napot míg megvan, és hozzávesszük a közti vérzéseket, akkor szinte folyamatosan vérzek. Egyéb problémáim is vannak, amiket állítólag az adenoma okozhatott:csontritkulás/28éves vagyok!!/, állandó hát-és nyakfájás, gyengeség, fáradékonyság, hajhullás, állandóan száraz szem-és száj, d legalább tejcsorgásom nincs, és nem is hízok, inkább fogyok.A száraz nyálkahártyákra endokrinológus mondta, hogy inkább a Hashimoto okozza, , de kezelést nem javasolt. Tehát pajzsmirigyre nem kezelnek, orvosom szerint az ultrahangon látott göbök nagyon gyakoriak, nem kell velük foglalkozni, elég az adenomát kezelni.
De a legnagyobb gondot számomra a vérzészavar jelenti.Jelenleg külföldön tartózkodom, így nem tudok orvoshoz menni, de igazából legutoljára otthon már mind nőgyógyász, mind az endokrinológus széttárta a kezét, hogy nem tudnak mit mondani,szedjem tovább a bromot hátha használ, szedhetnék fogamzásgátlót, hátha az segít .Azt nagyon nem szeretnék, nincs jó véleményem róla, túl sok a mellékhatása még a legenyhébbnek is..
Ami tovább fokozta a gondot:
Korábban a nőgyógyász clostylt,/ez nem használt/ és norcolutot írt fel.Az utóbbi beszedése után most már a második menzeszemet követi közti vérzés, barnás, majd piros színű, a menzesz vége óta alig egy hét telt el, és nemsokára jön a következő. A norcolut pozitívumai, hogy amíg szedtem, valóban nem jött meg egy hónapig, és nyugtom volt, valamint az azóta lezajlott menzeszeim enyhék, és majdnem fájdalommentesek voltak. Viszont most már szinte állandóan van valamilyen vérzés, és ez nagyon elkeserít.Azt sem tudom, van-e egyáltalán peteérésem, és hogy hogyan számolhatnám ebben a zűrzavarban, ebben is teljesen eltérőek a vélemények.
/Nőgyógyász későbbre petevezető átjárhatósági vizsgálatot javasolt, mert volt négy éve egy műtétem, ahol kismedencei tályogok és gyulladások-talán vakbélgyulladásból indult- miatt letapadások, hegek keletkeztek, és a zárójelentés szerint valószínűleg elzáródtak a petevezetők.Úgy egy év múlva szeretnék babát, de kicsi rá az esély, hogy természetes úton sikerülhet./ Bár úgy tudom, folyamatos stressz is megzavarhatja a hormonokat, és abból most kijut.
Szeretném a tanácsát kérni, hogyan tovább, ill. érdekelne véleménye a helyzetemről. Eléggé megviselnek ezek a dolgok.
Ön szerint kellene szednem a fogamzásgátlót? Van még bármilyen lehetőség a cikluszavarom rendezésére, esetleg további vizsgálatokra? Háziorvosom még neurológiai vizsgálatot is szeretne csináltatni, csak nem talál orvost, akihez küldhetne.. Végül nem marad más megoldás, csak a műtéti eltávolítása az adenomának? Mert bár kicsi, de annyi bajt csinál,hogy már erről is volt szó. Igyekszem nem idegeskedni, de nehéz így, hogy a helyzet egyre rosszabb.
Köszönöm, hogy meghallgatott, nagyon várom mielőbbi válaszát, és jó munkát kívánok!
Üdvözlettel:Nevadett
Tisztelt Nevadett!
Sajnálom, de levelét korábban nem kaptam meg.
A problémája nagyon összetett és egy levél formájában nem is válaszolható meg.
A kérdés nem egyszerűen az, hogy szedheti-e a fogamzásgátlót, hanem az, hogy a több endokrin kórkép miképpen kapcsolódik egymáshoz. Nem lehet csak tűzoltásszerűen csak az egyik, ill. a másik panaszt, esetleg tünetet kezelni.
Az egész embert kell(ne) holisztikus módon megközelíteni és ennek alapján a gyógyszeres kezelést (minél kevesebbet!) elinditani, ezért a leírtak alapján felelőtlen dolog volna egy gyógyszer szedését javaslonom.
Jó egészséget kívánok: Prof. Dr. Balázs Csaba 2010. 07. 05. 12:25
Sajnálom, de levelét korábban nem kaptam meg.
A problémája nagyon összetett és egy levél formájában nem is válaszolható meg.
A kérdés nem egyszerűen az, hogy szedheti-e a fogamzásgátlót, hanem az, hogy a több endokrin kórkép miképpen kapcsolódik egymáshoz. Nem lehet csak tűzoltásszerűen csak az egyik, ill. a másik panaszt, esetleg tünetet kezelni.
Az egész embert kell(ne) holisztikus módon megközelíteni és ennek alapján a gyógyszeres kezelést (minél kevesebbet!) elinditani, ezért a leírtak alapján felelőtlen dolog volna egy gyógyszer szedését javaslonom.
Jó egészséget kívánok: Prof. Dr. Balázs Csaba 2010. 07. 05. 12:25
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
Tisztelt Doktorúr!
24 éves vagyok, 11 éves koromban jött meg a menstuáciom és még abban az évben másodszorra lettem bárányhimlős utána alig 1 év alatt felhíztam 20kg-t, ami azóta is gyarapszik mert leadni nem tudok. Jelenleg 30kg súlyfeleslegem van.
Tavaly hasi Ct-n találtak papír szerint: 2 változó méretü cystosus képletet, folliculucok az ovariumokban.Bal ovariumban 13-14mm , jobb ovariumban 20-22mm folyadéktartalmú cystosus képlet látszik. Elmentem a nőgyógyászomhoz ő azt mondta nem kell különösebben foglalkozni ezzel. Viszont sokadik alkalommal jeleztem, hogy rendszertelen a menstruáciom, sose pontos 2-3 hét különbséggel jön meg,előtte- közben nagy fájdalmaim vannak.Eddig megjegyezném soha nem reagált rá egyik nőgyógyász sem. Sem az orvosom sem pedig a helyettesítő orvosok.Most viszont elküldött egy vérvizsgálatra mondván biztos a hormonzavar. A leletemen a következő áll:
-Insulin: 11 uU/ml
-TSH supersensitiv:4,67 uU/ml
-FT4:0,98 uIU/ml
-FT3:1,70 ng/dl
-FSH:7,37 pg/ml
-LH:17,7 mIU/ml
-Progesteron:1,22 nmol/l
-LTH:266 mIU/l
-Oestradiol:113 pmol/l
-testosteron: 4,33 nmol/l
Annyit mondott az orvosom kiemelve a magas testosteront és a nagyon alacsony progesteront, hogy alig vagy egyáltalán nincs peteérésem van hormonzavar, majd megkérdezte mikorra tervezem a gyermekvállalást mert ha jelenleg nem akkor addig felírja a Dienille nevü fogamzásgátlót amit nyugodtan szedjek ameddig jónak látom. Semmilyen más információt nem kaptam illetve felvilágositást, hogy most jelenleg mivel is állók szemben? PCO-s lennék?
Válaszát előre is köszönöm
Gina
24 éves vagyok, 11 éves koromban jött meg a menstuáciom és még abban az évben másodszorra lettem bárányhimlős utána alig 1 év alatt felhíztam 20kg-t, ami azóta is gyarapszik mert leadni nem tudok. Jelenleg 30kg súlyfeleslegem van.
Tavaly hasi Ct-n találtak papír szerint: 2 változó méretü cystosus képletet, folliculucok az ovariumokban.Bal ovariumban 13-14mm , jobb ovariumban 20-22mm folyadéktartalmú cystosus képlet látszik. Elmentem a nőgyógyászomhoz ő azt mondta nem kell különösebben foglalkozni ezzel. Viszont sokadik alkalommal jeleztem, hogy rendszertelen a menstruáciom, sose pontos 2-3 hét különbséggel jön meg,előtte- közben nagy fájdalmaim vannak.Eddig megjegyezném soha nem reagált rá egyik nőgyógyász sem. Sem az orvosom sem pedig a helyettesítő orvosok.Most viszont elküldött egy vérvizsgálatra mondván biztos a hormonzavar. A leletemen a következő áll:
-Insulin: 11 uU/ml
-TSH supersensitiv:4,67 uU/ml
-FT4:0,98 uIU/ml
-FT3:1,70 ng/dl
-FSH:7,37 pg/ml
-LH:17,7 mIU/ml
-Progesteron:1,22 nmol/l
-LTH:266 mIU/l
-Oestradiol:113 pmol/l
-testosteron: 4,33 nmol/l
Annyit mondott az orvosom kiemelve a magas testosteront és a nagyon alacsony progesteront, hogy alig vagy egyáltalán nincs peteérésem van hormonzavar, majd megkérdezte mikorra tervezem a gyermekvállalást mert ha jelenleg nem akkor addig felírja a Dienille nevü fogamzásgátlót amit nyugodtan szedjek ameddig jónak látom. Semmilyen más információt nem kaptam illetve felvilágositást, hogy most jelenleg mivel is állók szemben? PCO-s lennék?
Válaszát előre is köszönöm
Gina
Tisztelt Gina!
Mindenképpen endokrinológiai vizsgálat(ok) indiokoltak (immuno-endokrin kivizsgálás). Arról nem tett említést, hogy fokozott szőrnövekedése van-e? Ebben az irányba is vizsgálódni lenne érdemes.
Végül: a PCOS a leírtak alapján nem kizárt.
Jó egészséget kívánok: Prof. Dr. Balázs Csaba 2010. 07. 05. 12:16
Mindenképpen endokrinológiai vizsgálat(ok) indiokoltak (immuno-endokrin kivizsgálás). Arról nem tett említést, hogy fokozott szőrnövekedése van-e? Ebben az irányba is vizsgálódni lenne érdemes.
Végül: a PCOS a leírtak alapján nem kizárt.
Jó egészséget kívánok: Prof. Dr. Balázs Csaba 2010. 07. 05. 12:16
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
Tisztelt Doktor Úr!Pajzsmirigy túlmükődéssel indultak először a rendellenességek ,utána folyamatos nőgyógyászati (gomba,baktérium,candida,állandó felfázások)problémák jeletkeztek!Jelenleg a TSH (1.740mIU/L) De ha jó az eredményem akkor mitől lehetségesek ezek a tünetek??????!!!!!!Mi okozhatja a problémákat??????Köszönöm előre is a válaszát!!!!Üdvözlettel B%
Tisztelt B%!
A TSH önmagában csak egy adat. Az autoimmun pajzsmirigy betegségéhez gyakran társulhatnak fertőzések, gomba és baktérium.
Tisztáznii kellene immunológia státuszát, okozza-e autoimmun folyamat.....!
(06-30-631-9309)
Jó egészséget kívánok: Prof. Dr. Balázs Csaba 2010. 07. 05. 07:59
A TSH önmagában csak egy adat. Az autoimmun pajzsmirigy betegségéhez gyakran társulhatnak fertőzések, gomba és baktérium.
Tisztáznii kellene immunológia státuszát, okozza-e autoimmun folyamat.....!
(06-30-631-9309)
Jó egészséget kívánok: Prof. Dr. Balázs Csaba 2010. 07. 05. 07:59
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
Tisztelt Doktor úr!
Kb. 6 hete inzulin rezisztenciát diagnosztizáltak nálam. Azóta szigorúan betartom az előírtakat és jelentős pozitív változáson mentem keresztül (energikusság, 6 kiló minusz, éhségérzetem megszűnt, pozitivizmus...). Az akkori értékeim: cukor: 5.16 (0 perc), 5,o9 (120 p)
insulin: 12.71 , 52.46
5 héttel később u.ez: 4,5 (0 p), 4,9 (120 p)
insulin 3,2, és 41,8 volt.
Ez láthatóan javult. A kérdésem az: ha ugyanígy folytatom a diétát-sportot mennyi idő alatt lenne ideális elérnem az optimális insulin-szintet? Illetve, hogy Ön hogyan értékeli ezeket az ér
tékeket? Számomra az is kérdés, hogy ez az életmód váltás (időre, 6 szor evés) egy életre szóló "program" lesz-e?
Válaszát előre is köszönöm! Üdvözlettel: N.
Kb. 6 hete inzulin rezisztenciát diagnosztizáltak nálam. Azóta szigorúan betartom az előírtakat és jelentős pozitív változáson mentem keresztül (energikusság, 6 kiló minusz, éhségérzetem megszűnt, pozitivizmus...). Az akkori értékeim: cukor: 5.16 (0 perc), 5,o9 (120 p)
insulin: 12.71 , 52.46
5 héttel később u.ez: 4,5 (0 p), 4,9 (120 p)
insulin 3,2, és 41,8 volt.
Ez láthatóan javult. A kérdésem az: ha ugyanígy folytatom a diétát-sportot mennyi idő alatt lenne ideális elérnem az optimális insulin-szintet? Illetve, hogy Ön hogyan értékeli ezeket az ér
tékeket? Számomra az is kérdés, hogy ez az életmód váltás (időre, 6 szor evés) egy életre szóló "program" lesz-e?
Válaszát előre is köszönöm! Üdvözlettel: N.
Tisztelt Kérdező!
Gratulálok, csak így tovább.
Az ideális inzulin szint eléréséhez az ideális testsúly elérése szükséges.
Jó egészséget kívánok: Prof. Dr. Balázs Csaba 2010. 07. 05. 07:52
Gratulálok, csak így tovább.
Az ideális inzulin szint eléréséhez az ideális testsúly elérése szükséges.
Jó egészséget kívánok: Prof. Dr. Balázs Csaba 2010. 07. 05. 07:52
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
Tisztelt Professzor Úr!
Nagyon kíváncsi lennék a véleményére!
Hamarosan kisbabát szeretnék, de fél éves vizsgálódás után a helyi endokrin szakorvos azt állapította meg, hogy valószínűleg Hasimoto thyreioditisem van. Sokat olvastam az írásaiból, és ha jól értelmeztem, akkor Ön azt vallja, hogy a biztonságos teherbeeséshez és gyermekvállaláshoz a TSH értékét le kell 2 alá vinni. Nos, nekem a szakorvos azt mondta, hogy nem kell, hogy ez az érték 2 alatt legyen, és az én kis 4,16-os egyébként normális értékemmel simán lehetek terhes. (csak akkor kell gyógyszeres kezelés esetemben, ha a TSH-m 5 fölé emelkedik.) Az antiTPO-m 600 fölött van, az FT4 1,38, azaz normális. A többi hormonom egyébként rendben van. A PM UH-on ezt írták: “A pm a normál érték felső határán van. A mirigyállomány inhomogén, számtalan kis 2-3 mm-es elmosódott határú echo szegény képlet okozza ezt az inhomogenitást...”
Az utóbbi néhány évben elég gyakoriak a következő tünetek:
Hízok…hízok…Időnként össze-vissza elkezd kalapálni, dübögni a szíven, magnézium-b6 vitamin tabletta szedése mellett is állandóan görcsölnek az izmaim, illetve lábizmom rángatózni szokott. Hullik a hajam, folyton fáradt vagyok, ideges, ingerült. 20-24 napra menstruálok, hol 3- hol 5 napig. A nőgyógyászom szerint minden rendben van.
Teljesen elkeserített az endokrin szakorvos. Tényleg nem kell semmit csinálni, és jöhet a gyerek??? 35 már elmúltam, Ön szerint merjek így gyermeket vállalni, nem kell semmilyen kezelés???
Nagyon szépen megköszönném, ha elmondaná a véleményét, bízom a szakértelmében!
Üdvözlettel: MSE
Nagyon kíváncsi lennék a véleményére!
Hamarosan kisbabát szeretnék, de fél éves vizsgálódás után a helyi endokrin szakorvos azt állapította meg, hogy valószínűleg Hasimoto thyreioditisem van. Sokat olvastam az írásaiból, és ha jól értelmeztem, akkor Ön azt vallja, hogy a biztonságos teherbeeséshez és gyermekvállaláshoz a TSH értékét le kell 2 alá vinni. Nos, nekem a szakorvos azt mondta, hogy nem kell, hogy ez az érték 2 alatt legyen, és az én kis 4,16-os egyébként normális értékemmel simán lehetek terhes. (csak akkor kell gyógyszeres kezelés esetemben, ha a TSH-m 5 fölé emelkedik.) Az antiTPO-m 600 fölött van, az FT4 1,38, azaz normális. A többi hormonom egyébként rendben van. A PM UH-on ezt írták: “A pm a normál érték felső határán van. A mirigyállomány inhomogén, számtalan kis 2-3 mm-es elmosódott határú echo szegény képlet okozza ezt az inhomogenitást...”
Az utóbbi néhány évben elég gyakoriak a következő tünetek:
Hízok…hízok…Időnként össze-vissza elkezd kalapálni, dübögni a szíven, magnézium-b6 vitamin tabletta szedése mellett is állandóan görcsölnek az izmaim, illetve lábizmom rángatózni szokott. Hullik a hajam, folyton fáradt vagyok, ideges, ingerült. 20-24 napra menstruálok, hol 3- hol 5 napig. A nőgyógyászom szerint minden rendben van.
Teljesen elkeserített az endokrin szakorvos. Tényleg nem kell semmit csinálni, és jöhet a gyerek??? 35 már elmúltam, Ön szerint merjek így gyermeket vállalni, nem kell semmilyen kezelés???
Nagyon szépen megköszönném, ha elmondaná a véleményét, bízom a szakértelmében!
Üdvözlettel: MSE
Tisztelt MSE!
Engedje meg, hogy ne ismételjem meg a korábban már erről a kérdésről leírtakat. Az Orvosképzés legutóbbi számában nekem jutotott az a megtiszteltetés, hogy a referált legkorszerőb közleményeket bevezetőben értékeljem és a kommentárokat bevezethessem.
Erre most itt kitérek:
"Közleményben Brabant professzor a TSH új normál tartományainak kérdését veti fel és tárgyalja, különös tekintettel a subklinikus hypo- és hyperthyreosisra, amelyet Kovács Gábor László tanár úr hozzáértő kommentárja és a megértést elősegítő ábrái követnek. Ebben a közleményben egyértelművé válik, hogy az egészség és a betegség között van egy un. „szürke” zóna, amelyet a „sub” szótaggal jelölnek. Itt a valós kérdés az, hogy ezek valóban klinikai entitások-e és igényelnek-e kezelést. Az itt leírtak jobb megértéséhez szeretném hangsúlyozni azt, hogy a TSH esetében az immun-reaktív TSH molekulák mennyiségét mérjük. Jóllehet a „ szuperszenzitív” TSH meghatározás rendkívül érzékeny módszer, azonban nem képes mérni a TSH biológiai aktivitását. Ezért is gyakran beszélünk külön immunreaktivitásról és külön biológiai aktivitásról. A TSH referencia tartománya körüli viták az utóbbi években különösen kiéleződtek. Ennek oka éppen az volt, hogy az immunreaktiv TSH értékét abszolutizálták, s nem vették figyelembe, hogy annak szintjét számos tényező befolyásolja. Ma már tudjuk, hogy a genetikai okok mellett számos, a TSH receptorral kapcsolatos tényező határozza meg a TSH un. normál szintjét. Ez az irodalomban „TSH war” -nak (TSH háborúnak) titulált vita egyre nagyobb hullámokat vetett, ezt egyaránt tükrözi a közlemény és a kommentár. A referencia tartomány számos genetikai és környezeti tényezőtől függ. Az ideálisnak tartott 0.4-2.5 mU/l közötti értékét többen elfogadták, mások ezt vitatják. A lényeg valóban ott van, hogy a TSH-nak az egyes egyénekben eltérő értéke („set point”-ja) van, amely azt is jelzi, hogy a határok (főként a felső határok) eléggé képlékenyek. Az úgynevezett szubklinikus hyper- illetve hypothyreosis a pajzsmirigy működésének legenyhébb zavara, amelyet a normálértékekhez képest emelkedett vagy csökkent TSH-szérum szint és ugyanakkor normális pajzsmirigyhormon-koncentráció jellemez. Ma már szubklinikus hyper- és hypothyreosis létét senki nem tagadja és általában azt is elfogadják, hogy az esetek egy részében valóban szükséges a kezelés "
Az gondolom, hogy a Belorvosi Archivumban az érdeklődő orvosk is megtalálják a kérdésre a választ.
Jó egészséget kívánok:
Prof. Dr. Balázs Csaba 2010. 06. 23. 07:58
Engedje meg, hogy ne ismételjem meg a korábban már erről a kérdésről leírtakat. Az Orvosképzés legutóbbi számában nekem jutotott az a megtiszteltetés, hogy a referált legkorszerőb közleményeket bevezetőben értékeljem és a kommentárokat bevezethessem.
Erre most itt kitérek:
"Közleményben Brabant professzor a TSH új normál tartományainak kérdését veti fel és tárgyalja, különös tekintettel a subklinikus hypo- és hyperthyreosisra, amelyet Kovács Gábor László tanár úr hozzáértő kommentárja és a megértést elősegítő ábrái követnek. Ebben a közleményben egyértelművé válik, hogy az egészség és a betegség között van egy un. „szürke” zóna, amelyet a „sub” szótaggal jelölnek. Itt a valós kérdés az, hogy ezek valóban klinikai entitások-e és igényelnek-e kezelést. Az itt leírtak jobb megértéséhez szeretném hangsúlyozni azt, hogy a TSH esetében az immun-reaktív TSH molekulák mennyiségét mérjük. Jóllehet a „ szuperszenzitív” TSH meghatározás rendkívül érzékeny módszer, azonban nem képes mérni a TSH biológiai aktivitását. Ezért is gyakran beszélünk külön immunreaktivitásról és külön biológiai aktivitásról. A TSH referencia tartománya körüli viták az utóbbi években különösen kiéleződtek. Ennek oka éppen az volt, hogy az immunreaktiv TSH értékét abszolutizálták, s nem vették figyelembe, hogy annak szintjét számos tényező befolyásolja. Ma már tudjuk, hogy a genetikai okok mellett számos, a TSH receptorral kapcsolatos tényező határozza meg a TSH un. normál szintjét. Ez az irodalomban „TSH war” -nak (TSH háborúnak) titulált vita egyre nagyobb hullámokat vetett, ezt egyaránt tükrözi a közlemény és a kommentár. A referencia tartomány számos genetikai és környezeti tényezőtől függ. Az ideálisnak tartott 0.4-2.5 mU/l közötti értékét többen elfogadták, mások ezt vitatják. A lényeg valóban ott van, hogy a TSH-nak az egyes egyénekben eltérő értéke („set point”-ja) van, amely azt is jelzi, hogy a határok (főként a felső határok) eléggé képlékenyek. Az úgynevezett szubklinikus hyper- illetve hypothyreosis a pajzsmirigy működésének legenyhébb zavara, amelyet a normálértékekhez képest emelkedett vagy csökkent TSH-szérum szint és ugyanakkor normális pajzsmirigyhormon-koncentráció jellemez. Ma már szubklinikus hyper- és hypothyreosis létét senki nem tagadja és általában azt is elfogadják, hogy az esetek egy részében valóban szükséges a kezelés "
Az gondolom, hogy a Belorvosi Archivumban az érdeklődő orvosk is megtalálják a kérdésre a választ.
