|
|
Sütő MáriaERŐmerítő tréner, tanácsadóERŐmerítő® tréningek, programok - Iyengar jóga - Shiatsu masszázs Elérhetőségem: Honlap: http://www.eromerito.hu |
Kérdezz-felelek
Kérdezni a gomb megnyomásával tudsz, amennyiben a napi kérdések száma még nem haladta meg a napi limitet.
Kedves Mária!
Az utóbbi időben nem birom elviselni, ha a jarműveken ramnéznek. A magyar emberekre hallottam,hogy mondjak, bamulosak, de en nagyon nehezen viselem. semmi extra nincs rajtam és tényleg nagyon neznek. ruham is atlagos, divatos, de ugy, mint mas harmincas nőnek. Aki autóval jar az is stressz,en tudom,de ez a sok bunko ember /elnézést,elviselhetetlen. Ha ott a párom,szegény mindig úgy áll,hogy ne lássanak. Van,hogy 4 megállónál,4x odébb megyek. Nagyon sokszor már nem bírom és beszólok vagy leszállok. Van,ha megáll a troli,vagy a villamos látom felszall egy csinos kis nő,gondolom magamba,ez ínyenc csemege lesz a sok kivancsi szemparnak. rá sem neznek max 1x. aki el van szallva magatól,annak nem adjak meg az örömöt,hogy még nézzék is.Engem nagyon bámulnak. Ha a villamost várom, normál helyzetben arra néz aki szintén várja, ha ott vagyok 10ből 9x,a villamosnak ellentétesen állnak. Ha a boltban vásárolok és a szalagra felpakolok,akkor is hátrafele néznek,szinte alig fizet,annyira bámul VISSZAFELÉ. rettentően nehezen viselem,nagyon zavar és végtelen pofátlanságnak tartom. Kortól nemtől függetlenül!!!Már szinte csak a párommal megyek ide oda,nem tudok odafigyelni semmire,csak,hogy ki honnan fog bámulni. Párom szerint néha egy egy embernél túlzásba viszem,de összességébe meglepi őt is mennyire megbámulnak engem,úgy hogy soha nem voltam elszálva,és nem provokatívan öltözöm. Miért zavar ennyire? Ha van ötlet,kérem segítsem,ha ram nezve negativ is.Köszönöm:Mónika
Az utóbbi időben nem birom elviselni, ha a jarműveken ramnéznek. A magyar emberekre hallottam,hogy mondjak, bamulosak, de en nagyon nehezen viselem. semmi extra nincs rajtam és tényleg nagyon neznek. ruham is atlagos, divatos, de ugy, mint mas harmincas nőnek. Aki autóval jar az is stressz,en tudom,de ez a sok bunko ember /elnézést,elviselhetetlen. Ha ott a párom,szegény mindig úgy áll,hogy ne lássanak. Van,hogy 4 megállónál,4x odébb megyek. Nagyon sokszor már nem bírom és beszólok vagy leszállok. Van,ha megáll a troli,vagy a villamos látom felszall egy csinos kis nő,gondolom magamba,ez ínyenc csemege lesz a sok kivancsi szemparnak. rá sem neznek max 1x. aki el van szallva magatól,annak nem adjak meg az örömöt,hogy még nézzék is.Engem nagyon bámulnak. Ha a villamost várom, normál helyzetben arra néz aki szintén várja, ha ott vagyok 10ből 9x,a villamosnak ellentétesen állnak. Ha a boltban vásárolok és a szalagra felpakolok,akkor is hátrafele néznek,szinte alig fizet,annyira bámul VISSZAFELÉ. rettentően nehezen viselem,nagyon zavar és végtelen pofátlanságnak tartom. Kortól nemtől függetlenül!!!Már szinte csak a párommal megyek ide oda,nem tudok odafigyelni semmire,csak,hogy ki honnan fog bámulni. Párom szerint néha egy egy embernél túlzásba viszem,de összességébe meglepi őt is mennyire megbámulnak engem,úgy hogy soha nem voltam elszálva,és nem provokatívan öltözöm. Miért zavar ennyire? Ha van ötlet,kérem segítsem,ha ram nezve negativ is.Köszönöm:Mónika
Kedves Mónika!
Köszönöm a bizalmát. Nem tudok röviden válaszolni rá.
A probléma, amit feszeget, jó ideje Önnel van. Első gondolatra azt mondanám, nincs semmi gond. Hiszen, bizonyára egészen csinos, szép arcú, jó kisugárzású hölgyről van szó.
A probléma leginkább ott van, hogy ez egy idő után Önnek teherré vált. S minél inkább nehezen viselte, annál inkább kialakult egy félelem Önben: - Nézni fognak. – Annál inkább ezt sugározza ki magából, erre figyel… s lám, amire figyelünk, azt teremtjük meg. Tehát egyre többet, hosszabban és nézik, ami Önt egyre jobban zavarja.
Ami egyre kényelmetlenebb lesz az Ön számára.
Sajnos, ez egy ún. ördögi kör. Mondhatnám a 22-es csapdája. Minél inkább fél tőle, annál inkább ezt vonzza be. Ráadásul a párját is kénytelen bevonni, hiszen neki panaszkodik erről.
Ha nem jutott volna erre a fokra, nem lenne semmi gond. Hiszen, rám is rám néznek, amikor közlekedem. Csak nem adok ennek nagy jelentőséget.
A praxisomban a „MIÉRT?” kérdéseket nem szeretem, nem használom. Vagyis fel lehet tenni, de pláne így, ilyen messzeségből csak feltételezéseket írhatnék. Nagyon jó sztorikat lehet köré keríteni.
De én ezt nem pártolom. Az én munkám, szemléletem és gyakorlatom a konkrétumokból indul ki. Pontosan mikor, kivel és milyen érzések vannak ennek mentén? No, és én azt tudom kioldani!
Abban tudok segíteni, hogy erre visszavezetem az ügyfeleimet. És amikor ezt az érzést ismét átérzik, de csak egy rövid ideig, (Önt nézi valaki, mondjuk a pénztárnál a sorban), akkor ezt a rossz érzést le tudja írni: az pontosan milyen érzelmeket kelt Önben, az hol jelenik meg a testben, mennyire erős? És mivel Önben születik meg ez a rossz érzés, azt ott helyben el is lehet és tudja engedni, segítségemmel. Hiszen ez a fókusz és figyelem, amit ennek ad, erősen lekorlátozza most már az életét. Ahogy írja, csak a párjával és csak ide-oda szokott menni. Tehát már a normális életvitelben, egyszerű szórakozásban is zavarja, korlátozza Önt.
Mivel ezt a rossz érzést elengedte, Önből már jobb érzések fognak kiáramolni.
Ezután az oldás után haladhatunk tovább.
Ha van hasonló ilyen történet, akkor azt is górcső alá vesszük, de csak addig, amíg kioldjuk a hozzá kapcsolódó rossz érzéseit. Jó esetben Önnél feljönnek, feljöhetnek – oldás közben, – felismerések, ’AHA’ érzések, bölcs mondatok. Ezt Önnek saját felsőbb énje üzeni, jó lesz hangosan kimondania.
A gyakorlatomban van olyan technika is, amivel az ilyen rossz élményeket (azonos típusúakat) nem kell egyenként kioldani, hanem gyorsan is lehet haladni. Egyszerre többet is fel lehet oldani.
Szóval elég gyors és eredményes maga a technika!
A sorozat végére pedig elkövetkezhet egy pillanat, amikor egy másik módszerrel bele tudunk abba a múltbeli pillanatba tekinteni, –vagyis elsősorban Ön, – ahol azt a gyökér problémát, esetet, történést elszenvedte, ami miatt ez a „figyelés-allergia” kialakult, kibontakozott Önnél. (Gyökér probléma: a legelső olyan történet, ahol ön hasonló sérülést szenvedett, és nem volt tudatos, jó válasza rá. erre – nem tudatosan, – ám tudunk emlékezni. A testünk megőrzi ennek az emlékét. És azt elő lehet csalogatni.)
Az erre való rálátással, az akkori pillanat megértésével és a bölcs tudatossággal, valamint az abban a pillanatban érkező üzenetekkel együtt képes lesz megérteni, belátni, hol és mi volt ez az esemény.
De ez csak abban a megfelelő pillanatban és kontextusban, mélytudatban lehetséges.
