"Volt a mikulás csomagban pár csoki, amiről tudtam, hogy nem szereti a gyerek. Már január közepe volt, de tényleg hozzá se nyúlt.
Egy este én úgy éreztem, vagy embert ölök, vagy csokit eszem.
Lenyúltam hát párat és nagy boldogan befaltam.
Úgyse veszi észre...
No, másnap jön a kicsi, hogy nincs meg a csoki.
Természetesen úgy tettem, mint akinek fogalma sincs, mi is történhetett.
Egy darabig kerestem vele, aztán meg akartam győzni, hogy talán nem is volt olyan, erre ő sírt, én meg rohadtul utáltam magam.
Ilyenkor az ember valamiért undok lesz.
Én is megkérdeztem, egyáltalán minek az a csoki, hát nem elég a többi?
Estig bírtam.
Bebumliztam a városba.
A negyedik áruházban találtam a leértékelt áruk között olyan télapós csokit, amit megettem.
Ráment egy fél napom, de meglett.
Hazamentem, visszatettem, győztem.
Másnap volt a szülinapom.
Szaladt a gyerek már hajnalban, kaptam egy rajzot, amin én voltam meg ő, nagyon boldogan.
No meg az a csoki, amit azért keresett, mert nekem szánta..."
Forrás: Sanyii / Facebook
Kép: TanteTati / Pixabay
Kérjük, támogasd munkánkat!
Ha szeretsz minket olvasni, ha csaltunk már mosolyt az arcodra, ha segített már neked valamelyik szakértőnk, vagy ha egyszerűen Te is fontosnak tartod, amit csinálunk, kérjük, támogasd munkánkat!
Banki átutalással:
Magnet Bank 16200106-11697987
Kedvezményezett: Családi Háló Közhasznú Alapítvány
Közlemény: Média támogatás
Vagy bankkártyás fizetés Simplepay-el az alábbi gombra kattintva: