Gyermekeink fejlődése - 2-2,5 éves gyerek

Gyermekeink fejlődése – 2 éves gyerek

 

FIZIKAI FEJLŐDÉS

Intenzív növekedési szakasz, többet eszik.

Jól fejlett az egyensúlyérzéke, járása magabiztos, előre tud hajolni, hogy valamit felvegyen, és már nem bukik orra. Lépcsőzésnél minden egyes fokra mindkét lábát ráteszi. A kézével bonyolultabb elfordító mozdulatokat is tud végezni (pl. ajtót nyit, lecsavarja az üveg tetejét), a zoknit, cipőt, kesztyűt egyedül veszi fel és le.

Kutacsai teljesen összezárultak.
Befejeződött tejfogazatának kialakulása (2,5 éves korig). Elkezdhetjük a fogmosást. Korábban nem ajánlatos, mivel abban az életkorban a fogzománc még nagyon sérülékeny. Érdemes felkeresni a fogorvost, hogy első alkalommal csak ismerkedésre és ne kezelésre kerüljön sor, így a későbbiekben sem fog félni. Soha ne csapjuk be, ha fáj a foga, ne mondjuk azt, hogy csak megnézik, és nem csinálnak semmit. Jobban elfogadja a helyzetet, ha őszintén és játékosan felvilágosítjuk.

Általában 11-12 órát alszik éjjel és 1-2 órát nappal.
2,5 éves korára tud lábujjhegyen járni, felugrani a levegőbe, fel/le ugrál tárgyakról.
Egyedül veszi le a nadrágját és a bugyiját, begombolja a nagyobb, könnyen elérhető gombokat.

 

INTELLEKTUÁLIS FEJLŐDÉS

Meg tudja mondani a vezetéknevét, kb. 200 szót ismer.

Felbukkan az "én" fogalma, a kicsit egy ideig jobban foglalkoztatják a horzsolások, vágások, dudorok. Korábban elintézte néhány könnycseppel, most azonban a ragtapaszok korát éli. Alig látszó horzsolásokra, vélt karcolásokra ragasztgatja, és rögtön úgy érzi, hogy "meggyógyult", e varázslatos cselekedet helyreállítja teljességét, azaz személyiségét.

Csupán a látványos célok iránt fogékony. Nem jelent pl. gondot kivárni a sütőben lassacskán aranysárgára sülő süteményt. Más a helyzet, ha tömött orvosi rendelőben kényszerül vég nélkülinek tűnő várakozásra. Egy-egy ünnep közeledtével még a legtürelmesebb baba is elveszíti önuralmát, annyira áhítozik a várva várt esemény iránt.

Jó megfigyelő, olyan részleteket lát meg, ami felett a felnőtt átsiklik (pl. a törpe sapkáján nincs ott a toll, amit az előbbi képeken még viselt). Fáradhatatlanul keresi az okokat, egyetlen tárgy sem érdektelen számára. Olyan buzgalommal és energiával elemzi a papírkosár, szemétláda, ruhásszekrény, komód stb. tartalmát, ami egy egész archeológiai expedíciónak is dicsőségére válna.

Az ismerős dolgok nevét tudja és értelemszerűen használja. Beszédére jellemző a halandzsázás. Rengeteg szót ismer már, és elég jól ejti ezeket, de egymás mellé még nehezen illeszti őket. Ezért az egyes szavak közé félig kimondott szavakat vagy szótagokat mond dallamosan, hogy jól megértsük, mutogatással kíséri mondandóját. Átmeneti dadogás előfordulhat (4 éves korig): a kicsinek hirtelen több a mondanivalója, mint amit az adott pillanatban szavakba tud önteni, gondolatai előbbre járnak, mint a nyelve. Ne vágjunk a szavába, ne ismételtessük el vele "rendesen" a mondatot, mert így a figyelmét a beszédre irányítjuk, ami erősítheti a beszédzavart. A beszédfejlődés normális jelenségéről van szó, ami magától elmúlik.

Sírásának okai: félelem létező és elképzelt dolgoktól, elválás miatti szorongás stb.

Élvezettel mos kezet.

 

SZOCIÁLIS FEJLŐDÉS

Már sok mindent tud a világról, de ismeretei hiányosak, az okok, összefüggések zöme rejtve marad előtte. Kicsi, kiszolgáltatott, nem csoda, ha szorong. Valóságérzete még nem elég erős ahhoz, hogy biztosan ítéljen, és bizonyos jelenségeket kizárjon a való világ képéből. Hiányzó tudását képzelete pótolja, a világ eseményei felzaklatják.

Félhet a sötéttől, neszektől/zörejektől, villámlástól, mennydörgéstől, különböző háztartási gépektől, attól, hogy eltéved, megsérül stb., a képzeletében megjelenő dolgoktól: szörnyektől, szellemektől, boszorkányoktól stb. Hajlamos arra, hogy élőlénynek tekintsen tárgyakat, akár árnyakat, ha azok mozognak, vagy felépítésükben hasonlítanak az emberhez, az általa ismert állatokhoz. Ha jól megfigyeljük, játékával feltárhatja, elmesélheti nekünk, mi foglalkoztatja, mitől szorong. Szinte minden gyereknek van "mumusa" ebben a korban. Segít az elűzésében egy plüssállatka, aki majd távol tartja a mumust, míg pl. a gyerek alszik. Beszéljük, magyarázzuk meg félelmeit.  Növekszik önbizalma, ugyanakkor érzékenyebbé is válik. Szégyenkezés, sértődés, kudarcérzés, harag, féltékenység vagy ellenszenv mind-mind felkavarhatja.

 

Gyermekeink fejlődése – 2,5 éves gyerek

 

FIZIKAI FEJLŐDÉS

Végiggondolja az újonnan tapasztalt dolgot, és tanulságot von le belőle. Előre eltervez dolgokat, kreatívabbá válik, gazdagodik a képzelete.

Az első tétova lépéseket teszi az önkorlátozás irányába. A kritika még a cselekvés után kullog, hamarosan azonban megelőzi és megakadályozza a tettet (pl. ha olyan dolgot készül csinálni, amit a szülő helytelenítene, a kezdeti vonakodás után bár megteszi, de tevékenysége közben összeszidja magát). Lelkiismeretről még nem beszélhetünk, bár már képes uralkodni ösztönein és késztetésein valamelyest (feltéve, ha ezt a környezetében élő felnőttek megkövetelik tőle). Ugyan bűnösnek érzi magát, de csak akkor lesz bűntudata, ha kiderül a vétség. Valahányszor egy vágyát meg akarja fékezni, azt is meg kell mondania magának, hogy mit tegyen helyette. Ebben a korban ez igen fárasztó, ezért gyakran elmulasztja megadni magának a megfelelő jelzést, vagy túl későn jelez.

Egyedül is ki tud menni a vécére (2,5 éves korig).

A nemi szerv érintése már kellemes érzést vált ki benne. Ugyanúgy fedezi fel, mint testének egyéb részeit. Nem játszik vele huzamosabb ideig, nincs vele tudatos célja. Ne tiltsuk, próbáljuk elterelni a figyelmét, ha mások is jelen vannak.

Észreveszi, hogy az emberek közötti barátság és szeretet érintésben is megnyilvánul (pl. ölelés).

 

INTELLEKTUÁLIS FEJLŐDÉS

Kezdi izgatni, hogyan működnek a tárgyak, beszédében állandóan felbukkan a "miért" szó. Pontosan, a fogalmakat egyszerűen elemezve válaszoljunk kérdéseire, akkor is, ha látszólag butaságot kérdez. Ha magunk sem tudjuk a választ, mondjuk meg neki őszintén és ígérjük meg, hogy utánanézünk (tartsuk is be).

