Ha már „csak” a baba hiányzik…
Nekünk elsőre sikerülni fog!
Vagy másodikra...
A biztonság kedvéért: hőmérőzés.
Az orvos kedvéért: hormonkezelés.
Mások gyerekeihez: mosolygós gratuláció.
Félelemből: inszemináció.
Dacból: természetgyógyász.
Végső kétségbeesésből: pszichológus.
Immáron elkerülhetetlen: az első lombik.
Figyelem-elterelésnek: tanulás.
Kérdezősködő rokonoknak: könnyed válaszok.
Még mindig reménykedve: második lombik.
Azután: élni tovább.
Meggyőződés nélkül: készülni a harmadikra.
Mindezek után: létezhet-e csoda?
Harmat Anett
A regényről:
A makkegészséges Anettnek nem sikerül teherbe esnie. Harminc év felé közeledve úgy érzi, biológiai órája nemhogy ketyeg, hanem már hangosan berreg. Megkezdi az orvosi tortúrák végeláthatatlan sorát. Hőmérőzés, hormonkezelés, inszemináció és lombikbébiprogram, ráadásképp magánszorgalomból gyógyteák fogyasztása, akupunktúrás kezelés, speciális diéta, biorezonancia… Egy idő után az egyébként racionális gondolkodású tanárnő még a kézrátételes kuruzslástól sem riad vissza.
A Gólyára várva című könyv egy tanárnő fejlődéstörténete arról, hogyan teheti optimistábbá, nyitottabbá, megértőbbé és empatikusabbá személyiségünket életünk legnehezebb időszaka.
Három és fél év kegyetlen, de nem hiábavaló küzdelmének igaz történetét olvashatjuk a szívszorító, ugyanakkor humorral is fűszerezett naplóban, mely a teherbe esésért vívott harc stádiumai mellett a leendő édesanya környezetével és önmagával vívott harcát is hónapról hónapra végigköveti.
A szerzőről:
Harmat Anett 1975-ben született Budapesten. Német nyelvtanár, aki a főiskola elvégzése után gyerekeket és felnőtteket tanít, majd tévéműsorokat és filmsorozatokat fordít. Jelenleg a családjának él: férjével kislányukat nevelik.
Fórumozók hozzászólásai a szerző internetes bejegyzéseihez:
„Elolvastam a történetet, és eltekintve a személyes részektől, akár én is írhattam volna, bár én még csak az elején járok a dolognak. Köszönöm, hogy megosztottad a történeted velünk, egy kicsit enyhíti a lelkifurdalást, amit érzek, ha terhes nőt látok, vagy éppen a kolléganőmet búcsúztatjuk, mert szülni készül, és valami meghatározhatatlant érzek a gyomrom tájékán.”
„...Szinte biztos voltam, hogy az első védekezésmentes alkalommal teherbe esem, hiszen mindig fantasztikus laboreredményeket és tökéletes ciklust produkáltam. Kiszámoltam, mikorra fog megszületni a gyerekünk, és boldogan vigyorogtam a világba. Most ott tartok, mindegy milyen jegyű és nemű, mikor születik, csak egészséges legyen, és végre LEGYEN!”
„...Meglepődtem egy kicsit, hogy volt erőd leírni mindazt, amin átmentél. Ez olyan, mintha valakit kétszer ütne el a vonat.”
.jpg){kind=small}
