Hogyan szabaduljatok meg a „semmi kedvem” - mentalitástól?
Ha kamaszodó gyermeked nem akar segíteni, nincs kedve kitakarítani a szobáját, akkor te is hasonlóképpen járj el, amikor el szeretne menni egyik barátjához.

Ösztönözd őt a házimunkákra, de ne adj neki érte pénzt!
A pénzjutalom pontosan a fordítottjához vezet, mert úgy értelmét veszti az egész kísérlet. Nem a tisztára porszívózott szőnyeg és a rendbe rakott szoba fogja motiválni a gyermeket, hanem az új pénzkereseti lehetőség. A serdülő ilyenkor kis energia-befektetéssel és nagy hatásfokkal szeretne dolgozni, ezért kelletlenül és felületesen végzi majd el a rá bízott feladatot.. Időnként még találékonyan hajlandó a munka látszatát kelteni, vagy akár el is tusolni azt. A pénzzel kizárólag egoista énjét, és nem a családért tevékenykedő csapatszellemét támogatod.

Elpuskázott esélyek:
Tegyük fel, hogy mióta felajánlottad neki a pénzt, azóta egyre kisebb az esélye, hogy megtanuljon önzetlenül, a közösségért cselekedni. Ezután már aligha fog önszántából, érdek nélkül segíteni és túlságosan korán beleivódik a „mi hasznom ebből” - mentalitás.

A családi kaláka így aztán nehezen fog működni.  Ártalmas ez a gondolkodásmód, hiszen környezetének fel fog tűnni, hogy csak elvesz, de nem ad, ezért hamarosan elutasítják őt. Ezért inkább adj valamivel több zsebpénzt a kamaszoknak, de ne a segítségéért cserébe!

A dicséret mindig jól jön!
Ráadásul növeli a gyermekek önbizalmát is, és készteti őket a családi csapatmunkára. Mindenesetre a dicsérés módját  szintén tanulni kell:
Míg a kisebb gyermekeknek minden egyes pozitív visszajelzésre szükségük van, hogy ne adják fel, ne féljenek, vagy felejtsék el a negatív élményeiket. Vakon bíznak benned és elhiszik minden szavadat. A tinédzsereknél azonban csak akkor hatásos az elismerés, ha igazán őszinte és jogos. A hamis dicséretet elutasítják, emellett a bizalmuk is megrendülhet és a hitelességedet is elveszítheted. Amikor pozitív visszajelzést adsz nagylányodnak, nagyfiadnak, akkor az legyen minden szempontból helytálló és kézzelfogható. Ha így jársz el, akkor jól tudsz hatni a tinire, és így igazán segítesz neki a felnőtté válásban.

A szó elszáll, az írás megmarad!
A háztartással együtt járó teendők elvégzésében is nagy segítség, ha készítesz egy „munkatervet”. A korosztály sajátossága, hogy mindent vitat és semmiről sem akar tudni. Jó, ha ilyenkor tudsz mire hivatkozni, mert amit rögzítettetek, azt nem lehet megcáfolni.

Néhány ötlet, miben is segíthetnek a tizenévesek:
•    Kisebb bevásárlások, (Tej, kenyér, stb.).
•    Mosogatás, mosó- és mosogatógép be-, és kipakolása.
•    Cipőtisztítás.
•    Vigyázzon a kisebb testvérekre.
•    Takarítás, porszívózás.
•    Egyszerűbb ételek elkészítése, pl. rakott krumpli, palacsintasütés.
•    A fiúkkal barkácsolás, kisebb szerelések a lakásban.
•    Teregetés

•    Fűnyírás

 „Jobb a békesség”,  avagy: kerüld el a generációs ellentéteket!
Így motiváld gyermekedet a házi munkára:
Képzeld el a szitut, amikor hazajössz a munkából, kamasz gyermeked ül a fotelben, bámulja a tévét, lába az asztalon. Dzsekije természetesen a földön hever, ahelyett, hogy a fogason lógna. A házi feladathoz még hozzá sem fogott, és nem gyakorolta a problémás tantárgyat sem. Ráadásul a konyhát is csatatérré változtatta.

