Mióma? Már nem olyan félelmetes! 2. rész

A Mióma? Már nem olyan félelmetes! 1. rész című cikk folytatása

Mindennek megvan a maga ideje!

Illanitz doktor továbbá elmondta, hogy a mióma tünettana színes, egyénenként változó, függ a daganat elhelyezkedésétől, függhet annak méretétől, ám sokszor a tünetek súlyossága sajnos nem arányos a mérettel. Ezért fontos az, hogy a terápiát is személyre szabottan határozzák meg, konzultáció és részletes kivizsgálás után a legmegfelelőbb eljárást választva. „Tünetmentes esetben, valamint ha a mióma mérete nem haladja meg a 4 cm-t, nem szükséges műtéti beavatkozás, viszont elengedhetetlen a rendszeres, félévenkénti ultrahang vizsgálat, amivel az állapot hosszabb távon is megítélhető. Műtét elvégzése szükséges, ha a daganat tünetmentes, ám mérete meghaladja a 4 cm-t, illetve akkor, ha tüneteket tapasztalunk. Ezek között leggyakrabban a menstruációs ciklus kapcsán jelentkező rendszertelen, akár fájdalmas, elhúzódó, tömeges, alvadékos vérzés fordul elő. Jelentkezhet alhasi görcsös fájdalom, nyomásérzés, fehér hüvelyi folyás, gyakori vizelési inger, esetleg székrekedés. A legfontosabb probléma azonban, amit mióma okozhat, a meddőség vagy a sikertelen terhességek sorozata” – fejti ki a szülész- nőgyógyász.

„Az én méhemben is van egy mióma immáron 4 éve, de még fiatal vagyok (35 éves) ahhoz, hogy kivegyék a méhemet. Szeretnék majd még kisbabát! Mitévő legyek?”

Az elváltozás az esetek többségében (80%) tünetmentesen fejlődik, mégis nagy problémát jelenthet a gyermekvállalás során, mivel spontán vagy habituális vetélést, akár meddőséget is okozhat. „Klinikánkon ezért nagy hangsúlyt fektetünk a prevencióra, így a már fiatal korban elkezdett rendszeres nőgyógyászati vizsgálat elvégzésére, amit kismedencei ultrahanggal kiegészítve pontos diagnózist kaphatunk. A mai napig rengeteg nő fordul orvoshoz azzal a problémával, hogy nem tud teherbe esni, s az ilyenkor végzett kivizsgálás sok esetben miómát véleményez a háttérben. A még idejében felfedezett elváltozás könnyen kezelhető, ezért fontosnak tartjuk az időszakos vizsgálatok rendszeres elvégzését” – fejti ki a szülész- nőgyógyász szakorvos, aki szerint éppen ezért lenne az új módszer különösen ajánlott azon nők esetében, kiknek a méhében még fiatalon, szülés előtt fejlődik ki az elváltozás. Ha ugyanis a mióma a méh hátsó falán helyezkedik el, maga a megtermékenyítés is kétségessé válik, illetve a méhüreg körüli kis köbök esetén a megtermékenyített petesejt nem tud beágyazódni a méh nyálkahártyájába.

Nekem szerencsém volt!

-36 éves vagyok, egy nyolcéves nagylány és egy kétéves kisfiú anyukája – kezdi történetét S. Anna. Nagyjából öt évvel ezelőtt a nőgyógyászom miómát fedezett fel a méhfalban, egyszerre kettőt is. Panaszt akkoriban nem okozott, így nagyon nem is aggasztott a dolog, egészen a rákövetkező év tavaszáig: április-májusban ugyanis komolyabb vérzési problémáim voltak, a menstruációm is jóval hosszabb ideig tartott. Az újabb kontrollvizsgálaton az orvosom megállapította, hogy 4 illetve 2,5 centisre nőttek a miómáim és mellettük újabbakat - több kicsit - is talált. Az orvosom mesélt nekem erről a laparoszkópos eljárásról. Végül sikerült átesnem egy olyan beavatkozáson, mely során megmaradt a méhem, eltávolították a miómám, és ezt nem nyitott hasi műtéttel, hanem négy kicsi ponton, hasi „metszésen” keresztül tették. Mindvégig nagyon hálás leszek a doktor úrnak!

Van, aki egy internetes fórumon kér segítséget, útbaigazítást „sorstársaitól”: „… Édesanyám 51 éves 3 gyermekes anya. Menstruációja zavartalan, ami azt jelenti, hogy 26-28 napra jön meg, és 4-5 napig tart. Másfél két éve már, hogy erősen, sokat vérzik. Panaszával felkereste nőgyógyászát, aki megállapította, hogy van egy 3 cm- es mióma a méh hátsó felén, és csak a petefészek eltávolításával lehetne megszüntetni ezt a problémát. Érdeklődnék egy kevésbé „drasztikus” műtéti eljárás iránt. Én úgy gondolom, hogy anyukám még fiatal ahhoz, hogy kivegyék a méhét, ezért ha lehet, szeretném elkerülni a jelenleg egyetlen megoldásnak tűnő műtétet…”

Új szelek fújnak…

Az endoszkópos sebészeti (avagy kulcslyuksebészeti) eljárás a hasi műtétnél komplikáltabb és hosszabb beavatkozás (a mióma méretétől és elhelyezkedésétől függően akár 6- 7 órás is lehet), mindemellett jelentős technikai kihívást is jelenthet a kórházak számára, a páciensek kisebb műtéti megterhelése sokak számára fontos szempont, így mindenképp megéri a fáradtságot. Végül nem elhanyagolható az sem, hogy a páciensek gyakran már a műtét másnapján úgy mehetnek haza a kórházból, hogy szinte átlagos napi életüket élhetik, és munkába való visszaállásuk sem haladja meg a 7- 10 napos időtartamot. Mindehhez az orvosok szakértelme - endoszkópos műtéti jártasság és tapasztalat, kifinomult manualitás -, a személyzet precíz, pontos munkája és persze a megfelelő kórházi eszközpark szükséges.