Jó egészséget kívánok:
Prof. Dr. Balázs Csaba 2010. 06. 23. 07:58
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
Tisztelt Doktor Úr!
4 hónapja pajzsmirigy alulműködést állapított meg nálam a házi orvosom. Elküldött nyaki ultrahangra. 4 hónap múlva kaptam időpontot, így ez alatt az idő alatt felírta nekem Letrox 50 tablettát. Az értékeim javultak. A múlt héten voltam a nyaki ultrahangon. Az ambuláns lapon a következő információkat tüntették fel, amiről sajnos nem tudom, hogy mit jelent.
NYAKI UH VIZSGÁLAT: A pm. jobb lebenye kb. 50 x 70 x 20 mm-es, durva apró göbös szerkezetű, a felső pólusban dorsalisan keskeny echoszegény sávval övezett, isodens göb alsó szélénél 4mm-es folyadékos képlet van. Az isthmus bal oldalon szélesebb, benne 13 mm-es inhomogén, echoszegényebb göb látható.
A bal lebeny kb. 51 x 16 x 22 mm-es, a szerkezet itt is durva, apró göbösen átépült.
Az állcsúcs alatt 6 mm-es tömött nycs. van.
Jobb oldalon a mandibulaszöglet alatt 10 mm-es benignus kinézetű nycs. detectálható.
Az endokrin rendelésen elküldtek izotóp szakrendelésre, és állapotomról majd októberben kapok bővebb tájékoztatást, én viszont nagyon félek, hogy valamilyen súlyos betegségem lehet.
Másik kérdésem lenne, hogy amióta a Letroxot szedem, azóta kéthetente menstruálok. Lehet-e összefüggés a kettő között?
Válaszát előre is köszönöm!
Tisztelettel: Szilvia
Tisztelt Szilvia!
Sajnos a leírtakből sokra nem lehet következtetni
1. Egy képről történő leírás nyilvánvalóan nem azonos azzal ha azt látjuk is. Minden szem többet , esetleg másként lát.
2. A betegség természetéről okairól ezen adatok nem adnak információt.
3. Nem tudom, hogy az aululműködés milyen fokú, társul-e más betegséggel?
Mindezek alapján az lehetséges, hogy a menseszavara az alkalmazott kezeléssel összefügghet, de bizonyossággal ez nem mondható ki.
Ugyanis a menstruációs zavarok okai gyakran felderítetlenek maradnak. Ritkán gondolnak arra (néha a szakemberek sem), hogy a zavarok hátterében a pajzsmirigy rendellenessége állhat. Az okok felderítésével viszonylag könnyen gyógyíthatók az addig makacs tünetek.
Mikor beszélhetünk menstruációs zavarról:
• Ha az erős vérzés 24 óránál hosszabb
• Ha szabályos ugyan, de 7 napnál hosszabb
• Ha a periódusok rövidebbek 21 napnál
• Ha 3 hónapnál hosszabb ideig kimaradnak
• Ha ismételten és szokatlanul fájdalmasak és görcsös jellegűek
• Korai menstruáció (10. év előtt) gyakran a pajzsmirigy csökkent működésével társul. A korai pubertás esetén is gondolni kell pajzsmirigybetegségre.
• A pajzsmirigy túlműködése (hyperthyreosis) hátterében gyakran mutatható ki a vérzése 15 éves kor utáni fellépése
• A szabálytalan periódusokban, a vérzés elmaradása és a fokozott vérzés esetén feltétlen gondolni kell a pajzsmirigy autoimmun gyulladásos betegségeire és működési zavaraira
• Leggyakrabban a pajzsmirigy csökkent működése, az autoimmun thyreoiditis esetén fordul elő „nem magyarázható” vérzészavar. Ilyenkor gyakori a viszonylag csökkent étvágy melletti hívás, fáradékonyság, feledékenység, hajhullás, depresszió hajlam. Gyakran próbálkoznak növényi eredetű készítményekkel azzal a feltevéssel, hogy azok nem tartalmaznak hormont. Ez az esetek többségében tévedés, mert a növényekben a hatóanyag is hormon, fitoösztrogén. Ezek tartós alkalmazása (még viszonylag kis dózisban tartós szedés esetén) nem veszélytelen módszer.
Mi a teendő?
Részletes immuno-endokrin vizsgálat szükséges, a panaszok alapos kikérdezése (kísérő betegségek, gyógyszerek), majd fizikális vizsgálat, ezt követően immunológia és hormonális vizsgálat, sz.e. ultrahang és izotópos teszt.
A kezelés a betegség kiváltó okaitól függ, de az esetek többségében műtét nem szükséges és gyógyszeresen gyógyítható.
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
Tisztelt Professzor Úr!
A következő problémában szeretném hathatós segítségét kérni: 33 éves nő vagyok, kb. 8 évvel ezelőtt kezdődtek a problémáim. Elkezdtem szőrösödni (főként arcon, állon, hason), elkezdett hullani és nagyon erősen zsírosodni a hajam, folyamatos hőhullámok gyötörtek ( a mai napig is), folyamatos testsúlynövekedés indult meg, a nyakamon és a hajlataimban a bőr megbarnult, és vérzési rendellenességek jelentkeztek nálam. A vérzési rendellenesség abból áll, hogy elkezdek menstruálni és nem múlik el a vérzés. Volt olyan időszak, amikor 6 hónapig folyamatosan véreztem (hol erősebben, hol gyengébben) és semmilyen formában nem tudták a vérzést elállítani sem a nőgyógyászok, sem az endokrinológusok, sem a háziorvosom. Mostanra túl vagyok 6 abrasio-n. Természetesen felkerestem endokrin szakrendelést, ahol megállapították, hogy PCOS-em vés inzulin rezisztenciám van. Először Merckformint írt fel az orvos, majd mikor ezt nem találta elég jónak, akkor átváltott az Avandamet 2/1000-re, ebből napi 2*1 db-ot írt fel. Ezt 2005 óta szedem folyamatosan ( jelen pillanatban is). Amikor elkezdtem szedni ezt a gyógyszert, akkor a vérzési rendellenességem időlegesen megoldódott, egyéb panaszaim azonban nem szűntek, majd 2010 februárjától ismét kezdődtek a vérzési problémák. Márciusban újabb abrasio, majd a következő menstruáció 20 napig tartott, aztán tíz nap szünet, majd újabb vérzés, ami jelen pillanatban is tart immár megint 15 napja. Nem szeretnék újabb abrasio-ra menni, mert az már a 7. lenne, ami természetesen nem tenne jót a szervezetemnek. Már azzal is riogattak, hogy ezt nem lehet büntetlenül csinálni és előbb-utóbb az lesz a vége, hogy ki fognak pakolni.
Az endokrinológiai szakrendelésen legutóbb levett véreredmények alapján a hormonszintem most rendben van, nőgyógyászati vizsgálatnál azt mondták, hogy a problémám nem nőgyógyászati eredetű, a vérzés csak a betegségem következménye. Akihez eddig jártam endokrinológushoz, már nem dolgozik ott, más orvost nem ismerek, akihez bizalommal tudnék fordulni. Igazából senkitől nem kapok választ arra, hogy miként lehetne megszüntetni ezt a problémát, ami a mindennapi életvitelemben is jelentősen akadályoz.
Szeretném kérni, hogy amennyiben lehetséges, akkor válaszoljon nekem, mit tegyek, amivel megoldható lenne a gondom.
Mielőbbi válaszát előre is köszönöm.
Maradok tisztelettel
Emőke
A következő problémában szeretném hathatós segítségét kérni: 33 éves nő vagyok, kb. 8 évvel ezelőtt kezdődtek a problémáim. Elkezdtem szőrösödni (főként arcon, állon, hason), elkezdett hullani és nagyon erősen zsírosodni a hajam, folyamatos hőhullámok gyötörtek ( a mai napig is), folyamatos testsúlynövekedés indult meg, a nyakamon és a hajlataimban a bőr megbarnult, és vérzési rendellenességek jelentkeztek nálam. A vérzési rendellenesség abból áll, hogy elkezdek menstruálni és nem múlik el a vérzés. Volt olyan időszak, amikor 6 hónapig folyamatosan véreztem (hol erősebben, hol gyengébben) és semmilyen formában nem tudták a vérzést elállítani sem a nőgyógyászok, sem az endokrinológusok, sem a háziorvosom. Mostanra túl vagyok 6 abrasio-n. Természetesen felkerestem endokrin szakrendelést, ahol megállapították, hogy PCOS-em vés inzulin rezisztenciám van. Először Merckformint írt fel az orvos, majd mikor ezt nem találta elég jónak, akkor átváltott az Avandamet 2/1000-re, ebből napi 2*1 db-ot írt fel. Ezt 2005 óta szedem folyamatosan ( jelen pillanatban is). Amikor elkezdtem szedni ezt a gyógyszert, akkor a vérzési rendellenességem időlegesen megoldódott, egyéb panaszaim azonban nem szűntek, majd 2010 februárjától ismét kezdődtek a vérzési problémák. Márciusban újabb abrasio, majd a következő menstruáció 20 napig tartott, aztán tíz nap szünet, majd újabb vérzés, ami jelen pillanatban is tart immár megint 15 napja. Nem szeretnék újabb abrasio-ra menni, mert az már a 7. lenne, ami természetesen nem tenne jót a szervezetemnek. Már azzal is riogattak, hogy ezt nem lehet büntetlenül csinálni és előbb-utóbb az lesz a vége, hogy ki fognak pakolni.
Az endokrinológiai szakrendelésen legutóbb levett véreredmények alapján a hormonszintem most rendben van, nőgyógyászati vizsgálatnál azt mondták, hogy a problémám nem nőgyógyászati eredetű, a vérzés csak a betegségem következménye. Akihez eddig jártam endokrinológushoz, már nem dolgozik ott, más orvost nem ismerek, akihez bizalommal tudnék fordulni. Igazából senkitől nem kapok választ arra, hogy miként lehetne megszüntetni ezt a problémát, ami a mindennapi életvitelemben is jelentősen akadályoz.
Szeretném kérni, hogy amennyiben lehetséges, akkor válaszoljon nekem, mit tegyek, amivel megoldható lenne a gondom.
Mielőbbi válaszát előre is köszönöm.
Maradok tisztelettel
Emőke
Tisztelt Emőke!
Problémája valóban összetett és részletes analízist ígényel.
Az elejétől kezdem, mindenek előtt a szőrösödés, elhízás, majd vérzészavar volt a kezdett. Eddigiek alapján PCOS miatt kezelik. Nem világos, hogy hirzutizmusra gondoltak-e?.....
A betegséget idegen szóval hirzutizmusnak nevezzük. Ez jelenti azt a kóros állapotot, amikor nőkön fokozott szőrnövekedés jön létre a test azon részein, amelyeken ez a jelenség csak férfiakon szokott előfordulni (bajusz, szakáll, a hasa, mellkas)
Ezeket a testrészeket férfihormon-függő, un. „androgén-dependens” régióknak is hívjuk. Ettől a típusú fokozott szőrnövéstől el kell különíteni az un. „hipertrichózis” fogalmát, amely esetben a szőrösödés az egész testre közel egyenletesen kiterjed. Mindkét típusú elváltozás hormonális eredetű, de míg hirzutizmusban a nőkben élettani körülmények között kis mennyiségben is termelődő férfi (androgén) hormonok túlműködése figyelhető meg, a hipertrichózisban más hormonális szervek (pl. pajzsmirigy) kóros működése ludas a tünetek kialakulásáért. A fokozott szőrnövésnek sok oka van. Fontos hangsúlyozni, hogy a jelenséget nem szabad bagatellizálni, mert a látszólag „kisebb” kozmetikai probléma hátterében a hormonális szervek betegségei: gyulladásai, daganatai is állhatnak. A hirzutizmus oka a férfi nemi hormonok fokozott hatása a szőrtüszőkre. Ennek két fő oka lehet:
1. A férfi hormonok szintjének emelkedése a vérben
2. A hormonok iránti érzékenység fokozódása
A férfi hormonok nőkben a petefészekben és a mellékvesékben (ritkán más szervekben) képződnek. A hormonálisan kevésbé aktív férfihormont, a tesztoszteront, a vérben lévő fehérje, az SHBG („Sex Hormone Binding Globulin”) juttatja el a szervezet különböző részeibe. Az SHBG-ről lehasadó tesztoszteronból a bőrben különböző mennyiségben jelenlévő 5-alfa-reduktáz enzim egy rendkívül aktív férfihormont, a dihidro-tesztoszteront képezi, amely elsődlegesen bűnös a hirzutizmusért.
Milyen gyakori és hogyan állapíthatjuk meg a betegség fennállását?
Az USA-ban a fogamzáskorú nők 10%-át érinti. A genetikai okok fontosságát jelzi, hogy egyes családokban, bizonyos népcsoportokban (mediterrán régiókban élőknél) lényegesen gyakoribb. A betegség diagnosztizálásához a „Ferriman-Gallway” által leírt módszert használjuk. Ennek lényege az, hogy a test 9 különböző részén határozzuk meg a szőrnövekedés mértékét és azt számokban („score”) fejezzük ki . Az érték (index) kiszámolása endokrinológus feladata. Annyit azonban célszerű tudni, hogy a 8. érték alatt a hirzutizmus enyhe, a 44. érték felett súlyos mértékű.
Milyen betegségek állhatnak a hirzutizmus hátterében?
• PCOS (policisztás ovárium tünet együttes)
• Menstruációs hormonális zavarok
• Mellékvesék túlműködése és daganatai
• Kóros elhízás, fokozott inzulin szint
• Petefészek egyes daganatai
• Pajzsmirigy betegségei
• Egyes gyógyszerek (hidantoin készítmények, egyes hormonális fogamzásgátlók, stb)
Sajnos az esetek többségében nemcsak a hirzutizmus tünetei észlelhetők, hanem paradox módon a fokozott szőrnövés mellett egyes területeken (pl. hajas fejbőrön) a szőrzet ritkulása, kopaszodás is bekövetkezhet!
Az endokrinológus feladata a fenti tünetek megtalálása és kezelése.
Miből állnak a vizsgálatok?
• A személyes találkozás során a tünetek kialakulási idejének, a kórelőzménynek a tisztázása, a korábbi gyyógyszerek, családi adatok felvétele.
• A beteg vizsgálata, a Ferriman-Gallway index kiszámítása.
• Bizonyos hormonális vizsgálatok
• Képalkotó eljárások (CT, MRI szükség estén)
A gyógyulás több tényezőtől függ:
• A beteg korától
• Az alapbetegség természetétől
• A tünetek fennállásának idejétől (az előzetes epilálás rontja a gyógyulás esélyeit!)
Az alábbi típusú gyógyszereket alkalmazhatunk (a betegség természetétől függően):
• Csökkentik a férfihormonok termelődését és vérszintjét
• Növelik a női hormonok mennyiségét és vérben, ill. a bőrben a szintjét
• Gátolják az 5-alfa-reduktáz enzim működését a bőrben
• Befolyásolják a kisiklott pajzsmirigyműködést
Összegezve: a hirzutizmus ma már gyógyítható, de célszerű az okok megkeresése. Az egyes epilálási módszerek egyrészt elfedhetik a bajt, másrészt éppen ellenkező hatást érhetnek el!.
Jó egészséget kívánok:
Prof. Dr. Balázs Csaba 2010. 06. 16. 07:47
Problémája valóban összetett és részletes analízist ígényel.
Az elejétől kezdem, mindenek előtt a szőrösödés, elhízás, majd vérzészavar volt a kezdett. Eddigiek alapján PCOS miatt kezelik. Nem világos, hogy hirzutizmusra gondoltak-e?.....
A betegséget idegen szóval hirzutizmusnak nevezzük. Ez jelenti azt a kóros állapotot, amikor nőkön fokozott szőrnövekedés jön létre a test azon részein, amelyeken ez a jelenség csak férfiakon szokott előfordulni (bajusz, szakáll, a hasa, mellkas)
Ezeket a testrészeket férfihormon-függő, un. „androgén-dependens” régióknak is hívjuk. Ettől a típusú fokozott szőrnövéstől el kell különíteni az un. „hipertrichózis” fogalmát, amely esetben a szőrösödés az egész testre közel egyenletesen kiterjed. Mindkét típusú elváltozás hormonális eredetű, de míg hirzutizmusban a nőkben élettani körülmények között kis mennyiségben is termelődő férfi (androgén) hormonok túlműködése figyelhető meg, a hipertrichózisban más hormonális szervek (pl. pajzsmirigy) kóros működése ludas a tünetek kialakulásáért. A fokozott szőrnövésnek sok oka van. Fontos hangsúlyozni, hogy a jelenséget nem szabad bagatellizálni, mert a látszólag „kisebb” kozmetikai probléma hátterében a hormonális szervek betegségei: gyulladásai, daganatai is állhatnak. A hirzutizmus oka a férfi nemi hormonok fokozott hatása a szőrtüszőkre. Ennek két fő oka lehet:
1. A férfi hormonok szintjének emelkedése a vérben
2. A hormonok iránti érzékenység fokozódása
A férfi hormonok nőkben a petefészekben és a mellékvesékben (ritkán más szervekben) képződnek. A hormonálisan kevésbé aktív férfihormont, a tesztoszteront, a vérben lévő fehérje, az SHBG („Sex Hormone Binding Globulin”) juttatja el a szervezet különböző részeibe. Az SHBG-ről lehasadó tesztoszteronból a bőrben különböző mennyiségben jelenlévő 5-alfa-reduktáz enzim egy rendkívül aktív férfihormont, a dihidro-tesztoszteront képezi, amely elsődlegesen bűnös a hirzutizmusért.
Milyen gyakori és hogyan állapíthatjuk meg a betegség fennállását?
Az USA-ban a fogamzáskorú nők 10%-át érinti. A genetikai okok fontosságát jelzi, hogy egyes családokban, bizonyos népcsoportokban (mediterrán régiókban élőknél) lényegesen gyakoribb. A betegség diagnosztizálásához a „Ferriman-Gallway” által leírt módszert használjuk. Ennek lényege az, hogy a test 9 különböző részén határozzuk meg a szőrnövekedés mértékét és azt számokban („score”) fejezzük ki . Az érték (index) kiszámolása endokrinológus feladata. Annyit azonban célszerű tudni, hogy a 8. érték alatt a hirzutizmus enyhe, a 44. érték felett súlyos mértékű.
Milyen betegségek állhatnak a hirzutizmus hátterében?
• PCOS (policisztás ovárium tünet együttes)
• Menstruációs hormonális zavarok
• Mellékvesék túlműködése és daganatai
• Kóros elhízás, fokozott inzulin szint
• Petefészek egyes daganatai
• Pajzsmirigy betegségei
• Egyes gyógyszerek (hidantoin készítmények, egyes hormonális fogamzásgátlók, stb)
Sajnos az esetek többségében nemcsak a hirzutizmus tünetei észlelhetők, hanem paradox módon a fokozott szőrnövés mellett egyes területeken (pl. hajas fejbőrön) a szőrzet ritkulása, kopaszodás is bekövetkezhet!
Az endokrinológus feladata a fenti tünetek megtalálása és kezelése.
Miből állnak a vizsgálatok?
• A személyes találkozás során a tünetek kialakulási idejének, a kórelőzménynek a tisztázása, a korábbi gyyógyszerek, családi adatok felvétele.
• A beteg vizsgálata, a Ferriman-Gallway index kiszámítása.
• Bizonyos hormonális vizsgálatok
• Képalkotó eljárások (CT, MRI szükség estén)
A gyógyulás több tényezőtől függ:
• A beteg korától
• Az alapbetegség természetétől
• A tünetek fennállásának idejétől (az előzetes epilálás rontja a gyógyulás esélyeit!)
Az alábbi típusú gyógyszereket alkalmazhatunk (a betegség természetétől függően):
• Csökkentik a férfihormonok termelődését és vérszintjét
• Növelik a női hormonok mennyiségét és vérben, ill. a bőrben a szintjét
• Gátolják az 5-alfa-reduktáz enzim működését a bőrben
• Befolyásolják a kisiklott pajzsmirigyműködést
Összegezve: a hirzutizmus ma már gyógyítható, de célszerű az okok megkeresése. Az egyes epilálási módszerek egyrészt elfedhetik a bajt, másrészt éppen ellenkező hatást érhetnek el!.
Jó egészséget kívánok:
Prof. Dr. Balázs Csaba 2010. 06. 16. 07:47
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
Tisztelt Doktor Úr!
A férjemmel gyermeket szeretnénk (1. lenne), de mivel már 8 hónapja nem jön össze a baba, hormonvizsgálatra küldött a nőgyógyászom. A 3. napi pajzsmirigy-eredményeim a következők:
TSH supersensitiv: 1,101 mE/l Ref.tart: 0,4000-4,000
FT4: 16,70 pmol/l Ref. tart:10,30-24,45
FT3: 6,77 pmol/l Ref.tart: 2,76-6,45
A többi hormonértékem normális.
Lehet-e az emelkedett FT3-szint a sikertelenség oka? Ha igen, mi a teendő?
Köszönettel: Linda
A férjemmel gyermeket szeretnénk (1. lenne), de mivel már 8 hónapja nem jön össze a baba, hormonvizsgálatra küldött a nőgyógyászom. A 3. napi pajzsmirigy-eredményeim a következők:
TSH supersensitiv: 1,101 mE/l Ref.tart: 0,4000-4,000
FT4: 16,70 pmol/l Ref. tart:10,30-24,45
FT3: 6,77 pmol/l Ref.tart: 2,76-6,45
A többi hormonértékem normális.
Lehet-e az emelkedett FT3-szint a sikertelenség oka? Ha igen, mi a teendő?
Köszönettel: Linda
Tisztelt Linda!
Sajnos nem derül ki, hogy a pajzsmirigye milyen tapintatő, felépítésű, immunológiai vizsgálati eredményei milyenek, voltak-e más hormonvizsgálatok? Az FT3 szint a hibahatáron beül van.
A részleteket illetően utalok az általam ezen a honlapon már leírtakra.
Jó egészséget kívánok.
Prof. Dr. Balázs Csaba 2010. 06. 15. 07:45
Sajnos nem derül ki, hogy a pajzsmirigye milyen tapintatő, felépítésű, immunológiai vizsgálati eredményei milyenek, voltak-e más hormonvizsgálatok? Az FT3 szint a hibahatáron beül van.
A részleteket illetően utalok az általam ezen a honlapon már leírtakra.
Jó egészséget kívánok.
Prof. Dr. Balázs Csaba 2010. 06. 15. 07:45
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
Tisztelt Professzor Úr!
A következő a problémám:
19 éves koromig nem volt rendszeres (sőt inkább nem is volt) menstruációm, valamint eléggé pattanásos és szőrös is voltam. Ezért felkerestem egy nőgyógyászt, aki hormonvizsgálat után felírta a Diane 35 tablettát, hogy helyreállítsa a hormonháztartásomat. 5 évig szedtem a tablettát, a pattanásosodás elmúlt, viszont a szőrösödés a mai napig fenn áll. Ez alatt az idő alatt folyamatosan jártam a nőgyógyászhoz. Két alkalommal mutattak ki nálam HPV-t. Kb. 4 hónapja abbahagytam a gyógyszer szedését, azóta nem menstruálok. Mit tanácsol? Milyen szakorvoshoz kellene fordulnom? A hormon szintemet a fogamzásgátló szedése után hány hónappal érdemes nézetni?
Válaszát előre is köszönöm,
Tisztelettel Eda 24
A következő a problémám:
19 éves koromig nem volt rendszeres (sőt inkább nem is volt) menstruációm, valamint eléggé pattanásos és szőrös is voltam. Ezért felkerestem egy nőgyógyászt, aki hormonvizsgálat után felírta a Diane 35 tablettát, hogy helyreállítsa a hormonháztartásomat. 5 évig szedtem a tablettát, a pattanásosodás elmúlt, viszont a szőrösödés a mai napig fenn áll. Ez alatt az idő alatt folyamatosan jártam a nőgyógyászhoz. Két alkalommal mutattak ki nálam HPV-t. Kb. 4 hónapja abbahagytam a gyógyszer szedését, azóta nem menstruálok. Mit tanácsol? Milyen szakorvoshoz kellene fordulnom? A hormon szintemet a fogamzásgátló szedése után hány hónappal érdemes nézetni?
Válaszát előre is köszönöm,
Tisztelettel Eda 24
Tisztelt Eda!
A problémája összetett és nem derül ki, hogy mi okozta a tünetei és betegségét. Az Ön betegség valószínüleg hirzutizmus. Ez jelenti azt a kóros állapotot, amikor nőkön fokozott szőrnövekedés jön létre a test azon részein, amelyeken ez a jelenség csak férfiakon szokott előfordulni (bajusz, szakáll, a hasa, mellkas)
Ezeket a testrészeket férfihormon-függő, un. „androgén-dependens” régióknak is hívjuk. Ettől a típusú fokozott szőrnövéstől el kell különíteni az un. „hipertrichózis” fogalmát, amely esetben a szőrösödés az egész testre közel egyenletesen kiterjed. Mindkét típusú elváltozás hormonális eredetű, de míg hirzutizmusban a nőkben élettani körülmények között kis mennyiségben is termelődő férfi (androgén) hormonok túlműködése figyelhető meg, a hipertrichózisban más hormonális szervek (pl. pajzsmirigy) kóros működése ludas a tünetek kialakulásáért. A fokozott szőrnövésnek sok oka van. Fontos hangsúlyozni, hogy a jelenséget nem szabad bagatellizálni, mert a látszólag „kisebb” kozmetikai probléma hátterében a hormonális szervek betegségei: gyulladásai, daganatai is állhatnak. A hirzutizmus oka a férfi nemi hormonok fokozott hatása a szőrtüszőkre. Ennek két fő oka lehet:
1. A férfi hormonok szintjének emelkedése a vérben
2. A hormonok iránti érzékenység fokozódása
A férfi hormonok nőkben a petefészekben és a mellékvesékben (ritkán más szervekben) képződnek. A hormonálisan kevésbé aktív férfihormont, a tesztoszteront, a vérben lévő fehérje, az SHBG („Sex Hormone Binding Globulin”) juttatja el a szervezet különböző részeibe. Az SHBG-ről lehasadó tesztoszteronból a bőrben különböző mennyiségben jelenlévő 5-alfa-reduktáz enzim egy rendkívül aktív férfihormont, a dihidro-tesztoszteront képezi, amely elsődlegesen bűnös a hirzutizmusért.
Milyen gyakori és hogyan állapíthatjuk meg a betegség fennállását?
Az USA-ban a fogamzáskorú nők 10%-át érinti. A genetikai okok fontosságát jelzi, hogy egyes családokban, bizonyos népcsoportokban (mediterrán régiókban élőknél) lényegesen gyakoribb. A betegség diagnosztizálásához a „Ferriman-Gallway” által leírt módszert használjuk. Ennek lényege az, hogy a test 9 különböző részén határozzuk meg a szőrnövekedés mértékét és azt számokban („score”) fejezzük ki (ábra). Az érték (index) kiszámolása endokrinológus feladata. Annyit azonban célszerű tudni, hogy a 8. érték alatt a hirzutizmus enyhe, a 44. érték felett súlyos mértékű.
Milyen betegségek állhatnak a hirzutizmus hátterében?
• PCOS (policisztás ovárium tünet együttes)
• Menstruációs hormonális zavarok
• Mellékvesék túlműködése és daganatai
• Kóros elhízás, fokozott inzulin szint
• Petefészek egyes daganatai
• Pajzsmirigy betegségei
• Egyes gyógyszerek (hidantoin készítmények, egyes hormonális fogamzásgátlók, stb)
Sajnos az esetek többségében nemcsak a hirzutizmus tünetei észlelhetők, hanem paradox módon a fokozott szőrnövés mellett egyes területeken (pl. hajas fejbőrön) a szőrzet ritkulása, kopaszodás is bekövetkezhet!
Az endokrinológus feladata a fenti tünetek megtalálása és kezelése.
Miből állnak a vizsgálatok?
• A személyes találkozás során a tünetek kialakulási idejének, a kórelőzménynek a tisztázása, a korábbi gyyógyszerek, családi adatok felvétele.
• A beteg vizsgálata, a Ferriman-Gallway index kiszámítása.
• Bizonyos hormonális vizsgálatok
• Képalkotó eljárások (CT, MRI szükség estén)
A gyógyulás több tényezőtől függ:
• A beteg korától
• Az alapbetegség természetétől
• A tünetek fennállásának idejétől (az előzetes epilálás rontja a gyógyulás esélyeit!)
Az alábbi típusú gyógyszereket alkalmazhatunk (a betegség természetétől függően):
• Csökkentik a férfihormonok termelődését és vérszintjét
• Növelik a női hormonok mennyiségét és vérben, ill. a bőrben a szintjét
• Gátolják az 5-alfa-reduktáz enzim működését a bőrben
• Befolyásolják a kisiklott pajzsmirigyműködést
Összegezve: a hirzutizmus ma már gyógyítható, de célszerű az okok megkeresése. Az egyes epilálási módszerek egyrészt elfedhetik a bajt, másrészt éppen ellenkező hatást érhetnek el!.
(06-30-631-9309)
Jó egészséget kívánok:
Prof. Dr. Balázs Csaba 2010. 06. 10. 07:30
A problémája összetett és nem derül ki, hogy mi okozta a tünetei és betegségét. Az Ön betegség valószínüleg hirzutizmus. Ez jelenti azt a kóros állapotot, amikor nőkön fokozott szőrnövekedés jön létre a test azon részein, amelyeken ez a jelenség csak férfiakon szokott előfordulni (bajusz, szakáll, a hasa, mellkas)
Ezeket a testrészeket férfihormon-függő, un. „androgén-dependens” régióknak is hívjuk. Ettől a típusú fokozott szőrnövéstől el kell különíteni az un. „hipertrichózis” fogalmát, amely esetben a szőrösödés az egész testre közel egyenletesen kiterjed. Mindkét típusú elváltozás hormonális eredetű, de míg hirzutizmusban a nőkben élettani körülmények között kis mennyiségben is termelődő férfi (androgén) hormonok túlműködése figyelhető meg, a hipertrichózisban más hormonális szervek (pl. pajzsmirigy) kóros működése ludas a tünetek kialakulásáért. A fokozott szőrnövésnek sok oka van. Fontos hangsúlyozni, hogy a jelenséget nem szabad bagatellizálni, mert a látszólag „kisebb” kozmetikai probléma hátterében a hormonális szervek betegségei: gyulladásai, daganatai is állhatnak. A hirzutizmus oka a férfi nemi hormonok fokozott hatása a szőrtüszőkre. Ennek két fő oka lehet:
1. A férfi hormonok szintjének emelkedése a vérben
2. A hormonok iránti érzékenység fokozódása
A férfi hormonok nőkben a petefészekben és a mellékvesékben (ritkán más szervekben) képződnek. A hormonálisan kevésbé aktív férfihormont, a tesztoszteront, a vérben lévő fehérje, az SHBG („Sex Hormone Binding Globulin”) juttatja el a szervezet különböző részeibe. Az SHBG-ről lehasadó tesztoszteronból a bőrben különböző mennyiségben jelenlévő 5-alfa-reduktáz enzim egy rendkívül aktív férfihormont, a dihidro-tesztoszteront képezi, amely elsődlegesen bűnös a hirzutizmusért.
Milyen gyakori és hogyan állapíthatjuk meg a betegség fennállását?
Az USA-ban a fogamzáskorú nők 10%-át érinti. A genetikai okok fontosságát jelzi, hogy egyes családokban, bizonyos népcsoportokban (mediterrán régiókban élőknél) lényegesen gyakoribb. A betegség diagnosztizálásához a „Ferriman-Gallway” által leírt módszert használjuk. Ennek lényege az, hogy a test 9 különböző részén határozzuk meg a szőrnövekedés mértékét és azt számokban („score”) fejezzük ki (ábra). Az érték (index) kiszámolása endokrinológus feladata. Annyit azonban célszerű tudni, hogy a 8. érték alatt a hirzutizmus enyhe, a 44. érték felett súlyos mértékű.
Milyen betegségek állhatnak a hirzutizmus hátterében?
• PCOS (policisztás ovárium tünet együttes)
• Menstruációs hormonális zavarok
• Mellékvesék túlműködése és daganatai
• Kóros elhízás, fokozott inzulin szint
• Petefészek egyes daganatai
• Pajzsmirigy betegségei
• Egyes gyógyszerek (hidantoin készítmények, egyes hormonális fogamzásgátlók, stb)
Sajnos az esetek többségében nemcsak a hirzutizmus tünetei észlelhetők, hanem paradox módon a fokozott szőrnövés mellett egyes területeken (pl. hajas fejbőrön) a szőrzet ritkulása, kopaszodás is bekövetkezhet!
Az endokrinológus feladata a fenti tünetek megtalálása és kezelése.
Miből állnak a vizsgálatok?
• A személyes találkozás során a tünetek kialakulási idejének, a kórelőzménynek a tisztázása, a korábbi gyyógyszerek, családi adatok felvétele.
• A beteg vizsgálata, a Ferriman-Gallway index kiszámítása.
• Bizonyos hormonális vizsgálatok
• Képalkotó eljárások (CT, MRI szükség estén)
A gyógyulás több tényezőtől függ:
• A beteg korától
• Az alapbetegség természetétől
• A tünetek fennállásának idejétől (az előzetes epilálás rontja a gyógyulás esélyeit!)
Az alábbi típusú gyógyszereket alkalmazhatunk (a betegség természetétől függően):
• Csökkentik a férfihormonok termelődését és vérszintjét
• Növelik a női hormonok mennyiségét és vérben, ill. a bőrben a szintjét
• Gátolják az 5-alfa-reduktáz enzim működését a bőrben
• Befolyásolják a kisiklott pajzsmirigyműködést
Összegezve: a hirzutizmus ma már gyógyítható, de célszerű az okok megkeresése. Az egyes epilálási módszerek egyrészt elfedhetik a bajt, másrészt éppen ellenkező hatást érhetnek el!.
(06-30-631-9309)
Jó egészséget kívánok:
Prof. Dr. Balázs Csaba 2010. 06. 10. 07:30
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
Üdvözöllek Professzor Úr!
Egy betegem, az anti-TPO titer emelkedése szerint Hashimoto thyreoiditisben szenved. A szenvedést főleg az izombántalom okozza. Nem sok anyagot találtam erről, ezért kérem a segítségedet.
A kérdéseim: Mi az pathomechanismusa a thyreogen myopathianak?
A substitutio önmagában szünteti-e a panaszokat és várhatóan mennyi időt kell várnia a betegnek.
Ha elektromosan tudzs válaszolni, annak is örülök. Ha telefonon elérhetnélek, az még jobb lenne. Köszönettel: Demetrovics Szilárd
Egy betegem, az anti-TPO titer emelkedése szerint Hashimoto thyreoiditisben szenved. A szenvedést főleg az izombántalom okozza. Nem sok anyagot találtam erről, ezért kérem a segítségedet.
A kérdéseim: Mi az pathomechanismusa a thyreogen myopathianak?
A substitutio önmagában szünteti-e a panaszokat és várhatóan mennyi időt kell várnia a betegnek.
Ha elektromosan tudzs válaszolni, annak is örülök. Ha telefonon elérhetnélek, az még jobb lenne. Köszönettel: Demetrovics Szilárd
Kedves Szilárd!
A témáról sok előadást tartottam és írtam is. Itt csak a tőmondatokat írhatok le:
1. A myopathia lehet autoimmun eredetű, myositisese jellegű, amely a thyreoiditishez társul (utalok itt az autoimmun kórképek társulásaira vonatkozó tanulmányra, amely az elmúlt hónapban az Orvosi Hetilapban is megjelent
2. A T4-T3 receptor szintű szabályozásnak is meghatározó szerpe van. Ez lényeges, mert pl. hypothyreosisban pitvari diastoés dysfunkció van
3. A hatásmechanizmus neuro-muscularis jellegű, ez okozhat görcsöket, de depressziószerű állapotokat, myastheniát , ocularis myastheniár(még 1983-ban amikor együtt dolgoztunk , akkor publikáltuk elsőként ezt hazánkab). A legsúlyosabb formák közül a Hashimoto encephalopathiát emelem ki, amelyre ritkán gondolnak.
3. A kezeléssel az esetek jelentős részében eredményt lehet elérni, de figyelni kell a társuló betegségekre is.
ÖSSZEFOGLALÓ REFERÁTUMOK
2009 ■ 150. 1589 évfolyam, 34. szám ■ 1589–1597.
ÖSSZEFOGLALÓ REFERÁTUMOK
DOI: 10.1556/OH.2009.28706
Autoimmun endokrin kórképek
társulásai
BALÁZS CSABA DR.1 ■ FEHÉR JÁNOS DR.2
1Budai Irgalmasrendi Kórház, Belgyógyászati Osztály, Budapest
2Semmelweis Egyetem, Általános Orvostudományi Kar, II. Belgyógyászati Klinika, Budapest
Napjainkban egyre több adat van a neuroendokrin és az immunrendszer közötti kapcsolatra. A molekuláris genetikai kutatások
eredményei bizonyították, hogy a neurotranszmitterek, a hormonok és a citokinek az alapjai ennek a közös nyelvnek. Bebizonyosodott,
hogy az immunrendszer képes neurotranszmitterek, hormonok, az endokrin rendszer pedig citokinek termelésére. Ez az
integratív (holisztikus) szemlélet teszi lehetővé a pszicho-neuro-endokrin-immun rendszer élettani és kóros működésének megismerését.
Az autoimmun kórképek társulásai és az autoimmun poliendokrin szindrómák heterogén betegségcsoportot képeznek,
amelyeknek lényege a saját antigénnel szemben csökkent vagy megszűnt tolerancia. A molekuláris genetikai kutatások a
szervspecifi kusnak nevezett kórképek társulásainak mechanizmusát tárták fel. Az 1-es típusú autoimmun poliendokrin szindróma
jellemzője, hogy legalább kettő jelen van a három kardinális betegségből: Addison-kór, autoimmun hypoparathyreosis és mucocutan
candidiasis. Ennek a ritka, autoszomális szindrómának az oka az autoimmun regulátor gén (AIRE) mutációja. A 2-es típusú autoimmun
poliendokrin szindrómában az Addison-kór, az autoimmun pajzsmirigybetegségek egyike és/vagy 1-es típusú diabetes
mellitus társul egymással. A 3-as típusú poliendokrin szindrómát az autoimmun pajzsmirigybetegség, az 1-es típusú diabetes mellitus
jellemzi. Az 1-es típusú poliendokrin szindrómától eltérően a 2-es és a 3-as típusúakat egyes HLA-antigének társulásai jellemzik.
Az egyes betegségekre hajlamosító genetikai faktorok megismerése lehetővé teszi, hogy jobban megértsük a közös autoimmun
mechanizmust, és lehetőséget nyújt a korai kezeléshez és megelőzéshez egyaránt.
Kulcsszavak: immunoendokrin betegségek, autoimmun kórképek és társulásaik, immunoendokrin szabályozás, integratív medicina,
poliendokrin autoimmun kórképek
Associations of autoimmune disorders in endocrine diseases
Increasing data are known for dialogue between neuroendocrine and immune systems recently. Results of molecular genetic studies
provided evidences for common languages of these systems by various signals including neurotransmitters, hormones, cytokines.
It is proved the immune system is able to produce neurotransmitters and hormones and endocrine organs can even result in cytokines.
This new integrative approach allows to investigate the physiologic events and diseases as interactions between the psychoneuro-
endocrine-immune systems. The autoimmune polyendocrine syndromes constitute a heterogeneous group of disorders characterized
by loss of immune tolerance to self-antigens. In spite of distinct clinical pictures, molecular genetic studies revealed a
common molecular mechanism in the associations of organ-specifi c diseases. Autoimmune polyendocrine syndrome-1 is characterized
by associations at least two out of three cardinal signs: Addison’s disease, autoimmune hypoparathyroidism and mucocutaneous
candidiasis. This is a rare autosomal recessive syndrome induced by mutations in autoimmune regulator gene. Autoimmune polyendocrine
syndrome-2 occurs more frequently and defi ned as the coexistence of Addison’s disease, autoimmune thyroid disease
and/or type-1 diabetes mellitus. Autoimmune polyendocrine syndrome-3 is characterized by association of autoimmune thyroid
disease and type-1 diabetes mellitus. The HLA and other genes proved to be important in associations of the syndrome-2 and 3 in
contrast to autoimmune polyendocrine syndrome–1. Identifi cation of predisposing genetic helps to understand the common mechanisms
and provide possibility for early therapy and prevention as well.
Keywords: Immunoendocrine diseases, associations of autoimmune diseases, immunoendocrine regulation, integrative medicine,
polyendocrine autoimmune syndrome
(Beérkezett: 2009. június 29.; elfogadva: 2009. július 6.)
Rövidítések
ACTH = adrenokortikotrop hormon; AIRE = auto-immune regulator
gene; APECED = autoimmune poly-endocrinopathy, candidiasis, ectodermic
dystrophy; APS = autoimmun poliendokrin szindróma; AT =
autoimmun thyreoiditis; CTLA-4 = citotoxikus T-lymphocyta-antigén-
4; DC = dendritikus sejtek; EMG = elektromiogram; IDDM =
1-es típusú diabetes mellitus; LATS = long acting thyroid stimulator;
MHC = (major histocompatibility complex) hisztokompatibilitási
komplex; OS = „obese strain” csirke; SLE = szisztémás lupus erythematosus;
TAD = thyroid associated disease; TNF = tumornekrózis-faktor;
TPO = pajzsmirigy-eredetű peroxidáz enzim; TRAIL = TNF-related
apoptosis-inducing ligands; TSH = pajzsmirigy-stimuláló hormon
2009 ■ 150. évfolyam, 34. szám 1590 ORVOSI HETILAP
ÖSSZEFOGLALÓ REFERÁTUMOK
Az elmúlt ötven év legjelentősebb orvostudományi eredményei
közé sorolható az autoimmunitás felfedezése.
Klinikai megfi gyelések és kísérletek bizonyították, hogy
a korábban ismeretlen eredetűnek („idiopathiásnak”)
gondolt betegségek egész sora az immunrendszer kóros
működésére vezethető vissza. 1956-ban Roitt és mtsai
bizonyították először, hogy a Hashimoto-thyreoiditises
betegek savójában a pajzsmiriggyel reagáló antitestek
mutathatók ki [1]. Később nyulakban a pajzsmirigykivonat
adásával sikerült a Hashimoto-thyreoiditisnek
megfelelő kórképet kiváltani. Fordulatot jelentett a
Basedow–Graves-kór kutatásában egy immunglobulin,
a LATS (long acting thyroid stimulator) felfedezése,
amelyről később kiderült, hogy TSH-receptor elleni
antitest, és felelős a pajzsmirigy túlműködéséért [2, 3, 4,
5, 6]. 1957-ben Witebsky és Rose fogalmazták meg az
autoimmun betegségek kritériumait [5].
Az immunszabályozás, az immungenetika jobb megismerése
elősegítette, hogy közelebb kerüljünk az autoimmun
betegségek patomechanizmusának megértéséhez.
Az immunrendszert egymással sokrétű kapcsolatban
lévő sejtek bonyolult hálózata alkotja. Az antigének felismerését
a monocyták, makrofágok, dendritikus sejtek
(DC) végzik. Ez a felismerés komplex folyamat, amelyben
a sejtek által felvett anyagok lebontására, a hasított
anyagok epitópjainak analízisére, a róluk kapott információk
átadására kerül sor. Az antigének felismerésében
és átadásában (prezentációjában) lényeges funkciót töltenek
be az úgynevezett fő hisztokompatibilitási komplex
(MHC – major histocompatibility complex) molekulái.
A felismert információt a thymus- és bursadependens
sejteknek (T- és B-lymphocytáknak) adják át. Az előbbiek
is két alcsoportra bonthatók, a Th1 (T helper-1)
sejtek a celluláris immunreakciókért felelősek, a Th2
(T helper-2) sejtek a humorális immunológiai folyamatokat
irányítják. A T-sejtek aktiváló anyagok (mitogének)
és antigének jelenlétében osztódnak, úgynevezett blasztos
átalakuláson mennek át. Ennek a folyamatnak a során
biológiailag aktív anyagokat termelnek, amelyek egy része
citotoxikus lehet. A B-lymphocyták hatásukat antitestek
révén fejtik ki, amelyek mind felépítésükben, mind
funkciójukban eltérőek. Az antitestek egy része a saját
egyedi immunglobulinokhoz (idiotípus) kötődik és létrehozza
az úgynevezett idiotípus-antiidiotípus hálózatot,
amelynek fontos szerepe van az immunrendszer
alapvető feladatának, az individuális integritás megőrzésében.
Az antitestek másik része lehet citotoxikus, illetve
olyan, amely a sejtek működését fokozza vagy gátolja
[6, 7, 8, 9, 10, 11]. A kóros immunreguláció miatt az
immunrendszer sejtjei idegennek ismerik fel saját sejtjeiket,
illetve az antigenitásban eltérő részeit (epitópjait).
