|
|
Kérdezz-felelek
Kérdezni a gomb megnyomásával tudsz, amennyiben a napi kérdések száma még nem haladta meg a napi limitet.
Tisztelt Professzor Úr!
Augusztus 5-én voltam Önnél a Bajcsy kórházban. Szeretném megtudni, hogy az Ön által kért labor eredményéről hol kaphatnék felvilágosítást? Szeretném megtudni, hogy hol rendel a professzor úr a Bajcsy kórházon kívül, s hogyan lehet időpontot kérni? A Bajcsyba nem sikerült korábbi időpontot kérni, a februári időpont a problémáim miatt nagyon távoli.
Segítségét nagyon köszönöm! Etelka
Augusztus 5-én voltam Önnél a Bajcsy kórházban. Szeretném megtudni, hogy az Ön által kért labor eredményéről hol kaphatnék felvilágosítást? Szeretném megtudni, hogy hol rendel a professzor úr a Bajcsy kórházon kívül, s hogyan lehet időpontot kérni? A Bajcsyba nem sikerült korábbi időpontot kérni, a februári időpont a problémáim miatt nagyon távoli.
Segítségét nagyon köszönöm! Etelka
Tisztelt Etelka!
1. A laboratóriumi adatokat a laboratóriumból elkérheti, megkaphatja.
2. Elérhetőségem. 06-30-631-9309
Jó egészséget kívánok: Prof. Dr. Balázs Csaba 2010. 08. 18. 12:30
1. A laboratóriumi adatokat a laboratóriumból elkérheti, megkaphatja.
2. Elérhetőségem. 06-30-631-9309
Jó egészséget kívánok: Prof. Dr. Balázs Csaba 2010. 08. 18. 12:30
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
Tisztelt Doktor úr !
Vérleleteim pajzsmirigytulmüködést mutattak,ultrahang, jobb lebeny nagyobb,benne 8 mm hideg göb,citologia rosszindulatuságot nem igazolt.Metothyrint 3x1 este xanax sr retard 2mg szedek , 2 honapja.Közérzetem javuloban van.Éjszakai izzadásom elmult,de alvásom felületes és nem nyugodt,nappal sokszor indok nélkül feszült ideges vagyok,és még izzadok,a szivem kalimpál.Olvasom az Őn válaszleveleit amiben azt irja a metothyrint éhgyomorra kell bevenni.,Én evés után veszem be./lehet ez a baj ?/Szeretném önt megkérdezni a déli és esti metothyrint hogyan vegyem be,mert ugye a reggelit éhgyomorra betudom venni.A gyogyszer bevétele előtt mennyi ideig ne egyek. Napi 3 metothyrint mivel 2 honapja szedem,ha éhgyomorra veszem majd be akkor nem okoz gyomorproblémát a sok gyogyszer ? Augusztus elején kell visszamennem az endokronologushoz akkor lesz kész a véreredmény,azt mondta akkor tud állitani a metothyrin adagon,és hogy addigra jobban kell hogy legyek. Válaszát előre is köszönöm.Üdvözlettel Zsuzsanna.
Vérleleteim pajzsmirigytulmüködést mutattak,ultrahang, jobb lebeny nagyobb,benne 8 mm hideg göb,citologia rosszindulatuságot nem igazolt.Metothyrint 3x1 este xanax sr retard 2mg szedek , 2 honapja.Közérzetem javuloban van.Éjszakai izzadásom elmult,de alvásom felületes és nem nyugodt,nappal sokszor indok nélkül feszült ideges vagyok,és még izzadok,a szivem kalimpál.Olvasom az Őn válaszleveleit amiben azt irja a metothyrint éhgyomorra kell bevenni.,Én evés után veszem be./lehet ez a baj ?/Szeretném önt megkérdezni a déli és esti metothyrint hogyan vegyem be,mert ugye a reggelit éhgyomorra betudom venni.A gyogyszer bevétele előtt mennyi ideig ne egyek. Napi 3 metothyrint mivel 2 honapja szedem,ha éhgyomorra veszem majd be akkor nem okoz gyomorproblémát a sok gyogyszer ? Augusztus elején kell visszamennem az endokronologushoz akkor lesz kész a véreredmény,azt mondta akkor tud állitani a metothyrin adagon,és hogy addigra jobban kell hogy legyek. Válaszát előre is köszönöm.Üdvözlettel Zsuzsanna.
Tisztelt Zsuzsanna!
Valami tévedés lehet, én nem a Metothyrinről írtam, hogy éhgyomorra kell bevenni. Az egy másik gyógyszerre vonatkozik.
Egyébként jó volna tisztázni a túlműködés okát ( a hideg göb nem okoz túlműködést!)
Jó egészséget kívánok: Prof. Dr. Balázs Csaba 2010. 07. 08. 07:23
Valami tévedés lehet, én nem a Metothyrinről írtam, hogy éhgyomorra kell bevenni. Az egy másik gyógyszerre vonatkozik.
Egyébként jó volna tisztázni a túlműködés okát ( a hideg göb nem okoz túlműködést!)
Jó egészséget kívánok: Prof. Dr. Balázs Csaba 2010. 07. 08. 07:23
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
Tisztelt Doktorúr!
24 éves vagyok, 11 éves koromban jött meg a menstuáciom és még abban az évben másodszorra lettem bárányhimlős utána alig 1 év alatt felhíztam 20kg-t, ami azóta is gyarapszik mert leadni nem tudok. Jelenleg 30kg súlyfeleslegem van.
Tavaly hasi Ct-n találtak papír szerint: 2 változó méretü cystosus képletet, folliculucok az ovariumokban.Bal ovariumban 13-14mm , jobb ovariumban 20-22mm folyadéktartalmú cystosus képlet látszik. Elmentem a nőgyógyászomhoz ő azt mondta nem kell különösebben foglalkozni ezzel. Viszont sokadik alkalommal jeleztem, hogy rendszertelen a menstruáciom, sose pontos 2-3 hét különbséggel jön meg,előtte- közben nagy fájdalmaim vannak.Eddig megjegyezném soha nem reagált rá egyik nőgyógyász sem. Sem az orvosom sem pedig a helyettesítő orvosok.Most viszont elküldött egy vérvizsgálatra mondván biztos a hormonzavar. A leletemen a következő áll:
-Insulin: 11 uU/ml
-TSH supersensitiv:4,67 uU/ml
-FT4:0,98 uIU/ml
-FT3:1,70 ng/dl
-FSH:7,37 pg/ml
-LH:17,7 mIU/ml
-Progesteron:1,22 nmol/l
-LTH:266 mIU/l
-Oestradiol:113 pmol/l
-testosteron: 4,33 nmol/l
Annyit mondott az orvosom kiemelve a magas testosteront és a nagyon alacsony progesteront, hogy alig vagy egyáltalán nincs peteérésem van hormonzavar, majd megkérdezte mikorra tervezem a gyermekvállalást mert ha jelenleg nem akkor addig felírja a Dienille nevü fogamzásgátlót amit nyugodtan szedjek ameddig jónak látom. Semmilyen más információt nem kaptam illetve felvilágositást, hogy most jelenleg mivel is állók szemben? PCO-s lennék?
Válaszát előre is köszönöm
Gina
24 éves vagyok, 11 éves koromban jött meg a menstuáciom és még abban az évben másodszorra lettem bárányhimlős utána alig 1 év alatt felhíztam 20kg-t, ami azóta is gyarapszik mert leadni nem tudok. Jelenleg 30kg súlyfeleslegem van.
Tavaly hasi Ct-n találtak papír szerint: 2 változó méretü cystosus képletet, folliculucok az ovariumokban.Bal ovariumban 13-14mm , jobb ovariumban 20-22mm folyadéktartalmú cystosus képlet látszik. Elmentem a nőgyógyászomhoz ő azt mondta nem kell különösebben foglalkozni ezzel. Viszont sokadik alkalommal jeleztem, hogy rendszertelen a menstruáciom, sose pontos 2-3 hét különbséggel jön meg,előtte- közben nagy fájdalmaim vannak.Eddig megjegyezném soha nem reagált rá egyik nőgyógyász sem. Sem az orvosom sem pedig a helyettesítő orvosok.Most viszont elküldött egy vérvizsgálatra mondván biztos a hormonzavar. A leletemen a következő áll:
-Insulin: 11 uU/ml
-TSH supersensitiv:4,67 uU/ml
-FT4:0,98 uIU/ml
-FT3:1,70 ng/dl
-FSH:7,37 pg/ml
-LH:17,7 mIU/ml
-Progesteron:1,22 nmol/l
-LTH:266 mIU/l
-Oestradiol:113 pmol/l
-testosteron: 4,33 nmol/l
Annyit mondott az orvosom kiemelve a magas testosteront és a nagyon alacsony progesteront, hogy alig vagy egyáltalán nincs peteérésem van hormonzavar, majd megkérdezte mikorra tervezem a gyermekvállalást mert ha jelenleg nem akkor addig felírja a Dienille nevü fogamzásgátlót amit nyugodtan szedjek ameddig jónak látom. Semmilyen más információt nem kaptam illetve felvilágositást, hogy most jelenleg mivel is állók szemben? PCO-s lennék?
Válaszát előre is köszönöm
Gina
Tisztelt Gina!
Mindenképpen endokrinológiai vizsgálat(ok) indiokoltak (immuno-endokrin kivizsgálás). Arról nem tett említést, hogy fokozott szőrnövekedése van-e? Ebben az irányba is vizsgálódni lenne érdemes.
Végül: a PCOS a leírtak alapján nem kizárt.
Jó egészséget kívánok: Prof. Dr. Balázs Csaba 2010. 07. 05. 12:16
Mindenképpen endokrinológiai vizsgálat(ok) indiokoltak (immuno-endokrin kivizsgálás). Arról nem tett említést, hogy fokozott szőrnövekedése van-e? Ebben az irányba is vizsgálódni lenne érdemes.
Végül: a PCOS a leírtak alapján nem kizárt.
Jó egészséget kívánok: Prof. Dr. Balázs Csaba 2010. 07. 05. 12:16
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
3 éve kezeltek pajzsmirigy túlmüködéssel egy másfél éves metothytin kurával.
Jelenleg tipikus tüneteim vannak./fogyás,szapora szivverés,ingerültség,hajhullás,izzadás/Elmentemvérvételre de a tsh normál tartományban volt.A pajzsmirigy ultrahang a következö jobb lebeny 54+30+23mm bal lebeny 48+21+17mm .
Mk lebeny ép echogenitású a vascularisatio enyhén fokozott.Göb nem ábrázolodik.
A radiologus azt mondta ezt kezelni kell.
Teljesen tanácstalan vagyok mert a háziorvosom viszont beállitotta nálam ismét a metothyrin tablettát.
Véleményét szeretném kérni, hogy most elkezdjem a gyógyszeret vagy ne éppenséggel a pajzsmirigyem vagy sem.
Én a tüneteim alapján ugy érzem de nem tudom.
Válaszát elöre is köszönöm.
Jelenleg tipikus tüneteim vannak./fogyás,szapora szivverés,ingerültség,hajhullás,izzadás/Elmentemvérvételre de a tsh normál tartományban volt.A pajzsmirigy ultrahang a következö jobb lebeny 54+30+23mm bal lebeny 48+21+17mm .
Mk lebeny ép echogenitású a vascularisatio enyhén fokozott.Göb nem ábrázolodik.
A radiologus azt mondta ezt kezelni kell.
Teljesen tanácstalan vagyok mert a háziorvosom viszont beállitotta nálam ismét a metothyrin tablettát.
Véleményét szeretném kérni, hogy most elkezdjem a gyógyszeret vagy ne éppenséggel a pajzsmirigyem vagy sem.
Én a tüneteim alapján ugy érzem de nem tudom.
Válaszát elöre is köszönöm.
Tisztelt Kérdező!
Miként azt már több alkalommal írtam, az okot kellene keresni és megtalálni és ennek megfelelően kezelni.
A pajzsmirigy túlműködik (hyperthyreosis), ha a kelleténél több hormont termel. Ennek oka lehet a túl sok jódbevitel, a pajzsmirigy jóindulatú sok hormont termelő daganata, mérgezés, fertőzés vagy az agyalapi mirigy túlzott TSH-termelése. Leggyakoribb formája a Basedow-kór, amely egy főleg nőket érintő autoimmun betegség, és a pajzsmirigy megnagyobbodásával (golyva), valamint a hormonszint hirtelen megemelkedésével jár. A szem kidülledése, izmainak duzzadása és kettős látás kísérheti. A pajzsmirigy túlműködésének gyakori tünete a gyors mozgás, beszéd és gondolkodás, szapora pulzus, szívritmuszavar, ingerlékenység, idegesség és álmatlanság, jó étvágy mellett fogyás, hasmenés, izzadás, csökkent meleg tűrés, valamint a meleg nedves bőr. A túl sok pajzsmirigyhormon nőknél cikluszavart okoz, férfiaknál csökkenti a spermaképződést, így meddőséghez vezethet. TSH-receptor elleni antitest meghatározás szükséges, mivel ez az antitest felelős a betegség létrejöttéért (sajnos ennek meghatározása gyakran nem történik meg).
Az immunrendszer feladata a szervezet saját szöveteinek és sejtjeinek („integritásának”) védelme. Amennyiben ebben hiba támad, akkor az immunrendszer sejtjei és az általuk termelt fehérjék (antitestek) saját szöveteik, „antigénjeik” ellen támadnak és ez a sejtek működésének gátlásához, esetleg a működésük növekedéséhez vezethet. Az autoimmun betegségeknek didaktikai okokból elkülönítjük a szisztémás és az egy-egy szervre lokalizálódó szerv-specifikus formáit. Ezekre a betegségekre jellemző, hogy öröklődnek, főleg nőkben fordulnak elő és gyakran társulnak egymással (pl. pajzsmirigybetegség cukorbetegséggel, meddőséggel stb).. Az autoimmun eredetű szerv-specifikus pajzsmirigybetegségeknek két fő formája ismert: az autoimmun pajzsmirigygyulladás (Hashimoto betegség) és Basedow-Graves kór.
A krónikus autoimmun kezdetben gyakran tünetmentes, de együtt járhat átmenti pajzsmirigy érzékenységgel vagy megnagyobbodással, tömött tapintatú strúmával, esetleg hőemelkedéssel. Következményeként tartós alulműködés is előfordulhat már a betegség kezdetén előfordulhat. A pajzsmirigy komponensei: a Tireoglobulin és a pajzsmirigy peroxidáz enzim (TPO) elleni antitest mérése fontos. Észlelésekor a pajzsmirigy vékonytű biopszia (szövettani vizsgálatot) is szükséges lehet. A betegség korai felismerése azért is fontos, mert a tünetmentes forma („szubklinikus”) is jelentős rizikófaktora számos betegségnek. A betegség lefolyásában négy stádiumot különíthetünk el: l Hiperfunkciós stádium: betegség kezdetétől számított 1-6 hét. A tünetek a sejtek károsodása miatt felszabaduló jelentős mennyiségű hormon következtében jönnek létre („destruktív hyperthyreosis”). 2. Hipofunkciós stádium: a betegség kezdetétől számított 8. héttõl 4-6 hónapig. 3. Regenerációs stádium: A betegség kezdetétől számított 7-12 hónap. 4. Definitív stádium: ha a regeneráció teljes, akkor a beteg gyógyult, míg a betegek többségében súlyos, enyhe, esetleg szubklinikus hypothyreosis alakul ki (a TSH szint emelkedett, de a perifériás hormonok szintje az élettani határokon belül van). A hypothyreosis egyes formáinak meghatározásában alapvető az élettani TSH szint definiciója. A szuperszenzitiv TSH (sTSH) módszerek lehetővé tették a szubklinikus és az enyhe hypothyreosis megkülönböztetését. A sTSH 2.5 mU/l felső szintjét az irodalom általában elfogadja, de számos, a szerzők által is leírt megkötést is megfogalmaz. A fiziológiás TSH szint felső határának 4,5-ről 2,5- mU/l-re csökkentése azt is eredményezte, hogy az Egyesült Államokban a szubklinikus hypothyreosisos betegek száma meghaladja a 20 milliót. A TSH meghatározásának fontosságát senki nem vonja kétségbe, de annak abszolutizálása félrevezető lehet. Ezért is lehet támogatni azt a legújabb véleményt, hogy a diagnózis megállapításakor ne csak a TSH értéket, hanem a familiáris adatokat (előfordul-e pajzsmirigybetegség a családban?) az immunológiai tesztek eredményét, spontán abortuszokat, egyes gyógyszerek fogyasztását (anorganikus készítmények:pl. Cordaron, betadin kúp, oldat) is célszerű figyelembe venni. Fontos, hogy még akkor ismerjük fel a betegséget, amikor a gyulladás már fennáll (antitestek magasak!), de még a pajzsmirigy működése nem csökkent (élettani hormonértékek!) . A kezelés szerencséra nem a műtét, hanem a megfelelő, egyénre szabott immun-moduláns gyógyszeres kezelés, esetleg pajzsmirigy hormonpótlás (egyéni mérlegelés alapján). „Ne a laboratóriumi értékeket kezeljük, hanem a beteget”!.
A Basedow kór a pajzsmirigy autoimmun eredetű betegség, amelynek kialakulásában egy másik antitest: a TSH receptor elleni stimuláló antitest játszik szerepet. Szintén örökletes betegség, amelyre kezdetben a pajzsmirigy jelentős túlműködése, strúma és az esetek 5-10 %-ban gyulladásos szembetegségek jellemzőek. A betegségre jellemző klinikai jelek, panaszok, strúma, a TSH-receptor elleni antitest pozitivitása alapján a diagnózis megállapítható. Napjainkban ez a betegség már gyógyítható. Hangsúlyozni kell, hogy az alkalmazott gyógyszeres, a pajzsmirigy működését gátló szerek (Metothyrin, Propycil) viszonylag hamar (4-6 hét alatt) képesek normalizálni a túlműködést, de az immunológiai folyamat gyógyulása hosszabb időt vesz igénybe (minimum 1 évet!). Ezért nem elegendő a hormonok szintjének mérés, az immunológiai folyamatok követése is szükséges. A kezelésre nem reagáló esetekben a pajzsmirigy műtéte és izotóp kezelése is indokolt lehet. Fontos tudni, hogy az izotópkezelés fokozhatja a szemtünetek kialakulásának kockázatát!
A pajzsmirigy göbös betegségei azért is fontosak, mert ide tartoznak a jó és rosszindulatú daganatai is. Ezek egyrészt fokozott működéssel járó göbök lehetnek, amelyek sok hormont termelnek („meleg” göbök). Ezek kimutatásához a pajzsmirigy megtapintása és hormon-meghatározások mellett izotópos vizsgálat is szükséges. A túlműködés a hagyományos gátlószeres kezeléssel csak átmenetileg gyógyítható (!), a készítmény elhagyása után a túlműködés ismét jelentkezik. A végleges gyógyulás izotóp terápiától, esetleg műtéttől várható.
Fontos: ezek nem autoimmun betegségek!
A rosszindulatú daganatok nem járnak túlzott hormon-termeléssel, különböző méretű „hideg” göbök formájában jelentkeznek. A diagnosztizálásukhoz az un. tumor marker (thyreoglobulin) meghatározása és szövettani, citológiai vizsgálat szükséges („vékonytű biopszia”). Kezelésük műtéttel és izotóppal lehetséges.
Ezek után talán érthető, hogy miért javaslom az immuno-endokrin kivizsgálást
Jó egészséget kívánok:
Prof. Dr. Balázs Csaba 2010. 06. 23. 12:33
Miként azt már több alkalommal írtam, az okot kellene keresni és megtalálni és ennek megfelelően kezelni.
A pajzsmirigy túlműködik (hyperthyreosis), ha a kelleténél több hormont termel. Ennek oka lehet a túl sok jódbevitel, a pajzsmirigy jóindulatú sok hormont termelő daganata, mérgezés, fertőzés vagy az agyalapi mirigy túlzott TSH-termelése. Leggyakoribb formája a Basedow-kór, amely egy főleg nőket érintő autoimmun betegség, és a pajzsmirigy megnagyobbodásával (golyva), valamint a hormonszint hirtelen megemelkedésével jár. A szem kidülledése, izmainak duzzadása és kettős látás kísérheti. A pajzsmirigy túlműködésének gyakori tünete a gyors mozgás, beszéd és gondolkodás, szapora pulzus, szívritmuszavar, ingerlékenység, idegesség és álmatlanság, jó étvágy mellett fogyás, hasmenés, izzadás, csökkent meleg tűrés, valamint a meleg nedves bőr. A túl sok pajzsmirigyhormon nőknél cikluszavart okoz, férfiaknál csökkenti a spermaképződést, így meddőséghez vezethet. TSH-receptor elleni antitest meghatározás szükséges, mivel ez az antitest felelős a betegség létrejöttéért (sajnos ennek meghatározása gyakran nem történik meg).
Az immunrendszer feladata a szervezet saját szöveteinek és sejtjeinek („integritásának”) védelme. Amennyiben ebben hiba támad, akkor az immunrendszer sejtjei és az általuk termelt fehérjék (antitestek) saját szöveteik, „antigénjeik” ellen támadnak és ez a sejtek működésének gátlásához, esetleg a működésük növekedéséhez vezethet. Az autoimmun betegségeknek didaktikai okokból elkülönítjük a szisztémás és az egy-egy szervre lokalizálódó szerv-specifikus formáit. Ezekre a betegségekre jellemző, hogy öröklődnek, főleg nőkben fordulnak elő és gyakran társulnak egymással (pl. pajzsmirigybetegség cukorbetegséggel, meddőséggel stb).. Az autoimmun eredetű szerv-specifikus pajzsmirigybetegségeknek két fő formája ismert: az autoimmun pajzsmirigygyulladás (Hashimoto betegség) és Basedow-Graves kór.
A krónikus autoimmun kezdetben gyakran tünetmentes, de együtt járhat átmenti pajzsmirigy érzékenységgel vagy megnagyobbodással, tömött tapintatú strúmával, esetleg hőemelkedéssel. Következményeként tartós alulműködés is előfordulhat már a betegség kezdetén előfordulhat. A pajzsmirigy komponensei: a Tireoglobulin és a pajzsmirigy peroxidáz enzim (TPO) elleni antitest mérése fontos. Észlelésekor a pajzsmirigy vékonytű biopszia (szövettani vizsgálatot) is szükséges lehet. A betegség korai felismerése azért is fontos, mert a tünetmentes forma („szubklinikus”) is jelentős rizikófaktora számos betegségnek. A betegség lefolyásában négy stádiumot különíthetünk el: l Hiperfunkciós stádium: betegség kezdetétől számított 1-6 hét. A tünetek a sejtek károsodása miatt felszabaduló jelentős mennyiségű hormon következtében jönnek létre („destruktív hyperthyreosis”). 2. Hipofunkciós stádium: a betegség kezdetétől számított 8. héttõl 4-6 hónapig. 3. Regenerációs stádium: A betegség kezdetétől számított 7-12 hónap. 4. Definitív stádium: ha a regeneráció teljes, akkor a beteg gyógyult, míg a betegek többségében súlyos, enyhe, esetleg szubklinikus hypothyreosis alakul ki (a TSH szint emelkedett, de a perifériás hormonok szintje az élettani határokon belül van). A hypothyreosis egyes formáinak meghatározásában alapvető az élettani TSH szint definiciója. A szuperszenzitiv TSH (sTSH) módszerek lehetővé tették a szubklinikus és az enyhe hypothyreosis megkülönböztetését. A sTSH 2.5 mU/l felső szintjét az irodalom általában elfogadja, de számos, a szerzők által is leírt megkötést is megfogalmaz. A fiziológiás TSH szint felső határának 4,5-ről 2,5- mU/l-re csökkentése azt is eredményezte, hogy az Egyesült Államokban a szubklinikus hypothyreosisos betegek száma meghaladja a 20 milliót. A TSH meghatározásának fontosságát senki nem vonja kétségbe, de annak abszolutizálása félrevezető lehet. Ezért is lehet támogatni azt a legújabb véleményt, hogy a diagnózis megállapításakor ne csak a TSH értéket, hanem a familiáris adatokat (előfordul-e pajzsmirigybetegség a családban?) az immunológiai tesztek eredményét, spontán abortuszokat, egyes gyógyszerek fogyasztását (anorganikus készítmények:pl. Cordaron, betadin kúp, oldat) is célszerű figyelembe venni. Fontos, hogy még akkor ismerjük fel a betegséget, amikor a gyulladás már fennáll (antitestek magasak!), de még a pajzsmirigy működése nem csökkent (élettani hormonértékek!) . A kezelés szerencséra nem a műtét, hanem a megfelelő, egyénre szabott immun-moduláns gyógyszeres kezelés, esetleg pajzsmirigy hormonpótlás (egyéni mérlegelés alapján). „Ne a laboratóriumi értékeket kezeljük, hanem a beteget”!.
A Basedow kór a pajzsmirigy autoimmun eredetű betegség, amelynek kialakulásában egy másik antitest: a TSH receptor elleni stimuláló antitest játszik szerepet. Szintén örökletes betegség, amelyre kezdetben a pajzsmirigy jelentős túlműködése, strúma és az esetek 5-10 %-ban gyulladásos szembetegségek jellemzőek. A betegségre jellemző klinikai jelek, panaszok, strúma, a TSH-receptor elleni antitest pozitivitása alapján a diagnózis megállapítható. Napjainkban ez a betegség már gyógyítható. Hangsúlyozni kell, hogy az alkalmazott gyógyszeres, a pajzsmirigy működését gátló szerek (Metothyrin, Propycil) viszonylag hamar (4-6 hét alatt) képesek normalizálni a túlműködést, de az immunológiai folyamat gyógyulása hosszabb időt vesz igénybe (minimum 1 évet!). Ezért nem elegendő a hormonok szintjének mérés, az immunológiai folyamatok követése is szükséges. A kezelésre nem reagáló esetekben a pajzsmirigy műtéte és izotóp kezelése is indokolt lehet. Fontos tudni, hogy az izotópkezelés fokozhatja a szemtünetek kialakulásának kockázatát!
A pajzsmirigy göbös betegségei azért is fontosak, mert ide tartoznak a jó és rosszindulatú daganatai is. Ezek egyrészt fokozott működéssel járó göbök lehetnek, amelyek sok hormont termelnek („meleg” göbök). Ezek kimutatásához a pajzsmirigy megtapintása és hormon-meghatározások mellett izotópos vizsgálat is szükséges. A túlműködés a hagyományos gátlószeres kezeléssel csak átmenetileg gyógyítható (!), a készítmény elhagyása után a túlműködés ismét jelentkezik. A végleges gyógyulás izotóp terápiától, esetleg műtéttől várható.
Fontos: ezek nem autoimmun betegségek!
A rosszindulatú daganatok nem járnak túlzott hormon-termeléssel, különböző méretű „hideg” göbök formájában jelentkeznek. A diagnosztizálásukhoz az un. tumor marker (thyreoglobulin) meghatározása és szövettani, citológiai vizsgálat szükséges („vékonytű biopszia”). Kezelésük műtéttel és izotóppal lehetséges.
Ezek után talán érthető, hogy miért javaslom az immuno-endokrin kivizsgálást
Jó egészséget kívánok:
Prof. Dr. Balázs Csaba 2010. 06. 23. 12:33
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
Tisztelt Doktor úr,
Pajzsmirigy túlműködéssel kezelnek 2009. októbere óta (Basedow). Metotyrint szedek rá, mos már csak napi 1-2 db-ot (lassan javul, a csökkentések után gyakran újra kell emelni az adagot). 38 évesen már nagyon-nagyon vágyom gyermekre (évek óta próbálkozunk, más problémák is állnak/álltak a háttérben). Az endrokrinológusom szerint semmiképp nem kellenne teherbe esnem, amíg nem gyógyultam meg. Eközben az egyik nőgyógyász, akit felkerestem javasolta, hogy forduljak meddőségi centrumhoz, ahol ilyen betegség mellet is segítenek a babavállalásban. Teljesen tanácstalan vagyok, mert sem a szervezetemben nem szeretnék nagy károkat okozni feleslegesen (meddőségi kezelés), sem a felesleges kiadásokra nem tellik. Az idő azonban fogy... Várom szíves válaszát!
Tisztelettel: vera
Pajzsmirigy túlműködéssel kezelnek 2009. októbere óta (Basedow). Metotyrint szedek rá, mos már csak napi 1-2 db-ot (lassan javul, a csökkentések után gyakran újra kell emelni az adagot). 38 évesen már nagyon-nagyon vágyom gyermekre (évek óta próbálkozunk, más problémák is állnak/álltak a háttérben). Az endrokrinológusom szerint semmiképp nem kellenne teherbe esnem, amíg nem gyógyultam meg. Eközben az egyik nőgyógyász, akit felkerestem javasolta, hogy forduljak meddőségi centrumhoz, ahol ilyen betegség mellet is segítenek a babavállalásban. Teljesen tanácstalan vagyok, mert sem a szervezetemben nem szeretnék nagy károkat okozni feleslegesen (meddőségi kezelés), sem a felesleges kiadásokra nem tellik. Az idő azonban fogy... Várom szíves válaszát!
Tisztelettel: vera
Tisztelt Vera!
Sajnos a rendelkezésre álló adatok nem elegendőek a döntés meghozatalához (utalok ezen a honlapon jelenleg is olvasható beteg esetéRE!, EBBŐL SOKaT MEGTUDHAT). a pajzsmirigy túlműködik (hyperthyreosis), ha a kelleténél több hormont termel. Leggyakoribb formája a Basedow-kór, amely egy főleg nőket érintő autoimmun betegség, és a pajzsmirigy megnagyobbodásával (golyva), valamint a hormonszint hirtelen megemelkedésével jár. A szem kidülledése, izmainak duzzadása és kettős látás kísérheti. A pajzsmirigy túlműködésének gyakori tünete a gyors mozgás, beszéd és gondolkodás, szapora pulzus, szívritmuszavar, ingerlékenység, idegesség és álmatlanság, jó étvágy mellett fogyás, hasmenés, izzadás, csökkent meleg tűrés, valamint a meleg nedves bőr. A túl sok pajzsmirigyhormon nőknél cikluszavart okoz, férfiaknál csökkenti a spermaképződést, így meddőséghez vezethet. TSH-receptor elleni antitest meghatározás szükséges, mivel ez az antitest felelős a betegség létrejöttéért (sajnos ennek meghatározása gyakran nem történik meg). . Napjainkban ez a betegség már gyógyítható. Hangsúlyozni kell, hogy az alkalmazott gyógyszeres, a pajzsmirigy működését gátló szerek (Metothyrin, Propycil) viszonylag hamar (4-6 hét alatt) képesek normalizálni a túlműködést, de az immunológiai folyamat gyógyulása hosszabb időt vesz igénybe (minimum 1 évet!). Ezért nem elegendő a hormonok szintjének mérés, az immunológiai folyamatok követése is szükséges. A kezelésre nem reagáló esetekben a pajzsmirigy műtéte és izotóp kezelése is indokolt lehet. Fontos tudni, hogy az izotópkezelés fokozhatja a szemtünetek kialakulásának kockázatát! a GYERMEKÁLDÁS VÁLLALÁSÁT A GYÓGYULÁS STÁRDIMÁBAN VÁLLALJA.
Jó egészséget kívánok
Prof. Dr. Balázs Csaba 2010. 06. 18. 07:12
Sajnos a rendelkezésre álló adatok nem elegendőek a döntés meghozatalához (utalok ezen a honlapon jelenleg is olvasható beteg esetéRE!, EBBŐL SOKaT MEGTUDHAT). a pajzsmirigy túlműködik (hyperthyreosis), ha a kelleténél több hormont termel. Leggyakoribb formája a Basedow-kór, amely egy főleg nőket érintő autoimmun betegség, és a pajzsmirigy megnagyobbodásával (golyva), valamint a hormonszint hirtelen megemelkedésével jár. A szem kidülledése, izmainak duzzadása és kettős látás kísérheti. A pajzsmirigy túlműködésének gyakori tünete a gyors mozgás, beszéd és gondolkodás, szapora pulzus, szívritmuszavar, ingerlékenység, idegesség és álmatlanság, jó étvágy mellett fogyás, hasmenés, izzadás, csökkent meleg tűrés, valamint a meleg nedves bőr. A túl sok pajzsmirigyhormon nőknél cikluszavart okoz, férfiaknál csökkenti a spermaképződést, így meddőséghez vezethet. TSH-receptor elleni antitest meghatározás szükséges, mivel ez az antitest felelős a betegség létrejöttéért (sajnos ennek meghatározása gyakran nem történik meg). . Napjainkban ez a betegség már gyógyítható. Hangsúlyozni kell, hogy az alkalmazott gyógyszeres, a pajzsmirigy működését gátló szerek (Metothyrin, Propycil) viszonylag hamar (4-6 hét alatt) képesek normalizálni a túlműködést, de az immunológiai folyamat gyógyulása hosszabb időt vesz igénybe (minimum 1 évet!). Ezért nem elegendő a hormonok szintjének mérés, az immunológiai folyamatok követése is szükséges. A kezelésre nem reagáló esetekben a pajzsmirigy műtéte és izotóp kezelése is indokolt lehet. Fontos tudni, hogy az izotópkezelés fokozhatja a szemtünetek kialakulásának kockázatát! a GYERMEKÁLDÁS VÁLLALÁSÁT A GYÓGYULÁS STÁRDIMÁBAN VÁLLALJA.
Jó egészséget kívánok
Prof. Dr. Balázs Csaba 2010. 06. 18. 07:12
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
Tisztelt Professzor Úr!
Ma nyaki UH vizsgálaton vettem részt. Eredménye: a pm jobb lebenxe kb.52x19x25mm-es. Az isthmus 4 mm széles. A bal lebeny kb.50x16x20mm. Bal oldalon a kp. harmadban dorsalisan 5mm-es echoszegény göb látható, fölötte hasonló méretű cystosus képlet van. A szerkezet diffuse mérs.durvább, a többi régióban körülírt elváltozás nem detectálható. Jobb oldalon a mandibulaszöglatmögött 12mm-es echoszegény nycs. van. vérvételi eredményeim sajnos csak később lesznek, így azt nem tudom leírni. Sajnos a radológus orvostól semmilyen tájékoztatást nem kaptam. Mit jelent ez a lelet? Készüljek a legrosszabra ha már a nyirokcsomóm 12mm-es echoszegény?
Ma nyaki UH vizsgálaton vettem részt. Eredménye: a pm jobb lebenxe kb.52x19x25mm-es. Az isthmus 4 mm széles. A bal lebeny kb.50x16x20mm. Bal oldalon a kp. harmadban dorsalisan 5mm-es echoszegény göb látható, fölötte hasonló méretű cystosus képlet van. A szerkezet diffuse mérs.durvább, a többi régióban körülírt elváltozás nem detectálható. Jobb oldalon a mandibulaszöglatmögött 12mm-es echoszegény nycs. van. vérvételi eredményeim sajnos csak később lesznek, így azt nem tudom leírni. Sajnos a radológus orvostól semmilyen tájékoztatást nem kaptam. Mit jelent ez a lelet? Készüljek a legrosszabra ha már a nyirokcsomóm 12mm-es echoszegény?
Tisztelt Kérdező!
A leleten sajnos nem szerepel a TIRADS szerinti beosztás. A további értékelés a tapintási lelettől és az immuno-endokrin vizsgálatoktől függ.
Jó egészséget kívánok: Prof. Dr. Balázs Csaba 2010. 06. 15. 07:41
A leleten sajnos nem szerepel a TIRADS szerinti beosztás. A további értékelés a tapintási lelettől és az immuno-endokrin vizsgálatoktől függ.
Jó egészséget kívánok: Prof. Dr. Balázs Csaba 2010. 06. 15. 07:41
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
Üdvözöllek Professzor Úr!
Egy betegem, az anti-TPO titer emelkedése szerint Hashimoto thyreoiditisben szenved. A szenvedést főleg az izombántalom okozza. Nem sok anyagot találtam erről, ezért kérem a segítségedet.
A kérdéseim: Mi az pathomechanismusa a thyreogen myopathianak?
A substitutio önmagában szünteti-e a panaszokat és várhatóan mennyi időt kell várnia a betegnek.
Ha elektromosan tudzs válaszolni, annak is örülök. Ha telefonon elérhetnélek, az még jobb lenne. Köszönettel: Demetrovics Szilárd
Egy betegem, az anti-TPO titer emelkedése szerint Hashimoto thyreoiditisben szenved. A szenvedést főleg az izombántalom okozza. Nem sok anyagot találtam erről, ezért kérem a segítségedet.
A kérdéseim: Mi az pathomechanismusa a thyreogen myopathianak?
A substitutio önmagában szünteti-e a panaszokat és várhatóan mennyi időt kell várnia a betegnek.
Ha elektromosan tudzs válaszolni, annak is örülök. Ha telefonon elérhetnélek, az még jobb lenne. Köszönettel: Demetrovics Szilárd
Kedves Szilárd!
A témáról sok előadást tartottam és írtam is. Itt csak a tőmondatokat írhatok le:
1. A myopathia lehet autoimmun eredetű, myositisese jellegű, amely a thyreoiditishez társul (utalok itt az autoimmun kórképek társulásaira vonatkozó tanulmányra, amely az elmúlt hónapban az Orvosi Hetilapban is megjelent
2. A T4-T3 receptor szintű szabályozásnak is meghatározó szerpe van. Ez lényeges, mert pl. hypothyreosisban pitvari diastoés dysfunkció van
3. A hatásmechanizmus neuro-muscularis jellegű, ez okozhat görcsöket, de depressziószerű állapotokat, myastheniát , ocularis myastheniár(még 1983-ban amikor együtt dolgoztunk , akkor publikáltuk elsőként ezt hazánkab). A legsúlyosabb formák közül a Hashimoto encephalopathiát emelem ki, amelyre ritkán gondolnak.
3. A kezeléssel az esetek jelentős részében eredményt lehet elérni, de figyelni kell a társuló betegségekre is.
ÖSSZEFOGLALÓ REFERÁTUMOK
2009 ■ 150. 1589 évfolyam, 34. szám ■ 1589–1597.
ÖSSZEFOGLALÓ REFERÁTUMOK
DOI: 10.1556/OH.2009.28706
Autoimmun endokrin kórképek
társulásai
BALÁZS CSABA DR.1 ■ FEHÉR JÁNOS DR.2
1Budai Irgalmasrendi Kórház, Belgyógyászati Osztály, Budapest
2Semmelweis Egyetem, Általános Orvostudományi Kar, II. Belgyógyászati Klinika, Budapest
Napjainkban egyre több adat van a neuroendokrin és az immunrendszer közötti kapcsolatra. A molekuláris genetikai kutatások
eredményei bizonyították, hogy a neurotranszmitterek, a hormonok és a citokinek az alapjai ennek a közös nyelvnek. Bebizonyosodott,
hogy az immunrendszer képes neurotranszmitterek, hormonok, az endokrin rendszer pedig citokinek termelésére. Ez az
integratív (holisztikus) szemlélet teszi lehetővé a pszicho-neuro-endokrin-immun rendszer élettani és kóros működésének megismerését.
Az autoimmun kórképek társulásai és az autoimmun poliendokrin szindrómák heterogén betegségcsoportot képeznek,
amelyeknek lényege a saját antigénnel szemben csökkent vagy megszűnt tolerancia. A molekuláris genetikai kutatások a
szervspecifi kusnak nevezett kórképek társulásainak mechanizmusát tárták fel. Az 1-es típusú autoimmun poliendokrin szindróma
jellemzője, hogy legalább kettő jelen van a három kardinális betegségből: Addison-kór, autoimmun hypoparathyreosis és mucocutan
candidiasis. Ennek a ritka, autoszomális szindrómának az oka az autoimmun regulátor gén (AIRE) mutációja. A 2-es típusú autoimmun
poliendokrin szindrómában az Addison-kór, az autoimmun pajzsmirigybetegségek egyike és/vagy 1-es típusú diabetes
mellitus társul egymással. A 3-as típusú poliendokrin szindrómát az autoimmun pajzsmirigybetegség, az 1-es típusú diabetes mellitus
jellemzi. Az 1-es típusú poliendokrin szindrómától eltérően a 2-es és a 3-as típusúakat egyes HLA-antigének társulásai jellemzik.
Az egyes betegségekre hajlamosító genetikai faktorok megismerése lehetővé teszi, hogy jobban megértsük a közös autoimmun
mechanizmust, és lehetőséget nyújt a korai kezeléshez és megelőzéshez egyaránt.
Kulcsszavak: immunoendokrin betegségek, autoimmun kórképek és társulásaik, immunoendokrin szabályozás, integratív medicina,
poliendokrin autoimmun kórképek
Associations of autoimmune disorders in endocrine diseases
Increasing data are known for dialogue between neuroendocrine and immune systems recently. Results of molecular genetic studies
provided evidences for common languages of these systems by various signals including neurotransmitters, hormones, cytokines.
It is proved the immune system is able to produce neurotransmitters and hormones and endocrine organs can even result in cytokines.
This new integrative approach allows to investigate the physiologic events and diseases as interactions between the psychoneuro-
endocrine-immune systems. The autoimmune polyendocrine syndromes constitute a heterogeneous group of disorders characterized
by loss of immune tolerance to self-antigens. In spite of distinct clinical pictures, molecular genetic studies revealed a
common molecular mechanism in the associations of organ-specifi c diseases. Autoimmune polyendocrine syndrome-1 is characterized
by associations at least two out of three cardinal signs: Addison’s disease, autoimmune hypoparathyroidism and mucocutaneous
candidiasis. This is a rare autosomal recessive syndrome induced by mutations in autoimmune regulator gene. Autoimmune polyendocrine
syndrome-2 occurs more frequently and defi ned as the coexistence of Addison’s disease, autoimmune thyroid disease
and/or type-1 diabetes mellitus. Autoimmune polyendocrine syndrome-3 is characterized by association of autoimmune thyroid
disease and type-1 diabetes mellitus. The HLA and other genes proved to be important in associations of the syndrome-2 and 3 in
contrast to autoimmune polyendocrine syndrome–1. Identifi cation of predisposing genetic helps to understand the common mechanisms
and provide possibility for early therapy and prevention as well.
Keywords: Immunoendocrine diseases, associations of autoimmune diseases, immunoendocrine regulation, integrative medicine,
polyendocrine autoimmune syndrome
(Beérkezett: 2009. június 29.; elfogadva: 2009. július 6.)
Rövidítések
ACTH = adrenokortikotrop hormon; AIRE = auto-immune regulator
gene; APECED = autoimmune poly-endocrinopathy, candidiasis, ectodermic
dystrophy; APS = autoimmun poliendokrin szindróma; AT =
autoimmun thyreoiditis; CTLA-4 = citotoxikus T-lymphocyta-antigén-
4; DC = dendritikus sejtek; EMG = elektromiogram; IDDM =
1-es típusú diabetes mellitus; LATS = long acting thyroid stimulator;
MHC = (major histocompatibility complex) hisztokompatibilitási
komplex; OS = „obese strain” csirke; SLE = szisztémás lupus erythematosus;
TAD = thyroid associated disease; TNF = tumornekrózis-faktor;
TPO = pajzsmirigy-eredetű peroxidáz enzim; TRAIL = TNF-related
apoptosis-inducing ligands; TSH = pajzsmirigy-stimuláló hormon
2009 ■ 150. évfolyam, 34. szám 1590 ORVOSI HETILAP
ÖSSZEFOGLALÓ REFERÁTUMOK
Az elmúlt ötven év legjelentősebb orvostudományi eredményei
közé sorolható az autoimmunitás felfedezése.
Klinikai megfi gyelések és kísérletek bizonyították, hogy
a korábban ismeretlen eredetűnek („idiopathiásnak”)
gondolt betegségek egész sora az immunrendszer kóros
működésére vezethető vissza. 1956-ban Roitt és mtsai
bizonyították először, hogy a Hashimoto-thyreoiditises
betegek savójában a pajzsmiriggyel reagáló antitestek
mutathatók ki [1]. Később nyulakban a pajzsmirigykivonat
adásával sikerült a Hashimoto-thyreoiditisnek
megfelelő kórképet kiváltani. Fordulatot jelentett a
Basedow–Graves-kór kutatásában egy immunglobulin,
a LATS (long acting thyroid stimulator) felfedezése,
amelyről később kiderült, hogy TSH-receptor elleni
antitest, és felelős a pajzsmirigy túlműködéséért [2, 3, 4,
5, 6]. 1957-ben Witebsky és Rose fogalmazták meg az
autoimmun betegségek kritériumait [5].
Az immunszabályozás, az immungenetika jobb megismerése
elősegítette, hogy közelebb kerüljünk az autoimmun
betegségek patomechanizmusának megértéséhez.
Az immunrendszert egymással sokrétű kapcsolatban
lévő sejtek bonyolult hálózata alkotja. Az antigének felismerését
a monocyták, makrofágok, dendritikus sejtek
(DC) végzik. Ez a felismerés komplex folyamat, amelyben
a sejtek által felvett anyagok lebontására, a hasított
anyagok epitópjainak analízisére, a róluk kapott információk
átadására kerül sor. Az antigének felismerésében
és átadásában (prezentációjában) lényeges funkciót töltenek
be az úgynevezett fő hisztokompatibilitási komplex
(MHC – major histocompatibility complex) molekulái.
A felismert információt a thymus- és bursadependens
sejteknek (T- és B-lymphocytáknak) adják át. Az előbbiek
is két alcsoportra bonthatók, a Th1 (T helper-1)
sejtek a celluláris immunreakciókért felelősek, a Th2
(T helper-2) sejtek a humorális immunológiai folyamatokat
irányítják. A T-sejtek aktiváló anyagok (mitogének)
és antigének jelenlétében osztódnak, úgynevezett blasztos
átalakuláson mennek át. Ennek a folyamatnak a során
biológiailag aktív anyagokat termelnek, amelyek egy része
citotoxikus lehet. A B-lymphocyták hatásukat antitestek
révén fejtik ki, amelyek mind felépítésükben, mind
funkciójukban eltérőek. Az antitestek egy része a saját
egyedi immunglobulinokhoz (idiotípus) kötődik és létrehozza
az úgynevezett idiotípus-antiidiotípus hálózatot,
amelynek fontos szerepe van az immunrendszer
alapvető feladatának, az individuális integritás megőrzésében.
Az antitestek másik része lehet citotoxikus, illetve
olyan, amely a sejtek működését fokozza vagy gátolja
[6, 7, 8, 9, 10, 11]. A kóros immunreguláció miatt az
immunrendszer sejtjei idegennek ismerik fel saját sejtjeiket,
illetve az antigenitásban eltérő részeit (epitópjait).
Attól függően, hogy az epitópok milyen mértékben közösek
az egyes szervekben, alakulhatnak ki szisztémás
vagy egyes szervekre lokalizálódó szervspecifi kus autoimmun
betegségek [11, 12, 13]. A molekuláris biológiai
kutatások legújabb eredményei arra is rávilágítottak,
hogy ezek a közös epitópok különböző szervekben eltérő
mértékben vannak jelen. Ezzel magyarázható az a
klinikai tapasztalat, hogy a szisztémás lupus erythematosus
(SLE) gyakran társul más, korábban szervspecifi kusnak
tartott kórképpel. Az autoimmun folyamatok kialakulásában
meghatározóak a szabályozó T-sejtek (Treg)
szerepe [12, 14, 15, 16]. A perifériás CD4+ sejtek
5–10%-áról tudjuk, hogy a felületükön Foxp3+, CTLA-4
(cytostatic T lymphocyte antigen-4) és DITR
(glucocorticoid-induced tumor necrosis factor receptor
family related receptor) molekulát is expresszálnak. Egyre
több tanulmány bizonyította, hogy a CD4+, CD25+,
Treg sejtek kóros működése az autoimmun betegségek
egész sorának kialakulásában játszik szerepet (SLE,
autoimmun thyreoiditis, 1-es típusú diabetes mellitus,
autoimmun bélbetegségek) [14, 15, 17]. Az is tudott,
hogy a CD4+, CD25+, Treg sejtek Foxp3+ (Treg) döntő
fontosságúak a szervezet immunológiai toleranciájá nak
fenntartásában és az autoimmun betegségek megelőzésében
[12, 14, 18, 19]. A genetikai kutatásoknak köszönhetően
kiderült, hogy az autoimmun betegségek
öröklődésében több gén is szerepet játszhat. Ezek közül
először az MHC gének szerepére derült fény, a legújabb
kutatások más-más kromoszómán található gének
– HLA II (6p), CTLA-4 (2q), Foxp3 (10p) auto immun
regulátor gén (AIRE) (21p) – jelentőségét is bizonyították
[20, 21, 22, 23]. Az epidemiológiai tanulmányok,
az ikreken tett megfi gyelések azonban egyaránt
azt jelzik, hogy a genetikus tényezőkön kívül mind
epigenetikus, mind környezeti tényezők is meghatározóak
az immunreguláció károsodásában és az autoimmun
betegségek létrejöttében. Ezeknek a faktoroknak a
részletes elemzése azonban meghaladná ennek a témakörnek
a kereteit, ezért az ezzel kapcsolatos irodalmi
adatokra hivatkozunk [16, 24, 25, 26]. Az elmúlt évtized
nagy jelentőségű biológiai felismerése volt, hogy a
pszicho-neuro-endokrin és az immunrendszer nemcsak
kölcsönhatásban áll egymással, hanem közös biokémiai
jeleket is használ. Ennek a közös „nyelvnek” a megfejtése
a molekuláris biológia és genetika legújabb eredményeinek
segítségével vált lehetségessé. Ma még nem
ismerjük ennek a sokrétű kölcsönhatásnak minden részletét,
azonban jelen ismereteink már elégségesek annak
kimondására, hogy nem egymástól elkülönült, hanem
egy integrált pszicho-neuro-endokrin-immun rendszer
felelős a szervezet homeosztázisának megőrzéséért
[27, 28, 29]. Az immunrendszer kölcsönhatásaiért az
általuk termelt anyagokat, limfokineket tették felelőssé.
Az utóbbi években kiderült azonban, hogy limfokineket
nemcsak az immunrendszer, hanem a neuroendokrin
rendszer sejtjei is termelnek, ezért ma már ezeket az információt
átadó anyagokat citokineknek nevezik. A citokinek
olyan polipeptid típusú molekulák, amelyek sejtfelszíni
receptorokhoz specifi kusan kötődnek és azok
működését megváltoztatják. A hormonokkal ellentétben
a citokinek hatásukat döntően parakrin vagy autokrin
módon fejtik ki. Meg kell azonban említeni, hogy néha
átfedés van a hormonok és a citokinek hatásaiban. Ez azt
ORVOSI VOSI HETILAP 1591 2009 ■ 150. évfolyam, 34. szám
ÖSSZEFOGLALÓ REFERÁTUMOK
1. ábra Az immunrendeszer központi idegrendszri szabályozásának
fontosabb helyei
Korai citokin
„release”
Szenzoros
Vizuális
Auditórikus
Ízérző
Szagló
Motoros
Memória B-sejtek
aktiválása
Cholinerg antiinflammatórikus
szabályozás
Klonális expanzió
DC-érés
T-sejt-érés
Késői citokin
„release”
2. ábra Autoimmun thyreoiditis patomechanizmusának vázlata
környezeti tényezők
(jód, fertőzések, terhesség,
citokin kezelés)
Autoreaktív T-sejtek (Th és Tc)
és autoantitesteket termelő B-lymphocyták
felhalmozódása a pajzsmirigyben,
szövetpusztulás
Immuntoletancia megszűnése
Genetikai hajlam
Apoptózis
HYPOTHYREOSIS
jelenti, hogy a citokinek a perifériás keringésben kimutathatók
és hormonként viselkedhetnek (például az
interleukin-6 a legintenzívebben stimulálja a hypothalamus-
hypophysis tengelyt), másrészt ismertek olyan
hormonok (például prolaktin, ACTH, TSH), amelyek
citokinként szerepelhetnek a szövetekben. A holisztikus
medicina szemléletének alapja, hogy a szervezet fi ziológiás
és patológiás szabályozómechanizmusait egységes
egészként tanulmányozza. Az emberi szervezet regulációját
összefoglaló integratív nyelv kódjainak megfejtése
új irányt nyitott a medicinában. A mindennapi gyakorlatban
a korábban autonómnak vélt rendszerek közötti
interakciókra számos példát említhetünk. A hormonok
(szteroidok, prolaktin, pajzsmirigy hormonjai) befolyásolják
az immunrendszer fi ziológiás és kóros működését,
a citokinek elleni monoklonális antitestek pedig a
napi gyakorlatban már alkalmasak az autoimmun patomechanizmusú
endokrin kórképek gyógyítására [21].
A legújabb eredmények azt mutatják, hogy az agy egyes
területei eltérő módon koordinálják az immunsejtek
érését, működését, és az ennek alapján megalkotott „humunculus”
modell jelzi, hogy mely agyi területek irányítják
az immunrendszer érését, aktiválódását [24, 27, 28]
(1. ábra).
Az autoimmun szervspecifi kus
endokrin betegségek társulásainak elméleti
és klinikai alapjai
A Hashimoto-thyreoiditis olyan idült gyulladás, amelyben
az autoimmun (humorális és celluláris) destruktív
folyamat a thyreoidea acinussejtjeit károsítja és hypothyreosis
kialakulását eredményezheti. A betegség a szervspecifi
kus autoimmun endokrinopathiák típusos formája,
amelyben az autoantitestek jelenlétét először bizonyították.
A betegség patomechanizmusának megértése azért
lényeges, mert alapul szolgál más autoimmun eredetű
endokrinopathia kialakulásának megértéséhez. Az AT
nemcsak kísérletesen váltható ki, hanem spontán is előfordul.
Ez a modell segített megismerni azokat az immunológiai
és immungenetikai tényezőket, amelyek a
betegség kialakulásában jelentősek. Sikerült a Cornell
csirketörzsből egy olyan törzset kitenyészteni, amelyben
8–10 hetes korban a Hashimoto-thyreoiditishez hasonló
megbetegedés jelentkezik és a pajzsmirigy elleni
antitestek titere is emelkedik, az állatok pedig hypothyreosisossá
válnak („obese strain”= OS csirke). Ezekben
az állatokban a neonatalis bursectomia, az androgén
hormon adása megakadályozta, a thymectomia pedig
elősegítette a thyreoiditises tünetek korai és súlyosabb
kifejlődését. Kiderült az is, hogy a betegség létrejöttét
genetikai faktorok is befolyásolják. A B locus, amely csirkékben
kódolja a szöveti antigéneket, meghatározó a betegség
kialakulásában, ugyanis a B1B1 és B1B4 genotípusú
állatokban 6–10 hetes korban feltűnő a pajzsmirigy
lymphocytás infi ltrációja és ezzel egyidejűleg a Tg elleni
antitesttiter emelkedése. A B4B4 genotípusú állatok
viszont ritkábban betegednek meg. A humán AT-ről bizonyították,
hogy a thyreocyták károsodása komplex,
többlépcsős folyamat, amelyben az immunológiai, immungenetikai
faktorok mellett az epigenetikai és a környezeti
tényezők is szerepet játszanak [6, 7] (2. ábra).
A Tg-n kívül több pajzsmirigyantigénről tudjuk, hogy
fontosak az autoimmun patomechanizmusban. A pajzsmirigy-
eredetű peroxidáz enzim (TPO), a nátrium-jód
szimporter (NIS) és a dejodináz elleni antitestek is szerepet
játszanak a gyulladásos folyamatokban. Az autoantitestek
közül a Tg elleni antitestekről tudjuk, hogy
antitestdependens citotoxicitásuk révén károsítják a
pajzsmirigysejteket, a TPO elleni antitestek pedig komplementet
kötnek és direkt toxikusak, másrészt egy részük
képes a TPO enzim gátlására is. Egyre több kísérleti adat
támasztja alá az autoimmun folyamatok által kiváltott
2009 ■ 150. évfolyam, 34. szám 1592 ORVOSI HETILAP
ÖSSZEFOGLALÓ REFERÁTUMOK
apoptózis (Fas-Fas ligand), illetve a TNF citokin családba
tartozó biológiai mediátorok és azokat megkötő
anyagok (ligandok) (TRAIL = TNF-related apoptosisinducing
ligands) szerepét [17, 29, 30, 31]. Az AT-ben
a genetikai tényezők fontosságát húzták alá azok az irodalmi
adatok, amelyek a betegség familiáris halmozódását
bizonyították [19]. A HLA antigének vizsgálata
megerősítette, hogy az AT-k genetikailag is eltérő csoportokat
alkotnak. A Hashimoto-thyreoiditisben a HLA
DR3, a post partum thyreoiditisben (PPT-ben), illetve
atrophiás thyreoiditisben a HLA DR5 frekvenciájának
emelkedését találták. Bizonyították, hogy a DR3, DQ8
allélek fogékonyak, a DR2, DR4 és DQ6 allélek pedig
rezisztensek a betegséggel szemben. A citotoxikus
T-lymphocyta-antigén-4-ről (CTLA-4-ről) tudjuk, hogy
lényeges az immuntolerancia kialakulásában, ugyanis
a CTLA-4 molekula gátolja a T-sejtek proliferációját.
A CTLA-4 gén egyes alléljei (G49) fokozott hajlamot
jeleznek az autoimmun betegségre, azonban azt a kérdést,
hogy az autoimmun betegségek közül miért AT
jön létre, még nem tudjuk megválaszolni, ezért az
autoimmunitásért felelős „közös gének” mellett thyreoideaspecifi
kus géneket keresnek, amelyek közül leginkább
a Tg-re specifi kusak látszanak lényegesnek.
Az AT-re fogékony gént a Tg gén helyének (8. kromoszóma)
közelében sikerült megtalálni (8q24), és az is kiderült,
hogy az egyes Tg-pontmutációk (SNP-k) eltérő
mértékben növelhetik a betegség iránti fogékonyságot.
A genetikai háttér mellett egyre több érv szól az úgynevezett
epigenetikai tényezők mellett, amelyek azt bizonyítják,
hogy a DNS-szekvenciákban nem kódolt örökletes
mechanizmusok is felelősek azért, hogy egy adott
betegben melyik autoimmun betegség alakul ki [10, 16,
21, 23, 24]. Ikreken tett legújabb megfi gyelések alapján
igazoltnak fogadhatjuk el, hogy az AT létrejöttében a
környezeti faktoroknak is meghatározó jelentőségük
van, ugyanis egypetéjű, monozigóta ikrekben a genetikai
hajlamot csak 46–89%-ra kalkulálták [19, 20]. A környezeti
tényezők közül meghatározó a jód szerepe, mivel a
WHO jódhiány elleni programja is bizonyította, hogy a
jódozással nemcsak a veleszületett jódhiányos állapot
szűnt meg, de növekedett az AT-ben megbetegedettek
száma is. A fokozott jódbevitel thyreoiditist kiváltó hatása
részben az autoantigének (például Tg) antigenitásának
megváltoztatásával, másrészt az autoantigének
fokozott expressziójával és antigén átadásával áll összefüggésben.
A vírusos és a bakteriális fertőzésekről feltételezik,
hogy képesek a betegséget kiváltani, azonban ezt
eddig nem sikerült bizonyítani [17, 20]. Mind elméleti,
mind klinikai szempontból jelentősek azok a megfi gyelések,
amelyek az egyes autoimmun patogenezisű betegségek
társulását bizonyítják. A kérdés fontosságát az adja,
hogy napjainkig úgy gondoltuk, hogy az autoimmun betegség
kialakulásában csak az immunregulációért felelős
gének (immune response genes) kóros működése felelős.
Az autoimun poliendokrin szindróma-1 (APS-I) kórkép
tanulmányozása során derült fény arra, hogy az úgynevezett
autoimmun regulátor gén (AIRE) létezik, és ennek
mutációja, illetve alléljei felelősek a betegségek sajátos
társulásaiért. Ez a felfedezés elindította a genomikai kutatások
azon irányát, amely az egyes endocrinopathiák
létrejöttében is keresi az esetleges mutációkat. Az a korábbi
vélekedés pedig, hogy az autoimmun betegségek
csak egy-egy szervre korlátozódnak, túlhaladottá vált.
Gyakran a szisztémás autoimmun betegségek és a szervspecifi
kus formák sajátos társulása jön létre, amely a betegségek
változatosságát, sokszínűségét okozza. E betegségcsoport
kutatásának az ad különös gyakorlati
jelentőséget, hogy felhívja a gyakorló orvos fi gyelmét az
egyes kórképek gyakran eltérő asszociációjára és ezzel
megkönnyíti a diagnózishoz, illetve a kezeléshez vezető,
gyakran rögös utat. Az autoimmun kórképek társulásainak
jellemző példája az, amikor az AT-t autoimmun
gastritis, anaemia perniciosa, 1-es típusú diabetes mellitus
(IDDM), Addison-kór, illetve hypadrenia egyaránt kíséri
vagy követheti [17, 30, 31, 32].
Autoimmun poliendokrin szindróma
klinikai formái
Az autoimmun poliendokrin szindróma (APS) több
autoimmun patogenezisű endokrin betegség társulását
jelenti. Ennek megfelelően az 1. táblázatban részletezett
beosztást fogadták el.
Az első APS-t minden valószínűséggel még Addison
írta le 1855-ben, bár még nem tudta, hogy a betegségek
egy sajátos csoportját találta meg. Később az egyes entitások
leírása után, 1980-ban Neufeld és Blizzard javasolták
a jelenlegi felosztást [32, 33, 34]. Ezeket a betegségeket
korábban „idiopathiásnak” tartották, s csak az
autoimmunitás megismerése után történhetett meg a jelenlegi
klasszifi káció. A betegség természetének jobb
megismerésében alapvető volt Witebsky és Rose, majd
Rose és Bona kritériumainak kidolgozása, illetve alkalma-
1. táblázat Az APS felosztása
– APS-I Candidiasis, hypoparathyreosis, Addison-kór
– APS-II Addison-kór + autoimmun pajzsmirigybetegség
és/vagy I. típusú diabetes mellitus
– APS-III Pajzsmirigy autoimmun betegség + a fentebb említett
kórképek egyike
2. táblázat Az autoimmun betegség bizonyítékai
– Direkt bizonyíték(ok): a betegség passzív átvitele vagy
az autoantitestekkel, vagy autoreaktív T-sejtekkel
– Indirekt bizonyíték: a betegség reprodukálása experimentális
körülmények között
– Másodlagos bizonyíték(ok): lymphocytás infi ltráció a
célszervben, társulás más autoimmun betegséggel,
korreláció a HLA antigénekkel, az immunreguláció
kedvező terápiás hatása
ORVOSI VOSI HETILAP 1593 2009 ■ 150. évfolyam, 34. szám
ÖSSZEFOGLALÓ REFERÁTUMOK
zása az autoimmun eredetű endokrin kórképekre [5, 6,
7, 35, 36, 37, 38, 39] (2. táblázat).
Az autoimmun háttér megismerése nemcsak a betegségek
kialakulásáról, hanem a társulások okairól is új információkat
nyújtott. Az egyes betegségekben a közös
epitópok elleni sejtes és humorális mechanizmus felelős
azért, hogy bizonyos kórképek együtt gyakrabban fordulnak
elő.
APS-1
Defi níció: a 3. táblázatban felsorolt három megbetegedésből
legalább kettő társulását jelenti.
A betegségnek korábban más elnevezései is ismertek
voltak. Ezek közül a leggyakrabban használt az
APECED (autoimmune poly-endocrinopathy, candidiasis,
ectodermic dystrophy), illetve Whitaker-szindróma
volt. A betegség gyermekkorban kezdődik, a legelső jel
a krónikus candidiasis, amelyet időben a hypoparathyreosis,
majd az Addison-kór tünetei követik [32, 34, 39,
40]. A fő vagy „major” tünetek mellett a 20. életév után
a „minor” tünetek jelentkeznek (vitiligo, alopecia areata,
coeliakia, autoimmun hepatitis, hypogonadismus, malabsorptio,
diabetes mellitus, autoimmun thyreoiditis,
idült atrophiás gastritis) és alakítják ki a betegség rendkívül
színes tünetegyüttesét [39, 40].
Epidemiológia
Az APS-1 ritka betegség. Prevalenciája rendkívül eltérő,
az iráni zsidók között 1:9000, Finnországban 1:14 000,
Szardíniában 1:25 000, Norvégiában 1:80 000, Észak-
Olaszországban 1:200 000, a női/férfi arány 1,0:2,4
[32, 34, 41].
Tünetek
Az esetek közel 100%-ában kezelésre nehezen reagáló
mucocutan krónikus candidiasis (CC) mutatható ki,
amely már gyermekkorban jelentkezik (3. ábra).
Fontos, hogy a gyermekkorban fellépő CC közel 45%-
ának a háttérben az APS-1 áll. A tetania, hypoparathyreosis
79%-ban, az Addison-kór 72%-ban mutatható ki.
Más szervspecifi kus kórképek (gonadalis hipofunkció,
vitiligo, anaemia perniciosa, fogzománc-hypoplasia, körömdystrophia,
alopecia) lényegesen ritkábban társulnak
a betegséghez. A hypoparathyreosissal járó for-
3. ábra APS1-1-ben szenvedő beteg szájnyálkahártyáján a mucocutan
candidiasis jelei
4. ábra APS-1-ben szenvedő beteg gingivájának fokozott pigmentációja
és a fogzománc fejlődési rendellenességei
3. táblázat APS-1 fő összetevői
– Krónikus mucocutan candidiasis (5. év körül manifesztálódik)
– Krónikus hypoparathyreosis
(paraesthesia, Chvostek–Trousseau-tünet, EMG-jelek,
száraz bőr, körömdeformitások)
– Addison-kór (6 hónapos és 40. életév között, átlag 14,6 év)
(hiperpigmentáció, hypoglykaemia, fogyás, adynamia,
hypotonia, hasmenés, hányinger – kóma )
mákban gondolni kell malabsorptióra is. A nyelőcső
gyulladása fájdalmas lehet és az esetek egy részében hegesedést
okoz, illetve az epithelialis tumorok számának
növekedését indukálhatja. A krónikus hypoparathyreosis
időben később, átlagosan a gyermekek 3 hónapos és
15. életéve között lép fel. A legjellemzőbb klinikai tünetek:
neuromuscularis zavarok, tetaniás jelek, paraesthesia,
hypotonia, malabsorptio. Chvostek-tünet (a n. facialis
beidegzési területén a szájzug elhúzódása, szemhéj
kontrakciója) váltható ki, a Trousseau-tünet (a felkar körülbelül
3–5 perces leszorítására tetaniás kontrakció lép
fel) pozitív. A latens tetania EMG segítségével deríthető
ki. A hypocalcaemia további tünetei (száraz bőr, vékony
haj és körömdeformitások) is észlelhetők. Az Addison-
2009 ■ 150. évfolyam, 34. szám 1594 ORVOSI HETILAP
ÖSSZEFOGLALÓ REFERÁTUMOK
5. ábra APS-1 gén lokalizációja (függőleges vonal)
6. ábra AIRE gén 8. 13 bp deletiójának vizsgálata.
1. molekulasúlymarker,
2. APS-1 homozigóta beteg (13 bp deletiója),
3. APS-1 beteg heterozigóta apja,
4. APS-1 beteg heterozigóta anyja,
5. egészséges kontroll
4. táblázat APS-1 fő tüneteinek immunológiai háttere
– Candidiasis: primer T-sejtes immundefi cientia
– Hypoparathyreosis: parathyreoidea elleni antitestek:
kalciumszenzor elleni antitestek
– Addison-kór: Adrenalis cortex elleni antitestek (ACA),
21-hidroxiláz elleni antitestek
5. táblázat APS-1 minor tünetei és kialakulásáért felelős autoantigének
elleni antitestek
Vitiligo
– melanocyta-antigén
Coeliakia
– reticulin, endomysium-antigén
Hypogonadismus
– szteroidtermelő sejtek
– 17-hidroxiláz-enzim-antigén
– P450 scc antigén
Autoimmun hepatitis
– L-K mikroszóma-antigén
1. típusú diabetes mellitus
– ICA (islet cell antigen)
– GAD (glutamindekarboxiláz enzim)
– IA2 antigén
Autoimmun thyreoiditis
– TPO (pajzsmirigy peroxidáz enzim)
– Tg (thyreoglobulin)
Krónikus atrophiás gastritis
– parietalis sejtek
– H/K ATP-áz enzim
– intrinszik faktor
Alopecia areata
– Tirozin-hidroxiláz
Malabsorptio
– triptofán
Genetika
Az APS-1 autoszomális, recesszív, monogénes, öröklődő
betegség, amely a HLA antigénekhez nem társul. Ez is
arra utal, hogy a többi autoimmun patogenezisű kórképtől
eltérő, önálló entitás. Az AIRE gene (auto-immune
regulator) a 21. kromoszóma hosszú karján helyezkedik
el, 14 exonból áll és 13 kb nagyságú (5. ábra).
Ez a gén egy 545 aminosavból álló proteint, az AIRE
fehérjét kódolja és kontrollálja a szövetspecifi kus antigének
expresszióját a thymusban, azaz meghatározza,
mely antigénekkel szemben alakul ki immuntolerancia.
Az AIRE gén és az általa termelt fehérje magas koncentrációjú
a thymus epithelialis sejtjeiben, a dendritikus,
illetve antigén-prezentáló sejtekben, alacsony koncentrációjú
viszont a lépben, a perifériás mononukleáris
sejtekben. Az AIRE gén mutációi, deletiói és inszerciói
felelősek a betegség kialakulásáért [41, 42, 43]. Az első
és máig legjelentősebb a 6. exonban található R257Xmutáció,
amelyet Finnországban a betegek 82%-ában
mutattak ki. Az R139X-mutációt Szardíniában, az
Y85C-t Perzsiában élő zsidókban fi gyelték meg leggyakrabban.
A fentebb bemutatott betegünk és szüleinek genetikai
vizsgálata a 8. exon deletióját mutatta (6. ábra).
kór tünetei a születés utáni 6. hónap és 40. életév között
jelentkeznek, és nem különböznek az APS-től független,
úgynevezett monoszisztémás formától. Feltűnő a
nagyfokú gyengeség, fogyás, hypotonia, folyadékvesztés,
hypoglykaemiás epizódok. Fertőzés, illetve fi zikai
és szellemi terhelés hatására a beteg krízisbe kerülhet.
A gastrointestinalis tünetek közül a hasmenés, hasi fájdalom,
hányinger, hányás a leggyakoribbak. A bőr és a
nyálkahártyák (gingiva, száj) fokozott pigmentációja fi -
gyelhető meg (4. ábra).
Patomechanizmus
Az autoimmun folyamatok kialakulásáért az immunregulátor
gén defektusa a felelős. Az egyes szervek és szövetek
ellen autoantitestek képződnek, illetve a T-sejtek
károsodott működése miatt gombás megbetegedések
alakulnak ki. A betegség már állatkísérleti modelleken is
vizsgálható. Ezek az érdekes kísérletek azt mutatták,
hogy a genetikai defektussal született néhány hetes egerek
szérumában mind a májszövet, mind a mellékvese
elleni autoantitestek mutathatók ki (4. táblázat).
ORVOSI VOSI HETILAP 1595 2009 ■ 150. évfolyam, 34. szám
ÖSSZEFOGLALÓ REFERÁTUMOK
6. táblázat APS-1 és APS-2 közötti legfontosabb különbségek
APS-1 APS-2
Gyermekkori kezdet Felnőttkori kezdet
AIRE gén mutációja kimutatható AIRE gén mutáció nincs
HLA-val nem társul HLA DR3/4-gyel társul
Immundefi cientia kimutatható Immundefi cientia nem
bizonyított
Mucocutan candidiasis Mucocutan candidiasis nincs
A minor tünetek kialakulásáért az autoantigének elleni
autoimmun mechanizmus a felelős (5. táblázat).
Diagnózis
A betegség laboratóriumi diagnosztikájában a jellegzetes
ion- és hormonális eltérések (hypocalcaemia, hyperphosphataemia,
alacsony PTH-szint) mutathatók ki.
A betegek 11–68%-ának savójában lehet citotoxikus
autoantitesteket detektálni, egy részükben pedig a mellékpajzsmirigy
és kalciumszenzor elleni autoantitestek
is jelen vannak [33, 40, 43]. A betegség gyanúja esetén
az endokrinológiai, immunológiai vizsgálatok mellett
genetikai tesztek is szükségesek, amelyek prognosztikus
értékűek. Az APS-1 kezelése csak részben megoldott és
sok nehézséget jelent. Alapját az esetek többségében a
hormonpótlás képezi. A CC gyógyítása a T-sejtek károsodása
miatt nehéz feladat, és sikeres esetben is nagy a
recidíva veszélye. A ketokonazolkezelés az esetek egy részében
sikeres, de gondot jelent, hogy gátolja a kortizol
és a tesztoszteron produkcióját is, ezért ronthatja az
egyébként is csökkent mellékvese-funkciót. Törekedni
kell a kiesett vagy csökkent hormonszintek pótlására.
A tetaniás tünetek kalcium- és D-vitamin-derivátumok
(kalcitriol, kolekalciferol, dihidrotachisterol) adásával jelentősen
csökkenthetők [41, 43]. Az autoimmun hepatitis
kezelésében prednisolont és azatioprint használnak,
de alkalmazásukat az immundefi ciens állapot jelentősen
limitálja. Az immunstimuláns készítmények eddig nem
állították vissza a károsodott immunválaszt. Az őssejtekkel
végzett vizsgálatok – bár biztatóak – még egyelőre
kísérleti stádiumban vannak.
APS-2
A korábban Schmidt-szindrómának nevezett megbetegedést
az Addison-kór és az 1-es típusú diabetes mellitus
(IDDM) vagy autoimmun pajzsmirigybetegség társulása
jellemzi. A betegség leggyakoribb (100%-ban jelen
levő) tünete az Addison-kór, az autoimmun thyreoiditis
(vagy Basedow–Graves-kór) az esetek 70%-ában, az
IDDM pedig 52%-ában van jelen. A vezető első két betegség
társulását más betegség is színezheti. A betegség
nőkben 2–3-szor gyakrabban fordul elő [25]. A betegség
a 30–40. életév között manifesztálódik. A klinikai
tünetek az egyes társuló alapbetegségekével egyeznek
meg.
Epidemiológia
A betegség prevalenciája függ attól, hogy mely betegségek
társulását vizsgálták. Az IDDM-hez az esetek
5,7%-ában társul autoimmun patogenezisű thyreoideamegbetegedés,
0,5%-ában anaemia perniciosa, 0,1%-
ában Addison-kór. Ugyanakkor az Addison-betegek
8–20%-ában IDDM is kimutatható volt. Az életkor
előrehaladtával az APS-2 gyakorisága növekszik [22, 36,
39, 41].
Genetika
A betegség autoszomális, domináns öröklődésű, inkomplett
penetranciával. Az utóbbi évek kutatásai egyértelművé
tették, hogy az APS-1-től eltérően ebben a
betegségben meghatározóak a HLA antigénjei, illetve a
velük kapcsolatba lévő IR (immune response) gének.
A HLA-DR3/HLA-DR4 haplotípusú egyénekben
szignifi kánsan gyakoribb ez a betegség [28]. Bizonyos
HLA haplotípusok (DR3 DQA1*0501 DQB1*0202
DRB1*0301 és a DR4 DQA1*0301 DQB1*0302
DRB1*0401) a betegség kialakulásának rizikóját jelentősen
fokozzák, viszont mások (HLA DR6 DQA1*
DQB1*0503 DRB1*1401) protektív hatásúak [10, 28].
A HLA génekkel társult TNF (tumor necrosis factor) és
a CTLA-4 (cytotoxic T lymphocyte-4) génekről kimutatták,
hogy a betegségek kialakulásában és öröklődésében
is fontosak [17, 25]. Az APS-1 és APS-2 közötti lényeges
különbségeket a 6. táblázat foglalja össze.
APS-3
Neufeld ezt a kórképet eredetileg úgy defi niálta, mint
a Hashimoto-thyreoiditis, a Basedow–Graves-kór, a
Graves-orbitopathia, pretibialis myxoedema és az alábbiak
közül még egy autoimmun betegség társulását [34]:
– IDDM,
– atrophiás gastritis,
– anaemia perniciosa,
– vitiligo,
– alopecia,
– myasthenia gravis.
Kiderült azonban, hogy ez a betegségcsoport lényegesen
összetettebb, mivel a pajzsmirigy autoimmun betegségeihez
(TAD = thyroid associated disease) 28%-ban
más autoimmun betegség – Sjögren-kór, coeliakia,
myasthenia, SLE – is társult. Azt a megfi gyelést tették,
hogy a TAD-betegek több mint felében több autoimmun
kórkép inkomplett formában van jelen. Mivel a
TAD-ban szenvedő betegek a lakosság 7–8%-át teszik ki,
ezért új csoportosítást végeztek, amelynek lényege, hogy
2009 ■ 150. évfolyam, 34. szám 1596 ORVOSI HETILAP
ÖSSZEFOGLALÓ REFERÁTUMOK
7. táblázat A pajzsmirgy autoimmun betegségeihez társult kórképek (TAD) felosztása
Autoimmun pajzsmirigybetegségek (TAD)
(Hashimoto-thyreoiditis, Basedow–Graves-kór, Graves-orbitopathia)
IDDM Autoimmun gastritis Vitiligo MCTD
Hirata-betegség Anaemia perniciosa Alopecia areata RA
Hypophysitis IBD ITP SLE
Addison-kór Autoimmun hepatitis Myasthenia gravis Sjögren-kór
Hypoparathyreosis Primer biliaris cirrhosis Sclerosis multiplex Vasculitis
TAD-3/A TAD-3/B TAD-3/C TAD-3/D
(endokrin) (gastrointestinalis) (hematológiai/bőr/
idegrendszeri )
(szisztémás-kollagén)
a manifeszt és szubklinikus betegségeket is lehet klasszifi
kálni [17, 26, 32, 34, 44] (7. táblázat).
Az APS differenciáldiagnosztikája
Tekintettel arra, hogy az egyes APS-formákban megfi
gyelt entitások társulásai eltérőek, ezért differenciáldiagnosztikai
nehézségek merülhetnek fel. A kromoszomális
megbetegedések közül a Turner-szindróma
okozhat diagnosztikus problémát, mivel ebben a betegségben
autoimmun thyreoiditis (30%-ban) és más endocinopathiák
is előfordulhatnak. A Kearns–Sayre-szindrómában
hypoparathyreosis, primer hypogonadismus,
IDDM, hypopituitarismus egyaránt megfi gyelhető,
azonban a kórkép előterében a myopathia áll. A Wolfram-
szindróma (diabetes mellitus, diabetes insipidus,
opticusatrophia, idegi eredetű süketség) ritka congenitalis
kórkép, amely már gyermekkorban kezdődik. Diagnosztikus
gondot jelenthet felnőttekben a POEMSszindróma
(plazmasejt-abnormitás, organomegalia,
endocrinopathiák, M-protein jelenléte és bőrelváltozások).
A plazmasejtek abnormitása, az M gradiens megjelenése
segít a kórismézésben [44].
Diagnosztikus protokoll
A diagnosztikában meghatározó a klinikai kép, illetve a
kórlefolyás. A laboratóriumi adatok azonban segítséget
adnak a betegségek korai felismerésében. A következő
tesztek elvégzése ajánlatos: TPO, Tg, TSH-R, GAD65,
17-hidroxiláz és 21-hidroxiláz elleni antitestek kimutatása.
A kvantitatív immunelektroforézis M gradiens jelenlétét,
illetve IgA hiányát mutathatja ki. A célszervek
hormonjainak meghatározása, szintjének követése mindenképpen
szükséges nemcsak a diagnózishoz, hanem a
terápia helyességének monitorozásához is.
Terápia, gondozás
A kezelés alapját az immunrendszer kóros működésének
befolyásolása és a károsodott funkciók javítása, a
hormonhiány pótlása képezi. A patomechanizmus alapján
az autoantigenitás megszüntetésére kelle(ne) törekednünk.
Ez a probléma még csak részben megoldott.
A hormonok bevitelével (például a pajzsmirigy hormonjai,
inzulin) gátoljuk a célszervek felületén a HLA-DR
molekulák expresszióját és csökkentjük az autoimmun
folyamatot. Ennek az úgynevezett izohormonális kezelésnek
a lényege leginkább az autoimmun thyreoiditis
kezelése során érthető meg. A TSH képes a HLA-DR
molekulák expresszióját fokozni, ezért az idejében alkalmazott
T4- és T3-kezelés a TSH-szint csökkentése révén
nemcsak a hormonok pótlását jelenti, hanem gátolja az
autoimmun folyamatot is. A pajzsmirigy működését
gátló készítmények nemcsak az euthyreosis kialakulásában
játszanak szerepet, hanem az autoantigének gátlása
révén az autoimmun folyamatot is gátolják. Az idejében
elkezdett inzulinterápia szintén gátolja a béta-sejtek
HLA-DR expresszióját és fékezi a sejtek pusztulását.
A hormonális pótlókezelések egy részében az immunmoduláns
hatás nem bizonyított (például a hypoparathyreosisban
alkalmazott D-vitamin fokozott bevitele).
A fentiekből következik a betegek gondozásának és a
prevenciónak a fontossága.
A betegek életkilátásai a megfelelő és egész élettartamra
kiterjedő gondozással javulhatnak, ennek egyik fő
eleme a beteg felvilágosítása betegségének természetéről
és arról, hogy bizonyos stresszhelyzetekben az alkalmazott
gyógyszerelés módosítása elkerülhetetlen. A megfelelő
hormonális kezelés mellett az addig infertilis nők
gyermeket szülhetnek, a terhesség alatt és a szülést követően
azonban fokozott ellenőrzés indokolt. A gondozás
célja és egyben eredménye, hogy a betegek életkilátásai
ne romoljanak, másrészt az életminőségük tegye lehetővé,
hogy megfelelő munkakör választása után teljes
értékű életet élhessenek [44].
Irodalom
[1] Roitt, I. M., Doniach, D., Cambell, P. N. és mtsai: Autoantibodies
in Hashimoto’s thyroiditis. Lancet, 1956, 2, 820–824.
[2] Rose, N. R., Witebsky, E.: Studies in organ specifi city. Changes in
the thyroid glands of rabbits following active immunization with
rabbit thyroid extracts. J. Immunol., 1956, 76, 417–427.
[3] Adams, D. D., Purves, H. D.: Abnormal response in the assay of
thyrotropin. Proc. Univ. Otago Med. School, 1956, 32, 11–12.
ORVOSI VOSI HETILAP 1597 2009 ■ 150. évfolyam, 34. szám
ÖSSZEFOGLALÓ REFERÁTUMOK
[4] Kriss, J. P.: Inactivation of long-acting thyroid stimulator (LATS)
by anti-kappa, anti-lambda antisera. Clin. Endocrionol., 1968,
28, 1440–1444.
[5] Witebsky, E., Rose, N. R., Terplan, K. és mtsai: Chronic thyroiditis
in autoimmunization. JAMA, 1957, 164, 1439–1447.
[6] Witebsky, E., Kite, J. H., Wick, G.: Spontaneous thyroiditis in the
obese strain chickens. Demonstration of circulationg antibodies.
J. Immunol., 1970, 103, 708–712.
[7] Wick, G., Kite, J. H., Witebsky, E.: Spontaneoud thyroiditis in the
obese strain of chickens. The effect of thymectomy and thymoburesectomy
on the development of the disease. J. Immunol.,
1970, 104, 54–59.
[8] Kaczur, V., Vereb, Gy, Balázs, Cs. és mtsai: Effect of anti-thyroid
peroxidase (TPO) antibodies on TPO activity measured by
chemiluminescence assay. Clin. Chem., 1997, 43, 1392–1399.
[9] Kifor, O., McElduff, A., Leboff, M. S és mtsai: Activating antibodies
the calcium-sensing receptor in two patients with autoimmun
hypoparathyreoidism. J. Endocrinol. Metab., 2004, 89, 548–
556.
[10] Ludgate, M.: The molecular genetics of three thyroid autoantigens:
thyroglobulin, thyroid peroxidase and thyrotropin receptor.
Autoimmunity, 1990, 7, 201–205.
[11] Mayer, A., Ploix, C., Orgazzi, J. és mtsai: Calcium-sensing receptor
autoantibodies are relevant markers of aquired hypoparathyreoidism.
J. Clin. Endocrinol. Metab., 2004, 89, 4484–4488.
[12] Zhang, B., Sun, Ch., Qu, Y. és mtsai: Defi ciency of mouse CD4+
CD25+ Foxp3+ regulatory T cells in xenogeneic pig thymusgrafted
nude mice suffering from autoimmune diseases. Cellular
and Molecular Immunology, 2008, 5, 325–332.
[13] Wang, P., W., Liu, R. T., Hank, S. H. és mtsai: Cytotoxic T lymphocyte-
associated molecule-4 polymorphism and relapse of
Graves’ hyperthyroidism after antithyroid withdrawal. J. Clin.
Endocrinol. Metab., 2004, 89, 169–173.
[14] Fountoulakis, S., Vartolomantos, G., Kolaitis, N. és mtsai: HLADR
expressing peripheral T regulatory cells in newly diagnosed
patients with different forms of autoimmune thyroid disease.
Thyroid, 2008, 11, 1–6.
[15] Grimm, M., Spiecker, M., Cartina, R. és mtsai: Inhibition of major
histocompatibility complex (MHC) class II gene transcription
by nitric oxide and antioxidants. J. Biol. Chemistry, 2002,
277, 26460–26467.
[16] Adrian, L., Daniel, H. D., Lesage, S. és mtsai: Gene dosage-limiting
role of aire in thymic expression, clonal deletion, and organspecifi
c autoimmunity. J. Exp. Med., 2004, 200, 1015–1026.
[17] Villano, M. J. B., Huber, A. K., Greenberg, D. A. és mtsai: Autoimmune
thyroiditis and diabetes: dissecting the joint genetic
susceptibility in a large cohort of multiplex families. J. Clin. Endocrinol.
Metab., 2009, 94, 1458–1466.
[18] Bednarczuk, T., Gopinath, B., Ploski, R. és mtsai: Susceptibility
genes in Graves’ ophthalmopathy: searching for needle in a haystack?
Clin. Endocrinol., 2007, 67, 3–19.
[19] Aust, G., Krohn, K., Morgenthaler, N. G. és mtsai: Graves’disease
and Hashimoto’s thyroiditis in monozygotic twins: case study
as well as trancriptomic and immunohistological analysis of
thyroid tissue. Eur. J. Endocrinol., 2006, 154, 13–20.
[20] Betterle, C., Lazzaratto, F., Presotto, F.: Autoimmune polyglandular
syndrome Type 2: the tip of an iceberg? Clin. Exp. Immunol.,
2004, 137, 225–233.
[21] Eisenbarth, G. S., Jackson, R. A.: Immunogenetics of polyglandular
failure and related disease. In Farid, N. R. (ed.): HLA in endocrine
and metabolic disorders. Academic Press, New York,
1984, 235–264.
[22] Elfström, P., Montgomery, S. M., Kampe, O. és mtsai: Risk of primary
adrenal insuffi ciency in patients with celiac disease. J. Clin.
Endocrinol. Metab., 2007, 92, 3595–3598.
[23] Yarman, S., Oguz, F., Carin, M.: HLA-DRB1*03 is a susceptibility
gene in patients with Graves’ disease with and without ophthalmopathy.
Internat. J. Immunogenetics, 2007, 34, 23–25.
[24] Ogren, M. P., Lombroso, P. J.: Epigenetics: behavioral infl uences
on gene function, Part II: Molecular mechanism. J. Am. Acad.
Child Adolesc. Psychiatry, 2008, 48, 374–378.
[25] Esteller, M.: Epigenetics in cancer. N. Engl. J. Med., 2008, 13,
1148–1158.
[26] Strickland, F. M., Richardson, B. C.: Epigenetics in human autoimmunity.
Epigenetics in autoimmunity – DNA methylation in
systemic lupus erythematosus and beyond. Autoimmunity, 2008,
41, 278–286.
[27] Klecha, A. J., Barreiro-Arcos, M. L., Frick, L. és mtsai: Immunoendocrine
interactions in autoimmune thyroid diseases. Neuroimmunomodulation,
2008, 15, 68–75.
[28] Silverma, M. N., Sternberg, E. M.: Neuroendocrine immune interactions
in rheumatoid arthritis: mechanism of glucocorticoid
resistance. Neuroimmunomodulation, 2008, 15, 19–28.
[29] Kadioglu, P., Acbay, O., Demir, G. és mtsai: The effect of prolactin
and bromocriptine on human peripheral immune status.
J. Endocrinol. Invest., 2001, 24, 147–151.
[30] Ahonen, P., Myllarniemi, S., Sipila, I. és mtsa: Clinical variation of
autoimmune polyendocrinopathy-candidiasis-ectodermal dystrophy
(APECED) in a series of 68 patients. N. Engl. J. Med.,
1990, 322, 1829–1836.
[31] Bensing, S., Fetissov, S. O., Mulder, J. és mtsai: Pituitary autoantibodies
in autoimmune polyendocrine syndrome type l. PNAS,
2007, 104, 949–954.
[32] Betterle, C., Zanchetta, K.: Update on autoimmune polyendocrine
syndrome (APS). Acta Biol. Med., 2003, 74, 9–33.
[33] Blizzard, R. M., Chee, D., Davis, W.: The incidence of parathyroid
and other antibodies in the sera of patients with idiopathic
hypothyroidism. Clin. Exp. Immunol, 1966, 1, 119.
[34] Neufeld, M., Maclaren, N., Blizzard, R.: Autoimmune polyendocrine
syndromes. Pediatr. Ann., 1980, 9, 154–162.
[35] Dultz, G., Metheis, N., Dittmar, M. és mtsai: CTLA-4 CT60 polymorphism
in thyroid and polyglandulars autoimmunity. Horm.
Metab. Res., 2009, 41, 426–429.
[36] Wielosz, E., Majdan, M. M., Zychowska, I. és mtsai: Coexistence of
fi ve autoimmune diseases: diagnostic and therapeutic diffi cilties.
Rheumatol. Int., 2008, 28, 919–923.
[37] Elfström., P., Montgomery, S. M., Kampe, O. és mtsai: Risk of primary
adrenal insuffi ciency in patients with celiac disease. J. Clin.
Endocrinol. Metab., 2007, 92, 3595–3598.
[38] Gianani, R., Eisenbarth, G. S.: Autoimmunity to gastrointestinal
endocrine cells in autoimmune polyendocrine syndrome
type 1. J. Endocrinol. Metab., 2003, 88, 1442–1444.
[39] Ballarini, A., Lee-Kirsch, M. A.: Genetic dissection of autoimmune
polyendocrine syndrome type 2: common origin of a spectrum
of phenotypes. Ann. NY. Acad. Sci., 2007, 111, 169–165.
[40] Alimohammadi, M., Björklund, P., Hallgren, A. és mtsai: Autoimmune
polyendocrine syndrome type 1 and NALP5, a parathyroid
autoantigen. N. Engl. J. Med., 2008, 358, 1018–
1028.
[41] Ströbel, P., Murumägi A. R, Klein, R. és mtsai: Defi ciency of
the autoimmune regulator AIRE in thymomas is insuffi cient
to elicit autoimmune polyendocrinopathy syndrome type 1
(APS-1). J. Pathol., 2007, 21, 563–571.
[42] Dittmar, M., Ide, M., Wurm, M. és mtsai: Early onset of polyglandular
failure is associated with HLA-DRB1*03. Eur. J. Endocrinol.,
2008, 159, 55–60.
[43] Wolff, A. S., Erichsen, M. M., Meager, A. és mtsai: Autoimmune
poly-endocrine syndrome type 1 in Norway: phenotypic variation,
autoantibodies and novel mutations in the autoimmune
regulator gene. J. Clin. Endocrinol. Metab., 2007, 92, 595–
603.
[44] Kahaly, G. J.: Polyglandular autoimmune syndromes. Eur. J.
Endocrinol., 2009, 161, 11–20.
(Balázs Csaba dr.,
Budapest, Frankel L. u. 4., 1029
e-mail: drbalazs@irgalmas.hu)
Üdvözlettel: Prof. Dr. Balázs Csaba 2010. 06. 09. 07:32
A témáról sok előadást tartottam és írtam is. Itt csak a tőmondatokat írhatok le:
1. A myopathia lehet autoimmun eredetű, myositisese jellegű, amely a thyreoiditishez társul (utalok itt az autoimmun kórképek társulásaira vonatkozó tanulmányra, amely az elmúlt hónapban az Orvosi Hetilapban is megjelent
2. A T4-T3 receptor szintű szabályozásnak is meghatározó szerpe van. Ez lényeges, mert pl. hypothyreosisban pitvari diastoés dysfunkció van
3. A hatásmechanizmus neuro-muscularis jellegű, ez okozhat görcsöket, de depressziószerű állapotokat, myastheniát , ocularis myastheniár(még 1983-ban amikor együtt dolgoztunk , akkor publikáltuk elsőként ezt hazánkab). A legsúlyosabb formák közül a Hashimoto encephalopathiát emelem ki, amelyre ritkán gondolnak.
3. A kezeléssel az esetek jelentős részében eredményt lehet elérni, de figyelni kell a társuló betegségekre is.
ÖSSZEFOGLALÓ REFERÁTUMOK
2009 ■ 150. 1589 évfolyam, 34. szám ■ 1589–1597.
ÖSSZEFOGLALÓ REFERÁTUMOK
DOI: 10.1556/OH.2009.28706
Autoimmun endokrin kórképek
társulásai
BALÁZS CSABA DR.1 ■ FEHÉR JÁNOS DR.2
1Budai Irgalmasrendi Kórház, Belgyógyászati Osztály, Budapest
2Semmelweis Egyetem, Általános Orvostudományi Kar, II. Belgyógyászati Klinika, Budapest
Napjainkban egyre több adat van a neuroendokrin és az immunrendszer közötti kapcsolatra. A molekuláris genetikai kutatások
eredményei bizonyították, hogy a neurotranszmitterek, a hormonok és a citokinek az alapjai ennek a közös nyelvnek. Bebizonyosodott,
hogy az immunrendszer képes neurotranszmitterek, hormonok, az endokrin rendszer pedig citokinek termelésére. Ez az
integratív (holisztikus) szemlélet teszi lehetővé a pszicho-neuro-endokrin-immun rendszer élettani és kóros működésének megismerését.
Az autoimmun kórképek társulásai és az autoimmun poliendokrin szindrómák heterogén betegségcsoportot képeznek,
amelyeknek lényege a saját antigénnel szemben csökkent vagy megszűnt tolerancia. A molekuláris genetikai kutatások a
szervspecifi kusnak nevezett kórképek társulásainak mechanizmusát tárták fel. Az 1-es típusú autoimmun poliendokrin szindróma
jellemzője, hogy legalább kettő jelen van a három kardinális betegségből: Addison-kór, autoimmun hypoparathyreosis és mucocutan
candidiasis. Ennek a ritka, autoszomális szindrómának az oka az autoimmun regulátor gén (AIRE) mutációja. A 2-es típusú autoimmun
poliendokrin szindrómában az Addison-kór, az autoimmun pajzsmirigybetegségek egyike és/vagy 1-es típusú diabetes
mellitus társul egymással. A 3-as típusú poliendokrin szindrómát az autoimmun pajzsmirigybetegség, az 1-es típusú diabetes mellitus
jellemzi. Az 1-es típusú poliendokrin szindrómától eltérően a 2-es és a 3-as típusúakat egyes HLA-antigének társulásai jellemzik.
Az egyes betegségekre hajlamosító genetikai faktorok megismerése lehetővé teszi, hogy jobban megértsük a közös autoimmun
mechanizmust, és lehetőséget nyújt a korai kezeléshez és megelőzéshez egyaránt.
Kulcsszavak: immunoendokrin betegségek, autoimmun kórképek és társulásaik, immunoendokrin szabályozás, integratív medicina,
poliendokrin autoimmun kórképek
Associations of autoimmune disorders in endocrine diseases
Increasing data are known for dialogue between neuroendocrine and immune systems recently. Results of molecular genetic studies
provided evidences for common languages of these systems by various signals including neurotransmitters, hormones, cytokines.
It is proved the immune system is able to produce neurotransmitters and hormones and endocrine organs can even result in cytokines.
This new integrative approach allows to investigate the physiologic events and diseases as interactions between the psychoneuro-
endocrine-immune systems. The autoimmune polyendocrine syndromes constitute a heterogeneous group of disorders characterized
by loss of immune tolerance to self-antigens. In spite of distinct clinical pictures, molecular genetic studies revealed a
common molecular mechanism in the associations of organ-specifi c diseases. Autoimmune polyendocrine syndrome-1 is characterized
by associations at least two out of three cardinal signs: Addison’s disease, autoimmune hypoparathyroidism and mucocutaneous
candidiasis. This is a rare autosomal recessive syndrome induced by mutations in autoimmune regulator gene. Autoimmune polyendocrine
syndrome-2 occurs more frequently and defi ned as the coexistence of Addison’s disease, autoimmune thyroid disease
and/or type-1 diabetes mellitus. Autoimmune polyendocrine syndrome-3 is characterized by association of autoimmune thyroid
disease and type-1 diabetes mellitus. The HLA and other genes proved to be important in associations of the syndrome-2 and 3 in
contrast to autoimmune polyendocrine syndrome–1. Identifi cation of predisposing genetic helps to understand the common mechanisms
and provide possibility for early therapy and prevention as well.
Keywords: Immunoendocrine diseases, associations of autoimmune diseases, immunoendocrine regulation, integrative medicine,
polyendocrine autoimmune syndrome
(Beérkezett: 2009. június 29.; elfogadva: 2009. július 6.)
Rövidítések
ACTH = adrenokortikotrop hormon; AIRE = auto-immune regulator
gene; APECED = autoimmune poly-endocrinopathy, candidiasis, ectodermic
dystrophy; APS = autoimmun poliendokrin szindróma; AT =
autoimmun thyreoiditis; CTLA-4 = citotoxikus T-lymphocyta-antigén-
4; DC = dendritikus sejtek; EMG = elektromiogram; IDDM =
1-es típusú diabetes mellitus; LATS = long acting thyroid stimulator;
MHC = (major histocompatibility complex) hisztokompatibilitási
komplex; OS = „obese strain” csirke; SLE = szisztémás lupus erythematosus;
TAD = thyroid associated disease; TNF = tumornekrózis-faktor;
TPO = pajzsmirigy-eredetű peroxidáz enzim; TRAIL = TNF-related
apoptosis-inducing ligands; TSH = pajzsmirigy-stimuláló hormon
2009 ■ 150. évfolyam, 34. szám 1590 ORVOSI HETILAP
ÖSSZEFOGLALÓ REFERÁTUMOK
Az elmúlt ötven év legjelentősebb orvostudományi eredményei
közé sorolható az autoimmunitás felfedezése.
Klinikai megfi gyelések és kísérletek bizonyították, hogy
a korábban ismeretlen eredetűnek („idiopathiásnak”)
gondolt betegségek egész sora az immunrendszer kóros
működésére vezethető vissza. 1956-ban Roitt és mtsai
bizonyították először, hogy a Hashimoto-thyreoiditises
betegek savójában a pajzsmiriggyel reagáló antitestek
mutathatók ki [1]. Később nyulakban a pajzsmirigykivonat
adásával sikerült a Hashimoto-thyreoiditisnek
megfelelő kórképet kiváltani. Fordulatot jelentett a
Basedow–Graves-kór kutatásában egy immunglobulin,
a LATS (long acting thyroid stimulator) felfedezése,
amelyről később kiderült, hogy TSH-receptor elleni
antitest, és felelős a pajzsmirigy túlműködéséért [2, 3, 4,
5, 6]. 1957-ben Witebsky és Rose fogalmazták meg az
autoimmun betegségek kritériumait [5].
Az immunszabályozás, az immungenetika jobb megismerése
elősegítette, hogy közelebb kerüljünk az autoimmun
betegségek patomechanizmusának megértéséhez.
Az immunrendszert egymással sokrétű kapcsolatban
lévő sejtek bonyolult hálózata alkotja. Az antigének felismerését
a monocyták, makrofágok, dendritikus sejtek
(DC) végzik. Ez a felismerés komplex folyamat, amelyben
a sejtek által felvett anyagok lebontására, a hasított
anyagok epitópjainak analízisére, a róluk kapott információk
átadására kerül sor. Az antigének felismerésében
és átadásában (prezentációjában) lényeges funkciót töltenek
be az úgynevezett fő hisztokompatibilitási komplex
(MHC – major histocompatibility complex) molekulái.
A felismert információt a thymus- és bursadependens
sejteknek (T- és B-lymphocytáknak) adják át. Az előbbiek
is két alcsoportra bonthatók, a Th1 (T helper-1)
sejtek a celluláris immunreakciókért felelősek, a Th2
(T helper-2) sejtek a humorális immunológiai folyamatokat
irányítják. A T-sejtek aktiváló anyagok (mitogének)
és antigének jelenlétében osztódnak, úgynevezett blasztos
átalakuláson mennek át. Ennek a folyamatnak a során
biológiailag aktív anyagokat termelnek, amelyek egy része
citotoxikus lehet. A B-lymphocyták hatásukat antitestek
révén fejtik ki, amelyek mind felépítésükben, mind
funkciójukban eltérőek. Az antitestek egy része a saját
egyedi immunglobulinokhoz (idiotípus) kötődik és létrehozza
az úgynevezett idiotípus-antiidiotípus hálózatot,
amelynek fontos szerepe van az immunrendszer
alapvető feladatának, az individuális integritás megőrzésében.
Az antitestek másik része lehet citotoxikus, illetve
olyan, amely a sejtek működését fokozza vagy gátolja
[6, 7, 8, 9, 10, 11]. A kóros immunreguláció miatt az
immunrendszer sejtjei idegennek ismerik fel saját sejtjeiket,
illetve az antigenitásban eltérő részeit (epitópjait).
Attól függően, hogy az epitópok milyen mértékben közösek
az egyes szervekben, alakulhatnak ki szisztémás
vagy egyes szervekre lokalizálódó szervspecifi kus autoimmun
betegségek [11, 12, 13]. A molekuláris biológiai
kutatások legújabb eredményei arra is rávilágítottak,
hogy ezek a közös epitópok különböző szervekben eltérő
mértékben vannak jelen. Ezzel magyarázható az a
klinikai tapasztalat, hogy a szisztémás lupus erythematosus
(SLE) gyakran társul más, korábban szervspecifi kusnak
tartott kórképpel. Az autoimmun folyamatok kialakulásában
meghatározóak a szabályozó T-sejtek (Treg)
szerepe [12, 14, 15, 16]. A perifériás CD4+ sejtek
5–10%-áról tudjuk, hogy a felületükön Foxp3+, CTLA-4
(cytostatic T lymphocyte antigen-4) és DITR
(glucocorticoid-induced tumor necrosis factor receptor
family related receptor) molekulát is expresszálnak. Egyre
több tanulmány bizonyította, hogy a CD4+, CD25+,
Treg sejtek kóros működése az autoimmun betegségek
egész sorának kialakulásában játszik szerepet (SLE,
autoimmun thyreoiditis, 1-es típusú diabetes mellitus,
autoimmun bélbetegségek) [14, 15, 17]. Az is tudott,
hogy a CD4+, CD25+, Treg sejtek Foxp3+ (Treg) döntő
fontosságúak a szervezet immunológiai toleranciájá nak
fenntartásában és az autoimmun betegségek megelőzésében
[12, 14, 18, 19]. A genetikai kutatásoknak köszönhetően
kiderült, hogy az autoimmun betegségek
öröklődésében több gén is szerepet játszhat. Ezek közül
először az MHC gének szerepére derült fény, a legújabb
kutatások más-más kromoszómán található gének
– HLA II (6p), CTLA-4 (2q), Foxp3 (10p) auto immun
regulátor gén (AIRE) (21p) – jelentőségét is bizonyították
[20, 21, 22, 23]. Az epidemiológiai tanulmányok,
az ikreken tett megfi gyelések azonban egyaránt
azt jelzik, hogy a genetikus tényezőkön kívül mind
epigenetikus, mind környezeti tényezők is meghatározóak
az immunreguláció károsodásában és az autoimmun
betegségek létrejöttében. Ezeknek a faktoroknak a
részletes elemzése azonban meghaladná ennek a témakörnek
a kereteit, ezért az ezzel kapcsolatos irodalmi
adatokra hivatkozunk [16, 24, 25, 26]. Az elmúlt évtized
nagy jelentőségű biológiai felismerése volt, hogy a
pszicho-neuro-endokrin és az immunrendszer nemcsak
kölcsönhatásban áll egymással, hanem közös biokémiai
jeleket is használ. Ennek a közös „nyelvnek” a megfejtése
a molekuláris biológia és genetika legújabb eredményeinek
segítségével vált lehetségessé. Ma még nem
ismerjük ennek a sokrétű kölcsönhatásnak minden részletét,
azonban jelen ismereteink már elégségesek annak
kimondására, hogy nem egymástól elkülönült, hanem
egy integrált pszicho-neuro-endokrin-immun rendszer
felelős a szervezet homeosztázisának megőrzéséért
[27, 28, 29]. Az immunrendszer kölcsönhatásaiért az
általuk termelt anyagokat, limfokineket tették felelőssé.
Az utóbbi években kiderült azonban, hogy limfokineket
nemcsak az immunrendszer, hanem a neuroendokrin
rendszer sejtjei is termelnek, ezért ma már ezeket az információt
átadó anyagokat citokineknek nevezik. A citokinek
olyan polipeptid típusú molekulák, amelyek sejtfelszíni
receptorokhoz specifi kusan kötődnek és azok
működését megváltoztatják. A hormonokkal ellentétben
a citokinek hatásukat döntően parakrin vagy autokrin
módon fejtik ki. Meg kell azonban említeni, hogy néha
átfedés van a hormonok és a citokinek hatásaiban. Ez azt
ORVOSI VOSI HETILAP 1591 2009 ■ 150. évfolyam, 34. szám
ÖSSZEFOGLALÓ REFERÁTUMOK
1. ábra Az immunrendeszer központi idegrendszri szabályozásának
fontosabb helyei
Korai citokin
„release”
Szenzoros
Vizuális
Auditórikus
Ízérző
Szagló
Motoros
Memória B-sejtek
aktiválása
Cholinerg antiinflammatórikus
szabályozás
Klonális expanzió
DC-érés
T-sejt-érés
Késői citokin
„release”
2. ábra Autoimmun thyreoiditis patomechanizmusának vázlata
környezeti tényezők
(jód, fertőzések, terhesség,
citokin kezelés)
Autoreaktív T-sejtek (Th és Tc)
és autoantitesteket termelő B-lymphocyták
felhalmozódása a pajzsmirigyben,
szövetpusztulás
Immuntoletancia megszűnése
Genetikai hajlam
Apoptózis
HYPOTHYREOSIS
jelenti, hogy a citokinek a perifériás keringésben kimutathatók
és hormonként viselkedhetnek (például az
interleukin-6 a legintenzívebben stimulálja a hypothalamus-
hypophysis tengelyt), másrészt ismertek olyan
hormonok (például prolaktin, ACTH, TSH), amelyek
citokinként szerepelhetnek a szövetekben. A holisztikus
medicina szemléletének alapja, hogy a szervezet fi ziológiás
és patológiás szabályozómechanizmusait egységes
egészként tanulmányozza. Az emberi szervezet regulációját
összefoglaló integratív nyelv kódjainak megfejtése
új irányt nyitott a medicinában. A mindennapi gyakorlatban
a korábban autonómnak vélt rendszerek közötti
interakciókra számos példát említhetünk. A hormonok
(szteroidok, prolaktin, pajzsmirigy hormonjai) befolyásolják
az immunrendszer fi ziológiás és kóros működését,
a citokinek elleni monoklonális antitestek pedig a
napi gyakorlatban már alkalmasak az autoimmun patomechanizmusú
endokrin kórképek gyógyítására [21].
A legújabb eredmények azt mutatják, hogy az agy egyes
területei eltérő módon koordinálják az immunsejtek
érését, működését, és az ennek alapján megalkotott „humunculus”
modell jelzi, hogy mely agyi területek irányítják
az immunrendszer érését, aktiválódását [24, 27, 28]
(1. ábra).
Az autoimmun szervspecifi kus
endokrin betegségek társulásainak elméleti
és klinikai alapjai
A Hashimoto-thyreoiditis olyan idült gyulladás, amelyben
az autoimmun (humorális és celluláris) destruktív
folyamat a thyreoidea acinussejtjeit károsítja és hypothyreosis
kialakulását eredményezheti. A betegség a szervspecifi
kus autoimmun endokrinopathiák típusos formája,
amelyben az autoantitestek jelenlétét először bizonyították.
A betegség patomechanizmusának megértése azért
lényeges, mert alapul szolgál más autoimmun eredetű
endokrinopathia kialakulásának megértéséhez. Az AT
nemcsak kísérletesen váltható ki, hanem spontán is előfordul.
Ez a modell segített megismerni azokat az immunológiai
és immungenetikai tényezőket, amelyek a
betegség kialakulásában jelentősek. Sikerült a Cornell
csirketörzsből egy olyan törzset kitenyészteni, amelyben
8–10 hetes korban a Hashimoto-thyreoiditishez hasonló
megbetegedés jelentkezik és a pajzsmirigy elleni
antitestek titere is emelkedik, az állatok pedig hypothyreosisossá
válnak („obese strain”= OS csirke). Ezekben
az állatokban a neonatalis bursectomia, az androgén
hormon adása megakadályozta, a thymectomia pedig
elősegítette a thyreoiditises tünetek korai és súlyosabb
kifejlődését. Kiderült az is, hogy a betegség létrejöttét
genetikai faktorok is befolyásolják. A B locus, amely csirkékben
kódolja a szöveti antigéneket, meghatározó a betegség
kialakulásában, ugyanis a B1B1 és B1B4 genotípusú
állatokban 6–10 hetes korban feltűnő a pajzsmirigy
lymphocytás infi ltrációja és ezzel egyidejűleg a Tg elleni
antitesttiter emelkedése. A B4B4 genotípusú állatok
viszont ritkábban betegednek meg. A humán AT-ről bizonyították,
hogy a thyreocyták károsodása komplex,
többlépcsős folyamat, amelyben az immunológiai, immungenetikai
faktorok mellett az epigenetikai és a környezeti
tényezők is szerepet játszanak [6, 7] (2. ábra).
A Tg-n kívül több pajzsmirigyantigénről tudjuk, hogy
fontosak az autoimmun patomechanizmusban. A pajzsmirigy-
eredetű peroxidáz enzim (TPO), a nátrium-jód
szimporter (NIS) és a dejodináz elleni antitestek is szerepet
játszanak a gyulladásos folyamatokban. Az autoantitestek
közül a Tg elleni antitestekről tudjuk, hogy
antitestdependens citotoxicitásuk révén károsítják a
pajzsmirigysejteket, a TPO elleni antitestek pedig komplementet
kötnek és direkt toxikusak, másrészt egy részük
képes a TPO enzim gátlására is. Egyre több kísérleti adat
támasztja alá az autoimmun folyamatok által kiváltott
2009 ■ 150. évfolyam, 34. szám 1592 ORVOSI HETILAP
ÖSSZEFOGLALÓ REFERÁTUMOK
apoptózis (Fas-Fas ligand), illetve a TNF citokin családba
tartozó biológiai mediátorok és azokat megkötő
anyagok (ligandok) (TRAIL = TNF-related apoptosisinducing
ligands) szerepét [17, 29, 30, 31]. Az AT-ben
a genetikai tényezők fontosságát húzták alá azok az irodalmi
adatok, amelyek a betegség familiáris halmozódását
bizonyították [19]. A HLA antigének vizsgálata
megerősítette, hogy az AT-k genetikailag is eltérő csoportokat
alkotnak. A Hashimoto-thyreoiditisben a HLA
DR3, a post partum thyreoiditisben (PPT-ben), illetve
atrophiás thyreoiditisben a HLA DR5 frekvenciájának
emelkedését találták. Bizonyították, hogy a DR3, DQ8
allélek fogékonyak, a DR2, DR4 és DQ6 allélek pedig
rezisztensek a betegséggel szemben. A citotoxikus
T-lymphocyta-antigén-4-ről (CTLA-4-ről) tudjuk, hogy
lényeges az immuntolerancia kialakulásában, ugyanis
a CTLA-4 molekula gátolja a T-sejtek proliferációját.
A CTLA-4 gén egyes alléljei (G49) fokozott hajlamot
jeleznek az autoimmun betegségre, azonban azt a kérdést,
hogy az autoimmun betegségek közül miért AT
jön létre, még nem tudjuk megválaszolni, ezért az
autoimmunitásért felelős „közös gének” mellett thyreoideaspecifi
kus géneket keresnek, amelyek közül leginkább
a Tg-re specifi kusak látszanak lényegesnek.
Az AT-re fogékony gént a Tg gén helyének (8. kromoszóma)
közelében sikerült megtalálni (8q24), és az is kiderült,
hogy az egyes Tg-pontmutációk (SNP-k) eltérő
mértékben növelhetik a betegség iránti fogékonyságot.
A genetikai háttér mellett egyre több érv szól az úgynevezett
epigenetikai tényezők mellett, amelyek azt bizonyítják,
hogy a DNS-szekvenciákban nem kódolt örökletes
mechanizmusok is felelősek azért, hogy egy adott
betegben melyik autoimmun betegség alakul ki [10, 16,
21, 23, 24]. Ikreken tett legújabb megfi gyelések alapján
igazoltnak fogadhatjuk el, hogy az AT létrejöttében a
környezeti faktoroknak is meghatározó jelentőségük
van, ugyanis egypetéjű, monozigóta ikrekben a genetikai
hajlamot csak 46–89%-ra kalkulálták [19, 20]. A környezeti
tényezők közül meghatározó a jód szerepe, mivel a
WHO jódhiány elleni programja is bizonyította, hogy a
jódozással nemcsak a veleszületett jódhiányos állapot
szűnt meg, de növekedett az AT-ben megbetegedettek
száma is. A fokozott jódbevitel thyreoiditist kiváltó hatása
részben az autoantigének (például Tg) antigenitásának
megváltoztatásával, másrészt az autoantigének
fokozott expressziójával és antigén átadásával áll összefüggésben.
A vírusos és a bakteriális fertőzésekről feltételezik,
hogy képesek a betegséget kiváltani, azonban ezt
eddig nem sikerült bizonyítani [17, 20]. Mind elméleti,
mind klinikai szempontból jelentősek azok a megfi gyelések,
amelyek az egyes autoimmun patogenezisű betegségek
társulását bizonyítják. A kérdés fontosságát az adja,
hogy napjainkig úgy gondoltuk, hogy az autoimmun betegség
kialakulásában csak az immunregulációért felelős
gének (immune response genes) kóros működése felelős.
Az autoimun poliendokrin szindróma-1 (APS-I) kórkép
tanulmányozása során derült fény arra, hogy az úgynevezett
autoimmun regulátor gén (AIRE) létezik, és ennek
mutációja, illetve alléljei felelősek a betegségek sajátos
társulásaiért. Ez a felfedezés elindította a genomikai kutatások
azon irányát, amely az egyes endocrinopathiák
létrejöttében is keresi az esetleges mutációkat. Az a korábbi
vélekedés pedig, hogy az autoimmun betegségek
csak egy-egy szervre korlátozódnak, túlhaladottá vált.
Gyakran a szisztémás autoimmun betegségek és a szervspecifi
kus formák sajátos társulása jön létre, amely a betegségek
változatosságát, sokszínűségét okozza. E betegségcsoport
kutatásának az ad különös gyakorlati
jelentőséget, hogy felhívja a gyakorló orvos fi gyelmét az
egyes kórképek gyakran eltérő asszociációjára és ezzel
megkönnyíti a diagnózishoz, illetve a kezeléshez vezető,
gyakran rögös utat. Az autoimmun kórképek társulásainak
jellemző példája az, amikor az AT-t autoimmun
gastritis, anaemia perniciosa, 1-es típusú diabetes mellitus
(IDDM), Addison-kór, illetve hypadrenia egyaránt kíséri
vagy követheti [17, 30, 31, 32].
Autoimmun poliendokrin szindróma
klinikai formái
Az autoimmun poliendokrin szindróma (APS) több
autoimmun patogenezisű endokrin betegség társulását
jelenti. Ennek megfelelően az 1. táblázatban részletezett
beosztást fogadták el.
Az első APS-t minden valószínűséggel még Addison
írta le 1855-ben, bár még nem tudta, hogy a betegségek
egy sajátos csoportját találta meg. Később az egyes entitások
leírása után, 1980-ban Neufeld és Blizzard javasolták
a jelenlegi felosztást [32, 33, 34]. Ezeket a betegségeket
korábban „idiopathiásnak” tartották, s csak az
autoimmunitás megismerése után történhetett meg a jelenlegi
klasszifi káció. A betegség természetének jobb
megismerésében alapvető volt Witebsky és Rose, majd
Rose és Bona kritériumainak kidolgozása, illetve alkalma-
1. táblázat Az APS felosztása
– APS-I Candidiasis, hypoparathyreosis, Addison-kór
– APS-II Addison-kór + autoimmun pajzsmirigybetegség
és/vagy I. típusú diabetes mellitus
– APS-III Pajzsmirigy autoimmun betegség + a fentebb említett
kórképek egyike
2. táblázat Az autoimmun betegség bizonyítékai
– Direkt bizonyíték(ok): a betegség passzív átvitele vagy
az autoantitestekkel, vagy autoreaktív T-sejtekkel
– Indirekt bizonyíték: a betegség reprodukálása experimentális
körülmények között
– Másodlagos bizonyíték(ok): lymphocytás infi ltráció a
célszervben, társulás más autoimmun betegséggel,
korreláció a HLA antigénekkel, az immunreguláció
kedvező terápiás hatása
ORVOSI VOSI HETILAP 1593 2009 ■ 150. évfolyam, 34. szám
ÖSSZEFOGLALÓ REFERÁTUMOK
zása az autoimmun eredetű endokrin kórképekre [5, 6,
7, 35, 36, 37, 38, 39] (2. táblázat).
Az autoimmun háttér megismerése nemcsak a betegségek
kialakulásáról, hanem a társulások okairól is új információkat
nyújtott. Az egyes betegségekben a közös
epitópok elleni sejtes és humorális mechanizmus felelős
azért, hogy bizonyos kórképek együtt gyakrabban fordulnak
elő.
APS-1
Defi níció: a 3. táblázatban felsorolt három megbetegedésből
legalább kettő társulását jelenti.
A betegségnek korábban más elnevezései is ismertek
voltak. Ezek közül a leggyakrabban használt az
APECED (autoimmune poly-endocrinopathy, candidiasis,
ectodermic dystrophy), illetve Whitaker-szindróma
volt. A betegség gyermekkorban kezdődik, a legelső jel
a krónikus candidiasis, amelyet időben a hypoparathyreosis,
majd az Addison-kór tünetei követik [32, 34, 39,
40]. A fő vagy „major” tünetek mellett a 20. életév után
a „minor” tünetek jelentkeznek (vitiligo, alopecia areata,
coeliakia, autoimmun hepatitis, hypogonadismus, malabsorptio,
diabetes mellitus, autoimmun thyreoiditis,
idült atrophiás gastritis) és alakítják ki a betegség rendkívül
színes tünetegyüttesét [39, 40].
Epidemiológia
Az APS-1 ritka betegség. Prevalenciája rendkívül eltérő,
az iráni zsidók között 1:9000, Finnországban 1:14 000,
Szardíniában 1:25 000, Norvégiában 1:80 000, Észak-
Olaszországban 1:200 000, a női/férfi arány 1,0:2,4
[32, 34, 41].
Tünetek
Az esetek közel 100%-ában kezelésre nehezen reagáló
mucocutan krónikus candidiasis (CC) mutatható ki,
amely már gyermekkorban jelentkezik (3. ábra).
Fontos, hogy a gyermekkorban fellépő CC közel 45%-
ának a háttérben az APS-1 áll. A tetania, hypoparathyreosis
79%-ban, az Addison-kór 72%-ban mutatható ki.
Más szervspecifi kus kórképek (gonadalis hipofunkció,
vitiligo, anaemia perniciosa, fogzománc-hypoplasia, körömdystrophia,
alopecia) lényegesen ritkábban társulnak
a betegséghez. A hypoparathyreosissal járó for-
3. ábra APS1-1-ben szenvedő beteg szájnyálkahártyáján a mucocutan
candidiasis jelei
4. ábra APS-1-ben szenvedő beteg gingivájának fokozott pigmentációja
és a fogzománc fejlődési rendellenességei
3. táblázat APS-1 fő összetevői
– Krónikus mucocutan candidiasis (5. év körül manifesztálódik)
– Krónikus hypoparathyreosis
(paraesthesia, Chvostek–Trousseau-tünet, EMG-jelek,
száraz bőr, körömdeformitások)
– Addison-kór (6 hónapos és 40. életév között, átlag 14,6 év)
(hiperpigmentáció, hypoglykaemia, fogyás, adynamia,
hypotonia, hasmenés, hányinger – kóma )
mákban gondolni kell malabsorptióra is. A nyelőcső
gyulladása fájdalmas lehet és az esetek egy részében hegesedést
okoz, illetve az epithelialis tumorok számának
növekedését indukálhatja. A krónikus hypoparathyreosis
időben később, átlagosan a gyermekek 3 hónapos és
15. életéve között lép fel. A legjellemzőbb klinikai tünetek:
neuromuscularis zavarok, tetaniás jelek, paraesthesia,
hypotonia, malabsorptio. Chvostek-tünet (a n. facialis
beidegzési területén a szájzug elhúzódása, szemhéj
kontrakciója) váltható ki, a Trousseau-tünet (a felkar körülbelül
3–5 perces leszorítására tetaniás kontrakció lép
fel) pozitív. A latens tetania EMG segítségével deríthető
ki. A hypocalcaemia további tünetei (száraz bőr, vékony
haj és körömdeformitások) is észlelhetők. Az Addison-
2009 ■ 150. évfolyam, 34. szám 1594 ORVOSI HETILAP
ÖSSZEFOGLALÓ REFERÁTUMOK
5. ábra APS-1 gén lokalizációja (függőleges vonal)
6. ábra AIRE gén 8. 13 bp deletiójának vizsgálata.
1. molekulasúlymarker,
2. APS-1 homozigóta beteg (13 bp deletiója),
3. APS-1 beteg heterozigóta apja,
4. APS-1 beteg heterozigóta anyja,
5. egészséges kontroll
4. táblázat APS-1 fő tüneteinek immunológiai háttere
– Candidiasis: primer T-sejtes immundefi cientia
– Hypoparathyreosis: parathyreoidea elleni antitestek:
kalciumszenzor elleni antitestek
– Addison-kór: Adrenalis cortex elleni antitestek (ACA),
21-hidroxiláz elleni antitestek
5. táblázat APS-1 minor tünetei és kialakulásáért felelős autoantigének
elleni antitestek
Vitiligo
– melanocyta-antigén
Coeliakia
– reticulin, endomysium-antigén
Hypogonadismus
– szteroidtermelő sejtek
– 17-hidroxiláz-enzim-antigén
– P450 scc antigén
Autoimmun hepatitis
– L-K mikroszóma-antigén
1. típusú diabetes mellitus
– ICA (islet cell antigen)
– GAD (glutamindekarboxiláz enzim)
– IA2 antigén
Autoimmun thyreoiditis
– TPO (pajzsmirigy peroxidáz enzim)
– Tg (thyreoglobulin)
Krónikus atrophiás gastritis
– parietalis sejtek
– H/K ATP-áz enzim
– intrinszik faktor
Alopecia areata
– Tirozin-hidroxiláz
Malabsorptio
– triptofán
Genetika
Az APS-1 autoszomális, recesszív, monogénes, öröklődő
betegség, amely a HLA antigénekhez nem társul. Ez is
arra utal, hogy a többi autoimmun patogenezisű kórképtől
eltérő, önálló entitás. Az AIRE gene (auto-immune
regulator) a 21. kromoszóma hosszú karján helyezkedik
el, 14 exonból áll és 13 kb nagyságú (5. ábra).
Ez a gén egy 545 aminosavból álló proteint, az AIRE
fehérjét kódolja és kontrollálja a szövetspecifi kus antigének
expresszióját a thymusban, azaz meghatározza,
mely antigénekkel szemben alakul ki immuntolerancia.
Az AIRE gén és az általa termelt fehérje magas koncentrációjú
a thymus epithelialis sejtjeiben, a dendritikus,
illetve antigén-prezentáló sejtekben, alacsony koncentrációjú
viszont a lépben, a perifériás mononukleáris
sejtekben. Az AIRE gén mutációi, deletiói és inszerciói
felelősek a betegség kialakulásáért [41, 42, 43]. Az első
és máig legjelentősebb a 6. exonban található R257Xmutáció,
amelyet Finnországban a betegek 82%-ában
mutattak ki. Az R139X-mutációt Szardíniában, az
Y85C-t Perzsiában élő zsidókban fi gyelték meg leggyakrabban.
A fentebb bemutatott betegünk és szüleinek genetikai
vizsgálata a 8. exon deletióját mutatta (6. ábra).
kór tünetei a születés utáni 6. hónap és 40. életév között
jelentkeznek, és nem különböznek az APS-től független,
úgynevezett monoszisztémás formától. Feltűnő a
nagyfokú gyengeség, fogyás, hypotonia, folyadékvesztés,
hypoglykaemiás epizódok. Fertőzés, illetve fi zikai
és szellemi terhelés hatására a beteg krízisbe kerülhet.
A gastrointestinalis tünetek közül a hasmenés, hasi fájdalom,
hányinger, hányás a leggyakoribbak. A bőr és a
nyálkahártyák (gingiva, száj) fokozott pigmentációja fi -
gyelhető meg (4. ábra).
Patomechanizmus
Az autoimmun folyamatok kialakulásáért az immunregulátor
gén defektusa a felelős. Az egyes szervek és szövetek
ellen autoantitestek képződnek, illetve a T-sejtek
károsodott működése miatt gombás megbetegedések
alakulnak ki. A betegség már állatkísérleti modelleken is
vizsgálható. Ezek az érdekes kísérletek azt mutatták,
hogy a genetikai defektussal született néhány hetes egerek
szérumában mind a májszövet, mind a mellékvese
elleni autoantitestek mutathatók ki (4. táblázat).
ORVOSI VOSI HETILAP 1595 2009 ■ 150. évfolyam, 34. szám
ÖSSZEFOGLALÓ REFERÁTUMOK
6. táblázat APS-1 és APS-2 közötti legfontosabb különbségek
APS-1 APS-2
Gyermekkori kezdet Felnőttkori kezdet
AIRE gén mutációja kimutatható AIRE gén mutáció nincs
HLA-val nem társul HLA DR3/4-gyel társul
Immundefi cientia kimutatható Immundefi cientia nem
bizonyított
Mucocutan candidiasis Mucocutan candidiasis nincs
A minor tünetek kialakulásáért az autoantigének elleni
autoimmun mechanizmus a felelős (5. táblázat).
Diagnózis
A betegség laboratóriumi diagnosztikájában a jellegzetes
ion- és hormonális eltérések (hypocalcaemia, hyperphosphataemia,
alacsony PTH-szint) mutathatók ki.
A betegek 11–68%-ának savójában lehet citotoxikus
autoantitesteket detektálni, egy részükben pedig a mellékpajzsmirigy
és kalciumszenzor elleni autoantitestek
is jelen vannak [33, 40, 43]. A betegség gyanúja esetén
az endokrinológiai, immunológiai vizsgálatok mellett
genetikai tesztek is szükségesek, amelyek prognosztikus
értékűek. Az APS-1 kezelése csak részben megoldott és
sok nehézséget jelent. Alapját az esetek többségében a
hormonpótlás képezi. A CC gyógyítása a T-sejtek károsodása
miatt nehéz feladat, és sikeres esetben is nagy a
recidíva veszélye. A ketokonazolkezelés az esetek egy részében
sikeres, de gondot jelent, hogy gátolja a kortizol
és a tesztoszteron produkcióját is, ezért ronthatja az
egyébként is csökkent mellékvese-funkciót. Törekedni
kell a kiesett vagy csökkent hormonszintek pótlására.
A tetaniás tünetek kalcium- és D-vitamin-derivátumok
(kalcitriol, kolekalciferol, dihidrotachisterol) adásával jelentősen
csökkenthetők [41, 43]. Az autoimmun hepatitis
kezelésében prednisolont és azatioprint használnak,
de alkalmazásukat az immundefi ciens állapot jelentősen
limitálja. Az immunstimuláns készítmények eddig nem
állították vissza a károsodott immunválaszt. Az őssejtekkel
végzett vizsgálatok – bár biztatóak – még egyelőre
kísérleti stádiumban vannak.
APS-2
A korábban Schmidt-szindrómának nevezett megbetegedést
az Addison-kór és az 1-es típusú diabetes mellitus
(IDDM) vagy autoimmun pajzsmirigybetegség társulása
jellemzi. A betegség leggyakoribb (100%-ban jelen
levő) tünete az Addison-kór, az autoimmun thyreoiditis
(vagy Basedow–Graves-kór) az esetek 70%-ában, az
IDDM pedig 52%-ában van jelen. A vezető első két betegség
társulását más betegség is színezheti. A betegség
nőkben 2–3-szor gyakrabban fordul elő [25]. A betegség
a 30–40. életév között manifesztálódik. A klinikai
tünetek az egyes társuló alapbetegségekével egyeznek
meg.
Epidemiológia
A betegség prevalenciája függ attól, hogy mely betegségek
társulását vizsgálták. Az IDDM-hez az esetek
5,7%-ában társul autoimmun patogenezisű thyreoideamegbetegedés,
0,5%-ában anaemia perniciosa, 0,1%-
ában Addison-kór. Ugyanakkor az Addison-betegek
8–20%-ában IDDM is kimutatható volt. Az életkor
előrehaladtával az APS-2 gyakorisága növekszik [22, 36,
39, 41].
Genetika
A betegség autoszomális, domináns öröklődésű, inkomplett
penetranciával. Az utóbbi évek kutatásai egyértelművé
tették, hogy az APS-1-től eltérően ebben a
betegségben meghatározóak a HLA antigénjei, illetve a
velük kapcsolatba lévő IR (immune response) gének.
A HLA-DR3/HLA-DR4 haplotípusú egyénekben
szignifi kánsan gyakoribb ez a betegség [28]. Bizonyos
HLA haplotípusok (DR3 DQA1*0501 DQB1*0202
DRB1*0301 és a DR4 DQA1*0301 DQB1*0302
DRB1*0401) a betegség kialakulásának rizikóját jelentősen
fokozzák, viszont mások (HLA DR6 DQA1*
DQB1*0503 DRB1*1401) protektív hatásúak [10, 28].
A HLA génekkel társult TNF (tumor necrosis factor) és
a CTLA-4 (cytotoxic T lymphocyte-4) génekről kimutatták,
hogy a betegségek kialakulásában és öröklődésében
is fontosak [17, 25]. Az APS-1 és APS-2 közötti lényeges
különbségeket a 6. táblázat foglalja össze.
APS-3
Neufeld ezt a kórképet eredetileg úgy defi niálta, mint
a Hashimoto-thyreoiditis, a Basedow–Graves-kór, a
Graves-orbitopathia, pretibialis myxoedema és az alábbiak
közül még egy autoimmun betegség társulását [34]:
– IDDM,
– atrophiás gastritis,
– anaemia perniciosa,
– vitiligo,
– alopecia,
– myasthenia gravis.
Kiderült azonban, hogy ez a betegségcsoport lényegesen
összetettebb, mivel a pajzsmirigy autoimmun betegségeihez
(TAD = thyroid associated disease) 28%-ban
más autoimmun betegség – Sjögren-kór, coeliakia,
myasthenia, SLE – is társult. Azt a megfi gyelést tették,
hogy a TAD-betegek több mint felében több autoimmun
kórkép inkomplett formában van jelen. Mivel a
TAD-ban szenvedő betegek a lakosság 7–8%-át teszik ki,
ezért új csoportosítást végeztek, amelynek lényege, hogy
2009 ■ 150. évfolyam, 34. szám 1596 ORVOSI HETILAP
ÖSSZEFOGLALÓ REFERÁTUMOK
7. táblázat A pajzsmirgy autoimmun betegségeihez társult kórképek (TAD) felosztása
Autoimmun pajzsmirigybetegségek (TAD)
(Hashimoto-thyreoiditis, Basedow–Graves-kór, Graves-orbitopathia)
IDDM Autoimmun gastritis Vitiligo MCTD
Hirata-betegség Anaemia perniciosa Alopecia areata RA
Hypophysitis IBD ITP SLE
Addison-kór Autoimmun hepatitis Myasthenia gravis Sjögren-kór
Hypoparathyreosis Primer biliaris cirrhosis Sclerosis multiplex Vasculitis
TAD-3/A TAD-3/B TAD-3/C TAD-3/D
(endokrin) (gastrointestinalis) (hematológiai/bőr/
idegrendszeri )
(szisztémás-kollagén)
a manifeszt és szubklinikus betegségeket is lehet klasszifi
kálni [17, 26, 32, 34, 44] (7. táblázat).
Az APS differenciáldiagnosztikája
Tekintettel arra, hogy az egyes APS-formákban megfi
gyelt entitások társulásai eltérőek, ezért differenciáldiagnosztikai
nehézségek merülhetnek fel. A kromoszomális
megbetegedések közül a Turner-szindróma
okozhat diagnosztikus problémát, mivel ebben a betegségben
autoimmun thyreoiditis (30%-ban) és más endocinopathiák
is előfordulhatnak. A Kearns–Sayre-szindrómában
hypoparathyreosis, primer hypogonadismus,
IDDM, hypopituitarismus egyaránt megfi gyelhető,
azonban a kórkép előterében a myopathia áll. A Wolfram-
szindróma (diabetes mellitus, diabetes insipidus,
opticusatrophia, idegi eredetű süketség) ritka congenitalis
kórkép, amely már gyermekkorban kezdődik. Diagnosztikus
gondot jelenthet felnőttekben a POEMSszindróma
(plazmasejt-abnormitás, organomegalia,
endocrinopathiák, M-protein jelenléte és bőrelváltozások).
A plazmasejtek abnormitása, az M gradiens megjelenése
segít a kórismézésben [44].
Diagnosztikus protokoll
A diagnosztikában meghatározó a klinikai kép, illetve a
kórlefolyás. A laboratóriumi adatok azonban segítséget
adnak a betegségek korai felismerésében. A következő
tesztek elvégzése ajánlatos: TPO, Tg, TSH-R, GAD65,
17-hidroxiláz és 21-hidroxiláz elleni antitestek kimutatása.
A kvantitatív immunelektroforézis M gradiens jelenlétét,
illetve IgA hiányát mutathatja ki. A célszervek
hormonjainak meghatározása, szintjének követése mindenképpen
szükséges nemcsak a diagnózishoz, hanem a
terápia helyességének monitorozásához is.
Terápia, gondozás
A kezelés alapját az immunrendszer kóros működésének
befolyásolása és a károsodott funkciók javítása, a
hormonhiány pótlása képezi. A patomechanizmus alapján
az autoantigenitás megszüntetésére kelle(ne) törekednünk.
Ez a probléma még csak részben megoldott.
A hormonok bevitelével (például a pajzsmirigy hormonjai,
inzulin) gátoljuk a célszervek felületén a HLA-DR
molekulák expresszióját és csökkentjük az autoimmun
folyamatot. Ennek az úgynevezett izohormonális kezelésnek
a lényege leginkább az autoimmun thyreoiditis
kezelése során érthető meg. A TSH képes a HLA-DR
molekulák expresszióját fokozni, ezért az idejében alkalmazott
T4- és T3-kezelés a TSH-szint csökkentése révén
nemcsak a hormonok pótlását jelenti, hanem gátolja az
autoimmun folyamatot is. A pajzsmirigy működését
gátló készítmények nemcsak az euthyreosis kialakulásában
játszanak szerepet, hanem az autoantigének gátlása
révén az autoimmun folyamatot is gátolják. Az idejében
elkezdett inzulinterápia szintén gátolja a béta-sejtek
HLA-DR expresszióját és fékezi a sejtek pusztulását.
A hormonális pótlókezelések egy részében az immunmoduláns
hatás nem bizonyított (például a hypoparathyreosisban
alkalmazott D-vitamin fokozott bevitele).
A fentiekből következik a betegek gondozásának és a
prevenciónak a fontossága.
A betegek életkilátásai a megfelelő és egész élettartamra
kiterjedő gondozással javulhatnak, ennek egyik fő
eleme a beteg felvilágosítása betegségének természetéről
és arról, hogy bizonyos stresszhelyzetekben az alkalmazott
gyógyszerelés módosítása elkerülhetetlen. A megfelelő
hormonális kezelés mellett az addig infertilis nők
gyermeket szülhetnek, a terhesség alatt és a szülést követően
azonban fokozott ellenőrzés indokolt. A gondozás
célja és egyben eredménye, hogy a betegek életkilátásai
ne romoljanak, másrészt az életminőségük tegye lehetővé,
hogy megfelelő munkakör választása után teljes
értékű életet élhessenek [44].
Irodalom
[1] Roitt, I. M., Doniach, D., Cambell, P. N. és mtsai: Autoantibodies
in Hashimoto’s thyroiditis. Lancet, 1956, 2, 820–824.
[2] Rose, N. R., Witebsky, E.: Studies in organ specifi city. Changes in
the thyroid glands of rabbits following active immunization with
rabbit thyroid extracts. J. Immunol., 1956, 76, 417–427.
[3] Adams, D. D., Purves, H. D.: Abnormal response in the assay of
thyrotropin. Proc. Univ. Otago Med. School, 1956, 32, 11–12.
ORVOSI VOSI HETILAP 1597 2009 ■ 150. évfolyam, 34. szám
ÖSSZEFOGLALÓ REFERÁTUMOK
[4] Kriss, J. P.: Inactivation of long-acting thyroid stimulator (LATS)
by anti-kappa, anti-lambda antisera. Clin. Endocrionol., 1968,
28, 1440–1444.
[5] Witebsky, E., Rose, N. R., Terplan, K. és mtsai: Chronic thyroiditis
in autoimmunization. JAMA, 1957, 164, 1439–1447.
[6] Witebsky, E., Kite, J. H., Wick, G.: Spontaneous thyroiditis in the
obese strain chickens. Demonstration of circulationg antibodies.
J. Immunol., 1970, 103, 708–712.
[7] Wick, G., Kite, J. H., Witebsky, E.: Spontaneoud thyroiditis in the
obese strain of chickens. The effect of thymectomy and thymoburesectomy
on the development of the disease. J. Immunol.,
1970, 104, 54–59.
[8] Kaczur, V., Vereb, Gy, Balázs, Cs. és mtsai: Effect of anti-thyroid
peroxidase (TPO) antibodies on TPO activity measured by
chemiluminescence assay. Clin. Chem., 1997, 43, 1392–1399.
[9] Kifor, O., McElduff, A., Leboff, M. S és mtsai: Activating antibodies
the calcium-sensing receptor in two patients with autoimmun
hypoparathyreoidism. J. Endocrinol. Metab., 2004, 89, 548–
556.
[10] Ludgate, M.: The molecular genetics of three thyroid autoantigens:
thyroglobulin, thyroid peroxidase and thyrotropin receptor.
Autoimmunity, 1990, 7, 201–205.
[11] Mayer, A., Ploix, C., Orgazzi, J. és mtsai: Calcium-sensing receptor
autoantibodies are relevant markers of aquired hypoparathyreoidism.
J. Clin. Endocrinol. Metab., 2004, 89, 4484–4488.
[12] Zhang, B., Sun, Ch., Qu, Y. és mtsai: Defi ciency of mouse CD4+
CD25+ Foxp3+ regulatory T cells in xenogeneic pig thymusgrafted
nude mice suffering from autoimmune diseases. Cellular
and Molecular Immunology, 2008, 5, 325–332.
[13] Wang, P., W., Liu, R. T., Hank, S. H. és mtsai: Cytotoxic T lymphocyte-
associated molecule-4 polymorphism and relapse of
Graves’ hyperthyroidism after antithyroid withdrawal. J. Clin.
Endocrinol. Metab., 2004, 89, 169–173.
[14] Fountoulakis, S., Vartolomantos, G., Kolaitis, N. és mtsai: HLADR
expressing peripheral T regulatory cells in newly diagnosed
patients with different forms of autoimmune thyroid disease.
Thyroid, 2008, 11, 1–6.
[15] Grimm, M., Spiecker, M., Cartina, R. és mtsai: Inhibition of major
histocompatibility complex (MHC) class II gene transcription
by nitric oxide and antioxidants. J. Biol. Chemistry, 2002,
277, 26460–26467.
[16] Adrian, L., Daniel, H. D., Lesage, S. és mtsai: Gene dosage-limiting
role of aire in thymic expression, clonal deletion, and organspecifi
c autoimmunity. J. Exp. Med., 2004, 200, 1015–1026.
[17] Villano, M. J. B., Huber, A. K., Greenberg, D. A. és mtsai: Autoimmune
thyroiditis and diabetes: dissecting the joint genetic
susceptibility in a large cohort of multiplex families. J. Clin. Endocrinol.
Metab., 2009, 94, 1458–1466.
[18] Bednarczuk, T., Gopinath, B., Ploski, R. és mtsai: Susceptibility
genes in Graves’ ophthalmopathy: searching for needle in a haystack?
Clin. Endocrinol., 2007, 67, 3–19.
[19] Aust, G., Krohn, K., Morgenthaler, N. G. és mtsai: Graves’disease
and Hashimoto’s thyroiditis in monozygotic twins: case study
as well as trancriptomic and immunohistological analysis of
thyroid tissue. Eur. J. Endocrinol., 2006, 154, 13–20.
[20] Betterle, C., Lazzaratto, F., Presotto, F.: Autoimmune polyglandular
syndrome Type 2: the tip of an iceberg? Clin. Exp. Immunol.,
2004, 137, 225–233.
[21] Eisenbarth, G. S., Jackson, R. A.: Immunogenetics of polyglandular
failure and related disease. In Farid, N. R. (ed.): HLA in endocrine
and metabolic disorders. Academic Press, New York,
1984, 235–264.
[22] Elfström, P., Montgomery, S. M., Kampe, O. és mtsai: Risk of primary
adrenal insuffi ciency in patients with celiac disease. J. Clin.
Endocrinol. Metab., 2007, 92, 3595–3598.
[23] Yarman, S., Oguz, F., Carin, M.: HLA-DRB1*03 is a susceptibility
gene in patients with Graves’ disease with and without ophthalmopathy.
Internat. J. Immunogenetics, 2007, 34, 23–25.
[24] Ogren, M. P., Lombroso, P. J.: Epigenetics: behavioral infl uences
on gene function, Part II: Molecular mechanism. J. Am. Acad.
Child Adolesc. Psychiatry, 2008, 48, 374–378.
[25] Esteller, M.: Epigenetics in cancer. N. Engl. J. Med., 2008, 13,
1148–1158.
[26] Strickland, F. M., Richardson, B. C.: Epigenetics in human autoimmunity.
Epigenetics in autoimmunity – DNA methylation in
systemic lupus erythematosus and beyond. Autoimmunity, 2008,
41, 278–286.
[27] Klecha, A. J., Barreiro-Arcos, M. L., Frick, L. és mtsai: Immunoendocrine
interactions in autoimmune thyroid diseases. Neuroimmunomodulation,
2008, 15, 68–75.
[28] Silverma, M. N., Sternberg, E. M.: Neuroendocrine immune interactions
in rheumatoid arthritis: mechanism of glucocorticoid
resistance. Neuroimmunomodulation, 2008, 15, 19–28.
[29] Kadioglu, P., Acbay, O., Demir, G. és mtsai: The effect of prolactin
and bromocriptine on human peripheral immune status.
J. Endocrinol. Invest., 2001, 24, 147–151.
[30] Ahonen, P., Myllarniemi, S., Sipila, I. és mtsa: Clinical variation of
autoimmune polyendocrinopathy-candidiasis-ectodermal dystrophy
(APECED) in a series of 68 patients. N. Engl. J. Med.,
1990, 322, 1829–1836.
[31] Bensing, S., Fetissov, S. O., Mulder, J. és mtsai: Pituitary autoantibodies
in autoimmune polyendocrine syndrome type l. PNAS,
2007, 104, 949–954.
[32] Betterle, C., Zanchetta, K.: Update on autoimmune polyendocrine
syndrome (APS). Acta Biol. Med., 2003, 74, 9–33.
[33] Blizzard, R. M., Chee, D., Davis, W.: The incidence of parathyroid
and other antibodies in the sera of patients with idiopathic
hypothyroidism. Clin. Exp. Immunol, 1966, 1, 119.
[34] Neufeld, M., Maclaren, N., Blizzard, R.: Autoimmune polyendocrine
syndromes. Pediatr. Ann., 1980, 9, 154–162.
[35] Dultz, G., Metheis, N., Dittmar, M. és mtsai: CTLA-4 CT60 polymorphism
in thyroid and polyglandulars autoimmunity. Horm.
Metab. Res., 2009, 41, 426–429.
[36] Wielosz, E., Majdan, M. M., Zychowska, I. és mtsai: Coexistence of
fi ve autoimmune diseases: diagnostic and therapeutic diffi cilties.
Rheumatol. Int., 2008, 28, 919–923.
[37] Elfström., P., Montgomery, S. M., Kampe, O. és mtsai: Risk of primary
adrenal insuffi ciency in patients with celiac disease. J. Clin.
Endocrinol. Metab., 2007, 92, 3595–3598.
[38] Gianani, R., Eisenbarth, G. S.: Autoimmunity to gastrointestinal
endocrine cells in autoimmune polyendocrine syndrome
type 1. J. Endocrinol. Metab., 2003, 88, 1442–1444.
[39] Ballarini, A., Lee-Kirsch, M. A.: Genetic dissection of autoimmune
polyendocrine syndrome type 2: common origin of a spectrum
of phenotypes. Ann. NY. Acad. Sci., 2007, 111, 169–165.
[40] Alimohammadi, M., Björklund, P., Hallgren, A. és mtsai: Autoimmune
polyendocrine syndrome type 1 and NALP5, a parathyroid
autoantigen. N. Engl. J. Med., 2008, 358, 1018–
1028.
[41] Ströbel, P., Murumägi A. R, Klein, R. és mtsai: Defi ciency of
the autoimmune regulator AIRE in thymomas is insuffi cient
to elicit autoimmune polyendocrinopathy syndrome type 1
(APS-1). J. Pathol., 2007, 21, 563–571.
[42] Dittmar, M., Ide, M., Wurm, M. és mtsai: Early onset of polyglandular
failure is associated with HLA-DRB1*03. Eur. J. Endocrinol.,
2008, 159, 55–60.
[43] Wolff, A. S., Erichsen, M. M., Meager, A. és mtsai: Autoimmune
poly-endocrine syndrome type 1 in Norway: phenotypic variation,
autoantibodies and novel mutations in the autoimmune
regulator gene. J. Clin. Endocrinol. Metab., 2007, 92, 595–
603.
[44] Kahaly, G. J.: Polyglandular autoimmune syndromes. Eur. J.
Endocrinol., 2009, 161, 11–20.
(Balázs Csaba dr.,
Budapest, Frankel L. u. 4., 1029
e-mail: drbalazs@irgalmas.hu)
Üdvözlettel: Prof. Dr. Balázs Csaba 2010. 06. 09. 07:32
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
Tisztelt Doktor Úr!
2009 Decemberében kezdődve derült ki, hogy a pajzsmirigyszintem 0,14 -re esett le túlműködésbe fordulva. Mivel Hentes a szakmám elkerülhetetlen, hogy halakkal is érintkezzek. Az lenne a kérdésem, hogy bőrön át/keresztül bejuthat-e közvetlenül a szervezetbe akár a jódozott só, akár a tengeri só?
A barátnőm is ugyanebben a pajzsmirigytúlműködében szenved, de neki súlyossabb, mert FT4 és a FT3 szint is kibillent nála. Két évig szedett Methotiryn remélem jól írtam a nevét.
Kérném mielöbbi szives válaszát a megadott e-mail címre megküldeni sziveskedjen.
Előre is köszönjük: Tallér Krisztián
2009 Decemberében kezdődve derült ki, hogy a pajzsmirigyszintem 0,14 -re esett le túlműködésbe fordulva. Mivel Hentes a szakmám elkerülhetetlen, hogy halakkal is érintkezzek. Az lenne a kérdésem, hogy bőrön át/keresztül bejuthat-e közvetlenül a szervezetbe akár a jódozott só, akár a tengeri só?
A barátnőm is ugyanebben a pajzsmirigytúlműködében szenved, de neki súlyossabb, mert FT4 és a FT3 szint is kibillent nála. Két évig szedett Methotiryn remélem jól írtam a nevét.
Kérném mielöbbi szives válaszát a megadott e-mail címre megküldeni sziveskedjen.
Előre is köszönjük: Tallér Krisztián
Tisztelt Tallér Krisztián!
1. Az a tény, hogy a TSH szint alacosnybb még nem jelent betegséget.
2. A jód a bőrön keresztül felszívódik, de ez csal nagy koncentrációban jelent problémát, pl. bőrsérülések, gyulladások jódo fertőtlenítőve(Betaidin) történő kezelése eseté.
3. Ahalakkal történő érintekzés nem jelent gondot.
Egyébként a betegség okának megkeresése volna kívánatos, mert a pajzsmirigy túl-, vagy alúlműködés csak az jelenti, mintha valainak azt mondják, hogy láza van! De mitől? Ez itt a kérdés, ésszerű és szakszerű kezelés cska ezekk birtokában lehetséges.
A legújabb, nagy európai populációban végzett vizsgálatok azt mutatták, hogy a pajzsmirigy betegségei népbetegségnek számítanak, mivel a teljes lakosságban a csökkent működés (hypothyreosis) 4,4%-ban, a túlműködés (hyperthyreosis) 1,4%-ban fordul elő. A hypothyreosis a lakosság 0,4%-ban feltűnő formában van jelen és viszonylag könnyű diagnosztizálni a betegek panaszai, a klinikai tünetek és a laboratóriumi leletek alapján. A probléma az, hogy a betegség 4,0%-ban enyhe, nehezebben felismerhető formában mutatkozik és ritkán gondolnak csökkent pajzsmirigy működésre. Ennek egyik jellemző példája, amikor az emelkedett koleszterint szintet kezelik és nem gondolnak arra, hogy ennek hátterében a pajzsmirigy csökkent hormontermelése áll. A USA-ban 16 millió azon egyének száma, akik az emelkedett koleszterin szintjük miatt részesülnek hormonális kezelésben és normalizálódott koleszterin szintjük. A fokozatosan, látszólag minden ok nélkül kialakult csökkent pajzsmirigyműködést korábban „idiopathiásnak” (ismeretlen eredetűnek) tartották. Kiderült, hogy ezeknek a betegségeknek az oka autoimmun folyamat. Nőkben a betegség lényegesen gyakoribb, mint férfiakban (4-5:1).