Ugrásszerűen megnő a szókincse, kezd egyszerűbb mondatokban beszélni, de a ragokat, jelzőket, múlt, jelen és jövő időt rosszul használja. Még nem képes felfogni a történések sorrendjét, az egymást követő képek jelentését. Tudja, mi a különbség a kisfiúk és a kislányok között, kezdi felfogni a számokat.

Tanakodik, problémát old meg.

Lefekvésnél halogató taktikához folyamodik. Elvárhatjuk tőle, hogy megértse érvelésünket, és hajlandó legyen lemondani arról, ami az övé (pl. odaadja másnak a játékát stb.).

Mielőtt a beszéd és a gondolkodás felváltja a cselekedeteket, a gyermek még fizikai eszközökkel vezeti le indulatait, értelme nem elég fejlett az önfegyelem szolgálatára.
Nem tudja, hogy a vereség nem végleges (pl. a kockatornyot ebéd után tovább lehet építeni). Számára csak a "most" létezik, mert az idő múlásával még nincs tisztában.

​Mindent azonnal akar csinálni. Nagyon ragaszkodik bizonyos meghatározott rendszerhez, szokásokhoz. Az állandó sorrend a biztonságot jelenti számára. Új dolgot csak akkor fogad el, ha arra maga jött rá, de akkor aztán makacsul kiköveteli.

Ismerkedik a színekkel, betűkkel, számokkal. Papást-mamást játszik a babájával vagy más játékokkal. Az építőkockákat már nem egymásra rakja, hanem tervszerűen használja (pl. falat épít), el is tudja rakni őket a dobozba. Visszarúgja a labdát anélkül, hogy elvesztené az egyensúlyát. Nem össze-vissza firkál, hanem függőleges és vízszintes vonalakat rajzol, mintha írni akarna. Sárból, homokból és agyagból alakít formákat, élvezettel fest, mázol, különös színeket folyat egybe, órákig eljátszik vízzel és festékkel. Rajzai, "festményei" érzelmeit, indulatait fejezik ki valamint azt is, hogy érzelmi és értelmi élete elérte-e a korának megfelelő fejlettséget. Ne szóljunk bele a munkájába, pacázzon, "pirosítsa a lovat" stb. Nem azt rajzolja, amit lát, hanem amit tud róla (pl. a bezárt szekrénybe belerajzolja a ruhákat, a ház túlsó oldalára odarajzolja a kertet, mintha a ház átlátszó volna).

 

SZOCIÁLIS FEJLŐDÉS

Megismerkedik a társalgás alapszabályaival: megfigyeli, hogy a felnőttek általában felváltva beszélnek. Tudja, hogy az emelkedő hanglejtés, kérést, az ereszkedő állítást jelent, ragozni kezd, elsősorban birtokos személyragot használ (pl. "az én labdám"). Használja a "nem tudok", "nem akarok" kifejezéseket, kezdi kifejezni a cselekvéseket (pl. "kutyus ugat"). Gyakran használ kérdést és kijelentést váltakozva (pl. "Apu elmegy, hová megy apu?").

Képes arra, hogy néhány percig várjon, megérti, eltart egy kis ideig, amíg pl. szülei megkenik neki a vajas kenyeret, az illemszabályok betartására azonban még nem fogékony: nem bírja kivárni, pl. míg a többiek is befejezik az étkezést.

Rájön, hogy nem megfelelő viselkedéssel fel tudja hívni magára a figyelmet, teszteli a szülőt, hogy vajon mit vár el tőle. Érzi, hogy van egy határ, ameddig elmehet, de próbálgatja, hol is az.