Ezekre a problémákra az agy, a logika nem képes, nem tud válasz adni. Puszta találgatás lesz az erre való kísérlet. És az rengeteg időt, energiát visz el. Ráadásul olyan én-védő mechanizmusokat fejleszt ki a test, az elme és a psziché, – természetesen, hogy a jövőben elkerülje a hasonló, kényelmetlen szituációkat, – amelyeket a pszichológia kényszeres viselkedéseknek szokott nevezni. Ugyanakkor az alany életét egy cseppet sem könnyíti meg, sőt egyre inkább nehézkessé teszi.
Tulajdonképpen nincs ebben semmi rossz. Hiszen ’én-védő’ mechanizmusokról beszélünk, azaz túlélni segítik azt, akivel megtörténik. Mert mindaddig, amíg nem talál rá az igazi, jó módszerre, ami megszünteti az okot, addig védekezik. Túlél.
És ez pontosan így van rendjén. A maga módján segíti tehát.
Azonban eljön az a pillanat, amikor már önmagát zavarja a kényszeres cselekedet (jelen esetben az elkerülés: inkább nem megyek, nem közlekedem, csak ne forduljon elő velem!). Hiszen úgy érzi, az élete már nem teljes így. És mindenki mást okol, leginkább azokat, akik végrehajtják Önön azt a fura cselekedetet (megfigyelik, nézik Önt) és rájuk dühös, őket okolja a történtekért.
Én azonban nem szeretem már a fikciókat, a megírt, kitalált történeteket, mióta ezt a fajta oldást gyakorlom és látom hihetetlen eredményességét.
Elvesztegetett időnek érzem, a kitalációkra fordított agymunkát és legenda gyártást (bocsánat a kifejezésért).
Szeretek hatékony lenni. Gyorsan kioldani a hozzám fordulók alapproblémáját.
Ugyanakkor nem tudom, nem akarom kitalálni, mi az Önnél lévő eset igazi kiváltó oka? Mert ez annyira egyedi. Ez az Önéletéről, emlékeiről, megélt és elszenvedett eseményeiről, fájdalmairól szól és mesél, és ott gyökerezik az ok. Tehát ez annyira speciális, hogy csak Önnel együtt vagyok képes ráakadni.
Így hát nem bocsátkoznék találgatásba, magyarázatba. Olyan módszereket ajánlok a figyelmébe, ahol a probléma komolyan vételével, az én módszeremmel, vagy ahhoz hasonló módszerrel a mélytudatban mögé lehet nézni, ott el lehet engedni a hozzá kapcsolódó fájdalmat, emléket, fogadalmat, ellenállást… bármit, és a tudatosság segítségével lehet megválni tőle a jövőre nézve.
Ehhez hozzá tartozik, hogy Ön számára ebben nincs semmilyen negatív, terhelő, sem vélemény, sem semmi más. Az Ön számára ez komoly, kemény és nem kellemes történés. Tehát dolgozni kell vele mielőbb! Ezt én így veszem, és én így nézek rá. A köztünk lévő munka természetesen titoktartáson alapszik.
A praxisomból kiindulva hasonló tünetű, vagy pánik betegek esetén általában több alkalmas találkozóra, oldásra van szükség többnyire. Ez alatt azt értem, egy alkalom és egyetlen oldás nem biztos, hogy azonnal eredményre vezet. De azért lehetséges. Találkoztam sok ilyen esettel is.
Volt egyszer egy összetett problémás pánik betegem, kényszeres evő és sok más problémával is megáldva. Nos, vele hosszabban, mintegy 7 alkalommal dolgoztunk, találkoztunk – több területen értelemszerűen, – mire valamennyi problémáját feldolgoztuk, sikeresen.
Még ez a szám is meglehetősen jó adat, hiszen nem kell évekig terápiába járni miatta, sem gyógyszert szednie.
A magam részéről ezt tudom ajánlani. Kérem, ne halogassa a döntő lépést! Mielőbb tegyen Önmagáért!
Egyúttal köszönöm és tisztelem bátorságát, hogy megírta problémáját. Lehetőséget ad ezzel azoknak is, akik esetleg olvashatják Önt és a tanácsot. Mert van megoldás rá!
Őszinte szeretettel kívánom, hogy mielőbb rálásson, és eredményesen el tudja engedni ezt a „furcsának” tűnő élményét, hogy ismét nyugodtan élhesse életét, mert van rá mód, van rá lehetőség!
Sütő Mária 2019. 02. 15. 12:44
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
Kedves Mária! Köszönöm szépen a kedves segítő sorait. Nagyon jól esett a hozzám állása és mindenképpen fogok jelentkezni. :) Többször elolvastam már a levelét, de még el fogom. A video is tetszik. Most valóban távol áll tőlem a pozitivitás, mert a lakóhelyemen is nagyon zűrös szomszédaim vannak. Sajnos nehezen tudok megnyugodni, meditálni. És az sem tart sokáig. Mindenképpen követem a tanácsait és fogom keresni. Mégegyszer köszönöm és Áldott Adventet Kívánok! Szeretettel:B.
Kedves B!
Egyelőre ne erőltesse a meditációt.
Amit ajánlottam, az nem az.
Az egy érdekes, hatásos, kitűnő - mondhatnám homeopata, igazán az ember energiáival harmóniában lévő - remek módszer... kezdje el megismerni, használni és derítse fel először önmagát! :-)
Helyezze a fókuszát az erőire! Nyerje vissza!
Adja vissza önmagának! Vegye vissza az irányítást az élete felett!
Itt a kulcs!
A többit utána! :-)
Köszönöm visszajelzését!
Várom további tudósítását! :-D
Üdvözlettel: Sütő Mária 2018. 12. 06. 14:24
Egyelőre ne erőltesse a meditációt.
Amit ajánlottam, az nem az.
Az egy érdekes, hatásos, kitűnő - mondhatnám homeopata, igazán az ember energiáival harmóniában lévő - remek módszer... kezdje el megismerni, használni és derítse fel először önmagát! :-)
Helyezze a fókuszát az erőire! Nyerje vissza!
Adja vissza önmagának! Vegye vissza az irányítást az élete felett!
Itt a kulcs!
A többit utána! :-)
Köszönöm visszajelzését!
Várom további tudósítását! :-D
Üdvözlettel: Sütő Mária 2018. 12. 06. 14:24
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
Kedves Mária! jelenleg munkanélküli vagyok a párom tart el. nagyon rossz a kapcsolatunk, már ez előtt is. Férfi női kapcsolat egyáltalán nincs évek óta. Nagyon kevés volt mindig is az önbizalmam, mert otthonról is azt hoztam,hogy semmit nem érek. se ember se nőként nem érzem magam semminek. Holott a környezetem helyesnek tart és azt hiszik jól vagyok. 30as éveim végefelé járok. 1o évet dolgoztam irodában egészségügyben akkor megálltam a helyem, de boldog sosem voltam. nagyon sok évet kidobtam az ablakon és utolsó munkahelyemet is emiatt hagytam ott, mert boldogtalan voltam. a párommal kellett volna szakítanom de akkor még azt hittem a munkám zavar.. most pár éve nem dolgozom és olyan mély depresszióba estem, hogy szorongok az embere között. Szóval nagyon összetett a problémám. családomra sajnos nem számíthatok, vagyonom nincsen. magamat akarom összeszedni, megerősödni hogy aztán léphessek választhassak egy párt aki megbecsül és nem csak jóbarátként/havernak gondol. nem tudom, hogy kezdjem el,teljesen padlón vagyok anyagilag,érzelmileg. Ha tud kérem írjon egy meglátást, mint kivülálló hátha jobban lát. Köszönöm! BB.(nő.)
Tisztelt BB!
Köszönöm a bizalmat, nehéz helyzetnek tűnik a jelen pillanat.
Az viszont örömre ad okot, hogy mer kérni, külső szemén keresztül vár visszajelzést, gondolatokat.
A mély elemzést elhagynám. Apró, határozott, cselekvő lépésekre van szüksége, amit lassanként tud megtenni. Ahogy megerősödik a feladatoktól lélekben, ahogy egyre tevékenyebb lesz, megjön a határozottsága, céltudatossága.