A pajzsmirigy a légcső előtt pajzsszerűen elhelyezkedő belső elválasztású mirigyünk, ami jód és fehérje felhasználásával hormont trijódtironint (T3-t) és thiroxint (T4-t) termel,. Ezek mennyiségét az agyalapi mirigy pajzsmirigyserkentő hormonján (TSH) keresztül szabályozza (fontos megjegyezni, hogy a TSH nem a pajzsmirigy által termelt hormon!). Ezek a hormonok felelnek a szervezet anyagcsere-bioenergia folyamatainak megfelelő működésért, a fehérje-szintézisért, szabályozzák a testhőmérsékletünket, oxigén fogyasztásunkat, a magzat idegrendszeri fejlődését csökkentik a koleszterinszintet, elősegítik a szervezet növekedését, felelősek a központi idegrendszer, a szív, a gyomor-bélrendszer és a bőr megfelelő működéséért, és nagymértékben meghatározzák lelki (pszichés)állapotunkat. Is. Fontos tudni, hogy jóllehet a T3 és a T4 , a TSH szintjét a vérből meg tudjuk határozni, azonban az egyes laboratóriumokban kapott értékek eltérést mutathatnak. További gond, hogy az un. normál (referencia értékeket) nem a hazai körülményekhez viszonyították, pedig azok jelentős földrajzi és genetikai különbséget mutathatnak az egyes kontinenseken. Fontos tudni azt is, hogy a hormonoknak a mennyiségét mérik, azonban azok funkcióját nem. Erre jó és gyakorlati példa, hogy a TSH (tehát az agyalapi mirigy által termelt hormon) szintje a vérben a nap egyes periódusában változik (legmagasabb éjfél előtt a hajnali órákban).A TSH biológiai „erőssége” is egyénenként, évszakonként is különböző lehet, ráadásul egyes gyógyszerek (szteroidok), betegségek (pl láz) is befolyásolják. A hormonok mérése tehát fontos, de mindig egyénenként, a beteg panaszainak függvényében kell értékelni.
Napjainkba a világméretű programnak köszönhetően a jódhiány lényegesen visszaszorult. A jód hiányában kevés T3 és T4 képződik, amely miatt fokozott a TSH termelése. A TSH pedig fokozza a pajzsmirigy működését stimulálja osztódásra a sejteket, s ez a folyamat golyvaképződéshez vezet. Ebből az következne, hogy a jódozással ( a só jódozásával és jód tabletta bevitelével minden megoldható lenne. Sajnos a helyzet nem ilyen egyszerű. Kiderült, hogy azokban az afrikai országokban, ahol a jódozást kiterjedten alkalmazták gyakorlatilag eltűnt a kretenizmus és csökkent a göbös megbetegedések száma, de ugyanakkor más természetű (autoimmun eredetű) betegségeké viszont emelkedett. Fontos azt megjegyezni, hogy egészséges egyénekben a jódpótlás alapvető, de az anorganikus jód bevitele (főleg túlzott formában!) káros lehet. A hormonok képződésében lényeges szerepe van a „szabad oxigén gyököknek” és az ezeket befolyásoló szelénnek. Sajnos Európa szelénhiányos terület, ezért a szelén pótlása egészségesek számára is fontos. A pajzsmirigy göbök lehetnek túlműködőek („meleg”), ill. csökkent funkciójúak („hideg”) göbök. Ezek eldöntése azonban izotóp vizsgálattal lehetséges, amely képet alkot nem csak a pajzsmirigy méretéről, hanem annak működéséről is. Már itt meg kell jegyezni, hogy a bevezetőben említett autoimmun eredetű betegségek miatt nem elegendőek a hormonok szintjének meghatározásai, hanem immunológia tesztek is szükségesek! (ezek sajnos gyakran elmaradnak). Azt kell tudnunk, hogy a mirigy túl-, ill. alacsony működése egy állapot. Az okok kiderítésében az immunológiai vizsgálatok segítenek.
Jó egészséget kívánok: Prof. Dr. Balázs Csaba 2010. 05. 30. 10:38
1. Az a tény, hogy a TSH szint alacosnybb még nem jelent betegséget.
2. A jód a bőrön keresztül felszívódik, de ez csal nagy koncentrációban jelent problémát, pl. bőrsérülések, gyulladások jódo fertőtlenítőve(Betaidin) történő kezelése eseté.
3. Ahalakkal történő érintekzés nem jelent gondot.
Egyébként a betegség okának megkeresése volna kívánatos, mert a pajzsmirigy túl-, vagy alúlműködés csak az jelenti, mintha valainak azt mondják, hogy láza van! De mitől? Ez itt a kérdés, ésszerű és szakszerű kezelés cska ezekk birtokában lehetséges.
A legújabb, nagy európai populációban végzett vizsgálatok azt mutatták, hogy a pajzsmirigy betegségei népbetegségnek számítanak, mivel a teljes lakosságban a csökkent működés (hypothyreosis) 4,4%-ban, a túlműködés (hyperthyreosis) 1,4%-ban fordul elő. A hypothyreosis a lakosság 0,4%-ban feltűnő formában van jelen és viszonylag könnyű diagnosztizálni a betegek panaszai, a klinikai tünetek és a laboratóriumi leletek alapján. A probléma az, hogy a betegség 4,0%-ban enyhe, nehezebben felismerhető formában mutatkozik és ritkán gondolnak csökkent pajzsmirigy működésre. Ennek egyik jellemző példája, amikor az emelkedett koleszterint szintet kezelik és nem gondolnak arra, hogy ennek hátterében a pajzsmirigy csökkent hormontermelése áll. A USA-ban 16 millió azon egyének száma, akik az emelkedett koleszterin szintjük miatt részesülnek hormonális kezelésben és normalizálódott koleszterin szintjük. A fokozatosan, látszólag minden ok nélkül kialakult csökkent pajzsmirigyműködést korábban „idiopathiásnak” (ismeretlen eredetűnek) tartották. Kiderült, hogy ezeknek a betegségeknek az oka autoimmun folyamat. Nőkben a betegség lényegesen gyakoribb, mint férfiakban (4-5:1).
A pajzsmirigy a légcső előtt pajzsszerűen elhelyezkedő belső elválasztású mirigyünk, ami jód és fehérje felhasználásával hormont trijódtironint (T3-t) és thiroxint (T4-t) termel,. Ezek mennyiségét az agyalapi mirigy pajzsmirigyserkentő hormonján (TSH) keresztül szabályozza (fontos megjegyezni, hogy a TSH nem a pajzsmirigy által termelt hormon!). Ezek a hormonok felelnek a szervezet anyagcsere-bioenergia folyamatainak megfelelő működésért, a fehérje-szintézisért, szabályozzák a testhőmérsékletünket, oxigén fogyasztásunkat, a magzat idegrendszeri fejlődését csökkentik a koleszterinszintet, elősegítik a szervezet növekedését, felelősek a központi idegrendszer, a szív, a gyomor-bélrendszer és a bőr megfelelő működéséért, és nagymértékben meghatározzák lelki (pszichés)állapotunkat. Is. Fontos tudni, hogy jóllehet a T3 és a T4 , a TSH szintjét a vérből meg tudjuk határozni, azonban az egyes laboratóriumokban kapott értékek eltérést mutathatnak. További gond, hogy az un. normál (referencia értékeket) nem a hazai körülményekhez viszonyították, pedig azok jelentős földrajzi és genetikai különbséget mutathatnak az egyes kontinenseken. Fontos tudni azt is, hogy a hormonoknak a mennyiségét mérik, azonban azok funkcióját nem. Erre jó és gyakorlati példa, hogy a TSH (tehát az agyalapi mirigy által termelt hormon) szintje a vérben a nap egyes periódusában változik (legmagasabb éjfél előtt a hajnali órákban).A TSH biológiai „erőssége” is egyénenként, évszakonként is különböző lehet, ráadásul egyes gyógyszerek (szteroidok), betegségek (pl láz) is befolyásolják. A hormonok mérése tehát fontos, de mindig egyénenként, a beteg panaszainak függvényében kell értékelni.
Napjainkba a világméretű programnak köszönhetően a jódhiány lényegesen visszaszorult. A jód hiányában kevés T3 és T4 képződik, amely miatt fokozott a TSH termelése. A TSH pedig fokozza a pajzsmirigy működését stimulálja osztódásra a sejteket, s ez a folyamat golyvaképződéshez vezet. Ebből az következne, hogy a jódozással ( a só jódozásával és jód tabletta bevitelével minden megoldható lenne. Sajnos a helyzet nem ilyen egyszerű. Kiderült, hogy azokban az afrikai országokban, ahol a jódozást kiterjedten alkalmazták gyakorlatilag eltűnt a kretenizmus és csökkent a göbös megbetegedések száma, de ugyanakkor más természetű (autoimmun eredetű) betegségeké viszont emelkedett. Fontos azt megjegyezni, hogy egészséges egyénekben a jódpótlás alapvető, de az anorganikus jód bevitele (főleg túlzott formában!) káros lehet. A hormonok képződésében lényeges szerepe van a „szabad oxigén gyököknek” és az ezeket befolyásoló szelénnek. Sajnos Európa szelénhiányos terület, ezért a szelén pótlása egészségesek számára is fontos. A pajzsmirigy göbök lehetnek túlműködőek („meleg”), ill. csökkent funkciójúak („hideg”) göbök. Ezek eldöntése azonban izotóp vizsgálattal lehetséges, amely képet alkot nem csak a pajzsmirigy méretéről, hanem annak működéséről is. Már itt meg kell jegyezni, hogy a bevezetőben említett autoimmun eredetű betegségek miatt nem elegendőek a hormonok szintjének meghatározásai, hanem immunológia tesztek is szükségesek! (ezek sajnos gyakran elmaradnak). Azt kell tudnunk, hogy a mirigy túl-, ill. alacsony működése egy állapot. Az okok kiderítésében az immunológiai vizsgálatok segítenek.
Jó egészséget kívánok: Prof. Dr. Balázs Csaba 2010. 05. 30. 10:38
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
Tisztelt Doktor Úr !
Olvastam egy cikket hogy vetélést okoz a pajzsmirigy autóimmun betegsége. Nekem két egészséges gyermekem van, s utána 4 vetélésem. 8. hétre az embriónak megállt a szive. Teherbe is nehezen esek. Pajzsmirigy szakrendelésre járok. Ott azt mondták, amiatt nem lehet. A TSH, T3, T4 normális . A pajzsmirigyem alulműködik, de két göb túlműködik, s ezek kiegyenlítik egymást. Azonban az antiTPO-m magas (800 körüli). Autóimmun betegsége van a pajzsmirigyemnek. Okozhatja ez a vetéléseimet? S azt, hogy nehezen esem teherbe?
Válaszát előre is köszönöm.
Dongó
Olvastam egy cikket hogy vetélést okoz a pajzsmirigy autóimmun betegsége. Nekem két egészséges gyermekem van, s utána 4 vetélésem. 8. hétre az embriónak megállt a szive. Teherbe is nehezen esek. Pajzsmirigy szakrendelésre járok. Ott azt mondták, amiatt nem lehet. A TSH, T3, T4 normális . A pajzsmirigyem alulműködik, de két göb túlműködik, s ezek kiegyenlítik egymást. Azonban az antiTPO-m magas (800 körüli). Autóimmun betegsége van a pajzsmirigyemnek. Okozhatja ez a vetéléseimet? S azt, hogy nehezen esem teherbe?
Válaszát előre is köszönöm.
Dongó
Tisztelt Dongó!
Éppen az előbb válaszoltam egyik sorstárásnak erre a kérdésére. A leírt értékek lehetnek "normálisak", de ennek ellenére autoimmun betgesége lehetséges. Az immunrendszer feladata a szervezet saját szöveteinek és sejtjeinek („integritásának”) védelme. Amennyiben ebben hiba támad, akkor az immunrendszer sejtjei és az általuk termelt fehérjék (antitestek) saját szöveteik, „antigénjeik” ellen támadnak és ez a sejtek működésének gátlásához, esetleg a működésük növekedéséhez vezethet. Az autoimmun betegségeknek didaktikai okokból elkülönítjük a szisztémás és az egy-egy szervre lokalizálódó szerv-specifikus formáit. Ezekre a betegségekre jellemző, hogy öröklődnek, főleg nőkben fordulnak elő és gyakran társulnak egymással (pl. pajzsmirigybetegség cukorbetegséggel, meddőséggel stb).. Az autoimmun eredetű szerv-specifikus pajzsmirigybetegségeknek két fő formája ismert: az autoimmun pajzsmirigygyulladás (Hashimoto betegség) és Basedow-Graves kór.
A krónikus autoimmun gyulladás kezdetben gyakran tünetmentes, de együtt járhat átmenti pajzsmirigy érzékenységgel vagy megnagyobbodással, tömött tapintatú strúmával, esetleg hőemelkedéssel. Következményeként tartós alulműködés is előfordulhat már a betegség kezdetén előfordulhat. A pajzsmirigy komponensei: a Tireoglobulin és a pajzsmirigy peroxidáz enzim (TPO) elleni antitest mérése fontos. Észlelésekor a pajzsmirigy vékonytű biopszia (szövettani vizsgálatot) is szükséges lehet. A betegség korai felismerése azért is fontos, mert a tünetmentes forma („szubklinikus”) is jelentős rizikófaktora számos betegségnek. A betegség lefolyásában négy stádiumot különíthetünk el: l Hiperfunkciós stádium: betegség kezdetétől számított 1-6 hét. A tünetek a sejtek károsodása miatt felszabaduló jelentős mennyiségű hormon következtében jönnek létre („destruktív hyperthyreosis”). 2. Hipofunkciós stádium: a betegség kezdetétől számított 8. héttõl 4-6 hónapig. 3. Regenerációs stádium: A betegség kezdetétől számított 7-12 hónap. 4. Definitív stádium: ha a regeneráció teljes, akkor a beteg gyógyult, míg a betegek többségében súlyos, enyhe, esetleg szubklinikus hypothyreosis alakul ki (a TSH szint emelkedett, de a perifériás hormonok szintje az élettani határokon belül van). A hypothyreosis egyes formáinak meghatározásában alapvető az élettani TSH szint definiciója. A szuperszenzitiv TSH (sTSH) módszerek lehetővé tették a szubklinikus és az enyhe hypothyreosis megkülönböztetését. A sTSH 2.5 mU/l felső szintjét az irodalom általában elfogadja, de számos, a szerzők által is leírt megkötést is megfogalmaz. A fiziológiás TSH szint felső határának 4,5-ről 2,5- mU/l-re csökkentése azt is eredményezte, hogy az Egyesült Államokban a szubklinikus hypothyreosisos betegek száma meghaladja a 20 milliót. A TSH meghatározásának fontosságát senki nem vonja kétségbe, de annak abszolutizálása félrevezető lehet. Ezért is lehet támogatni azt a legújabb véleményt, hogy a diagnózis megállapításakor ne csak a TSH értéket, hanem a familiáris adatokat (előfordul-e pajzsmirigybetegség a családban?) az immunológiai tesztek eredményét, spontán abortuszokat, egyes gyógyszerek fogyasztását (anorganikus készítmények:pl. Cordaron, betadin kúp, oldat) is célszerű figyelembe venni. Fontos, hogy még akkor ismerjük fel a betegséget, amikor a gyulladás már fennáll (antitestek magasak!), de még a pajzsmirigy működése nem csökkent (élettani hormonértékek!) . A kezelés szerencséra nem a műtét, hanem a megfelelő, egyénre szabott immun-moduláns gyógyszeres kezelés, esetleg pajzsmirigy hormonpótlás (egyéni mérlegelés alapján). „Ne a laboratóriumi értékeket kezeljük, hanem a beteget”!.
Jó egészséget kívánok: Prof. Dr. Balázs Csaba 2010. 05. 05. 15:17
Éppen az előbb válaszoltam egyik sorstárásnak erre a kérdésére. A leírt értékek lehetnek "normálisak", de ennek ellenére autoimmun betgesége lehetséges. Az immunrendszer feladata a szervezet saját szöveteinek és sejtjeinek („integritásának”) védelme. Amennyiben ebben hiba támad, akkor az immunrendszer sejtjei és az általuk termelt fehérjék (antitestek) saját szöveteik, „antigénjeik” ellen támadnak és ez a sejtek működésének gátlásához, esetleg a működésük növekedéséhez vezethet. Az autoimmun betegségeknek didaktikai okokból elkülönítjük a szisztémás és az egy-egy szervre lokalizálódó szerv-specifikus formáit. Ezekre a betegségekre jellemző, hogy öröklődnek, főleg nőkben fordulnak elő és gyakran társulnak egymással (pl. pajzsmirigybetegség cukorbetegséggel, meddőséggel stb).. Az autoimmun eredetű szerv-specifikus pajzsmirigybetegségeknek két fő formája ismert: az autoimmun pajzsmirigygyulladás (Hashimoto betegség) és Basedow-Graves kór.
A krónikus autoimmun gyulladás kezdetben gyakran tünetmentes, de együtt járhat átmenti pajzsmirigy érzékenységgel vagy megnagyobbodással, tömött tapintatú strúmával, esetleg hőemelkedéssel. Következményeként tartós alulműködés is előfordulhat már a betegség kezdetén előfordulhat. A pajzsmirigy komponensei: a Tireoglobulin és a pajzsmirigy peroxidáz enzim (TPO) elleni antitest mérése fontos. Észlelésekor a pajzsmirigy vékonytű biopszia (szövettani vizsgálatot) is szükséges lehet. A betegség korai felismerése azért is fontos, mert a tünetmentes forma („szubklinikus”) is jelentős rizikófaktora számos betegségnek. A betegség lefolyásában négy stádiumot különíthetünk el: l Hiperfunkciós stádium: betegség kezdetétől számított 1-6 hét. A tünetek a sejtek károsodása miatt felszabaduló jelentős mennyiségű hormon következtében jönnek létre („destruktív hyperthyreosis”). 2. Hipofunkciós stádium: a betegség kezdetétől számított 8. héttõl 4-6 hónapig. 3. Regenerációs stádium: A betegség kezdetétől számított 7-12 hónap. 4. Definitív stádium: ha a regeneráció teljes, akkor a beteg gyógyult, míg a betegek többségében súlyos, enyhe, esetleg szubklinikus hypothyreosis alakul ki (a TSH szint emelkedett, de a perifériás hormonok szintje az élettani határokon belül van). A hypothyreosis egyes formáinak meghatározásában alapvető az élettani TSH szint definiciója. A szuperszenzitiv TSH (sTSH) módszerek lehetővé tették a szubklinikus és az enyhe hypothyreosis megkülönböztetését. A sTSH 2.5 mU/l felső szintjét az irodalom általában elfogadja, de számos, a szerzők által is leírt megkötést is megfogalmaz. A fiziológiás TSH szint felső határának 4,5-ről 2,5- mU/l-re csökkentése azt is eredményezte, hogy az Egyesült Államokban a szubklinikus hypothyreosisos betegek száma meghaladja a 20 milliót. A TSH meghatározásának fontosságát senki nem vonja kétségbe, de annak abszolutizálása félrevezető lehet. Ezért is lehet támogatni azt a legújabb véleményt, hogy a diagnózis megállapításakor ne csak a TSH értéket, hanem a familiáris adatokat (előfordul-e pajzsmirigybetegség a családban?) az immunológiai tesztek eredményét, spontán abortuszokat, egyes gyógyszerek fogyasztását (anorganikus készítmények:pl. Cordaron, betadin kúp, oldat) is célszerű figyelembe venni. Fontos, hogy még akkor ismerjük fel a betegséget, amikor a gyulladás már fennáll (antitestek magasak!), de még a pajzsmirigy működése nem csökkent (élettani hormonértékek!) . A kezelés szerencséra nem a műtét, hanem a megfelelő, egyénre szabott immun-moduláns gyógyszeres kezelés, esetleg pajzsmirigy hormonpótlás (egyéni mérlegelés alapján). „Ne a laboratóriumi értékeket kezeljük, hanem a beteget”!.
Jó egészséget kívánok: Prof. Dr. Balázs Csaba 2010. 05. 05. 15:17
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
Tisztelt doktor úr,
Azt olvastam egyik cikkében, hogy
"Fontos azonban hangsúlyozni, hogy a hajhullás gyakran nem csak a csökkent pajzsmirigyműködés következménye, hanem a hajhagyma elleni autotoimmun folyamat következménye is lehet, amelyet szintén lehet gyógyítani (utalok az ebben a témában ezen a honlapon korábban általam írottakra)."
Kérem írja meg, hogy mi ez az autoimmun folyamat, hogyan lehet gyógyítani és diagnosztizálni.
Tisztelettel,
Simon Balázs
Azt olvastam egyik cikkében, hogy
"Fontos azonban hangsúlyozni, hogy a hajhullás gyakran nem csak a csökkent pajzsmirigyműködés következménye, hanem a hajhagyma elleni autotoimmun folyamat következménye is lehet, amelyet szintén lehet gyógyítani (utalok az ebben a témában ezen a honlapon korábban általam írottakra)."
Kérem írja meg, hogy mi ez az autoimmun folyamat, hogyan lehet gyógyítani és diagnosztizálni.
Tisztelettel,
Simon Balázs
Tisztelt Simon Balázs Úr!
A kérdéasre adott válasz nem olyan egyszerű, mert az Immunológia tankönyvben, több általam írt fejezetét nem áll módomban itt idézni.
Röviden:életkortól és egyéntől függően naponta 60-100 hajszálat hullatunk el. Az is természetes, hogy fésülködéskor, vagy hajmosáskor több hajat veszítünk, mint egyébként. Normálistól eltérő hajhullásról csak akkor beszélhetünk, ha azt vesszük észre, hogy a korábbinál jobban hullik a hajunk, fénytelenné, töredezetté válik, reggel, ébredés után a párnánkon sok hajszálat találunk, vagy már kisebb fizikai hatás alkalmával is csomókban szakad ki hajunk. Ezekben az esetekben minden alkalommal érdemes kideríteni, hogy milyen okok állnak a háttérben.A haj növekedésének alapja a hajhagyma, amelynek képződését számos örökletes és hormonális tényező befolyásolja. A hajhagymák növekedésének három fázisa van. Az első az u.n. „anagén”, ez növekedés gyors fázisa, amely időszakban a haj növekedése 28 naponként akár 1 cm-t is elérhet. Ez az időszak néhány évig is tarthat. Ezt követi az u.n. „katagén” szakasz, amely a gyors növekedés végét jelenti és néhány (2-3 ) hétig tart. Majd a „telogén” fázis köszönt be, amikor a hajhagymák nyugvó állapotba kerülnek. Ez az összes hajszál 10-15%-át is jelentheti és 100-120 napig is eltarthat. Lényeges ez a szakasz is, mert biztosíthatja a kihullott hajszálak utánpótlását.
Az allergiás betegségek lényegében autoimmun kórképek. Az allergiás kórképekben az un 1. típusú immunreakció zajlik, amelynek lényeges, hogy az allergén (pollen, gyógyszer stb) elleni immunreakcióban az IgE típusú, antitestek vesznek részt és ez azonnal, gyors szöveti immunválaszt eredményez. Ezért nem meglepő, hogy az allergiás betegségek (asthma, lisztérzékenység, cöliákia, csalánkiütés, bélgyulladások stb.) gyakran társulnak a pajzsmirigy autoimmun betegségeivel. Ez a kiséletesen is igazolt adat azért fontos, mert felhívja az orvos és betege figyelmét arra, hogy ezekben a betegségekben nem a pajzsmirigy, a tüdő, az izületek vagy a bőr a beteg, hanem a hiba az immunrendszerben van! Ezért szükséges a holisztikus, integratív szemlélet, amely az embert egységes egésznek tekinti és nem az egyes szerveket, panaszokat kívánja gyógyítani, ill. enyhíteni, hanem a szervezet egészére koncentrál. Fontos tudni, hogy az immunológiaiialg aktív gyógyszerek nem egyszerűen elnyomják az immunreakciókat, hanem modulálják és a helyes irányba tudják „visszabillenteni”.
A diagnózis és a kezelés függ a klinikai és laboratóriumi tünetektől, stádiumtől egyaránt.
Jó egészséget kívánok: Prof. Dr. Balázs Csaba 2010. 04. 29. 07:43
A kérdéasre adott válasz nem olyan egyszerű, mert az Immunológia tankönyvben, több általam írt fejezetét nem áll módomban itt idézni.
Röviden:életkortól és egyéntől függően naponta 60-100 hajszálat hullatunk el. Az is természetes, hogy fésülködéskor, vagy hajmosáskor több hajat veszítünk, mint egyébként. Normálistól eltérő hajhullásról csak akkor beszélhetünk, ha azt vesszük észre, hogy a korábbinál jobban hullik a hajunk, fénytelenné, töredezetté válik, reggel, ébredés után a párnánkon sok hajszálat találunk, vagy már kisebb fizikai hatás alkalmával is csomókban szakad ki hajunk. Ezekben az esetekben minden alkalommal érdemes kideríteni, hogy milyen okok állnak a háttérben.A haj növekedésének alapja a hajhagyma, amelynek képződését számos örökletes és hormonális tényező befolyásolja. A hajhagymák növekedésének három fázisa van. Az első az u.n. „anagén”, ez növekedés gyors fázisa, amely időszakban a haj növekedése 28 naponként akár 1 cm-t is elérhet. Ez az időszak néhány évig is tarthat. Ezt követi az u.n. „katagén” szakasz, amely a gyors növekedés végét jelenti és néhány (2-3 ) hétig tart. Majd a „telogén” fázis köszönt be, amikor a hajhagymák nyugvó állapotba kerülnek. Ez az összes hajszál 10-15%-át is jelentheti és 100-120 napig is eltarthat. Lényeges ez a szakasz is, mert biztosíthatja a kihullott hajszálak utánpótlását.
Az allergiás betegségek lényegében autoimmun kórképek. Az allergiás kórképekben az un 1. típusú immunreakció zajlik, amelynek lényeges, hogy az allergén (pollen, gyógyszer stb) elleni immunreakcióban az IgE típusú, antitestek vesznek részt és ez azonnal, gyors szöveti immunválaszt eredményez. Ezért nem meglepő, hogy az allergiás betegségek (asthma, lisztérzékenység, cöliákia, csalánkiütés, bélgyulladások stb.) gyakran társulnak a pajzsmirigy autoimmun betegségeivel. Ez a kiséletesen is igazolt adat azért fontos, mert felhívja az orvos és betege figyelmét arra, hogy ezekben a betegségekben nem a pajzsmirigy, a tüdő, az izületek vagy a bőr a beteg, hanem a hiba az immunrendszerben van! Ezért szükséges a holisztikus, integratív szemlélet, amely az embert egységes egésznek tekinti és nem az egyes szerveket, panaszokat kívánja gyógyítani, ill. enyhíteni, hanem a szervezet egészére koncentrál. Fontos tudni, hogy az immunológiaiialg aktív gyógyszerek nem egyszerűen elnyomják az immunreakciókat, hanem modulálják és a helyes irányba tudják „visszabillenteni”.
A diagnózis és a kezelés függ a klinikai és laboratóriumi tünetektől, stádiumtől egyaránt.
Jó egészséget kívánok: Prof. Dr. Balázs Csaba 2010. 04. 29. 07:43
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
Kedves Doktor Úr!
Írta nekem, hogy "Napjainkban már vannak olyan készítmények, amelyekkel megelőzhető ez a betegség." Mik ezek a készítmények? ATA: 226,60, ez hol van a "súlyossági skálán"?
Köszönettel várom válaszát: Gabi
Írta nekem, hogy "Napjainkban már vannak olyan készítmények, amelyekkel megelőzhető ez a betegség." Mik ezek a készítmények? ATA: 226,60, ez hol van a "súlyossági skálán"?
Köszönettel várom válaszát: Gabi
Tisztelt Gabi!
Ez valóban így van. Sajnos azonban ez a kérdés csak a külföldi szairodalmat érdekli, ezért csak angol nyelvű információt tudok küldeni. Ön legalább fog tudni róla ("senki nem lehet próféta a saját hazájában")
Primary Prevention of Graves' Orbitopathy by Pentoxifylline
(Randomized controlled trial)
Cs. Balázs1, K. Korányi2 and N. R Farid3
1 Polyclinic of the Hospitaller Brother’s of St. John of God in Budapest, Hungary
2 National Institute of Neurosurgery, Budapest, Hungary
3 Osancor Biotech Inc.Watford, Herts, UK
Key-words: Thyroid Associated Ophthalmopathy, Graves’disease, prevention, pentoxifylline, prospective controlled study
Correspondence: Csaba Balázs MD, Dsc.
Polyclinic of the Hospitaller Brother’s of St. John of God in Budapest, Hungary
E-mail: drbalazs@irgalmas.hu
ABSTRACT.
Prospective controlled study was designed for comparing the influence of methimazole (MMI+ placebo)(control group) and MMI+ pentoxiphylline (PTX) with respect to grades of Thyroid Associated Ophthalmopathy (TAO). Control group of patients consisted of 112 patients with hyperthyroidism (mean aged 44.0±12.4 yr, 83 female and 29 male). PTX treated group of 112 (mean aged 47.7±10.2 yr, 83 female and 29 male) hyperthyroid patients were treated with MMI+ PTX. At the onset of study there was no remarkable differences between control and PTX treated groups. After six and twelve month observation period the manifestation of TAO with moderate and severe forms were significantly lower in PTX treated patients. Various risk factors were analyzed in both groups. Smoking by itself without genetic factors greatly increased the risk of TAO (OR:7.1: CI 95% 9.3-5.4) . If the smoking habit was associated genetic background, the manifestation of TAO significantly increased (OR: 9.2 CI 95%, 12.1 to 6.9, p< 0.0001 . PTX therapy had a beneficial preventive effect on manifestation of eye symptoms and decreased the number of patients both in smokers with and without genetic susceptibility (OR: 2.62 CI 95%, 1.5-3.7, p0.001 and 2.12: 95% CI 1.5 to 3.1, p0.001), respectively. It was concluded that PTX was able to decrease the development of TAO during 1 year observation period, therefore, the administration of this drug advised if the patients refused the abstinence of smoking.
INTRODUCTION.
Thyroid Associated Ophthalmopathy (TAO) is a troublesome manifestation of Graves’ disease is not infrequently difficult to manage (1). Even the symptoms of moderate and severe forms have a negative impact on quality of life of the patients (2). TAO is considered to be genetically determined autoimmune disorder by infiltration of lymphocytes and enlargement of extraocular muscle, accumulation of glycosaminoglycan (GAG) resulting a clinical manifestation of edema, proptosis, diplopia and optical nerve compression (3,4,5). The activated lymphocytes have been shown to secrete several cytokines including tumor necrosis factor alpha (TNF-α), interleukin-1 (IL-1) and interferon gamma (IFN-γ) which are able to express HLA-DR antigens and stimulate fibroblasts to proliferate, produce GAG and free oxygen radicals. The cytokines can result in induction and perpetuation of autoimmune processes in the retrobulbar tissue (6,7,8). The aim of therapy to inhibit the production of inflammatory cytokines by various methods including mostly used corticosteroid treatment and/or retrobulbar irradiation. Recently, it has been clear that the patients with active stage are likely to respond to medical treatment, whereas such therapy is unlikely to be of benefit in patients with inactive stage, therefore, the follow up studies underlined the importance of prevention of manifestation of eye symptoms in the early stage. Some factors are known to actually increase the risk of incidence and severity of TAO. These factors can be divided into two main categories. The unpreventable category consists of sex, age and genetic background. The preventable risk factors encompasses the radio-iodine therapy, cigarette smoking (9,10,11). Unfortunately, the majority of patients can not able to stop smoking, therefore, its precipitating effect remained during thyrostatic treatment. We have previously demonstrated that pentoxifylline (PTX) therapy resulted in the improvement of mild and moderately severe forms of TAO (12). PTX exerts its effects by inhibiting the elaboration of cytokines by orbit-infiltrating T lymphocytes. PTX thus prevents the proliferation of orbital fibroblasts, the production of GAG and their evolution to adipocytes (12, 13). We have undertaken a prospective, randomized study to asses the potential preventive effect of PTX used at time of diagnosis in hyperthyroid patients with Graves’ disease. We have tested the clinical symptoms and laboratory data of patients to answer whether PTX can prevent or inhibit progression of TAO and this beneficial effect extends to those patients who continue to smoke, since smoking is the most obvious environmental risk factor for TAO.
PATIENTS AND METHODS
Diagnosis of Graves' disease was made by conventional criteria with additional other examinations including radioisotopic thyroidal diffuse pattern of uptake. The diagnosis was confirmed by hormone determination (TSH, FT3 and FT4) and testing the presence of anti-TSH-R antibodies in patients’sera.
STUDY DESIGN
We recruited 244 patients with Graves’ disease during a period ot January 2003 to December 2007 from the outpatient clinics for endocrinology. PTX with respect to grades of TAO and remission rates of hyperthyroidism at onset midpoint and the end of 12 months of treatment were investigated. Since for prospective analysis is useful in planning stages of a study to determine how large sample size should be in order to obtain a desired power in test of hypothesis (17, 18). The sample size of study was determined by statistical power analysis used JMP (Statistics and Graphics Guide, Version 5, SAS Institute Inc. Cary, NC, USA, 2002 by DEO menu) (α= 0.05). One arm was the MMI+ placebo (control group) and the other MMI+PTX. After review of eligibility and consent participants, the research nurse kept the randomization list until the end of the study by computer-generated programme and was in charge of dispensing the study medication or placebo to the patients (Fig.1.). The placebo medication was identical in appearance and taste to the active medication, the bottle indicated which medication to take each day. Through the study neither patients nor investigators were aware of treatment assignment. Double blind placebo randomized study has designed for comparing the influence of MMI + placebo and MMI+ PTX with respect to grades of TAO. The patients of the control group consisted of 112 patients with hyper-thyroidism (mean aged 44.0±12.4 yr) (83 female and 29 male). Of these patients the hyperthyroidism relapsed in 21 cases. The PTX treated group of 112 (mean aged 47.7±10.2 yr, 29 male and 83 female) hyperthyroid patients (with 9 relapsed hyperthyrodism) was treated with MMI+PTX. None of patients was treated previously radio-iodine. In control group 56 patients were smokers, in 39 cases were found cumulation of autoimmune thyroid diseases including Graves' and Hashimoto's thyroiditis and/or type 1 diabetes mellitus. The PTX treated group contained 58 smokers and in 35 patients were positive family history for autoimmune thyroid diseases.
FOLLOW-UP FREQUENCY
The control examinations were monthly or more if clinically indicated. At these times thyroid function and immunological tests, eye examination and goitre palpation, ultra-sonography were carried out. At the time of recruitment, mid point at the end of study the following investigations were made: determination of TSH and thyroid hormones, anti-thyroid antibodies, blood glucose was made routinely. Grading of objective and subjective eye findings by “blinded” ophthalmologists were made in each patient. If was necessary, other examinations including MRI or orbits were made.
SIDE-EFFECTS AND STUDY MODIFICATION
All adverse effects, both expected or unexpected were reported to a central independent monitor within one week. If TAO has progressed and appeared the severe symptoms of TAO the PTX therapy, it was obligatory to report to the monitor who consulted with an Investigators’ Resourse Group (IRG) and recommended to drop patient from the study and managed by the conventional therapy.
END POINTS
Change in TAO were detected during one year observation period compared to onset, at mid-point and at the cessation of therapy.
DEFINITION OF SMOKING STATUS
Smoking was defined as having smoked more than 20 cigarettes per day. Further quantification of smoking habit was not made due to uncertainties. Those who had never smoked or who had stopped for more than five years before the time of study were considered to be nonsmokers.
EXCLUSION CRITERIA:
Patients with severe TAO at the time of inclusion and female of reproductible age taking contraceptives were excluded. Twenty patients were excluded including severe cardiovascular disorders (n = 14), uncontrolled diabetes mellitus (n = 3), lack of compliance (n =3). The study was permitted with local ethical committee and it was in accordance of Helsinki Declaration. Follow-up examinations were made two monthly or more frequently if clinically were indicated. At these times thyroid function was measured, goitre palpated and eye examined as indicated. If it was necessary other investigator(s) were involved. The TAO was estimated of ATA criteria, the mild TAO was categorized by only sign or 2a. Moderate form was diagnosed by 2b3a4o5o6o (15) . At the time of recruitment and on each follow up visit examinations for grading of objective and subjective eye findings by independent ("blinding") ophthalmologists were carried out. Severe forms of TAO proved to be 2c3b or worse were excluded from the study and high dose methyl-prednisolone pulse therapy was made (1000 mg/day for three consecutive days). In two patients the corticosteroid pulse treatment was completed with retro-bulbar irradiation (2.0 Gray/ day, total dose 20 Gray). All patients were treated with MMI (mean 30 mg/day). Patients were treated with PTX of 1200 mg/day. until the end of study. If subclinical symptoms of hypothyroidism appeared, the thyroxine substitution (Euthyrox, Merck, Darmstadt, Germany), was made (mean dose in group A 75±12 ug/day, in B group 60±9.5 ug/day, respectively). Side effects, all adverse effects of expected and unexpected were regulatory monitored and reported to a central independent monitor within one week. If TAO progressed in severity, or unexpected symptoms appeared in 19 patients of both groups the study was discontinued.
LABORATORY METHODS
The level of TSH, FT4, FT3 anti-thyroglobulin (anti-Tg), anti-thyroid peroxidase (anti-TPO) were measured by Elecsys 2010 (Roche)(normal range TSH.0.27-4.2 IU/l, FT4 0.71-1.85 pmol/l, FT3 1.45-3.48 pmol/l, , anti-Tg< 50 IU, anti-TPO < 50 IU, respectively). The diagnosis was confirmed by testing the presence of anti-TSH-R antibodies in patients’ sera. measured by 2nd generation of competitive radioreceptor assay kit (rhTSH-R DYNOR TRAK, Brahms, Berlin, Germany) (normal range: 0-2 IU). If the clinical symptoms indicated, MRI and ultra-sonography were made.
ULTRASONOGRAPHY
The thyroid volume was determined, by real-time ultrasonography in patients lying supine with the neck hyperextended, at the beginning, mid-point and at the end of study. Measurements were carried out by the same experienced investigator using a Hitachi EUB-405 scannar with a 7.5 MHz, 6.25 cm linear transducer (Hitachi Medical Co, Tokyo, Japan). The length (L), width (W) and depth (D) of each thyroid lobe expressed in centimeters was estimated by a modified formula of the totation ellipsoid (vol= L x W x D x 0.4799)(16). The within-day mean coefficient of variation was 5.5% and the between day mean coefficient of variation was 6.7% (16).
STATISTICS
Statistical analysis was performed using Stat View statistical software package (Version 4.5, SAS Institute Corp., North Carolina, USA). Descriptive statistics, Pearson χ2 and Fischer exact tests, ANOVA and odds ratios (OD) were used as appropriate. P values 0.05 were considered significant. OR test based 95% confidence interval (CI). The sample size of study was determined by statistical power analysis used JMP (Statistics and Graphics Guide, Version 5, SAS Institute Inc. Cary, NC, USA, 2002 by DEO menu) (α= 0.05)(17,18).
