Annak idején egy egész napos, hosszú műszak volt, mert 30–40 kilót tettünk el. Természetesen meleg volt, ahogy párolgott a forrázó víz a konyhában, még melegebb, ahogy kapkodtuk a forrázott barackot és húztuk a héját, vagy ahogy forráztuk az üvegeket és borogattuk le a patyolat abroszra száradni, ahogy a dunyhába raktuk a forró üveget és másnap délután a langyos lekvárokat raktuk ki büszkén!
A meghűlt lábas faláról a kicsit bőrös lekvárt kikapargattuk, a világ legjobbja! A tűző napra tettük a magokat, hogy jól kiszáradjon, és aztán feltörtük. Fogalmunk nem volt, hogy nem szabad megenni, csak azt mondták a szülők, hogy ne sokat együnk belőle! Nosztalgikus!
Most már persze nem ilyen adagokban készítem, 5–6 kilónál többet nem veszek, így gyorsan, maximum 2 óra alatt megvagyok vele, és inkább többször kevesebbet, így nem fáradok bele. Az üvegeket már nem forrázom, hanem a mosogatógépben mosom el. Jól megpakolom üvegekkel – csak ez legyen benne –, aztán lefordítom tiszta konyharuhákra, így a héten végig van tiszta üvegem.
A klasszikus, ahogy én tanultam a nagymamától:
A sárgabarackot megmossuk, egy ötliteres lábasban vizet forralunk, majd 20 másodpercre kis adagokban beledobjuk a barackot, szűrőkanállal kivéve, még melegen lehúzzuk a héját. Kimagozva egy nagy lábasba tesszük, 5 kg tiszta gyümölcsre 1,8 kg cukrot szórunk és egy-két óra múlva a levet eresztett gyümölcsöt elkezdhetjük főzni. Ahogy melegszik, szorgalmasan keverjük, nehogy leégjen. Minél tovább főzzük – csak kicsit rotyogjon –, annál simább lesz a lekvár, mert teljesen szétfő a gyümölcs. Ha úgy ítéljük meg, hogy a sűrűség megfelelő, töltsük tiszta üvegekbe, az üvegekre tegyünk egy lap befőző celofánt, erre a tartósítószert (szalicil vagy NaBe) és zárjuk le. Gyorsan tegyük pokrócok közé, hogy lassan hűljön ki, majd másnap a helyére pakolhatjuk.
Ahogy manapság készül nálam:
Megmosom a gyümölcsöt és kimagozom. Egy nagy lábasban 2 dl vízzel és 1 kg cukorral szirupot főzök. Amikor kristálytiszta, gyöngyöző és egyúttal nagyon forró a cukorszirup, beleteszem az 5 kg gyümölcsöt és leégetem a héját – illetve a forró cukor megteszi ezt helyettem. Kevergetve 15-20 perc alatt befőzöm. Lehúzva a tűzhelyről gyümölcskocsonyásítót adok hozzá, részemről almapektint a bioboltból. Üvegekbe töltöm, ráteszem a celofánra a tartósítószert, lezárom és megy a száraz dunsztba.
Amikor megbolondítjuk a lekvárt:
Ezeket az ízesített lekvárokat mindig kis üvegekbe tegyük el, jobban tudjuk majd felhasználni.
Elkészítek egy alap baracklekvárt az előbbiek szerint 5 kg-ból, majd egyharmad részébe levendulaszirupot teszek és így rakom el forrón a száraz dunsztba, a másik harmadba rózsavizet keverek, így már van is két illatos lekvárunk. A harmadik részbe tehetünk ugyanolyan súlyú őszibarackot és főzzük tovább egy kis ideig egy kis darab gyömbérrel – pikáns lekvár lesz. De rakhatunk bele sárgadinnyét is, akkor 2,5 kg lekvárba 0,5 dl rumot teszünk – fánkok igazi kísérője lehet.
Fontos, hogy a lekvárokat címkézzük fel, mert később nem tudjuk, melyik milyen! Tárolásnál érdemes egy kis figyelmet fordítani rájuk: tegyük úgy a polcra, hogy ne érje a fény, akkor sokáig szép marad a színe, nem oxidálódik a baracklekvár. Figyelmesen pakoljuk az üvegeket, ne döntögessük, hogy ne érjen a lekvár a tetejéhez, így nem romlik meg.
Gáztűzhelyen használjunk lángelosztót, csak vastag talpú, falú vagy hibátlan zománcú lábasban érdemes főzni, s tegyünk el egy fakanalat is erre a célra. Kisebb adag lekvárt egy hűtőtáskában is kidunsztolhatunk, ott is lassan hűl majd ki.
Dolgozzunk figyelmesen, mert a lekvár nagyon forró tud lenni!
Aztán télen gyűjtsük be a dicséreteket, hogy milyen finomat készítettünk!
Fotó: Susan Morgan
Kapcsolódó cikkek:
Receptek Levendula felhasználásával
Itt az ideje kovászolni!
Szezonja van: a meggy!
.jpg){kind=small}
