A gyermeki érzelmek szabályozásának kialakítása

Gyermekek nevelésére vállalkoztam, így hát nevelő – oktató munkámban nagy felelősséget éreztem komplex személyiségfejlesztésükért. 40 évig – többnyire hátrányos, halmozottan hátrányos helyzetű tanulókat neveltem – oktattam.

„Ezek a csillogó-fekete szemű gyerekek nem maguk váltották a belépőjegyet arra az útra, amit úgy hívunk: Élet… Ha a szemükbe nézünk, ugyanazt a sugárzást érezzük, ugyanazt olvassuk belőlük: Itt vagyok, faragj az évek során embert belőlem!” (Váradi József)

A gyermeki érzelmek szabályozásának kialakítása, az indulatok, motivációk átalakítása úgy, hogy az a közösségi életben / szűkebb és tágabb környezetben is / elfogadott társadalmi szabályok, megengedett viselkedésformák mozgatójává váljon minden rám bízott gyermekben. Hiszem és vallom sok éves pedagógus munkám tapasztalatai alapján, hogy a gyermeki agresszió kialakulásában a legfontosabb feladat a megelőzés! Így hát én e pályázati témában nem azokról az esetekről, eljárási módszerekről írnék elemzően, amikor már a gyermeki agresszióval szembesülünk! Az empátia megerősítésében - a gyerekek helyes szokásrendszerének, a közösségi együttélés szabályainak, egymás elfogadásának, a másság kezelésének, a kommunikációs készségfejlesztésnek, a vitakultúrának, a helyzetgyakorlatoknak – a helyes életvezetési kompetenciák megismerésének, fejlesztésének van a legnagyobb szerepe. Segítette pedagógiai munkámat az, amikor megismerhettem intézményi pályázat kapcsán a 90 órás továbbképzésen a 7 szokást: Franklin Covey: Életrevaló / életvezetési kompetenciák fejlesztése az általános iskolai 6-14 éves korú tanulók nevelésének – oktatásának a folyamatában:

Forrás: www.franklincovey.hu/a-bennem-rejlo-vezeto

1. szokás: Légy proaktív! / Döntéseimért felelős vagyok. /
2. szokás: Tudd előre, hová akarsz eljutni! / Előre tervezek és célokat tűzök ki. /
3. szokás: Először a fontosat! / Következetesen dolgozom a legfontososabb céljaimon. /
4. szokás: Gondolkodj nyer – nyerben! / Egyensúlyt tartok, amit én szeretnék és más szeretne. /
5. szokás: Először érts, aztán értesd meg magad! /A megértés szándékával hallgatok. /
6. szokás: Teremts szinergiát! / Együtt jobban, jobbat alkothatunk. /
7. szokás: Élezd meg a fűrészt! /  Az eredményesség fenntartásában meg kell újulnunk testünkben, elménkben, szívünkben és lelkünkben. /

Ezekre is építve alakítottam ki az osztályközösségem életének színterét – a tantermünket. Kiemelt szerepet kapott osztálytanítói munkámban ez a szűkebb környezet, ahol a halmozottan hátrányos helyzetű / HHH - s / tanulóim töltötték idejük nagy részét:

A tanítás – tanulás folyamatát segítő tevékenységek és eszközök:

Az interaktív tábla jelenléte az osztályban, használata akkor és ott – tanórán és tanórán kívül – amikor a gyerekek világába lehet hozni éppen azt az információt – képet, zenét, filmet, a világ bármely részét – amire fejlődésük folyamatában szükség van, felbecsülhetetlen érték.

2. szokás: Tudd előre, hová akarsz eljutni! / Előre tervezek és célokat tűzök ki. /

3. szokás: Először a fontosat! / Következetesen dolgozom a legfontososabb céljaimon./

A helyzetgyakorlatok, dramatikus játékok a legalkalmasabbak arra, hogy a gyerekek át tudjanak érezni helyzeteket, bele tudják élni magukat egy pozitív vagy negatív szereplő cselekedetébe. Így felidézve egyet a sok közül: Krúdy Gyula: A kis török c. olvasmány tanulságos történet volt a gyerekek számára. Arra különösen, ahogyan viszonyult a férj és a feleség a Budai várban ott hagyott török gyerekhez:”- Igaza van, apjuk - mondta. - Kár volna szegény gyereket itt, elpusztulni hagyni. - Ahol négy van, ott elfér az ötödik is - mondta csendesen Tóthné.” A fotón látható az asztal alatt a kis török szerepét játszó mélyszegénységben élő kislány- az arca önmagáért beszél: egyedül maradt, befogadja, gondoskodik-e majd valaki róla, elviszi-e a csizmadia házaspár? A helyzet átélése a többi gyermekem és jómagam számára is lélekedző – megható volt. A szereplőknek, akik eljátszották és akik csak elolvasták -  figyeltek,    könnybe lábadt a szemük. Különösen így volt ez akkor, amikor az apja elvitte a kis törököt és Ő visszatért a befogadó magyar családhoz. Nos, az ilyen történeteket nem elég csak elolvasni, el kell játszani, át kell élni – akkor jönnek elő a pozitív érzelmek / szeretet – gondoskodás – segítőkészség - a másság elfogadása /, az empátia így fokozatosan formálódó személyiségük részévé válik.