ROLE OF THE STUDY SPONSOR
Neither funding source from any pharmaceutical factories had a role in the collection, analysis, interpretation of the data or in the decision to submit this paper for publication.
RESULTS:
Both groups were treated by MMI and at the end of one year all patients were in euthyroid stage. There was not found remarkable difference in the TSH. FT4, FT3 between control and PTX treated groups (Table 1.). Titres of anti-thyroglobulin and anti-thyroid peroxidase autoantibodies were not significantly elevated at the beginning of MMI therapy and did not change during therapy. In contrast, the level of anti-TSH-receptor autoantibodies decreased in both groups after one year therapy but remained significantly higher in control group in comparison to PTX treated patients (3.6±0.23 and 2.30.13, respectively, p<0.05)(Figure 2.). At the onset of study there was no remarkable differences in clinical symptoms and laboratory data between control and PTX treated groups. After 6 and 12 month observation period the manifestation of TAO with moderate and severe forms were significantly lower in PTX treated patients (Table 2). Various risk factors including smoking habit, genetic background (one or more patients with autoimmune thyroid disorders in the family) and diabetes mellitus (type 1) were analyzed in both groups (Table 3). Smoking by itself without genetic factors greatly increased the risk of TAO (7.1 CI 95% 9.3-5.4, p<0.001). If the smoking habit was associated genetic background the manifestation of TAO significantly increased (OR 9.2 CI 95%, 12.1-6.9, p<0.0001). PTX therapy had a beneficial preventive effect on manifestation of eye symptoms and decreased the number of patients with severe TAO. In smokers with and without genetic susceptibility the OR decreased (OR: 2.62 CI 95%, 1.5-3.7 and 2.12 95% CI 1.5 to 3.1, respectively. The number of moderate and severe forms of TAO was significantly higher in the control group in comparison to the PTX treated group (Figure 2). In addition, diabetes mellitus (1 or 2 type) was observed in 10 cases of the control group and 4 patients of PTX untreated group. The volume of thyroid glands in smokers were significantly larger than non-smokers (24.3±3.2 ml v.s 19.2 ±2.4 ml, p<0.05). The volume of the goitre at the end of study was smaller in PTX treated group than in non-treated group, however, this difference proved not to be significant. Side effects of PTX with transient nausea was observed in ten cases (it has not indicated to stop the treatment).
THE COST EFFECTIVENESS
One of the most common arguments against the clinical use of a drug has been that the new therapy is not cost-effective . Significant difference in the number of severe TAO was observed between the control group and PTX treated group. Irrespective of quality of life, the average cost for 1 patients with severe TAO including diagnostic procedures and pulse corticosteroid therapy Є 200-250 per year in Hungary. The mean cost of PTX treatment Є 45-50 per year. Recently, Krassas provided evidence that the cost for TAO in Eurepaen countries are very different (from Є 23- Є 10200) depending on the severity and the protocol of treatment (40). There is an apparent advantage of PTX preventive therapy in Graves’ patients, especially in those patients who are not able to discontinue smoking habit (19,20).
DISCUSSION
The effectiveness of treatment depends on various factors including activity of inflammatory processes and severity of eye symptoms. The severity and activity are not synonymous (19,20,21,22). It has been clear that the patients with active stage are likely to respond to medical treatment, whereas such therapy is unlikely to be of benefit in patients with inactive stage (20, 21). If TAO is severe, the activity of eye disease is established it can be treated either medically (by high dose corticosteroids or/and orbital radiotherapy) or surgically (22,23,24,25,26,27). In spite of new possibilities, the management of TAO represents a difficult task that does not constantly provide favorable results and cuases disfigure as well as an impairment of quality of life (20,23). Anti-cytokine antibodies, IL-1 receptor antagonist were published to inhibit the GAG synthesis of retrobulbar fibroblasts (REF)(12, 13). Furthermore, recently it was observed that superoxide radicals generated in culture media were able to stimulate REF. Methimazole as a free radical scavanger drug inhibited superoxide-induced proliferation in a dose-dependent manner (23). Since the different methods and drugs used for treatment of TAO are not able to cure completely the inflammatory symptoms of TAO and have potential serious side effects or proved to be very expensive, therefore, an effort was made to find new cytokine antagonists interfering with cytokine synthesis, receptor binding or signal transduction (24). Previously, we published the beneficial effect of PTX in patients with TAO (12). PTX (1-/5-oxohexyl)-3,7-dimethylxantine) has been widely used for the treatment of chronic occlusive arterial disease because of its rheological action. The effectivity of this drug has been attributed to its influence on erythrocyte deformability, platelet reactivity and plasma viscosity, prostacycline release (1). Like other methylxantines, PTX inhibits phosphodiesterase, resulting in a significant increase of intracellular cyclic adenosine monophosphate (cAMP), which is known to modulate a number of cellular immune functions (2,3). It was published that PTX is able to inhibit inflammatory processes including phagocytosis and superoxide anion and nitric oxide (NO) production by polymorphonuclear granulocytes and monocytes(4,5). This drug has been reported to be an effective drug on T lymphocytes by modulating production of various cytokines involved into immune and autoimmune reactions (6,7,8,9). Recently, the immunomodulating effects of PTX was investigated in a randomized double-blind study comparing PTX with placebo in 140 patients receiving cadaveric kidney grafts under cyclosporine and prednisolone treatment (37). It was found that PTX weakened the consequences of rejection on graft survival and this phenomenon was mediated by reduction of TNFα in sera of transplanted patients (1,35,36,37). Furthermore, PTX influenced the cytokine-induced fibroblast proliferation. It was found that PTX exerted a robust inhibitory effects on fibroblast proliferation, extracellular matrix synthesis and myofibroblast differentiation (13). In addition, Finamor et al in their prospective randomized trial studied the effect of PTX on quality of life of patients with TAO (40). They found significant improvement both in proptosis and the quality of life after 6 month of PTX therapy. Although the favourable effects of PTX the randomized mono-therapy for patients with TAO might have been effective, however, the administration due to ethical considerations was questionable. It is known that the corticosteroid and retro-bulbar irradiation proved to be successful in the active phase (“net eye”) of TAO. If this “honey moon” period is over the consequences of eye symptoms might be potential irreversible by the other recommended forms of therapy. It is important to note that systemic corticosteroid therapy was insufficient approximately 40% in whom TAO had already been present for more than one year (27,28, 39,41,42). Similarly, other studies have shown that little effect was seen on TAO by systemic corticosteroid or radio-therapy if the disease persisted for more than one year (26, 27, 28). This critical period between manifestation of TAO and initiation of therapy can also lead to an unfavourable response to therapy. Prummel et al. showed that orbital irradiation was equally effective as corticosteroid therapy and the efficacy in both treatment group was 50% (26). Furthermore, it was observed that although soft tissue signs and eye muscle motility improved with corticosteroid and irradiation therapies, however, the exophthalmos did not. Therefore, it was concluded the primary, secondary and tertier preventions are recommended for all Graves’ patients (10). Our study provided evidence that PTX resulted in significant decrease in manifestation of severe and modest forms of TAO in patients with high risk including smoking habit and genetic background. The precise mechanism of this observation is not clarified. The role of smoking in the induction of immune- and autoimmune reactions is substancially studied (29,30,31,32,33). The inhibitory effect of PTX on proinflammatory cytokines might be the responsible for preventive effect on manifestation of eye symptoms. The significant decrease of anti-TSH-R autoantibodies also can be explained by this immunomodulating effect of PTX (33, 34, 35, 36, 37). In our pilot study we found “non-responders” to PTX and in 4 patients the PTX therapy was not able to prevent the development of severe form of TAO. The cause of this failure is not known, the following possibilities are arisen: firstly, lack of compliance from these patients, secondly, the turn over of PTX in some individual is higher than in the control population possibly due to genetic reasons, thirdly, the potential catalytic antibody against the PTX might neutralize the immunomodulating effect of this drug (36, 37, 38). It is concluded, that PTX of therapy in prevention of TAO is found a relatively cheep drug without serious side effects. The question is whether PTX therapy is recommended for all patients with Graves’ disease. We think that actually not to do it, because the manifestation of TAO not more than 50% and in a smaller number of patients (10-20%) precedes the symptoms of hyperthyroidism. However, PTX therapy is considered for all patients who refuse to give up smoking habit and have positive immuno-genetic background to avoid the irreversible consequences of TAO.
Acknowledgement: This work was supported by grant of Hungarian Academy of Sciences (OTKA T-037184 ) and Hungarian Ministry of Health (ETT 395/KO/03).
REFERENCES
[1] Bartalena, L., Marcocci C., Tanda M. L. An update on medical management of Graves’ophthalmopathy. J Endocrinol Invest 2005, 28, 469-478.
[2] Prummel, M. F., Bakker, A., Wiersinga, W. M.: Multi-center study on the characteristics and treatment strategies of patients with Graves’orbitopathy: the first European Group on Graves’ orbitopathy experience. Eur J Endocrinol 2003, 148, 491-495.
[3] Ludgate, M., Baker, G.: Unlocking the immunological mechanism of orbital inflammation in thyroid eye disease. Clin Exp Immunol 2002, 127, 193-198.
[4] Mack, W.P., Stasior, G.O., Cao H.J.,: Ophthalmic Plastic and Reconstructive Surgery 1999, 15, 260-271.
[5] Weetman, A.P., Wiersinga, W.M.: Current management of thyroid-associated ophthalmo-pathy in Europe. Results of an international survey. Clin Endocrinol 1998, 49, 21-28.
[6] Weetman, A.P.: Graves’disease. N. Engl. J. Med. 2000, 343, 1236-1246.
[7] Krassas, G.E., Heufelder, A.E. : Immunosuppressive therapy in patients with thyroid eye disease: an overview of current concept. Eur J Endocrinol 2001, 144, 311-318.
[8] Bartalena, L., Marcocci, C., Pinchera, A.: Graves’ophthalmopathy: a preventable disease? Eu J Endocrinol 2002, 146, 457-461.
[9] Bonnema, S.J., Bartalena , L.,Toft ,A.D.: Controversies in radioiodine therapy: relation to ophthalmopathy, the possible radioprotective effect of antithyroid drugs, and use in large goitres. Eur J Endocrinol 2002. 147, 1-11.
[10]. Wiersinga, W., Bartalena, L..: Epidemiology and prevention of Graves’ophthalmopathy. Thyroid 2002, 12, 855-860.
[11] Bartalena L, Marcocci C., Pinchera A: Graves’ophthalmopathy: a preventable disease? Eur J Endocrinol 2002, 146, 457-461.
[12] Balázs, C., Kiss, E., Vámos, A, Molnár,I. Farid, N, R: Beneficial effect of pentoxifylline on thyroid associated ophthalmopathy (TAO): a pilot study. J. Clin. Endocrinol . Metab. 1997, 82, 1999-2002.
[13] Balázs ,C., Kiss, E., Farid, N. R.: Inhibitory effect of Pentoxifylline on HLA-DR expression by retrobulbar fibroblasts. Horm. Met. Res. 1998, 30, 496-499.
[14] Tan, G.H., Dutton, C.M., Bahn, R.S.: Interleukin-1 (IL-1) receptor antagonists and soluble IL-1 receptor inhibit IL-1 induced glycosaminoglycan production in cultured human orbital fibroblasts from patients with Graves’ophthalmopathy. J. Clin. Endocrinol. Metab. 1996, 81, 446-452.
[15] Wiersinga, W.M., Prummel, M.F., Mourits, M.Ph.: Classification of the eye changes of Graves’disease. Thyroid 1991, l, 357-360.
[16] Brunn, J., Block, U., Ruf, G.: Volumetrie der Schilddrüssenlappen Mittels Real-time Sonography. Dtsch Med Wochenschr 1981,106, 1338-1340.
[17] Wright, S.P., O’Brien, R.G.: “Power Analysis in an enhanced GLM procedure. What is might look like” 1988 Proceedings of the Thirteenth Annual Conference, Cary NC: SAS Institute Inc. pp.1097-1102, 1988.
[18] Hoenig, J.M., Dinnis, M.H.: The abuse of power: The pervasive fallacy of power calculation for data analysis. American Statistician 2001, 55, 19-24.
[19] Weinstein, M,C., Siegel, J.E., Gold, M.R.:. Recommendation of the panel on cost-effectiveness in health and medicine. JAMA 1996; 276, 1253-1258.
[20] Terwee, C.B., Dekker, F.W., Mourits. M.P.: Interpretation and validity of changes in scores on the Graves’ophthalmopathy quality of life questinaire (GO-QOL) after different treatments. Clin Endocrinol 2001, 54, 391-398.
[21] Wiersinga, W.M., Prummel, M.F.: Pathogenesis of Graves’ ophthalmopathy- current under-standing. (editorial). J. Clin. Endocrinol. Metab. 2001, 86, 501-503.
[22] Gerding, M,N., Terwee, C.B., Dekker, F.W.: Quality of life in patients with Graves’ ophthalmopathy is markedly decreased: Measurement by the Medical Outcomes Study Instrument. Thyroid, 1997, 7, 885-889.
[23] Balázs, C., Kiss, E., Farid, N.R.: The immuno-suppressive effect of Methimazole on cell-mediated immunity is mediated by its capacity to inhibit peroxidase and to scavenge free oxygen radicals.Clin. Endocrinol. Oxf. 1986, 25, 7-14.
[24] Balázs, C., Kiss, E.: Immunological aspects of the effects of pentoxphylline (Trental) Acta Microbiol. Immunol. Hung. 1994, 41, 121-128.
[25] Hatton, M,P., Rubin, P.A.D.: The pathophysiology of thyroid associated ophthalmopathy. Opthalmol. Clin. N. Am. 2002, 15, 113-119.
[26] Prummel, M.F., Mourits, M.P., Blank, L.: Randomized double-blind trial of prednisone versus radiotherapy in Graves’ophthalmopathy. Lancet 1993, 342, 949-954.
[27] Prummel, M.F., Mourits, M.P., Berghout. A.: Prednisone and cyclosporine in the treatment of severe Graves’ophthalmopathy. N. Engl.J. Med. 1983, 321, 1353-1359.
[28] Noth, D., Gebauer, M., Müller, B.: Graves’ophthalmopathy: natural history and treatment outcomes. Swiss Med. Wkly. 2001, 131, 603-609.
[29] Balázs, C., Stenszky, V., Farid, N.R.: Association between Graves' ophthalmopathy and smoking. Lancet 1990, 336, 754-755.
[30] Vestergaard, P.: Smoking and thyroid disorders- a metaanalysis. Eur. J. Endocrinol. 2002,
146, 153-161.
[31] Hegedüs, L., Karsrup, S., Veiergang, D.: High frequency of goitre in cigarette smokers. Clin. Endocrinol. 1985, 22, 287-292.
[32] Bartalena, L., Marcocci, C., Tanda, M.L.: Cigarette smoking and treatment outcomes in Graves’ ophthalmopathy. Annals Intern. Med. 1998. 129, 632-635.
[33] Balázs, C.: Pentoxiphylline in the menagement of Graves' orbital disease. In: Thyroid Eye Disease, Ed. Dutton MD. 443-449, Marcel Dekker, Inc. New York, 2002.
[34] Marcinkiewicz, J., Grabowska, A., Lauterbach, R.: Differencial effects of pentoxifylline, a non-specific phosphodiesterase inhibitor, on the production of IL-10, IL-12 p40 and p35 subunits of murine perinoneal macrophages. Immunopharmacology 2000, 48, 335-343.
[35] Raetsch, C., Jia, J.D., Boigk, G.: Pentoxifylline downregulates profibrogenetic cytokines and procollagen I expression in rat secondary biliary fibrosis. Gut 2002, 50, 241-247.
[36] Briggs, W.A., Eustace, J., Mathew, S.: Pentoxifylline potentiates in vitro lymphocyte suppression by glucocorticoids and immunosuppressive drugs. J. Clin. Pharmacol. 1998, 38, 561-566.
[37] Hewitson, T.D., Martic, M., Kelynack, K.J.: Pentoxifylline reduces in vitro renal myofibroblast proliferation and collagen secretion. Am. J. Nephrol. 2000, 20, 82-88.
[38] Nishi, Y. : Evolution of catalytic antibody repertoire in autoimmune maladies. J. Immunol. Methods 2002, 268, 213-233.
[39] Krassas, G.E.: The cost of immunosuppressive therapies currently used in patients with thyroid eye disease. J. Endocrinol. Invest. 2004, 27, 919-923.
[40] Finamor, F.E., Martins, J.R.M., Nakanami, D.: Pentoxifylline (PTX)- An alternative treatment in Graves’ ophthalmopathy (inactive phase): Assessment by a disease specific quality of life questionnaire and by exophthalomomemtry in a prospective randomized trial. Eur. J. Ophthalmology 2004, 14, 277-283.
[41] Marcocci, C., Pinchera, A., Marino, M.: A treatment strategy for Graves' orbitopathy. Nat. Clin. Pract. Endocrinol. Metab. 2007, 3, 430-436.
[42] Lacka, K., Manuszewska, E., Korczowska, I.: The effect of methylprednisolone pulse treatment on cytokine network in Graves 'ophthalmopathy Curr. Eye Res. 2007, 3, 291-296.
ATTRIBUTE OR (95%) p
CONTROL
Smoking (n= 56) 7.1 (9.3-5.4) 0.003
Smoking+ FH of AITD (n=39) 9.2 (6.9-12.1) 0.001
PTX TREATMENT
Smoking (n=58) 2.12 (1.5-3.1) 0.037
Smoking+ FH of AITD (n=35) 2.62 (1.5-3.7) 0.022
Table 3.
HIGH-DOSE INTRAVENOUS IMMUNOGLOBULIN (IVIG) TREATMENT OF PATIENTS WITH POST-PARTUM RELAPSED THYROID ASSOCIATED OPHTHALMOPATHY (TAO)
CS Balázs1, E Kiss1 & NR Farid2
1III.Department of Medicine-Enodcrinology, Kenézy Teaching Hospital, Debrecen, Hungary; 2Department of Medicine, Hemel Hempstead General Hospital, UK.
--------------------------------------------------------------------------------
Background:TAO is a progressive autoimmune potentially sight-threating disease. Various medical interventions have been reported which have potencially serious side effects.The high-dose intravenous immunoglobulin (IVIG) is known to have anti-inflammatory potential and it was used in pilot studies for patients with TAO. The aim of study : was to investigate the effect of IVIG on post-partum relapsed TAO and to test the some immunological parameters during and after therapy. Patients and Method: four patients with TAO had been treated before their pregnancy with bolus steroid and retroorbital irradiation therapy. Three month after delivery the eye symptomps relapsed and to avoid the side effects of steroids and irradiation we started the IVIG therapy. Schedule of IVIG:400 mg/kg/ day was given to 4 patients with TAO over 3-4 hr on four consecutive days.This therapeutic cycle was repeated one or more times depending on therapeutical results every 21 days.Duration of IVIG therapy was 3 months. Evaluated the therapy and monitored following laboratory data:clinical improvement was estimated by ATA (American Thyroid Association) standard criteria during the therapy. Orbital sonography or MRI was carried out for each patient.The following laboratory tests were made: IgG determination, anti-TSH receptor antibodies, determination of anti-thyroglobulin, anti-thyroid peroxidase, anti-eye muscle antibodies, measurement of neopterin-, soluble interleukin-2 receptor in the sera of patients before and during therapy. Results: The eye symptomps were ameliorated in three patients except N.4. Anti-TSH receptor-, anti-eye muscle antibodies and neopterin were significantly decreased after therapy. Substantial side effects were not found. It was concluded that IVIG therapy has a beneficial effect in severe types of post-partum relapsed TAO and decrease the autoimmune parameters which thought to be involved into pathomechanism. (Sponsored by OTKA T 037184/ 2008)
Jó egészséget
Prof. Dr. Balázs Csaba 2010. 04. 28. 13:44
Ez valóban így van. Sajnos azonban ez a kérdés csak a külföldi szairodalmat érdekli, ezért csak angol nyelvű információt tudok küldeni. Ön legalább fog tudni róla ("senki nem lehet próféta a saját hazájában")
Primary Prevention of Graves' Orbitopathy by Pentoxifylline
(Randomized controlled trial)
Cs. Balázs1, K. Korányi2 and N. R Farid3
1 Polyclinic of the Hospitaller Brother’s of St. John of God in Budapest, Hungary
2 National Institute of Neurosurgery, Budapest, Hungary
3 Osancor Biotech Inc.Watford, Herts, UK
Key-words: Thyroid Associated Ophthalmopathy, Graves’disease, prevention, pentoxifylline, prospective controlled study
Correspondence: Csaba Balázs MD, Dsc.
Polyclinic of the Hospitaller Brother’s of St. John of God in Budapest, Hungary
E-mail: drbalazs@irgalmas.hu
ABSTRACT.
Prospective controlled study was designed for comparing the influence of methimazole (MMI+ placebo)(control group) and MMI+ pentoxiphylline (PTX) with respect to grades of Thyroid Associated Ophthalmopathy (TAO). Control group of patients consisted of 112 patients with hyperthyroidism (mean aged 44.0±12.4 yr, 83 female and 29 male). PTX treated group of 112 (mean aged 47.7±10.2 yr, 83 female and 29 male) hyperthyroid patients were treated with MMI+ PTX. At the onset of study there was no remarkable differences between control and PTX treated groups. After six and twelve month observation period the manifestation of TAO with moderate and severe forms were significantly lower in PTX treated patients. Various risk factors were analyzed in both groups. Smoking by itself without genetic factors greatly increased the risk of TAO (OR:7.1: CI 95% 9.3-5.4) . If the smoking habit was associated genetic background, the manifestation of TAO significantly increased (OR: 9.2 CI 95%, 12.1 to 6.9, p< 0.0001 . PTX therapy had a beneficial preventive effect on manifestation of eye symptoms and decreased the number of patients both in smokers with and without genetic susceptibility (OR: 2.62 CI 95%, 1.5-3.7, p0.001 and 2.12: 95% CI 1.5 to 3.1, p0.001), respectively. It was concluded that PTX was able to decrease the development of TAO during 1 year observation period, therefore, the administration of this drug advised if the patients refused the abstinence of smoking.
INTRODUCTION.
Thyroid Associated Ophthalmopathy (TAO) is a troublesome manifestation of Graves’ disease is not infrequently difficult to manage (1). Even the symptoms of moderate and severe forms have a negative impact on quality of life of the patients (2). TAO is considered to be genetically determined autoimmune disorder by infiltration of lymphocytes and enlargement of extraocular muscle, accumulation of glycosaminoglycan (GAG) resulting a clinical manifestation of edema, proptosis, diplopia and optical nerve compression (3,4,5). The activated lymphocytes have been shown to secrete several cytokines including tumor necrosis factor alpha (TNF-α), interleukin-1 (IL-1) and interferon gamma (IFN-γ) which are able to express HLA-DR antigens and stimulate fibroblasts to proliferate, produce GAG and free oxygen radicals. The cytokines can result in induction and perpetuation of autoimmune processes in the retrobulbar tissue (6,7,8). The aim of therapy to inhibit the production of inflammatory cytokines by various methods including mostly used corticosteroid treatment and/or retrobulbar irradiation. Recently, it has been clear that the patients with active stage are likely to respond to medical treatment, whereas such therapy is unlikely to be of benefit in patients with inactive stage, therefore, the follow up studies underlined the importance of prevention of manifestation of eye symptoms in the early stage. Some factors are known to actually increase the risk of incidence and severity of TAO. These factors can be divided into two main categories. The unpreventable category consists of sex, age and genetic background. The preventable risk factors encompasses the radio-iodine therapy, cigarette smoking (9,10,11). Unfortunately, the majority of patients can not able to stop smoking, therefore, its precipitating effect remained during thyrostatic treatment. We have previously demonstrated that pentoxifylline (PTX) therapy resulted in the improvement of mild and moderately severe forms of TAO (12). PTX exerts its effects by inhibiting the elaboration of cytokines by orbit-infiltrating T lymphocytes. PTX thus prevents the proliferation of orbital fibroblasts, the production of GAG and their evolution to adipocytes (12, 13). We have undertaken a prospective, randomized study to asses the potential preventive effect of PTX used at time of diagnosis in hyperthyroid patients with Graves’ disease. We have tested the clinical symptoms and laboratory data of patients to answer whether PTX can prevent or inhibit progression of TAO and this beneficial effect extends to those patients who continue to smoke, since smoking is the most obvious environmental risk factor for TAO.
PATIENTS AND METHODS
Diagnosis of Graves' disease was made by conventional criteria with additional other examinations including radioisotopic thyroidal diffuse pattern of uptake. The diagnosis was confirmed by hormone determination (TSH, FT3 and FT4) and testing the presence of anti-TSH-R antibodies in patients’sera.
STUDY DESIGN
We recruited 244 patients with Graves’ disease during a period ot January 2003 to December 2007 from the outpatient clinics for endocrinology. PTX with respect to grades of TAO and remission rates of hyperthyroidism at onset midpoint and the end of 12 months of treatment were investigated. Since for prospective analysis is useful in planning stages of a study to determine how large sample size should be in order to obtain a desired power in test of hypothesis (17, 18). The sample size of study was determined by statistical power analysis used JMP (Statistics and Graphics Guide, Version 5, SAS Institute Inc. Cary, NC, USA, 2002 by DEO menu) (α= 0.05). One arm was the MMI+ placebo (control group) and the other MMI+PTX. After review of eligibility and consent participants, the research nurse kept the randomization list until the end of the study by computer-generated programme and was in charge of dispensing the study medication or placebo to the patients (Fig.1.). The placebo medication was identical in appearance and taste to the active medication, the bottle indicated which medication to take each day. Through the study neither patients nor investigators were aware of treatment assignment. Double blind placebo randomized study has designed for comparing the influence of MMI + placebo and MMI+ PTX with respect to grades of TAO. The patients of the control group consisted of 112 patients with hyper-thyroidism (mean aged 44.0±12.4 yr) (83 female and 29 male). Of these patients the hyperthyroidism relapsed in 21 cases. The PTX treated group of 112 (mean aged 47.7±10.2 yr, 29 male and 83 female) hyperthyroid patients (with 9 relapsed hyperthyrodism) was treated with MMI+PTX. None of patients was treated previously radio-iodine. In control group 56 patients were smokers, in 39 cases were found cumulation of autoimmune thyroid diseases including Graves' and Hashimoto's thyroiditis and/or type 1 diabetes mellitus. The PTX treated group contained 58 smokers and in 35 patients were positive family history for autoimmune thyroid diseases.
FOLLOW-UP FREQUENCY
The control examinations were monthly or more if clinically indicated. At these times thyroid function and immunological tests, eye examination and goitre palpation, ultra-sonography were carried out. At the time of recruitment, mid point at the end of study the following investigations were made: determination of TSH and thyroid hormones, anti-thyroid antibodies, blood glucose was made routinely. Grading of objective and subjective eye findings by “blinded” ophthalmologists were made in each patient. If was necessary, other examinations including MRI or orbits were made.
SIDE-EFFECTS AND STUDY MODIFICATION
All adverse effects, both expected or unexpected were reported to a central independent monitor within one week. If TAO has progressed and appeared the severe symptoms of TAO the PTX therapy, it was obligatory to report to the monitor who consulted with an Investigators’ Resourse Group (IRG) and recommended to drop patient from the study and managed by the conventional therapy.
END POINTS
Change in TAO were detected during one year observation period compared to onset, at mid-point and at the cessation of therapy.
DEFINITION OF SMOKING STATUS
Smoking was defined as having smoked more than 20 cigarettes per day. Further quantification of smoking habit was not made due to uncertainties. Those who had never smoked or who had stopped for more than five years before the time of study were considered to be nonsmokers.
EXCLUSION CRITERIA:
Patients with severe TAO at the time of inclusion and female of reproductible age taking contraceptives were excluded. Twenty patients were excluded including severe cardiovascular disorders (n = 14), uncontrolled diabetes mellitus (n = 3), lack of compliance (n =3). The study was permitted with local ethical committee and it was in accordance of Helsinki Declaration. Follow-up examinations were made two monthly or more frequently if clinically were indicated. At these times thyroid function was measured, goitre palpated and eye examined as indicated. If it was necessary other investigator(s) were involved. The TAO was estimated of ATA criteria, the mild TAO was categorized by only sign or 2a. Moderate form was diagnosed by 2b3a4o5o6o (15) . At the time of recruitment and on each follow up visit examinations for grading of objective and subjective eye findings by independent ("blinding") ophthalmologists were carried out. Severe forms of TAO proved to be 2c3b or worse were excluded from the study and high dose methyl-prednisolone pulse therapy was made (1000 mg/day for three consecutive days). In two patients the corticosteroid pulse treatment was completed with retro-bulbar irradiation (2.0 Gray/ day, total dose 20 Gray). All patients were treated with MMI (mean 30 mg/day). Patients were treated with PTX of 1200 mg/day. until the end of study. If subclinical symptoms of hypothyroidism appeared, the thyroxine substitution (Euthyrox, Merck, Darmstadt, Germany), was made (mean dose in group A 75±12 ug/day, in B group 60±9.5 ug/day, respectively). Side effects, all adverse effects of expected and unexpected were regulatory monitored and reported to a central independent monitor within one week. If TAO progressed in severity, or unexpected symptoms appeared in 19 patients of both groups the study was discontinued.
LABORATORY METHODS
The level of TSH, FT4, FT3 anti-thyroglobulin (anti-Tg), anti-thyroid peroxidase (anti-TPO) were measured by Elecsys 2010 (Roche)(normal range TSH.0.27-4.2 IU/l, FT4 0.71-1.85 pmol/l, FT3 1.45-3.48 pmol/l, , anti-Tg< 50 IU, anti-TPO < 50 IU, respectively). The diagnosis was confirmed by testing the presence of anti-TSH-R antibodies in patients’ sera. measured by 2nd generation of competitive radioreceptor assay kit (rhTSH-R DYNOR TRAK, Brahms, Berlin, Germany) (normal range: 0-2 IU). If the clinical symptoms indicated, MRI and ultra-sonography were made.
ULTRASONOGRAPHY
The thyroid volume was determined, by real-time ultrasonography in patients lying supine with the neck hyperextended, at the beginning, mid-point and at the end of study. Measurements were carried out by the same experienced investigator using a Hitachi EUB-405 scannar with a 7.5 MHz, 6.25 cm linear transducer (Hitachi Medical Co, Tokyo, Japan). The length (L), width (W) and depth (D) of each thyroid lobe expressed in centimeters was estimated by a modified formula of the totation ellipsoid (vol= L x W x D x 0.4799)(16). The within-day mean coefficient of variation was 5.5% and the between day mean coefficient of variation was 6.7% (16).
STATISTICS
Statistical analysis was performed using Stat View statistical software package (Version 4.5, SAS Institute Corp., North Carolina, USA). Descriptive statistics, Pearson χ2 and Fischer exact tests, ANOVA and odds ratios (OD) were used as appropriate. P values 0.05 were considered significant. OR test based 95% confidence interval (CI). The sample size of study was determined by statistical power analysis used JMP (Statistics and Graphics Guide, Version 5, SAS Institute Inc. Cary, NC, USA, 2002 by DEO menu) (α= 0.05)(17,18).
ROLE OF THE STUDY SPONSOR
Neither funding source from any pharmaceutical factories had a role in the collection, analysis, interpretation of the data or in the decision to submit this paper for publication.
RESULTS:
Both groups were treated by MMI and at the end of one year all patients were in euthyroid stage. There was not found remarkable difference in the TSH. FT4, FT3 between control and PTX treated groups (Table 1.). Titres of anti-thyroglobulin and anti-thyroid peroxidase autoantibodies were not significantly elevated at the beginning of MMI therapy and did not change during therapy. In contrast, the level of anti-TSH-receptor autoantibodies decreased in both groups after one year therapy but remained significantly higher in control group in comparison to PTX treated patients (3.6±0.23 and 2.30.13, respectively, p<0.05)(Figure 2.). At the onset of study there was no remarkable differences in clinical symptoms and laboratory data between control and PTX treated groups. After 6 and 12 month observation period the manifestation of TAO with moderate and severe forms were significantly lower in PTX treated patients (Table 2). Various risk factors including smoking habit, genetic background (one or more patients with autoimmune thyroid disorders in the family) and diabetes mellitus (type 1) were analyzed in both groups (Table 3). Smoking by itself without genetic factors greatly increased the risk of TAO (7.1 CI 95% 9.3-5.4, p<0.001). If the smoking habit was associated genetic background the manifestation of TAO significantly increased (OR 9.2 CI 95%, 12.1-6.9, p<0.0001). PTX therapy had a beneficial preventive effect on manifestation of eye symptoms and decreased the number of patients with severe TAO. In smokers with and without genetic susceptibility the OR decreased (OR: 2.62 CI 95%, 1.5-3.7 and 2.12 95% CI 1.5 to 3.1, respectively. The number of moderate and severe forms of TAO was significantly higher in the control group in comparison to the PTX treated group (Figure 2). In addition, diabetes mellitus (1 or 2 type) was observed in 10 cases of the control group and 4 patients of PTX untreated group. The volume of thyroid glands in smokers were significantly larger than non-smokers (24.3±3.2 ml v.s 19.2 ±2.4 ml, p<0.05). The volume of the goitre at the end of study was smaller in PTX treated group than in non-treated group, however, this difference proved not to be significant. Side effects of PTX with transient nausea was observed in ten cases (it has not indicated to stop the treatment).
THE COST EFFECTIVENESS
One of the most common arguments against the clinical use of a drug has been that the new therapy is not cost-effective . Significant difference in the number of severe TAO was observed between the control group and PTX treated group. Irrespective of quality of life, the average cost for 1 patients with severe TAO including diagnostic procedures and pulse corticosteroid therapy Є 200-250 per year in Hungary. The mean cost of PTX treatment Є 45-50 per year. Recently, Krassas provided evidence that the cost for TAO in Eurepaen countries are very different (from Є 23- Є 10200) depending on the severity and the protocol of treatment (40). There is an apparent advantage of PTX preventive therapy in Graves’ patients, especially in those patients who are not able to discontinue smoking habit (19,20).
DISCUSSION
The effectiveness of treatment depends on various factors including activity of inflammatory processes and severity of eye symptoms. The severity and activity are not synonymous (19,20,21,22). It has been clear that the patients with active stage are likely to respond to medical treatment, whereas such therapy is unlikely to be of benefit in patients with inactive stage (20, 21). If TAO is severe, the activity of eye disease is established it can be treated either medically (by high dose corticosteroids or/and orbital radiotherapy) or surgically (22,23,24,25,26,27). In spite of new possibilities, the management of TAO represents a difficult task that does not constantly provide favorable results and cuases disfigure as well as an impairment of quality of life (20,23). Anti-cytokine antibodies, IL-1 receptor antagonist were published to inhibit the GAG synthesis of retrobulbar fibroblasts (REF)(12, 13). Furthermore, recently it was observed that superoxide radicals generated in culture media were able to stimulate REF. Methimazole as a free radical scavanger drug inhibited superoxide-induced proliferation in a dose-dependent manner (23). Since the different methods and drugs used for treatment of TAO are not able to cure completely the inflammatory symptoms of TAO and have potential serious side effects or proved to be very expensive, therefore, an effort was made to find new cytokine antagonists interfering with cytokine synthesis, receptor binding or signal transduction (24). Previously, we published the beneficial effect of PTX in patients with TAO (12). PTX (1-/5-oxohexyl)-3,7-dimethylxantine) has been widely used for the treatment of chronic occlusive arterial disease because of its rheological action. The effectivity of this drug has been attributed to its influence on erythrocyte deformability, platelet reactivity and plasma viscosity, prostacycline release (1). Like other methylxantines, PTX inhibits phosphodiesterase, resulting in a significant increase of intracellular cyclic adenosine monophosphate (cAMP), which is known to modulate a number of cellular immune functions (2,3). It was published that PTX is able to inhibit inflammatory processes including phagocytosis and superoxide anion and nitric oxide (NO) production by polymorphonuclear granulocytes and monocytes(4,5). This drug has been reported to be an effective drug on T lymphocytes by modulating production of various cytokines involved into immune and autoimmune reactions (6,7,8,9). Recently, the immunomodulating effects of PTX was investigated in a randomized double-blind study comparing PTX with placebo in 140 patients receiving cadaveric kidney grafts under cyclosporine and prednisolone treatment (37). It was found that PTX weakened the consequences of rejection on graft survival and this phenomenon was mediated by reduction of TNFα in sera of transplanted patients (1,35,36,37). Furthermore, PTX influenced the cytokine-induced fibroblast proliferation. It was found that PTX exerted a robust inhibitory effects on fibroblast proliferation, extracellular matrix synthesis and myofibroblast differentiation (13). In addition, Finamor et al in their prospective randomized trial studied the effect of PTX on quality of life of patients with TAO (40). They found significant improvement both in proptosis and the quality of life after 6 month of PTX therapy. Although the favourable effects of PTX the randomized mono-therapy for patients with TAO might have been effective, however, the administration due to ethical considerations was questionable. It is known that the corticosteroid and retro-bulbar irradiation proved to be successful in the active phase (“net eye”) of TAO. If this “honey moon” period is over the consequences of eye symptoms might be potential irreversible by the other recommended forms of therapy. It is important to note that systemic corticosteroid therapy was insufficient approximately 40% in whom TAO had already been present for more than one year (27,28, 39,41,42). Similarly, other studies have shown that little effect was seen on TAO by systemic corticosteroid or radio-therapy if the disease persisted for more than one year (26, 27, 28). This critical period between manifestation of TAO and initiation of therapy can also lead to an unfavourable response to therapy. Prummel et al. showed that orbital irradiation was equally effective as corticosteroid therapy and the efficacy in both treatment group was 50% (26). Furthermore, it was observed that although soft tissue signs and eye muscle motility improved with corticosteroid and irradiation therapies, however, the exophthalmos did not. Therefore, it was concluded the primary, secondary and tertier preventions are recommended for all Graves’ patients (10). Our study provided evidence that PTX resulted in significant decrease in manifestation of severe and modest forms of TAO in patients with high risk including smoking habit and genetic background. The precise mechanism of this observation is not clarified. The role of smoking in the induction of immune- and autoimmune reactions is substancially studied (29,30,31,32,33). The inhibitory effect of PTX on proinflammatory cytokines might be the responsible for preventive effect on manifestation of eye symptoms. The significant decrease of anti-TSH-R autoantibodies also can be explained by this immunomodulating effect of PTX (33, 34, 35, 36, 37). In our pilot study we found “non-responders” to PTX and in 4 patients the PTX therapy was not able to prevent the development of severe form of TAO. The cause of this failure is not known, the following possibilities are arisen: firstly, lack of compliance from these patients, secondly, the turn over of PTX in some individual is higher than in the control population possibly due to genetic reasons, thirdly, the potential catalytic antibody against the PTX might neutralize the immunomodulating effect of this drug (36, 37, 38). It is concluded, that PTX of therapy in prevention of TAO is found a relatively cheep drug without serious side effects. The question is whether PTX therapy is recommended for all patients with Graves’ disease. We think that actually not to do it, because the manifestation of TAO not more than 50% and in a smaller number of patients (10-20%) precedes the symptoms of hyperthyroidism. However, PTX therapy is considered for all patients who refuse to give up smoking habit and have positive immuno-genetic background to avoid the irreversible consequences of TAO.
