"...tégy, amit akarsz" (Szent Ágoston)

De szerencsére vagyunk egy páran, - elnézve a cikkírók széles táborát- akik régi, új módszerekkel, de arra törekszünk, hogy lehetőségünkön túlmutatva,  e beilleszkedési nehézséggel küzdők és sajátos nevelési igényű gyerekek is tudják, hogy teljes értékű, egész-séges gyerekek.

Ehhez persze iskola szintű támogatásra, a vezető, kollegák segítségére  is szükség van.

A csepp a tengerben az A és B hétet átnevezte irodalom és nyelvtan hétnek. Az adott héten így megszűnik a fekete pont a felszerelés hiánya miatt, hiszen egyértelműen kiszámítható. Nincsen házi feladat, nem adok. Így már az iskola által okozott visszacsatolás is már pozitív, hiszen a gyerek az órán bent ül és részt vesz a foglalkozáson. Házi nincs, viszont project feladat van. Nem is akármilyen, kutató, felfedező, gondolkodásra késztető feladatokkal.

Minden nyelvtan és irodalom hétre is kapnak a tanítványaim 1-1 project feladatot. Ez a páros és páratlan hét számításai miatt, tervezhető és bőven jut rá idő, hiszen legalább 9 napjuk van rá. Minden héten pénteken adom ki a következő tantárgyi hétre szóló project feladatokat, melyet két hét múlva a hétfői tanórán elő kell adniuk. 2-3 fő egy csoport. Minden csoportnak van 5 perce a bemutatkozásra. Készíteni kell egy táblát, melyen mindhármuk személyes kapcsolata az adott témával kapcsolatban megjelenik. Minden hét csütörtöki napja a project feladatok „összeszerelése” a tanórán.

Minden gyerek az osztályban más szinten áll. Van aki lemaradt és írás, olvasási nehézségekkel küzd, más a már a következő év anyagát is biflázza, a harmadik képtelen a definíciókat, adatokat bemagolni, de minden hallás után megjegyez… s még sorolhatnám.

Nekem ez így pont jó. S így a gyerekeknek is. Mindenki más – más project feladatot kap, amit nem definiálok, vagy magyarázok el. Tételt kapnak, témát: A tündérek ( 5. o. tananyag: mesék világa). Van aki az elementálok irányába ment el, más makettet készített, a harmadik mikroszkópot hozott, hogy megmutassa, mennyire kicsi is az az apró tündér, a negyedik lemásolt a tankönyv Harry Potter szövegét.

Mi történt tulajdonképpen?

Az osztály megismerte az elementálok fogalmát- az előadó gyermek büszke önmagára; a makett készítő a szem-kéz koordinációját fejlesztette - az előadó gyermek bemutatta kreativitásáét; a mikroszkópos gyermek az irodalmat összekötötte a tudományos munkával- az előadó felkeltette osztálytársai kíváncsiságát; a negyedik tanuló pedig helyesírást gyakorolt- az előadó megerősítést nyert, hogy a feladatot meg tudta csinálni.

S mi történt mindeközben?

Az osztály csapatként működött. Együtt kellett dolgozniuk csütörtökönként. A szociális hálójukat megnyitva, elfogadóvá és megértővé kellett válniuk egymás iránt és a másik érdeklődési körével szemben. Toleranciát tanultak. S amikor a hétfői előadó nap jön, mindenki lelkes és már alig várja, hogy előadhassa saját és csapata művét. Egymásra pedig figyelünk az előadás alatt, ugyanis jegyzetelniük kell az elhangzottakat. Az előadások végén pedig a kiemelt, legfontosabb vázlatpontokat kapcsoljuk a tananyaghoz.

Nem lehetetlen 45 percben naponta házi feladat nélkül dolgozni. Ezt bizonyítja, hogy bár 9 napja van a tanítványaimnak a feladat megoldására, mégis jóval korábban hozzák már elképzeléseiket papírra, rajzlapra, vagy pendrive-re vetve, hogy olvassam el és adjak tanácsot, hogyan tovább. Mélyebb kötődés alapul így ki a tananyaggal szemben is. S mindenki a saját szintjének megfelelően dolgozik.
 

A „Keressük a legkreatívabb magyar gyermeknevelő szakembereket!” pályázatra beérkezett cikk.