Akkor ráérünk a nagy területekkel foglalkozni. Az alábbiakban leírt feladatsor segít beindulni, de csak akkor, ha elvégzi őket! Induljon neki!
A depresszió – külső szemlélő számára akár – érthetetlen dolognak is tűnhet. Aki benne van, annak számára pedig a megélt tehetetlenség; a sok ember között még parányibbnak érezzük magunkat; a ’lehetetlen a tett, a cselekvés’; a ’nehéz elindulni és a félelem gúzsba köt’; ’tehetetlenség és erőtlenség – érzése’ egyszerre.
Kiszolgáltatott helyzetben van, annak érzi, hogy párja tartja el. Ez még mélyebbre nyomja az önbecsülését. S mivel nincs munka, nincs bevétel, ezt éli meg, s nem tudja, hogyan induljon el, hisz nincs rá keret, pénz, egyéb lehetőség.
Tapintatosan és önmagát vezetve kellene, apró léptekkel elindulnia.
Elsőként:
A lélek dolgában egy igen egyszerű technikát szeretnék ajánlani: az ÉFT-t (Érzelmi Felszabadító Technika). Mivel a net-en át írt, valószínűleg lesz lehetősége az otthoni internetet használni.
Ez egy egyszerű, mégis csodálatos, kopogtató módszer a test meridián pontjain és szinte minden témára talál filmet, segítő, tanító és gyakoroltató videót az interneten. A kézikönyve is ingyen letölthető, hála Gary Craig-nek, aki ezt hozzáférhetővé tette.
Ajánlásom: minden reggel egy rövid gyakorlattal kezdjen! A téma önre van bízva: önismeret, önbizalom, félelem oldása, pénzügyek és a pénztől való felelősség, félelem kidolgozása, átalakítása... mindig, ami jól esik Önnek, azzal kezdje a napot. Minden nap!
Kezdje itt az ismerkedést: EFT Bemutató filmjével: https://www.youtube.com/watch?v=C0Udj7oqYzI
És az első gyakorlata mindig legyen/lehet a „Jó reggelt!” Dénes Éva gyakorlata: https://www.youtube.com/watch?v=OdZjnJyx77I
Ezzel máris jobb kedvre deríti önmagát, s könnyedebb lesz a napi teendőit ellátnia.
Olvassa rendszeresen, gyakorolja, és ne felejtse, először a negatív érzéseket kioldja. Utána pedig lehetősége lesz a pozitív, ön-építő, önbizalom növelő gondolatokat is bekopogtatni.
A második helyen a fizikai síkot látom szükségesnek. Ez egyszerű feladatból áll: sétálnia kell. Vagy, ha fizikailag jobban érzi magét, akkor egy picit erőltetettebb gyaloglásra is válthat. Legalább 30 percig folyamatosan, de hasznosabb, ha legalább egy órát legyen friss levegőn, és azt aktív mozgással töltse. Ha teheti, zöldben tegye feltétlenül. Ha nincs a közelben erdő, akkor a város is jó, csak ne álljon meg, ne nézelődjön, haladjon! És ha lehet és tudja, a fejét felfelé emelje. Tehát ne a földet, hanem az épületek felső szintjeit, a fákat, koronáit, ágait stb. nézve haladjon!
Amint rászoktatja erre magát, azt fogja észrevenni, hogy kiüresedik és már nem a problémákon fog pörögni az agya! És pontosan ez a CÉL! Elkerülni mindazt a sok belül kimondott, állandóan ismételt programot, amit hallottunk, rögzítettünk, mástól-magunktól kritikaként, ítéletként, negatív jelzőként… és még sorolhatnám, mi mindent őrzünk az emlékeinkben! Ezt kell kiüríteni az elméből, elménkből! Már nem kell, hogy újra ismételjük!
A fizikai kizökkentést később fokozhatja: rendszeres, erősebb légzésre és mozgásra vivő gyakorlatokkal: pl. futással, zumbával, tornával, jógával stb., azzal, amit szeret, azzal. Csak rendszeresen tegye! Mindegyikhez talál megfelelő videót a net-en
Harmadszor pedig egy ilyen séta után vegyen elő egy lapot és kérem, kezdje el összeírni: mennyi mindent megcsinált, alkotott, létrehozott a múltban, – , bármikor: kisgyerekkorában, kamaszként, felnőtt nőként, – milyen dicsérő szavakkal illették?!
Szedje össze, mi is jellemző VALÓJÁBAN Önre. Minden pozitív jelzőt, véleményt idézze fel és hallja magában, amint azt valaki kimondta, elismerte, tulajdonságot, eredményt, sikert, amit eddig elért.
Negyedszer:
Eközben természetesen egy másik időpontban keressen aktív elfoglaltságot magának. Legfőképpen jó lenne, ha bevétellel járó feladatra találna!
Ötödször és utoljára pedig ajánlom, hogy kezdjen el ADNI!
Adja a figyelmét másoknak: kezdjen el apró segítségeket adni másoknak, akik Önnél – látszólag, – rosszabb helyzetben vannak. Nekem, egy időben lehetőségem volt egy szervezetnél, a ház kertjében tevékenykedni, segíteni: olykor gazoltam, rendet raktam, kapáltam, locsoltam. Mindig, amire szükség volt. Nekem sokat segített a földdel való tevékenység. Mindig segített kiüresíteni a fejemet, elmémet és egy idő után csak az volt előttem: haladni, szépet teremteni. Az éppen akkor tett cselekedettel. Volt benne fáradtság. És volt benne görnyedés, derékfájás… ám ez mind nem érdekelt, mert csak arra tudtam fókuszálni, hogy haladok és ezt a kis területet még rendbe rakom. Ez annyira kilazított, megnyugtatott, hogy teljesen átalakulva távoztam a helyről. Elégedettséggel, jól eső fáradtsággal.
Számomra jó volt az egyedüllét ilyenkor. A munkám adomány volt - önmagamért.
Kezdetben Önnek is ilyen foglalkozást ajánlok. Keresse meg, mit szeret most csinálni? Mihez lenne egy kicsi kedve? Később jön el a másokért-másokkal való cselekvés ideje. Habár sokszor mondják, hogy a másoknak adni tudás hatalmas erőt ad. Ha most arra is képes, kezdjen bele! Ezek valódi adományok! Nem pénzért végzett tevékenységek. És a legjobb, ha alkalma van névtelenül tenni.
Az adás, adakozás folyamata tovább nyúlhat később: most Karácsonyra készülve, adományozhat ruhát, cipőt, játékot azoknak, akik jobban rászorultak Önnél.
Utolsó utáni gondolat: eközben valószínűleg a nagytakarításra is sor kerül – ez pedig abban támogatja felépülését, hogy minden részt, bútort megmozgat és lemossa, a lerakódott portól megtisztítja, illetve a rárakódott érzelmi szálakat is le tudja velük tisztítani. S ahogy ezt teszi, közben a lelkében is tisztaságot teremt, elengedheti a hozzá fűződő negatív emlékeket. Rendet, tisztaságot teremthet maga körül is, és ezzel a belsőjét is megmozgathatja! Csatlakozzon olyan csapathoz az interneten, ahol a takarítás egyszerű, mégis lélek tisztító-felszabadító erejéről is olvashat, lendületet kaphat!
Eközben pedig a jó emlékeket idézze fel, és élje át, amikor még az ereje, bátorsága rendelkezésre állt. Így tud meríteni saját környezetéből erőt és energiát!
Én magam rendszeresen kifestettem a lakásunkat – ezzel is átalakítva a megült energiákat. Mindig felfrissült a környezetem és rendszeresen az életem más területén is beállt a változás!
Sok feladatot tudok javasolni. Önnek azonban az elinduláshoz kell erőforrás, indító erő. Ha ezek közül bármelyikkel elkezdi, elindul, garantálom, hogy lassan vagy gyorsan, ám változást fog saját magán érzékelni. Be fog indulni az életenergiája. Meglát más területet is az életében, ami működik. És ahogy beindítja a saját energiáit, Ön körül is meg fog mozdulni sok minden.
Mindezt fókusz áthelyezésnek (problémákról a cselekvésre) és mozgósításnak nevezhetném. A saját erőinek a beindításának.
Később lesz rá lehetősége, hogy mélyebb területekkel kezdjen el foglalkozni és megerősítve önmagát, ránézhet a párkapcsolatára is. Ám akkor már friss szemmel, más nézettel, megoldást keresve, h a lehetséges, akkor közös megoldást… és nem tagadást, lemondást működtetve.
Előbb azonban az önbecsülését kell megtalálnia, felépíteni! A saját magába vetett hitét! Látnia kell saját jó oldalait, teremtő erejét és tehetségét. Valódi kincseit.
Amint ezt megtalálja: érti és értékeli önmagát – a világ is másként fog Önre nézni!
Ezután már lehet azzal is foglalkozni: mi a feladatom, mire születtem, mit kell nekem ezen a világon itt megmutatnom, létrehoznom, és ebben a társam hogyan támogat engem? Ő-e a valódi társam, vagy már nincs dolgunk egymással. De ez majd a jövő zenéje lesz.
Kérem, tudósítson, hogyan sikerült elindulnia! Milyen eredményeket ért el?
A továbbiakban majd magasabb szintre léphet az önismeret, önbizalom növelés és párkapcsolat területén is. Ez maga az önismeret útja. Ha később a további változásban segítségére lehetek, keressen fel.
"Nem késő még... mondta az angyal.
Akkor sem, ha most minden zavaros...
Akkor sem, ha nem vagy már olyan fiatal...
Akkor sem, ha követtél el hibákat és most félsz...
Még nem késő...
És aztán az angyal szemével kezdtem látni a világot...
Láttam a színeket, amelyeket megfesthetek,
A hidakat, melyeket megépíthetek,
Életet, melyet örömmel élhetek,
Álmokat, melyek beteljesedhetnek,
És ekkor világossá vált számomra...
Nem késő még."
Ron Atchison
Várom tudósítását!
Üdvözlettel: Sütő Mária 2018. 12. 04. 22:57
Köszönöm a bizalmat, nehéz helyzetnek tűnik a jelen pillanat.
Az viszont örömre ad okot, hogy mer kérni, külső szemén keresztül vár visszajelzést, gondolatokat.
A mély elemzést elhagynám. Apró, határozott, cselekvő lépésekre van szüksége, amit lassanként tud megtenni. Ahogy megerősödik a feladatoktól lélekben, ahogy egyre tevékenyebb lesz, megjön a határozottsága, céltudatossága.
Akkor ráérünk a nagy területekkel foglalkozni. Az alábbiakban leírt feladatsor segít beindulni, de csak akkor, ha elvégzi őket! Induljon neki!
A depresszió – külső szemlélő számára akár – érthetetlen dolognak is tűnhet. Aki benne van, annak számára pedig a megélt tehetetlenség; a sok ember között még parányibbnak érezzük magunkat; a ’lehetetlen a tett, a cselekvés’; a ’nehéz elindulni és a félelem gúzsba köt’; ’tehetetlenség és erőtlenség – érzése’ egyszerre.
Kiszolgáltatott helyzetben van, annak érzi, hogy párja tartja el. Ez még mélyebbre nyomja az önbecsülését. S mivel nincs munka, nincs bevétel, ezt éli meg, s nem tudja, hogyan induljon el, hisz nincs rá keret, pénz, egyéb lehetőség.
Tapintatosan és önmagát vezetve kellene, apró léptekkel elindulnia.
Elsőként:
A lélek dolgában egy igen egyszerű technikát szeretnék ajánlani: az ÉFT-t (Érzelmi Felszabadító Technika). Mivel a net-en át írt, valószínűleg lesz lehetősége az otthoni internetet használni.
Ez egy egyszerű, mégis csodálatos, kopogtató módszer a test meridián pontjain és szinte minden témára talál filmet, segítő, tanító és gyakoroltató videót az interneten. A kézikönyve is ingyen letölthető, hála Gary Craig-nek, aki ezt hozzáférhetővé tette.
Ajánlásom: minden reggel egy rövid gyakorlattal kezdjen! A téma önre van bízva: önismeret, önbizalom, félelem oldása, pénzügyek és a pénztől való felelősség, félelem kidolgozása, átalakítása... mindig, ami jól esik Önnek, azzal kezdje a napot. Minden nap!
Kezdje itt az ismerkedést: EFT Bemutató filmjével: https://www.youtube.com/watch?v=C0Udj7oqYzI
És az első gyakorlata mindig legyen/lehet a „Jó reggelt!” Dénes Éva gyakorlata: https://www.youtube.com/watch?v=OdZjnJyx77I
Ezzel máris jobb kedvre deríti önmagát, s könnyedebb lesz a napi teendőit ellátnia.
Olvassa rendszeresen, gyakorolja, és ne felejtse, először a negatív érzéseket kioldja. Utána pedig lehetősége lesz a pozitív, ön-építő, önbizalom növelő gondolatokat is bekopogtatni.
A második helyen a fizikai síkot látom szükségesnek. Ez egyszerű feladatból áll: sétálnia kell. Vagy, ha fizikailag jobban érzi magét, akkor egy picit erőltetettebb gyaloglásra is válthat. Legalább 30 percig folyamatosan, de hasznosabb, ha legalább egy órát legyen friss levegőn, és azt aktív mozgással töltse. Ha teheti, zöldben tegye feltétlenül. Ha nincs a közelben erdő, akkor a város is jó, csak ne álljon meg, ne nézelődjön, haladjon! És ha lehet és tudja, a fejét felfelé emelje. Tehát ne a földet, hanem az épületek felső szintjeit, a fákat, koronáit, ágait stb. nézve haladjon!
Amint rászoktatja erre magát, azt fogja észrevenni, hogy kiüresedik és már nem a problémákon fog pörögni az agya! És pontosan ez a CÉL! Elkerülni mindazt a sok belül kimondott, állandóan ismételt programot, amit hallottunk, rögzítettünk, mástól-magunktól kritikaként, ítéletként, negatív jelzőként… és még sorolhatnám, mi mindent őrzünk az emlékeinkben! Ezt kell kiüríteni az elméből, elménkből! Már nem kell, hogy újra ismételjük!
A fizikai kizökkentést később fokozhatja: rendszeres, erősebb légzésre és mozgásra vivő gyakorlatokkal: pl. futással, zumbával, tornával, jógával stb., azzal, amit szeret, azzal. Csak rendszeresen tegye! Mindegyikhez talál megfelelő videót a net-en
Harmadszor pedig egy ilyen séta után vegyen elő egy lapot és kérem, kezdje el összeírni: mennyi mindent megcsinált, alkotott, létrehozott a múltban, – , bármikor: kisgyerekkorában, kamaszként, felnőtt nőként, – milyen dicsérő szavakkal illették?!
Szedje össze, mi is jellemző VALÓJÁBAN Önre. Minden pozitív jelzőt, véleményt idézze fel és hallja magában, amint azt valaki kimondta, elismerte, tulajdonságot, eredményt, sikert, amit eddig elért.
Negyedszer:
Eközben természetesen egy másik időpontban keressen aktív elfoglaltságot magának. Legfőképpen jó lenne, ha bevétellel járó feladatra találna!
Ötödször és utoljára pedig ajánlom, hogy kezdjen el ADNI!
Adja a figyelmét másoknak: kezdjen el apró segítségeket adni másoknak, akik Önnél – látszólag, – rosszabb helyzetben vannak. Nekem, egy időben lehetőségem volt egy szervezetnél, a ház kertjében tevékenykedni, segíteni: olykor gazoltam, rendet raktam, kapáltam, locsoltam. Mindig, amire szükség volt. Nekem sokat segített a földdel való tevékenység. Mindig segített kiüresíteni a fejemet, elmémet és egy idő után csak az volt előttem: haladni, szépet teremteni. Az éppen akkor tett cselekedettel. Volt benne fáradtság. És volt benne görnyedés, derékfájás… ám ez mind nem érdekelt, mert csak arra tudtam fókuszálni, hogy haladok és ezt a kis területet még rendbe rakom. Ez annyira kilazított, megnyugtatott, hogy teljesen átalakulva távoztam a helyről. Elégedettséggel, jól eső fáradtsággal.
Számomra jó volt az egyedüllét ilyenkor. A munkám adomány volt - önmagamért.
Kezdetben Önnek is ilyen foglalkozást ajánlok. Keresse meg, mit szeret most csinálni? Mihez lenne egy kicsi kedve? Később jön el a másokért-másokkal való cselekvés ideje. Habár sokszor mondják, hogy a másoknak adni tudás hatalmas erőt ad. Ha most arra is képes, kezdjen bele! Ezek valódi adományok! Nem pénzért végzett tevékenységek. És a legjobb, ha alkalma van névtelenül tenni.
Az adás, adakozás folyamata tovább nyúlhat később: most Karácsonyra készülve, adományozhat ruhát, cipőt, játékot azoknak, akik jobban rászorultak Önnél.
Utolsó utáni gondolat: eközben valószínűleg a nagytakarításra is sor kerül – ez pedig abban támogatja felépülését, hogy minden részt, bútort megmozgat és lemossa, a lerakódott portól megtisztítja, illetve a rárakódott érzelmi szálakat is le tudja velük tisztítani. S ahogy ezt teszi, közben a lelkében is tisztaságot teremt, elengedheti a hozzá fűződő negatív emlékeket. Rendet, tisztaságot teremthet maga körül is, és ezzel a belsőjét is megmozgathatja! Csatlakozzon olyan csapathoz az interneten, ahol a takarítás egyszerű, mégis lélek tisztító-felszabadító erejéről is olvashat, lendületet kaphat!
Eközben pedig a jó emlékeket idézze fel, és élje át, amikor még az ereje, bátorsága rendelkezésre állt. Így tud meríteni saját környezetéből erőt és energiát!
Én magam rendszeresen kifestettem a lakásunkat – ezzel is átalakítva a megült energiákat. Mindig felfrissült a környezetem és rendszeresen az életem más területén is beállt a változás!
Sok feladatot tudok javasolni. Önnek azonban az elinduláshoz kell erőforrás, indító erő. Ha ezek közül bármelyikkel elkezdi, elindul, garantálom, hogy lassan vagy gyorsan, ám változást fog saját magán érzékelni. Be fog indulni az életenergiája. Meglát más területet is az életében, ami működik. És ahogy beindítja a saját energiáit, Ön körül is meg fog mozdulni sok minden.
Mindezt fókusz áthelyezésnek (problémákról a cselekvésre) és mozgósításnak nevezhetném. A saját erőinek a beindításának.
Később lesz rá lehetősége, hogy mélyebb területekkel kezdjen el foglalkozni és megerősítve önmagát, ránézhet a párkapcsolatára is. Ám akkor már friss szemmel, más nézettel, megoldást keresve, h a lehetséges, akkor közös megoldást… és nem tagadást, lemondást működtetve.
Előbb azonban az önbecsülését kell megtalálnia, felépíteni! A saját magába vetett hitét! Látnia kell saját jó oldalait, teremtő erejét és tehetségét. Valódi kincseit.
Amint ezt megtalálja: érti és értékeli önmagát – a világ is másként fog Önre nézni!
Ezután már lehet azzal is foglalkozni: mi a feladatom, mire születtem, mit kell nekem ezen a világon itt megmutatnom, létrehoznom, és ebben a társam hogyan támogat engem? Ő-e a valódi társam, vagy már nincs dolgunk egymással. De ez majd a jövő zenéje lesz.
Kérem, tudósítson, hogyan sikerült elindulnia! Milyen eredményeket ért el?
A továbbiakban majd magasabb szintre léphet az önismeret, önbizalom növelés és párkapcsolat területén is. Ez maga az önismeret útja. Ha később a további változásban segítségére lehetek, keressen fel.
"Nem késő még... mondta az angyal.
Akkor sem, ha most minden zavaros...
Akkor sem, ha nem vagy már olyan fiatal...
Akkor sem, ha követtél el hibákat és most félsz...
Még nem késő...
És aztán az angyal szemével kezdtem látni a világot...
Láttam a színeket, amelyeket megfesthetek,
A hidakat, melyeket megépíthetek,
Életet, melyet örömmel élhetek,
Álmokat, melyek beteljesedhetnek,
És ekkor világossá vált számomra...
Nem késő még."
Ron Atchison
Várom tudósítását!
Üdvözlettel: Sütő Mária 2018. 12. 04. 22:57
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
Kedves Mária!
Olyan alaposak a válaszai. Szeretnék most én is kérdezni.
A párom olyan egy kedvű lett az utóbbi időben. Nem tudom, hogyan forduljak hozzá, bezárkózott, feszült.
Azt sejtem, hogy a munkahelyi gondjait nem akarja elmesélni.. s amiatt ilyen.
Igyekszem a kedvére tenni, a szokásos finomságokat elkészíteni. Közös, jó programokat csinálni.
Mégis azt látom, semminek nem képes örülni. És ez, egyre inkább, rám is rettentő nyomasztóan hat.
Hogyan tudok én segíteni neki? Mit tehetek, tegyek, hogy újra vidám legyen az életünk?
Köszönettel:
Marina
Olyan alaposak a válaszai. Szeretnék most én is kérdezni.
A párom olyan egy kedvű lett az utóbbi időben. Nem tudom, hogyan forduljak hozzá, bezárkózott, feszült.
Azt sejtem, hogy a munkahelyi gondjait nem akarja elmesélni.. s amiatt ilyen.
Igyekszem a kedvére tenni, a szokásos finomságokat elkészíteni. Közös, jó programokat csinálni.
Mégis azt látom, semminek nem képes örülni. És ez, egyre inkább, rám is rettentő nyomasztóan hat.
Hogyan tudok én segíteni neki? Mit tehetek, tegyek, hogy újra vidám legyen az életünk?
Köszönettel:
Marina
Kedves Marina!
Köszönöm kérdését. Sokszor vagyunk így ezzel.
Milyen jó, hogy Ön észrevette párján a változást és töri rajta a fejét.
Ha zárkózott, akkor "nehéz kiszedni belőle", mi nyomja a lelkét. Mert biztos nyomja valami.
Nagyon jól teszi, ha igyekszik kedvére tenni. Ám ezt kérem, addig tegye, amíg Önnek is jól esik.
Közben pedig figyelje párját, a non-verbális jeleket is, mert biztos lesz, adódik egy alkalom, amikor kibuggyan belőle. Akár szóban, akár egy sóhajtással (érzelmi elengedés jele lehet), akár egy cselekvéssel.
Ahogy a magyar nyelv is érzékletesen kifejezi: "valami nyomja a lelkét". És mivel érzlemileg nagyon közel állunk egymáshoz, (a párok sokszor egymás aurájában élnek), az ő/párunk bánatát szinte mi is érezzük. Mivel más stílusúak vagyunk, nyitottabbak-zárkózottabbak, ezért különböző módon dolgozzuk fel ezeket.
Tanácsom, idézze fel, volt-e már hason történet? Akkor mi segített? Hogyan oldódott meg a dolog? Talán ez most is beválik, ha azt követi.
Ugyanakkor, ha nem beszédes a párunk, leginkább magunkon tudunk dolgozni: azon az érzelmen, ami ezzel kapcsolatosan minket megérint. Ehhez jó eszközök az ÉFT (Érzelmi felszabadító technika), a Ho`oponopono gyakorlata, vagy más oldási módszerek.
Szeretettel ajánlom még Gary Chapman: Egynásra hangolva könyvét, ami a szeretetnyelvekről szól.
Sajnos, direkt módon nem tudunk a másik életébe belenyúlni, megváltoztatni. Türelemmel tudjuk követni, segíteni. Várni a beszélgetésre megfelelő pillanatot, amikor már ő is meg tudja nyitni magát, képes beszélni róla. Még ha szűkszavúan is.
A további lehetőséget egyéni oldásban látom, javaslom megtenni.
Elsősorban Önnel. Mert párja bizonyára még nehezebben kér segítséget.
Ez az önismeret útja, amikor már ezeket a részeket felismerjük és hajlandóak vagyunk ezen változtatni. Elsősorban magunkon tudunk változtatni. És ezzel a helyzettel kapcsolatban Önnek van fájdalma, amit szerencsésen ki is tud fejezni.
Amint Ön tesz egy lépést a saját nyugalma érdekében, akkor a világ is megváltozik Ön körül. S meghálálja, hozza az ajándékait. A változást a párján is azonnal fogja érzékelni, látni!
Ezt kívánom Önnek is!
Szeretettel: Sütő Mária 2018. 11. 19. 13:18
Köszönöm kérdését. Sokszor vagyunk így ezzel.
Milyen jó, hogy Ön észrevette párján a változást és töri rajta a fejét.
Ha zárkózott, akkor "nehéz kiszedni belőle", mi nyomja a lelkét. Mert biztos nyomja valami.
Nagyon jól teszi, ha igyekszik kedvére tenni. Ám ezt kérem, addig tegye, amíg Önnek is jól esik.
Közben pedig figyelje párját, a non-verbális jeleket is, mert biztos lesz, adódik egy alkalom, amikor kibuggyan belőle. Akár szóban, akár egy sóhajtással (érzelmi elengedés jele lehet), akár egy cselekvéssel.
Ahogy a magyar nyelv is érzékletesen kifejezi: "valami nyomja a lelkét". És mivel érzlemileg nagyon közel állunk egymáshoz, (a párok sokszor egymás aurájában élnek), az ő/párunk bánatát szinte mi is érezzük. Mivel más stílusúak vagyunk, nyitottabbak-zárkózottabbak, ezért különböző módon dolgozzuk fel ezeket.
Tanácsom, idézze fel, volt-e már hason történet? Akkor mi segített? Hogyan oldódott meg a dolog? Talán ez most is beválik, ha azt követi.
Ugyanakkor, ha nem beszédes a párunk, leginkább magunkon tudunk dolgozni: azon az érzelmen, ami ezzel kapcsolatosan minket megérint. Ehhez jó eszközök az ÉFT (Érzelmi felszabadító technika), a Ho`oponopono gyakorlata, vagy más oldási módszerek.
Szeretettel ajánlom még Gary Chapman: Egynásra hangolva könyvét, ami a szeretetnyelvekről szól.
Sajnos, direkt módon nem tudunk a másik életébe belenyúlni, megváltoztatni. Türelemmel tudjuk követni, segíteni. Várni a beszélgetésre megfelelő pillanatot, amikor már ő is meg tudja nyitni magát, képes beszélni róla. Még ha szűkszavúan is.
A további lehetőséget egyéni oldásban látom, javaslom megtenni.
Elsősorban Önnel. Mert párja bizonyára még nehezebben kér segítséget.
Ez az önismeret útja, amikor már ezeket a részeket felismerjük és hajlandóak vagyunk ezen változtatni. Elsősorban magunkon tudunk változtatni. És ezzel a helyzettel kapcsolatban Önnek van fájdalma, amit szerencsésen ki is tud fejezni.
Amint Ön tesz egy lépést a saját nyugalma érdekében, akkor a világ is megváltozik Ön körül. S meghálálja, hozza az ajándékait. A változást a párján is azonnal fogja érzékelni, látni!
Ezt kívánom Önnek is!
Szeretettel: Sütő Mária 2018. 11. 19. 13:18
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
Kedves Mária!
Már kérdeztem Öntől korábban és tanácsai nagyon találóak. Most is köszönöm!
Most arra szeretnék választ vagy tanácsot/segítséget kapni, vajon mit tudok tenni, ha a környezetemben egyre több panaszkodós emberrel találkozom?
Megszokták, hogy türelmesen meghallgatom őket .. és már egyre terhesebb, ugyanakkor rengeteg időt vesz igénybe újra, miközben újra ugyanazokat a problémákat hallgatni. Ha tanácsot adok, abból semmit meg nem fogadnak. Ráadásul miután elmesélték történetüket, én olyan, de olyan fáradt vagyok, mint akit agyonvertek.
Már nem szeretném újra hallgatni ezeket. Sokszor fel is bosszant, hogy semmi, de semmi változás nincs az életükben... és mégis elvárják, hogy időt, figyelmet és energiát adjak nekik.
Nekem ez pedig egyre terhesebb. Az energia-veszteségről már nem is beszélve.
Sem megsérteni, sem megbántani nem szeretném őket.
Hogyan lehet udvariasan és konfliktusmentesen ebből a helyzetből kikerülni, elkerülni ezeket az energia- és időrabló embereket?
Köszönettel: Margó
Már kérdeztem Öntől korábban és tanácsai nagyon találóak. Most is köszönöm!
Most arra szeretnék választ vagy tanácsot/segítséget kapni, vajon mit tudok tenni, ha a környezetemben egyre több panaszkodós emberrel találkozom?
Megszokták, hogy türelmesen meghallgatom őket .. és már egyre terhesebb, ugyanakkor rengeteg időt vesz igénybe újra, miközben újra ugyanazokat a problémákat hallgatni. Ha tanácsot adok, abból semmit meg nem fogadnak. Ráadásul miután elmesélték történetüket, én olyan, de olyan fáradt vagyok, mint akit agyonvertek.
Már nem szeretném újra hallgatni ezeket. Sokszor fel is bosszant, hogy semmi, de semmi változás nincs az életükben... és mégis elvárják, hogy időt, figyelmet és energiát adjak nekik.
Nekem ez pedig egyre terhesebb. Az energia-veszteségről már nem is beszélve.
Sem megsérteni, sem megbántani nem szeretném őket.
Hogyan lehet udvariasan és konfliktusmentesen ebből a helyzetből kikerülni, elkerülni ezeket az energia- és időrabló embereket?
Köszönettel: Margó
Kedves Margó!
Köszönöm kérdését. Mindannyiunknak fontos, hogy ne kerüljünk ilyen helyzetbe.
Két útja van ennek a helyzetnek.
Az első, hogy megfelelő távolsággal tudunk ránézni a helyzetre. Ha már beláttuk, hogy a panaszkodónak adott együttérzés és a panaszkodásra adott javaslataink, jó tanácsaink gyakorlatilag falra hányt borsó, akkor már jó úton vagyunk. Beláthatjuk, hogy ez nem vezet jóra.
Tehát, ha legközelebb a panaszkodó belekezd meséjébe, érdemes az együttérzés visszafogottabb verzióját tudatosan választani. Azaz meg lehet hallgatni, hümmögni, kísérő szavakkal: - Igen, Nahát! Hűha! Valóban? Attaaa… Hmmm! – kísérni és kifejezni az érzéseinket. Azonban nem érdemes a tanácsadás útvesztőjébe és kudarcába belefutni. Ha hosszúra nyúlna a történet, elnézést kérve egy későbbi időre tehetjük a megbeszélést. Így ki is léphetünk a kényelmetlen beszélgetésből.
Ezzel a megoldással elkerüljük a konfrontációt, az esetleges későbbi haragot. Valamint önmagunkkal feltétlenül jót teszünk.
A második - és leginkább ez lenne a fő útvonal -, hogy saját magunkban keressük az alapvető okot. Ám ez sokszor nem annyira egyértelmű és főleg nem logikus, hogy azt olyan könnyedén be tudjuk fogadni.
Azaz a bennünk lévő fájdalom, szomorúság, blokkok rejthetik el előlünk a valódi okot. Ennek (az elfojtott érzésnek) a rezgése érkezik a felszínre – a mélytudatból – és váltja ki az életünkben az adott szituációt.
Ezt azonban nem olyan egyszerű megtalálni. Több megoldás kínálkozik a megoldásra. Amennyiben ismerjük a Ho’oponopono gyakorlatát, érdemes alkalmazni (A Sajnálom, Bocsáss meg, Szeretlek, Köszönöm – kifejezések mantrázásával). Az ÉFT módszere is nagy segítséget jelent. Ezek olyan eszközök, amelyeket a számunkra kényelmetlen szituációkra kiválóan tudunk alkalmazni.
Vannak összetettebb módszerek is, de ez a probléma nem olyan mélységű, hogy pl utaztatásra vagy Mátrix oldásra kelljen gondolnunk, mint eszköz.
Segítségükkel a bennünk lévő sérült lélekrész kellő figyelmet és szeretetet kap, s ennek ragyogó kihatása van a fizikai életünkben megjelenő jelekre, problémákra – erőteljesebb konfrontáció nélkül is. Meggyógyíthatjuk panaszkodó, és egyúttal szeretetre vágyó részünket.
Mindenesetre olykor jó figyelembe venni, hogy a külvilágban megjelenő jelek sokszor saját állapotunkra utalnak. Bár ezt nem kell túlzásba vinni, mégis saját lelki állapotunkra is érdemes oda figyelni és észrevenni a külső világ belsőnkre utaló jelzéseit.
Üdvözlettel:
Sütő Mária 2017. 07. 14. 00:03
Köszönöm kérdését. Mindannyiunknak fontos, hogy ne kerüljünk ilyen helyzetbe.
Két útja van ennek a helyzetnek.
Az első, hogy megfelelő távolsággal tudunk ránézni a helyzetre. Ha már beláttuk, hogy a panaszkodónak adott együttérzés és a panaszkodásra adott javaslataink, jó tanácsaink gyakorlatilag falra hányt borsó, akkor már jó úton vagyunk. Beláthatjuk, hogy ez nem vezet jóra.
Tehát, ha legközelebb a panaszkodó belekezd meséjébe, érdemes az együttérzés visszafogottabb verzióját tudatosan választani. Azaz meg lehet hallgatni, hümmögni, kísérő szavakkal: - Igen, Nahát! Hűha! Valóban? Attaaa… Hmmm! – kísérni és kifejezni az érzéseinket. Azonban nem érdemes a tanácsadás útvesztőjébe és kudarcába belefutni. Ha hosszúra nyúlna a történet, elnézést kérve egy későbbi időre tehetjük a megbeszélést. Így ki is léphetünk a kényelmetlen beszélgetésből.
Ezzel a megoldással elkerüljük a konfrontációt, az esetleges későbbi haragot. Valamint önmagunkkal feltétlenül jót teszünk.
A második - és leginkább ez lenne a fő útvonal -, hogy saját magunkban keressük az alapvető okot. Ám ez sokszor nem annyira egyértelmű és főleg nem logikus, hogy azt olyan könnyedén be tudjuk fogadni.
Azaz a bennünk lévő fájdalom, szomorúság, blokkok rejthetik el előlünk a valódi okot. Ennek (az elfojtott érzésnek) a rezgése érkezik a felszínre – a mélytudatból – és váltja ki az életünkben az adott szituációt.
Ezt azonban nem olyan egyszerű megtalálni. Több megoldás kínálkozik a megoldásra. Amennyiben ismerjük a Ho’oponopono gyakorlatát, érdemes alkalmazni (A Sajnálom, Bocsáss meg, Szeretlek, Köszönöm – kifejezések mantrázásával). Az ÉFT módszere is nagy segítséget jelent. Ezek olyan eszközök, amelyeket a számunkra kényelmetlen szituációkra kiválóan tudunk alkalmazni.
Vannak összetettebb módszerek is, de ez a probléma nem olyan mélységű, hogy pl utaztatásra vagy Mátrix oldásra kelljen gondolnunk, mint eszköz.
Segítségükkel a bennünk lévő sérült lélekrész kellő figyelmet és szeretetet kap, s ennek ragyogó kihatása van a fizikai életünkben megjelenő jelekre, problémákra – erőteljesebb konfrontáció nélkül is. Meggyógyíthatjuk panaszkodó, és egyúttal szeretetre vágyó részünket.
Mindenesetre olykor jó figyelembe venni, hogy a külvilágban megjelenő jelek sokszor saját állapotunkra utalnak. Bár ezt nem kell túlzásba vinni, mégis saját lelki állapotunkra is érdemes oda figyelni és észrevenni a külső világ belsőnkre utaló jelzéseit.
Üdvözlettel:
Sütő Mária 2017. 07. 14. 00:03
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
Kedves Mária!
Azért szeretném a tanácsát kérni, mert elakadásban vagyok. 23 éves vagyok és "nem tettem le semmit az asztalra", ez miatt a dolog miatt. Azzal vagyok gondban, hogy a legtöbbször nem fejezem be amit elkezdek. Mindenbe belekapkodok, aztán elmúlik a motiváció és mindig valami újat keresek, amiről azt hiszem jobb lesz mint az előző.Így semminek sincs eredménye. Ez a tanulásban,munkában mutatkozik meg leginkább, nem tartok ott sajnos mint sokan a korosztályomból és már szégyenkezem ez miatt. Sok dolog érdekel, de ennek ellenére nem tudom megmondani, hogy mi lenne az a terület, amit már nem akarnék lecserélni másra. Arra gondoltam ez az elakadás lehet talán az önbizalomhiányom miatt, néha úgy érzem nem értek semmihez. Ön mit gondol erről? Hogyan indulhatnék el a megoldás felé Ön szerint?
Köszönöm szépen a válaszát!
Azért szeretném a tanácsát kérni, mert elakadásban vagyok. 23 éves vagyok és "nem tettem le semmit az asztalra", ez miatt a dolog miatt. Azzal vagyok gondban, hogy a legtöbbször nem fejezem be amit elkezdek. Mindenbe belekapkodok, aztán elmúlik a motiváció és mindig valami újat keresek, amiről azt hiszem jobb lesz mint az előző.Így semminek sincs eredménye. Ez a tanulásban,munkában mutatkozik meg leginkább, nem tartok ott sajnos mint sokan a korosztályomból és már szégyenkezem ez miatt. Sok dolog érdekel, de ennek ellenére nem tudom megmondani, hogy mi lenne az a terület, amit már nem akarnék lecserélni másra. Arra gondoltam ez az elakadás lehet talán az önbizalomhiányom miatt, néha úgy érzem nem értek semmihez. Ön mit gondol erről? Hogyan indulhatnék el a megoldás felé Ön szerint?
Köszönöm szépen a válaszát!
Kedves Kérdező!
Nem tudom, fiú/férfi-e vagy lány/nő?
Sajnos nagyon kevés információt adott meg. Csupán tapogatózni, tippelni tudok emiatt.
23 évesen nem „kell” már letenni valamit az asztalra. Vannak ún. későn érő típusok. Önnél ezt nem tudom megállapítani. Nem tudom, hogy milyen iskolát végzett? Van-e egy szakmája erre az időre? Felső fokú iskolába jár-e? Vagy van-e érettségije és még mindig azt keresi, vajon, milyen szakmába fogjon bele…? Több információra van szükségem.
18 vagy 23 évesen sokan nem tudják, merre induljanak.. ilyenkor jó áthidaló lehet egy iskola, mert tapasztal az ember általa, a hajlama felé mehet (pl szereti a matekot és közgázra/egyetemre jelentkezhet, vagy könyvelő szakmát szerezhet). Sokszor a felsőfokú iskola/szakmai tanulmány pontosan arra jó, hogy rájöjjünk, mit nem akarunk csinálni. Mégis abban segít, hogy megtanít tanulni (jó esetben); ad egy szakmát és sokfelé el lehet vele helyezkedni, tehát el lehet tartania magát az embernek.. és időt ad mindez arra, hogy a felnőtté válás útjára lépjen, önellátásra rendezkedjen be és a szülőktől való elszakadást megtanulja, elindítsa.
Ezek segítenek abban, hogy ha ezután még mindig keres, akkor is legyen valami fogódzója, eltarthassa magát és a nagybetűs életbe is belekóstoljon – mert ezt is tanulni, tapasztalni kell.
És lehetőséget ad arra, hogy emellett tovább kereshessen illetve tanulhasson.
Ha akár szüleitől ered az önbizalom hiánya, akár saját bizonytalansága van, akkor is az önismeret útját javaslom.
Keressen meg azt a formát, amit szimpatikusnak érez, és kezdje el megismerni: kicsoda is Ön? Próbálja ki magát valami hobbyban (festés, rajzolás, tánc, ének… autószerelés, bármi, ami vonzza), vagy kezdjen el olyan helyekre járni, ahol az önismeretről tanítanak: pl családállítás, Spirituális választerápia, transzperszonális pszichológia, Mátrix oldás, ERŐmerítő tréningek, csoportos télma feldolgozások, coaching vagy pszichológusi segítség… bármi, ami hívja-vonzza.
Vagy kezdjen el olyan könyveket olvasni, ami segíti ezen az úton elindulni: Louis L. Hay könyvét ajánlom talán elsőként. De olyan széles ennek az irodalma, hogy nem ismerve Önt, nem tudom, melyikkel trafálok bele az ízlésébe. Vagy mit ismer már belőle?
Biztos vagyok benne, hogy vannak értékei, tudása (érdeklődés, motiváció, belefeledkezés stb)! És van olyan, ami ennek kibontakozását fékezi (már a szégyen is ilyen). Illetve van Önnek olyan behatása, ami a félelmét növeli (pl ááá, úgysem fogod semmire sem vinni; nem jó, ahogy csinálod… ; egy perfekcionista, tökéletességre törekvő szülő is lehet belső akadályunk – de ezek mások példái).
