Az ember teng - leng, nem találja helyét. Mint a mesében elmegy a világvégére, leül és lóbálja lábát a nagy semmibe.

Ez addig fajulhat (saját példa), hogy pszihoszomatikus megbetegedések léphetnek fel, infarktus, magas vérnyomás és végül - mintegy hab a tortán - egy kis depresszió, 37 kg fogyással stb.

Amikor az ember bent ül a „mosolygóban” (értsd pszichiátria), ahol csak az különbözteti meg a beutaltat az ápolótól, hogy kinek a zsebében van a kulcs, van idő merengeni az élet folyásán, amíg nem tudja leküzdeni álmait, amelyben négy vidám zöld egér sörözik az asztal körül, és írül énekli az orosz himnuszt.

Miután nem haraptam meg az ápolót, gyógyultnak nyilvánítottak, hazamehettem. Olyan állapotban, hogy méretet is vetettem a sarki asztalossal, biztos, ami biztos felkiáltással!

Nagyon lassú a gyógyulás folyamata, az ember gyenge, mint a harmat, legurul a lépcsőn, nem mer kimenni az utcára, ül a sötétben, minden zaj zavarja, nem tud enni. Jobbulás… ha meg is szeretne gyógyulni, csak hosszú hetek esetleg hónapok múlva kezdődik. Óriási türelem kell hozzá.

Mindezeket esetleg meg lehet előzni. Ha az ember életmódváltozáskor (pl. nyugdíjazás) elmegy egy mindenre kiterjedő gondos kivizsgálásra, sok kellemetlenségtől kíméli meg magát. Hallgat a szakemberre (orvos, természetgyógyász), betartja előírásaikat, és nem a szomszédasszony tuti tanácsait hallgatja tátott szájjal.

A magány az időskorral jár. Az életben a legrosszabb az egyedüllét! Nincs kihez szólni, megbeszélni a jó dolgokat, vagy a problémákat. Egyre kitaszítottabbnak, magányosabbnak érzik magukat az emberek. Miután elszigetelődnek, lassan kitolódnak a társadalom szélére. Azonban, ha sikerül valamilyen világi, avagy egyházi közösséghez tartozóvá válnia, ismét beilleszkedhet a társadalomba.

Az ilyen intézményekben, pl. egyeseket idősek klubjában, másokat egyházi gyülekezetekben az ott dolgozó szociális gondozók, utóbbinál a papok - ez esetben csak a főnök más - különböző programokkal, oktatással, tanácsadással, ha kell, személyre szabottan is, megkísérlik újból beilleszteni a társadalomba.