Dührohamai hátterében kétségbeesés és nem rosszaság áll: szeretne eleget tenni szülei kívánságának, másrészt viszont saját akaratát követné. Élvezi, hogy van saját akarata, ugyanakkor félelmet kelt benne, hogy már nem képez egységet szüleivel. Ilyenkor hagyjuk, hogy kitombolja magát (de mindenképpen maradjunk a közelében), esetleg igyekezzünk elterelni a figyelmét, ne bocsátkozzunk meddő küzdelmekbe, de ne is tűrjük el jeleneteit.
2,5 évesen már keresi a hasonló korú gyerekek társaságát, elkezd együtt játszani másokkal, kezdődnek az igazi szerepjátékok (3 éves korig): ébredezik gyermekünkben a szociális érdeklődés. Megtanulja, hogyan képzelheti bele magát mások helyzetébe, hogyan azonosulhat az övétől eltérő helyzetekkel.

Önállóságának gyakorlása során olyankor is elhárítja a felajánlott segítséget, amikor valóban szüksége volna rá.

Felébred benne a szeretet, a szó felnőtt értelmében véve: sajnálatot érez, ha fáradtnak lát minket, szívből együtt érez, amikor bánkódunk valami miatt, megsimogat, vigasztalni próbál. Erős a vágy benne, hogy boldogabbá tegyen bennünket és alkalmazza az egyetlen általa ismert módszert: átölel, és azt mondja "szeretlek". Ezek az érzések és cselekedetek önzetlenségéről tanúskodnak: mást helyez előtérbe önmagával szemben, őszintén törődik másokkal, örömet és vigaszt akar nyújtani.
Vigasztalhatatlan, sőt önmagát sem szereti, ha rosszallásunkat érzi. Jó akar lenni, hogy rászolgáljon szeretetünkre és elismerésünkre. Jó akar lenni, hogy önmagát is szerethesse. Úgy fejlődik társas lénnyé, hogy magáévá teszi álláspontunkat saját törekvéseivel szemben. Az elfogadhatatlan vágyak leküzdése terén tett első lépései igen áttételesek más, környezetében lévő emberekre vagy tárgyakra ruházza át ezeket a negatívumokat. Úgy kezd harcolni a "rosszal", hogy azt kiveti magából (sokkal könnyebb külső ellenséggel harcolni, mint azzal, amelyik bennünk lakozik).

"Azonosulással" tanul- utánoz, a felnőttek helyébe képzeli magát, szerepükben úgy viselkedik, amilyen viselkedést tőlük elvárna. Még a kifejezések, hanglejtés is azonos a felnőttével.

Kialakulnak az érzékszervi, mozgásos sémák: az észlelések fokozatosan élménnyé kapcsolódnak össze, s minden élményből a leglényegesebb elemek őrződnek meg.

 

HOGYAN FEJLESZTHETED, SEGÍTHETED?

Ne lépjünk fel túlzott szigorral, mivel a szülőktől való félelem megnehezíti a kicsi dolgát az önfegyelem elsajátításában, ráadásul ellenállást vált ki belőle. Csökkentsük olyan mértékűre a vele szemben támasztott igényeket, amit igazából teljesíteni tud.

A kifogástalan viselkedés legerősebb ösztönzője a gyermek vágya, hogy buzgón kövesse szeretett példaképét, a szülőt. Hiába tiltjuk el bizonyos tárgyaktól, amíg nem tanulja meg leküzdeni vágyait (ez nem makacsság, még nem lehet vele okosan beszélni), amely azok megérintésére, megismerésére irányul, hasztalan. Inkább a "pótló technikákhoz" nyúljunk, azaz tereljük el figyelmét más irányba, és azzal nyújtsunk pótkielégülést, pótcélt. Megtanulja, hogy a terveket néha el kell és el is lehet halasztani. Ezzel a felismeréssel válik egyre kiegyensúlyozottabbá, kevesebb konfliktusba keveredik környezetével, bár sokszor még képtelen elegendő ellenállást kifejteni saját ösztöneivel szemben, ez a türelmesség óriási erőfeszítést kíván tőle.

Nehezen érti az ilyen fogalmakat: tegnap, ma, holnap. Úgy segíthetünk, ha megtanítjuk a várakozási idő értelmes eltöltésére.