Attól függően, hogy az epitópok milyen mértékben közösek
az egyes szervekben, alakulhatnak ki szisztémás
vagy egyes szervekre lokalizálódó szervspecifi kus autoimmun
betegségek [11, 12, 13]. A molekuláris biológiai
kutatások legújabb eredményei arra is rávilágítottak,
hogy ezek a közös epitópok különböző szervekben eltérő
mértékben vannak jelen. Ezzel magyarázható az a
klinikai tapasztalat, hogy a szisztémás lupus erythematosus
(SLE) gyakran társul más, korábban szervspecifi kusnak
tartott kórképpel. Az autoimmun folyamatok kialakulásában
meghatározóak a szabályozó T-sejtek (Treg)
szerepe [12, 14, 15, 16]. A perifériás CD4+ sejtek
5–10%-áról tudjuk, hogy a felületükön Foxp3+, CTLA-4
(cytostatic T lymphocyte antigen-4) és DITR
(glucocorticoid-induced tumor necrosis factor receptor
family related receptor) molekulát is expresszálnak. Egyre
több tanulmány bizonyította, hogy a CD4+, CD25+,
Treg sejtek kóros működése az autoimmun betegségek
egész sorának kialakulásában játszik szerepet (SLE,
autoimmun thyreoiditis, 1-es típusú diabetes mellitus,
autoimmun bélbetegségek) [14, 15, 17]. Az is tudott,
hogy a CD4+, CD25+, Treg sejtek Foxp3+ (Treg) döntő
fontosságúak a szervezet immunológiai toleranciájá nak
fenntartásában és az autoimmun betegségek megelőzésében
[12, 14, 18, 19]. A genetikai kutatásoknak köszönhetően
kiderült, hogy az autoimmun betegségek
öröklődésében több gén is szerepet játszhat. Ezek közül
először az MHC gének szerepére derült fény, a legújabb
kutatások más-más kromoszómán található gének
– HLA II (6p), CTLA-4 (2q), Foxp3 (10p) auto immun
regulátor gén (AIRE) (21p) – jelentőségét is bizonyították
[20, 21, 22, 23]. Az epidemiológiai tanulmányok,
az ikreken tett megfi gyelések azonban egyaránt
azt jelzik, hogy a genetikus tényezőkön kívül mind
epigenetikus, mind környezeti tényezők is meghatározóak
az immunreguláció károsodásában és az autoimmun
betegségek létrejöttében. Ezeknek a faktoroknak a
részletes elemzése azonban meghaladná ennek a témakörnek
a kereteit, ezért az ezzel kapcsolatos irodalmi
adatokra hivatkozunk [16, 24, 25, 26]. Az elmúlt évtized
nagy jelentőségű biológiai felismerése volt, hogy a
pszicho-neuro-endokrin és az immunrendszer nemcsak
kölcsönhatásban áll egymással, hanem közös biokémiai
jeleket is használ. Ennek a közös „nyelvnek” a megfejtése
a molekuláris biológia és genetika legújabb eredményeinek
segítségével vált lehetségessé. Ma még nem
ismerjük ennek a sokrétű kölcsönhatásnak minden részletét,
azonban jelen ismereteink már elégségesek annak
kimondására, hogy nem egymástól elkülönült, hanem
egy integrált pszicho-neuro-endokrin-immun rendszer
felelős a szervezet homeosztázisának megőrzéséért
[27, 28, 29]. Az immunrendszer kölcsönhatásaiért az
általuk termelt anyagokat, limfokineket tették felelőssé.
Az utóbbi években kiderült azonban, hogy limfokineket
nemcsak az immunrendszer, hanem a neuroendokrin
rendszer sejtjei is termelnek, ezért ma már ezeket az információt
átadó anyagokat citokineknek nevezik. A citokinek
olyan polipeptid típusú molekulák, amelyek sejtfelszíni
receptorokhoz specifi kusan kötődnek és azok
működését megváltoztatják. A hormonokkal ellentétben
a citokinek hatásukat döntően parakrin vagy autokrin
módon fejtik ki. Meg kell azonban említeni, hogy néha
átfedés van a hormonok és a citokinek hatásaiban. Ez azt
ORVOSI VOSI HETILAP 1591 2009 ■ 150. évfolyam, 34. szám
ÖSSZEFOGLALÓ REFERÁTUMOK
1. ábra Az immunrendeszer központi idegrendszri szabályozásának
fontosabb helyei
Korai citokin
„release”
Szenzoros
Vizuális
Auditórikus
Ízérző
Szagló
Motoros
Memória B-sejtek
aktiválása
Cholinerg antiinflammatórikus
szabályozás
Klonális expanzió
DC-érés
T-sejt-érés
Késői citokin
„release”
2. ábra Autoimmun thyreoiditis patomechanizmusának vázlata
környezeti tényezők
(jód, fertőzések, terhesség,
citokin kezelés)
Autoreaktív T-sejtek (Th és Tc)
és autoantitesteket termelő B-lymphocyták
felhalmozódása a pajzsmirigyben,
szövetpusztulás
Immuntoletancia megszűnése
Genetikai hajlam
Apoptózis
HYPOTHYREOSIS
jelenti, hogy a citokinek a perifériás keringésben kimutathatók
és hormonként viselkedhetnek (például az
interleukin-6 a legintenzívebben stimulálja a hypothalamus-
hypophysis tengelyt), másrészt ismertek olyan
hormonok (például prolaktin, ACTH, TSH), amelyek
citokinként szerepelhetnek a szövetekben. A holisztikus
medicina szemléletének alapja, hogy a szervezet fi ziológiás
és patológiás szabályozómechanizmusait egységes
egészként tanulmányozza. Az emberi szervezet regulációját
összefoglaló integratív nyelv kódjainak megfejtése
új irányt nyitott a medicinában. A mindennapi gyakorlatban
a korábban autonómnak vélt rendszerek közötti
interakciókra számos példát említhetünk. A hormonok
(szteroidok, prolaktin, pajzsmirigy hormonjai) befolyásolják
az immunrendszer fi ziológiás és kóros működését,
a citokinek elleni monoklonális antitestek pedig a
napi gyakorlatban már alkalmasak az autoimmun patomechanizmusú
endokrin kórképek gyógyítására [21].
A legújabb eredmények azt mutatják, hogy az agy egyes
területei eltérő módon koordinálják az immunsejtek
érését, működését, és az ennek alapján megalkotott „humunculus”
modell jelzi, hogy mely agyi területek irányítják
az immunrendszer érését, aktiválódását [24, 27, 28]
(1. ábra).
Az autoimmun szervspecifi kus
endokrin betegségek társulásainak elméleti
és klinikai alapjai
A Hashimoto-thyreoiditis olyan idült gyulladás, amelyben
az autoimmun (humorális és celluláris) destruktív
folyamat a thyreoidea acinussejtjeit károsítja és hypothyreosis
kialakulását eredményezheti. A betegség a szervspecifi
kus autoimmun endokrinopathiák típusos formája,
amelyben az autoantitestek jelenlétét először bizonyították.
A betegség patomechanizmusának megértése azért
lényeges, mert alapul szolgál más autoimmun eredetű
endokrinopathia kialakulásának megértéséhez. Az AT
nemcsak kísérletesen váltható ki, hanem spontán is előfordul.
Ez a modell segített megismerni azokat az immunológiai
és immungenetikai tényezőket, amelyek a
betegség kialakulásában jelentősek. Sikerült a Cornell
csirketörzsből egy olyan törzset kitenyészteni, amelyben
8–10 hetes korban a Hashimoto-thyreoiditishez hasonló
megbetegedés jelentkezik és a pajzsmirigy elleni
antitestek titere is emelkedik, az állatok pedig hypothyreosisossá
válnak („obese strain”= OS csirke). Ezekben
az állatokban a neonatalis bursectomia, az androgén
hormon adása megakadályozta, a thymectomia pedig
elősegítette a thyreoiditises tünetek korai és súlyosabb
kifejlődését. Kiderült az is, hogy a betegség létrejöttét
genetikai faktorok is befolyásolják. A B locus, amely csirkékben
kódolja a szöveti antigéneket, meghatározó a betegség
kialakulásában, ugyanis a B1B1 és B1B4 genotípusú
állatokban 6–10 hetes korban feltűnő a pajzsmirigy
lymphocytás infi ltrációja és ezzel egyidejűleg a Tg elleni
antitesttiter emelkedése. A B4B4 genotípusú állatok
viszont ritkábban betegednek meg. A humán AT-ről bizonyították,
hogy a thyreocyták károsodása komplex,
többlépcsős folyamat, amelyben az immunológiai, immungenetikai
faktorok mellett az epigenetikai és a környezeti
tényezők is szerepet játszanak [6, 7] (2. ábra).
A Tg-n kívül több pajzsmirigyantigénről tudjuk, hogy
fontosak az autoimmun patomechanizmusban. A pajzsmirigy-
eredetű peroxidáz enzim (TPO), a nátrium-jód
szimporter (NIS) és a dejodináz elleni antitestek is szerepet
játszanak a gyulladásos folyamatokban. Az autoantitestek
közül a Tg elleni antitestekről tudjuk, hogy
antitestdependens citotoxicitásuk révén károsítják a
pajzsmirigysejteket, a TPO elleni antitestek pedig komplementet
kötnek és direkt toxikusak, másrészt egy részük
képes a TPO enzim gátlására is. Egyre több kísérleti adat
támasztja alá az autoimmun folyamatok által kiváltott
2009 ■ 150. évfolyam, 34. szám 1592 ORVOSI HETILAP
ÖSSZEFOGLALÓ REFERÁTUMOK
apoptózis (Fas-Fas ligand), illetve a TNF citokin családba
tartozó biológiai mediátorok és azokat megkötő
anyagok (ligandok) (TRAIL = TNF-related apoptosisinducing
ligands) szerepét [17, 29, 30, 31]. Az AT-ben
a genetikai tényezők fontosságát húzták alá azok az irodalmi
adatok, amelyek a betegség familiáris halmozódását
bizonyították [19]. A HLA antigének vizsgálata
megerősítette, hogy az AT-k genetikailag is eltérő csoportokat
alkotnak. A Hashimoto-thyreoiditisben a HLA
DR3, a post partum thyreoiditisben (PPT-ben), illetve
atrophiás thyreoiditisben a HLA DR5 frekvenciájának
emelkedését találták. Bizonyították, hogy a DR3, DQ8
allélek fogékonyak, a DR2, DR4 és DQ6 allélek pedig
rezisztensek a betegséggel szemben. A citotoxikus
T-lymphocyta-antigén-4-ről (CTLA-4-ről) tudjuk, hogy
lényeges az immuntolerancia kialakulásában, ugyanis
a CTLA-4 molekula gátolja a T-sejtek proliferációját.
A CTLA-4 gén egyes alléljei (G49) fokozott hajlamot
jeleznek az autoimmun betegségre, azonban azt a kérdést,
hogy az autoimmun betegségek közül miért AT
jön létre, még nem tudjuk megválaszolni, ezért az
autoimmunitásért felelős „közös gének” mellett thyreoideaspecifi
kus géneket keresnek, amelyek közül leginkább
a Tg-re specifi kusak látszanak lényegesnek.
Az AT-re fogékony gént a Tg gén helyének (8. kromoszóma)
közelében sikerült megtalálni (8q24), és az is kiderült,
hogy az egyes Tg-pontmutációk (SNP-k) eltérő
mértékben növelhetik a betegség iránti fogékonyságot.
A genetikai háttér mellett egyre több érv szól az úgynevezett
epigenetikai tényezők mellett, amelyek azt bizonyítják,
hogy a DNS-szekvenciákban nem kódolt örökletes
mechanizmusok is felelősek azért, hogy egy adott
betegben melyik autoimmun betegség alakul ki [10, 16,
21, 23, 24]. Ikreken tett legújabb megfi gyelések alapján
igazoltnak fogadhatjuk el, hogy az AT létrejöttében a
környezeti faktoroknak is meghatározó jelentőségük
van, ugyanis egypetéjű, monozigóta ikrekben a genetikai
hajlamot csak 46–89%-ra kalkulálták [19, 20]. A környezeti
tényezők közül meghatározó a jód szerepe, mivel a
WHO jódhiány elleni programja is bizonyította, hogy a
jódozással nemcsak a veleszületett jódhiányos állapot
szűnt meg, de növekedett az AT-ben megbetegedettek
száma is. A fokozott jódbevitel thyreoiditist kiváltó hatása
részben az autoantigének (például Tg) antigenitásának
megváltoztatásával, másrészt az autoantigének
fokozott expressziójával és antigén átadásával áll összefüggésben.
A vírusos és a bakteriális fertőzésekről feltételezik,
hogy képesek a betegséget kiváltani, azonban ezt
eddig nem sikerült bizonyítani [17, 20]. Mind elméleti,
mind klinikai szempontból jelentősek azok a megfi gyelések,
amelyek az egyes autoimmun patogenezisű betegségek
társulását bizonyítják. A kérdés fontosságát az adja,
hogy napjainkig úgy gondoltuk, hogy az autoimmun betegség
kialakulásában csak az immunregulációért felelős
gének (immune response genes) kóros működése felelős.
Az autoimun poliendokrin szindróma-1 (APS-I) kórkép
tanulmányozása során derült fény arra, hogy az úgynevezett
autoimmun regulátor gén (AIRE) létezik, és ennek
mutációja, illetve alléljei felelősek a betegségek sajátos
társulásaiért. Ez a felfedezés elindította a genomikai kutatások
azon irányát, amely az egyes endocrinopathiák
létrejöttében is keresi az esetleges mutációkat. Az a korábbi
vélekedés pedig, hogy az autoimmun betegségek
csak egy-egy szervre korlátozódnak, túlhaladottá vált.
Gyakran a szisztémás autoimmun betegségek és a szervspecifi
kus formák sajátos társulása jön létre, amely a betegségek
változatosságát, sokszínűségét okozza. E betegségcsoport
kutatásának az ad különös gyakorlati
jelentőséget, hogy felhívja a gyakorló orvos fi gyelmét az
egyes kórképek gyakran eltérő asszociációjára és ezzel
megkönnyíti a diagnózishoz, illetve a kezeléshez vezető,
gyakran rögös utat. Az autoimmun kórképek társulásainak
jellemző példája az, amikor az AT-t autoimmun
gastritis, anaemia perniciosa, 1-es típusú diabetes mellitus
(IDDM), Addison-kór, illetve hypadrenia egyaránt kíséri
vagy követheti [17, 30, 31, 32].
Autoimmun poliendokrin szindróma
klinikai formái
Az autoimmun poliendokrin szindróma (APS) több
autoimmun patogenezisű endokrin betegség társulását
jelenti. Ennek megfelelően az 1. táblázatban részletezett
beosztást fogadták el.
Az első APS-t minden valószínűséggel még Addison
írta le 1855-ben, bár még nem tudta, hogy a betegségek
egy sajátos csoportját találta meg. Később az egyes entitások
leírása után, 1980-ban Neufeld és Blizzard javasolták
a jelenlegi felosztást [32, 33, 34]. Ezeket a betegségeket
korábban „idiopathiásnak” tartották, s csak az
autoimmunitás megismerése után történhetett meg a jelenlegi
klasszifi káció. A betegség természetének jobb
megismerésében alapvető volt Witebsky és Rose, majd
Rose és Bona kritériumainak kidolgozása, illetve alkalma-
1. táblázat Az APS felosztása
– APS-I Candidiasis, hypoparathyreosis, Addison-kór
– APS-II Addison-kór + autoimmun pajzsmirigybetegség
és/vagy I. típusú diabetes mellitus
– APS-III Pajzsmirigy autoimmun betegség + a fentebb említett
kórképek egyike
2. táblázat Az autoimmun betegség bizonyítékai
– Direkt bizonyíték(ok): a betegség passzív átvitele vagy
az autoantitestekkel, vagy autoreaktív T-sejtekkel
– Indirekt bizonyíték: a betegség reprodukálása experimentális
körülmények között
– Másodlagos bizonyíték(ok): lymphocytás infi ltráció a
célszervben, társulás más autoimmun betegséggel,
korreláció a HLA antigénekkel, az immunreguláció
kedvező terápiás hatása
ORVOSI VOSI HETILAP 1593 2009 ■ 150. évfolyam, 34. szám
ÖSSZEFOGLALÓ REFERÁTUMOK
zása az autoimmun eredetű endokrin kórképekre [5, 6,
7, 35, 36, 37, 38, 39] (2. táblázat).
Az autoimmun háttér megismerése nemcsak a betegségek
kialakulásáról, hanem a társulások okairól is új információkat
nyújtott. Az egyes betegségekben a közös
epitópok elleni sejtes és humorális mechanizmus felelős
azért, hogy bizonyos kórképek együtt gyakrabban fordulnak
elő.
APS-1
Defi níció: a 3. táblázatban felsorolt három megbetegedésből
legalább kettő társulását jelenti.
A betegségnek korábban más elnevezései is ismertek
voltak. Ezek közül a leggyakrabban használt az
APECED (autoimmune poly-endocrinopathy, candidiasis,
ectodermic dystrophy), illetve Whitaker-szindróma
volt. A betegség gyermekkorban kezdődik, a legelső jel
a krónikus candidiasis, amelyet időben a hypoparathyreosis,
majd az Addison-kór tünetei követik [32, 34, 39,
40]. A fő vagy „major” tünetek mellett a 20. életév után
a „minor” tünetek jelentkeznek (vitiligo, alopecia areata,
coeliakia, autoimmun hepatitis, hypogonadismus, malabsorptio,
diabetes mellitus, autoimmun thyreoiditis,
idült atrophiás gastritis) és alakítják ki a betegség rendkívül
színes tünetegyüttesét [39, 40].
Epidemiológia
Az APS-1 ritka betegség. Prevalenciája rendkívül eltérő,
az iráni zsidók között 1:9000, Finnországban 1:14 000,
Szardíniában 1:25 000, Norvégiában 1:80 000, Észak-
Olaszországban 1:200 000, a női/férfi arány 1,0:2,4
[32, 34, 41].
Tünetek
Az esetek közel 100%-ában kezelésre nehezen reagáló
mucocutan krónikus candidiasis (CC) mutatható ki,
amely már gyermekkorban jelentkezik (3. ábra).
Fontos, hogy a gyermekkorban fellépő CC közel 45%-
ának a háttérben az APS-1 áll. A tetania, hypoparathyreosis
79%-ban, az Addison-kór 72%-ban mutatható ki.
Más szervspecifi kus kórképek (gonadalis hipofunkció,
vitiligo, anaemia perniciosa, fogzománc-hypoplasia, körömdystrophia,
alopecia) lényegesen ritkábban társulnak
a betegséghez. A hypoparathyreosissal járó for-
3. ábra APS1-1-ben szenvedő beteg szájnyálkahártyáján a mucocutan
candidiasis jelei
4. ábra APS-1-ben szenvedő beteg gingivájának fokozott pigmentációja
és a fogzománc fejlődési rendellenességei
3. táblázat APS-1 fő összetevői
– Krónikus mucocutan candidiasis (5. év körül manifesztálódik)
– Krónikus hypoparathyreosis
(paraesthesia, Chvostek–Trousseau-tünet, EMG-jelek,
száraz bőr, körömdeformitások)
– Addison-kór (6 hónapos és 40. életév között, átlag 14,6 év)
(hiperpigmentáció, hypoglykaemia, fogyás, adynamia,
hypotonia, hasmenés, hányinger – kóma )
mákban gondolni kell malabsorptióra is. A nyelőcső
gyulladása fájdalmas lehet és az esetek egy részében hegesedést
okoz, illetve az epithelialis tumorok számának
növekedését indukálhatja. A krónikus hypoparathyreosis
időben később, átlagosan a gyermekek 3 hónapos és
15. életéve között lép fel. A legjellemzőbb klinikai tünetek:
neuromuscularis zavarok, tetaniás jelek, paraesthesia,
hypotonia, malabsorptio. Chvostek-tünet (a n. facialis
beidegzési területén a szájzug elhúzódása, szemhéj
kontrakciója) váltható ki, a Trousseau-tünet (a felkar körülbelül
3–5 perces leszorítására tetaniás kontrakció lép
fel) pozitív. A latens tetania EMG segítségével deríthető
ki. A hypocalcaemia további tünetei (száraz bőr, vékony
haj és körömdeformitások) is észlelhetők. Az Addison-
2009 ■ 150. évfolyam, 34. szám 1594 ORVOSI HETILAP
ÖSSZEFOGLALÓ REFERÁTUMOK
5. ábra APS-1 gén lokalizációja (függőleges vonal)
6. ábra AIRE gén 8. 13 bp deletiójának vizsgálata.
1. molekulasúlymarker,
2. APS-1 homozigóta beteg (13 bp deletiója),
3. APS-1 beteg heterozigóta apja,
4. APS-1 beteg heterozigóta anyja,
5. egészséges kontroll
4. táblázat APS-1 fő tüneteinek immunológiai háttere
– Candidiasis: primer T-sejtes immundefi cientia
– Hypoparathyreosis: parathyreoidea elleni antitestek:
kalciumszenzor elleni antitestek
– Addison-kór: Adrenalis cortex elleni antitestek (ACA),
21-hidroxiláz elleni antitestek
5. táblázat APS-1 minor tünetei és kialakulásáért felelős autoantigének
elleni antitestek
Vitiligo
– melanocyta-antigén
Coeliakia
– reticulin, endomysium-antigén
Hypogonadismus
– szteroidtermelő sejtek
– 17-hidroxiláz-enzim-antigén
– P450 scc antigén
Autoimmun hepatitis
– L-K mikroszóma-antigén
1. típusú diabetes mellitus
– ICA (islet cell antigen)
– GAD (glutamindekarboxiláz enzim)
– IA2 antigén
Autoimmun thyreoiditis
– TPO (pajzsmirigy peroxidáz enzim)
– Tg (thyreoglobulin)
Krónikus atrophiás gastritis
– parietalis sejtek
– H/K ATP-áz enzim
– intrinszik faktor
Alopecia areata
– Tirozin-hidroxiláz
Malabsorptio
– triptofán
Genetika
Az APS-1 autoszomális, recesszív, monogénes, öröklődő
betegség, amely a HLA antigénekhez nem társul. Ez is
arra utal, hogy a többi autoimmun patogenezisű kórképtől
eltérő, önálló entitás. Az AIRE gene (auto-immune
regulator) a 21. kromoszóma hosszú karján helyezkedik
el, 14 exonból áll és 13 kb nagyságú (5. ábra).
Ez a gén egy 545 aminosavból álló proteint, az AIRE
fehérjét kódolja és kontrollálja a szövetspecifi kus antigének
expresszióját a thymusban, azaz meghatározza,
mely antigénekkel szemben alakul ki immuntolerancia.
Az AIRE gén és az általa termelt fehérje magas koncentrációjú
a thymus epithelialis sejtjeiben, a dendritikus,
illetve antigén-prezentáló sejtekben, alacsony koncentrációjú
viszont a lépben, a perifériás mononukleáris
sejtekben. Az AIRE gén mutációi, deletiói és inszerciói
felelősek a betegség kialakulásáért [41, 42, 43]. Az első
és máig legjelentősebb a 6. exonban található R257Xmutáció,
amelyet Finnországban a betegek 82%-ában
mutattak ki. Az R139X-mutációt Szardíniában, az
Y85C-t Perzsiában élő zsidókban fi gyelték meg leggyakrabban.
A fentebb bemutatott betegünk és szüleinek genetikai
vizsgálata a 8. exon deletióját mutatta (6. ábra).
kór tünetei a születés utáni 6. hónap és 40. életév között
jelentkeznek, és nem különböznek az APS-től független,
úgynevezett monoszisztémás formától. Feltűnő a
nagyfokú gyengeség, fogyás, hypotonia, folyadékvesztés,
hypoglykaemiás epizódok. Fertőzés, illetve fi zikai
és szellemi terhelés hatására a beteg krízisbe kerülhet.
A gastrointestinalis tünetek közül a hasmenés, hasi fájdalom,
hányinger, hányás a leggyakoribbak. A bőr és a
nyálkahártyák (gingiva, száj) fokozott pigmentációja fi -
gyelhető meg (4. ábra).
Patomechanizmus
Az autoimmun folyamatok kialakulásáért az immunregulátor
gén defektusa a felelős. Az egyes szervek és szövetek
ellen autoantitestek képződnek, illetve a T-sejtek
károsodott működése miatt gombás megbetegedések
alakulnak ki. A betegség már állatkísérleti modelleken is
vizsgálható. Ezek az érdekes kísérletek azt mutatták,
hogy a genetikai defektussal született néhány hetes egerek
szérumában mind a májszövet, mind a mellékvese
elleni autoantitestek mutathatók ki (4. táblázat).
ORVOSI VOSI HETILAP 1595 2009 ■ 150. évfolyam, 34. szám
ÖSSZEFOGLALÓ REFERÁTUMOK
6. táblázat APS-1 és APS-2 közötti legfontosabb különbségek
APS-1 APS-2
Gyermekkori kezdet Felnőttkori kezdet
AIRE gén mutációja kimutatható AIRE gén mutáció nincs
HLA-val nem társul HLA DR3/4-gyel társul
Immundefi cientia kimutatható Immundefi cientia nem
bizonyított
Mucocutan candidiasis Mucocutan candidiasis nincs
A minor tünetek kialakulásáért az autoantigének elleni
autoimmun mechanizmus a felelős (5. táblázat).
Diagnózis
A betegség laboratóriumi diagnosztikájában a jellegzetes
ion- és hormonális eltérések (hypocalcaemia, hyperphosphataemia,
alacsony PTH-szint) mutathatók ki.
A betegek 11–68%-ának savójában lehet citotoxikus
autoantitesteket detektálni, egy részükben pedig a mellékpajzsmirigy
és kalciumszenzor elleni autoantitestek
is jelen vannak [33, 40, 43]. A betegség gyanúja esetén
az endokrinológiai, immunológiai vizsgálatok mellett
genetikai tesztek is szükségesek, amelyek prognosztikus
értékűek. Az APS-1 kezelése csak részben megoldott és
sok nehézséget jelent. Alapját az esetek többségében a
hormonpótlás képezi. A CC gyógyítása a T-sejtek károsodása
miatt nehéz feladat, és sikeres esetben is nagy a
recidíva veszélye. A ketokonazolkezelés az esetek egy részében
sikeres, de gondot jelent, hogy gátolja a kortizol
és a tesztoszteron produkcióját is, ezért ronthatja az
egyébként is csökkent mellékvese-funkciót. Törekedni
kell a kiesett vagy csökkent hormonszintek pótlására.
A tetaniás tünetek kalcium- és D-vitamin-derivátumok
(kalcitriol, kolekalciferol, dihidrotachisterol) adásával jelentősen
csökkenthetők [41, 43]. Az autoimmun hepatitis
kezelésében prednisolont és azatioprint használnak,
de alkalmazásukat az immundefi ciens állapot jelentősen
limitálja. Az immunstimuláns készítmények eddig nem
állították vissza a károsodott immunválaszt. Az őssejtekkel
végzett vizsgálatok – bár biztatóak – még egyelőre
kísérleti stádiumban vannak.
APS-2
A korábban Schmidt-szindrómának nevezett megbetegedést
az Addison-kór és az 1-es típusú diabetes mellitus
(IDDM) vagy autoimmun pajzsmirigybetegség társulása
jellemzi. A betegség leggyakoribb (100%-ban jelen
levő) tünete az Addison-kór, az autoimmun thyreoiditis
(vagy Basedow–Graves-kór) az esetek 70%-ában, az
IDDM pedig 52%-ában van jelen. A vezető első két betegség
társulását más betegség is színezheti. A betegség
nőkben 2–3-szor gyakrabban fordul elő [25]. A betegség
a 30–40. életév között manifesztálódik. A klinikai
tünetek az egyes társuló alapbetegségekével egyeznek
meg.
Epidemiológia
A betegség prevalenciája függ attól, hogy mely betegségek
társulását vizsgálták. Az IDDM-hez az esetek
5,7%-ában társul autoimmun patogenezisű thyreoideamegbetegedés,
0,5%-ában anaemia perniciosa, 0,1%-
ában Addison-kór. Ugyanakkor az Addison-betegek
8–20%-ában IDDM is kimutatható volt. Az életkor
előrehaladtával az APS-2 gyakorisága növekszik [22, 36,
39, 41].
Genetika
A betegség autoszomális, domináns öröklődésű, inkomplett
penetranciával. Az utóbbi évek kutatásai egyértelművé
tették, hogy az APS-1-től eltérően ebben a
betegségben meghatározóak a HLA antigénjei, illetve a
velük kapcsolatba lévő IR (immune response) gének.
A HLA-DR3/HLA-DR4 haplotípusú egyénekben
szignifi kánsan gyakoribb ez a betegség [28]. Bizonyos
HLA haplotípusok (DR3 DQA1*0501 DQB1*0202
DRB1*0301 és a DR4 DQA1*0301 DQB1*0302
DRB1*0401) a betegség kialakulásának rizikóját jelentősen
fokozzák, viszont mások (HLA DR6 DQA1*
DQB1*0503 DRB1*1401) protektív hatásúak [10, 28].
A HLA génekkel társult TNF (tumor necrosis factor) és
a CTLA-4 (cytotoxic T lymphocyte-4) génekről kimutatták,
hogy a betegségek kialakulásában és öröklődésében
is fontosak [17, 25]. Az APS-1 és APS-2 közötti lényeges
különbségeket a 6. táblázat foglalja össze.
APS-3
Neufeld ezt a kórképet eredetileg úgy defi niálta, mint
a Hashimoto-thyreoiditis, a Basedow–Graves-kór, a
Graves-orbitopathia, pretibialis myxoedema és az alábbiak
közül még egy autoimmun betegség társulását [34]:
– IDDM,
– atrophiás gastritis,
– anaemia perniciosa,
– vitiligo,
– alopecia,
– myasthenia gravis.
Kiderült azonban, hogy ez a betegségcsoport lényegesen
összetettebb, mivel a pajzsmirigy autoimmun betegségeihez
(TAD = thyroid associated disease) 28%-ban
más autoimmun betegség – Sjögren-kór, coeliakia,
myasthenia, SLE – is társult. Azt a megfi gyelést tették,
hogy a TAD-betegek több mint felében több autoimmun
kórkép inkomplett formában van jelen. Mivel a
TAD-ban szenvedő betegek a lakosság 7–8%-át teszik ki,
ezért új csoportosítást végeztek, amelynek lényege, hogy
2009 ■ 150. évfolyam, 34. szám 1596 ORVOSI HETILAP
ÖSSZEFOGLALÓ REFERÁTUMOK
7. táblázat A pajzsmirgy autoimmun betegségeihez társult kórképek (TAD) felosztása
Autoimmun pajzsmirigybetegségek (TAD)
(Hashimoto-thyreoiditis, Basedow–Graves-kór, Graves-orbitopathia)
IDDM Autoimmun gastritis Vitiligo MCTD
Hirata-betegség Anaemia perniciosa Alopecia areata RA
Hypophysitis IBD ITP SLE
Addison-kór Autoimmun hepatitis Myasthenia gravis Sjögren-kór
Hypoparathyreosis Primer biliaris cirrhosis Sclerosis multiplex Vasculitis
TAD-3/A TAD-3/B TAD-3/C TAD-3/D
(endokrin) (gastrointestinalis) (hematológiai/bőr/
idegrendszeri )
(szisztémás-kollagén)
a manifeszt és szubklinikus betegségeket is lehet klasszifi
kálni [17, 26, 32, 34, 44] (7. táblázat).
Az APS differenciáldiagnosztikája
Tekintettel arra, hogy az egyes APS-formákban megfi
gyelt entitások társulásai eltérőek, ezért differenciáldiagnosztikai
nehézségek merülhetnek fel. A kromoszomális
megbetegedések közül a Turner-szindróma
okozhat diagnosztikus problémát, mivel ebben a betegségben
autoimmun thyreoiditis (30%-ban) és más endocinopathiák
is előfordulhatnak. A Kearns–Sayre-szindrómában
hypoparathyreosis, primer hypogonadismus,
IDDM, hypopituitarismus egyaránt megfi gyelhető,
azonban a kórkép előterében a myopathia áll. A Wolfram-
szindróma (diabetes mellitus, diabetes insipidus,
opticusatrophia, idegi eredetű süketség) ritka congenitalis
kórkép, amely már gyermekkorban kezdődik. Diagnosztikus
gondot jelenthet felnőttekben a POEMSszindróma
(plazmasejt-abnormitás, organomegalia,
endocrinopathiák, M-protein jelenléte és bőrelváltozások).
A plazmasejtek abnormitása, az M gradiens megjelenése
segít a kórismézésben [44].
Diagnosztikus protokoll
A diagnosztikában meghatározó a klinikai kép, illetve a
kórlefolyás. A laboratóriumi adatok azonban segítséget
adnak a betegségek korai felismerésében. A következő
tesztek elvégzése ajánlatos: TPO, Tg, TSH-R, GAD65,
17-hidroxiláz és 21-hidroxiláz elleni antitestek kimutatása.
A kvantitatív immunelektroforézis M gradiens jelenlétét,
illetve IgA hiányát mutathatja ki. A célszervek
hormonjainak meghatározása, szintjének követése mindenképpen
szükséges nemcsak a diagnózishoz, hanem a
terápia helyességének monitorozásához is.
Terápia, gondozás
A kezelés alapját az immunrendszer kóros működésének
befolyásolása és a károsodott funkciók javítása, a
hormonhiány pótlása képezi. A patomechanizmus alapján
az autoantigenitás megszüntetésére kelle(ne) törekednünk.
Ez a probléma még csak részben megoldott.
A hormonok bevitelével (például a pajzsmirigy hormonjai,
inzulin) gátoljuk a célszervek felületén a HLA-DR
molekulák expresszióját és csökkentjük az autoimmun
folyamatot. Ennek az úgynevezett izohormonális kezelésnek
a lényege leginkább az autoimmun thyreoiditis
kezelése során érthető meg. A TSH képes a HLA-DR
molekulák expresszióját fokozni, ezért az idejében alkalmazott
T4- és T3-kezelés a TSH-szint csökkentése révén
nemcsak a hormonok pótlását jelenti, hanem gátolja az
autoimmun folyamatot is. A pajzsmirigy működését
gátló készítmények nemcsak az euthyreosis kialakulásában
játszanak szerepet, hanem az autoantigének gátlása
révén az autoimmun folyamatot is gátolják. Az idejében
elkezdett inzulinterápia szintén gátolja a béta-sejtek
HLA-DR expresszióját és fékezi a sejtek pusztulását.
A hormonális pótlókezelések egy részében az immunmoduláns
hatás nem bizonyított (például a hypoparathyreosisban
alkalmazott D-vitamin fokozott bevitele).
A fentiekből következik a betegek gondozásának és a
prevenciónak a fontossága.
A betegek életkilátásai a megfelelő és egész élettartamra
kiterjedő gondozással javulhatnak, ennek egyik fő
eleme a beteg felvilágosítása betegségének természetéről
és arról, hogy bizonyos stresszhelyzetekben az alkalmazott
gyógyszerelés módosítása elkerülhetetlen. A megfelelő
hormonális kezelés mellett az addig infertilis nők
gyermeket szülhetnek, a terhesség alatt és a szülést követően
azonban fokozott ellenőrzés indokolt. A gondozás
célja és egyben eredménye, hogy a betegek életkilátásai
ne romoljanak, másrészt az életminőségük tegye lehetővé,
hogy megfelelő munkakör választása után teljes
értékű életet élhessenek [44].
Irodalom
[1] Roitt, I. M., Doniach, D., Cambell, P. N. és mtsai: Autoantibodies
in Hashimoto’s thyroiditis. Lancet, 1956, 2, 820–824.
[2] Rose, N. R., Witebsky, E.: Studies in organ specifi city. Changes in
the thyroid glands of rabbits following active immunization with
rabbit thyroid extracts. J. Immunol., 1956, 76, 417–427.
[3] Adams, D. D., Purves, H. D.: Abnormal response in the assay of
thyrotropin. Proc. Univ. Otago Med. School, 1956, 32, 11–12.
ORVOSI VOSI HETILAP 1597 2009 ■ 150. évfolyam, 34. szám
ÖSSZEFOGLALÓ REFERÁTUMOK
[4] Kriss, J. P.: Inactivation of long-acting thyroid stimulator (LATS)
by anti-kappa, anti-lambda antisera. Clin. Endocrionol., 1968,
28, 1440–1444.
[5] Witebsky, E., Rose, N. R., Terplan, K. és mtsai: Chronic thyroiditis
in autoimmunization. JAMA, 1957, 164, 1439–1447.
[6] Witebsky, E., Kite, J. H., Wick, G.: Spontaneous thyroiditis in the
obese strain chickens. Demonstration of circulationg antibodies.
J. Immunol., 1970, 103, 708–712.
[7] Wick, G., Kite, J. H., Witebsky, E.: Spontaneoud thyroiditis in the
obese strain of chickens. The effect of thymectomy and thymoburesectomy
on the development of the disease. J. Immunol.,
1970, 104, 54–59.
[8] Kaczur, V., Vereb, Gy, Balázs, Cs. és mtsai: Effect of anti-thyroid
peroxidase (TPO) antibodies on TPO activity measured by
chemiluminescence assay. Clin. Chem., 1997, 43, 1392–1399.
[9] Kifor, O., McElduff, A., Leboff, M. S és mtsai: Activating antibodies
the calcium-sensing receptor in two patients with autoimmun
hypoparathyreoidism. J. Endocrinol. Metab., 2004, 89, 548–
556.
[10] Ludgate, M.: The molecular genetics of three thyroid autoantigens:
thyroglobulin, thyroid peroxidase and thyrotropin receptor.
Autoimmunity, 1990, 7, 201–205.
[11] Mayer, A., Ploix, C., Orgazzi, J. és mtsai: Calcium-sensing receptor
autoantibodies are relevant markers of aquired hypoparathyreoidism.
J. Clin. Endocrinol. Metab., 2004, 89, 4484–4488.
[12] Zhang, B., Sun, Ch., Qu, Y. és mtsai: Defi ciency of mouse CD4+
CD25+ Foxp3+ regulatory T cells in xenogeneic pig thymusgrafted
nude mice suffering from autoimmune diseases. Cellular
and Molecular Immunology, 2008, 5, 325–332.
[13] Wang, P., W., Liu, R. T., Hank, S. H. és mtsai: Cytotoxic T lymphocyte-
associated molecule-4 polymorphism and relapse of
Graves’ hyperthyroidism after antithyroid withdrawal. J. Clin.
Endocrinol. Metab., 2004, 89, 169–173.
[14] Fountoulakis, S., Vartolomantos, G., Kolaitis, N. és mtsai: HLADR
expressing peripheral T regulatory cells in newly diagnosed
patients with different forms of autoimmune thyroid disease.
Thyroid, 2008, 11, 1–6.
[15] Grimm, M., Spiecker, M., Cartina, R. és mtsai: Inhibition of major
histocompatibility complex (MHC) class II gene transcription
by nitric oxide and antioxidants. J. Biol. Chemistry, 2002,
277, 26460–26467.
[16] Adrian, L., Daniel, H. D., Lesage, S. és mtsai: Gene dosage-limiting
role of aire in thymic expression, clonal deletion, and organspecifi
c autoimmunity. J. Exp. Med., 2004, 200, 1015–1026.
[17] Villano, M. J. B., Huber, A. K., Greenberg, D. A. és mtsai: Autoimmune
thyroiditis and diabetes: dissecting the joint genetic
susceptibility in a large cohort of multiplex families. J. Clin. Endocrinol.
Metab., 2009, 94, 1458–1466.
[18] Bednarczuk, T., Gopinath, B., Ploski, R. és mtsai: Susceptibility
genes in Graves’ ophthalmopathy: searching for needle in a haystack?
Clin. Endocrinol., 2007, 67, 3–19.
[19] Aust, G., Krohn, K., Morgenthaler, N. G. és mtsai: Graves’disease
and Hashimoto’s thyroiditis in monozygotic twins: case study
as well as trancriptomic and immunohistological analysis of
thyroid tissue. Eur. J. Endocrinol., 2006, 154, 13–20.
[20] Betterle, C., Lazzaratto, F., Presotto, F.: Autoimmune polyglandular
syndrome Type 2: the tip of an iceberg? Clin. Exp. Immunol.,
2004, 137, 225–233.
[21] Eisenbarth, G. S., Jackson, R. A.: Immunogenetics of polyglandular
failure and related disease. In Farid, N. R. (ed.): HLA in endocrine
and metabolic disorders. Academic Press, New York,
1984, 235–264.
[22] Elfström, P., Montgomery, S. M., Kampe, O. és mtsai: Risk of primary
adrenal insuffi ciency in patients with celiac disease. J. Clin.
Endocrinol. Metab., 2007, 92, 3595–3598.
[23] Yarman, S., Oguz, F., Carin, M.: HLA-DRB1*03 is a susceptibility
gene in patients with Graves’ disease with and without ophthalmopathy.
Internat. J. Immunogenetics, 2007, 34, 23–25.
[24] Ogren, M. P., Lombroso, P. J.: Epigenetics: behavioral infl uences
on gene function, Part II: Molecular mechanism. J. Am. Acad.
Child Adolesc. Psychiatry, 2008, 48, 374–378.
[25] Esteller, M.: Epigenetics in cancer. N. Engl. J. Med., 2008, 13,
1148–1158.
[26] Strickland, F. M., Richardson, B. C.: Epigenetics in human autoimmunity.
Epigenetics in autoimmunity – DNA methylation in
systemic lupus erythematosus and beyond. Autoimmunity, 2008,
41, 278–286.
[27] Klecha, A. J., Barreiro-Arcos, M. L., Frick, L. és mtsai: Immunoendocrine
interactions in autoimmune thyroid diseases. Neuroimmunomodulation,
2008, 15, 68–75.
[28] Silverma, M. N., Sternberg, E. M.: Neuroendocrine immune interactions
in rheumatoid arthritis: mechanism of glucocorticoid
resistance. Neuroimmunomodulation, 2008, 15, 19–28.
[29] Kadioglu, P., Acbay, O., Demir, G. és mtsai: The effect of prolactin
and bromocriptine on human peripheral immune status.
J. Endocrinol. Invest., 2001, 24, 147–151.
[30] Ahonen, P., Myllarniemi, S., Sipila, I. és mtsa: Clinical variation of
autoimmune polyendocrinopathy-candidiasis-ectodermal dystrophy
(APECED) in a series of 68 patients. N. Engl. J. Med.,
1990, 322, 1829–1836.
[31] Bensing, S., Fetissov, S. O., Mulder, J. és mtsai: Pituitary autoantibodies
in autoimmune polyendocrine syndrome type l. PNAS,
2007, 104, 949–954.
[32] Betterle, C., Zanchetta, K.: Update on autoimmune polyendocrine
syndrome (APS). Acta Biol. Med., 2003, 74, 9–33.
[33] Blizzard, R. M., Chee, D., Davis, W.: The incidence of parathyroid
and other antibodies in the sera of patients with idiopathic
hypothyroidism. Clin. Exp. Immunol, 1966, 1, 119.
[34] Neufeld, M., Maclaren, N., Blizzard, R.: Autoimmune polyendocrine
syndromes. Pediatr. Ann., 1980, 9, 154–162.
[35] Dultz, G., Metheis, N., Dittmar, M. és mtsai: CTLA-4 CT60 polymorphism
in thyroid and polyglandulars autoimmunity. Horm.
Metab. Res., 2009, 41, 426–429.
[36] Wielosz, E., Majdan, M. M., Zychowska, I. és mtsai: Coexistence of
fi ve autoimmune diseases: diagnostic and therapeutic diffi cilties.
Rheumatol. Int., 2008, 28, 919–923.
[37] Elfström., P., Montgomery, S. M., Kampe, O. és mtsai: Risk of primary
adrenal insuffi ciency in patients with celiac disease. J. Clin.
Endocrinol. Metab., 2007, 92, 3595–3598.
[38] Gianani, R., Eisenbarth, G. S.: Autoimmunity to gastrointestinal
endocrine cells in autoimmune polyendocrine syndrome
type 1. J. Endocrinol. Metab., 2003, 88, 1442–1444.
[39] Ballarini, A., Lee-Kirsch, M. A.: Genetic dissection of autoimmune
polyendocrine syndrome type 2: common origin of a spectrum
of phenotypes. Ann. NY. Acad. Sci., 2007, 111, 169–165.
[40] Alimohammadi, M., Björklund, P., Hallgren, A. és mtsai: Autoimmune
polyendocrine syndrome type 1 and NALP5, a parathyroid
autoantigen. N. Engl. J. Med., 2008, 358, 1018–
1028.
[41] Ströbel, P., Murumägi A. R, Klein, R. és mtsai: Defi ciency of
the autoimmune regulator AIRE in thymomas is insuffi cient
to elicit autoimmune polyendocrinopathy syndrome type 1
(APS-1). J. Pathol., 2007, 21, 563–571.
[42] Dittmar, M., Ide, M., Wurm, M. és mtsai: Early onset of polyglandular
failure is associated with HLA-DRB1*03. Eur. J. Endocrinol.,
2008, 159, 55–60.
[43] Wolff, A. S., Erichsen, M. M., Meager, A. és mtsai: Autoimmune
poly-endocrine syndrome type 1 in Norway: phenotypic variation,
autoantibodies and novel mutations in the autoimmune
regulator gene. J. Clin. Endocrinol. Metab., 2007, 92, 595–
603.
[44] Kahaly, G. J.: Polyglandular autoimmune syndromes. Eur. J.
Endocrinol., 2009, 161, 11–20.
(Balázs Csaba dr.,
Budapest, Frankel L. u. 4., 1029
e-mail: drbalazs@irgalmas.hu)
Üdvözlettel: Prof. Dr. Balázs Csaba 2010. 06. 09. 07:32
A témáról sok előadást tartottam és írtam is. Itt csak a tőmondatokat írhatok le:
1. A myopathia lehet autoimmun eredetű, myositisese jellegű, amely a thyreoiditishez társul (utalok itt az autoimmun kórképek társulásaira vonatkozó tanulmányra, amely az elmúlt hónapban az Orvosi Hetilapban is megjelent
2. A T4-T3 receptor szintű szabályozásnak is meghatározó szerpe van. Ez lényeges, mert pl. hypothyreosisban pitvari diastoés dysfunkció van
3. A hatásmechanizmus neuro-muscularis jellegű, ez okozhat görcsöket, de depressziószerű állapotokat, myastheniát , ocularis myastheniár(még 1983-ban amikor együtt dolgoztunk , akkor publikáltuk elsőként ezt hazánkab). A legsúlyosabb formák közül a Hashimoto encephalopathiát emelem ki, amelyre ritkán gondolnak.
3. A kezeléssel az esetek jelentős részében eredményt lehet elérni, de figyelni kell a társuló betegségekre is.
ÖSSZEFOGLALÓ REFERÁTUMOK
2009 ■ 150. 1589 évfolyam, 34. szám ■ 1589–1597.
