Császármorzsa almával

A receptet nagymamámtól tanultam, sokszor sütötte nekünk reggelire hétvégenként. Az ott alvó unokáinak számától függően változott a mennyiség, két főre egy tojást számolt - az unkaöcsémet duplán számolta mindig :)

Szóval úgy készült ez a finomság, hogy ahány tojást teszünk bele, annyi deci tejet kell mellétenni, egy csipet sót és annyi búzadarát, hogy sűrű, palacsintatésztát kapjunk. Itt azzal toldottam meg a receptjét, hogy reszeltem bele, tojásonként egy-egy almát is és egy keveset a karácsonyról maradt mézes süti fűszerkeverékből. A jól összedolgozott masszát egy órán át a hűtőben pihentetjük, hadd duzzadjon meg a dara. Egy magasabb falú lábosban, vagy serpenyőben kevés olajat forrósítok és beleöntöm a masszát. Nagy lángon sütöm, szemmel tartva. Mikor az alja megsült, egy falapáttal "megfordítom", és gyakran megkavarom, hogy mindenhol színt kapjon. Már ekkor nagyobb darabokra esik szét, és mire az összes porcikája aranysárga lesz, helyes kis morzsahalmot kapunk a végén.

Ezen a ponton jön egy kis varázslat, tojásonként egy evőkanál kristály-, és egy kis vaníliás cukrot szórunk a tetejére, párszor átfordítjuk, hogy mindenhová jusson és egy kicsit karamellizálódjon. A legeslegvégén, amikor lehúztam a tűzről, egy kis fahéj is kerül a mosolygó, aranybarna morzsákra. Ezt szeretem a legjobban benne, amikor hirtelen megtelik a levegő a karamell, a vanília és fahéj fenséges illatával!

Ez így már önmagában is pompás, de kínálhatunk hozzá házi sárgabaracklekvárt is. Legutóbb házi megy szörppel próbáltam...egy morzsa se maradt belőle!

Jó étvágyat hozzá!