Időközönként szívesen játszik magában is (fejlődik ügyessége, alkotókedve, fantáziája, logikus gondolkodása, figyelemösszpontosító készsége, kitartása). Csak akkor kezdeményezzünk új játékot, ha neki nem jut eszébe semmi. Ha túlságosan sok játék veszi körül, fékezően hathat a fantáziájára, ezért igyekezzünk egyszerű játékot venni, készíteni neki, amiből sok mindenfélét tud csinálni. Ha a tökéletesen megkomponált játékot mindössze fel kell húznia, a játék hamar unalmassá válik. Ha minden nyaffantásra ugrunk szórakoztatni őt, ha feladatokkal terheljük túl, nem csak fárasztjuk, de ingerültté és szétszórttá is tesszük. Mert ő másképp játszana, ha nem helyette építenénk fel a várat, raknánk össze a legót, öltöztetnénk a babát.

A rombolás a játéktanulási folyamat fontos eleme. A részeket kell megismernie ahhoz, hogy megértse, minden rész egy egészhez tartozik. Ezután kezd el építeni, összerakni, rendezni. Ilyenkor ne zavarjuk meg (ha segítségre van szüksége, úgyis szól, de akkor is először csak tanácsot adjunk).

Kísérletezzen és tévedjen is -abból tanul a legtöbbet-, a mi dolgunk annyi, hogy ügyeljünk testi épségére. Ne mondjuk folyton előre: megszúr, becsípi a kezed, leesel - inkább legyünk résen, hogy erre rá is jöjjön, meg nagy baj se legyen belőle.

Elkezdi a gyűjtögetést (pl. hazacipeli a játszótérről az első követ, fadarabot stb.) és nem engedi, hogy kidobjuk. Ez így folytatódik sokáig, csak a gyűjtemény tárgyai változnak. Tartsuk tiszteletben "kincseit", ne éreztessük vele, hogy számunkra ezek a dolgok egyáltalán nem értékesek. Készítsünk közösen tároló alkalmatosságokat a gyűjtemény számára (pl. zsebes falvédő, gyufaskatulyából összeragasztott fiókos szekrényke). Ha feltétlenül selejtezésre van szükség, együtt végezzük, elvégre az ő tulajdonáról van szó.

Minden tevékenységére rengeteg odafigyelést és megerősítést igényel. Az igazi jutalom, ha érdeklődünk iránta és tevékenysége iránt, a nehézségek láttán oldja szorongását, míg a tárgyi jutalom anyagiassá nevelheti.

Boldog, ha engedjük, hogy segítsen: elrámol, segít teríteni. Ne kényszerítsük, csak ha ő ajánlkozik, de mondjuk el neki, hamarabb végzünk, és több idő marad a játékra, ha segít (ez persze eleinte nem így lesz).

Ha nem úgy sikerül neki, ahogy eltervezi (ezek is hasznos tapasztalatok, amelyek megtanítják arra, hogy magától kell megoldást találnia), ne magyarázzuk túl a dolgot, ne is kritizáljuk, könnyen elmegy a kedve a továbbiaktól. Az sem jó taktika, ha megmutatjuk, "hogyan kell csinálni". A felnőtt ügyessége, gyorsasága éppen arról győzi meg, hogy neki ilyesmivel kár próbálkoznia. Áthidaló megoldás lehet, ha előre összeírjuk, miben tudna legalább részben hatékonyan segíteni (pl. a vásárolt élelmiszerek kipakolása, helyrerakása, az elmosott evőeszközök csoportosítása, a szennyes színek szerinti szétválogatása, a zsebek ellenőrzése mosás előtt, nem maradt-e bennük papír zsebkendő, a zoknik párosítása, süteményformázás stb.). Tegyük játékossá a házimunkát (pl. elrejtünk a szennyestartóban néhány játékot, amit válogatás közben talál meg). Fontos, hogy megismerkedjen valamennyi házimunkával, és megtapasztalja, milyen fontos, hogy valamilyen módon mindenki kivegye a részét a tennivalókból.