Acknowledgement: This work was supported by grant of Hungarian Academy of Sciences (OTKA T-037184 ) and Hungarian Ministry of Health (ETT 395/KO/03).
REFERENCES
[1] Bartalena, L., Marcocci C., Tanda M. L. An update on medical management of Graves’ophthalmopathy. J Endocrinol Invest 2005, 28, 469-478.
[2] Prummel, M. F., Bakker, A., Wiersinga, W. M.: Multi-center study on the characteristics and treatment strategies of patients with Graves’orbitopathy: the first European Group on Graves’ orbitopathy experience. Eur J Endocrinol 2003, 148, 491-495.
[3] Ludgate, M., Baker, G.: Unlocking the immunological mechanism of orbital inflammation in thyroid eye disease. Clin Exp Immunol 2002, 127, 193-198.
[4] Mack, W.P., Stasior, G.O., Cao H.J.,: Ophthalmic Plastic and Reconstructive Surgery 1999, 15, 260-271.
[5] Weetman, A.P., Wiersinga, W.M.: Current management of thyroid-associated ophthalmo-pathy in Europe. Results of an international survey. Clin Endocrinol 1998, 49, 21-28.
[6] Weetman, A.P.: Graves’disease. N. Engl. J. Med. 2000, 343, 1236-1246.
[7] Krassas, G.E., Heufelder, A.E. : Immunosuppressive therapy in patients with thyroid eye disease: an overview of current concept. Eur J Endocrinol 2001, 144, 311-318.
[8] Bartalena, L., Marcocci, C., Pinchera, A.: Graves’ophthalmopathy: a preventable disease? Eu J Endocrinol 2002, 146, 457-461.
[9] Bonnema, S.J., Bartalena , L.,Toft ,A.D.: Controversies in radioiodine therapy: relation to ophthalmopathy, the possible radioprotective effect of antithyroid drugs, and use in large goitres. Eur J Endocrinol 2002. 147, 1-11.
[10]. Wiersinga, W., Bartalena, L..: Epidemiology and prevention of Graves’ophthalmopathy. Thyroid 2002, 12, 855-860.
[11] Bartalena L, Marcocci C., Pinchera A: Graves’ophthalmopathy: a preventable disease? Eur J Endocrinol 2002, 146, 457-461.
[12] Balázs, C., Kiss, E., Vámos, A, Molnár,I. Farid, N, R: Beneficial effect of pentoxifylline on thyroid associated ophthalmopathy (TAO): a pilot study. J. Clin. Endocrinol . Metab. 1997, 82, 1999-2002.
[13] Balázs ,C., Kiss, E., Farid, N. R.: Inhibitory effect of Pentoxifylline on HLA-DR expression by retrobulbar fibroblasts. Horm. Met. Res. 1998, 30, 496-499.
[14] Tan, G.H., Dutton, C.M., Bahn, R.S.: Interleukin-1 (IL-1) receptor antagonists and soluble IL-1 receptor inhibit IL-1 induced glycosaminoglycan production in cultured human orbital fibroblasts from patients with Graves’ophthalmopathy. J. Clin. Endocrinol. Metab. 1996, 81, 446-452.
[15] Wiersinga, W.M., Prummel, M.F., Mourits, M.Ph.: Classification of the eye changes of Graves’disease. Thyroid 1991, l, 357-360.
[16] Brunn, J., Block, U., Ruf, G.: Volumetrie der Schilddrüssenlappen Mittels Real-time Sonography. Dtsch Med Wochenschr 1981,106, 1338-1340.
[17] Wright, S.P., O’Brien, R.G.: “Power Analysis in an enhanced GLM procedure. What is might look like” 1988 Proceedings of the Thirteenth Annual Conference, Cary NC: SAS Institute Inc. pp.1097-1102, 1988.
[18] Hoenig, J.M., Dinnis, M.H.: The abuse of power: The pervasive fallacy of power calculation for data analysis. American Statistician 2001, 55, 19-24.
[19] Weinstein, M,C., Siegel, J.E., Gold, M.R.:. Recommendation of the panel on cost-effectiveness in health and medicine. JAMA 1996; 276, 1253-1258.
[20] Terwee, C.B., Dekker, F.W., Mourits. M.P.: Interpretation and validity of changes in scores on the Graves’ophthalmopathy quality of life questinaire (GO-QOL) after different treatments. Clin Endocrinol 2001, 54, 391-398.
[21] Wiersinga, W.M., Prummel, M.F.: Pathogenesis of Graves’ ophthalmopathy- current under-standing. (editorial). J. Clin. Endocrinol. Metab. 2001, 86, 501-503.
[22] Gerding, M,N., Terwee, C.B., Dekker, F.W.: Quality of life in patients with Graves’ ophthalmopathy is markedly decreased: Measurement by the Medical Outcomes Study Instrument. Thyroid, 1997, 7, 885-889.
[23] Balázs, C., Kiss, E., Farid, N.R.: The immuno-suppressive effect of Methimazole on cell-mediated immunity is mediated by its capacity to inhibit peroxidase and to scavenge free oxygen radicals.Clin. Endocrinol. Oxf. 1986, 25, 7-14.
[24] Balázs, C., Kiss, E.: Immunological aspects of the effects of pentoxphylline (Trental) Acta Microbiol. Immunol. Hung. 1994, 41, 121-128.
[25] Hatton, M,P., Rubin, P.A.D.: The pathophysiology of thyroid associated ophthalmopathy. Opthalmol. Clin. N. Am. 2002, 15, 113-119.
[26] Prummel, M.F., Mourits, M.P., Blank, L.: Randomized double-blind trial of prednisone versus radiotherapy in Graves’ophthalmopathy. Lancet 1993, 342, 949-954.
[27] Prummel, M.F., Mourits, M.P., Berghout. A.: Prednisone and cyclosporine in the treatment of severe Graves’ophthalmopathy. N. Engl.J. Med. 1983, 321, 1353-1359.
[28] Noth, D., Gebauer, M., Müller, B.: Graves’ophthalmopathy: natural history and treatment outcomes. Swiss Med. Wkly. 2001, 131, 603-609.
[29] Balázs, C., Stenszky, V., Farid, N.R.: Association between Graves' ophthalmopathy and smoking. Lancet 1990, 336, 754-755.
[30] Vestergaard, P.: Smoking and thyroid disorders- a metaanalysis. Eur. J. Endocrinol. 2002,
146, 153-161.
[31] Hegedüs, L., Karsrup, S., Veiergang, D.: High frequency of goitre in cigarette smokers. Clin. Endocrinol. 1985, 22, 287-292.
[32] Bartalena, L., Marcocci, C., Tanda, M.L.: Cigarette smoking and treatment outcomes in Graves’ ophthalmopathy. Annals Intern. Med. 1998. 129, 632-635.
[33] Balázs, C.: Pentoxiphylline in the menagement of Graves' orbital disease. In: Thyroid Eye Disease, Ed. Dutton MD. 443-449, Marcel Dekker, Inc. New York, 2002.
[34] Marcinkiewicz, J., Grabowska, A., Lauterbach, R.: Differencial effects of pentoxifylline, a non-specific phosphodiesterase inhibitor, on the production of IL-10, IL-12 p40 and p35 subunits of murine perinoneal macrophages. Immunopharmacology 2000, 48, 335-343.
[35] Raetsch, C., Jia, J.D., Boigk, G.: Pentoxifylline downregulates profibrogenetic cytokines and procollagen I expression in rat secondary biliary fibrosis. Gut 2002, 50, 241-247.
[36] Briggs, W.A., Eustace, J., Mathew, S.: Pentoxifylline potentiates in vitro lymphocyte suppression by glucocorticoids and immunosuppressive drugs. J. Clin. Pharmacol. 1998, 38, 561-566.
[37] Hewitson, T.D., Martic, M., Kelynack, K.J.: Pentoxifylline reduces in vitro renal myofibroblast proliferation and collagen secretion. Am. J. Nephrol. 2000, 20, 82-88.
[38] Nishi, Y. : Evolution of catalytic antibody repertoire in autoimmune maladies. J. Immunol. Methods 2002, 268, 213-233.
[39] Krassas, G.E.: The cost of immunosuppressive therapies currently used in patients with thyroid eye disease. J. Endocrinol. Invest. 2004, 27, 919-923.
[40] Finamor, F.E., Martins, J.R.M., Nakanami, D.: Pentoxifylline (PTX)- An alternative treatment in Graves’ ophthalmopathy (inactive phase): Assessment by a disease specific quality of life questionnaire and by exophthalomomemtry in a prospective randomized trial. Eur. J. Ophthalmology 2004, 14, 277-283.
[41] Marcocci, C., Pinchera, A., Marino, M.: A treatment strategy for Graves' orbitopathy. Nat. Clin. Pract. Endocrinol. Metab. 2007, 3, 430-436.
[42] Lacka, K., Manuszewska, E., Korczowska, I.: The effect of methylprednisolone pulse treatment on cytokine network in Graves 'ophthalmopathy Curr. Eye Res. 2007, 3, 291-296.
ATTRIBUTE OR (95%) p
CONTROL
Smoking (n= 56) 7.1 (9.3-5.4) 0.003
Smoking+ FH of AITD (n=39) 9.2 (6.9-12.1) 0.001
PTX TREATMENT
Smoking (n=58) 2.12 (1.5-3.1) 0.037
Smoking+ FH of AITD (n=35) 2.62 (1.5-3.7) 0.022
Table 3.
HIGH-DOSE INTRAVENOUS IMMUNOGLOBULIN (IVIG) TREATMENT OF PATIENTS WITH POST-PARTUM RELAPSED THYROID ASSOCIATED OPHTHALMOPATHY (TAO)
CS Balázs1, E Kiss1 & NR Farid2
1III.Department of Medicine-Enodcrinology, Kenézy Teaching Hospital, Debrecen, Hungary; 2Department of Medicine, Hemel Hempstead General Hospital, UK.
--------------------------------------------------------------------------------
Background:TAO is a progressive autoimmune potentially sight-threating disease. Various medical interventions have been reported which have potencially serious side effects.The high-dose intravenous immunoglobulin (IVIG) is known to have anti-inflammatory potential and it was used in pilot studies for patients with TAO. The aim of study : was to investigate the effect of IVIG on post-partum relapsed TAO and to test the some immunological parameters during and after therapy. Patients and Method: four patients with TAO had been treated before their pregnancy with bolus steroid and retroorbital irradiation therapy. Three month after delivery the eye symptomps relapsed and to avoid the side effects of steroids and irradiation we started the IVIG therapy. Schedule of IVIG:400 mg/kg/ day was given to 4 patients with TAO over 3-4 hr on four consecutive days.This therapeutic cycle was repeated one or more times depending on therapeutical results every 21 days.Duration of IVIG therapy was 3 months. Evaluated the therapy and monitored following laboratory data:clinical improvement was estimated by ATA (American Thyroid Association) standard criteria during the therapy. Orbital sonography or MRI was carried out for each patient.The following laboratory tests were made: IgG determination, anti-TSH receptor antibodies, determination of anti-thyroglobulin, anti-thyroid peroxidase, anti-eye muscle antibodies, measurement of neopterin-, soluble interleukin-2 receptor in the sera of patients before and during therapy. Results: The eye symptomps were ameliorated in three patients except N.4. Anti-TSH receptor-, anti-eye muscle antibodies and neopterin were significantly decreased after therapy. Substantial side effects were not found. It was concluded that IVIG therapy has a beneficial effect in severe types of post-partum relapsed TAO and decrease the autoimmune parameters which thought to be involved into pathomechanism. (Sponsored by OTKA T 037184/ 2008)
Jó egészséget
Prof. Dr. Balázs Csaba 2010. 04. 28. 13:44
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
Tisztelet Doktor Úr!
A kérdésem az, hogy a vér TRAK szintje mennyi "normál" esetben, vagy az a normális, ha egyáltalán nincs benne?
És még azt, hogy mi az ATA és mit jelent, ref.tart., stb.
Köszönettel várom válaszát.
Tisztelettel :Gabriella
A kérdésem az, hogy a vér TRAK szintje mennyi "normál" esetben, vagy az a normális, ha egyáltalán nincs benne?
És még azt, hogy mi az ATA és mit jelent, ref.tart., stb.
Köszönettel várom válaszát.
Tisztelettel :Gabriella
Tisztelt Gabriella!
A Basedow kór a pajzsmirigy autoimmun eredetű betegség, amelynek kialakulásában egy másik antitest: a TSH receptor elleni stimuláló antitest játszik szerepet. Szintén örökletes betegség, amelyre kezdetben a pajzsmirigy jelentős túlműködése, strúma és az esetek 5-10 %-ban gyulladásos szembetegségek jellemzőek. A betegségre jellemző klinikai jelek, panaszok, strúma, a TSH-receptor elleni antitest pozitivitása (régen ezt TRAK-al mértük, ma már korszerűbb módszerek vannak!) alapján a diagnózis megállapítható. Napjainkban ez a betegség már gyógyítható. Hangsúlyozni kell, hogy az alkalmazott gyógyszeres, a pajzsmirigy működését gátló szerek (Metothyrin, Propycil) viszonylag hamar (4-6 hét alatt) képesek normalizálni a túlműködést, de az immunológiai folyamat gyógyulása hosszabb időt vesz igénybe (minimum 1 évet!). Ezért nem elegendő a hormonok szintjének mérés, az immunológiai folyamatok követése is szükséges. A kezelésre nem reagáló esetekben a pajzsmirigy műtéte és izotóp kezelése is indokolt lehet. Fontos tudni, hogy az izotópkezelés fokozhatja a szemtünetek kialakulásának kockázatát!
A szem nem vagy nehezen gyógyuló gyulladásai hátterében pajzsmirigy-betegség állhat. Mivel a szemtünetek megelőzhetik, ill. több hónappal követhetik a pajzsmirigy immunológiai ("autoimmun") megbetegedését, ezért a diagnózis hónapokat késhet, pedig ebben a kórképben a minél előbbi kórisme és kezelés a beteg szeme világának megmentését jelentheti.
A klinikai tünetek egyes betegekben és a betegség különböző stádiumaiban eltérőek lehetnek. Kezdetben domináló a fényérzékenység, fokozott könnyezés, fejfájás, idegentest-érzés, később lép fel a szem körüli duzzanat (ödema), kötőhártya gyulladás, látászavar, homályos, majd kettőslátás. Feltűnő lehet a szem "kidülledése", a szaruhártya károsodása, szemizmok hegesedése. Az első szakaszban dominálóak a gyulladásos tünetek (ún. "nedves szem"), később a gyulladásos tünetek "kiégnek" és már sajnos hegesedéssel járó szimptómák váltják fel.
Mikor gondoljon a beteg pajzsmirigybetegséghez társuló szembetegségre?
Ha nem vagy nehezen befolyásolható fentebb említett panaszok lépnek fel és korábbiakban pajzsmirigybetegség miatt kezelték, ha az allergiásnak tartott szembetegség az addig alkalmazott kezelésre nem javult. A diagnózishoz nem elegendők a hormonális vizsgálatok, hanem szakirányú immuno-endokrin kivizsgálás, részletes speciális immunológiai tesztek és az esetek egy részében CT is szükségesek. Lényeges, hogy a minél korábban elkezdett speciális immunológiai ("immunmoduláns") gyógyszeres, gyakran infúzós kezelés eredményes
Mi tehet a beteg a megelőzés érdekében? A betegség súlyosságát ATA értékben fejezzük ki.
Először is gondoljon mind a háziorvos, a szemészorvos és a beteg erre a lehetőségre. A legfontosabb a dohányzás azonnali elhagyása, mert a betegség kialakulásában és romlásában a cigarettázás meghatározó fontosságú. A USA-ban a betegek kezelését el sem kezdik, amíg a beteg nem hagy fel ezzel a kóros szenvedéllyel. Napjainkban már vannak olyan készítmények, amelyekkel megelőzhető ez a betegség.
Jó egészséget kívánok: Prof. Dr. Balázs Csaba 2010. 04. 28. 12:08
A Basedow kór a pajzsmirigy autoimmun eredetű betegség, amelynek kialakulásában egy másik antitest: a TSH receptor elleni stimuláló antitest játszik szerepet. Szintén örökletes betegség, amelyre kezdetben a pajzsmirigy jelentős túlműködése, strúma és az esetek 5-10 %-ban gyulladásos szembetegségek jellemzőek. A betegségre jellemző klinikai jelek, panaszok, strúma, a TSH-receptor elleni antitest pozitivitása (régen ezt TRAK-al mértük, ma már korszerűbb módszerek vannak!) alapján a diagnózis megállapítható. Napjainkban ez a betegség már gyógyítható. Hangsúlyozni kell, hogy az alkalmazott gyógyszeres, a pajzsmirigy működését gátló szerek (Metothyrin, Propycil) viszonylag hamar (4-6 hét alatt) képesek normalizálni a túlműködést, de az immunológiai folyamat gyógyulása hosszabb időt vesz igénybe (minimum 1 évet!). Ezért nem elegendő a hormonok szintjének mérés, az immunológiai folyamatok követése is szükséges. A kezelésre nem reagáló esetekben a pajzsmirigy műtéte és izotóp kezelése is indokolt lehet. Fontos tudni, hogy az izotópkezelés fokozhatja a szemtünetek kialakulásának kockázatát!
A szem nem vagy nehezen gyógyuló gyulladásai hátterében pajzsmirigy-betegség állhat. Mivel a szemtünetek megelőzhetik, ill. több hónappal követhetik a pajzsmirigy immunológiai ("autoimmun") megbetegedését, ezért a diagnózis hónapokat késhet, pedig ebben a kórképben a minél előbbi kórisme és kezelés a beteg szeme világának megmentését jelentheti.
A klinikai tünetek egyes betegekben és a betegség különböző stádiumaiban eltérőek lehetnek. Kezdetben domináló a fényérzékenység, fokozott könnyezés, fejfájás, idegentest-érzés, később lép fel a szem körüli duzzanat (ödema), kötőhártya gyulladás, látászavar, homályos, majd kettőslátás. Feltűnő lehet a szem "kidülledése", a szaruhártya károsodása, szemizmok hegesedése. Az első szakaszban dominálóak a gyulladásos tünetek (ún. "nedves szem"), később a gyulladásos tünetek "kiégnek" és már sajnos hegesedéssel járó szimptómák váltják fel.
Mikor gondoljon a beteg pajzsmirigybetegséghez társuló szembetegségre?
Ha nem vagy nehezen befolyásolható fentebb említett panaszok lépnek fel és korábbiakban pajzsmirigybetegség miatt kezelték, ha az allergiásnak tartott szembetegség az addig alkalmazott kezelésre nem javult. A diagnózishoz nem elegendők a hormonális vizsgálatok, hanem szakirányú immuno-endokrin kivizsgálás, részletes speciális immunológiai tesztek és az esetek egy részében CT is szükségesek. Lényeges, hogy a minél korábban elkezdett speciális immunológiai ("immunmoduláns") gyógyszeres, gyakran infúzós kezelés eredményes
Mi tehet a beteg a megelőzés érdekében? A betegség súlyosságát ATA értékben fejezzük ki.
Először is gondoljon mind a háziorvos, a szemészorvos és a beteg erre a lehetőségre. A legfontosabb a dohányzás azonnali elhagyása, mert a betegség kialakulásában és romlásában a cigarettázás meghatározó fontosságú. A USA-ban a betegek kezelését el sem kezdik, amíg a beteg nem hagy fel ezzel a kóros szenvedéllyel. Napjainkban már vannak olyan készítmények, amelyekkel megelőzhető ez a betegség.
Jó egészséget kívánok: Prof. Dr. Balázs Csaba 2010. 04. 28. 12:08
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
Tisztelt Doktor Úr!
16hetes kismama vagyok. 3 éve gyógyszert szedek pajzsmirigy alulműködésre. Amikor terhes lettem a TSH értékem 1,06 volt. A mostani vérvételnél ez az érték 13- ra emelkedett.Gondolom a gyógyszer adagomat kellenne emelni, a szakorvoshoz csak 3 hét múlva tudok, menni akkora kaptam időpontot.A kérdésem, hogy milyen hatással volt eddig ez az érték a magzatra?Veszélyes- e a számára ha nem azonnal emelik a dózisomat?
Köszönettel válaszát: V. Era
16hetes kismama vagyok. 3 éve gyógyszert szedek pajzsmirigy alulműködésre. Amikor terhes lettem a TSH értékem 1,06 volt. A mostani vérvételnél ez az érték 13- ra emelkedett.Gondolom a gyógyszer adagomat kellenne emelni, a szakorvoshoz csak 3 hét múlva tudok, menni akkora kaptam időpontot.A kérdésem, hogy milyen hatással volt eddig ez az érték a magzatra?Veszélyes- e a számára ha nem azonnal emelik a dózisomat?
Köszönettel válaszát: V. Era
Tisztelt V. Era!
Látatlanban nem tudok gyógyszeres kezelést javasolni. Kérem olvassa el az erről írt cikkeimet és válaszaimat.
Jó egészséget kívánok: Prof. Dr. Balázs Csaba 2010. 04. 27. 12:41
Látatlanban nem tudok gyógyszeres kezelést javasolni. Kérem olvassa el az erről írt cikkeimet és válaszaimat.
Jó egészséget kívánok: Prof. Dr. Balázs Csaba 2010. 04. 27. 12:41
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
Kedves Doktor Úr!
Nagyon köszönöm gyors válaszát, Ön csodálatos. Lehet, hogy autoimmun, mert édesanyámnak is volt 34 éves korában Struma nod. Neki elmúlt, azóta minden rendben, gyógyszert nem szed. Most én 37 éves vagyok, négy gyermekem van és soha! semmi! problémám nem volt, mindenem megvan(szervileg). Ezért érintett meg annyira, hogy ilyen sokáig kell a gyógyszert szednem. Úgy derült ki, hogy remegtem és nagyon ment a szívem. A TSH: 0,03 lett, de sem a nyakam, sem a szemem nem változott, nincs a pajzsmirigyben göb, kissé meg van nagyobbodva. Külsőleg semmi nem látszik, csak fogytam egy kicsit, de nagy darab vagyok, tehát rám fért. A szcintigráfián pedig a pajzsmirigy egész területén a nyálmirigyekénél nagyobb az aktivitás. Ebből mit lehet látni, nem tipikus a tünetcsoport az Ön által leírt autoimmun betegségek egyikére sem, de azért lehet? Vagy mi ez? A remegés nem akar elmúlni. Jó lenne tudni, legalább biztosan, hogy mi vár rám.
Köszönettel várom válaszát.
Tisztelettel: Gabriella
Nagyon köszönöm gyors válaszát, Ön csodálatos. Lehet, hogy autoimmun, mert édesanyámnak is volt 34 éves korában Struma nod. Neki elmúlt, azóta minden rendben, gyógyszert nem szed. Most én 37 éves vagyok, négy gyermekem van és soha! semmi! problémám nem volt, mindenem megvan(szervileg). Ezért érintett meg annyira, hogy ilyen sokáig kell a gyógyszert szednem. Úgy derült ki, hogy remegtem és nagyon ment a szívem. A TSH: 0,03 lett, de sem a nyakam, sem a szemem nem változott, nincs a pajzsmirigyben göb, kissé meg van nagyobbodva. Külsőleg semmi nem látszik, csak fogytam egy kicsit, de nagy darab vagyok, tehát rám fért. A szcintigráfián pedig a pajzsmirigy egész területén a nyálmirigyekénél nagyobb az aktivitás. Ebből mit lehet látni, nem tipikus a tünetcsoport az Ön által leírt autoimmun betegségek egyikére sem, de azért lehet? Vagy mi ez? A remegés nem akar elmúlni. Jó lenne tudni, legalább biztosan, hogy mi vár rám.
Köszönettel várom válaszát.
Tisztelettel: Gabriella
Tisztelt Gabriella!
Köszönöm elismerő szavait.
Mi a pajzsmirigy, milyen hormonokat termel? Mi a pajzsmirigy feladata a szervezet működésében?
A pajzsmirigy kicsi, 20-40 g nagyságú, jelentéktelen, különösebb törődést nem igénylő szerv – gondolják sokan, pedig helytelen működése minden alapvető életfolyamatunkra, és ezáltal az egész szervezetünkre kihat.
A pajzsmirigy a légcső előtt pajzsszerűen elhelyezkedő belső elválasztású mirigyünk, ami jód és fehérje felhasználásával hormont trijódtironint (T3-t) és thiroxint (T4-t) termel,. Ezek mennyiségét az agyalapi mirigy pajzsmirigyserkentő hormonján (TSH) keresztül szabályozza (fontos megjegyezni, hogy a TSH nem a pajzsmirigy által termelt hormon!). Ezek a hormonok felelnek a szervezet anyagcsere-bioenergia folyamatainak megfelelő működésért, a fehérje-szintézisért, szabályozzák a testhőmérsékletünket, oxigén fogyasztásunkat, a magzat idegrendszeri fejlődését csökkentik a koleszterinszintet, elősegítik a szervezet növekedését, felelősek a központi idegrendszer, a szív, a gyomor-bélrendszer és a bőr megfelelő működéséért, és nagymértékben meghatározzák lelki (pszichés)állapotunkat. Is. Fontos tudni, hogy jóllehet a T3 és a T4 , a TSH szintjét a vérből meg tudjuk határozni, azonban az egyes laboratóriumokban kapott értékek eltérést mutathatnak. További gond, hogy az un. normál (referencia értékeket) nem a hazai körülményekhez viszonyították, pedig azok jelentős földrajzi és genetikai különbséget mutathatnak az egyes kontinenseken. Fontos tudni azt is, hogy a hormonoknak a mennyiségét mérik, azonban azok funkcióját nem. Erre jó és gyakorlati példa, hogy a TSH (tehát az agyalapi mirigy által termelt hormon) szintje a vérben a nap egyes periódusában változik (legmagasabb éjfél előtt a hajnali órákban).A TSH biológiai „erőssége” is egyénenként, évszakonként is különböző lehet, ráadásul egyes gyógyszerek (szteroidok), betegségek (pl láz) is befolyásolják. A hormonok mérése tehát fontos, de mindig egyénenként, a beteg panaszainak függvényében kell értékelni.
Mi a golyva (strúma)? Mi a jód szerepe a pajzsmirigy működésében?
A strúma a pajzsmirigy megnagyobbodását jelenti. A növekedés lehet a pajzsmirigy egyenletes, amely érinti mind a két lebenyt, esetleg a középen lévő összekötő részt („isztmusz”-t). A növekedés mértéke eltérő lehet az alig nagyobbtól a már nyelési és légzési zavarokat okozó méretig. Az esetek másik részében csak az egyik részre lokalizálódó göb jelenik meg a mirigyben. A strúma gyakran látható, tapintható. Alapvető elv: soha nem szabad az orvosnak megfeledkeznie arról, hogy a beteg nyakár megtekintse és megtapintsa! A pajzsmirigy méretéről, göbeiről további információt nyújthat az ultrahangos vizsgálat. Fontos tudni, hogy az ultrahangos vizsgálat nem helyettesítheti a beteg panaszainak megismerését és tapintást. A T3 és a T4 hormon képződése a pajzsmirigyben zajlik. A magzat 12. hetétől már képes saját hormontermelésre. A folyamat alapja, hogy a szervetlen jód beépül szerves formába és ott raktározódik a „tireoglobulin” nevű nagy fehérje molekulában. Amennyiben a szervezet számára nem áll rendelkezésre elegendő jód, akkor a hormonképződés károsodik. A jódhiányos területeken ezért alakult ki a golyva és a következményes kretenizmus. Napjainkba a világméretű programnak köszönhetően a jódhiány lényegesen visszaszorult. A jód hiányában kevés T3 és T4 képződik, amely miatt fokozott a TSH termelése. A TSH pedig fokozza a pajzsmirigy működését stimulálja osztódásra a sejteket, s ez a folyamat golyvaképződéshez vezet. Ebből az következne, hogy a jódozással ( a só jódozásával és jód tabletta bevitelével minden megoldható lenne. Sajnos a helyzet nem ilyen egyszerű. Kiderült, hogy azokban az afrikai országokban, ahol a jódozást kiterjedten alkalmazták gyakorlatilag eltűnt a kretenizmus és csökkent a göbös megbetegedések száma, de ugyanakkor más természetű (autoimmun eredetű) betegségeké viszont emelkedett. Fontos azt megjegyezni, hogy egészséges egyénekben a jódpótlás alapvető, de az anorganikus jód bevitele (főleg túlzott formában!) káros lehet. A hormonok képződésében lényeges szerepe van a „szabad oxigén gyököknek” és az ezeket befolyásoló szelénnek. Sajnos Európa szelénhiányos terület, ezért a szelén pótlása egészségesek számára is fontos. A pajzsmirigy göbök lehetnek túlműködőek („meleg”), ill. csökkent funkciójúak („hideg”) göbök. Ezek eldöntése azonban izotóp vizsgálattal lehetséges, amely képet alkot nem csak a pajzsmirigy méretéről, hanem annak működéséről is. Már itt meg kell jegyezni, hogy a bevezetőben említett autoimmun eredetű betegségek miatt nem elegendőek a hormonok szintjének meghatározásai, hanem immunológia tesztek is szükségesek! (ezek sajnos gyakran elmaradnak). Azt kell tudnunk, hogy a mirigy túl-, ill. alacsony működése egy állapot. Az okok kiderítésében az immunológiai vizsgálatok segítenek.
Mik azok az autoimmun betegségek? Melyek a pajzsmirigy autoimmun betegségei?
Az immunrendszer feladata a szervezet saját szöveteinek és sejtjeinek („integritásának”) védelme. Amennyiben ebben hiba támad, akkor az immunrendszer sejtjei és az általuk termelt fehérjék (antitestek) saját szöveteik, „antigénjeik” ellen támadnak és ez a sejtek működésének gátlásához, esetleg a működésük növekedéséhez vezethet. Az autoimmun betegségeknek didaktikai okokból elkülönítjük a szisztémás és az egy-egy szervre lokalizálódó szerv-specifikus formáit. Ezekre a betegségekre jellemző, hogy öröklődnek, főleg nőkben fordulnak elő és gyakran társulnak egymással (pl. pajzsmirigybetegség cukorbetegséggel, meddőséggel stb).. Az autoimmun eredetű szerv-specifikus pajzsmirigybetegségeknek két fő formája ismert: az autoimmun pajzsmirigygyulladás (Hashimoto betegség) és Basedow-Graves kór.
A krónikus autoimmun kezdetben gyakran tünetmentes, de együtt járhat átmenti pajzsmirigy érzékenységgel vagy megnagyobbodással, tömött tapintatú strúmával, esetleg hőemelkedéssel. Következményeként tartós alulműködés is előfordulhat már a betegség kezdetén előfordulhat. A pajzsmirigy komponensei: a Tireoglobulin és a pajzsmirigy peroxidáz enzim (TPO) elleni antitest mérése fontos. Észlelésekor a pajzsmirigy vékonytű biopszia (szövettani vizsgálatot) is szükséges lehet. A betegség korai felismerése azért is fontos, mert a tünetmentes forma („szubklinikus”) is jelentős rizikófaktora számos betegségnek. A betegség lefolyásában négy stádiumot különíthetünk el: l Hiperfunkciós stádium: betegség kezdetétől számított 1-6 hét. A tünetek a sejtek károsodása miatt felszabaduló jelentős mennyiségű hormon következtében jönnek létre („destruktív hyperthyreosis”). 2. Hipofunkciós stádium: a betegség kezdetétől számított 8. héttõl 4-6 hónapig. 3. Regenerációs stádium: A betegség kezdetétől számított 7-12 hónap. 4. Definitív stádium: ha a regeneráció teljes, akkor a beteg gyógyult, míg a betegek többségében súlyos, enyhe, esetleg szubklinikus hypothyreosis alakul ki (a TSH szint emelkedett, de a perifériás hormonok szintje az élettani határokon belül van). A hypothyreosis egyes formáinak meghatározásában alapvető az élettani TSH szint definiciója. A szuperszenzitiv TSH (sTSH) módszerek lehetővé tették a szubklinikus és az enyhe hypothyreosis megkülönböztetését. A sTSH 2.5 mU/l felső szintjét az irodalom általában elfogadja, de számos, a szerzők által is leírt megkötést is megfogalmaz. A fiziológiás TSH szint felső határának 4,5-ről 2,5- mU/l-re csökkentése azt is eredményezte, hogy az Egyesült Államokban a szubklinikus hypothyreosisos betegek száma meghaladja a 20 milliót. A TSH meghatározásának fontosságát senki nem vonja kétségbe, de annak abszolutizálása félrevezető lehet. Ezért is lehet támogatni azt a legújabb véleményt, hogy a diagnózis megállapításakor ne csak a TSH értéket, hanem a familiáris adatokat (előfordul-e pajzsmirigybetegség a családban?) az immunológiai tesztek eredményét, spontán abortuszokat, egyes gyógyszerek fogyasztását (anorganikus készítmények:pl. Cordaron, betadin kúp, oldat) is célszerű figyelembe venni. Fontos, hogy még akkor ismerjük fel a betegséget, amikor a gyulladás már fennáll (antitestek magasak!), de még a pajzsmirigy működése nem csökkent (élettani hormonértékek!) . A kezelés szerencséra nem a műtét, hanem a megfelelő, egyénre szabott immun-moduláns gyógyszeres kezelés, esetleg pajzsmirigy hormonpótlás (egyéni mérlegelés alapján). „Ne a laboratóriumi értékeket kezeljük, hanem a beteget”!.
A Basedow kór a pajzsmirigy autoimmun eredetű betegség, amelynek kialakulásában egy másik antitest: a TSH receptor elleni stimuláló antitest játszik szerepet. Szintén örökletes betegség, amelyre kezdetben a pajzsmirigy jelentős túlműködése, strúma és az esetek 5-10 %-ban gyulladásos szembetegségek jellemzőek. A betegségre jellemző klinikai jelek, panaszok, strúma, a TSH-receptor elleni antitest pozitivitása alapján a diagnózis megállapítható. Napjainkban ez a betegség már gyógyítható. Hangsúlyozni kell, hogy az alkalmazott gyógyszeres, a pajzsmirigy működését gátló szerek (Metothyrin, Propycil) viszonylag hamar (4-6 hét alatt) képesek normalizálni a túlműködést, de az immunológiai folyamat gyógyulása hosszabb időt vesz igénybe (minimum 1 évet!). Ezért nem elegendő a hormonok szintjének mérés, az immunológiai folyamatok követése is szükséges. A kezelésre nem reagáló esetekben a pajzsmirigy műtéte és izotóp kezelése is indokolt lehet. Fontos tudni, hogy az izotópkezelés fokozhatja a szemtünetek kialakulásának kockázatát!
Befolyásolja-e a pajzsmirigy hormonjai a szív működését?
Mind a csökkent, mind a fokozott pajzsmirigyműködés árt a szívnek. A túlműködés eredményeképpen gyors szívműködés és ritmuszavarok alakulnak ki. Ez legjellemzőbb az un. meleg göbök esetében. A pitvari eredetű ritmuszavar (pitvari fibrilláció) az esetek 20-25%-ban túlműködő, gyakran kicsiny „meleg” göb áll. A göb gyógyításával a ritmuszavar is megszűnik. A csökkent pajzsmirigyműködés szívelégtelenséghez, lassú szívműködéshez („mixödemás” szívbajhoz”) vezet. További gond, hogy ezekben a betegekben lényegesen magasabb a koleszterin szint és megnő az érelmeszesedésből származó szívbetegség kockázata is.
11. Okozhat-e a pajzsmirigybetegség szembetegséget?
A szem nem vagy nehezen gyógyuló gyulladásai hátterében pajzsmirigy-betegség állhat. Mivel a szemtünetek megelőzhetik, ill. több hónappal követhetik a pajzsmirigy immunológiai ("autoimmun") megbetegedését, ezért a diagnózis hónapokat késhet, pedig ebben a kórképben a minél előbbi kórisme és kezelés a beteg szeme világának megmentését jelentheti.
A klinikai tünetek egyes betegekben és a betegség különböző stádiumaiban eltérőek lehetnek. Kezdetben domináló a fényérzékenység, fokozott könnyezés, fejfájás, idegentest-érzés, később lép fel a szem körüli duzzanat (ödema), kötőhártya gyulladás, látászavar, homályos, majd kettőslátás. Feltűnő lehet a szem "kidülledése", a szaruhártya károsodása, szemizmok hegesedése. Az első szakaszban dominálóak a gyulladásos tünetek (ún. "nedves szem"), később a gyulladásos tünetek "kiégnek" és már sajnos hegesedéssel járó szimptómák váltják fel.
Mikor gondoljon a beteg pajzsmirigybetegséghez társuló szembetegségre?
Ha nem vagy nehezen befolyásolható fentebb említett panaszok lépnek fel és korábbiakban pajzsmirigybetegség miatt kezelték, ha az allergiásnak tartott szembetegség az addig alkalmazott kezelésre nem javult. A diagnózishoz nem elegendők a hormonális vizsgálatok, hanem szakirányú immuno-endokrin kivizsgálás, részletes speciális immunológiai tesztek és az esetek egy részében CT is szükségesek. Lényeges, hogy a minél korábban elkezdett speciális immunológiai ("immunmoduláns") gyógyszeres, gyakran infúzós kezelés eredményes
Mi tehet a beteg a megelőzés érdekében?
