A fiatalasszony hét-, kilenc- és tizenegy éves gyermekét több mint fél éve az édesapjuk neveli. A gyermekelhelyezés megváltoztatásának a fő indoka az volt a bírósági döntés szerint, hogy Csilla akadályozta az apai kapcsolattartást. Tavaly november óta azonban az édesanya nem tud megfelelően kapcsolatot tartani a gyermekeivel, de az apa ellen nem indultak el ugyanazok az eljárások.
- Amíg nálam voltak a gyerekek, mindig elvittem őket a kapcsolattartás helyszínére a megfelelő időpontban. Velük voltak a szükséges holmik, elköszöntem tőlük, de nem voltak hajlandók elmenni az édesapjukkal. Minden ilyen esemény után eljárás indult ellenem, és a gyámhivatal megbírságolt, valamint feljelentést tett ellenem kapcsolattartás akadályozása miatt. Azzal azonban nem foglalkoznak, hogy apuka nyíltan kijelenti, hogy egyáltalán nem hajlandó átadni a gyerekeket – meséli Csilla. Egyik héten három hétköznap délután, másik héten szombat-vasárnapra vihetné el a gyerekeket, de még a telefonos kapcsolattartás sem működik. Novemberben egyáltalán nem látta a kicsiket, decemberben is csak rendőri közreműködéssel sikerült magával vinnie a két nagyobb gyereket.
- Amikor a szombati munkanap az én hétvégémre esett, az iskolába mentem a gyermekeimért. A tanárok azonban nem akarták átadni őket, és a volt férjem élettársa sem, aki aznap ment értük. A délután kettőkor kezdődő vita este kilenc után ért véget a rendőrségen, így a két nagyobb gyermeket elhozhattam, de az óvodás kicsit nem adták át. A szabályozás szerinti időben, pontosan vittem vissza őket. Ekkor szerettem volna a legkisebbet is megölelni, de hiába sírt utánam, nem tudott kiszállni a bezárt autóból – számol be az asszony. Ezt követően kétszer tudott a szabályozás szerint találkozni a gyermekeivel, majd a téli szünetre ismét rendőri közreműködéssel tudta elvinni őket.
- Az idén eltelt húsz hét alatt kétszer voltak itthon hétvégén, és kétszer hétköznap; két hónapja egyáltalán nem láttam őket. A volt férjem azzal indokolja a láthatás megtagadását, hogy veszélyeztetem a gyerekeket; érdekes azonban, hogy pont akkor kaptuk meg a gyámhivatal által kirendelt igazságügyi pszichológus szakértő szakvéleményét. Ez arról szól, hogy a gyerekeket a jelenlegi környezetük veszélyezteti, és haladéktalanul ki kell emelni őket. A szakvélemény kézhezvétele után már kapcsolattartásra sem kaptam meg a kicsiket, és a gyámhivatal szerint ez így teljesen rendben van – véli Csilla. Már decemberben kért ideiglenes hatályú elhelyezést annak érdekében, hogy hozzá, vagy a családtagjaihoz helyezzék vissza a kicsiket, de azóta sem sikerült a soron kívüli döntést meghozni. Apukát egyetlenegyszer sem bírságolták meg, habár a novemberi elmaradt kapcsolattartásban a gyámhivatal megállapította a felelősségét, és pótlást rendelt el.
Csilla keserűen összegzi tapasztalatait. Úgy látja, sem a gyámhivatalok, sem az igazságszolgáltatás nem a gyermekek érdekei mentén jár el. Az asszony szerint olyan társadalomban élünk, ahol teljesen elfogadott a férfiak által elkövetett bántalmazás, és a döntéshozók felismerni sem képesek a kapcsolati, családon belüli erőszakot, nemhogy megfelelően kezelnék azt.
- Tipikus az ilyen történtekben, hogy azoknak az apáknak, akik végig tudják vinni akaratukat, jó anyagi háttérrel rendelkeznek, sikeresek a szakmájukban és nagy befolyással bírnak, bedőlnek a hivatalok. Tényleg csak a neveket és a dátumokat kell kicserélni, és minden sztori egyforma – mondja Csilla.
Az asszonynak számos más problémával is szembe kellett néznie. Nemcsak rágalmazási perek indultak ellene, mert el merte mondani a véleményét, hanem letöltendő börtönbüntetést kértek rá kapcsolattartás akadályozása és kiskorú veszélyeztetése miatt, gyakorlatilag alkalmatlanná akarják nyilváníttatni az anyaságra. Ez azzal járna, hogy a három hónapos babáját is elvennék tőle. Az édesapja családi vállalkozásának átvételéhez elvégzett egy technikumot, de itt is feljelentések érkeztek ellene, miszerint hamis orvosi igazolást nyújtott be, nem tette le a vizsgákat, és vásárolta a bizonyítványát. A szülei ellen is indultak rágalmazási perek, de közmű-szolgáltatási, építéshatósági feljelentések is érkeztek ellenük, illetve Csilla testvére ellen is. Ezek azonban nem bizonyultak megalapozottnak.
- Évek óta különféle zaklatásnak van kitéve a családom, de nekem nincs időm, pénzem és energiám arra, hogy eljárásokat indítsak. A volt férjem ellen egyszer tettem feljelentést, amikor a gyermekpszichológus szexuális abúzust állapított meg, de nem hittek nekünk. Sajnos ez is tipikusnak mondható – állapítja meg Csilla. Elmeséli, milyen csodálatos élete volt a gyerekeinek, néptáncoltak, lovagoltak, zenéltek, sportoltak. A legkisebb már négyéves korától hegedűművésznek készült, és ha most nem kap lehetőséget a fejlődésre, akkor ez az álom örökre elveszik.
- Meg akarom menteni a gyerekeimet, és harcolok értük minden eszközzel. Nincs is más választásom, mert ha feladnám, akkor senki nem lenne, aki megmentené őket – mondja az asszony. A legkisebb gyermeke még csak egynapos volt, amikor kapcsolattartásra ment a nagyokért, de akkor sem kapta meg őket. A gyerekek egy héttel később találkozattak egymással először, mindössze öt percre az iskolában és az óvodában, pedig nagyon várták a kistestvérük születését.
- Nagyon fel kell vérteznie magát az embernek, hogy ezt kibírja, és még beszélni is tudjon róla. El kellett fogadnom a helyzetet, a Jóisten tudta, hogy ezt miért mérte rám, hogy túl fogom éli, és ezzel feladatot is adott nekem. Ez a tudat ad némi lelki nyugalmat. Sok mindent megtanultam az elmúlt hónapok és évek alatt, és a tudásomat tovább szeretném majd adni – számol be. Csilla nem akar nagy szavakat használni, de szinte küldetésként éli meg, hogy ne csak a saját gyermekeit mentse meg, hanem hogy másokat is segítsen az ilyen helyzetek túlélésében és a megoldásban.
Kép: goodinteractive / Pixabay
.jpg){kind=small}