Ki ne ismerné ezt a jelenetet? Tiszta sor: ez nem más, mint provokáció. Hogyan reagálsz erre, anyaként, apaként? Belépsz a lakásba és érzed, amint a dühtől és a kétségbeeséstől elszáll az agyad, majd kitörsz, mint egy vulkán és szemrehányások sorozatát zúdítod a gyerekre.
Az egyébként jogos kifogásaidra olyan reakció érkezik, amit nem teszel zsebre, megértés helyett ezt kapod: „Ha itt pampogsz nekem, akár megint el is mehetsz itthonról. Hagyj engem úgy élni, ahogy én akarok. Te csak pampogni tudsz".
Erre te: „Hogyan akarod így kijavítani az egyesedet?” - „Az az én dolgom.”
Te pedig érzed, hogy ez a te problémád is, mert ezek a viták napról-napra annyira eldurvulhatnak, hogy te fogsz összeroppanni, nem a gyereked. Éppen ezért fontos annyira a béke megteremtése!

Üljetek le higgadtan négyszemközt, és úgy beszéljetek egymással, mint felnőtt a felnőttel. Hagyd, hogy elmondja a saját szempontjait, majd állj elő a tieddel. Bizonyára az lesz a válasza, hogy ő már elég nagy és el tudja dönteni, mikor, mit kell tennie. Valamikor neki is szüksége van a lazításra, ...hogy idegesíti az állandó szemrehányás, és egyáltalán nem motiválja. Talán meg is ígéri neked:
„Meglátod, elrendezem a dolgaimat az iskolában. Bíznod kellene bennem és engedned, hogy úgy oldjam meg, ahogy tudom. Be fogom neked bizonyítani!”
Meglátod, nem is annyira „gyerek már”, amilyennek hiszed!

Élj az ajánlatával és kössetek szerződést:
„Jó, akkor várom a bizonyítást. A mai naptól kötünk egy megállapodást, amelyhez mindketten egyaránt tartjuk magunkat, - részemről ezt megígérem neked. Én nem foglak szidni téged, te viszont kezedbe veszed a dolgaidat és bebizonyítod nekem, hogy a saját módszereiddel is boldogulni fogsz.”
 
Elvek a gyakorlatban:
A megvalósítás a siker kulcsa!
Indulj ki abból, hogy nem látható változás kamasz gyermekednél. Erősen fog dolgozni azon, hogy bebizonyítsa, neki volt igaza. Tanulni fog, de abból te semmit sem látsz. Vigyázz, tartsd magad a szerződésetekhez, különben elpuskázod gyermeked megbecsülését.

Ha most haza érsz, másként kell reagálnod! A gyerek még mindig a fotelben fog terpeszkedni a tévé előtt, de nem tudhatod, milyen eredményeket mutatott fel az iskolában, mi mindent tett meg a javításért. Tanulj meg úrrá lenni indulataidon!

Ahelyett, hogy elkezdenéd szórni a szemrehányásokat, barátságos üdvözlés után menj ki a konyhába, igyál pár korty vizet, végy néhány mély lélegzetet, és lassan le fogsz csillapodni. Amikor legyőzted dühödet, ismét oda mehetsz a gyerekhez és mondhatsz neki valamit, de ne olyasmit, amivel beleavatkoznál a dolgaiba.

Add meg a bizonyítás lehetőségét:
Beszélgessetek el egy fiataloknak szóló tévéműsorról, és kérdezd meg, mit gondol róla? Hidd el, új viselkedésed csodát tesz majd! Békés hangnemben fogsz tudni gyermekeddel beszélgetni, ő pedig sokkal nyitottabb és készségesebb lesz veled szemben. Nagy valószínűséggel – ezt mutatja a gyakorlat -, állni fogja a szavát, hiszen tini csemetéd nem kisgyermek már. Ebből megtanultad a leckét: nem a gyermeknek kell változnia,  hanem neked!