Ezek már elegendőek arra, hogy féljünk bármilyen irányba elindulni.
Pedig minden helyzet tanulás. Nincs hiba! Tapasztalás van!
Az biztos, h akár korán érő, akár későn érő típus: soha nem késő elindulni önmaga felé.
Kezdjen el ismerkedni az önismeret területeivel, módszereivel. Tanuljon olyan technikákat, amelyek például a szégyen érzetét segítik kisebbíteni. Tanulja meg az ÉFT-t (Érzelmi Felszabadítás Technikáját), a Ho’oponopono módszerét, a Teremtő önismeret módszerét, amellyel a rossz érzéseit kioldhatja. Utóbbival a mélyben húzódó okokra tud ránézni és saját maga tud feloldást hozni saját magának. Ha nálam jelentkezik, ezeket én is meg tudom tanítani. Ezekkel gyorsíthatjuk meg saját utunkat és érthetjük meg a bennünk zajló folyamatokat.
Kezdjen el a hobbyja felé indulni! És dolgozzon, tapasztalja meg menet közben az életét! Törekedjen az önállóságra.
A levelében is utal erre – és a szégyen (meg a bűntudat, és a lelki ismeretfurdalás az a három) legerősebb érzés, ami nagyon le tud minket fékezni.
Az ERŐmerítő tréningSORozat azért született meg, hogy ezekből az elakadt helyzetekből – megtanulva ezeket a módszereket, -, saját magunk tudjuk kilökni magunkat. Valamint megerősítsük önismeretünket, öntiszteletünket és -elfogadásunkat.
Vagyis: kézbe vegyük a sorsunkat, hogy ne a világra fogjuk, hogy ott a hiba… hanem felnőjünk, tudatosan irányítsuk a sorsunkat, és megtanuljuk értelmezni azokat a jeleket, amelyeket kapunk életünk folyamatában.
Mivel ez egy hosszabb folyamat, lépésről–lépésre tanítja meg az önbecsülést, önértékelést… tanít meg bízni önmagunkban, ezért javaslok komolyabb foglalkozásokat, amelyeket említettem. Két nap alatt nem fogjuk sem megérteni, sem megváltoztatni magunkat. Viszont elegendő ez arra, hogy
döntsünk: igazán akarjuk élni az életünket, és valóban elinduljunk önmagunk felé!
Üdvözlettel kívánok jó megérzéseket, ezen az úton, hallgasson a szívére! Sütő Mária 2016. 06. 30. 16:19
Nem tudom, fiú/férfi-e vagy lány/nő?
Sajnos nagyon kevés információt adott meg. Csupán tapogatózni, tippelni tudok emiatt.
23 évesen nem „kell” már letenni valamit az asztalra. Vannak ún. későn érő típusok. Önnél ezt nem tudom megállapítani. Nem tudom, hogy milyen iskolát végzett? Van-e egy szakmája erre az időre? Felső fokú iskolába jár-e? Vagy van-e érettségije és még mindig azt keresi, vajon, milyen szakmába fogjon bele…? Több információra van szükségem.
18 vagy 23 évesen sokan nem tudják, merre induljanak.. ilyenkor jó áthidaló lehet egy iskola, mert tapasztal az ember általa, a hajlama felé mehet (pl szereti a matekot és közgázra/egyetemre jelentkezhet, vagy könyvelő szakmát szerezhet). Sokszor a felsőfokú iskola/szakmai tanulmány pontosan arra jó, hogy rájöjjünk, mit nem akarunk csinálni. Mégis abban segít, hogy megtanít tanulni (jó esetben); ad egy szakmát és sokfelé el lehet vele helyezkedni, tehát el lehet tartania magát az embernek.. és időt ad mindez arra, hogy a felnőtté válás útjára lépjen, önellátásra rendezkedjen be és a szülőktől való elszakadást megtanulja, elindítsa.
Ezek segítenek abban, hogy ha ezután még mindig keres, akkor is legyen valami fogódzója, eltarthassa magát és a nagybetűs életbe is belekóstoljon – mert ezt is tanulni, tapasztalni kell.
És lehetőséget ad arra, hogy emellett tovább kereshessen illetve tanulhasson.
Ha akár szüleitől ered az önbizalom hiánya, akár saját bizonytalansága van, akkor is az önismeret útját javaslom.
Keressen meg azt a formát, amit szimpatikusnak érez, és kezdje el megismerni: kicsoda is Ön? Próbálja ki magát valami hobbyban (festés, rajzolás, tánc, ének… autószerelés, bármi, ami vonzza), vagy kezdjen el olyan helyekre járni, ahol az önismeretről tanítanak: pl családállítás, Spirituális választerápia, transzperszonális pszichológia, Mátrix oldás, ERŐmerítő tréningek, csoportos télma feldolgozások, coaching vagy pszichológusi segítség… bármi, ami hívja-vonzza.
Vagy kezdjen el olyan könyveket olvasni, ami segíti ezen az úton elindulni: Louis L. Hay könyvét ajánlom talán elsőként. De olyan széles ennek az irodalma, hogy nem ismerve Önt, nem tudom, melyikkel trafálok bele az ízlésébe. Vagy mit ismer már belőle?
Biztos vagyok benne, hogy vannak értékei, tudása (érdeklődés, motiváció, belefeledkezés stb)! És van olyan, ami ennek kibontakozását fékezi (már a szégyen is ilyen). Illetve van Önnek olyan behatása, ami a félelmét növeli (pl ááá, úgysem fogod semmire sem vinni; nem jó, ahogy csinálod… ; egy perfekcionista, tökéletességre törekvő szülő is lehet belső akadályunk – de ezek mások példái).
Ezek már elegendőek arra, hogy féljünk bármilyen irányba elindulni.
Pedig minden helyzet tanulás. Nincs hiba! Tapasztalás van!
Az biztos, h akár korán érő, akár későn érő típus: soha nem késő elindulni önmaga felé.
Kezdjen el ismerkedni az önismeret területeivel, módszereivel. Tanuljon olyan technikákat, amelyek például a szégyen érzetét segítik kisebbíteni. Tanulja meg az ÉFT-t (Érzelmi Felszabadítás Technikáját), a Ho’oponopono módszerét, a Teremtő önismeret módszerét, amellyel a rossz érzéseit kioldhatja. Utóbbival a mélyben húzódó okokra tud ránézni és saját maga tud feloldást hozni saját magának. Ha nálam jelentkezik, ezeket én is meg tudom tanítani. Ezekkel gyorsíthatjuk meg saját utunkat és érthetjük meg a bennünk zajló folyamatokat.
Kezdjen el a hobbyja felé indulni! És dolgozzon, tapasztalja meg menet közben az életét! Törekedjen az önállóságra.
A levelében is utal erre – és a szégyen (meg a bűntudat, és a lelki ismeretfurdalás az a három) legerősebb érzés, ami nagyon le tud minket fékezni.
Az ERŐmerítő tréningSORozat azért született meg, hogy ezekből az elakadt helyzetekből – megtanulva ezeket a módszereket, -, saját magunk tudjuk kilökni magunkat. Valamint megerősítsük önismeretünket, öntiszteletünket és -elfogadásunkat.
Vagyis: kézbe vegyük a sorsunkat, hogy ne a világra fogjuk, hogy ott a hiba… hanem felnőjünk, tudatosan irányítsuk a sorsunkat, és megtanuljuk értelmezni azokat a jeleket, amelyeket kapunk életünk folyamatában.
Mivel ez egy hosszabb folyamat, lépésről–lépésre tanítja meg az önbecsülést, önértékelést… tanít meg bízni önmagunkban, ezért javaslok komolyabb foglalkozásokat, amelyeket említettem. Két nap alatt nem fogjuk sem megérteni, sem megváltoztatni magunkat. Viszont elegendő ez arra, hogy
döntsünk: igazán akarjuk élni az életünket, és valóban elinduljunk önmagunk felé!
Üdvözlettel kívánok jó megérzéseket, ezen az úton, hallgasson a szívére! Sütő Mária 2016. 06. 30. 16:19
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
.jpg){kind=small}
