Egyes gyerekek két paradicsomot hoztak, míg mások hármat, ötöt, de volt, aki tízet is.
A tanár arra kérte a diákokat, hogy két héten át mindig cipeljék magukkal a paradicsomokat. Csupán két nap telt el, amikor a diákok arra panaszkodtak, hogy a paradicsomok fura szagot kezdenek árasztani.
Sok tanulónak nehezére esett magával cipelni a paradicsomokat, mert azok egyre erőteljesebb bűzt kezdtek el árasztani.
Egy hét elteltével a tanár összehívta a diákokat, hogy meghallgassa a panaszukat.
“Mindezek nagyon hasonlítanak arra, amit a szívetekben hordtok, amikor nem szerettek, gyűlöltök egy embert. A gyűlölet felzabálja a lelket és megbetegíti az embert” – mondta a tanár.
“Ha nem tudjátok elviselni az egy hetes paradicsomok bűzét, gondoljátok el, milyen “aromája” van a keserűségeteknek és gyűlöleteteknek, amit nap mint nap a szívetekben hordtok?
A szív egy csodálatos kert, amit időnként meg kell tisztítani a gaztól, ami azt jelenti, hogy meg kell bocsájtanunk azoknak, akik megbántottak minket. Ezzel pedig a jó dolgoknak teremtetek helyet” – fogalmazott a tanár.
Forrás: filantropikum.com
.jpg){kind=small}