5. szokás: Először érts, aztán értesd meg magad! /A megértés szándékával hallgattak, majd megnyíltak a tanulók. Beszéltek, véleményt formáltak, következtetést vontak le, játszottak az adott szerepben.

A csoportokban végzett közös munka – eredményes feladatmegoldás – egymás segítése minden gyermekemet arra ösztönzött, hogy az együtt dolgozásból a legjobb eredmény születhessen és ennek együtt örülhessenek!

3. szokás: Először a fontosat! / Következetesen dolgozom a legfontososabb céljaimon. /

6. szokás: Teremts szinergiát! / Együtt jobban, jobbat alkothatunk. /

Feszültség forrás ezeknél a gyerekeknél a mindennapi munkában a felszerelés hiányossága: ezt próbáltam feloldani a taneszköz dobozzal az asztalon: „csak kiveszem – kivesszük belőle azt, amire éppen szükség van. Tartalmát minden tanév elejétől folyamatosan töltöttük fel azokkal az eszközökkel, amelyek szükségesek a tanítási órákon az egyéni, differenciált, kooperatív vagy tevékenységközpontú munkaformákhoz.

Állj meg egy pillanatra!” - „Pozitív gondolatok - Vegyél egyet a mai napra!” A tanítási nap ezzel kezdődött: Belépett a tanuló az ajtón és megállt egy pillanatra – elgondolkodott és választott. Ez felelősségteljes döntés meghatározta viselkedését, társaihoz való viszonyát – közösségi létét, munkáját.

2. szokás: Tudd előre, hová akarsz eljutni! / Előre tervezek és célokat tűzök ki. /

A nap végén: a székre ült a gyermek, végiggondolta a napját és mesélt: elárulta, mit választott és értékelte önmagát nyílt őszinteséggel – kritikusan.pl.. „Sikerült, mert ma minden társammal szépen beszéltem!”, „Jó napom volt, mert tudtam segíteni Gyulának és ő ezért megölelt!”, Hibáztam, csúnyán szóltam Jázminhoz: én megbántam – elnézést kértem, s ő megbocsájtott!” Ilyen és ehhez hasonló megnyilatkozásokra emlékszem vissza.

1. szokás: Légy proaktív! / Döntéseimért felelős vagyok. /

Természetesen nincs kizárólagosan jó módszer, de aki a gyermekek nevelésére – oktatására vállalkozik, annak keresni – kutatni – kipróbálni kell a gyermekek személyiségfejlesztése érdekében a lehető leghatékonyabb eszközöket! Ezeknek a halmozottan hátrányos helyzetű gyermekeknek az életében az iskolában töltött idő – reggeltől késő délutánig – felelősségteljes tervezési, szervezési, megvalósítási pedagógus munka!

• Olvasósarok – könyves környezet:

Hátrányos helyzetükből adódóan otthonukban aligha vannak könyvek. Mindig fontosnak tartottam, hogy tanítványaim életkoruknak megfelelő könyvek közelében legyenek. Ezt adományból szereztem be és az iskolai könyvtárból kölcsönöztük ki közösen. Így életkoruknak megfelelő könyves környezetben élhették meg az osztályteremben töltött idejüket, segítve ezzel elméjük gazdagodását, lelkiviláguk kiegyensúlyozottságát, a pozitív érzelmek megerősítését.

8. szokás: Élezd meg a fűrészt! /  Az eredményesség fenntartásában meg kell újulnunk testünkben, elménkben, szívünkben és lelkünkben. /

• Játszósarok / fiúk – leányok:

„A játék. Az különös. Gömbölyű és gyönyörű, csodaszép és csoda jó, nyitható és csukható, gomb és gömb és gyöngy, gyűrű.
Bűvös kulcs és gyertya lángja, színes árnyék, ördöglámpa."

/ Kosztolányi Dezső: A JÁTÉK /

4. szokás: Gondolkodj nyer – nyerben! / Egyensúlyt tartok, amit én szeretnék és más szeretne. /

Ha a gyermeknek szabadidejében lehetősége van játékokkal játszani, különösen olyanokkal, amivel otthon nem, akkor ezt örömmel és mérhetetlen hálájukat kifejezve teszik. Játékgyűjtésbe kezdtem / ismerősöktől és felnőtt gyermekeim játékaiból / és berendeztük a játéksarkot fiúknak – leányoknak: legó, fa és műanyag építőkocka, kis autók, játékkártyák, társasjátékok, elektronikus játékok, babák baba kocsival, plüss állatok stb. Örültek, hogy játszhattak:

• együtt – kreatívan alkothattak, amit aztán együtt csodáltak meg, tökéletesítettek tovább
• a társas-, kártya-, elektronikus játék nyer – veszít helyzet kezelésére kiváló lehetőség

és eszükbe  nem jutott a veszekedés - ellenkezés azon, hogy ki melyik játékkal akar játszani. Adódtak viták, de a jelenlétemmel – tevékenységük figyelemmel kísérésével az adott konfliktus helyzet feloldható volt / érvek – érvelések, tolerancia /és nem vezetett el az agresszív viselkedéshez.