ÖSSZEFOGLALÓ REFERÁTUMOK
DOI: 10.1556/OH.2009.28706
Autoimmun endokrin kórképek
társulásai
BALÁZS CSABA DR.1 ■ FEHÉR JÁNOS DR.2
1Budai Irgalmasrendi Kórház, Belgyógyászati Osztály, Budapest
2Semmelweis Egyetem, Általános Orvostudományi Kar, II. Belgyógyászati Klinika, Budapest
Napjainkban egyre több adat van a neuroendokrin és az immunrendszer közötti kapcsolatra. A molekuláris genetikai kutatások
eredményei bizonyították, hogy a neurotranszmitterek, a hormonok és a citokinek az alapjai ennek a közös nyelvnek. Bebizonyosodott,
hogy az immunrendszer képes neurotranszmitterek, hormonok, az endokrin rendszer pedig citokinek termelésére. Ez az
integratív (holisztikus) szemlélet teszi lehetővé a pszicho-neuro-endokrin-immun rendszer élettani és kóros működésének megismerését.
Az autoimmun kórképek társulásai és az autoimmun poliendokrin szindrómák heterogén betegségcsoportot képeznek,
amelyeknek lényege a saját antigénnel szemben csökkent vagy megszűnt tolerancia. A molekuláris genetikai kutatások a
szervspecifi kusnak nevezett kórképek társulásainak mechanizmusát tárták fel. Az 1-es típusú autoimmun poliendokrin szindróma
jellemzője, hogy legalább kettő jelen van a három kardinális betegségből: Addison-kór, autoimmun hypoparathyreosis és mucocutan
candidiasis. Ennek a ritka, autoszomális szindrómának az oka az autoimmun regulátor gén (AIRE) mutációja. A 2-es típusú autoimmun
poliendokrin szindrómában az Addison-kór, az autoimmun pajzsmirigybetegségek egyike és/vagy 1-es típusú diabetes
mellitus társul egymással. A 3-as típusú poliendokrin szindrómát az autoimmun pajzsmirigybetegség, az 1-es típusú diabetes mellitus
jellemzi. Az 1-es típusú poliendokrin szindrómától eltérően a 2-es és a 3-as típusúakat egyes HLA-antigének társulásai jellemzik.
Az egyes betegségekre hajlamosító genetikai faktorok megismerése lehetővé teszi, hogy jobban megértsük a közös autoimmun
mechanizmust, és lehetőséget nyújt a korai kezeléshez és megelőzéshez egyaránt.
Kulcsszavak: immunoendokrin betegségek, autoimmun kórképek és társulásaik, immunoendokrin szabályozás, integratív medicina,
poliendokrin autoimmun kórképek
Associations of autoimmune disorders in endocrine diseases
Increasing data are known for dialogue between neuroendocrine and immune systems recently. Results of molecular genetic studies
provided evidences for common languages of these systems by various signals including neurotransmitters, hormones, cytokines.
It is proved the immune system is able to produce neurotransmitters and hormones and endocrine organs can even result in cytokines.
This new integrative approach allows to investigate the physiologic events and diseases as interactions between the psychoneuro-
endocrine-immune systems. The autoimmune polyendocrine syndromes constitute a heterogeneous group of disorders characterized
by loss of immune tolerance to self-antigens. In spite of distinct clinical pictures, molecular genetic studies revealed a
common molecular mechanism in the associations of organ-specifi c diseases. Autoimmune polyendocrine syndrome-1 is characterized
by associations at least two out of three cardinal signs: Addison’s disease, autoimmune hypoparathyroidism and mucocutaneous
candidiasis. This is a rare autosomal recessive syndrome induced by mutations in autoimmune regulator gene. Autoimmune polyendocrine
syndrome-2 occurs more frequently and defi ned as the coexistence of Addison’s disease, autoimmune thyroid disease
and/or type-1 diabetes mellitus. Autoimmune polyendocrine syndrome-3 is characterized by association of autoimmune thyroid
disease and type-1 diabetes mellitus. The HLA and other genes proved to be important in associations of the syndrome-2 and 3 in
contrast to autoimmune polyendocrine syndrome–1. Identifi cation of predisposing genetic helps to understand the common mechanisms
and provide possibility for early therapy and prevention as well.
Keywords: Immunoendocrine diseases, associations of autoimmune diseases, immunoendocrine regulation, integrative medicine,
polyendocrine autoimmune syndrome
(Beérkezett: 2009. június 29.; elfogadva: 2009. július 6.)
Rövidítések
ACTH = adrenokortikotrop hormon; AIRE = auto-immune regulator
gene; APECED = autoimmune poly-endocrinopathy, candidiasis, ectodermic
dystrophy; APS = autoimmun poliendokrin szindróma; AT =
autoimmun thyreoiditis; CTLA-4 = citotoxikus T-lymphocyta-antigén-
4; DC = dendritikus sejtek; EMG = elektromiogram; IDDM =
1-es típusú diabetes mellitus; LATS = long acting thyroid stimulator;
MHC = (major histocompatibility complex) hisztokompatibilitási
komplex; OS = „obese strain” csirke; SLE = szisztémás lupus erythematosus;
TAD = thyroid associated disease; TNF = tumornekrózis-faktor;
TPO = pajzsmirigy-eredetű peroxidáz enzim; TRAIL = TNF-related
apoptosis-inducing ligands; TSH = pajzsmirigy-stimuláló hormon
2009 ■ 150. évfolyam, 34. szám 1590 ORVOSI HETILAP
ÖSSZEFOGLALÓ REFERÁTUMOK
Az elmúlt ötven év legjelentősebb orvostudományi eredményei
közé sorolható az autoimmunitás felfedezése.
Klinikai megfi gyelések és kísérletek bizonyították, hogy
a korábban ismeretlen eredetűnek („idiopathiásnak”)
gondolt betegségek egész sora az immunrendszer kóros
működésére vezethető vissza. 1956-ban Roitt és mtsai
bizonyították először, hogy a Hashimoto-thyreoiditises
betegek savójában a pajzsmiriggyel reagáló antitestek
mutathatók ki [1]. Később nyulakban a pajzsmirigykivonat
adásával sikerült a Hashimoto-thyreoiditisnek
megfelelő kórképet kiváltani. Fordulatot jelentett a
Basedow–Graves-kór kutatásában egy immunglobulin,
a LATS (long acting thyroid stimulator) felfedezése,
amelyről később kiderült, hogy TSH-receptor elleni
antitest, és felelős a pajzsmirigy túlműködéséért [2, 3, 4,
5, 6]. 1957-ben Witebsky és Rose fogalmazták meg az
autoimmun betegségek kritériumait [5].
Az immunszabályozás, az immungenetika jobb megismerése
elősegítette, hogy közelebb kerüljünk az autoimmun
betegségek patomechanizmusának megértéséhez.
Az immunrendszert egymással sokrétű kapcsolatban
lévő sejtek bonyolult hálózata alkotja. Az antigének felismerését
a monocyták, makrofágok, dendritikus sejtek
(DC) végzik. Ez a felismerés komplex folyamat, amelyben
a sejtek által felvett anyagok lebontására, a hasított
anyagok epitópjainak analízisére, a róluk kapott információk
átadására kerül sor. Az antigének felismerésében
és átadásában (prezentációjában) lényeges funkciót töltenek
be az úgynevezett fő hisztokompatibilitási komplex
(MHC – major histocompatibility complex) molekulái.
A felismert információt a thymus- és bursadependens
sejteknek (T- és B-lymphocytáknak) adják át. Az előbbiek
is két alcsoportra bonthatók, a Th1 (T helper-1)
sejtek a celluláris immunreakciókért felelősek, a Th2
(T helper-2) sejtek a humorális immunológiai folyamatokat
irányítják. A T-sejtek aktiváló anyagok (mitogének)
és antigének jelenlétében osztódnak, úgynevezett blasztos
átalakuláson mennek át. Ennek a folyamatnak a során
biológiailag aktív anyagokat termelnek, amelyek egy része
citotoxikus lehet. A B-lymphocyták hatásukat antitestek
révén fejtik ki, amelyek mind felépítésükben, mind
funkciójukban eltérőek. Az antitestek egy része a saját
egyedi immunglobulinokhoz (idiotípus) kötődik és létrehozza
az úgynevezett idiotípus-antiidiotípus hálózatot,
amelynek fontos szerepe van az immunrendszer
alapvető feladatának, az individuális integritás megőrzésében.
Az antitestek másik része lehet citotoxikus, illetve
olyan, amely a sejtek működését fokozza vagy gátolja
[6, 7, 8, 9, 10, 11]. A kóros immunreguláció miatt az
immunrendszer sejtjei idegennek ismerik fel saját sejtjeiket,
illetve az antigenitásban eltérő részeit (epitópjait).
Attól függően, hogy az epitópok milyen mértékben közösek
az egyes szervekben, alakulhatnak ki szisztémás
vagy egyes szervekre lokalizálódó szervspecifi kus autoimmun
betegségek [11, 12, 13]. A molekuláris biológiai
kutatások legújabb eredményei arra is rávilágítottak,
hogy ezek a közös epitópok különböző szervekben eltérő
mértékben vannak jelen. Ezzel magyarázható az a
klinikai tapasztalat, hogy a szisztémás lupus erythematosus
(SLE) gyakran társul más, korábban szervspecifi kusnak
tartott kórképpel. Az autoimmun folyamatok kialakulásában
meghatározóak a szabályozó T-sejtek (Treg)
szerepe [12, 14, 15, 16]. A perifériás CD4+ sejtek
5–10%-áról tudjuk, hogy a felületükön Foxp3+, CTLA-4
(cytostatic T lymphocyte antigen-4) és DITR
(glucocorticoid-induced tumor necrosis factor receptor
family related receptor) molekulát is expresszálnak. Egyre
több tanulmány bizonyította, hogy a CD4+, CD25+,
Treg sejtek kóros működése az autoimmun betegségek
egész sorának kialakulásában játszik szerepet (SLE,
autoimmun thyreoiditis, 1-es típusú diabetes mellitus,
autoimmun bélbetegségek) [14, 15, 17]. Az is tudott,
hogy a CD4+, CD25+, Treg sejtek Foxp3+ (Treg) döntő
fontosságúak a szervezet immunológiai toleranciájá nak
fenntartásában és az autoimmun betegségek megelőzésében
[12, 14, 18, 19]. A genetikai kutatásoknak köszönhetően
kiderült, hogy az autoimmun betegségek
öröklődésében több gén is szerepet játszhat. Ezek közül
először az MHC gének szerepére derült fény, a legújabb
kutatások más-más kromoszómán található gének
– HLA II (6p), CTLA-4 (2q), Foxp3 (10p) auto immun
regulátor gén (AIRE) (21p) – jelentőségét is bizonyították
[20, 21, 22, 23]. Az epidemiológiai tanulmányok,
az ikreken tett megfi gyelések azonban egyaránt
azt jelzik, hogy a genetikus tényezőkön kívül mind
epigenetikus, mind környezeti tényezők is meghatározóak
az immunreguláció károsodásában és az autoimmun
betegségek létrejöttében. Ezeknek a faktoroknak a
részletes elemzése azonban meghaladná ennek a témakörnek
a kereteit, ezért az ezzel kapcsolatos irodalmi
adatokra hivatkozunk [16, 24, 25, 26]. Az elmúlt évtized
nagy jelentőségű biológiai felismerése volt, hogy a
pszicho-neuro-endokrin és az immunrendszer nemcsak
kölcsönhatásban áll egymással, hanem közös biokémiai
jeleket is használ. Ennek a közös „nyelvnek” a megfejtése
a molekuláris biológia és genetika legújabb eredményeinek
segítségével vált lehetségessé. Ma még nem
ismerjük ennek a sokrétű kölcsönhatásnak minden részletét,
azonban jelen ismereteink már elégségesek annak
kimondására, hogy nem egymástól elkülönült, hanem
egy integrált pszicho-neuro-endokrin-immun rendszer
felelős a szervezet homeosztázisának megőrzéséért
[27, 28, 29]. Az immunrendszer kölcsönhatásaiért az
általuk termelt anyagokat, limfokineket tették felelőssé.
Az utóbbi években kiderült azonban, hogy limfokineket
nemcsak az immunrendszer, hanem a neuroendokrin
rendszer sejtjei is termelnek, ezért ma már ezeket az információt
átadó anyagokat citokineknek nevezik. A citokinek
olyan polipeptid típusú molekulák, amelyek sejtfelszíni
receptorokhoz specifi kusan kötődnek és azok
működését megváltoztatják. A hormonokkal ellentétben
a citokinek hatásukat döntően parakrin vagy autokrin
módon fejtik ki. Meg kell azonban említeni, hogy néha
átfedés van a hormonok és a citokinek hatásaiban. Ez azt
ORVOSI VOSI HETILAP 1591 2009 ■ 150. évfolyam, 34. szám
ÖSSZEFOGLALÓ REFERÁTUMOK
1. ábra Az immunrendeszer központi idegrendszri szabályozásának
fontosabb helyei
Korai citokin
„release”
Szenzoros
Vizuális
Auditórikus
Ízérző
Szagló
Motoros
Memória B-sejtek
aktiválása
Cholinerg antiinflammatórikus
szabályozás
Klonális expanzió
DC-érés
T-sejt-érés
Késői citokin
„release”
2. ábra Autoimmun thyreoiditis patomechanizmusának vázlata
környezeti tényezők
(jód, fertőzések, terhesség,
citokin kezelés)
Autoreaktív T-sejtek (Th és Tc)
és autoantitesteket termelő B-lymphocyták
felhalmozódása a pajzsmirigyben,
szövetpusztulás
Immuntoletancia megszűnése
Genetikai hajlam
Apoptózis
HYPOTHYREOSIS
jelenti, hogy a citokinek a perifériás keringésben kimutathatók
és hormonként viselkedhetnek (például az
interleukin-6 a legintenzívebben stimulálja a hypothalamus-
hypophysis tengelyt), másrészt ismertek olyan
hormonok (például prolaktin, ACTH, TSH), amelyek
citokinként szerepelhetnek a szövetekben. A holisztikus
medicina szemléletének alapja, hogy a szervezet fi ziológiás
és patológiás szabályozómechanizmusait egységes
egészként tanulmányozza. Az emberi szervezet regulációját
összefoglaló integratív nyelv kódjainak megfejtése
új irányt nyitott a medicinában. A mindennapi gyakorlatban
a korábban autonómnak vélt rendszerek közötti
interakciókra számos példát említhetünk. A hormonok
(szteroidok, prolaktin, pajzsmirigy hormonjai) befolyásolják
az immunrendszer fi ziológiás és kóros működését,
a citokinek elleni monoklonális antitestek pedig a
napi gyakorlatban már alkalmasak az autoimmun patomechanizmusú
endokrin kórképek gyógyítására [21].
A legújabb eredmények azt mutatják, hogy az agy egyes
területei eltérő módon koordinálják az immunsejtek
érését, működését, és az ennek alapján megalkotott „humunculus”
modell jelzi, hogy mely agyi területek irányítják
az immunrendszer érését, aktiválódását [24, 27, 28]
(1. ábra).
Az autoimmun szervspecifi kus
endokrin betegségek társulásainak elméleti
és klinikai alapjai
A Hashimoto-thyreoiditis olyan idült gyulladás, amelyben
az autoimmun (humorális és celluláris) destruktív
folyamat a thyreoidea acinussejtjeit károsítja és hypothyreosis
kialakulását eredményezheti. A betegség a szervspecifi
kus autoimmun endokrinopathiák típusos formája,
amelyben az autoantitestek jelenlétét először bizonyították.
A betegség patomechanizmusának megértése azért
lényeges, mert alapul szolgál más autoimmun eredetű
endokrinopathia kialakulásának megértéséhez. Az AT
nemcsak kísérletesen váltható ki, hanem spontán is előfordul.
Ez a modell segített megismerni azokat az immunológiai
és immungenetikai tényezőket, amelyek a
betegség kialakulásában jelentősek. Sikerült a Cornell
csirketörzsből egy olyan törzset kitenyészteni, amelyben
8–10 hetes korban a Hashimoto-thyreoiditishez hasonló
megbetegedés jelentkezik és a pajzsmirigy elleni
antitestek titere is emelkedik, az állatok pedig hypothyreosisossá
válnak („obese strain”= OS csirke). Ezekben
az állatokban a neonatalis bursectomia, az androgén
hormon adása megakadályozta, a thymectomia pedig
elősegítette a thyreoiditises tünetek korai és súlyosabb
kifejlődését. Kiderült az is, hogy a betegség létrejöttét
genetikai faktorok is befolyásolják. A B locus, amely csirkékben
kódolja a szöveti antigéneket, meghatározó a betegség
kialakulásában, ugyanis a B1B1 és B1B4 genotípusú
állatokban 6–10 hetes korban feltűnő a pajzsmirigy
lymphocytás infi ltrációja és ezzel egyidejűleg a Tg elleni
antitesttiter emelkedése. A B4B4 genotípusú állatok
viszont ritkábban betegednek meg. A humán AT-ről bizonyították,
hogy a thyreocyták károsodása komplex,
többlépcsős folyamat, amelyben az immunológiai, immungenetikai
faktorok mellett az epigenetikai és a környezeti
tényezők is szerepet játszanak [6, 7] (2. ábra).
A Tg-n kívül több pajzsmirigyantigénről tudjuk, hogy
fontosak az autoimmun patomechanizmusban. A pajzsmirigy-
eredetű peroxidáz enzim (TPO), a nátrium-jód
szimporter (NIS) és a dejodináz elleni antitestek is szerepet
játszanak a gyulladásos folyamatokban. Az autoantitestek
közül a Tg elleni antitestekről tudjuk, hogy
antitestdependens citotoxicitásuk révén károsítják a
pajzsmirigysejteket, a TPO elleni antitestek pedig komplementet
kötnek és direkt toxikusak, másrészt egy részük
képes a TPO enzim gátlására is. Egyre több kísérleti adat
támasztja alá az autoimmun folyamatok által kiváltott
2009 ■ 150. évfolyam, 34. szám 1592 ORVOSI HETILAP
ÖSSZEFOGLALÓ REFERÁTUMOK
apoptózis (Fas-Fas ligand), illetve a TNF citokin családba
tartozó biológiai mediátorok és azokat megkötő
anyagok (ligandok) (TRAIL = TNF-related apoptosisinducing
ligands) szerepét [17, 29, 30, 31]. Az AT-ben
a genetikai tényezők fontosságát húzták alá azok az irodalmi
adatok, amelyek a betegség familiáris halmozódását
bizonyították [19]. A HLA antigének vizsgálata
megerősítette, hogy az AT-k genetikailag is eltérő csoportokat
alkotnak. A Hashimoto-thyreoiditisben a HLA
DR3, a post partum thyreoiditisben (PPT-ben), illetve
atrophiás thyreoiditisben a HLA DR5 frekvenciájának
emelkedését találták. Bizonyították, hogy a DR3, DQ8
allélek fogékonyak, a DR2, DR4 és DQ6 allélek pedig
rezisztensek a betegséggel szemben. A citotoxikus
T-lymphocyta-antigén-4-ről (CTLA-4-ről) tudjuk, hogy
lényeges az immuntolerancia kialakulásában, ugyanis
a CTLA-4 molekula gátolja a T-sejtek proliferációját.
A CTLA-4 gén egyes alléljei (G49) fokozott hajlamot
jeleznek az autoimmun betegségre, azonban azt a kérdést,
hogy az autoimmun betegségek közül miért AT
jön létre, még nem tudjuk megválaszolni, ezért az
autoimmunitásért felelős „közös gének” mellett thyreoideaspecifi
kus géneket keresnek, amelyek közül leginkább
a Tg-re specifi kusak látszanak lényegesnek.
Az AT-re fogékony gént a Tg gén helyének (8. kromoszóma)
közelében sikerült megtalálni (8q24), és az is kiderült,
hogy az egyes Tg-pontmutációk (SNP-k) eltérő
mértékben növelhetik a betegség iránti fogékonyságot.
A genetikai háttér mellett egyre több érv szól az úgynevezett
epigenetikai tényezők mellett, amelyek azt bizonyítják,
hogy a DNS-szekvenciákban nem kódolt örökletes
mechanizmusok is felelősek azért, hogy egy adott
betegben melyik autoimmun betegség alakul ki [10, 16,
21, 23, 24]. Ikreken tett legújabb megfi gyelések alapján
igazoltnak fogadhatjuk el, hogy az AT létrejöttében a
környezeti faktoroknak is meghatározó jelentőségük
van, ugyanis egypetéjű, monozigóta ikrekben a genetikai
hajlamot csak 46–89%-ra kalkulálták [19, 20]. A környezeti
tényezők közül meghatározó a jód szerepe, mivel a
WHO jódhiány elleni programja is bizonyította, hogy a
jódozással nemcsak a veleszületett jódhiányos állapot
szűnt meg, de növekedett az AT-ben megbetegedettek
száma is. A fokozott jódbevitel thyreoiditist kiváltó hatása
részben az autoantigének (például Tg) antigenitásának
megváltoztatásával, másrészt az autoantigének
fokozott expressziójával és antigén átadásával áll összefüggésben.
A vírusos és a bakteriális fertőzésekről feltételezik,
hogy képesek a betegséget kiváltani, azonban ezt
eddig nem sikerült bizonyítani [17, 20]. Mind elméleti,
mind klinikai szempontból jelentősek azok a megfi gyelések,
amelyek az egyes autoimmun patogenezisű betegségek
társulását bizonyítják. A kérdés fontosságát az adja,
hogy napjainkig úgy gondoltuk, hogy az autoimmun betegség
kialakulásában csak az immunregulációért felelős
gének (immune response genes) kóros működése felelős.
Az autoimun poliendokrin szindróma-1 (APS-I) kórkép
tanulmányozása során derült fény arra, hogy az úgynevezett
autoimmun regulátor gén (AIRE) létezik, és ennek
mutációja, illetve alléljei felelősek a betegségek sajátos
társulásaiért. Ez a felfedezés elindította a genomikai kutatások
azon irányát, amely az egyes endocrinopathiák
létrejöttében is keresi az esetleges mutációkat. Az a korábbi
vélekedés pedig, hogy az autoimmun betegségek
csak egy-egy szervre korlátozódnak, túlhaladottá vált.
Gyakran a szisztémás autoimmun betegségek és a szervspecifi
kus formák sajátos társulása jön létre, amely a betegségek
változatosságát, sokszínűségét okozza. E betegségcsoport
kutatásának az ad különös gyakorlati
jelentőséget, hogy felhívja a gyakorló orvos fi gyelmét az
egyes kórképek gyakran eltérő asszociációjára és ezzel
megkönnyíti a diagnózishoz, illetve a kezeléshez vezető,
gyakran rögös utat. Az autoimmun kórképek társulásainak
jellemző példája az, amikor az AT-t autoimmun
gastritis, anaemia perniciosa, 1-es típusú diabetes mellitus
(IDDM), Addison-kór, illetve hypadrenia egyaránt kíséri
vagy követheti [17, 30, 31, 32].
Autoimmun poliendokrin szindróma
klinikai formái
Az autoimmun poliendokrin szindróma (APS) több
autoimmun patogenezisű endokrin betegség társulását
jelenti. Ennek megfelelően az 1. táblázatban részletezett
beosztást fogadták el.
