A kisfiús anyukák nagy kérdése: húzzuk vagy ne húzzuk a fütyit?

Megszületett a kisfiú és rendeltetésszerűen működött neki. Mi baj lehetett volna vele? Ma pedig már hallani ilyen-olyan letapadásról, szűkületről, meg rutinműtétekről.
Mi, fiús anyák pedig ott állunk, hogy nem tudjuk: most akkor huzigáljuk, vagy ne, felrántsuk erősen, vagy ne, vigyük sebészhez, urológushoz, vagy ne. 
Mert ott motoszkál bennünk, hogy mi van, ha fájni fog neki, sérülést okozunk, rossz emlék lesz, ami később ne adj’ isten a szexuális életére is kihat majd. Ráadásul ahány orvos, annyi különböző vélemény, szóval az anyukák foghatják a fejüket, mit is tegyenek.
Én belefáradtam az internet és az ehhez kapcsolódó fórumok böngészésébe, és inkább megkérdeztem Dr. Bókay Jánost, a Rózsakert Medical Center gyermekgyógyászát, hogy pontot tegyek az ügy végére, miszerint most akkor: „Húzzam, vagy ne húzzam?"
 

Mi a különbség a fitymaszűkület és a fitymaletapadás között?

A fitymaszűkület a férfi nemi szerv azon betegsége, amikor a hímvessző végén található, mozgékony, makkot fedő bőrrész (előbőr-fityma) nyílása olyan szűk, hogy az nem húzható hátra.

Ettől azonban el kell különíteni azt az egyszerű fitymaletapadást (celluláris adhesio), amikor a magzati életben a fityma és a makk között kialakult sejtes összenövés még nem oldódott fel. Ennek következtében a fityma a csecsemők és kisgyermekek túlnyomó részében egyáltalán nem, vagy csak változó mértékben húzható vissza.

A valódi fitymaszűkület esetén a fityma vége gyűrűszerűen, esetleg „csőrszerűen” beszűkült. Ez lehet veleszületett szűkület, de kialakulhat másodlagosan is, éppen az idejekorán megkezdett, erőltetett visszahúzogatás, tágítgatási kísérletek következtében. Ilyenkor a szűk előbőrön apró berepedések keletkeznek, amelyek hegesen gyógyulnak, és éppen az ellenkező eredményt érjük el, mint amit szeretnénk. Merev szűkület alakul ki, amelyen keresztül mint „tevét a tű fokán”, a makkot már nem lehet keresztül erőltetni, és megoldásként csak a fitymabőr műtéti eltávolítása, a circumcisio – azaz körülmetélés marad.

(Megjegyzem, ezt a beavatkozást, amelyet több ezer éves orvosi megfigyelések alapján néhány ősi kultúrkörben (pl. mohamedánoknál, zsidóknál) már újszülött korban rituálisan elvégzik, számos országban, pl. az USA-ban kiterjedten alkalmazzák betegségmegelőzés céljából.  A beavatkozás után ugyanis a napi rendszeres tisztálkodás kapcsán egyszerűbbé válik a makk alatti gyűrű mirigyei által termelt váladék, a smegma eltávolítása, ez pedig kimutathatóan csökkenti a fiúk húgyúti fertőzéseinek számát a csecsemő-gyermekkorban. Ami viszont talán még ennél is fontosabb, hogy a felnőttkorban csökkenti a pénisz rosszindulatú daganatainak kockázatát is!)

Fitymaletapadás - megoldódhat magától?

Az Amerikai Gyermekgyógyász Akadémia, és a Kanadai Gyermekorvos Társaság egyértelmű ajánlása az, hogy egy éves korig ne tegyünk kísérletet a fityma bőrének visszahúzására. Ennek magyarázata, hogy a megfigyelések alapján a letapadás egy éves életkorig 50 %-ban, 3 éves korra 90 %-ban és 17 éves életkorra 99%-ban megoldódik.

Mit tegyünk tehát, egyáltalán kell-e foglalkozni ezzel a problémával, a számok tükrében? A javaslat a következő: Egy éves korig ne tegyünk semmit!

Kivétel ez alól az a nagyon ritka eset, amikor a letapadás a fityma végén is olyan szoros, hogy vizelésnél előbb „zacskó-szerűen” a fityma alatti rész telítődik fel, és utána ebből, amikor a vizelet nyomása már nagy, szinte kirobban a pisi. Miután ebben az esetben fokozott lehet a húgyúti fertőzés veszélye, érdemes óvatosan, kizárólag annyira visszahúzni a fitymát, hogy a húgycsőnyílás vége szabaddá váljon, szabad utat biztosítva a vizeletsugárnak.

Egy éves életkor után a napi fürdetés kapcsán/után, rendszeresen, néhányszor próbáljuk óvatosan visszahúzni a fityma bőrét, szinte milliméterről milliméterre haladva, de mindig csak a fájdalmasság határáig, jobban nem erőltetve. Ezzel az esetek nagy részében, 3 éves életkorig a letapadás nagy része megoldódik.
A próbálkozásokhoz társuló esetleges fájdalom azonban gátja lehet a szobatisztaság kialakulásának, ezért erre mindig ügyelni kell, és el kell kerülni. Többek között ezért sem célszerű bármilyen orvosi beavatkozást végezni a teljes szobatisztaság kialakulása előtt.

3 éves életkort követően azonban a még meglévő letapadás megakadályozza a tisztán tarthatóságot, esetenként kellemetlenséget, enyhe fájdalmat okozva az erre irányuló kísérlet kapcsán. Így nem alakul ki a gyermekben az a fajta, a fogmosáshoz hasonló rendszer, ami pedig a napi tisztálkodás lényeges része. Az elmaradó tisztálkodás miatt kellemetlen szagok keletkezhetnek, és megnő a húgyúti fertőzés veszélye is.

A fájdalom a későbbiekben pszichés gátlások kialakulását is okozhatja, ami végső esetben esetleg az egész későbbi szexuális életre kihathat.

Ezt megelőzendő, ebben az életkorban már érdemes orvoshoz fordulni. Amennyiben szűkület nincs, az enyhe letapadás kizárólag helyi érzéstelenítő krém alkalmazása után, egyszerűen kézzel, vagy erre használatos tompa műszerrel, fájdalom nélkül felszabadítható. A beavatkozást követő napon a vizelet okozta csípő érzés, vagy esetleges fájdalom kamillás ülőfürdővel megszüntethető.
A visszatapadást részben a napi szappanos-vizes, rendszeres tisztálkodással, részben ezt követően fehér vazelin alkalmazásával tudjuk megakadályozni. A vazelin vékony filmréteget képez a fityma és a makk között, mindaddig, amíg a szöveti regeneráció be nem fejeződik.

Amennyiben a letapadáson kívül enyhe szűkület is jelen van, érdemes a fenti orvosi beavatkozás előtt naponta kétszer, vékony rétegben szteroidos kenőcsöt alkalmazni kívülről az előbőrbe masszírozva, összesen maximum 4-8 héten keresztül. Ez lazíthatja a szűkületet és segít a letapadások oldásában is. (Az orvosi beavatkozást követően már tilos tovább alkalmazni!)

Ha műtét, akkor mikor és hogyan ?

Valódi fitymaszűkület esetén sem javasolt a műtétet 3 éves kor előtt elvégezni, kivéve, ha az olyan fokú, hogy a szabad vizelést megakadályozza. Ezt a beavatkozást minden alkalommal általános érzéstelenítéssel, altatásban végzik. Az általában „egy napos” ambuláns operáció során a körülmetélés lehet teljes, vagy a helyzettől függően részleges, esetleg csak a szűkületre szorítkozó. Utóbbinak azonban kozmetikailag, és a kiújulás szempontjából is bizonytalanabb az eredménye.

Írta: Leitner Olga 
Szakértő: Dr. Bókay János, gyermekgyógyász, Rózsakert Medical Center
Kép: .alicia.kowalski. / Flickr.com