Középosztálybeli, látszólag teljesen átlagos családban történt az eset:

A nagynéni, az anya nővére keresett fel az alábbi tényekkel; keresztlánya, 11 éves, nevezzük Zitának, egyik hétről a másikra megváltozott. Az addig vidám, nyitott, érdeklődő kislányból egy  zárkózott, csöndes, szényenlős leányzó lett. Feltűntek rajta kék-zöld foltok, néha felszakadt száj, s a válasz a kérdésekre elpirulás, apró hazugságok voltak. A nagynéni az apára gyanakodott, mert régen is előfordultak, de mostanában megsokszorozódtak a veszekedések, tányérok törtek, kiabálás zajai szöktek ki a négy fal mögül. Amikor a nővér kérdőre vonta testvérét, az kitérő válaszokat adott, és azzal magyarázta a dolgot, hogy ha a férje alkoholizál, kissé agresszív, de nem annyira, hogy ilyet tegyen a lányával. Felháborodott, hogy a nővére ilyet gondol a férjéről. De a nővér nem hagyta ennyiben, bizonyosságot akart, hogy az apa veri a lányát. Akkor keresett fel, mikor már nem engedték a kislány közelébe, sőt agresszíven reagáltak az abba nem maradó kérdésekre.

A nagynéni tehát biztonyítékot akart. Először is meg akartam bizonyosodni arról, hogy valójában mi is történt Zitával. Felkerestük Zita tanárait, akik igazolták az elmondottakat; a kislány befordult, csöndes lett, nem igazán keresi a többi gyerek társaságát. A szomszédokat is kikérdeztük, akik szintén alátámasztották az elmondottakat, miszerint elég gyakran kiabálást lehet hallani a család házából, vannak, akik már fontolgatták, hogy kihívják a rendőrséget, mert nem tudnak ilyen környezetben nyugodtan élni.

Szerencsénkre a ház fele részben a nagynéni, és fele részben az anya tulajdona, így volt némi jogalapunk rejtett kamera elhelyezésére, természetesen csak úgy, hogy aláírattattunk a nagynénivel egy felelősségvállalási nyilatkozatot. A nappaliba helyeztünk el egy kamerát, a nagynéni asszisztálásával. Ennél a résznél több szerephez jutott, hiszen ő hozzáfért a kamerához, így tudta cserélni az akkumulátort, és a memóriakártyát.

Az apa munka után nagyjából minden nap ugyanazt a rituálét hajtotta végre. Vacsora után beült a tévé elé, dohányzott, és általában rövidet ivott. Ezt addig csinálta, amíg két lábon még ki tudott támolyogni a szobából, utána nyugovóra tért. 

A megfigyelés első hét napjában semmi jelentőset nem rögzített a kamera, már ott tartottunk hogy leszereljük, amikor a nyolcadik napon olyasmi történt, amin a sokat látott leszerelt rendőr kollégáim is megdöbbentek. Az apa ugyan veréssel nem bántalmazta a lányt, ellenben részegen, szexuálisan molesztálta, gyakorlatilag megerőszakolta a saját, 11 éves kislányát és a kamera az egészet megörökítette. Az általunk látottakról beszámoltunk megbízónknak, és másnap reggel az iskolából a nagynénivel együtt elhoztuk Zitát, és azonnal orvoshoz vittük, hogy látleletet készítsen. Az orvos megállapította, hogy valóban történhetett nemi erőszak. Ezután a kriminálpszichológus következett, aki szintén alátámasztotta a "gyanút". Természetesen azonnal megtörtént a rendőrségi feljelentés, és a munkánknak köszönhetően a rendőrségnek nem sok dolga maradt, meg kellett írniuk a jelentést, kihallgatásokat végeztek és átküldték az ügyészségnek a vádemelési javaslatot.

A vád, erőszakos közösülés minősített esete volt. A tárgyalás folyamán döntő bizonyítéknak számított az általunk készített videófelvétel, valamint a szakértők nyilatkozata. Az apát hat év letöltendő börtönbüntetésre ítélték, amiből - a magyar jogszabályokat figyelembe véve - jobb esetben lesz mondjuk három...

Zitát a nagynéni neveli tovább, a lány folyamatosan pszichológus segítségére szorul az őt ért traumák miatt, de az utolsó információim szerint a körülményekhez képest jól van.

Fotó: dorisalb: Angst