Az első APS-t minden valószínűséggel még Addison
írta le 1855-ben, bár még nem tudta, hogy a betegségek
egy sajátos csoportját találta meg. Később az egyes entitások
leírása után, 1980-ban Neufeld és Blizzard javasolták
a jelenlegi felosztást [32, 33, 34]. Ezeket a betegségeket
korábban „idiopathiásnak” tartották, s csak az
autoimmunitás megismerése után történhetett meg a jelenlegi
klasszifi káció. A betegség természetének jobb
megismerésében alapvető volt Witebsky és Rose, majd
Rose és Bona kritériumainak kidolgozása, illetve alkalma-
1. táblázat Az APS felosztása
– APS-I Candidiasis, hypoparathyreosis, Addison-kór
– APS-II Addison-kór + autoimmun pajzsmirigybetegség
és/vagy I. típusú diabetes mellitus
– APS-III Pajzsmirigy autoimmun betegség + a fentebb említett
kórképek egyike
2. táblázat Az autoimmun betegség bizonyítékai
– Direkt bizonyíték(ok): a betegség passzív átvitele vagy
az autoantitestekkel, vagy autoreaktív T-sejtekkel
– Indirekt bizonyíték: a betegség reprodukálása experimentális
körülmények között
– Másodlagos bizonyíték(ok): lymphocytás infi ltráció a
célszervben, társulás más autoimmun betegséggel,
korreláció a HLA antigénekkel, az immunreguláció
kedvező terápiás hatása
ORVOSI VOSI HETILAP 1593 2009 ■ 150. évfolyam, 34. szám
ÖSSZEFOGLALÓ REFERÁTUMOK
zása az autoimmun eredetű endokrin kórképekre [5, 6,
7, 35, 36, 37, 38, 39] (2. táblázat).
Az autoimmun háttér megismerése nemcsak a betegségek
kialakulásáról, hanem a társulások okairól is új információkat
nyújtott. Az egyes betegségekben a közös
epitópok elleni sejtes és humorális mechanizmus felelős
azért, hogy bizonyos kórképek együtt gyakrabban fordulnak
elő.
APS-1
Defi níció: a 3. táblázatban felsorolt három megbetegedésből
legalább kettő társulását jelenti.
A betegségnek korábban más elnevezései is ismertek
voltak. Ezek közül a leggyakrabban használt az
APECED (autoimmune poly-endocrinopathy, candidiasis,
ectodermic dystrophy), illetve Whitaker-szindróma
volt. A betegség gyermekkorban kezdődik, a legelső jel
a krónikus candidiasis, amelyet időben a hypoparathyreosis,
majd az Addison-kór tünetei követik [32, 34, 39,
40]. A fő vagy „major” tünetek mellett a 20. életév után
a „minor” tünetek jelentkeznek (vitiligo, alopecia areata,
coeliakia, autoimmun hepatitis, hypogonadismus, malabsorptio,
diabetes mellitus, autoimmun thyreoiditis,
idült atrophiás gastritis) és alakítják ki a betegség rendkívül
színes tünetegyüttesét [39, 40].
Epidemiológia
Az APS-1 ritka betegség. Prevalenciája rendkívül eltérő,
az iráni zsidók között 1:9000, Finnországban 1:14 000,
Szardíniában 1:25 000, Norvégiában 1:80 000, Észak-
Olaszországban 1:200 000, a női/férfi arány 1,0:2,4
[32, 34, 41].
Tünetek
Az esetek közel 100%-ában kezelésre nehezen reagáló
mucocutan krónikus candidiasis (CC) mutatható ki,
amely már gyermekkorban jelentkezik (3. ábra).
Fontos, hogy a gyermekkorban fellépő CC közel 45%-
ának a háttérben az APS-1 áll. A tetania, hypoparathyreosis
79%-ban, az Addison-kór 72%-ban mutatható ki.
Más szervspecifi kus kórképek (gonadalis hipofunkció,
vitiligo, anaemia perniciosa, fogzománc-hypoplasia, körömdystrophia,
alopecia) lényegesen ritkábban társulnak
a betegséghez. A hypoparathyreosissal járó for-
3. ábra APS1-1-ben szenvedő beteg szájnyálkahártyáján a mucocutan
candidiasis jelei
4. ábra APS-1-ben szenvedő beteg gingivájának fokozott pigmentációja
és a fogzománc fejlődési rendellenességei
3. táblázat APS-1 fő összetevői
– Krónikus mucocutan candidiasis (5. év körül manifesztálódik)
– Krónikus hypoparathyreosis
(paraesthesia, Chvostek–Trousseau-tünet, EMG-jelek,
száraz bőr, körömdeformitások)
– Addison-kór (6 hónapos és 40. életév között, átlag 14,6 év)
(hiperpigmentáció, hypoglykaemia, fogyás, adynamia,
hypotonia, hasmenés, hányinger – kóma )
mákban gondolni kell malabsorptióra is. A nyelőcső
gyulladása fájdalmas lehet és az esetek egy részében hegesedést
okoz, illetve az epithelialis tumorok számának
növekedését indukálhatja. A krónikus hypoparathyreosis
időben később, átlagosan a gyermekek 3 hónapos és
15. életéve között lép fel. A legjellemzőbb klinikai tünetek:
neuromuscularis zavarok, tetaniás jelek, paraesthesia,
hypotonia, malabsorptio. Chvostek-tünet (a n. facialis
beidegzési területén a szájzug elhúzódása, szemhéj
kontrakciója) váltható ki, a Trousseau-tünet (a felkar körülbelül
3–5 perces leszorítására tetaniás kontrakció lép
fel) pozitív. A latens tetania EMG segítségével deríthető
ki. A hypocalcaemia további tünetei (száraz bőr, vékony
haj és körömdeformitások) is észlelhetők. Az Addison-
2009 ■ 150. évfolyam, 34. szám 1594 ORVOSI HETILAP
ÖSSZEFOGLALÓ REFERÁTUMOK
5. ábra APS-1 gén lokalizációja (függőleges vonal)
6. ábra AIRE gén 8. 13 bp deletiójának vizsgálata.
1. molekulasúlymarker,
2. APS-1 homozigóta beteg (13 bp deletiója),
3. APS-1 beteg heterozigóta apja,
4. APS-1 beteg heterozigóta anyja,
5. egészséges kontroll
4. táblázat APS-1 fő tüneteinek immunológiai háttere
– Candidiasis: primer T-sejtes immundefi cientia
– Hypoparathyreosis: parathyreoidea elleni antitestek:
kalciumszenzor elleni antitestek
– Addison-kór: Adrenalis cortex elleni antitestek (ACA),
21-hidroxiláz elleni antitestek
5. táblázat APS-1 minor tünetei és kialakulásáért felelős autoantigének
elleni antitestek
Vitiligo
– melanocyta-antigén
Coeliakia
– reticulin, endomysium-antigén
Hypogonadismus
– szteroidtermelő sejtek
– 17-hidroxiláz-enzim-antigén
– P450 scc antigén
Autoimmun hepatitis
– L-K mikroszóma-antigén
1. típusú diabetes mellitus
– ICA (islet cell antigen)
– GAD (glutamindekarboxiláz enzim)
– IA2 antigén
Autoimmun thyreoiditis
– TPO (pajzsmirigy peroxidáz enzim)
– Tg (thyreoglobulin)
Krónikus atrophiás gastritis
– parietalis sejtek
– H/K ATP-áz enzim
– intrinszik faktor
Alopecia areata
– Tirozin-hidroxiláz
Malabsorptio
– triptofán
Genetika
Az APS-1 autoszomális, recesszív, monogénes, öröklődő
betegség, amely a HLA antigénekhez nem társul. Ez is
arra utal, hogy a többi autoimmun patogenezisű kórképtől
eltérő, önálló entitás. Az AIRE gene (auto-immune
regulator) a 21. kromoszóma hosszú karján helyezkedik
el, 14 exonból áll és 13 kb nagyságú (5. ábra).
Ez a gén egy 545 aminosavból álló proteint, az AIRE
fehérjét kódolja és kontrollálja a szövetspecifi kus antigének
expresszióját a thymusban, azaz meghatározza,
mely antigénekkel szemben alakul ki immuntolerancia.
Az AIRE gén és az általa termelt fehérje magas koncentrációjú
a thymus epithelialis sejtjeiben, a dendritikus,
illetve antigén-prezentáló sejtekben, alacsony koncentrációjú
viszont a lépben, a perifériás mononukleáris
sejtekben. Az AIRE gén mutációi, deletiói és inszerciói
felelősek a betegség kialakulásáért [41, 42, 43]. Az első
és máig legjelentősebb a 6. exonban található R257Xmutáció,
amelyet Finnországban a betegek 82%-ában
mutattak ki. Az R139X-mutációt Szardíniában, az
Y85C-t Perzsiában élő zsidókban fi gyelték meg leggyakrabban.
A fentebb bemutatott betegünk és szüleinek genetikai
vizsgálata a 8. exon deletióját mutatta (6. ábra).
kór tünetei a születés utáni 6. hónap és 40. életév között
jelentkeznek, és nem különböznek az APS-től független,
úgynevezett monoszisztémás formától. Feltűnő a
nagyfokú gyengeség, fogyás, hypotonia, folyadékvesztés,
hypoglykaemiás epizódok. Fertőzés, illetve fi zikai
és szellemi terhelés hatására a beteg krízisbe kerülhet.
A gastrointestinalis tünetek közül a hasmenés, hasi fájdalom,
hányinger, hányás a leggyakoribbak. A bőr és a
nyálkahártyák (gingiva, száj) fokozott pigmentációja fi -
gyelhető meg (4. ábra).
Patomechanizmus
Az autoimmun folyamatok kialakulásáért az immunregulátor
gén defektusa a felelős. Az egyes szervek és szövetek
ellen autoantitestek képződnek, illetve a T-sejtek
károsodott működése miatt gombás megbetegedések
alakulnak ki. A betegség már állatkísérleti modelleken is
vizsgálható. Ezek az érdekes kísérletek azt mutatták,
hogy a genetikai defektussal született néhány hetes egerek
szérumában mind a májszövet, mind a mellékvese
elleni autoantitestek mutathatók ki (4. táblázat).
ORVOSI VOSI HETILAP 1595 2009 ■ 150. évfolyam, 34. szám
ÖSSZEFOGLALÓ REFERÁTUMOK
6. táblázat APS-1 és APS-2 közötti legfontosabb különbségek
APS-1 APS-2
Gyermekkori kezdet Felnőttkori kezdet
AIRE gén mutációja kimutatható AIRE gén mutáció nincs
HLA-val nem társul HLA DR3/4-gyel társul
Immundefi cientia kimutatható Immundefi cientia nem
bizonyított
Mucocutan candidiasis Mucocutan candidiasis nincs
A minor tünetek kialakulásáért az autoantigének elleni
autoimmun mechanizmus a felelős (5. táblázat).
Diagnózis
A betegség laboratóriumi diagnosztikájában a jellegzetes
ion- és hormonális eltérések (hypocalcaemia, hyperphosphataemia,
alacsony PTH-szint) mutathatók ki.
A betegek 11–68%-ának savójában lehet citotoxikus
autoantitesteket detektálni, egy részükben pedig a mellékpajzsmirigy
és kalciumszenzor elleni autoantitestek
is jelen vannak [33, 40, 43]. A betegség gyanúja esetén
az endokrinológiai, immunológiai vizsgálatok mellett
genetikai tesztek is szükségesek, amelyek prognosztikus
értékűek. Az APS-1 kezelése csak részben megoldott és
sok nehézséget jelent. Alapját az esetek többségében a
hormonpótlás képezi. A CC gyógyítása a T-sejtek károsodása
miatt nehéz feladat, és sikeres esetben is nagy a
recidíva veszélye. A ketokonazolkezelés az esetek egy részében
sikeres, de gondot jelent, hogy gátolja a kortizol
és a tesztoszteron produkcióját is, ezért ronthatja az
egyébként is csökkent mellékvese-funkciót. Törekedni
kell a kiesett vagy csökkent hormonszintek pótlására.
A tetaniás tünetek kalcium- és D-vitamin-derivátumok
(kalcitriol, kolekalciferol, dihidrotachisterol) adásával jelentősen
csökkenthetők [41, 43]. Az autoimmun hepatitis
kezelésében prednisolont és azatioprint használnak,
de alkalmazásukat az immundefi ciens állapot jelentősen
limitálja. Az immunstimuláns készítmények eddig nem
állították vissza a károsodott immunválaszt. Az őssejtekkel
végzett vizsgálatok – bár biztatóak – még egyelőre
kísérleti stádiumban vannak.
APS-2
A korábban Schmidt-szindrómának nevezett megbetegedést
az Addison-kór és az 1-es típusú diabetes mellitus
(IDDM) vagy autoimmun pajzsmirigybetegség társulása
jellemzi. A betegség leggyakoribb (100%-ban jelen
levő) tünete az Addison-kór, az autoimmun thyreoiditis
(vagy Basedow–Graves-kór) az esetek 70%-ában, az
IDDM pedig 52%-ában van jelen. A vezető első két betegség
társulását más betegség is színezheti. A betegség
nőkben 2–3-szor gyakrabban fordul elő [25]. A betegség
a 30–40. életév között manifesztálódik. A klinikai
tünetek az egyes társuló alapbetegségekével egyeznek
meg.
Epidemiológia
A betegség prevalenciája függ attól, hogy mely betegségek
társulását vizsgálták. Az IDDM-hez az esetek
5,7%-ában társul autoimmun patogenezisű thyreoideamegbetegedés,
0,5%-ában anaemia perniciosa, 0,1%-
ában Addison-kór. Ugyanakkor az Addison-betegek
8–20%-ában IDDM is kimutatható volt. Az életkor
előrehaladtával az APS-2 gyakorisága növekszik [22, 36,
39, 41].
Genetika
A betegség autoszomális, domináns öröklődésű, inkomplett
penetranciával. Az utóbbi évek kutatásai egyértelművé
tették, hogy az APS-1-től eltérően ebben a
betegségben meghatározóak a HLA antigénjei, illetve a
velük kapcsolatba lévő IR (immune response) gének.
A HLA-DR3/HLA-DR4 haplotípusú egyénekben
szignifi kánsan gyakoribb ez a betegség [28]. Bizonyos
HLA haplotípusok (DR3 DQA1*0501 DQB1*0202
DRB1*0301 és a DR4 DQA1*0301 DQB1*0302
DRB1*0401) a betegség kialakulásának rizikóját jelentősen
fokozzák, viszont mások (HLA DR6 DQA1*
DQB1*0503 DRB1*1401) protektív hatásúak [10, 28].
A HLA génekkel társult TNF (tumor necrosis factor) és
a CTLA-4 (cytotoxic T lymphocyte-4) génekről kimutatták,
hogy a betegségek kialakulásában és öröklődésében
is fontosak [17, 25]. Az APS-1 és APS-2 közötti lényeges
különbségeket a 6. táblázat foglalja össze.
APS-3
Neufeld ezt a kórképet eredetileg úgy defi niálta, mint
a Hashimoto-thyreoiditis, a Basedow–Graves-kór, a
Graves-orbitopathia, pretibialis myxoedema és az alábbiak
közül még egy autoimmun betegség társulását [34]:
– IDDM,
– atrophiás gastritis,
– anaemia perniciosa,
– vitiligo,
– alopecia,
– myasthenia gravis.
Kiderült azonban, hogy ez a betegségcsoport lényegesen
összetettebb, mivel a pajzsmirigy autoimmun betegségeihez
(TAD = thyroid associated disease) 28%-ban
más autoimmun betegség – Sjögren-kór, coeliakia,
myasthenia, SLE – is társult. Azt a megfi gyelést tették,
hogy a TAD-betegek több mint felében több autoimmun
kórkép inkomplett formában van jelen. Mivel a
TAD-ban szenvedő betegek a lakosság 7–8%-át teszik ki,
ezért új csoportosítást végeztek, amelynek lényege, hogy
2009 ■ 150. évfolyam, 34. szám 1596 ORVOSI HETILAP
ÖSSZEFOGLALÓ REFERÁTUMOK
7. táblázat A pajzsmirgy autoimmun betegségeihez társult kórképek (TAD) felosztása
Autoimmun pajzsmirigybetegségek (TAD)
(Hashimoto-thyreoiditis, Basedow–Graves-kór, Graves-orbitopathia)
IDDM Autoimmun gastritis Vitiligo MCTD
Hirata-betegség Anaemia perniciosa Alopecia areata RA
Hypophysitis IBD ITP SLE
Addison-kór Autoimmun hepatitis Myasthenia gravis Sjögren-kór
Hypoparathyreosis Primer biliaris cirrhosis Sclerosis multiplex Vasculitis
TAD-3/A TAD-3/B TAD-3/C TAD-3/D
(endokrin) (gastrointestinalis) (hematológiai/bőr/
idegrendszeri )
(szisztémás-kollagén)
a manifeszt és szubklinikus betegségeket is lehet klasszifi
kálni [17, 26, 32, 34, 44] (7. táblázat).
Az APS differenciáldiagnosztikája
Tekintettel arra, hogy az egyes APS-formákban megfi
gyelt entitások társulásai eltérőek, ezért differenciáldiagnosztikai
nehézségek merülhetnek fel. A kromoszomális
megbetegedések közül a Turner-szindróma
okozhat diagnosztikus problémát, mivel ebben a betegségben
autoimmun thyreoiditis (30%-ban) és más endocinopathiák
is előfordulhatnak. A Kearns–Sayre-szindrómában
hypoparathyreosis, primer hypogonadismus,
IDDM, hypopituitarismus egyaránt megfi gyelhető,
azonban a kórkép előterében a myopathia áll. A Wolfram-
szindróma (diabetes mellitus, diabetes insipidus,
opticusatrophia, idegi eredetű süketség) ritka congenitalis
kórkép, amely már gyermekkorban kezdődik. Diagnosztikus
gondot jelenthet felnőttekben a POEMSszindróma
(plazmasejt-abnormitás, organomegalia,
endocrinopathiák, M-protein jelenléte és bőrelváltozások).
A plazmasejtek abnormitása, az M gradiens megjelenése
segít a kórismézésben [44].
Diagnosztikus protokoll
A diagnosztikában meghatározó a klinikai kép, illetve a
kórlefolyás. A laboratóriumi adatok azonban segítséget
adnak a betegségek korai felismerésében. A következő
tesztek elvégzése ajánlatos: TPO, Tg, TSH-R, GAD65,
17-hidroxiláz és 21-hidroxiláz elleni antitestek kimutatása.
A kvantitatív immunelektroforézis M gradiens jelenlétét,
illetve IgA hiányát mutathatja ki. A célszervek
hormonjainak meghatározása, szintjének követése mindenképpen
szükséges nemcsak a diagnózishoz, hanem a
terápia helyességének monitorozásához is.
Terápia, gondozás
A kezelés alapját az immunrendszer kóros működésének
befolyásolása és a károsodott funkciók javítása, a
hormonhiány pótlása képezi. A patomechanizmus alapján
az autoantigenitás megszüntetésére kelle(ne) törekednünk.
Ez a probléma még csak részben megoldott.
A hormonok bevitelével (például a pajzsmirigy hormonjai,
inzulin) gátoljuk a célszervek felületén a HLA-DR
molekulák expresszióját és csökkentjük az autoimmun
folyamatot. Ennek az úgynevezett izohormonális kezelésnek
a lényege leginkább az autoimmun thyreoiditis
kezelése során érthető meg. A TSH képes a HLA-DR
molekulák expresszióját fokozni, ezért az idejében alkalmazott
T4- és T3-kezelés a TSH-szint csökkentése révén
nemcsak a hormonok pótlását jelenti, hanem gátolja az
autoimmun folyamatot is. A pajzsmirigy működését
gátló készítmények nemcsak az euthyreosis kialakulásában
játszanak szerepet, hanem az autoantigének gátlása
révén az autoimmun folyamatot is gátolják. Az idejében
elkezdett inzulinterápia szintén gátolja a béta-sejtek
HLA-DR expresszióját és fékezi a sejtek pusztulását.
A hormonális pótlókezelések egy részében az immunmoduláns
hatás nem bizonyított (például a hypoparathyreosisban
alkalmazott D-vitamin fokozott bevitele).
A fentiekből következik a betegek gondozásának és a
prevenciónak a fontossága.
A betegek életkilátásai a megfelelő és egész élettartamra
kiterjedő gondozással javulhatnak, ennek egyik fő
eleme a beteg felvilágosítása betegségének természetéről
és arról, hogy bizonyos stresszhelyzetekben az alkalmazott
gyógyszerelés módosítása elkerülhetetlen. A megfelelő
hormonális kezelés mellett az addig infertilis nők
gyermeket szülhetnek, a terhesség alatt és a szülést követően
azonban fokozott ellenőrzés indokolt. A gondozás
célja és egyben eredménye, hogy a betegek életkilátásai
ne romoljanak, másrészt az életminőségük tegye lehetővé,
hogy megfelelő munkakör választása után teljes
értékű életet élhessenek [44].
Irodalom
[1] Roitt, I. M., Doniach, D., Cambell, P. N. és mtsai: Autoantibodies
in Hashimoto’s thyroiditis. Lancet, 1956, 2, 820–824.
[2] Rose, N. R., Witebsky, E.: Studies in organ specifi city. Changes in
the thyroid glands of rabbits following active immunization with
rabbit thyroid extracts. J. Immunol., 1956, 76, 417–427.
[3] Adams, D. D., Purves, H. D.: Abnormal response in the assay of
thyrotropin. Proc. Univ. Otago Med. School, 1956, 32, 11–12.
ORVOSI VOSI HETILAP 1597 2009 ■ 150. évfolyam, 34. szám
ÖSSZEFOGLALÓ REFERÁTUMOK
[4] Kriss, J. P.: Inactivation of long-acting thyroid stimulator (LATS)
by anti-kappa, anti-lambda antisera. Clin. Endocrionol., 1968,
28, 1440–1444.
[5] Witebsky, E., Rose, N. R., Terplan, K. és mtsai: Chronic thyroiditis
in autoimmunization. JAMA, 1957, 164, 1439–1447.
[6] Witebsky, E., Kite, J. H., Wick, G.: Spontaneous thyroiditis in the
obese strain chickens. Demonstration of circulationg antibodies.
J. Immunol., 1970, 103, 708–712.
[7] Wick, G., Kite, J. H., Witebsky, E.: Spontaneoud thyroiditis in the
obese strain of chickens. The effect of thymectomy and thymoburesectomy
on the development of the disease. J. Immunol.,
1970, 104, 54–59.
[8] Kaczur, V., Vereb, Gy, Balázs, Cs. és mtsai: Effect of anti-thyroid
peroxidase (TPO) antibodies on TPO activity measured by
chemiluminescence assay. Clin. Chem., 1997, 43, 1392–1399.
[9] Kifor, O., McElduff, A., Leboff, M. S és mtsai: Activating antibodies
the calcium-sensing receptor in two patients with autoimmun
hypoparathyreoidism. J. Endocrinol. Metab., 2004, 89, 548–
556.
[10] Ludgate, M.: The molecular genetics of three thyroid autoantigens:
thyroglobulin, thyroid peroxidase and thyrotropin receptor.
Autoimmunity, 1990, 7, 201–205.
[11] Mayer, A., Ploix, C., Orgazzi, J. és mtsai: Calcium-sensing receptor
autoantibodies are relevant markers of aquired hypoparathyreoidism.
J. Clin. Endocrinol. Metab., 2004, 89, 4484–4488.
[12] Zhang, B., Sun, Ch., Qu, Y. és mtsai: Defi ciency of mouse CD4+
CD25+ Foxp3+ regulatory T cells in xenogeneic pig thymusgrafted
nude mice suffering from autoimmune diseases. Cellular
and Molecular Immunology, 2008, 5, 325–332.
[13] Wang, P., W., Liu, R. T., Hank, S. H. és mtsai: Cytotoxic T lymphocyte-
associated molecule-4 polymorphism and relapse of
Graves’ hyperthyroidism after antithyroid withdrawal. J. Clin.
Endocrinol. Metab., 2004, 89, 169–173.
[14] Fountoulakis, S., Vartolomantos, G., Kolaitis, N. és mtsai: HLADR
expressing peripheral T regulatory cells in newly diagnosed
patients with different forms of autoimmune thyroid disease.
Thyroid, 2008, 11, 1–6.
[15] Grimm, M., Spiecker, M., Cartina, R. és mtsai: Inhibition of major
histocompatibility complex (MHC) class II gene transcription
by nitric oxide and antioxidants. J. Biol. Chemistry, 2002,
277, 26460–26467.
[16] Adrian, L., Daniel, H. D., Lesage, S. és mtsai: Gene dosage-limiting
role of aire in thymic expression, clonal deletion, and organspecifi
c autoimmunity. J. Exp. Med., 2004, 200, 1015–1026.
[17] Villano, M. J. B., Huber, A. K., Greenberg, D. A. és mtsai: Autoimmune
thyroiditis and diabetes: dissecting the joint genetic
susceptibility in a large cohort of multiplex families. J. Clin. Endocrinol.
Metab., 2009, 94, 1458–1466.
[18] Bednarczuk, T., Gopinath, B., Ploski, R. és mtsai: Susceptibility
genes in Graves’ ophthalmopathy: searching for needle in a haystack?
Clin. Endocrinol., 2007, 67, 3–19.
[19] Aust, G., Krohn, K., Morgenthaler, N. G. és mtsai: Graves’disease
and Hashimoto’s thyroiditis in monozygotic twins: case study
as well as trancriptomic and immunohistological analysis of
thyroid tissue. Eur. J. Endocrinol., 2006, 154, 13–20.
[20] Betterle, C., Lazzaratto, F., Presotto, F.: Autoimmune polyglandular
syndrome Type 2: the tip of an iceberg? Clin. Exp. Immunol.,
2004, 137, 225–233.
[21] Eisenbarth, G. S., Jackson, R. A.: Immunogenetics of polyglandular
failure and related disease. In Farid, N. R. (ed.): HLA in endocrine
and metabolic disorders. Academic Press, New York,
1984, 235–264.
[22] Elfström, P., Montgomery, S. M., Kampe, O. és mtsai: Risk of primary
adrenal insuffi ciency in patients with celiac disease. J. Clin.
Endocrinol. Metab., 2007, 92, 3595–3598.
[23] Yarman, S., Oguz, F., Carin, M.: HLA-DRB1*03 is a susceptibility
gene in patients with Graves’ disease with and without ophthalmopathy.
Internat. J. Immunogenetics, 2007, 34, 23–25.
[24] Ogren, M. P., Lombroso, P. J.: Epigenetics: behavioral infl uences
on gene function, Part II: Molecular mechanism. J. Am. Acad.
Child Adolesc. Psychiatry, 2008, 48, 374–378.
[25] Esteller, M.: Epigenetics in cancer. N. Engl. J. Med., 2008, 13,
1148–1158.
[26] Strickland, F. M., Richardson, B. C.: Epigenetics in human autoimmunity.
Epigenetics in autoimmunity – DNA methylation in
systemic lupus erythematosus and beyond. Autoimmunity, 2008,
41, 278–286.
[27] Klecha, A. J., Barreiro-Arcos, M. L., Frick, L. és mtsai: Immunoendocrine
interactions in autoimmune thyroid diseases. Neuroimmunomodulation,
2008, 15, 68–75.
[28] Silverma, M. N., Sternberg, E. M.: Neuroendocrine immune interactions
in rheumatoid arthritis: mechanism of glucocorticoid
resistance. Neuroimmunomodulation, 2008, 15, 19–28.
[29] Kadioglu, P., Acbay, O., Demir, G. és mtsai: The effect of prolactin
and bromocriptine on human peripheral immune status.
J. Endocrinol. Invest., 2001, 24, 147–151.
[30] Ahonen, P., Myllarniemi, S., Sipila, I. és mtsa: Clinical variation of
autoimmune polyendocrinopathy-candidiasis-ectodermal dystrophy
(APECED) in a series of 68 patients. N. Engl. J. Med.,
1990, 322, 1829–1836.
[31] Bensing, S., Fetissov, S. O., Mulder, J. és mtsai: Pituitary autoantibodies
in autoimmune polyendocrine syndrome type l. PNAS,
2007, 104, 949–954.
[32] Betterle, C., Zanchetta, K.: Update on autoimmune polyendocrine
syndrome (APS). Acta Biol. Med., 2003, 74, 9–33.
[33] Blizzard, R. M., Chee, D., Davis, W.: The incidence of parathyroid
and other antibodies in the sera of patients with idiopathic
hypothyroidism. Clin. Exp. Immunol, 1966, 1, 119.
[34] Neufeld, M., Maclaren, N., Blizzard, R.: Autoimmune polyendocrine
syndromes. Pediatr. Ann., 1980, 9, 154–162.
[35] Dultz, G., Metheis, N., Dittmar, M. és mtsai: CTLA-4 CT60 polymorphism
in thyroid and polyglandulars autoimmunity. Horm.
Metab. Res., 2009, 41, 426–429.
[36] Wielosz, E., Majdan, M. M., Zychowska, I. és mtsai: Coexistence of
fi ve autoimmune diseases: diagnostic and therapeutic diffi cilties.
Rheumatol. Int., 2008, 28, 919–923.
[37] Elfström., P., Montgomery, S. M., Kampe, O. és mtsai: Risk of primary
adrenal insuffi ciency in patients with celiac disease. J. Clin.
Endocrinol. Metab., 2007, 92, 3595–3598.
[38] Gianani, R., Eisenbarth, G. S.: Autoimmunity to gastrointestinal
endocrine cells in autoimmune polyendocrine syndrome
type 1. J. Endocrinol. Metab., 2003, 88, 1442–1444.
[39] Ballarini, A., Lee-Kirsch, M. A.: Genetic dissection of autoimmune
polyendocrine syndrome type 2: common origin of a spectrum
of phenotypes. Ann. NY. Acad. Sci., 2007, 111, 169–165.
[40] Alimohammadi, M., Björklund, P., Hallgren, A. és mtsai: Autoimmune
polyendocrine syndrome type 1 and NALP5, a parathyroid
autoantigen. N. Engl. J. Med., 2008, 358, 1018–
1028.
[41] Ströbel, P., Murumägi A. R, Klein, R. és mtsai: Defi ciency of
the autoimmune regulator AIRE in thymomas is insuffi cient
to elicit autoimmune polyendocrinopathy syndrome type 1
(APS-1). J. Pathol., 2007, 21, 563–571.
[42] Dittmar, M., Ide, M., Wurm, M. és mtsai: Early onset of polyglandular
failure is associated with HLA-DRB1*03. Eur. J. Endocrinol.,
2008, 159, 55–60.
[43] Wolff, A. S., Erichsen, M. M., Meager, A. és mtsai: Autoimmune
poly-endocrine syndrome type 1 in Norway: phenotypic variation,
autoantibodies and novel mutations in the autoimmune
regulator gene. J. Clin. Endocrinol. Metab., 2007, 92, 595–
603.
[44] Kahaly, G. J.: Polyglandular autoimmune syndromes. Eur. J.
Endocrinol., 2009, 161, 11–20.
(Balázs Csaba dr.,
Budapest, Frankel L. u. 4., 1029
e-mail: drbalazs@irgalmas.hu)
Üdvözlettel: Prof. Dr. Balázs Csaba 2010. 06. 09. 07:32
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
Kedves Professzor Úr!
A lányommal kapcsolatban kérdezném, hogy mivel több, mint két éve szeretnének gyermeket és nem sikerül, Ön hogyan értékeli a terheléses inzulin- szintjét. A cukor értékek a normális tartományban vannak, a 0 p-es inzulin: 5, a 120 p-es 18. A 120 p-es cukor kicsit alacsonyabb a kiindulási értéknél. Ön javasolna-e gyógyszeres kezelést? A lányom
nagyon gyógyszer-ellenes, napi 250 mg Mercformint szed. Egyébként nagyon hízékony és peteérési nehézségei vannak.
Köszönettel várom válaszát: Tünde
A lányommal kapcsolatban kérdezném, hogy mivel több, mint két éve szeretnének gyermeket és nem sikerül, Ön hogyan értékeli a terheléses inzulin- szintjét. A cukor értékek a normális tartományban vannak, a 0 p-es inzulin: 5, a 120 p-es 18. A 120 p-es cukor kicsit alacsonyabb a kiindulási értéknél. Ön javasolna-e gyógyszeres kezelést? A lányom
nagyon gyógyszer-ellenes, napi 250 mg Mercformint szed. Egyébként nagyon hízékony és peteérési nehézségei vannak.
Köszönettel várom válaszát: Tünde
Tisztelt Tünde!
Tisztázni kellen, hogy nincs-e PCOS, autoimmun és pajzsirigy betegség. Ezzel kapcsolatban utalok az általam korábban leírtakra.
A vizsgálatok alapján lehet dönteni a kérdésben
Jó egészséget kívánok: Prof. Dr. Balázs Csaba 2010. 06. 07. 12:17
Tisztázni kellen, hogy nincs-e PCOS, autoimmun és pajzsirigy betegség. Ezzel kapcsolatban utalok az általam korábban leírtakra.
A vizsgálatok alapján lehet dönteni a kérdésben
Jó egészséget kívánok: Prof. Dr. Balázs Csaba 2010. 06. 07. 12:17
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
Tisztelt Doktor Úr!
2009 Decemberében kezdődve derült ki, hogy a pajzsmirigyszintem 0,14 -re esett le túlműködésbe fordulva. Mivel Hentes a szakmám elkerülhetetlen, hogy halakkal is érintkezzek. Az lenne a kérdésem, hogy bőrön át/keresztül bejuthat-e közvetlenül a szervezetbe akár a jódozott só, akár a tengeri só?
A barátnőm is ugyanebben a pajzsmirigytúlműködében szenved, de neki súlyossabb, mert FT4 és a FT3 szint is kibillent nála. Két évig szedett Methotiryn remélem jól írtam a nevét.
Kérném mielöbbi szives válaszát a megadott e-mail címre megküldeni sziveskedjen.
Előre is köszönjük: Tallér Krisztián
2009 Decemberében kezdődve derült ki, hogy a pajzsmirigyszintem 0,14 -re esett le túlműködésbe fordulva. Mivel Hentes a szakmám elkerülhetetlen, hogy halakkal is érintkezzek. Az lenne a kérdésem, hogy bőrön át/keresztül bejuthat-e közvetlenül a szervezetbe akár a jódozott só, akár a tengeri só?
A barátnőm is ugyanebben a pajzsmirigytúlműködében szenved, de neki súlyossabb, mert FT4 és a FT3 szint is kibillent nála. Két évig szedett Methotiryn remélem jól írtam a nevét.
Kérném mielöbbi szives válaszát a megadott e-mail címre megküldeni sziveskedjen.
Előre is köszönjük: Tallér Krisztián
Tisztelt Tallér Krisztián!
1. Az a tény, hogy a TSH szint alacosnybb még nem jelent betegséget.
2. A jód a bőrön keresztül felszívódik, de ez csal nagy koncentrációban jelent problémát, pl. bőrsérülések, gyulladások jódo fertőtlenítőve(Betaidin) történő kezelése eseté.
3. Ahalakkal történő érintekzés nem jelent gondot.
Egyébként a betegség okának megkeresése volna kívánatos, mert a pajzsmirigy túl-, vagy alúlműködés csak az jelenti, mintha valainak azt mondják, hogy láza van! De mitől? Ez itt a kérdés, ésszerű és szakszerű kezelés cska ezekk birtokában lehetséges.
A legújabb, nagy európai populációban végzett vizsgálatok azt mutatták, hogy a pajzsmirigy betegségei népbetegségnek számítanak, mivel a teljes lakosságban a csökkent működés (hypothyreosis) 4,4%-ban, a túlműködés (hyperthyreosis) 1,4%-ban fordul elő. A hypothyreosis a lakosság 0,4%-ban feltűnő formában van jelen és viszonylag könnyű diagnosztizálni a betegek panaszai, a klinikai tünetek és a laboratóriumi leletek alapján. A probléma az, hogy a betegség 4,0%-ban enyhe, nehezebben felismerhető formában mutatkozik és ritkán gondolnak csökkent pajzsmirigy működésre. Ennek egyik jellemző példája, amikor az emelkedett koleszterint szintet kezelik és nem gondolnak arra, hogy ennek hátterében a pajzsmirigy csökkent hormontermelése áll. A USA-ban 16 millió azon egyének száma, akik az emelkedett koleszterin szintjük miatt részesülnek hormonális kezelésben és normalizálódott koleszterin szintjük. A fokozatosan, látszólag minden ok nélkül kialakult csökkent pajzsmirigyműködést korábban „idiopathiásnak” (ismeretlen eredetűnek) tartották. Kiderült, hogy ezeknek a betegségeknek az oka autoimmun folyamat. Nőkben a betegség lényegesen gyakoribb, mint férfiakban (4-5:1).
A pajzsmirigy a légcső előtt pajzsszerűen elhelyezkedő belső elválasztású mirigyünk, ami jód és fehérje felhasználásával hormont trijódtironint (T3-t) és thiroxint (T4-t) termel,. Ezek mennyiségét az agyalapi mirigy pajzsmirigyserkentő hormonján (TSH) keresztül szabályozza (fontos megjegyezni, hogy a TSH nem a pajzsmirigy által termelt hormon!). Ezek a hormonok felelnek a szervezet anyagcsere-bioenergia folyamatainak megfelelő működésért, a fehérje-szintézisért, szabályozzák a testhőmérsékletünket, oxigén fogyasztásunkat, a magzat idegrendszeri fejlődését csökkentik a koleszterinszintet, elősegítik a szervezet növekedését, felelősek a központi idegrendszer, a szív, a gyomor-bélrendszer és a bőr megfelelő működéséért, és nagymértékben meghatározzák lelki (pszichés)állapotunkat. Is. Fontos tudni, hogy jóllehet a T3 és a T4 , a TSH szintjét a vérből meg tudjuk határozni, azonban az egyes laboratóriumokban kapott értékek eltérést mutathatnak. További gond, hogy az un. normál (referencia értékeket) nem a hazai körülményekhez viszonyították, pedig azok jelentős földrajzi és genetikai különbséget mutathatnak az egyes kontinenseken. Fontos tudni azt is, hogy a hormonoknak a mennyiségét mérik, azonban azok funkcióját nem. Erre jó és gyakorlati példa, hogy a TSH (tehát az agyalapi mirigy által termelt hormon) szintje a vérben a nap egyes periódusában változik (legmagasabb éjfél előtt a hajnali órákban).A TSH biológiai „erőssége” is egyénenként, évszakonként is különböző lehet, ráadásul egyes gyógyszerek (szteroidok), betegségek (pl láz) is befolyásolják. A hormonok mérése tehát fontos, de mindig egyénenként, a beteg panaszainak függvényében kell értékelni.
Napjainkba a világméretű programnak köszönhetően a jódhiány lényegesen visszaszorult. A jód hiányában kevés T3 és T4 képződik, amely miatt fokozott a TSH termelése. A TSH pedig fokozza a pajzsmirigy működését stimulálja osztódásra a sejteket, s ez a folyamat golyvaképződéshez vezet. Ebből az következne, hogy a jódozással ( a só jódozásával és jód tabletta bevitelével minden megoldható lenne. Sajnos a helyzet nem ilyen egyszerű. Kiderült, hogy azokban az afrikai országokban, ahol a jódozást kiterjedten alkalmazták gyakorlatilag eltűnt a kretenizmus és csökkent a göbös megbetegedések száma, de ugyanakkor más természetű (autoimmun eredetű) betegségeké viszont emelkedett. Fontos azt megjegyezni, hogy egészséges egyénekben a jódpótlás alapvető, de az anorganikus jód bevitele (főleg túlzott formában!) káros lehet. A hormonok képződésében lényeges szerepe van a „szabad oxigén gyököknek” és az ezeket befolyásoló szelénnek. Sajnos Európa szelénhiányos terület, ezért a szelén pótlása egészségesek számára is fontos. A pajzsmirigy göbök lehetnek túlműködőek („meleg”), ill. csökkent funkciójúak („hideg”) göbök. Ezek eldöntése azonban izotóp vizsgálattal lehetséges, amely képet alkot nem csak a pajzsmirigy méretéről, hanem annak működéséről is. Már itt meg kell jegyezni, hogy a bevezetőben említett autoimmun eredetű betegségek miatt nem elegendőek a hormonok szintjének meghatározásai, hanem immunológia tesztek is szükségesek! (ezek sajnos gyakran elmaradnak). Azt kell tudnunk, hogy a mirigy túl-, ill. alacsony működése egy állapot. Az okok kiderítésében az immunológiai vizsgálatok segítenek.
Jó egészséget kívánok: Prof. Dr. Balázs Csaba 2010. 05. 30. 10:38
1. Az a tény, hogy a TSH szint alacosnybb még nem jelent betegséget.
2. A jód a bőrön keresztül felszívódik, de ez csal nagy koncentrációban jelent problémát, pl. bőrsérülések, gyulladások jódo fertőtlenítőve(Betaidin) történő kezelése eseté.
3. Ahalakkal történő érintekzés nem jelent gondot.
Egyébként a betegség okának megkeresése volna kívánatos, mert a pajzsmirigy túl-, vagy alúlműködés csak az jelenti, mintha valainak azt mondják, hogy láza van! De mitől? Ez itt a kérdés, ésszerű és szakszerű kezelés cska ezekk birtokában lehetséges.
A legújabb, nagy európai populációban végzett vizsgálatok azt mutatták, hogy a pajzsmirigy betegségei népbetegségnek számítanak, mivel a teljes lakosságban a csökkent működés (hypothyreosis) 4,4%-ban, a túlműködés (hyperthyreosis) 1,4%-ban fordul elő. A hypothyreosis a lakosság 0,4%-ban feltűnő formában van jelen és viszonylag könnyű diagnosztizálni a betegek panaszai, a klinikai tünetek és a laboratóriumi leletek alapján. A probléma az, hogy a betegség 4,0%-ban enyhe, nehezebben felismerhető formában mutatkozik és ritkán gondolnak csökkent pajzsmirigy működésre. Ennek egyik jellemző példája, amikor az emelkedett koleszterint szintet kezelik és nem gondolnak arra, hogy ennek hátterében a pajzsmirigy csökkent hormontermelése áll. A USA-ban 16 millió azon egyének száma, akik az emelkedett koleszterin szintjük miatt részesülnek hormonális kezelésben és normalizálódott koleszterin szintjük. A fokozatosan, látszólag minden ok nélkül kialakult csökkent pajzsmirigyműködést korábban „idiopathiásnak” (ismeretlen eredetűnek) tartották. Kiderült, hogy ezeknek a betegségeknek az oka autoimmun folyamat. Nőkben a betegség lényegesen gyakoribb, mint férfiakban (4-5:1).
A pajzsmirigy a légcső előtt pajzsszerűen elhelyezkedő belső elválasztású mirigyünk, ami jód és fehérje felhasználásával hormont trijódtironint (T3-t) és thiroxint (T4-t) termel,. Ezek mennyiségét az agyalapi mirigy pajzsmirigyserkentő hormonján (TSH) keresztül szabályozza (fontos megjegyezni, hogy a TSH nem a pajzsmirigy által termelt hormon!). Ezek a hormonok felelnek a szervezet anyagcsere-bioenergia folyamatainak megfelelő működésért, a fehérje-szintézisért, szabályozzák a testhőmérsékletünket, oxigén fogyasztásunkat, a magzat idegrendszeri fejlődését csökkentik a koleszterinszintet, elősegítik a szervezet növekedését, felelősek a központi idegrendszer, a szív, a gyomor-bélrendszer és a bőr megfelelő működéséért, és nagymértékben meghatározzák lelki (pszichés)állapotunkat. Is. Fontos tudni, hogy jóllehet a T3 és a T4 , a TSH szintjét a vérből meg tudjuk határozni, azonban az egyes laboratóriumokban kapott értékek eltérést mutathatnak. További gond, hogy az un. normál (referencia értékeket) nem a hazai körülményekhez viszonyították, pedig azok jelentős földrajzi és genetikai különbséget mutathatnak az egyes kontinenseken. Fontos tudni azt is, hogy a hormonoknak a mennyiségét mérik, azonban azok funkcióját nem. Erre jó és gyakorlati példa, hogy a TSH (tehát az agyalapi mirigy által termelt hormon) szintje a vérben a nap egyes periódusában változik (legmagasabb éjfél előtt a hajnali órákban).A TSH biológiai „erőssége” is egyénenként, évszakonként is különböző lehet, ráadásul egyes gyógyszerek (szteroidok), betegségek (pl láz) is befolyásolják. A hormonok mérése tehát fontos, de mindig egyénenként, a beteg panaszainak függvényében kell értékelni.
Napjainkba a világméretű programnak köszönhetően a jódhiány lényegesen visszaszorult. A jód hiányában kevés T3 és T4 képződik, amely miatt fokozott a TSH termelése. A TSH pedig fokozza a pajzsmirigy működését stimulálja osztódásra a sejteket, s ez a folyamat golyvaképződéshez vezet. Ebből az következne, hogy a jódozással ( a só jódozásával és jód tabletta bevitelével minden megoldható lenne. Sajnos a helyzet nem ilyen egyszerű. Kiderült, hogy azokban az afrikai országokban, ahol a jódozást kiterjedten alkalmazták gyakorlatilag eltűnt a kretenizmus és csökkent a göbös megbetegedések száma, de ugyanakkor más természetű (autoimmun eredetű) betegségeké viszont emelkedett. Fontos azt megjegyezni, hogy egészséges egyénekben a jódpótlás alapvető, de az anorganikus jód bevitele (főleg túlzott formában!) káros lehet. A hormonok képződésében lényeges szerepe van a „szabad oxigén gyököknek” és az ezeket befolyásoló szelénnek. Sajnos Európa szelénhiányos terület, ezért a szelén pótlása egészségesek számára is fontos. A pajzsmirigy göbök lehetnek túlműködőek („meleg”), ill. csökkent funkciójúak („hideg”) göbök. Ezek eldöntése azonban izotóp vizsgálattal lehetséges, amely képet alkot nem csak a pajzsmirigy méretéről, hanem annak működéséről is. Már itt meg kell jegyezni, hogy a bevezetőben említett autoimmun eredetű betegségek miatt nem elegendőek a hormonok szintjének meghatározásai, hanem immunológia tesztek is szükségesek! (ezek sajnos gyakran elmaradnak). Azt kell tudnunk, hogy a mirigy túl-, ill. alacsony működése egy állapot. Az okok kiderítésében az immunológiai vizsgálatok segítenek.
Jó egészséget kívánok: Prof. Dr. Balázs Csaba 2010. 05. 30. 10:38
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
.jpg){kind=small}