• Sokszor túl sokat kívánunk tőle, túl sok tilalom veszi körül, állandóan rászólunk. Nehezebb, de hatásosabb rávezetni a gyereket arra, hogy mit lehet és azt hogyan.
• Próbáljuk kiküszöbölni az összeütközési pontokat (pl. féltett dolgainkat tegyük magasabb polcra. A szemmagasságban levő tárgyak kihívásának nehéz ellenállni).
• Az is kihozhatja a sodrából, ha választás elé állítjuk. Ez ugyanis azt jelenti, hogy az egyikről le kell mondania.
• Ha úgy kezeljük, mintha még kisbaba lenne, állandóan lázadni fog ellene.
• Ha fáradt, képes elmenni a szülői türelem végső határáig. Ilyen esetekben ne követeljünk, hanem kérjünk vagy valamilyen kedveskedéssel, témaváltással, kerülővel próbáljuk elérni célunkat (pl. el kell mennünk fürödni, hogy mielőbb mesélhessek).
• Legyen valamilyen tervünk a gyerek fegyelmezését illetően. Ha csak akkor gondolunk erre, amikor a beavatkozást igénylő szituáció előállt, könnyen hozhatunk rossz döntést (a fegyelmezés nem a büntetéssel egyenértékű, sokkal inkább nevelés, tanítás. A szidás, büntetés, büntetéssel való fenyegetőzés, tiltás nem megfelelő módszer. Mivel csak fokozná a dacot, a gyerek egyre makacsabbá válna, rászokna az állandó "nem"-re, esetleg akarata, önálló szándéka sorvadna el). Éreztessük vele cselekménye logikus következményeit (pl. az elrontott játékot többé már nem lehet használni).

Próbáljuk megérteni, mi a baja, mi hiányzik neki, mi foglalkoztatja. Neki is lehetnek nehezebb napjai, időszakai, ahogy nekünk is vannak. Ha őszintén keressük a megoldást, igyekszünk megérteni őt és próbáljuk tapintatosan átsegíteni a nehéz időszakain, akkor nem a fáradtságot fogjuk érezni, hanem az eredmény láttán jóleső öröm tölt el minket is, gyermekünket is. Ha dühe jogos, ismerjük el, közöljük azt is,  hogy elfogadjuk az indulatait, szeretjük akkor is, ha ő mást akar, mint mi. Ha nem érezzük jogosnak, akkor is tudnia kell, a cselekedetét és nem őt ítéljük el.
Segíthet a humor is a helyzet rendezésében, azt se titkoljuk el, ha mi is fáradtak, türelmetlenek vagyunk. Ne törekedjünk arra, hogy mindig nekünk legyen igazunk. Meglepő eredményeket hoz, ha a gyermekhez hasonló mértékletes kitöréssel (ellendac) reagálunk "színjátékára". Enyhül a feszültség akkor is, ha leteszünk arról, hogy mindenáron érvényt szerezzünk álláspontunknak. Próbáljunk kompromisszumot kötni. Ha jó a kapcsolatunk, meglesz benne a becsvágy, hogy megfeleljen a szeretett és csodált szülő igényeinek.

Célszerű bemutatni, majd sokszor ismételni az elvárt viselkedést, megdicsérni, ha megfelelően követi a mintát, tévesztés esetén emlékeztetni a helyes viselkedésre (pl. szeretnénk megtanítani, hogy kérje szépen, ha valamit akar. Magunk is mondjuk ezt minél gyakrabban, ha ő is használja, mondjuk neki, hogy milyen udvariasnak és okosnak tartjuk. Ha néha rosszat mond, figyelmeztessük hibáira: "Kérem szépent szokás mondani, nem pedig addidét!").

Hangulata változó: a ragaszkodó szeretet ("kapaszkodó korszak"- hiába küldjük játszani, kapaszkodik a felnőttbe), biztonságot keres, mert a külvilág sok jelenségétől fél. Legyünk vele türelmesek, annál hamarabb és zökkenőmentesebben elmúlik, utána magabiztosabb, kiegyensúlyozottabb, derűsebb lesz) és a dühroham szélsőségei között ingadozik. Alkalmazkodjunk hozzá, mert ha most nem kap lehetőséget az önállóságra a kiskori dacból erősen elutasító magatartás alakulhat ki.

Ne tiltsunk túl sokat, mert minél kisebb a mozgástere, annál nehezebben viseli a korlátokat. Ha feltétlenül szükséges tiltanunk (a fontosabb dolgokban, mint pl. a lefekvés és felkelés ideje stb. maradjunk továbbra is következetesek. Ezt nyugodtan, kedvesen és határozottan hajtsuk végre), indokoljuk meg. Sikerrel próbálkozhatunk a rábeszéléssel is. Egyes dolgok ínyére vannak, mások nem. Nem gondolja át a dolgokat előre, türelmetlen, ha valami nem sikerül azonnal.

Sokkal jobban részt vesz a közös játékban. Tanítsuk meg a játékban való társas együttműködésre és arra, hogyan ossza meg a játszás örömét másokkal.
Játékosan tanítsuk meg a rendrakásra, de lehetőleg ne vigyük túlzásba ("Mielőtt új játékot veszel elő, rakd el a többit"). Ez megköti a fantáziát, megakadályozza a rögtönzést, hogy amit kitalált, azonnal meg tudja csinálni.

• Ne csapjunk patáliát a káosz miatt, így hamarosan nem lesz okunk harcolni miatta. Ne feledjük azonban, ha mi nem járunk előtte a jó példával, tőle is hiába várjuk el. Ha tiszta, rendezett otthonban él, ő is ekkor érzi jól magát, ha nincs körülötte nyugtalanító összevisszaság.
• Szoktassuk rá, hogy mindennek megvan a helye.
• Saját szobája az ő birodalma, ahol neki kell összepakolnia. Tartsuk tiszteletben tulajdonát, ne rendezkedjünk a megkérdezése nélkül
• Játékosan vegyük rá a rendrakásra. Mondjuk azt: "versenyezzünk, ki tud több játékot a dobozába tenni". Néha tegyük el a játékok felét egy időre. Amikor elővesszük, úgy örül majd neki, mintha új volna.

Tegyük játékossá a "nemszeretem" dolgokat és rögtön megjön a kedve (pl. ha tiltakozik a krémezés ellen, tegyünk krémpöttyöket a bőrére. Közben persze ő is megmondhatja, hova kerüljön a következő pötty. Utána nevezzük el közösen a pöttyöket, végül pedig az összes pötty együtt fog táncolni, vagyis elkenjük őket).

Játékai: nagyobb darabokból álló kirakós játék, Lego Duplo, tompa végű olló, ragasztó, játék babakocsi, műanyag étkészlet, játék háztartási eszközök, játék ház (házilag: néhány asztalból, székből, kartondobozokból takaróval leterítve), játékautó, játék talicska, képes mesekönyv rövid mesékkel, beöltözés (pl. régi holmikba stb.), díszek és ajándékok készítése közösen, TV nézése (mértékkel, műsorokat szűrve). Ügyeljünk rá, hogy neki nem való műsorokat ne nézzen meg, napirendünk ne a TV műsorához igazodjon, ne menjen a mozgás, a családi együttlét, beszélgetés rovására. Nézzük együtt, s magyarázzuk el, mit látunk. Ne a TV mellett altassuk a gyereket: a halkan duruzsoló televízió mellett látszólag mélyen alvó kicsi valójában felszínesen alszik.

A cikksorozat további részei:
Gyermekeink fejlődése - 2-2,5 éves gyerek
Gyermekeink fejlődése - 3 éves gyerek
Gyermekeink fejlődése - 4-5 éves gyerek
Gyermekeink fejlődése - 6-7 éves gyerek
Gyermekeink fejlődése 12 éves kor felett

Fotó: -Marcus- FreeDigitalPhotos.net