Gyerekszáj, avagy ha a Jézuska meghalt, hogyan hoz majd ajándékot?

Nimród elég későn kezdett el beszélni. Több „hozzáértő” aggódott is emiatt, holott mi abszolút megértettük minden gondolatát. Amit mégsem, azt könnyűszerrel elmutogatta vagy a saját nyelvén elmagyarázta. 3 évesen bekerült az óvodai közösségbe, ahol nem értették a társai, hogy mit is szeretne, így kénytelen volt nekiállni szavakkal is kifejezni magát. Mindig azt vártuk, hogy mikor kezdi már el az aranyköpéseit mondogatni, amiket aztán írunk majd egy füzetbe, hogy később jókat nevessünk rajtuk együtt és megmutathassuk Neki is, miket halandzsázott össze pici korában. A füzet pár hónapja kezdte meg működését. Egyik legkedvesebb jegyzete a Jézuskáról szól, amit most meg is osztok Veletek.

Megvan a magunk hite, misékre sem járunk, Nimród azonban nagyon szeret a templomokban körülnézni és – mivel a Biblia alapjait nagyjából ismerjük – igyekszünk megismertetni Vele a különféle történeteket. Az ominózus szituációkor épp kocsival tartottunk hazafelé, amikor elmentünk egy kőkereszt mellett. Természetesen észrevette. Az iménti párbeszéd hangzott el kettőnk között:

Nimi: „Anya, ez milyen emlékmű?”

Én: „A Jézuska a kereszten.”

Nimi: „Ő meghalt?”

Én.: „Ez ennél sokkal bonyolultabb. Meghalt, de fel is támadt. Ha nagyobb leszel, majd elmeséljük.”

Nimi: „Jaj, Anya! Ne már, hogy meghalt! Azt akartam, hozzon nekem ajándékot!”

Nos, mit lehet ilyenkor tenni? A visszapillantóból néztem kétségbeesett arcát, amin villámgyorsan átfutott a gondolat, hogy tavaly még volt ajándék, idén bizony már nem lesz. Jézuska az elmúlt egy évben meghalt és nincs többé. Ki veszi át a szerepét? Hogyan magyarázom ki magam ebből a felettébb kínos helyzetből? Nem, biztosan nem fogja elfelejteni karácsonyig. Ráhagyni nem szabad, valamit muszáj vagyok mondani.

Belekezdek a történetbe: „Karácsony napján Jézus születését ünnepeljük, aki a legnagyobb ajándékot hozta el nekünk: Téged.”

Visszakérdez: „Engem?”

Válaszolok: „Igen, Téged, mert képzeld el, hogy Te karácsony napján kerültél a pocakomba.”

Kikerekedik a szeme és egyből elkezd faggatni a legújabb, számára még érdekesebbnek bizonyuló témáról. Hazáig kivesézzük a kérdést, Jézuska eltűnik a süllyesztőben, én pedig időt nyerek, hogy összerakjam magamban a megfelelő „mesét”: hol is van Ő most éppen és hogyan hozza majd el Neki az ajándékot.