Először is gondoljon mind a háziorvos, a szemészorvos és a beteg erre a lehetőségre. A legfontosabb a dohányzás azonnali elhagyása, mert a betegség kialakulásában és romlásában a cigarettázás meghatározó fontosságú. A USA-ban a betegek kezelését el sem kezdik, amíg a beteg nem hagy fel ezzel a kóros szenvedéllyel. Napjainkban már vannak olyan készítmények, amelyekkel megelőzhető ez a betegség.
12. Van-e hatása stressznek a pajzsmirigy betegségeire
A stressz-szindróma elsősorban a nőket érintő jelenség. Ők azok, akik természetükből adódóan hajlamosabbak többet rágódni egy-egy problémán, miközben az anya-, feleség-, és munkahelyi szerepekben való tökéletes helytállásra törekednek. Egyre többet hallunk stresszről, menedzser betegségekről, pánikrohamokról, de mi vár azokra, akik megmagyarázhatatlannak látszó tüneteikkel orvoshoz fordulnak és mi az, amit saját maguk is megtehetnek a gyógyulás érdekében?
A stressz a XX. és a XXI. század betegsége. Krónikus, megoldhatatlannak tűnő problémák életünk számos területén akadhatnak, legyen az munkahelyi konfliktus, családi gondok, vagy pénzügyi nehézségek.
A stressz-szindrómaként definiált állapot tünetei:
- Nyak, ill. fejfájás
- Szívdobogásérzés
- Izzadékonyság
- Álmatlanság, a koncentráló képesség csökkenése
- Gyengeség
- Gombócérzés a torokban
- Szájszáradás
A stressz és az endokrin betegségek (pajzsmirigy), az immunrendszer kapcsolatát egyre inkább megismerjük. Az elmúlt évtized egyik váratlan és nagy jelentőségű biológiai felismerése volt, hogy a psycho-neuro-endokrin- és az immunrendszer nem csak kölcsönhatásban van egymással, hanem közös biokémiai jeleket használ. Ennek a közös "nyelvnek" a megfejtése a molekuláris biológia és genetika legújabb eredményeinek segítségével vált lehetségessé. Ma még nem tudjuk ennek a sokrétű kölcsönhatásnak minden részletét, azonban jelen ismereteink már elégségesek annak kimondására, hogy nem egymástól elkülönült, hanem egy integrált psycho-neuro-endokrin-immunrendszer felelős a szervezet homeosztázisának megőrzéséért Az emberi szervezet regulációját összefoglaló integrativ nyelv kódjainak megfejtése új irányt nyitott a medicinában.A mindennapi gyakorlatban a korábban autonómnak vélt rendszerek közötti interakciókra számos példát említhetünk. A hormonok (szteroidok, prolactin, pajzsmirigy hormonjai) befolyásolják az immunrendszer fiziológiás és kóros mûködését egyaránt. Az immunrendszer által termelt biológiailag aktiv anyagok (citokinek) elleni gyógyszerek, antitestek pedig a napi gyakorlatban már alkalmasak az autoimmun pathomechanizmusú endokrin kórképek gyógyítására. A krónikus stressz nem egyszerűen idegességet jelen, hanem a szervezet egészének a betegsége, ezért szerepe van az egyre gyakoribb betegségek: így a pajzsmirigy betegségeinek kialakulásában. A csökkent pajzsmirigy betegséghez gyakrabban társul depresszió, a l depresszóban feltűnő a pajzsmirigy betegségeinek magas száma. Ezt még az is növeli, hogy bizonyos, a psychiátriában alkalmazott gyógyszerek (litium, anti-depresszánsok) befolyásolják a pajzsmirigy funkcióját és az immune reakciókat.
Összegezve: egfelelő kezeléssel teljesen meggyógyulhat.
06-30-631-9309
Jó egészséget kívánok:
Prof. Dr. Balázs Csaba 2010. 04. 16. 11:43
Köszönöm elismerő szavait.
Mi a pajzsmirigy, milyen hormonokat termel? Mi a pajzsmirigy feladata a szervezet működésében?
A pajzsmirigy kicsi, 20-40 g nagyságú, jelentéktelen, különösebb törődést nem igénylő szerv – gondolják sokan, pedig helytelen működése minden alapvető életfolyamatunkra, és ezáltal az egész szervezetünkre kihat.
A pajzsmirigy a légcső előtt pajzsszerűen elhelyezkedő belső elválasztású mirigyünk, ami jód és fehérje felhasználásával hormont trijódtironint (T3-t) és thiroxint (T4-t) termel,. Ezek mennyiségét az agyalapi mirigy pajzsmirigyserkentő hormonján (TSH) keresztül szabályozza (fontos megjegyezni, hogy a TSH nem a pajzsmirigy által termelt hormon!). Ezek a hormonok felelnek a szervezet anyagcsere-bioenergia folyamatainak megfelelő működésért, a fehérje-szintézisért, szabályozzák a testhőmérsékletünket, oxigén fogyasztásunkat, a magzat idegrendszeri fejlődését csökkentik a koleszterinszintet, elősegítik a szervezet növekedését, felelősek a központi idegrendszer, a szív, a gyomor-bélrendszer és a bőr megfelelő működéséért, és nagymértékben meghatározzák lelki (pszichés)állapotunkat. Is. Fontos tudni, hogy jóllehet a T3 és a T4 , a TSH szintjét a vérből meg tudjuk határozni, azonban az egyes laboratóriumokban kapott értékek eltérést mutathatnak. További gond, hogy az un. normál (referencia értékeket) nem a hazai körülményekhez viszonyították, pedig azok jelentős földrajzi és genetikai különbséget mutathatnak az egyes kontinenseken. Fontos tudni azt is, hogy a hormonoknak a mennyiségét mérik, azonban azok funkcióját nem. Erre jó és gyakorlati példa, hogy a TSH (tehát az agyalapi mirigy által termelt hormon) szintje a vérben a nap egyes periódusában változik (legmagasabb éjfél előtt a hajnali órákban).A TSH biológiai „erőssége” is egyénenként, évszakonként is különböző lehet, ráadásul egyes gyógyszerek (szteroidok), betegségek (pl láz) is befolyásolják. A hormonok mérése tehát fontos, de mindig egyénenként, a beteg panaszainak függvényében kell értékelni.
Mi a golyva (strúma)? Mi a jód szerepe a pajzsmirigy működésében?
A strúma a pajzsmirigy megnagyobbodását jelenti. A növekedés lehet a pajzsmirigy egyenletes, amely érinti mind a két lebenyt, esetleg a középen lévő összekötő részt („isztmusz”-t). A növekedés mértéke eltérő lehet az alig nagyobbtól a már nyelési és légzési zavarokat okozó méretig. Az esetek másik részében csak az egyik részre lokalizálódó göb jelenik meg a mirigyben. A strúma gyakran látható, tapintható. Alapvető elv: soha nem szabad az orvosnak megfeledkeznie arról, hogy a beteg nyakár megtekintse és megtapintsa! A pajzsmirigy méretéről, göbeiről további információt nyújthat az ultrahangos vizsgálat. Fontos tudni, hogy az ultrahangos vizsgálat nem helyettesítheti a beteg panaszainak megismerését és tapintást. A T3 és a T4 hormon képződése a pajzsmirigyben zajlik. A magzat 12. hetétől már képes saját hormontermelésre. A folyamat alapja, hogy a szervetlen jód beépül szerves formába és ott raktározódik a „tireoglobulin” nevű nagy fehérje molekulában. Amennyiben a szervezet számára nem áll rendelkezésre elegendő jód, akkor a hormonképződés károsodik. A jódhiányos területeken ezért alakult ki a golyva és a következményes kretenizmus. Napjainkba a világméretű programnak köszönhetően a jódhiány lényegesen visszaszorult. A jód hiányában kevés T3 és T4 képződik, amely miatt fokozott a TSH termelése. A TSH pedig fokozza a pajzsmirigy működését stimulálja osztódásra a sejteket, s ez a folyamat golyvaképződéshez vezet. Ebből az következne, hogy a jódozással ( a só jódozásával és jód tabletta bevitelével minden megoldható lenne. Sajnos a helyzet nem ilyen egyszerű. Kiderült, hogy azokban az afrikai országokban, ahol a jódozást kiterjedten alkalmazták gyakorlatilag eltűnt a kretenizmus és csökkent a göbös megbetegedések száma, de ugyanakkor más természetű (autoimmun eredetű) betegségeké viszont emelkedett. Fontos azt megjegyezni, hogy egészséges egyénekben a jódpótlás alapvető, de az anorganikus jód bevitele (főleg túlzott formában!) káros lehet. A hormonok képződésében lényeges szerepe van a „szabad oxigén gyököknek” és az ezeket befolyásoló szelénnek. Sajnos Európa szelénhiányos terület, ezért a szelén pótlása egészségesek számára is fontos. A pajzsmirigy göbök lehetnek túlműködőek („meleg”), ill. csökkent funkciójúak („hideg”) göbök. Ezek eldöntése azonban izotóp vizsgálattal lehetséges, amely képet alkot nem csak a pajzsmirigy méretéről, hanem annak működéséről is. Már itt meg kell jegyezni, hogy a bevezetőben említett autoimmun eredetű betegségek miatt nem elegendőek a hormonok szintjének meghatározásai, hanem immunológia tesztek is szükségesek! (ezek sajnos gyakran elmaradnak). Azt kell tudnunk, hogy a mirigy túl-, ill. alacsony működése egy állapot. Az okok kiderítésében az immunológiai vizsgálatok segítenek.
Mik azok az autoimmun betegségek? Melyek a pajzsmirigy autoimmun betegségei?
Az immunrendszer feladata a szervezet saját szöveteinek és sejtjeinek („integritásának”) védelme. Amennyiben ebben hiba támad, akkor az immunrendszer sejtjei és az általuk termelt fehérjék (antitestek) saját szöveteik, „antigénjeik” ellen támadnak és ez a sejtek működésének gátlásához, esetleg a működésük növekedéséhez vezethet. Az autoimmun betegségeknek didaktikai okokból elkülönítjük a szisztémás és az egy-egy szervre lokalizálódó szerv-specifikus formáit. Ezekre a betegségekre jellemző, hogy öröklődnek, főleg nőkben fordulnak elő és gyakran társulnak egymással (pl. pajzsmirigybetegség cukorbetegséggel, meddőséggel stb).. Az autoimmun eredetű szerv-specifikus pajzsmirigybetegségeknek két fő formája ismert: az autoimmun pajzsmirigygyulladás (Hashimoto betegség) és Basedow-Graves kór.
A krónikus autoimmun kezdetben gyakran tünetmentes, de együtt járhat átmenti pajzsmirigy érzékenységgel vagy megnagyobbodással, tömött tapintatú strúmával, esetleg hőemelkedéssel. Következményeként tartós alulműködés is előfordulhat már a betegség kezdetén előfordulhat. A pajzsmirigy komponensei: a Tireoglobulin és a pajzsmirigy peroxidáz enzim (TPO) elleni antitest mérése fontos. Észlelésekor a pajzsmirigy vékonytű biopszia (szövettani vizsgálatot) is szükséges lehet. A betegség korai felismerése azért is fontos, mert a tünetmentes forma („szubklinikus”) is jelentős rizikófaktora számos betegségnek. A betegség lefolyásában négy stádiumot különíthetünk el: l Hiperfunkciós stádium: betegség kezdetétől számított 1-6 hét. A tünetek a sejtek károsodása miatt felszabaduló jelentős mennyiségű hormon következtében jönnek létre („destruktív hyperthyreosis”). 2. Hipofunkciós stádium: a betegség kezdetétől számított 8. héttõl 4-6 hónapig. 3. Regenerációs stádium: A betegség kezdetétől számított 7-12 hónap. 4. Definitív stádium: ha a regeneráció teljes, akkor a beteg gyógyult, míg a betegek többségében súlyos, enyhe, esetleg szubklinikus hypothyreosis alakul ki (a TSH szint emelkedett, de a perifériás hormonok szintje az élettani határokon belül van). A hypothyreosis egyes formáinak meghatározásában alapvető az élettani TSH szint definiciója. A szuperszenzitiv TSH (sTSH) módszerek lehetővé tették a szubklinikus és az enyhe hypothyreosis megkülönböztetését. A sTSH 2.5 mU/l felső szintjét az irodalom általában elfogadja, de számos, a szerzők által is leírt megkötést is megfogalmaz. A fiziológiás TSH szint felső határának 4,5-ről 2,5- mU/l-re csökkentése azt is eredményezte, hogy az Egyesült Államokban a szubklinikus hypothyreosisos betegek száma meghaladja a 20 milliót. A TSH meghatározásának fontosságát senki nem vonja kétségbe, de annak abszolutizálása félrevezető lehet. Ezért is lehet támogatni azt a legújabb véleményt, hogy a diagnózis megállapításakor ne csak a TSH értéket, hanem a familiáris adatokat (előfordul-e pajzsmirigybetegség a családban?) az immunológiai tesztek eredményét, spontán abortuszokat, egyes gyógyszerek fogyasztását (anorganikus készítmények:pl. Cordaron, betadin kúp, oldat) is célszerű figyelembe venni. Fontos, hogy még akkor ismerjük fel a betegséget, amikor a gyulladás már fennáll (antitestek magasak!), de még a pajzsmirigy működése nem csökkent (élettani hormonértékek!) . A kezelés szerencséra nem a műtét, hanem a megfelelő, egyénre szabott immun-moduláns gyógyszeres kezelés, esetleg pajzsmirigy hormonpótlás (egyéni mérlegelés alapján). „Ne a laboratóriumi értékeket kezeljük, hanem a beteget”!.
A Basedow kór a pajzsmirigy autoimmun eredetű betegség, amelynek kialakulásában egy másik antitest: a TSH receptor elleni stimuláló antitest játszik szerepet. Szintén örökletes betegség, amelyre kezdetben a pajzsmirigy jelentős túlműködése, strúma és az esetek 5-10 %-ban gyulladásos szembetegségek jellemzőek. A betegségre jellemző klinikai jelek, panaszok, strúma, a TSH-receptor elleni antitest pozitivitása alapján a diagnózis megállapítható. Napjainkban ez a betegség már gyógyítható. Hangsúlyozni kell, hogy az alkalmazott gyógyszeres, a pajzsmirigy működését gátló szerek (Metothyrin, Propycil) viszonylag hamar (4-6 hét alatt) képesek normalizálni a túlműködést, de az immunológiai folyamat gyógyulása hosszabb időt vesz igénybe (minimum 1 évet!). Ezért nem elegendő a hormonok szintjének mérés, az immunológiai folyamatok követése is szükséges. A kezelésre nem reagáló esetekben a pajzsmirigy műtéte és izotóp kezelése is indokolt lehet. Fontos tudni, hogy az izotópkezelés fokozhatja a szemtünetek kialakulásának kockázatát!
Befolyásolja-e a pajzsmirigy hormonjai a szív működését?
Mind a csökkent, mind a fokozott pajzsmirigyműködés árt a szívnek. A túlműködés eredményeképpen gyors szívműködés és ritmuszavarok alakulnak ki. Ez legjellemzőbb az un. meleg göbök esetében. A pitvari eredetű ritmuszavar (pitvari fibrilláció) az esetek 20-25%-ban túlműködő, gyakran kicsiny „meleg” göb áll. A göb gyógyításával a ritmuszavar is megszűnik. A csökkent pajzsmirigyműködés szívelégtelenséghez, lassú szívműködéshez („mixödemás” szívbajhoz”) vezet. További gond, hogy ezekben a betegekben lényegesen magasabb a koleszterin szint és megnő az érelmeszesedésből származó szívbetegség kockázata is.
11. Okozhat-e a pajzsmirigybetegség szembetegséget?
A szem nem vagy nehezen gyógyuló gyulladásai hátterében pajzsmirigy-betegség állhat. Mivel a szemtünetek megelőzhetik, ill. több hónappal követhetik a pajzsmirigy immunológiai ("autoimmun") megbetegedését, ezért a diagnózis hónapokat késhet, pedig ebben a kórképben a minél előbbi kórisme és kezelés a beteg szeme világának megmentését jelentheti.
A klinikai tünetek egyes betegekben és a betegség különböző stádiumaiban eltérőek lehetnek. Kezdetben domináló a fényérzékenység, fokozott könnyezés, fejfájás, idegentest-érzés, később lép fel a szem körüli duzzanat (ödema), kötőhártya gyulladás, látászavar, homályos, majd kettőslátás. Feltűnő lehet a szem "kidülledése", a szaruhártya károsodása, szemizmok hegesedése. Az első szakaszban dominálóak a gyulladásos tünetek (ún. "nedves szem"), később a gyulladásos tünetek "kiégnek" és már sajnos hegesedéssel járó szimptómák váltják fel.
Mikor gondoljon a beteg pajzsmirigybetegséghez társuló szembetegségre?
Ha nem vagy nehezen befolyásolható fentebb említett panaszok lépnek fel és korábbiakban pajzsmirigybetegség miatt kezelték, ha az allergiásnak tartott szembetegség az addig alkalmazott kezelésre nem javult. A diagnózishoz nem elegendők a hormonális vizsgálatok, hanem szakirányú immuno-endokrin kivizsgálás, részletes speciális immunológiai tesztek és az esetek egy részében CT is szükségesek. Lényeges, hogy a minél korábban elkezdett speciális immunológiai ("immunmoduláns") gyógyszeres, gyakran infúzós kezelés eredményes
Mi tehet a beteg a megelőzés érdekében?
Először is gondoljon mind a háziorvos, a szemészorvos és a beteg erre a lehetőségre. A legfontosabb a dohányzás azonnali elhagyása, mert a betegség kialakulásában és romlásában a cigarettázás meghatározó fontosságú. A USA-ban a betegek kezelését el sem kezdik, amíg a beteg nem hagy fel ezzel a kóros szenvedéllyel. Napjainkban már vannak olyan készítmények, amelyekkel megelőzhető ez a betegség.
12. Van-e hatása stressznek a pajzsmirigy betegségeire
A stressz-szindróma elsősorban a nőket érintő jelenség. Ők azok, akik természetükből adódóan hajlamosabbak többet rágódni egy-egy problémán, miközben az anya-, feleség-, és munkahelyi szerepekben való tökéletes helytállásra törekednek. Egyre többet hallunk stresszről, menedzser betegségekről, pánikrohamokról, de mi vár azokra, akik megmagyarázhatatlannak látszó tüneteikkel orvoshoz fordulnak és mi az, amit saját maguk is megtehetnek a gyógyulás érdekében?
A stressz a XX. és a XXI. század betegsége. Krónikus, megoldhatatlannak tűnő problémák életünk számos területén akadhatnak, legyen az munkahelyi konfliktus, családi gondok, vagy pénzügyi nehézségek.
A stressz-szindrómaként definiált állapot tünetei:
- Nyak, ill. fejfájás
- Szívdobogásérzés
- Izzadékonyság
- Álmatlanság, a koncentráló képesség csökkenése
- Gyengeség
- Gombócérzés a torokban
- Szájszáradás
A stressz és az endokrin betegségek (pajzsmirigy), az immunrendszer kapcsolatát egyre inkább megismerjük. Az elmúlt évtized egyik váratlan és nagy jelentőségű biológiai felismerése volt, hogy a psycho-neuro-endokrin- és az immunrendszer nem csak kölcsönhatásban van egymással, hanem közös biokémiai jeleket használ. Ennek a közös "nyelvnek" a megfejtése a molekuláris biológia és genetika legújabb eredményeinek segítségével vált lehetségessé. Ma még nem tudjuk ennek a sokrétű kölcsönhatásnak minden részletét, azonban jelen ismereteink már elégségesek annak kimondására, hogy nem egymástól elkülönült, hanem egy integrált psycho-neuro-endokrin-immunrendszer felelős a szervezet homeosztázisának megőrzéséért Az emberi szervezet regulációját összefoglaló integrativ nyelv kódjainak megfejtése új irányt nyitott a medicinában.A mindennapi gyakorlatban a korábban autonómnak vélt rendszerek közötti interakciókra számos példát említhetünk. A hormonok (szteroidok, prolactin, pajzsmirigy hormonjai) befolyásolják az immunrendszer fiziológiás és kóros mûködését egyaránt. Az immunrendszer által termelt biológiailag aktiv anyagok (citokinek) elleni gyógyszerek, antitestek pedig a napi gyakorlatban már alkalmasak az autoimmun pathomechanizmusú endokrin kórképek gyógyítására. A krónikus stressz nem egyszerűen idegességet jelen, hanem a szervezet egészének a betegsége, ezért szerepe van az egyre gyakoribb betegségek: így a pajzsmirigy betegségeinek kialakulásában. A csökkent pajzsmirigy betegséghez gyakrabban társul depresszió, a l depresszóban feltűnő a pajzsmirigy betegségeinek magas száma. Ezt még az is növeli, hogy bizonyos, a psychiátriában alkalmazott gyógyszerek (litium, anti-depresszánsok) befolyásolják a pajzsmirigy funkcióját és az immune reakciókat.
Összegezve: egfelelő kezeléssel teljesen meggyógyulhat.
06-30-631-9309
Jó egészséget kívánok:
Prof. Dr. Balázs Csaba 2010. 04. 16. 11:43
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
Kedves Doktor Úr!
Írtam már egy levelet, de hiába várom a választ, lehet, hogy elveszett. A lényeg az, hogy nem rég derült ki a Hyperthireozisom, amit már kezelnek. A probléma az, hogy az általános vérképemmel az induláskor semmi baj nem volt, most viszont jelentősen lecsökkent a sejttérfogat 89-ről 76-ra, több lett a vörösvértest 4,21-ről 4,88-ra és a Haemoglobinom is 137-ről 121-re csökkent. Azt szeretném kérdezni, hogy ez a gyógyszer (Metothyrin) mellékhatása vagy a betegség lefolyásához tartozik? Mit (t)ehetnék ellene? Mi ennek az élettana?
Köszönöm válaszát, Tisztelettel: Gabi
Írtam már egy levelet, de hiába várom a választ, lehet, hogy elveszett. A lényeg az, hogy nem rég derült ki a Hyperthireozisom, amit már kezelnek. A probléma az, hogy az általános vérképemmel az induláskor semmi baj nem volt, most viszont jelentősen lecsökkent a sejttérfogat 89-ről 76-ra, több lett a vörösvértest 4,21-ről 4,88-ra és a Haemoglobinom is 137-ről 121-re csökkent. Azt szeretném kérdezni, hogy ez a gyógyszer (Metothyrin) mellékhatása vagy a betegség lefolyásához tartozik? Mit (t)ehetnék ellene? Mi ennek az élettana?
Köszönöm válaszát, Tisztelettel: Gabi
Tisztelt Gabi!
A kérdése összetett.
Először azt kellene tisztázni, hogy a betegség (hyperthyreosis) milyen eredetű
A betegséghez vérképzőszervi tünetek is társulhatnak (immunológiai)
A Metothyrin a peroxidáz enzim aktivitását gátolja és az autoimmun folyamatot azáltal, hogy gátolja a HLA-DR expresszióját a pajzsmirigyben , így az autoimmun folyamatot is.
Jó egészséget kívánok: Prof. Dr. Balázs Csaba 2010. 04. 15. 11:05
A kérdése összetett.
Először azt kellene tisztázni, hogy a betegség (hyperthyreosis) milyen eredetű
A betegséghez vérképzőszervi tünetek is társulhatnak (immunológiai)
A Metothyrin a peroxidáz enzim aktivitását gátolja és az autoimmun folyamatot azáltal, hogy gátolja a HLA-DR expresszióját a pajzsmirigyben , így az autoimmun folyamatot is.
Jó egészséget kívánok: Prof. Dr. Balázs Csaba 2010. 04. 15. 11:05
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
Tisztelt Doktor Úr!
29 éves vagyok, Basedow-kórt állapítottak meg nálam négy hónapja, először napi 6, most már csak napi 1,5 Metothyrint kell szednem, és a Concort is abbahagyhattam. Párommal lassan babát szeretnénk, az orvosom teljes parjzsmirigy-eltávolítást javasol. Ön szerint is szükséges ez? Sokan azt mondják, ez a betegség a stressztől alakul ki. Hogyha az ember minden lehető mértékben távoltartja magát a stressztől, lehetséges, hogy visszaáll, normalizálódik a hormonszint (nem magától, hanem - optimális esetben csökkenő adag - metotyhrintől) mondjuk egy fél év alatt, és lehet babát vállalni? A műtéti megoldás eléggé drasztikusnak tűnik, egy életre beteggé (alulműködővé) tesz, míg a túlmükődésnél van esély, hogy visszaáll a hormonszint. Vagy rosszul látom? Propycil mellett babát vállalni felelőtlenség?
Előre köszönöm válaszát,
D. Lili
29 éves vagyok, Basedow-kórt állapítottak meg nálam négy hónapja, először napi 6, most már csak napi 1,5 Metothyrint kell szednem, és a Concort is abbahagyhattam. Párommal lassan babát szeretnénk, az orvosom teljes parjzsmirigy-eltávolítást javasol. Ön szerint is szükséges ez? Sokan azt mondják, ez a betegség a stressztől alakul ki. Hogyha az ember minden lehető mértékben távoltartja magát a stressztől, lehetséges, hogy visszaáll, normalizálódik a hormonszint (nem magától, hanem - optimális esetben csökkenő adag - metotyhrintől) mondjuk egy fél év alatt, és lehet babát vállalni? A műtéti megoldás eléggé drasztikusnak tűnik, egy életre beteggé (alulműködővé) tesz, míg a túlmükődésnél van esély, hogy visszaáll a hormonszint. Vagy rosszul látom? Propycil mellett babát vállalni felelőtlenség?
Előre köszönöm válaszát,
D. Lili
Tisztelt D. Lili!
A Basedow kór immuno-endokrin betegség. A terhesség és a pajzsmirigybetegségek kérdése összetett, de megoldott kérdés (utalok korábban ezen a honlapon általam leírtakra.
A gyógyszert nem egyszerűen a pajzsmirigy túlműködés, hanem az immunfolyamatok miatt célszerű szednie.
Tehát a válasz: immuno-endokrin kivizsgálás.
Jó egészséget kívánok: Prof. Dr. Balázs Csaba 2010. 04. 07. 14:13
A Basedow kór immuno-endokrin betegség. A terhesség és a pajzsmirigybetegségek kérdése összetett, de megoldott kérdés (utalok korábban ezen a honlapon általam leírtakra.
A gyógyszert nem egyszerűen a pajzsmirigy túlműködés, hanem az immunfolyamatok miatt célszerű szednie.
Tehát a válasz: immuno-endokrin kivizsgálás.
Jó egészséget kívánok: Prof. Dr. Balázs Csaba 2010. 04. 07. 14:13
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
Tisztelt Professzor Úr!2004-ben derült ki,hogy hyperthyreosisom(pontosabban Basedow kor)van,ezt 2007-ig kezelték,majd ez évben megopáráltak(minimális szövetet hagytak meg).Műtét után hypothyreosis alakult ki,amit L-Thyroxinnal substituálnak.Igazából az lenne a problémám,hogy a TSH-m össze-vissza ugrál,akárhogyan szedem az L-Thyroxint) és emiatt nem tudok teherbe esni ill.a lombik programot sem tudom elkezdeni.A TSH értékeim 0.14 és 4,9 között ugrándoznak egy-két hónapos időközzel.Már minden variációban szedtem(50-50-75mg,62.5-62.5-75g,50-75mg,50-50-75mg ill csak 50mg)az L-Thyroxint és sehogyan nem volt jó.Általában hyper tüneteim vannak(szapora szívverés,reggeli kézremegés,ingerültség,gyakori pislogás)és már nagyon megvisel,főként azért mert 10éve próbálkozunk a babaprojekttel.Szeretném megkérdezni,hogy tudna-e valamit tanácsolni vagy segíteni ez ügyben?Válaszát előre is köszönöm!Bné Tímea
Tisztelt Bné Timea!
Ismételten leírom, nem a TSH-t kell kezelni, az fontos eszköz, de a legfontosabb a beteg és annak tünetei.
A TSH "ugrálásának" nagyon sok oka van. Be lehet jól állítani, fokozatosan.
Tisztázni kellene jelenlegi immuno-endokrin státuszát.
Jó egészséget kívánok: Prof. Dr. Balázs Csaba 2010. 04. 02. 12:49
Ismételten leírom, nem a TSH-t kell kezelni, az fontos eszköz, de a legfontosabb a beteg és annak tünetei.
A TSH "ugrálásának" nagyon sok oka van. Be lehet jól állítani, fokozatosan.
Tisztázni kellene jelenlegi immuno-endokrin státuszát.
Jó egészséget kívánok: Prof. Dr. Balázs Csaba 2010. 04. 02. 12:49
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
TISZTELT PROFESSZOR UR!
Mar masodszorra irok onnek, hiszen elozo kerdesemre nem valaszolt vagy nem kaptam meg.
Fontos lenne a velemenye, hiszen egy erdelyi kisvarosban lakom es sajnos nincs a kozelemben olyan szakember, akinek kikerhetnem a velemenyet az endokrinologusomon kivul.
2007ben diagnosztizaltak eloszor policisztas ovariummal, akkor minden tunetem es vereredmenyem is erosen igazolta ezt.6 honapi metformin kezeles utan teherbe estem de malformalt volt a baba ezert meg kellett szakitani.Pontosan egy ev mulva, semmi kezeles nelkul ujra teherbe estem es tavaly juliusban szultem egy tokeletes gyereket. A szoptatas elmaradasa utan 3 honapra jelentkezett az elso menstruaciom de kozben nagyon elhiztam (157cm magas, 83kg).Elmentem a nogyogyaszomhoz aki endokrinologushoz kuldott, mert szules utan tele lett a mehem ujabb cisztakkal, az elhizas, szorosodes stb.
Ime az endokrinologiai vizsgalat eredmenyeim
TSH=1.30
PRL=52.96
LH=5.79
FSH=6.64
TESTOSTERON=0.30
PAJZSMIRIGY VIZSG
LD=25/16/15
LSTG=26/14/15
A fenti eredmenyek alapjan a dr. azt mondta, hogy nem bizonyitot a pcos igy a metformin szedese sem javalott
Kertem fogamzasgatlot (Yasmint kaptam) de NAGYON szeretnek metformint is szedni.
Kozben dietazom es mozgok is de a metformin segitsegevel sikerulne lefogynom igazan (elozo tapasztalat).
Kernem tanacsat: szedhetek metformint a Yasminnal, van-e negativ hatasa a fenti eredmenyek mellett?
Nagyon varom valszat.Tisztelettel, Karolina
Mar masodszorra irok onnek, hiszen elozo kerdesemre nem valaszolt vagy nem kaptam meg.
Fontos lenne a velemenye, hiszen egy erdelyi kisvarosban lakom es sajnos nincs a kozelemben olyan szakember, akinek kikerhetnem a velemenyet az endokrinologusomon kivul.
2007ben diagnosztizaltak eloszor policisztas ovariummal, akkor minden tunetem es vereredmenyem is erosen igazolta ezt.6 honapi metformin kezeles utan teherbe estem de malformalt volt a baba ezert meg kellett szakitani.Pontosan egy ev mulva, semmi kezeles nelkul ujra teherbe estem es tavaly juliusban szultem egy tokeletes gyereket. A szoptatas elmaradasa utan 3 honapra jelentkezett az elso menstruaciom de kozben nagyon elhiztam (157cm magas, 83kg).Elmentem a nogyogyaszomhoz aki endokrinologushoz kuldott, mert szules utan tele lett a mehem ujabb cisztakkal, az elhizas, szorosodes stb.
Ime az endokrinologiai vizsgalat eredmenyeim
TSH=1.30
PRL=52.96
LH=5.79
FSH=6.64
TESTOSTERON=0.30
PAJZSMIRIGY VIZSG
LD=25/16/15
LSTG=26/14/15
A fenti eredmenyek alapjan a dr. azt mondta, hogy nem bizonyitot a pcos igy a metformin szedese sem javalott
Kertem fogamzasgatlot (Yasmint kaptam) de NAGYON szeretnek metformint is szedni.
Kozben dietazom es mozgok is de a metformin segitsegevel sikerulne lefogynom igazan (elozo tapasztalat).
Kernem tanacsat: szedhetek metformint a Yasminnal, van-e negativ hatasa a fenti eredmenyek mellett?
Nagyon varom valszat.Tisztelettel, Karolina
Tisztelt Karolina!
A PCOS-val , a szőrösödéssel kapcsolatban utalok arra cikkre, amelyet ezen a honlapon olvashat.
Az elhízás önmagában nem indokolja metformirmin kezelést. Tisztázni kell, hohy inzulin rezisztencia fennáll-e.
Jó egészséget kívánok:
Prof. Dr. Balázs Csaba 2010. 04. 02. 12:36
A PCOS-val , a szőrösödéssel kapcsolatban utalok arra cikkre, amelyet ezen a honlapon olvashat.
Az elhízás önmagában nem indokolja metformirmin kezelést. Tisztázni kell, hohy inzulin rezisztencia fennáll-e.
Jó egészséget kívánok:
Prof. Dr. Balázs Csaba 2010. 04. 02. 12:36
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
Tisztelt Doktor Úr.
Pajzsmirigy vizsgálaton voltam és a leleteim a következők:
TSH:1.818
FT3:5.19
FT4:14.19
Ez most mit jelent?
Mert a túlmüködés tünetei állnak fennt.
Előre is köszönöm.
Pajzsmirigy vizsgálaton voltam és a leleteim a következők:
TSH:1.818
FT3:5.19
FT4:14.19
Ez most mit jelent?
Mert a túlmüködés tünetei állnak fennt.
Előre is köszönöm.
Tisztelt Kérdező!
A véleményt Ön mondta ki, a beteg vizsgálata nélkül a laboratóriumi adatok nem sokat érnek.
A leleteket a panaszokkal és egyéb vizsgálati lelettel együtt lehet értékelni. A beteg nem laboratóriumi adat és nem is azok összessége.
Jó egészséget kívánok: Prof. Dr. Balázs Csaba 2010. 03. 24. 12:41
A véleményt Ön mondta ki, a beteg vizsgálata nélkül a laboratóriumi adatok nem sokat érnek.
A leleteket a panaszokkal és egyéb vizsgálati lelettel együtt lehet értékelni. A beteg nem laboratóriumi adat és nem is azok összessége.
Jó egészséget kívánok: Prof. Dr. Balázs Csaba 2010. 03. 24. 12:41
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
Tisztelt Professzor Úr!
Basedow kórral kezelnek gyógyszeresen 2009 júniusa óta. Ez alatt az idő alatt a normál súlyomhoz képest 15 kg-al lettem több, a Basedowos testsúlyomhoz képest pedig 25-el. A kezelés alatt nagyon fáradékony is vagyok, a szemeim több hónapja ödémásak, a kidülledésük viszont csökkent. Folyamatosan próbálok lefogyni, mert nem jó az életminőségem. nagyon sokat jártam edzeni, keveset ettem, azonban csak 2 kg mozgott fel-le.
Az utóbbi 1 hónapban szemárpám lett, ami a mai napig nem múlt el, és térdcisztákat is észrevettek, a menstruációm sem jön meg lassan 2 és fél hónapja. Nőgyógyászhoz még nem sikerült eljutnom.
1. Kérdésem az lenne, hogy a gyógyszeres kezelés mellett, van-e lehetőség a fogyásra? Ha igen, milyen módon?
2. A cisztászodást ( szem, térd, esetleg petefészek ) okozhatja-e a lassan 1 éve tartó gyógyszeres kezelés?
3. Ön szerint meddig kell még a gyógyszert szednem, fog -e számomra segiteni? Az életminőségem javitása érdekében javasolna-e műtéti beavatkozást?
Válaszát tisztelettel köszönöm!
Basedow kórral kezelnek gyógyszeresen 2009 júniusa óta. Ez alatt az idő alatt a normál súlyomhoz képest 15 kg-al lettem több, a Basedowos testsúlyomhoz képest pedig 25-el. A kezelés alatt nagyon fáradékony is vagyok, a szemeim több hónapja ödémásak, a kidülledésük viszont csökkent. Folyamatosan próbálok lefogyni, mert nem jó az életminőségem. nagyon sokat jártam edzeni, keveset ettem, azonban csak 2 kg mozgott fel-le.
Az utóbbi 1 hónapban szemárpám lett, ami a mai napig nem múlt el, és térdcisztákat is észrevettek, a menstruációm sem jön meg lassan 2 és fél hónapja. Nőgyógyászhoz még nem sikerült eljutnom.
1. Kérdésem az lenne, hogy a gyógyszeres kezelés mellett, van-e lehetőség a fogyásra? Ha igen, milyen módon?
2. A cisztászodást ( szem, térd, esetleg petefészek ) okozhatja-e a lassan 1 éve tartó gyógyszeres kezelés?
3. Ön szerint meddig kell még a gyógyszert szednem, fog -e számomra segiteni? Az életminőségem javitása érdekében javasolna-e műtéti beavatkozást?
Válaszát tisztelettel köszönöm!
Tisztelt Kérdező!
1.Igen, van lehetőség fogyásra,
2. Nem tudom milyen gyógyszereket szedett, ezért erre egyértelmű válasz nem lehetséges.
3.nA szemtüneteket kezelni kell. A gyógyszeres kezelés időtartama az immunológiai folyamat aktivitásától függ.
Immuno-endokrin vizsgálat dönthet a kjérdésben (06-30-631-9309)
Jó egészséget kívánok: Prof. Dr. Balázs Csaba 2010. 03. 22. 08:01
1.Igen, van lehetőség fogyásra,
2. Nem tudom milyen gyógyszereket szedett, ezért erre egyértelmű válasz nem lehetséges.
3.nA szemtüneteket kezelni kell. A gyógyszeres kezelés időtartama az immunológiai folyamat aktivitásától függ.
Immuno-endokrin vizsgálat dönthet a kjérdésben (06-30-631-9309)
Jó egészséget kívánok: Prof. Dr. Balázs Csaba 2010. 03. 22. 08:01
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
.jpg){kind=small}