• Pihenő rész / Beszélgető kör helye:

Minden hétfő reggel, az első tanítási órában beszélgettünk: bekucorogtunk a sarokba az ülőkére – szőnyegre – az óvodától kapott ágyra. A hétvége után ki - mit szeretne elmondani – megosztani velünk?  Mindig én kezdtem, mert engem is hallani akartak. Megnyíltak aztán a gyermeki lelkek és beszéltek, amiről úgy érezték, hogy beszélniük kell! Ha jó dologról hallottunk, akkor együtt örültünk:

• „Ünnepeltük a névnapomat és kaptam cipőt.
• Bevásároltunk a Tescóban és engem is elvittek.
• Segítettem apának a háztetőt csinálni, adogattam a cserepeket.
• Az otthonunkba adományt hozott az” Adj király!” és kaptunk sok mindent.” stb.

ha, rossz dolog történt, együtt szomorkodtunk:

• „Nem tudtam aludni, mert rosszat álmodtam.
• Lázas beteg voltam.
• Kiabáltak az utcánkban éjszaka és én féltem.” stb.

Át tudták érezni egymás helyzetét, örömét és szomorúságát. Figyeltek egymásra, fontosak voltak egymás számára.

7. szokás: Élezd meg a fűrészt! /  Az eredményesség fenntartásában meg kell újulnunk testünkben, elménkben, szívünkben és lelkünkben. /

• Étkezést előkészítő rész:

Kialakítását azért is tartottam mindig fontosnak a HHH-s tanulók életében, mert sajnos az otthoni szociális körülmények a megfelelő – helyes étkezési szokásrend kialakítását kevésbé teszik lehetővé: kézmosás – terítés: tányér, pohár, szalvéta – a felelős rendszer kialakítása – az ennivalók kiosztása stb. Közéjük ültem mindig, én is megettem az otthonról hozott ennivalómat. Hogy kerül ez az agresszió és empátia közelébe? Úgy, hogy azért akadt, aki nem kérte az ingyenesen kapott ennivalóját /, mert ő hozhatott otthonról /, de el kellett venni a kiosztáskor és annak adta, aki még éhes volt / az vagy még megette vagy hazavitte, mert vacsorára sem biztos, hogy volt mit ennie/. Átérezték a másik gyerek helyzetét, odafigyeltek egymásra, kedvesen, tisztelettudóan, jó szívvel adták társaiknak a saját részüket. Tudtak adni, mert adni jó, ha tehetjük és ez formálódó személyiségük részévé vált!

A tanórán kívüli programokra – rendezvényekre folyamatosan készültünk: együtt terveztünk – szerveztünk - dolgoztunk érte és a közös élmény a megvalósításkor meghozta hatását a gyerekekre: együtt, egy csapatmunka eredményének örülhettek. Mi volt ez, ha nem a közösség tagjainak személyiségfejlesztése a pozitív érzelmek erősítésével?!

A tanulókkal való interakciós folyamatban azonosulási mintát nyújthattam. Részben ezek alapján, részben a tanulókkal való egyedi bánásmóddal erős érzelmi kapcsolatokat alakíthattam ki minden egyes gyermekkel. Az így befektetett energiámmal aktív pedagógus munkám folyamatában a nevelési eredmények nem maradtak el. Ahhoz azonban, hogy azonosulási minta legyen, merni kell önmagunkat adni. A szervezeti szerepünk nem szabad, hogy korlátozza ezt a képességet és készséget bennünk – pedagógusokban. Feladatunkat nem szabad csak a tantárgyakra beszűkítve végezni.

„Mindenik embernek a lelkében dal van

és saját lelkét hallja minden dalban.

És akinek szép a lelkében az ének,

az hallja a mások énekét is szépnek.”

/ Babits Mihály /

Megállapíthatom tehát, hogy e téma kapcsán ugyan nem gyermeki agresszióról tettem közzé esetleírást – arra módszeres reagálást – eljárásmódot. Tettem ezt azzal a meggondolással, mert a megelőzési tevékenységünknek / a halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek esetében különösen így van ez / nagy jelentősége van: a gyermeki lélek húrjainak megérintése, hogy azon a dal szépen szóljon.  
 

A „Keressük a legkreatívabb magyar gyermeknevelő szakembereket!” pályázatra beérkezett cikk.